Rész,  Fej.

1001  Lir|               hogy kit szolgál;~Hol itt az úr, ki õ, mi õ?~Keresse
1002  Lir|             fönn a csillagoknál?~Vagy õ az, az örök idõ?~Itt mindenütt,
1003  Lir|                csillagoknál?~Vagy õ az, az örök idõ?~Itt mindenütt,
1004  Lir|               mulandóság lehangol csak,~Az öröklét kétségbeejt.~E földi
1005  Lir|               él, mozog?~Ámítanak maguk az égbolt~Szép szemei, a csillagok.~
1006  Lir|                  festi testetek,~Holott az oly sötét, akár a~Börtön,
1007  Lir|            nincs e földön semmi ingyen.~Az élet adva uzsorára.~A gazdagé
1008  Lir|               bármi ére,~Mint édes anya az ölében~Reá mosolygó kisdedére.~
1009  Lir|                 Tenyerét egyre ingerli?~Az utonálló revolver,~Aki gázol
1010  Lir|                talpat lihegve...~Avvagy az akadémia,~„Magyar hülyék
1011  Lir|                se ebben, valaha, én?~Ha az idõben nincsen kezdet,~A
1012  Lir|            mérhetlen ûrben~Határa volna az anyagnak!~De tér, idõ egyként
1013  Lir|                oceánja~Soha ki nem fogy az anyagból.~Idõ garatra egyre
1014  Lir|               aeolhang, megérthetetlen:~Az ég se válaszol kértemre.~
1015  Lir|            magát miattad?~Vagy ebbe tán az intés rejlik:~Légy ura,
1016  Lir|             készen, bátran.~Ha õ csodás az öröklétben,~Légy nagyszerû
1017  Lir|                véges elme!~Ha nem leled az örök titkot,~Fogadd el ezt,
1018  Lir|              mit ér?~Élet, gyönyör csak az,~Ha újra visszatér~Az ifjú,
1019  Lir|              csak az,~Ha újra visszatér~Az ifjú, szép tavasz.~Ha madár
1020  Lir|            madár énekel,~Derült, ragyog az ég.~És dallal telik el~És
1021  Lir|                 kioszk, a sziget.~Aztán az igazi,~A legfõbb netovább,~
1022  Lir|               Oh, Rohits, oh, Rohits...~Az erdõ bérc fokán~Nem hatolt
1023  Lir|             fokán~Nem hatolt át a szél.~Az ember itt csupán~Csak él,
1024  Lir|           csupán~Csak él, csak éldegél.~Az idõ folydogál~Szép lassan,
1025  Lir|                  Künn a világ hogy áll?~Az itt senkit se bánt.~Te másik
1026  Lir|                kell -~S oly hamar eljön az~Utolsó pillanat!~És lesz-e
1027  Lir|           Kezdõdik, ami meg nem halhat,~Az, aminek nem kell születni,~
1028  Lir|             Siratni e siralmak völgyét,~Az éden sok titkos gyümölcsét,~
1029 Tore|               sem félek.~Szabadság hej!~Az úgy sincs sehol a világon,~
1030 Tore|          világon,~Csak a vadon erdõben,~Az árnyas hûs erdõben.~És a
1031 Tore|                 a vihar, ha nap ragyog,~Az erdõn, a mezõn bolyongok,~
1032 Tore|             minden napra egy új kaland.~Az életnek fûszere~Otthon meg
1033 Tore|              soha~De csak nekem, csupán az én lelkemben~Voltál ilyen,
1034 Tore|             Tündérregénknek vége~Eltünt az árnyerdõ éke, lomb virág~
1035 Tore|              éke, lomb virág~Lelkünkben az erdõk sûrûje és a lomb~      
1036 Tore|               volt írva, hogy teljék be az átok ott~Most már tudod~
1037 Tore|             soha.~De csak nekem, csupán az én lelkemben~Voltál ilyen
1038 Tore|                 szülötte~Mert engem ért az átok~Hogy én égbe látok~
1039 Tore|       mindkettõnk szemérõl~Eltünt a köd az - ábrándok délibábja~Miben
1040 Tore|              meghóditottad a földet, én az eget~Te életet én csak nevet~
1041 Tore|                 között -~Én jobb voltam az égbe jutok öröklétbe~Te
1042 Tore|             öröklétbe~Te meghaltál mert az ég helyett~A földet választottad~
1043 Tore|                 emlékezeted~Nekem nincs az se, reményem sincs~ ~
1044 Tore|          szemfödélnek~A hamut hordja át az ablakon...~A föld nekem
1045 Tore|                 Van egy, mely ellen épp az elmúlásban~Egyetlen ír,
1046 Tore|       Kétségbeesni a halál fölött,~Hogy az nem ad nyugodalmat, nem
1047 Tore|                 A legszomorubb gyászvég az ott van~A föld üvöltõ nyomorban~
1048 Tore|       Fényszárnyait majd összecsapja,~S az örök éjben elmerül.~Már
1049 Tore|                 nekem,~Mert kedves volt az is, bár földi jókban~Szegény
1050 Elbe|           Reményül se hagyva egy nyilás az égen.~Hull a zápor, mintha
1051 Elbe|            mindig - földönfutó párja!~S az öröm, ha másutt életét megúnta,~
1052 Elbe|             nemsokára,~Fölkereslek majd az idegen hazába’;~S csatamezõn
1053 Elbe|          orcájára.~Szép egy arc is volt az övé - nem hiába~Kérte ki
1054 Elbe|             Sarkantyúja örök ráncot vág az orcán.~Arca testvér volt
1055 Elbe|              homállyal;~Barnapiros volt az, igaz magyar fajta,~Magába
1056 Elbe|              merre lészen utazásuk,~Míg az ország szélén újra feltaláljuk,~
1057 Elbe|               király ült - szám szerint az elsõ,~Magyarország trónján, -
1058 Elbe|                is volt persze,~Csakhogy az idegent fölöttébb szerette.~
1059 Elbe|                 kocka,~Olaszok állottak az ajtósarokra;~Tulajdonkép
1060 Elbe|               tesz bennünket a kor,~Sõt az unokák még fejünkre is hágnak,~
1061 Elbe|              közelébe?~Jó István király az olvasóhoz látott,~Leimádkozandó
1062 Elbe|              lélek?”~„Nem akarom!” mond az istenfélõ lélek,~Az angyalok
1063 Elbe|                mond az istenfélõ lélek,~Az angyalok erre leereszkedének.~
