Rész,  Fej.

4001 Elbe|                  módja.~Már mulóban volt a rövid nyári éjjel,~Bóbiskolt
4002 Elbe|             rövid nyári éjjel,~Bóbiskolt a lámpa aluszékony fénnyel.~
4003 Elbe|               Jobbadán távoztak már mind a vitézek,~Vagy ültõ helyükben
4004 Elbe|                  mit hajnal sohajtott,~S a természetben fölgerjedõ
4005 Elbe|         szellõnek,~S szárnyai szétválnak a selyemfüggönynek,~S azon
4006 Elbe|             karjait kitárván...~De hamar a függöny újra összehajla,~
4007 Elbe|           függöny újra összehajla,~S már a szellõ nem is könyörüle
4008 Elbe|                   Mert az lepihent - tán a gyönyörû képre.~Reménykedett,
4009 Elbe|            szólal öreg Hadonárja,~Okolja a várni türhetetlen Tátost,~
4010 Elbe|                bír, menni kéne már most.~A vár udvarán már végig sorban
4011 Elbe|               Mieszkó királynak.~Hivogat a kürt, vad paripák nyerítnek.~
4012 Elbe|              acél fegyvereknek.~Megjelen a király végre seregében,~
4013 Elbe|             seregében,~Lyánya búcsut int a palota-erkélyen,~Csikorog
4014 Elbe|                palota-erkélyen,~Csikorog a kapu, s azon dübörögve~Indul
4015 Elbe|                   s azon dübörögve~Indul a derék had le a zöld mezõre,~
4016 Elbe|           dübörögve~Indul a derék had le a zöld mezõre,~Hol a kisebb-nagyobb
4017 Elbe|                had le a zöld mezõre,~Hol a kisebb-nagyobb egybegyûlt
4018 Elbe|                 között nemzeti zászlónak~A királyt üdvözlik, s véle
4019 Elbe|             villámmal rakodva;~Elsötétül a táj, merre áthuzódnak,~S
4020 Elbe|             áthuzódnak,~S keble elszorúl a félénk földlakónak.~S könnyebbülve
4021 Elbe|                  vidékre viszik.~És csak a távolból nézve bõsz haragját,~
4022 Elbe|                  Ugy hiszem vitéznek jók a pomeránok;~Mert vitéz nép
4023 Elbe|              Mert vitéz nép szokta lakni a sikságot,”~Mire viszont
4024 Elbe|                 hajdant e vidéken!~Mikor a világot jártuk hadakozva,~
4025 Elbe|         zsákmányt hozva.~Közel lehet már a tenger is mellettünk,~Csak
4026 Elbe|               lett volna foltnak.~E volt a mondása az erõs Botondnak.~
4027 Elbe|                szõke izmos népek lakják,~A kelevézt, dárdát szerencsével
4028 Elbe|               õket,~- No de minek bántom a szép mult idõket!”~Ezalatt
4029 Elbe|           csöndesség.~Egy kevéssé hõkölt a had csillapodva,~Mintha
4030 Elbe|                mind egyet gondolna;~Csak a szívek vertek gyorsabb,
4031 Elbe|               van.~- Ilyen hallgatás van a természet keblén,~Bosszuálló
4032 Elbe|                  vihar közeledtén,~Mikor a föld mintha elkészülve várna~
4033 Elbe|              talán távolabb lesz tõle,~S a végsõ fohász is kiszakad
4034 Elbe|           áltattok, beszéltek:~Kivánatos a kéj, s kedves ez az élet.~
4035 Elbe|                  kedves ez az élet.~Szép a virág, szép a napsugár,
4036 Elbe|                 élet.~Szép a virág, szép a napsugár, a pajzán,~És még
4037 Elbe|                  virág, szép a napsugár, a pajzán,~És még a halál is
4038 Elbe|               napsugár, a pajzán,~És még a halál is szép az ifju arcán.~
4039 Elbe|                 jótétemény s nem áldozat a halál.~Hazáért csak az hal,
4040 Elbe|                Hazáért csak az hal, ahol a kebelben~Vesztenivalóként
4041 Elbe|                  Vesztenivalóként él még a szerelem.~A fekete földön
4042 Elbe|      Vesztenivalóként él még a szerelem.~A fekete földön szánhadd a
4043 Elbe|                 A fekete földön szánhadd a virágot,~Melyet zivatarnak
4044 Elbe|            lehull az életfáról.~Most kit a dicsõség örök szomju vágya~
4045 Elbe|                 edzve.~Parancsait osztja a király legottan.~- Mint
4046 Elbe|                  király legottan.~- Mint a sas, mely pihent kõszálon,
4047 Elbe|          farkasszemre értek az ellennel,~A jeladást várta csak az elszánt
4048 Elbe|                 Markolaton volt már keze a vitéznek,~Hogy bemutathassa
4049 Elbe|                Hogy bemutathassa kardját a napfénynek,~Midõn mindeneknek
4050 Elbe|                   fehér lobogóval~Közelg a királyhoz, ki elõbb igy
4051 Elbe|               elõbb igy szólal:~„Nos hát a szentlélek szivetekbe szálla,~
4052 Elbe|              jöttök békét kunyorálva?~Ám a megtérésnek szivembõl örvendek,~
4053 Elbe|                korán vagy kegyelmes,~Még a te kegyelmed senkinek sem
4054 Elbe|                 Bármibe kerülne - hadunk a tiednek.~Elgondolhadd azt
4055 Elbe|            egyedüli urunkul tisztelünk -~A csatának könnyebb végzését
4056 Elbe|              vezéri - fõuri vér légyen.”~A pomerán követ végzé a beszédet.~
4057 Elbe|                    A pomerán követ végzé a beszédet.~Király és vezéri
4058 Elbe|           magától,~Vajjon fél-e vagy nem a nagy pomerántól?...~Mieszkó
4059 Elbe|                  Kopjavetésnyire hátrált a két követ,~Súgva-búgva fujván
4060 Elbe|           Súgva-búgva fujván egymás közt a követ.~Lengyel király pedig
4061 Elbe|                Irányzom beszédem egyedül a jóra.~Merva noha vétkes
4062 Elbe|                 És tudjátok azt is, hogy a pomeránok~Keresztény vallástól
4063 Elbe|                  dicsõ halála hitre vagy a honra~Üdvösséget avvagy
