Rész,  Fej.

 1  Lir|           elfelejted házad bajait,~Aztán beszélni kezdek én neked;~
 2  Lir|        majd anyátok!...~S fogtok-é aztán élni, gyermekek?~ ~
 3  Lir|         képzelõdést felejtse ki...~Aztán teremthet bátran kínokat!...~ ~
 4  Lir|       álnok emberek közé tett!~Hol aztán a megkeményedett fa~A puhákkal
 5  Lir|        Sárgarigó víg sippantására.~Aztán mentem a hegyi patakhoz,~
 6  Lir|      Tõlünk el nem költözik.~Akkor aztán minden csillag~Mely az eget
 7  Lir|       össze is csókolkozunk.~Akkor aztán rohanjon ránk~Az a szolga
 8  Lir|            Hazájába, aki ép.~Akkor aztán majd vigadva~Hazafelé indulunk,~
 9  Lir|            napvilágra jött,~Kaptam aztán fölöstökömöt.~Ott a rét,
10  Lir|        legényt is szeretne.~Vezess aztán korcsomába,~Jó fajta kompániába;~
11  Lir|          Szól a zene, meg-megújul,~Aztán hirtelen elnémul;~Baj esett
12  Lir|            egy csókot boldogságom!~Aztán érjen utól átkom!~Elmegyek
13  Lir|          Tolta föl fejét elõre,~Az aztán a teste nélkül~Hamar is
14  Lir|          lesz majd váltságnak,~Sõt aztán a zálogot~Alkalmasint te
15  Lir|          Érezi, hogy vére fagy,~De aztán fölébred.~Még az álom szelid
16  Lir|         kérte, hogy: menjen el!~De aztán, hogy mind elmentek,~Ki
17  Lir|           holdsugár a sírszoborra;~Aztán nem tudni merrõl és hol~
18  Lir|       alszunk, boldog Isten!~Akkor aztán késõ minden -~Mozdulhat
19  Lir|          ölembe, szép szerelmesem,~Aztán romba dõlhet a világ:~Karjaid
20  Lir|          nem jött fel a ránc,~Azok aztán megtanulták,~Mi a magyar
21  Lir|          magyar három a tánc.~Azok aztán Kazimérhoz~Nem is vágytak
22  Lir|       emléked!~Elég az hozzá, hogy aztán~Kinyeré Kázmér a békét.~
23  Lir|           is szeretett, és~Remélt, aztán férjhez mene.~Viselte nõi
24  Lir|        tovább hitt, tovább remélt.~Aztán nevelte a fiúkat;~Jó kedvvel
25  Lir|         Örökségük rend, szorgalom.~Aztán megáldva elbocsájtá,~Hogy
26  Lir|        legszebb királylány.~Jöttek aztán seregestül~Világhíres nagy
27  Lir|           hirét elvitte messze.~És aztán kerülte minden.~Hogy ha
28  Lir|            szívem meghasadna...”~S aztán még egyet inték,~Mert a
29  Lir|          kéz, kit én imádok.~Ottan aztán nem lesz senki,~Aki itt
30  Lir|        lesz, ami megvolt.~Ott lesz aztán jó nekem majd.~Ott hives
31  Lir|      ugymond) õ mit se tud errül.”~Aztán nagy király lett.~      
32  Lir|           mint egy fekete csillag,~Aztán szétterjed lassan; tapogatja~
33  Lir|           A mohácsi csatáig.~Ottan aztán vízbe halt...~Ott halásztam
34  Lir| végtelenség örvényszélire,~Ahonnan aztán azon az úton,~Melyen fölért,
35  Lir|      térhet vissza már...~És ekkor aztán martaléka lesz~A kétségbeesésnek,
36  Lir|           csupán kilátás,~Amelynek aztán nem kutatja többé,~Csupán
37  Lir|          elõbb a vályunál,~Amelybe aztán menten beleáll;~Mert neki
38  Lir|            a határtalan!~Míg végre aztán észre jõve,~Szemedbe néztem
39  Lir|         sovárgva egyszer meglát,~S aztán - nem is szólhat veled...~            
40  Lir|        szemeimmel majd megettelek;~Aztán izenkint harapdáltalak,~
41  Lir|          haláltól kik irtóztok,~És aztán nevessétek ki~E kimerült
42  Lir|     percmutatót,~Míg teljes a kör; aztán üt az óra,~És kezdi, ahol
43  Lir|     percmutatót,~Míg teljes a kör; aztán üt az óra,~És kezdi megint,
44  Lir|     gyötrelem, pokol;~Az ember még aztán is fuldokol;~Egymás után,
45  Lir|          cifraságtalan,~No még meg aztán, ami rajta van,~Mindössze
46  Lir|            véget érnek...~És akkor aztán, majd valamikor,~Ha leomoltak
47  Lir|         Lámpáit sorra gyujtogatja.~Aztán megint lesz itten élet,~