1064 Elbe|              hogy fogassa be véle.~Mert az õ kérése már parancsolat
1065 Elbe|          Értelek - indulok - áldjon meg az isten!”~És nehézkes szívvel
1066 Elbe|                  Kivezette kedves lovát az állóból;~A kapunál Endre
1067 Elbe|           határba,~Már a koporsóban van az egyik lába.~Rejtett búja
1068 Elbe|               gombaképü tót lézenge,~De az a magyart nem várta be közelre.~
1069 Elbe|  Tiszteletgerjesztõ egy pár csizma volt az!~Ilyeket mai nap címerül
1070 Elbe|           könnyû fegyvert”;~Így beszélt az öreg úrhoz Béla herceg.~-
1071 Elbe|            herceg.~- Sasszeme fölpislog az öregnek, kajla~Szófogadatlan
1072 Elbe|            drága gyöngyös ruha látszik;~Az öregnek mind a két szeme
1073 Elbe|    Emlékezetükben most a multnak élnek.~Az öreg mesét mond - az az
1074 Elbe|             élnek.~Az öreg mesét mond - az az valóságot,~Csakhogy az
1075 Elbe|                 Az öreg mesét mond - az az valóságot,~Csakhogy az mai
1076 Elbe|               az az valóságot,~Csakhogy az mai nap beillik csodának.~
1077 Elbe|                 Nem figyel, csak bólint az öreg szavára,~Lelke a nemrégmult
1078 Elbe|           fölváltva nézett a jövõbe,~De az kivehetlen burkolt volt
1079 Elbe|              szívemen valami...”~De mit az öreg már nem bírt kimondani. -~
1080 Elbe|                 vele megkinálta,~De még az a bornak nem volt jó barátja,~
1081 Elbe|               árnya, hol víg madár szól az ágon,~És alatta édes, ragyogó
1082 Elbe|                 És alatta édes, ragyogó az álom.~Tündér ifjuság! mi
1083 Elbe|              lett a menedéked, - futva,~Az ég madarával egy konyhára
1084 Elbe|           konyhára jutva.~Pihenésed van az erdõk rejtekében,~Jobb sorú
1085 Elbe|               mennyköves felhõket,~Hogy az embereknek nyilait kerüljed.~
1086 Elbe|             Vánkosod a pázsit, elfödnek az árnyak,~Álmaidhoz a szép
1087 Elbe|           Ébredsz, - panaszkodva mondja az elõtted,~Vaskos öklöddel
1088 Elbe|             réten,~Falusi leányok jõnek az útszélen;~Lovad csillapitod,
1089 Elbe|            útszélen;~Lovad csillapitod, az meg mintha tudná~Mi a gondolatod -
1090 Elbe|                a bánat,~Idegen és hideg az öröm, s csak fájhat.~A tele
1091 Elbe|             csak fájhat.~A tele csutora az öreg dajkája,~Az egykorinál
1092 Elbe|                csutora az öreg dajkája,~Az egykorinál is édesebb a
1093 Elbe|           jobban szereti is annál,~Mert az elválasztó koma csak a halál.~
1094 Elbe|             odaugrat Béla mellé,~S mert az a csatadalt fölöttébb kedvellé,~
1095 Elbe|                háta...~Elvitt a Dunáig, az meg átvett tõle,~Csöndes-lépve
1096 Elbe|            szõke Duna partján?~Özvegyen az asszony, a szeretõ árván,~
1097 Elbe|                Haragos vérüktõl felforr az gyakorta,~Föl a bosszuálló
1098 Elbe|               hánykodva!”~Itten elakadt az öreg és leszállott,~Hogy
1099 Elbe|        sziklasor bezára.~Melyek oldalán az ölelkezõ lombok,~Voltak
1100 Elbe|                 nehéz gyönyörüségmámor.~Az egész világot, multat elfelejti,~
1101 Elbe|           vissza senki.~Hanem a valóság az volt a dologban,~Egy iszonyu
1102 Elbe|               mellett~Föl-fölpillogatva az öreg szendergett:~Nyugtalan
1103 Elbe|         részvéthangon kérdi a leánytól,~Az pedig reája válaszképen
1104 Elbe|                 így szól:~„Nagy oka van az én igaz bánatomnak,~Gazdag
1105 Elbe|                 épen,~Gyászos életemben az utólsó lészen.~Elrablóm
1106 Elbe|                Alig végezé így szavait, az erdõn~Kürt rivallott végig,
1107 Elbe|             szívébe.~„Áldott lehet igen az a haza földje,~Irigylendõ
1108 Elbe|                hamar lezuhant a földre,~Az igaz, hogy Béla herceg is
1109 Elbe|                földön volt.~Talpra állt az órjás, s elbõdült dühében.~
1110 Elbe|              ütni, hol a feje lágya~Van az ellenségnek - mert jó szíve,
1111 Elbe|             kinlódik sokáig.~Hanem most az egyszer sehogy sem akadt
1112 Elbe|             jobbik válla perecére,~- De az is elég lett múló életére.~
1113 Elbe|                 lett múló életére.~Mint az erõs tölgynek villámütött
1114 Elbe|              égre.~Két látogatója volt, az is civódó:~Fémlõ fogú farkas,
1115 Elbe|                 megmentett lyányka lett az utitársa.~Ölén a nyeregben
1116 Elbe|                 egészen más idõ volt ám az!~Nem vala még akkor annyi
1117 Elbe|            hitük és reményük.”~Beszédét az ifjú még folytatta volna,~
1118 Elbe|               pedig messze elmerengett.~Az épen most hallott híreket
1119 Elbe|            Harmadik ének~Béla herceg és az ifjú cseh királyfi~Lettenek
1120 Elbe|           mindegyik magyarnak.~Hej mert az idõben, melyrõl szól az
1121 Elbe|                 az idõben, melyrõl szól az ének,~Elég volt, de talán
1122 Elbe|            mikor megvallotta Béla,~Hogy az Árpádháznak tõrül sarjadéka...~
1123 Elbe|                  Most is szökve jött el az apai háztól,~Lengyel mellett
1124 Elbe|              csak a halhatatlan.~S hogy az is nem veszt-e, kérdések
1125 Elbe|               tán nekik volt rája.~Elég az hozzá, hogy Berezina bajtárs~