4064 Elbe|                avvagy dicsõséget hozna.”~A király beszédét el sem végezhette;~
4065 Elbe|            Jelentette, hogy kész fogadni a halált.~De a király ismét
4066 Elbe|                kész fogadni a halált.~De a király ismét folytatá legottan,~„
4067 Elbe|           csalatkoztam.~Ámde tõlünk most a haza nem azt várja,~Hogy
4068 Elbe|         ellenében,~Kinek párja tán nincs a földkerekségen.~Ellenségem
4069 Elbe|         földkerekségen.~Ellenségem ugyan a pomerán órjás,~De most káros
4070 Elbe|       meghányja-vesse elejét utóját.~Itt a halál szégyen, és egy nemzet
4071 Elbe|                  egy nemzet átka~Kisérné a bukott vakmerõt sírjába...”~
4072 Elbe|            sírjába...”~Itt megállapodott a király és vára,~Lesz-e és
4073 Elbe|                  vára,~Lesz-e és mi lesz a felelet szavára.~Hallgattak,
4074 Elbe|                Hallgattak, tünõdtek, mig a csöndességet~Megtörvén egy
4075 Elbe|             királyom~Szólni hozzád, - én a nagy csatát ajállom.~Nagyján
4076 Elbe|    Honfitársaimnál soha nem ösmérek.”~És a körülállók komoly hallgatása~
4077 Elbe|       tanubizonysága.~Éltüket nem félték a lengyel vitézek,~De mindegyik
4078 Elbe|              félt kárt tenni nemzetének.~A király fiai számba nem vevõdtek,~
4079 Elbe|           Vitézei során újra végignézett~A király - nem adva föl a
4080 Elbe|                  A király - nem adva föl a reménységet.~És amint szemével
4081 Elbe|        igérkezik-e valaki elõtte?...~Már a király ajkán volt a szó,
4082 Elbe|                  Már a király ajkán volt a szó, hogy híjja,~Midõn ép
4083 Elbe|              Berezina,~S ajánlotta magát a párviadalra,~S csak kevésbé
4084 Elbe|                  Bélának eszébe jutottak~A szerelemesdõ hizelgõ szép
4085 Elbe|              Nagyon is tetszett e beszéd a királynak.~És igéretet tõn
4086 Elbe|                  Vigye hirül neki rögtön a két követ.~S mivel már a
4087 Elbe|                 a két követ.~S mivel már a nap is nyugovóra szálla,~
4088 Elbe|             másnap hajnalára;~Éjre pedig a két had vonuljon hátrább,~
4089 Elbe|               vonuljon hátrább,~S köztük a szabad tért táborõrök járják.~
4090 Elbe|                arc volt sápadt~Közepette a víg, zajos sokaságnak.~Csak
4091 Elbe|              égett sötét boszu nyila:~Ez a büszkesége-sértett Berezina.~ ~
4092 Elbe|         csillagok tetején az égnek,~Lenn a földön sûrü tábortüzek égnek.~
4093 Elbe|              heverészve~Izesen beszélget a had nagyobb része.~Beszélnek
4094 Elbe|             Fegyverét az egyik, jó lovát a másik~Víg borozás közben
4095 Elbe|        állhatnának!~- És egy számüzöttje a magyar hazának~Elvetõdik
4096 Elbe|              koszorút.~Elnyeri szerelmét a legszebb leánynak,~S holnap
4097 Elbe|                  vissza is szökve vigyen a gyalázat?~Szív, ne hánykolódjál, -
4098 Elbe|                   Vagy nem olyan-e, mint a nap, a szerencse,~Mely elõtt
4099 Elbe|                 nem olyan-e, mint a nap, a szerencse,~Mely elõtt egyenlõ
4100 Elbe|            szerencse,~Mely elõtt egyenlõ a magyar, mint a cseh?~S nem
4101 Elbe|             elõtt egyenlõ a magyar, mint a cseh?~S nem erõs-e karom,
4102 Elbe|                 üdvözítõ vágyam?...”~- S a határozottság megért kebelében.~
4103 Elbe|               különben sem szégyen;~Csak a kivitelben ne habozzon a
4104 Elbe|                 a kivitelben ne habozzon a szív,~S legyen szándokához
4105 Elbe|                 mondva.~És belépe Béla - a vezér elébe,~Kit talála
4106 Elbe|                  föl ezt ne nékem, hanem a végzetnek,~Mely nekünk -
4107 Elbe|                hû szeretõre,~Hidd nekem, a földön nem akadsz kettõre.~
4108 Elbe|                 ujolag föléled,~S még te a szerelem mennyországát élhedd.~
4109 Elbe|                Nálunk bizodalmas õszinte a beszéd,~Ez oka, ha szavam
4110 Elbe|            tetszék.~Áldás-e vagy átok? - a magyar nyelvének~A szív
4111 Elbe|               átok? - a magyar nyelvének~A szív a szavakat sugalló
4112 Elbe|                  magyar nyelvének~A szív a szavakat sugalló szent lélek,~
4113 Elbe|            életednek;~Láthatsz közepette a veszedelemnek;~Akár vihar,
4114 Elbe|               meg is ver az isten.~Ám ha a lelkemben nem élne ez a
4115 Elbe|                  a lelkemben nem élne ez a hit,~Elhalaszthatnám e viadalt
4116 Elbe|            karomra.~Sõt ha szándékunkról a király vagy a had~Neszt
4117 Elbe|              szándékunkról a király vagy a had~Neszt vehetne - vívnunk
4118 Elbe|                  sem leendne szabad.~Itt a közel erdõn, valamely tisztáson~
4119 Elbe|           táncolva verdeste~Bal combját, a szabad fényre kiesengve~
4120 Elbe|             csurgón torzonborz kalpagot,~A fölé meg szúrva üstökös
4121 Elbe|              tetszik.~Annak szívét pedig a vetélydüh lakja,~S még egyszer,
4122 Elbe|               ezideig~Kényeztette lelkem a merész, édes hit,~Mely azt
4123 Elbe|                  sugta mindig: bejárhadd a földet,~Bajnokot nem találsz
4124 Elbe|             Irtson el, ha erõt nem adott a vágyhoz!”~Béla hallgatott
4125 Elbe|               titkos, veszélyteli utnak,~A nem félt - lenézett halált
