Rész,  Fej.

 1  Lir|          paizsa?~Ah, de közel van végre a kor,~Midõn megtudja a
 2  Lir|  háromszáz mérföldön,~Megtalálják végre~A legszebb virágot,~Amilyet
 3  Lir|     Kereszt, mit ha hûn viseltél,~Végre ráfeszítenek.~Minek hittél,
 4  Lir|         szeretlek régen,~Meg kell végre vallanom;~Szeretlek, bár
 5  Lir|        kerültelek;~Bármit tettem, végre megvan,~Mirõl már nem tehetek.~
 6  Lir|         van hozzá, féreg!~Hogy mi végre teremtették?~Ne játsszál
 7  Lir|       hogy jobb szerettem. -~Amíg végre a jó isten~Megsokalta boldogságom;~
 8  Lir|         magast, érezve mélyen;~Ha végre hosszu vándorlásból,~Éjfél
 9  Lir|        Budán holnap,~Azután Bécs, végre Páris”, -~Mondod-e még nagy
10  Lir|       helyébe jó hág.~Elenyésznek végre minden földi dolgok:~Beomolnak
11  Lir|           Hogy a kenyeret beléjük~Végre Mátyás megsajnálta.~A szépit
12  Lir|          Igy a Kázmér táborába.~- Végre hogy Mátyás királynak~Megesett
13  Lir|       akkor,~Bujdosván szünetlen, végre~Megtalálja a kerek föld~
14  Lir|         Vérbe, lángba~Boritottam.~Végre mégis~Én csalódtam.~Meglakoltam.~
15  Lir|           Az egészbõl a tanulság.~Végre úgy rémlett nekem, hogy~
16  Lir|      homálygomolyban mendegélvén, végre~Sok járás után egy zárt
17  Lir|         Bájaid fényözönében,~Amíg végre belefúlnak.~Mert hiszen
18  Lir|         hajladoznak,~Hogy elmúlik végre minden!~Arról álmodoznak.~
19  Lir|  tekinthetik,~Hogy nem tudják, mi végre vannak ott?~Igen, mi végre,
20  Lir|        végre vannak ott?~Igen, mi végre, mi jogon leszünk~S alkottatunk
21  Lir|      titkainak hegygerincein;~Míg végre ismeretvágy, mint merész~
22  Lir|   mindamellett én azt látom,~Hogy végre is csak az a jó,~Csak az
23  Lir|             ott valami jár...~Hah végre, szerencse... talántán...~
24  Lir|       Ijesztõbb a határtalan!~Míg végre aztán észre jõve,~Szemedbe
25  Lir|        tartsd jobban számon.~Mert végre, nem lehetlen, mások~Elrettenhetnének
26  Lir|    dologban~Mi lehet a cél, a jó?~Végre meggondolva jobban,~Az egész
27  Lir|      tudat- s álomtalan;~Embernek végre csöndes nyugta van?~Örökre
28  Lir|         hát most eljutott az alsó végre.~A kisszerü, alanti is ki
29  Lir|      csoda, titok, homály.~Ide mi végre, honnan jöttem?~Miért e
30  Lir|   elveszítni, ami megvolt,~- Hisz végre elmúl minden egykor, -~De
31 Elbe|  zeneszerû hanggal:~„Akarod, hogy végre hajtassék e vétek,~Hogy
32 Elbe|        szivének;~- Meg kell halni végre a föld emberének; -~De örökké
33 Elbe|        múlt idõnek keserû emléke.~Végre gyõzödelmes ki lett, mint
34 Elbe|         tûrhetetlen,~Hogy elérjek végre hozzád énekemben,~Hogy föllelkesítsen
35 Elbe|       keleti, drága fényes ruhát.~Végre a király is elõjött, mogorván,~
36 Elbe|         halált hozand rá!~Richsza végre hálóteremébe ment el.~Vitézek
37 Elbe|           járt sok üres szobákon.~Végre selyemszárnyas függöny-ajtó
38 Elbe|   fegyvereknek.~Megjelen a király végre seregében,~Lyánya búcsut
39 Elbe|           születtünk.~Hanem azért végre csak levertük õket,~- No
40 Elbe|       képzelge szótlan, egyideig.~Végre kifejtõzve ölelõ karjából~
41 Elbe|         olykor pilláimra ült.~Míg végre egyet gondolt, fölkarolt~
42 Elbe|       Föltárta minden rejtekét és végre~Csodát mivelt, a legnagyobb
43 Elbe|        seprõt, sarat, sokáig;~Míg végre aztán kezde üllepedni,~S
44 Elbe|        talán... számomra...?~Hah! Végre valahára hát?~      Igen.~
45 Elbe|    rabolja szemtelen halandó -~És végre Izidóra ittasító,~Rohamra
46 Elbe|           Se tova nem mehettem, s végre is~Valamely idegen segéderõ~
47 Elbe|            E derék várparancsnok, végre õ~Üszköt vet a lõportoronyba
48 Elbe|     napjait!~Talán föl is találta végre már~Az eszményt, aki boldogítni
49 Elbe|      eztán te s tu cimborák;~Hisz végre most már boldogtalanok~Vagyunk
50 Elbe| Befagytunk mindaketten csontig... Végre~A hadnagy kezde felhuzódni
51 Elbe|        illõ istenfélelemmel;~Mert végre hátha mégis... hátha mégse...~
52 Elbe|           épít új tavasz keze.~De végre is miért követ ez a~Kevély
53 Elbe|        sem érdekelt már többé!~De végre egy ennél hatalmasabb~Törvény,
54 Elbe|        bõszült szenvedélyeket.~De végre elbillent a mérleg;~Talán
55 Elbe|         szomszéd terembe néz,~Ah! végre megvan! üdv, szerencse!~
56 Elbe|         vetünk.~            65~De végre már idõnk sincs erre;~Mert
57 Elbe|   mennydörgés a fellegekben.~Majd végre csöndesen halad~- A gesztenye-fasor
58 Elbe|          Nógatja lelkiismeret.~De végre az torkon ragadja~És egyre
59 Elbe|            A kéz után a kar, majd végre~Az sem elég az üdvösségre.~
60 Elbe|           holnap, még ma nem.~Míg végre aztán a sok holnap~Folytán
61 Elbe|          szem~Beszél csupán, majd végre az sem,~Csak hõ sohaj és
62 Elbe|       annyiszor haszontalan;~Most végre ím betölt a mérték,~Sors
63 Elbe|       erõt vesz rajta.~Az egészet végre sohasem hajthatja.~És örökké
64 Elbe|     gondolatja,~A nagyobb ijedség végre megmozgatja.~Legeslegelõbb
65 Elbe|        beéred.”~Arankának itt már végre elég ennyi.~Alig képes tovább
66 Elbe|    lassankint kezde többre válni.~Végre alvilágon földet ért a lába.~
67 Elbe|        baj se többet,~Mig elérték végre azt a darab földet.~Hol
68 Elbe|  Csakugyan hogy kezde csillapodni végre;~Azonban, hogy a nagy griff
69 Elbe|  gyógyszer, ha mindig használják,~Végre egyszer az is elveszti hatályát.~