1126 Elbe|              énekemnek bõséges jutalma.~Az eperérésnek szép idõszakában,~
1127 Elbe|             erdõn mondhatlan bübáj van.~Az ember mikéntha lépne a templomba,~
1128 Elbe|               erdõ keble pihegése.~Mint az ifju erdõ szíve dobogása,~
1129 Elbe|                 huintása.~(S csak midõn az árpa lemunkálva rendre,~
1130 Elbe|                  vadvirággal,~S átalján az erdõ minden pompájával.~
1131 Elbe|          belsejében.~Riad a vadászkürt, az erdõk harangja,~Jeladólag
1132 Elbe|        tovább-tovább adogatva.~Oda most az erdõ szentegyházi csendje,~
1133 Elbe|          vadállat meg mást~Gyilkol - és az ember? - valamennyit s egymást.~
1134 Elbe|              oldalán lövéssel,~Hátravág az ebhez nemes megvetéssel.~
1135 Elbe|               kése véget vet a harcnak.~Az idõben vajmi más volt a
1136 Elbe|              mostan nem vegyült beléje.~Az erdõnyíláson kifelé a várnak~
1137 Elbe|        királynak.~Közel voltak igen már az erdõszélhez;~Kis kerek tisztáson
1138 Elbe|           Láthatatlan - mégis nyil volt az valóban,~Melynek ütött sebén
1139 Elbe|           villámlással -~Egy a szerelem az elsõ pillantással!~Nem üt
1140 Elbe|               erõtlen holtan fogyjon el az ének!~Valamint az égen egy
1141 Elbe|            fogyjon el az ének!~Valamint az égen egy nap süt ragyogva~(-
1142 Elbe|               volt csak,~A szerelem, ez az egyetlen, forró nap,~Melybõl
1143 Elbe|                  megszámolhatlanok.~Egy az isten, aki mindenütt jelen
1144 Elbe|                 magosra a bárdot -~Mint az éjszakában csillagok hullása,~
1145 Elbe|            bámulással -~Rettenetes volt az pallosagyarával;~Mikor a
1146 Elbe|                S kérdezék maguktól: hol az erõ benne?~Vagy a zömök
1147 Elbe|               ifjak csúfolódnak,~Nevezi az ország renyhe hájhalomnak.~
1148 Elbe|          hájhalomnak.~De nagy akadék is az a has valóban~Szerelemben
1149 Elbe|              fakadó bimbónál?~Tavaszkor az elsõ fülemüleszónál?~Tán
1150 Elbe|                elsõ fülemüleszónál?~Tán az ébredõ nap hajnalsugár-ujja,~
1151 Elbe|              nap hajnalsugár-ujja,~Mely az alvó földet fölébreszti
1152 Elbe|           földet fölébreszti újra?~Szép az ébredõ nap hajnalsugár-ujja,~
1153 Elbe|        önnönmagát multa fölül benned? -~Az elsõ szerelem hajnalának
1154 Elbe|          szerelem hajnalának rajza~Volt az a pír, melytõl ége Richsza
1155 Elbe|              lepetve,~Hogy õtet magát s az egész jelenséget,~Egy darabig
1156 Elbe|            szerelmes bajnokkéz levágta.~Az a párduc, melynek bõre alatt
1157 Elbe|                 föl a várba mentek;~Hol az érkezõket várta rakott asztal,~
1158 Elbe|                   Kik fitymálva szóltok az elmult idõkrõl,~Essetek
1159 Elbe|           inkább a jövõtõl:~Nem rajzott az eszme hajdan a fejekben, -~
1160 Elbe|              jobb volt a kebelben.~Hogy az öldöklés volt a dicsõség
1161 Elbe|               Jön-e idõ, mikor nem lesz az, ki tudja? -~Ám ha a gyülölség
1162 Elbe|              tudja? -~Ám ha a gyülölség az emberkebelnek~Örök istenátka,
1163 Elbe|              hát hadd legyen gyülölség!~Az ok és a fegyver - ebben
1164 Elbe|         szerelem s hazáért,~Most gyülöl az ember egyenest magáért.~
1165 Elbe|                  legalább hõs volt benn az ember,~Nem pénz volt a bálvány,
1166 Elbe|                mely vallja a szerelmet,~Az amolyan félénk, titkos,
1167 Elbe|             vitézek a mámor fátyolán át~Az ellen hadát csak kicsiségnek
1168 Elbe|          koszorú is ott volt.~A koszorú az volt, ami most a haszon.~
1169 Elbe|                volt, ami most a haszon.~Az õ koszorúja a királykisasszony.~
1170 Elbe|                szemét csak nem fogta be az álom,~Föl s le nyugtalan
1171 Elbe|              vagy lehellet-é ez?~Szellõ az bizonnyal, mit hajnal sohajtott,~
1172 Elbe|              bármi szépen kérte,~- Mert az lepihent - tán a gyönyörû
1173 Elbe|              tenger is mellettünk,~Csak az tarta vissza, hogy tovább
1174 Elbe|               foltnak.~E volt a mondása az erõs Botondnak.~Emlékezem:
1175 Elbe|                 mintha elkészülve várna~Az uralkodó ég sujtoló nyilára. -~
1176 Elbe|                 sujtoló nyilára. -~Most az ifju bajnok kedvesére gondol,~
1177 Elbe|            Kivánatos a kéj, s kedves ez az élet.~Szép a virág, szép
1178 Elbe|                  És még a halál is szép az ifju arcán.~S csakis ifju
1179 Elbe|           áldozat a halál.~Hazáért csak az hal, ahol a kebelben~Vesztenivalóként
1180 Elbe|           zivatarnak vad keze levágott,~Az öreg nem hal meg, csak lehull
1181 Elbe|             Mint aszott gyümölcs lehull az életfáról.~Most kit a dicsõség
1182 Elbe|                menetben indul ellenére,~Az pedig bevárja készen, közelébe.~
1183 Elbe|                 majd farkasszemre értek az ellennel,~A jeladást várta
1184 Elbe|         ellennel,~A jeladást várta csak az elszánt lengyel.~Markolaton
1185 Elbe|               csodálkozására,~Két lovag az ellen hadából kiválva,~Követségi
1186 Elbe|                 elfeketült képpel~Szólt az egyik követ héjázó beszéddel.~„
1187 Elbe|            mással is kimégyen,~Csakhogy az vezéri - fõuri vér légyen.”~
1188 Elbe|                  Nála mindig készen áll az elhalasztás.~„Várjatok kevéssé