4126 Elbe|                Hõsök engedelmes szolgája a halál.~Gyakran úgy jelen
4127 Elbe|                  megyek. Tudod, mily vak a szerencse,~Ha netán helyettem
4128 Elbe|               kérem,~Tartsa meg életét - a honnak, helyettem;~Mondd
4129 Elbe|            Tarjagos felhõk közt vándorol a tölt hold.~Egymást üzik-hajtják
4130 Elbe|                Egymást üzik-hajtják égen a fellegek,~Elnyeli a nagyobb
4131 Elbe|                 égen a fellegek,~Elnyeli a nagyobb ott is a kisebbet.~
4132 Elbe|                 Elnyeli a nagyobb ott is a kisebbet.~Lombon és haraszton
4133 Elbe|                magyarázhatlan nesz,~Mint a szunnyadó föld halk lélekzetet
4134 Elbe|                  álmos csillag kipillant a tájra.~Fekete madarak húzódnak
4135 Elbe|                  az égen,~Diadalmaskodva a nagy messzeségen.~Mint a
4136 Elbe|                 a nagy messzeségen.~Mint a szálló idõ sûrü érverése,~
4137 Elbe|                 üvölt „igent” e szavakra~A nesztelen szárnyú enyészet
4138 Elbe|              mindezekkel keveset gondolt a~Két vitéz, s már épen beért
4139 Elbe|                  vitéz, s már épen beért a vadonba.~Középen világos
4140 Elbe|              Fekete felhõbül feljön újra a hold,~Egyéb tanu nekik nem
4141 Elbe|                 isten nevében!” kivonták a kardot,~A szív elszántságát
4142 Elbe|             nevében!” kivonták a kardot,~A szív elszántságát tükrözõ
4143 Elbe|      elszántságát tükrözõ szem fényét,~S a kardok acélát - egymáséra
4144 Elbe|            Ütéseit egész erejével mérte,~A sikertelenség csak dühét
4145 Elbe|                csöndes vérrel - óvakodva~A halálos vágást mind elháritotta.~-
4146 Elbe|                ember haragját, - futásuk a mentség.~Az erdõ koronás
4147 Elbe|                félénk szemekkel rohanva,~A sûrûn fonódott gallyakat
4148 Elbe|                  gallyakat aratja.~Sí-rí a tojáson ülõ fülemüle,~Ez
4149 Elbe|             hirlõ csengetyûje;~Fölsikolt a vércse, összecsörg a szarka,~
4150 Elbe|           Fölsikolt a vércse, összecsörg a szarka,~A rengeteg csöndje
4151 Elbe|             vércse, összecsörg a szarka,~A rengeteg csöndje végkép
4152 Elbe|               szelídséggel. -~Nézd amott a göncöl szekerét az égen,~
4153 Elbe|               acéllal volt bélelve végig~A sisak s gyöngité a kard
4154 Elbe|                 végig~A sisak s gyöngité a kard gyilkos élit.~Mégis
4155 Elbe|           Bágyadó szemében~Összefutottak a csillagok az égen,~És szelíd
4156 Elbe|                  égen,~És szelíd világát a halovány holdnak~Látta egy
4157 Elbe|             vérfoltnak.~Aztán meg mintha a csillagos égboltra~Fekete
4158 Elbe|              homlokára,~Forró piros vére a fû bársonyára...~Halálsárga
4159 Elbe|                halál van túl rajta.~Mely a semmivé-lét nagy tengerébe
4160 Elbe|             fölött húnyt szemmel az Álom a révész.~Ez bevette könnyû,
4161 Elbe|               homályba;~Õ pedig lenézett a víz fenekére,~A víz fenekén
4162 Elbe|                 lenézett a víz fenekére,~A víz fenekén két alakot vön
4163 Elbe|                Régi szeretõje volt pedig a másik,~Szép szeme a hûség
4164 Elbe|                pedig a másik,~Szép szeme a hûség könnyeiben ázik.~És
4165 Elbe|                Javas csodafûvel - vízzel a forrásból~Borogatta sebét...
4166 Elbe|                igérve.~- Már közelgetett a rózsaszinü hajnal~Földre
4167 Elbe|         visszacsalogatva~Édesen csicserg a szerelem madara.~Ágrul ágra
4168 Elbe|                  Egyet-egyet sippant már a sárgarigó.~Mintha mondaná,
4169 Elbe|               cselédek,~Nagy uratok jön, a nap - üdvözöljétek.~Azután
4170 Elbe|                  istenválasztotta dalnok~A pacsirta kezd egy üdvözlõ
4171 Elbe|             halált ohajtva istened,~Nézd a kelõ napot, s örülj életednek...~
4172 Elbe|            Bús-beteg arcával elenyészett a hold.~Örömkönnyeiben a harmatos
4173 Elbe|       elenyészett a hold.~Örömkönnyeiben a harmatos földnek~Szerelmetes
4174 Elbe|         szellemének megtörik rugalma.~És a természeti nagyszerû látványra,~
4175 Elbe|                  fellegvára.~Anyakebelén a vidám természetnek~Boszuja
4176 Elbe|             vissza kedvesére;~Hogy pedig a hazamenetelre gondolt,~Erre
4177 Elbe|              ápolója az elhagyottságnak,~A jótékony álom szemére leszállott.~
4178 Elbe|             ébredt, -~De hadd mondja ezt a következõ ének.~ ~
4179 Elbe|                         Hatodik ének~Már a nap a tenger partjaira hágott,~
4180 Elbe|                   Hatodik ének~Már a nap a tenger partjaira hágott,~
4181 Elbe|                  És tele bámulta fénnyel a síkságot;~Egy sugarat küldött
4182 Elbe|             álomlátás adta meg jutalmát:~A királykisasszony jelent
4183 Elbe|               szóval mondható volt.~Hogy a jámbor éltü István király
4184 Elbe|               egy örömhíre is volt,~Hogy a boldogultat a római pápa~
4185 Elbe|                 volt,~Hogy a boldogultat a római pápa~Kinevezi a menny
4186 Elbe|        boldogultat a római pápa~Kinevezi a menny szentei sorába...~„
4187 Elbe|                  csak edznek.~Kötelesség a hon sebeit viselni,~De árulás
4188 Elbe|                  hogy végveszélyt hozzon a magyarra.~Hozott a magyarok