48  Lir|           percig itten~Él, meghal, aztán - soha többé?...~                
49  Lir|    szebbnek láttam, mint valóban -~Aztán szerettem, önfeledten.~Úgy
50  Lir|        idelenn~A kioszk, a sziget.~Aztán az igazi,~A legfõbb netovább,~
51 Elbe|          fejére nõttek.~Már ezeken aztán nem tudott kifogni,~Éles
52 Elbe|           deákul még a miatyánkot;~Aztán térdepelni sem igen szeretnek,~
53 Elbe|      angyalok a feje körûl járnak.~Aztán karjaikra véve õt, repülnek~
54 Elbe|      mesének.~Mélyen fölsohajtott, aztán a nyeregbõl~Bükkfatõbül
55 Elbe|     üdvözlik, s véle csatlakoznak.~Aztán egyesülten zúgva megindulnak~
56 Elbe|       megaludt sötétlõ vérfoltnak.~Aztán meg mintha a csillagos égboltra~
57 Elbe|      tiszteletbõl~Bánatát takarta. Aztán a tömegbõl~Félrevonult késõbb
58 Elbe|           a ti fejedelmetek lész.”~Aztán a király nem rejthetõ örömmel,~
59 Elbe|         öccse, Béla õt elüzte...~S aztán... bárkivel volt magyarnak
60 Elbe|           sarat, sokáig;~Míg végre aztán kezde üllepedni,~S egy-egy
61 Elbe|      fegyverét föltétlen;~Ilyenkor aztán õ volt a legény,~S a rémülettõl
62 Elbe|          egyéb, jó tréfa lesz; nos aztán~Ebbõl következik a többi;
63 Elbe|        melyikünk a boldogtalanabb?~Aztán leült. „Barátom megfulok;”~
64 Elbe|          térdemrõl leverve a port.~Aztán nem láttam õt többé...~ ~
65 Elbe|          Párist, Londont.~Megtérve aztán, némelyik~Elõkelõen kérkedik:~            
66 Elbe|       minta házinõ!~            18~Aztán meg - és ez tán a legfõbb -~
67 Elbe|     féktelen,~Sokáig alszik az, de aztán~Rettentõ, mint az éh oroszlán.~
68 Elbe|            férj eszménye,~No akkor aztán nem hihet~Már e világon
69 Elbe|           gyáva gond! S ha úgy is; aztán~Patvarba! hát baj lenne
70 Elbe|              hisz ez ékszer;~Ah ez aztán »arany« középszer.”~Körültekintve
71 Elbe|      holnap, még ma nem.~Míg végre aztán a sok holnap~Folytán a helyzet
72 Elbe|   Lecsókolgatja könnyeit,~És ezzel aztán vége - kvitt.~            
73 Elbe|        lássa õt hitvány gonosznak,~Aztán utálja, vesse meg!~Legyen
74 Elbe|          annyi kéjes perce tölt!~S aztán Etelke és Leona~A síron
75 Elbe|             hozzá gazdag is... hát aztán,~Mint a csodatévõ képhöz,
76 Elbe|   halálitélet.~Apja már elvérzett, aztán ami kis juss~Maradt volna
77 Elbe|             de jobban~Ki örült meg aztán, hogy kibocsájtottam?”~Ahogy
78 Elbe|           csinálja meg érte.~Akkor aztán addig incselgett, oly csínyt
79 Elbe|   környékbe.~Oda hamar neki egyet, aztán vége.~Csak az a fõdolog,
80 Elbe|           nyomintás, egyéb semmi - aztán~Õ egyszerre gazdag, boldog
81 Elbe|           szólva gazdájának,~Ezzel aztán neki a nagy pusztaságnak.~
82 Elbe|         Hát ugy is lett, mert hogy aztán nemsokára~Kivel összeverje,
83 Elbe|    vendégoldalas szekérre.~De hogy aztán a sok pénzzel hazatére~(
84 Elbe|          meg nem bánná,~Mehetne az aztán a földön akárhá,~Bizonyos
85 Elbe|            érdemes dologba.”~Ahogy aztán ketten haladnak továbbat,~
86 Elbe|           hûséget egymásnak,~Azzal aztán neki hegynek, pusztaságnak.~
87 Elbe|        Gyõzõ a legyõzött hasára ül aztán,~Csõrével velõt, vért szépen
88 Elbe|            léghajóban.~Mikor pedig aztán lejebb s arra jártak,~Hol
89 Elbe|      viselkednek épen megfordítva,~Aztán kettesével áll elõ a hiba.~
90 Elbe|          öreg napokra.~Pedig mikor aztán már a legény vénül,~Elkelne
91 Elbe|           minden betegséget,~Akkor aztán nem kell fújni, mi nem éget.~
92 Elbe|          hidegben este, éjszakára,~Aztán lefeküdni egybe, mit se
93 Elbe|            használ beteg ember,~Ez aztán egy egész tudományos rendszer.~