1189 Elbe|             követ.~Lengyel király pedig az alvezéreket~Maga körül gyüjté
1190 Elbe|              órjás,~De most káros volna az elbizakodás.~Ám ki vállalkozik,
1191 Elbe|         elbizakodás.~Ám ki vállalkozik, az gondolja jól át,~És meghányja-vesse
1192 Elbe|            fogósb ifjainkat,~Egyre most az ország sorsát mégse bízhadd.~
1193 Elbe|              sorsát mégse bízhadd.~Most az egyszer órjás avvagy csodaszülött -~
1194 Elbe|               szívében hite, bátorsága.~Az pedig ott állott magában,
1195 Elbe|           hizelgõ szép szavak,~Melyeket az erdõn mondott Berezina,~
1196 Elbe|                 kérlek,~Engedj küzdenem az óriással érted.~Õt ugyan
1197 Elbe|              jutalomul adja.~Hogy pedig az ellen elbizott vezére~Kifogást
1198 Elbe|               Ragyogó csillagok tetején az égnek,~Lenn a földön sûrü
1199 Elbe|              isten nem segít.~Fegyverét az egyik, jó lovát a másik~
1200 Elbe|           mértékben~Szíve rovására küzd az elsõségen.~Mint vérontás-jósló
1201 Elbe|             Mint vérontás-jósló üstökös az égen,~Rendetlenül jár-kel
1202 Elbe|             Rendetlenül jár-kel egyedül az éjben;~Már két ízben ért
1203 Elbe|                 volna.~De kedvese felül az álom is drága!~Harcolni
1204 Elbe|               éljen,~Ki ezt igy akarta, az isten - itéljen.”~Imígy
1205 Elbe|                 S hidd el nekem azt is: az istenitélet~Az, hogy Richsza
1206 Elbe|            nekem azt is: az istenitélet~Az, hogy Richsza engem szeret
1207 Elbe|           föllázadt volna e szavakra,~- Az erõs nem könnyen gerjed
1208 Elbe|                  s bizonnyal meg is ver az isten.~Ám ha a lelkemben
1209 Elbe|          Küzdjünk hát azért - hogy csak az isten lásson.”~Mialatt így
1210 Elbe|           oroszlánfej õrzi markolatját.~Az ádáz zörejjel táncolva verdeste~
1211 Elbe|           szörny levék; csak soha~Téged az életben ne láttalak volna!~
1212 Elbe|           meglássuk.~Aki megteremtett - az isten határoz,~Irtson el,
1213 Elbe|             volt ép erõs szívének,~Hogy az élet örök titkait hiába~
1214 Elbe|            békén, szótlan elindultak~Ki az éjbe titkos, veszélyteli
1215 Elbe|       lélekzetet vesz.~Itt-ott kinyilik az ég felhõ-pillája,~S egy-egy
1216 Elbe|                 Fekete madarak húzódnak az égen,~Diadalmaskodva a nagy
1217 Elbe|               süvöltése.~Mintha mondaná az idõ az embernek:~„Aludjatok,
1218 Elbe|        süvöltése.~Mintha mondaná az idõ az embernek:~„Aludjatok, ám
1219 Elbe|          mindegyik rövid imát tartott,~„Az isten nevében!” kivonták
1220 Elbe|             mind elháritotta.~- Fölriad az erdõk legelészõ vadja,~Kiszemelt
1221 Elbe|              ösmert rettegett istenség:~Az ember haragját, - futásuk
1222 Elbe|          haragját, - futásuk a mentség.~Az erdõ koronás délceg fejedelme~
1223 Elbe|                tojáson ülõ fülemüle,~Ez az erdõk veszélyt hirlõ csengetyûje;~
1224 Elbe|                 amott a göncöl szekerét az égen,~Még magason áll, de
1225 Elbe|               égen,~Még magason áll, de az elõbb lemégyen,~És karom,
1226 Elbe|              ére,~Hol lágy hártya borul az agy velejére.~Hanyatt dõlt
1227 Elbe|              agy velejére.~Hanyatt dõlt az ifju. Bágyadó szemében~Összefutottak
1228 Elbe|               Összefutottak a csillagok az égen,~És szelíd világát
1229 Elbe|               Halálsárga arca fölmeredt az égre,~Mintha némasága feleletet
1230 Elbe|               mely fölött húnyt szemmel az Álom a révész.~Ez bevette
1231 Elbe|                 vön észre.~Richsza volt az egyik - örömkönnyben úszva,~
1232 Elbe|   Fájdalomenyhítõ könnyet ejt sebére,~S az életre híja vissza õt esennen,~
1233 Elbe|            szerelemben.~Ilyen álma volt az elesett vitéznek,~És amint
1234 Elbe|           parancsoló hüvös intésére~Fut az éjszakának minden szörnye,
1235 Elbe|              nap - üdvözöljétek.~Azután az istenválasztotta dalnok~
1236 Elbe|           önmagának jobb ösmeretére,~És az élet vágya visszatér szivére.~
1237 Elbe|            abban.~És magyar kar által - az õ idejében -~Legyõzetni
1238 Elbe|              sem szégyen.~Beteg ápolója az elhagyottságnak,~A jótékony
1239 Elbe|                   hanem mindhiába,~Mert az még pihente az éj fáradalmát;~
1240 Elbe|          mindhiába,~Mert az még pihente az éj fáradalmát;~Kedves álomlátás
1241 Elbe|                Hanem szerencsésebb volt az ébresztésben~Endre bátyja,
1242 Elbe|                volna sorsán kételkedni.~Az igaz, most hazánk gyámtalan
1243 Elbe|            Nyughatatlan fõkép hullámzik az ellen.~Pomerán vezérnek
1244 Elbe|          csorrantá velejét,~- Fölborult az ifjú és kiadta lelkét.~A
1245 Elbe|            halálát zokon is vehette,~De az általános öröm közepette,~
1246 Elbe|              egy mén bírta meg a vezért~Az most fegyverkészen kijõ
1247 Elbe|               elöl mindnyájan kitértek;~Az pedig lehullván, gödröt
1248 Elbe|                szabad tagadnom, ez volt az egyetlen~Perc, mikoron õ
1249 Elbe|               vet a rétvirágra,~De kiér az ismét a szép napvilágra:~
1250 Elbe|                 rohant merészen szemben az órjással.~Sápadt lelkesültség