4189 Elbe|                hozzon a magyarra.~Hozott a magyarok istene - majd együtt~
4190 Elbe|               viseljük.~Hogy ha ütni fog a cselekvés órája -~Sziveinket
4191 Elbe|             egymás bajait beszélik,~Künn a csatatéren nézzük mi történik.~
4192 Elbe|            nézzük mi történik.~Növekedik a zaj mindakét seregben,~Nyughatatlan
4193 Elbe|           Ürítget elõre áldomás-poharat.~A körülte álló kegyelt bajnokoknak~
4194 Elbe|               bajnokoknak~Osztogatja már a fõhivatalokat.~Mert hogy
4195 Elbe|                 fõhivatalokat.~Mert hogy a lengyelnek nem irgalmaz
4196 Elbe|                Hánykolódik, tombol, hogy a föld megdöbben.~Hanem kacajának
4197 Elbe|                  lehatolt rézsisakján át a~Koponyába s fûre csorrantá
4198 Elbe|                az ifjú és kiadta lelkét.~A szegény egyetlen fia volt
4199 Elbe|              általános öröm közepette,~S a vezér iránti félénk tiszteletbõl~
4200 Elbe|      tiszteletbõl~Bánatát takarta. Aztán a tömegbõl~Félrevonult késõbb
4201 Elbe|                  keservével.~„Minek tart a bohó oly törékeny fejet?”~
4202 Elbe|              törékeny fejet?”~Jegyzi meg a vezér s tovább mulat, nevet.~
4203 Elbe|                 nevet.~Mintha égne, fogy a sült ürü elõle,~Egész volt,
4204 Elbe|         itt-amott belõle.~Jobbja mellett a bor félakós hordóba,~Abból
4205 Elbe|           hordóba,~Abból félkezével csak a csinján fogva~Jót iszik -
4206 Elbe|              közt zord fekete szikla,~Át a lengyelekhez ugy rémlett
4207 Elbe|                  szóljak:~Fájást okozott a bámulat szemének,~S ereiben
4208 Elbe|              bámulat szemének,~S ereiben a vér riadtan kerengett.~Már
4209 Elbe|                  karján,~Hétfejü sárkány a jel sisaktarajján.~Fekete
4210 Elbe|            átlátszó.~Hosszu nyaka görbül a nagy méltóságtól,~S mintha
4211 Elbe|                 kevés világból,~Fölrugja a földet darabban, magosra,~
4212 Elbe|         türhetetlen égre ágaskodva...~Ez a legnagyobb és legerõsebb
4213 Elbe|                 legerõsebb ló volt,~Mely a tartományban vitéz alatt
4214 Elbe|                  vitéz alatt tombolt.~És a pomeránok szerették (tisztelték!),~
4215 Elbe|              csupán ez egy mén bírta meg a vezért~Az most fegyverkészen
4216 Elbe|         fegyverkészen kijõ sátorából,~És a lengyeleknek táborába átszól:~„
4217 Elbe|                  valahára - ürge!~Látom, a halálra nem igen vagy fürge...~
4218 Elbe|                  Avvagy megszökött-e már a szerencsétlen,~Vagy elölte
4219 Elbe|                 kivetve teljes erejébõl,~A nehéz buzogány elszállott
4220 Elbe|                ment magason, búgva,~Oszt a lengyel tábor elején lesujta.~
4221 Elbe|                 Futását vigyázva szemmel a vitézek,~Súlyos gömbje elöl
4222 Elbe|                 gödröt vájt magának~S ki a puha földbõl csak a nyele
4223 Elbe|                 S ki a puha földbõl csak a nyele látszott.~Béla is
4224 Elbe|          kilépett,~Láta mindent, s hallá a csúfos beszédet.~Nem szabad
4225 Elbe|          megdöbbent szivében.~Mint midõn a nyári napközépi égen~Szélüzött
4226 Elbe|            mégyen,~Hamar tûnõ árnyat vet a rétvirágra,~De kiér az ismét
4227 Elbe|             rétvirágra,~De kiér az ismét a szép napvilágra:~Ily parányi
4228 Elbe|               szívét, hogy rá pillantott a~Nyiltávolra álló pomerán
4229 Elbe|                   Hogy ereje nagyobb tán a pomeránnak;~Senkinek ámbátor
4230 Elbe|               Annál becsesebb lesz nékem a dicsõség;~Lehet szörny vagy
4231 Elbe|                 Fölvont sátorában - mint a had bírája,~Méltósággal
4232 Elbe|                  bírája,~Méltósággal ült a lengyelek királya.~Elõtte
4233 Elbe|                lengyelek királya.~Elõtte a tábor buzgó arcu papja~Gyõzelemért
4234 Elbe|               lélekzeni felejt.~Meredtek a szemek és nem pillantanak,~
4235 Elbe|                és nem pillantanak,~Dobog a mezõ a lovak lába alatt.~
4236 Elbe|                pillantanak,~Dobog a mezõ a lovak lába alatt.~A lengyel,
4237 Elbe|                 mezõ a lovak lába alatt.~A lengyel, ki tegnap még reménnyel
4238 Elbe|                 volt,~Már e percben csak a veszteségre gondolt.~Kárhoztatta
4239 Elbe|                 gondolt.~Kárhoztatta sok a vak szerencse-kockát,~Melyre
4240 Elbe|             egész nép sorsát.~Ám de most a szemek könnybe lábadának,~
4241 Elbe|      Erõltetésével merev bámulásnak,~Néz a lengyel, néz a pomeránok
4242 Elbe|           bámulásnak,~Néz a lengyel, néz a pomeránok hadja,~És amit
4243 Elbe|                   Szörnyû ropogásuk veri a levegõt,~És az jajgatással
4244 Elbe|             zuhanás hangzott.~Pillanatig a két figyelõ hadsereg~Nem
4245 Elbe|           történtek,~Abban keze játszott a gondviselésnek.~Hirtelen
4246 Elbe|              támadt~S egyenesen nekiment a pomeránnak.~Épen azon nyomban,
4247 Elbe|               befogta.~Porfellegbõl oszt a paripák kiválnak,~Mindkettõ
4248 Elbe|                  Mindkettõ uratlan rohan a sikságnak.~Elviszi a port
4249 Elbe|               rohan a sikságnak.~Elviszi a port a szél szeszélyes útja,~
4250 Elbe|                sikságnak.~Elviszi a port a szél szeszélyes útja,~Szemben