1251 Elbe| szerencse-kockát,~Melyre most föltették az egész nép sorsát.~Ám de
1252 Elbe|            ropogásuk veri a levegõt,~És az jajgatással tölti be az
1253 Elbe|                 az jajgatással tölti be az erdõt:~Oly kebelrendítõ
1254 Elbe|                pokoli tüzével~Föltekint az égre elfeketült képpel.~
1255 Elbe|            öltögetné nyelvét:~Kardjával az eget fenyegette, s beszélt:~„
1256 Elbe|             Mint olaj a tüzet, villámok az eget,~Mint a csöndes tengert
1257 Elbe|             mulandó élted!”~Nem szólott az órjás, elfojtotta torkán~
1258 Elbe|             Dühe a szót, mint madárdalt az orkán.~Hanem megcsóválva
1259 Elbe|              erejével megrohanta Bélát.~Az súlyos csapásit mind elhárította,~
1260 Elbe|              hideg bátorság a védje,~És az ezerszemü vigyázat segédje.~
1261 Elbe|           Nyílva maradt ajka - gúnyolva az eget -~Istenkáromoló dühében
1262 Elbe|                 Megüzi a nyári felleget az égen,~És sietve fut el árnya
1263 Elbe|            elesett.~Gyors tanácsot ülve az elõkelõbbek~A lengyel királyhoz
1264 Elbe|                 jõnek.~És beszélt hozzá az okosabb közöttük:~„Az erõsebb
1265 Elbe|             hozzá az okosabb közöttük:~„Az erõsebb isten végezett fölöttünk?~
1266 Elbe|               támadási bûnötök feledve.~Az az igaz isten, aki most
1267 Elbe|            támadási bûnötök feledve.~Az az igaz isten, aki most így
1268 Elbe|              aki most így végzett,~Majd az igaz hitre térít benneteket.~
1269 Elbe|                 Richsza kezét kérte,~És az szerelemmel borult kebelére.~
1270 Elbe|               országot.~Vazulért lakolt az elvetemült Péter,~Lecsapták
1271 Elbe|                 merényért vesszõt futok~Az akadémiai kritika~Fegyelmezett
1272 Elbe|                király-utcai~Barlangban, az „örök világossághoz,”~S
1273 Elbe|    világossághoz,”~S hogy megszalasszuk az idõt, „zsinórba”~Beszéltük
1274 Elbe|              Mit nem lehet kimondani...~Az a sok mindenféle~Lefesthetlen,
1275 Elbe|               fényes üstökös,~Mely fönn az égbolt tetején ragyog,~S
1276 Elbe|          biztosabban ölt,~Mint egykoron az égbõl földre küldött~Öldöklõ
1277 Elbe|          Világvárosban voltak - egyedül~Az õt megilletõ, méltó keret.~
1278 Elbe|                 megilletõ, méltó keret.~Az embereket illetõleg õ:~Fõuri
1279 Elbe|                 béres a szemét-~Gödörbe az istálló-almot... El~E tartományból,
1280 Elbe|                 hánykolódások közt tölt az éj;~Az hogy biz az nem tölt,
1281 Elbe|          hánykolódások közt tölt az éj;~Az hogy biz az nem tölt, egyáltalán;~
1282 Elbe|                 tölt az éj;~Az hogy biz az nem tölt, egyáltalán;~Ily
1283 Elbe|              Ily gondolatok közt megáll az és~Nem mozdul; a könyörületes~
1284 Elbe|                közvetlen valót,~Mintegy az ébrenlétet folytatólag -~
1285 Elbe|                tudom; nagyot nyikorgott~Az állkapcája és zörögtek~S
1286 Elbe|           kacagott, vagy megijedt; elég az hozzá,~Kezembe nyomta rémséges
1287 Elbe|           rohantam volna a kaszával,~De az megnõtt kezemben akkorára,~
1288 Elbe|          lépcsõtorokban fönnakadtam.~Ki az emelet ablakán hamar!~S
1289 Elbe|              póznán leereszkedém~Nyelén az utcakövezetre. Hah!~Hol
1290 Elbe|               kezdjem el? Hol legsûrûbb az ember?~No hát mit vétett
1291 Elbe|              Épen jól beértem~Széltében az egész járdát a partig,~S
1292 Elbe|                 partig,~S kaszáltam itt az embert, mint a szénát.~És
1293 Elbe|            repülve, észrevétlenül, mint~Az éji pille, vagy a nagyfejû~
1294 Elbe|            döbbenve kérdem, én vagyok-e az,~Aki vagyok? Való-e, nem
1295 Elbe|        elérhetetlen volna!~De még maguk az isteneknek is~Ha elragadnák,
1296 Elbe|           Haragra lobbant írigy istenek~Az embermilliókat. Úgy van,
1297 Elbe|          emberfaj...~Valóban úgy is itt az ideje.~E pillanatban és
1298 Elbe|               mintha visszalépett volna az~Idõ, mint támadásra készülõ~
1299 Elbe|             lehetlen, éket vertek volna az~Idõbe, és ezen hézag története,~
1300 Elbe|               Leírhatatlan gyönyörében, az: hogy~E nagyszerü játék
1301 Elbe|               karöltve jár szemlátomást~Az anyagi világ romlása is.~
1302 Elbe|                 porba hullt véres feje.~Az égen ismeretlen csillagok~
1303 Elbe|          növekvõ fénnyel megjelen, mint~Az elitélt világ közelgõ végét~
1304 Elbe|              részeg valóval.~Õrjöngenek az ép elméjüek;~Nyugodtak s
1305 Elbe|              illetõleg tengeri~Kinokba, az alatta térdeplõket~Veszedelembe
1306 Elbe|                táncra kelnek a középen,~Az oszlopoknak térde sorba
1307 Elbe|               árván, szétröppennek~Mint az anyányi verebek; a nép~Kétségbeesve,
1308 Elbe|                lehelve tátogatja száját~Az éhezõ pokol... De mindazáltal~
1309 Elbe|          lakomának,~Hogy aludjék ki még az éji mécs is~S maradjanak
1310 Elbe|              pokolnak?~Nem, nem; csupán az égnek, az igaz,~Kemény birónak
1311 Elbe|              Nem, nem; csupán az égnek, az igaz,~Kemény birónak a felhõk
1312 Elbe|           Csörgõkigyófarokként mérgesen~Az égre csapkodó, tajtékozó~
1313 Elbe|              pázsitvánkosára fektetett.~Az óriási bombaként az ürben~