4251 Elbe|                 útja,~Szemben talpon áll a két vívó meg újba.~Pomerán
4252 Elbe|                 vezérnek kebelét elállja~A düh, és vonaglik tajtékozva,
4253 Elbe|                  Ingatag kegyelmü istene a hadnak,~Bármi hatalmas vagy -
4254 Elbe|          Istenének nevét vette ajakára.~„A te istened is Krisztus? -
4255 Elbe|                Krisztus? - szóla gúnnyal~A pogány - de már úgy megöllek
4256 Elbe|             hitvány csalótól.”~Mint olaj a tüzet, villámok az eget,~
4257 Elbe|                   villámok az eget,~Mint a csöndes tengert a rohanó
4258 Elbe|                   Mint a csöndes tengert a rohanó szelek:~Bélát úgy
4259 Elbe|         fölháborították.~- Mint sisakján a szél rázta sûrü tollát,~
4260 Elbe|              szél rázta sûrü tollát,~Úgy a sötét harag hideg förgetege~
4261 Elbe|                ne legyen nyugtod méhiben a földnek.~Most hiszem már
4262 Elbe|                   elfojtotta torkán~Dühe a szót, mint madárdalt az
4263 Elbe|              ügyesen fölfogta.~Mert neki a hideg bátorság a védje,~
4264 Elbe|               Mert neki a hideg bátorság a védje,~És az ezerszemü vigyázat
4265 Elbe|              vigyázat segédje.~És miként a néma zord fekete sziklán~
4266 Elbe|              Kártalan dühöng és megfárad a villám -~S mint a méltóságos
4267 Elbe|               megfárad a villám -~S mint a méltóságos sziklafal visszhangja~
4268 Elbe|                 barna felleg árnya~Borul a pomerán hadak táborára,~
4269 Elbe|              hadak táborára,~Barna, mint a sejtés, mely szivökben ébred,~
4270 Elbe|              Lengyel hadak fölött ragyog a nap, nevet,~Fegyverek csillannak,
4271 Elbe|         Fegyverek csillannak, avvagy tán a szemek?...~És a pomeránnak
4272 Elbe|               avvagy tán a szemek?...~És a pomeránnak lassudik már
4273 Elbe|                  minek beszélnem hosszát a csatának?~Óhatatlan veszni
4274 Elbe|          csatának?~Óhatatlan veszni kell a pomeránnak!~Béla mellett
4275 Elbe|           Legszörnyübb erõvel -, melynek a pomerán~Nem hallotta már
4276 Elbe|              csak akkor érze.~Most midõn a harag lelkén átviharzott~(-
4277 Elbe|               lelkén átviharzott~(- Mert a halál minden gyülöletet,
4278 Elbe|               nagy vala munkája.~Megriad a lengyel hadak harsonája,~
4279 Elbe|           hangjára,~S láthatlan futással a csatamezõnek~Térein hírével
4280 Elbe|                 eget-földet.~Még nagyobb a lengyel hadak rivalgása,~
4281 Elbe|                 sem lehetne mása;~Megüzi a nyári felleget az égen,~
4282 Elbe|                   És sietve fut el árnya a térségen.~De amily vidám
4283 Elbe|               büszke hadi gálya,~Melynek a viharban eltört árbocfája,~
4284 Elbe|           habokban,~Úgy nézett ki mostan a pomerán sereg,~Vezérükben
4285 Elbe|             tanácsot ülve az elõkelõbbek~A lengyel királyhoz hódolatra
4286 Elbe|              sincsen...”~„Legyen - szólt a király szavaiba esve -~Legyen
4287 Elbe|                 benneteket.~És hagyjátok a gyászt vezértek kimultán,~
4288 Elbe|             kimultán,~Mondjatok örömdalt a nagy isten ujján.~Egy vész
4289 Elbe|                leverte honotok egérül,~S a dicsõség napját küldi föl
4290 Elbe|                napját küldi föl vezérül;~A legerõsebb és legnemesebb
4291 Elbe|            legnemesebb vitéz~E világon - a ti fejedelmetek lész.”~Aztán
4292 Elbe|                fejedelmetek lész.”~Aztán a király nem rejthetõ örömmel,~
4293 Elbe|             szükség arra nincs is épen.”~A király beszédét csöndesség
4294 Elbe|             beszédét csöndesség követte,~A sokaság szemét Bélán felejtette.~
4295 Elbe|                  nyelven imígy szólott.~(A magyar kezdettõl ékesen
4296 Elbe|             ármány ûzött el... de hiszem a jobbat,~Nem lehet uralma
4297 Elbe|                  Nem lehet uralma hosszu a gonosznak.~És azért örömmel
4298 Elbe|            ajánlatod~Míg rám hozza isten a szerencse-napot.”~A tisztelet
4299 Elbe|                isten a szerencse-napot.”~A tisztelet és a meglepetés
4300 Elbe|         szerencse-napot.”~A tisztelet és a meglepetés mián~Most alig
4301 Elbe|               mián~Most alig talált szót a jószívü király.~(Hej mert
4302 Elbe|              szolgált!)~Nem is szólt, de a hely’t megölelte Bélát,~
4303 Elbe|                megölelte Bélát,~Rá pedig a sereg hangos éljent kiált.~
4304 Elbe|               sereg hangos éljent kiált.~A sereg is örült, hogy nem
4305 Elbe|                 csekélység... hátra volt a java -~Béla királyfinak
4306 Elbe|               legszebb diadala...~Mit ér a király, ha nincsen koronája?~
4307 Elbe|            koronája?~Szerelem hijával mi a hir sugára?~Béla királyfinak
4308 Elbe|             királyfinak legszebb diadala~A lengyel királyi palotában
4309 Elbe|            királyi palotában vala.~Mikor a tündérszép Richsza kezét
4310 Elbe|            magyar s lengyel között~Ekkor a legelsõ legszebb frigy szövõdött.~
4311 Elbe|              szövõdött.~Szent is volt ez a frigy, tartott is sokáig,~
4312 Elbe|              elvetemült Péter,~Lecsapták a trónról a magyarok kétszer.~
4313 Elbe|               Péter,~Lecsapták a trónról a magyarok kétszer.~És mivel
4314 Elbe|             hazájukba tértek,~Elfoglalta a trónt Endre mint a vénebb.~-
4315 Elbe|            Elfoglalta a trónt Endre mint a vénebb.~- Pomeránok Bélát
4316 Elbe|               Hadonár? - fölötte nehezül a Karpát.~Mindig hazavágyott...
4317 Elbe|                Endre bátya rosz fát tett a tûzre,~Gyõzhetetlen öccse,
4318 Elbe|                  qu’on nous impose, il y~a tout un monde; que l’invention
4319 Elbe|      tiszteletbõl~(Hogy ajtóstul rohanva a szobádba,~Fölöttébb meg
4320 Elbe|               Mert nem velem történt meg a dolog,~S nem is merõben
4321 Elbe|                barátunk volt (egyébiránt~A legnagyobb kópé közöttünk)~
4322 Elbe|               legnagyobb kópé közöttünk)~A pályanyertes a következõ~
4323 Elbe|                közöttünk)~A pályanyertes a következõ~Eset történetével,
4324 Elbe|        szerencsém; tisztelettel~Maradván a kegyelmes olvasónak~Alázatos
4325 Elbe|              Fehérek voltak vállai,~Mint a Kordillerák hava;~Szemölde
4326 Elbe|              sûrû fekete,~És lobogó láng a haja.~S a többi és a többi~
4327 Elbe|                 És lobogó láng a haja.~S a többi és a többi~Mit nem
4328 Elbe|                láng a haja.~S a többi és a többi~Mit nem lehet kimondani...~
4329 Elbe|                nem lehet kimondani...~Az a sok mindenféle~Lefesthetlen,
4330 Elbe|       Lefesthetlen, leirhatatlan~Csodája a bájnak...; valóban~Akár
4331 Elbe|               tetején ragyog,~S amelynek a föld, mint szerelmes apród~
4332 Elbe|          Szerelme, megvetése egyaránt...~A kéjhalált kerestem én is...
4333 Elbe|             földi néven Izidóra~Szerette a költészetet, de nem~A holt
4334 Elbe|           Szerette a költészetet, de nem~A holt betûkben; a valódiságban.~
4335 Elbe|                  de nem~A holt betûkben; a valódiságban.~A prózai szegénység
4336 Elbe|                betûkben; a valódiságban.~A prózai szegénység vakaródzó~
4337 Elbe|            Kastély falun; palota, páholy a~Világvárosban voltak - egyedül~
4338 Elbe|                    Aranyba kell foglalni a gyémántot!~„Képzeletem mindent
4339 Elbe|                Villámként égeté, volt rá a válasz.~Hogyan, már nem
4340 Elbe|                  mert~Agyamban kõvé vált a gondolat.~Szerettem volna,
4341 Elbe|            gondolat.~Szerettem volna, ha a föld alattam~Megnyílik és
4342 Elbe|          Megnyílik és elrejti égõ arcom.~A tornyok szédelegtek, templomok~
4343 Elbe|                templomok~Táncoltak, mint a szél dobálta gályák.~Ah,
4344 Elbe|            gályák.~Ah, hogyha vége lenne a világnak!~E gondolattal
4345 Elbe|                sírba,~Mint urasági béres a szemét-~Gödörbe az istálló-almot...
4346 Elbe|                 megáll az és~Nem mozdul; a könyörületes~Álom tündére
4347 Elbe|               észrevétlen átsuhant velem~A lélek napja s éje közti
4348 Elbe|                  és végre~Csodát mivelt, a legnagyobb csodát!~Meggyógyitotta
4349 Elbe|                 egy mindent kimagyarázó,~A rejtelmet fölfejtõ látománnyal~
4350 Elbe|           rejtelmet fölfejtõ látománnyal~A szenvedély bélpoklos ördögét,~
4351 Elbe|                  ádáz ötlete.~Elöször is a közvetlen valót,~Mintegy
4352 Elbe|              folytatólag -~Belépe hozzám a halál.~„Hát Izidóra?” Kérdezém
4353 Elbe|                senki e világon...~Ez itt a fõdolog halál barátom.~Ó,
4354 Elbe|                gyúrsz le mélyen szorosan~A földtekének kellõ közepébe,~
4355 Elbe|             possadó palozsnát, hogy maga a~Mindenható isten se rakja
4356 Elbe|             elcsapott hóhérinas, kopogva~A légür egyik-másik csillagán,~
4357 Elbe|               ide õt, hisz úgyis~Te vagy a mester, én csak inasod~Lehetek
4358 Elbe|         szenderült.~Mohón rohantam volna a kaszával,~De az megnõtt
4359 Elbe|                  kezemben akkorára,~Hogy a lépcsõtorokban fönnakadtam.~
4360 Elbe|                 ember?~No hát mit vétett a rakparti „pálya”?~Ezt eltaláltam.
4361 Elbe|                Széltében az egész járdát a partig,~S kaszáltam itt
4362 Elbe|            kaszáltam itt az embert, mint a szénát.~És a kövér rend
4363 Elbe|                embert, mint a szénát.~És a kövér rend hullott a Dunába,~
4364 Elbe|                  És a kövér rend hullott a Dunába,~Mely itt a szélén
4365 Elbe|               hullott a Dunába,~Mely itt a szélén kipirult végiglen,~
4366 Elbe|                  hármas szinében lentebb a vidéken,~Játszhatta kortesûl
4367 Elbe|             vidéken,~Játszhatta kortesûl a „nemzetit”.~Öltem, temettem.
4368 Elbe|              temettem. Ez jó munka volt.~A Váci utcán vissza. Ezalatt~
4369 Elbe|            vissza. Ezalatt~Megtelt amott a pálya újra és ez~Így ment
4370 Elbe|               messze fénylõ tudatában! -~A kasza kiesett kezembõl!...
4371 Elbe|               kasza kiesett kezembõl!... A halál~Boszúsan kapta föl
4372 Elbe|                  mint~Az éji pille, vagy a nagyfejû~Suholy... S jutalmul,
4373 Elbe|              feküdtem, lázasan, habozva,~A „pálya” égõ aszfalt kerevetjén.~
4374 Elbe|                 én~Nem volnék férfi, én? A föld legelsõ~Királyleánya
4375 Elbe|                ifju targoncásra,~Zultána a heréltre nem tekint~Oly