1314 Elbe|          fektetett.~Az óriási bombaként az ürben~Szétrobbanó földgömb
1315 Elbe|      Sziporkarajjaként forgott körültem~Az elemeknek zagyva keveréke.~
1316 Elbe|      Össze-vissza keveredtek~Apróra már az elemek maguk.~Forrott az
1317 Elbe|                az elemek maguk.~Forrott az új világ, mint óriási~Hordó
1318 Elbe|                 medreikbe térõ~Vizekbõl az a föld-oáz, az a~Tündérsziget,
1319 Elbe|                 Vizekbõl az a föld-oáz, az a~Tündérsziget, mely írmagul
1320 Elbe|            köpenybe burkolózva~Szenderg az új világ, mint szûz leány;~
1321 Elbe|             közelg szerelmes võlegénye,~Az üdve érzetében ragyogó nap,~
1322 Elbe|           Fölebb-fölebb lebbenti, tolja az~Ingerlõ bájakat fedõ lepelt...~
1323 Elbe|                édenem közt; nevezetesen~Az érdekes fügefalevelet,~A
1324 Elbe|             hálószövet födé~Féltékenyül az idomok csodáit.~A lég, az
1325 Elbe|               az idomok csodáit.~A lég, az most is balzsamot lehellt.~
1326 Elbe|                  mint a szentegyházban.~Az ébredõ madársereg dala~Mint
1327 Elbe|              kéj borzadályát,~Mely mint az egykori, az elsõ éden~Kigyója
1328 Elbe|      borzadályát,~Mely mint az egykori, az elsõ éden~Kigyója járja
1329 Elbe|                E rettenetes tilalom, ez az~Irtóztató nagy büntetés,
1330 Elbe|               amelyet ekként tiltanak~S az örök kárhozat pokoltüzével~
1331 Elbe|               ölelkezett~És táncra kelt az álom a valóval.~De csakhamar
1332 Elbe|               fájdalom nyilában, melyet az~Ártatlan és boldog szivek
1333 Elbe|                lelkiismeret gyötörtjei,~Az elitéltek, földi kárhozottak~
1334 Elbe|         szivembe... Oh, igen, a hajnal,~Az öröm és boldogság istennõje,~
1335 Elbe|                  De nem, azért sem. Ah, az nem lehet...~A szenvedélynek,
1336 Elbe|                 hit, remény!~Csodálatos az úrnak útja olykor.~S ha
1337 Elbe|                csoda,~Hát most történik az s megmenekülsz;~Hanem azért
1338 Elbe|           fordult meg a dolog, övé volt~Az egyik fõszerep, a cselszövõé,~
1339 Elbe|             hiszi,~Hogy annak szárnyain az örök üdv~Menyországába emelkedhetik.~
1340 Elbe|             dictum factum,~A vége mégis az lett, hogy hogyan nem?~Egyszerre
1341 Elbe|         Rettenve kap utána, látva, hogy~Az még utóbb elmenekül... e
1342 Elbe|          Meglepte és hökkenté Izidórát.~Az isteneknek s átalán a trónok~
1343 Elbe|                átalán a trónok~Lakóinak az égen, mint a földön,~Akkép
1344 Elbe|                föl is találta végre már~Az eszményt, aki boldogítni
1345 Elbe|              rendesen.~A költeményt, ha az nem is egyéb,~Mint magasb
1346 Elbe|        zenésszel.~A borban és a versben az igazság.~Ezt tudta jól s
1347 Elbe|               szóval széditõ volt, mint az örvény~A Lomnic élén, ezer
1348 Elbe|                 is, mondom, el-elfogott~Az alig visszafojtható gyönyörvágy~
1349 Elbe|                põre jelmeze;~A jelenet, az ötletek kisértõ~Alkalmisága
1350 Elbe|      hangulatban~Hallgatta és úgy vette az egészet,~Mint egy mükedvelõ
1351 Elbe|            olyan véget ért,~Mint amidõn az egyik fõszereplõ~Elájul
1352 Elbe|                soroknál:~„A szív alatt, az hogy kissé alantabb,~Nagyságra,
1353 Elbe|            ezzel is~Megszolgáltatja jól az abrakot.~A pillanat eléggé
1354 Elbe|               márványszoborrá változott~Az élve istenített, hõn imádott~
1355 Elbe|            valamely~Középkor bajnokának az a nyíl,~Mely legkegyetlenebbül
1356 Elbe|        Lovagiasságod magasb mivoltát...~Az sem lehetlen... De ha mint
1357 Elbe|               megegyezünk,~Valóban; egy az indulat, amely~Egymáshoz
1358 Elbe|             hogy villámharcra keljenek.~Az afrikai oroszlánok éhe,~
1359 Elbe|       Szunyogcsipés okozta viszketegség~Az irigység és boszuvágyhoz
1360 Elbe|        szenvedély csodája!~Bámultam ezt az embert, ezt a férget,~Mint
1361 Elbe|                sem tesz ki annyit, mint az a~Vigasztalan, egyetlen
1362 Elbe|         lehetséges volna ez,~Lemondanék az örök üdvösségrõl,~Mely énnekem
1363 Elbe|              kárhozattá változtatta azt az~Eltörölhetetlen emlékezet,~
1364 Elbe|             vakon, mindannyiszor~Karján az elõvágások rovását~Növelve
1365 Elbe|               Kerülni szokta messze azt az átkos~Pelengért, mely elõtt
1366 Elbe|                De ép ellenkezõleg! mint az árnyék.~Úgy követett bujós
1367 Elbe|                 kitérjek~Szokás szerint az álszemérmes törvény,~E sanda
1368 Elbe|          Helvétiának „hótakart tetõit”,~Az olasz félsziget virányait;~
1369 Elbe|                 egy oly pillanat,~Midõn az ifju természet maga~A szerelemben
1370 Elbe|                 ott.~Azonban alkonyult. Az árnyak nõttek.~Valahol egy
1371 Elbe|              gondol ön. De rút gyanúja,~Az nem igaz! Nem, nem! Csalódik.
1372 Elbe|            Minden tavasszal nyíl virág.~Az istenek polgárosodnak~És
1373 Elbe|               mód s a fegyver,~Csak más az eszköz, a divat.~Alatta
1374 Elbe|                divat.~Alatta mindig egy az ember,~A szenvedély s az
1375 Elbe|                az ember,~A szenvedély s az indulat.~Diszítmény és jelmezben