4376 Elbe|            tüzemre, mely~Olthatlan, mint a ház, amelyet isten~Haragja
4377 Elbe|                 durrogó viharban.~Miként a két ellenkezõ elem:~Sötétség,
4378 Elbe|              mint összeláncolt~Két rabja a mindenség börtönének;~Úgy
4379 Elbe|            mintha írva volna és~Olvasnám a rettentõ végzetet, hogy~
4380 Elbe|            mondhatok le róla más,~Csupán a sír számára, legalább ameddig~
4381 Elbe|                Paradicsommá, szûzzé lesz a föld,~S mi vesztjük azt
4382 Elbe|             vagyunk... Vesszen ki hát~Ez a bünös, elaljasult emberfaj...~
4383 Elbe|                  gyanánt hatott~Lelkembe a sugallat, mely szerint~Vágyam
4384 Elbe|                Elpusztul e föld, közelít a vég!~És mintha visszalépett
4385 Elbe|               már~Romlásnak indult volna a világ.~Miként ha, ami józan
4386 Elbe|                  volna föl vezéri sátrát~A világeseményeket vezényelõ~
4387 Elbe|                Képzelmemet követni bírta a~Való. Amit gondoltam, azt
4388 Elbe|            makkal álmodott) hogy:~Lejárt a föld pillangó élete;~Föloszlik
4389 Elbe|                 élete;~Föloszlik és mint a selyemgubó~Új keverékbe
4390 Elbe|                  játék központja, célja,~A jövendõ, uj emberivadék~
4391 Elbe|                elsõ embere,~Apajelöltje, a megifjodó föld~Új paradicsomának
4392 Elbe|              Eredetétõl messze távozott, a~Természet õsanyját megtagadó -~
4393 Elbe|           Megváltozott, fölfordult itten a~Természet rendje. Erkölcs
4394 Elbe|                 üszögivadékkal töltik el~A föld szinét, amelynek édenébe~
4395 Elbe|             paradicsomi kigyó szökött.~S a régi édes almáját rohadtnak~
4396 Elbe|                 elhagyta rendes útját...~A jégcsapos tél, e goromba
4397 Elbe|                tél, e goromba pór~Beront a nyárba, betolakodik,~S kérges
4398 Elbe|             Annak virággal ékes termeit.~A nap rendetlenül kél s szélvihar~
4399 Elbe|              Sugártalan csüng ottfeledve a föld~Tányérja szélén, mint
4400 Elbe|             zavart csoportja tünedez föl~A majd rövid, majd végtelennek
4401 Elbe|            Hivatalosan bejelentõ hírnök:~A rémületesen fölséges, fényes,~
4402 Elbe|       napkirályok emelik;~Kinek palástja a zûr éjszakája,~Amelyben
4403 Elbe|                  zûr éjszakája,~Amelyben a megbontott csillagtábor,~
4404 Elbe|            megbontott csillagtábor,~Mint a rekeszeiken áteresztett~
4405 Elbe|                  kengyelfutó árnyéka már~A földre is legyinte egyet
4406 Elbe|               egyet és itt~Fölforditotta a természetet.~Folyók, tavak
4407 Elbe|               emberekként~Ütköznek össze a részeg valóval.~Õrjöngenek
4408 Elbe|              józanaknak látszanak~Csupán a tébolydák kiszabadult~S
4409 Elbe|            tébolydák kiszabadult~S immár a szellemrokonult világ~Rendes
4410 Elbe|                  Rendes lakói... Égen és a földön~Egyáltalán minden
4411 Elbe|                légi test körébõl érkezõ,~A magasból mint karvaly lecsapó,~
4412 Elbe|   fundamentumostól~Földbõl kiszaggató és a homályos,~Fojtó, vakitó
4413 Elbe|                össze-összerázkodik,~Mint a vadult mén oldalbordabõre,~
4414 Elbe|    oldalbordabõre,~Ha nyári délben marja a bögöly.~A templomok inognak,
4415 Elbe|             nyári délben marja a bögöly.~A templomok inognak, dõledeznek,~
4416 Elbe|                 fülökben összecseng-bong a harang;~Legjózanabbul élõ
4417 Elbe|                Kõszent atyák is leugorva a~Fülkékbõl, táncra kelnek
4418 Elbe|                 Fülkékbõl, táncra kelnek a középen,~Az oszlopoknak
4419 Elbe|                 Tündöklõ kúpolák, miként a terhes~Felhõk a szélben,
4420 Elbe|                   miként a terhes~Felhõk a szélben, szerte szakadoznak;~
4421 Elbe|               Márvány és vászonangyalkák a légben~Elszéledeznek árván,
4422 Elbe|                 Mint az anyányi verebek; a nép~Kétségbeesve, lobogó
4423 Elbe|                 ront ki és viszi magával~A templomajtót - de mi haszna,
4424 Elbe|             Amint vonítva, hörgve ásitoz~A föld; s lángnyelvét öltögetve,
4425 Elbe|               mindazáltal~Kelete van még a templomromok~Egy-egy falának,
4426 Elbe|        oszlopának is.~Úgy csússza-mássza a sok ájtatos,~Akár a májusfát
4427 Elbe|       csússza-mássza a sok ájtatos,~Akár a májusfát vetélkedõ suhancok. -~
4428 Elbe|                   Tódult elém csoportban a tömeg,~A rémület nyavalyatörtjei,~
4429 Elbe|                 elém csoportban a tömeg,~A rémület nyavalyatörtjei,~
4430 Elbe|              Izidóra nem jött...~S ismét a féltés, e kigyófejü,~Tigrisszemü
4431 Elbe|                 ki tudja,~Ha nincs-e még a földön kívülem~Egy másik
4432 Elbe|             mivel:~Hogy rendületlen nézi a világ~Bomlását, mint valamely
4433 Elbe|      megszégyenítõ kárörömmel~Szemléltem a borzasztó pusztulást.~Mohón
4434 Elbe|                jönne már, hadd jönne már a végperc!~Mint násza éjén
4435 Elbe|                   vajha hordaná el~Magát a dõzsölõ vendégsereg;~Hadd
4436 Elbe|         vendégsereg;~Hadd lenne vége már a lakomának,~Hogy aludjék
4437 Elbe|                   És hála égnek - avvagy a pokolnak?~Nem, nem; csupán
4438 Elbe|                  az igaz,~Kemény birónak a felhõk fölött! -~A nagy