1376 Elbe|             cikkben...~Nem egy, ki járt az öt földrészben,~Itt széttekintve
1377 Elbe|                  Ez óriási emberbolyban~Az ipar több csudát terem.~
1378 Elbe|           Nápoly körül barnák honolnak,~Az arragóni fekete.~De annyi
1379 Elbe|              király ül, bármely zugban,~Az elsõ hely mindenkor ott
1380 Elbe|             vérlázító,~Mind inkább édes az nagyon.~El nem találod -
1381 Elbe|                      21~Sõt hogy ha már az igazságot~Kimondanom tisztára
1382 Elbe|            legelget.~Mert sok a nyájban az olyan,~Ki vakmerõ és csintalan.~            
1383 Elbe|   elsompolyognak~És észrevétlen elmarad~Az arszlán - az hogy rókahad.~            
1384 Elbe|        észrevétlen elmarad~Az arszlán - az hogy rókahad.~            
1385 Elbe|               boldogtalan:~Mind szöszke az, s kék szeme van.~            
1386 Elbe|             Ezekre most nem jó idõ jár;~Az ördögnek sem köllenek.~Hûtlen
1387 Elbe|            keserüen, hogy apja vadkan~S az anyja, ugymond, medve volt...~
1388 Elbe|            nevelte õt.~Egy barlang volt az õsi fészek,~Holott a zerge
1389 Elbe|                 Kisértetes látvány elõl~Az úr lábánál majd ledõl.~            
1390 Elbe|              fénylik, füstölög, ragyog.~Az utazó remeg: azonba~Kezébõl
1391 Elbe|              Nagyot rug a rém oldalába,~Az úr is bátorságra kap.~Taplóvá
1392 Elbe|                 másnap lõtt egy zergét,~Az egy kõszálon fönnakadt.~
1393 Elbe|               44~Országremény! mert hát az ember~Csak a jelen után
1394 Elbe|                 nyájasan fogadja,~Magát az ifju bemutatja;~Örülnek,
1395 Elbe|              örvendeznek, és~Megtörtént az ismerkedés.~            
1396 Elbe|              ismerkedés.~            48~Az úrnõ pamlagát kinálja.~Õ
1397 Elbe|              köröndben.~S ez alkalommal az anyák,~Hogy mije van? -
1398 Elbe|               De szépen ír és szónokol.~Az „Orfeumba” is hogy eljár?~
1399 Elbe|                majom.~Ha, mint õ, olyan az ember mind,~A tébolydába
1400 Elbe|                 Nem végtelen toasztivó.~Az üres fecsegést utálja...~
1401 Elbe|              meg nem csalja.~Hisz olyan az, mint szentirás,~Pénzt adna
1402 Elbe|                szentirás,~Pénzt adna rá az uzsorás.~            56~
1403 Elbe|                 lakás-, de leánynézõ.~S az anya szól háromszor is:~
1404 Elbe|                 vakít!~            59~S az ifju, aki láta vadkant~Csörtetni
1405 Elbe|        Csörtetni zörgõ fák alatt,~Midõn az ég rettentõt csattant,~Pokolsötét
1406 Elbe|           Egymást kereste a vadállat,~S az erdõ mélyén egymagán~Istenre
1407 Elbe|                 megérdemli a halált.~És az ne is kimélje itt õt,~Ha
1408 Elbe|               magában azt hivé~Mindjárt az elsõ tekintetre:~„Ez jobb,
1409 Elbe|                   70~Ernõ belátja, hogy az óra~Ki van merítve s távozik.~
1410 Elbe|              itt,~Felebarátja ablakánál~Az ember nem gyalázkodik.~S
1411 Elbe|              szokás fia,~Kinek mindjárt az esküvõtõl~Külföldre kell
1412 Elbe|         ostromállapot van;~Szerelem ott az egyedúr,~E hatalmas diktátor
1413 Elbe|              csak önmagának él,~Ez most az egyedüli cél.~            
1414 Elbe|              víg madár szól zengedezve,~Az erdõ illatot sohajt.~Hol
1415 Elbe|                is rövid még,~Hadd nõjön az, hadd növekedjék.~Nem tart
1416 Elbe|                minden, néha-néha~Csupán az õ és a habok~Csókolkozása
1417 Elbe|                 féktelen,~Sokáig alszik az, de aztán~Rettentõ, mint
1418 Elbe|                 de aztán~Rettentõ, mint az éh oroszlán.~Hogy jó-e vagy
1419 Elbe|                 rossz végzete? -~Ez már az õ természete.~            
1420 Elbe|                  sok csáb van.~Hol csak az isten van jelen,~Csak ott
1421 Elbe|            képzelme~Ragadván õt, miként az ár: -~„Volnék egy ország
1422 Elbe|          királyné - azaz kérem~Itt csak az én kis feleségem~Készítené
1423 Elbe|          egyszerû dolog.~Hát mit vétett az õ tanyája,~Hogy ne gondolna
1424 Elbe|                ne gondolna egybe rája -~Az allaghi hegyoldalon,~E földi
1425 Elbe|               nézni ott?~            32~Az istenért! ha meggondolja,~
1426 Elbe|                a komondor.~A tyúk kodál az asztagon,~Ökör, bivaly bõg
1427 Elbe|              óra a paradicsomból,~Midõn az még el nem veszett;~Abból
1428 Elbe|                      38~No’s hát a nap, az áldott jó nap~(Holott már
1429 Elbe|             hátha majd ki fog csorranni~Az a pohár, mely teli tölt?~
1430 Elbe|                 Patvarba! hát baj lenne az tán?~Övé Etelke, kell-e
1431 Elbe|            érnek;~Ott, hársöves partján az érnek,~A napsugárban nevetõ~
1432 Elbe|                 érkezik.~            43~Az Ernõ ecsetelte képet~Tetézi
1433 Elbe|             mindez és~Majd szörnyü lesz az ébredés.~            45~
1434 Elbe|                termeket.~A kertet, majd az erdõ alján~Egy vadregényesb
1435 Elbe|                És maga Ernõ, võlegénye~(Az õ szemében) oly nemes;~Lehet-e
1436 Elbe|                szivébe lövele?~Vagy tán az uti fáradalmak,~A hegyi
1437 Elbe|                   51~Én nem tudom. Elég az ahhoz:~Meglátva a színváltozást,~
1438 Elbe|                nem vergõdik a tréfábul,~Az alkalom jó, jobb se kell;~
1439 Elbe|                szivében~Megannyi szörny az indulat.~Hogy izzó láva
1440 Elbe|                 vért szagolt, hát~Jöhet az isten angyala,~Bizony hamar
1441 Elbe|              mit gyógymütét kivánt itt,~Az öltözéki fesz korlátit~Tágítni
1442 Elbe|         elveszett...?~De voltakép mi is az éden?~És hol van az? - Ernõ
1443 Elbe|               mi is az éden?~És hol van az? - Ernõ szivében.~S tán
1444 Elbe|               tán onnan csak nem ûzi el~Az a kegyetlen Gábriel?~            
1445 Elbe|          sejtelmeket.~„Hisz nem is éden az” suttogja,~„Mit elveszítnünk
1446 Elbe|                 Igy tölt a nagy nap. És az este?~A nyári éj, a méla
1447 Elbe|              Mig Ernõ a bakon használva~Az eltünõ borút, futtába~Még
1448 Elbe|             sokaságban”~(És fõleg ebben az utcában)~Mondod magad, hogy „
1449 Elbe|               Angyal Bandinak a puszta,~Az neked épen ez az utca,~Engedd
1450 Elbe|                puszta,~Az neked épen ez az utca,~Engedd meg, ámde ez
1451 Elbe|            Engedd meg, ámde ez igy áll;~Az alkalom tolvajt csinál.~            
1452 Elbe|               virágok~Számodra, és övék az átok...~Erõs melledben egy
1453 Elbe|                  baj, de csak rövid baj az.~Nem messze van már a határnap,~
1454 Elbe|                szende nõ?~Ki nap lehet, az nem lesz csillag.~Ki egy
1455 Elbe|           botrány.~Jegyet cserélnek ott az utcán.~„Báró Immerfein Anatol”~
1456 Elbe|         parancsoló a helyzet,~Kinálkozó az alkalom.~Hevélye a szólalkozásnak~
1457 Elbe|                       19~Egyszerre kész az ismeretség.~Ernõ néhány
1458 Elbe|            ártatlan ebben,~Kétségtelen, az urfi is.~Mert voltakép s
1459 Elbe|                 voltakép s egyáltalában~Az volt a baj, hogy hamarjában~
1460 Elbe|              imára,~A szerelemre hangol az.~Az ibolyának illatárja~
1461 Elbe|                 A szerelemre hangol az.~Az ibolyának illatárja~Lelkünket
1462 Elbe|         átaljárja.~Dall a madár, cseveg az ér,~Incselg a fény, eget
1463 Elbe|                 mulékony itt lenn;~Maga az erdõ mindig az,~Mi volt:
1464 Elbe|               lenn;~Maga az erdõ mindig az,~Mi volt: örökké szûz, igaz.~            
1465 Elbe|                  bár azt se tudja, kit.~Az ifju a jövendõt sejtve,~
1466 Elbe|                 ifju a jövendõt sejtve,~Az agg a multra emlékezve,~
1467 Elbe|                 agg a multra emlékezve,~Az életunttal fölkiált:~Ah,
1468 Elbe|                köhint.~Tizenkettõ immár az óra,~Minden hazamenõre int.~
1469 Elbe|             Argiro Castro albán herceg,~Az hogy csupán e név alatt~
1470 Elbe|              vagyon, név mind hazugság;~Az esetet maguk kacagják.~Albániában
1471 Elbe|              minden~Színt egyesít, mint az opál.~Szaka van otthon,
1472 Elbe|                  Szaka van otthon, mint az évnek,~Hideg, meleg, jó,
1473 Elbe|             erõsb a nap világa.~Elbûvöl az, elandalít,~De haj, emez
1474 Elbe|             viseletben~Szeszélyes, mint az oceán.~Véglen hatalma érzetében~
1475 Elbe|          Nógatja lelkiismeret.~De végre az torkon ragadja~És egyre
1476 Elbe|              kéz után a kar, majd végre~Az sem elég az üdvösségre.~
1477 Elbe|                  majd végre~Az sem elég az üdvösségre.~De haj! sikertelen
1478 Elbe|       Bocsánatért, találkáért esd.~Omol az élc, a bók, a csók;~Fölkelnek
1479 Elbe|                 szerencsére válni kell.~Az éhsárkányok elrohannak,~
1480 Elbe|                véget ér.~            51~Az eset a birok körökben~Nagy
1481 Elbe|           toldva még - bejut.~Pedig biz az bejut, hiába;~Etelke sirdogál
1482 Elbe|             Oltár elé vezeti el.~Õ lesz az õ kis felesége,~Babája,
1483 Elbe|                 álló csillaga,~Akárminõ az éjszaka.~            55~
1484 Elbe|            nyugszik ám le percre -~Mint az a másik minden este;~Éjjel
1485 Elbe|                             57~Mint aki az égõ hajóbul~Tenger vizébe
1486 Elbe|              vadász, jégszirtre mászva,~Az éjet tölti kártyaházba.~
1487 Elbe|          körülte szüntelen.~A bámulat - az mérhetetlen,~De néha kissé
1488 Elbe|             gyülölség rejlék ebben,~Dac az elõkelõség ellen?~Egyik
1489 Elbe|                mindezek.~            63~Az ötlet meglepõ, váratlan.~
1490 Elbe|              Egyszerre megfájdul szive;~Az égi osztó igazságba~Van
1491 Elbe|                érzi.~Egyszerre sok, sok az öröm.~Elõkelõ nyugalmát
1492 Elbe|               csepp üröm.~Hajh! meglesz az, nincs is már messze.~Irgalmas
1493 Elbe|      jobbra-balra; - Ernõ~Nem járta ezt az iskolát.~Kacagva, élcelõdve
1494 Elbe|          sejtelmet,~Hogy tréfa, „próba” az egész -~- De hajh! az õ
1495 Elbe|            próba” az egész -~- De hajh! az õ szive nehéz!~            
1496 Elbe|                Ha veri bár sûrûn a jég,~Az meg nem menti, el nem oltja;~
1497 Elbe|               hozza helyre,~El innét el az - étterembe!~Durrogjanak
1498 Elbe|                  étterembe!~Durrogjanak az ütegek,~Cliquotba lelkiismeret!~            
1499 Elbe|               ez estve~Mennek rabolni - az eget,~S még azt is a - hetediket.~            
1500 Elbe|              Egy séta a Margitszigetre,~Az üde lég - jót tesz talán?”~