4439 Elbe|               birónak a felhõk fölött! -~A nagy tragédiának vége már~
4440 Elbe|              közeledett. Amerre~Haladtam a düledezõ romok közt,~Mindenfelé
4441 Elbe|                 Mindenfelé több volt már a halott~Mint haldokló. A
4442 Elbe|                  a halott~Mint haldokló. A kéjnek, reménynek~Gondolatával
4443 Elbe|                  cápatorka~Benyelte mind a többi hanghullámot,~Kettéhasadt,
4444 Elbe|      hanghullámot,~Kettéhasadt, megnyílt a föld alattam,~S egy darabig
4445 Elbe|                 Kilõtt golyó furódtam át a légen,~Mig a birokra kelt
4446 Elbe|                 furódtam át a légen,~Mig a birokra kelt szelek közé~
4447 Elbe|                betanitott~Vérengzõ vadak a szelíditõ~Mester körül,
4448 Elbe|           ismerhetõleg, mint kirántott~S a szakácsné gondatlansága
4449 Elbe|               elemeknek zagyva keveréke.~A tûzre víz, a vízre tûz;
4450 Elbe|            zagyva keveréke.~A tûzre víz, a vízre tûz; fölváltva,~Ellensulyozva
4451 Elbe|           kerekesdit játszó iskolás~Fiúk a labdát; edzve testemet,~
4452 Elbe|             labdát; edzve testemet,~Mint a kovácsok szokták a vasat.~
4453 Elbe|                  Mint a kovácsok szokták a vasat.~Tüzes felhõkre zúgva-búgva,
4454 Elbe|              felbõszitett~Csordája, jött a tengerár, tajtékzó~Hullámsörényét
4455 Elbe|             templomtetõk verõdtek~S mint a tojáshéj töredeztek össze.~
4456 Elbe|            Nyilvánvaló volt, hogy közelg a zûr~Teljességének tizenkettedik,~
4457 Elbe|             Teljességének tizenkettedik,~A tökéletes elsötétedés~Öldöklõ
4458 Elbe|                  s szórta sûrüen~Magábul a seprõt, sarat, sokáig;~Míg
4459 Elbe|             kimért központ körül, miként~A méhraj a megszállt anya
4460 Elbe|           központ körül, miként~A méhraj a megszállt anya körül,~Elkezde
4461 Elbe|                 körül,~Elkezde tömörülni a világ.~Alakot öltve rendre
4462 Elbe|                  öltve rendre sorakoznak~A dolgok, mint szilárd zászlók
4463 Elbe|               körül~Pèlè méle roham után a katonák.~A víznek árja száll
4464 Elbe|               méle roham után a katonák.~A víznek árja száll alább-alább~
4465 Elbe|       alább-alább~S mint egykor Afrodíte a habokból,~Merült föl a már
4466 Elbe|          Afrodíte a habokból,~Merült föl a már medreikbe térõ~Vizekbõl
4467 Elbe|               medreikbe térõ~Vizekbõl az a föld-oáz, az a~Tündérsziget,
4468 Elbe|               Vizekbõl az a föld-oáz, az a~Tündérsziget, mely írmagul
4469 Elbe|             csupán csak egy fél~Magában; a két fél tesz egy egészet.~
4470 Elbe|            egymást sokszorozva adja majd~A milliókat késõ századokban.~(
4471 Elbe|            lepelt...~Épen miként magam - a jó- és rossz-tudás~Fájának
4472 Elbe|                 melyek~Közül, mint éjbõl a Kaukázus~Hócsúcsai, midõn
4473 Elbe|                Kaukázus~Hócsúcsai, midõn a hasadó~Hajnalnak elsõ lángja
4474 Elbe|                 ki Izidóra pongyolája,~S a lángoló fürt hattyuvállakon...~
4475 Elbe|                   Egy kis különbség volt a biblia~S új édenem közt;
4476 Elbe|                Az érdekes fügefalevelet,~A cselszövõ kigyót és átalán
4477 Elbe|               cselszövõ kigyót és átalán a~Szaloni öltözéket illetõleg. -~
4478 Elbe|           öltözéket illetõleg. -~Ugyanis a fügefalevél helyett~Virághimes
4479 Elbe|           Féltékenyül az idomok csodáit.~A lég, az most is balzsamot
4480 Elbe|                Fölséges, ünnepélyes volt a táj;~Szent volt a béke,
4481 Elbe|        ünnepélyes volt a táj;~Szent volt a béke, mint a szentegyházban.~
4482 Elbe|                  Szent volt a béke, mint a szentegyházban.~Az ébredõ
4483 Elbe|              tagomban,~Még most is érzem a kéj borzadályát,~Mely mint
4484 Elbe|                 Irtóztató nagy büntetés, a táj~Szentsége, csöndje,
4485 Elbe|              csöndje, szûz ártatlansága;~A gondolat, hogy mekkora lehet~
4486 Elbe|             gondolat, hogy mekkora lehet~A kéj, amelyet ekként tiltanak~
4487 Elbe|                nyilván mivel~Ezzel magát a hetedik eget,~Annak legdrágább
4488 Elbe|              lelkem tépte ki -~Lebegteté a finom és ezernyi~Legfényesebb
4489 Elbe|                fogott el -~És mint midõn a kitörõ Vezúv~Parázsszerû
4490 Elbe|            Kéjvágy tüzétõl forró véremet~A gondolat, rettentõ sejtelem,~
4491 Elbe|              Izidóra halva van, megölve!~A sziv mögött, vagy kissé
4492 Elbe|               Vonagló ajkaimmal csókolám~A sebnek vélt jelet, midõn
4493 Elbe|             dobbanó szivemmel~Fölismerém a végzetes csalódást,~Szégyen
4494 Elbe|        ölelkezett~És táncra kelt az álom a valóval.~De csakhamar jelentkezett
4495 Elbe|                De csakhamar jelentkezett a zord~Való - a fájdalom nyilában,
4496 Elbe|               jelentkezett a zord~Való - a fájdalom nyilában, melyet
4497 Elbe|                és boldog szivek barátja,~A lelkiismeret gyötörtjei,~
4498 Elbe|              Vérzõ szivembe... Oh, igen, a hajnal,~Az öröm és boldogság
4499 Elbe|                  és boldogság istennõje,~A tiszta szívüek, ártatlanok~
4500 Elbe|            Kínpadra fektetõ hóhérlegénye~A bûnnek, fájdalomnak egyaránt -~