Rész,  Fej.

 1  Lir|       között~Dicsõségtelen e nemzet maga!~Ragyog fölöttünk, ragyog
 2  Lir|      köszönnöm érte;~E kebelt, mint maga, egyenessé~S õszintére nevelni
 3  Lir|             ottan irigyünk. Az erdõ~Maga is oly boldogság-lehellõ;~
 4  Lir|           már, mint a~Tûzhegy, mely maga mögött~Üszkeivel betemette~
 5  Lir|             melyet bánt e gondolat,~Maga a halál csak nyugtot ad!...~                                    (
 6  Lir|            Annyi boldogság reménye.~Maga a nap sirathatná,~Mennyi
 7  Lir|           oly nagy,~Minõt az magára maga nem tetézhet!~Vaj, mi haszna
 8  Lir|          Örökké él, mert egyre hat.~Maga, a rossz, selejtes földben,~
 9  Lir|      gõzhajója, útja:~Csak az ember maga mûve nyomorultja!~Megunott
10  Lir|             tán határtalanabb,~Mint maga a szörnyû sivatag.~Arca
11  Lir|             s nem szerettetni -~Egy maga megszenved akkor,~Bujdosván
12  Lir|           néz, de csak sûrû éjt lát maga elõtt.~Mogorván, kutatva,
13  Lir|            Komédia csak már elõttem~Maga a zord valódiság.~A nagy
14  Lir|             Itatgatta kis libáit,~S maga is lenyujtogatta~A kristálykavics
15  Lir|       Keringett, forgott az örvény:~Maga a nap is megállott~Csodájára
16  Lir|        ilyen kéj után~A mennyei lét maga: unalom!)~Hadd semmisülnék
17  Lir|        tovább?~Több kéjt az öröklét maga sem ád!~S gyult ajka halóéhoz
18  Lir|        vakarhat,~El nem sikkaszthat maga a mindenség~Mindenhatónak
19  Lir|            nem lehet.~A végtelenség maga itt az úr,~Vagy ám ha tetszik,
20  Lir|      világon semmi sincs örök,~Csak maga az egész, az egyetem,~Az
21  Lir|            honnan szerelem sugároz,~Maga a mindenség ragyog.~Oh,
22  Lir|           gondolat:~Mi ez a lét, mi maga itten~E vergõdõ rabképzeletben~
23  Lir|          igazságban.~Hiszem, hogy õ maga a nap.~Körén örök forgandóság
24  Lir|           Ami él, mind elmuló.~Csak maga a mulandóság,~Az az örökkévaló.~
25  Lir|              a vörös frakk, s benne maga -~Egyetlen, utolsó gondolata.~
26  Lir|           várja sok, sok ideig,~Mig maga is beléöregedik.~Hó a szakálla
27  Lir|          mutatóját,~S lejárja, de õ maga helybe marad.~Viódik a fény
28  Lir|              hol voltam eddig?~Hisz maga a mult egy öröklét!~S egyszer
29 Elbe|            ajtósarokra;~Tulajdonkép maga állította õket~Oda, kik
30 Elbe|           zárda,~Mintha a teremtõ a maga számára~Épitette volna,
31 Elbe|    irkafirka,~Útlevelét akkor ki-ki maga irta:~Hathatós nagy tollal -
32 Elbe|          kebelben~A szerelem csupán maga véghetetlen?~Útak fáradalma,
33 Elbe|         király pedig az alvezéreket~Maga körül gyüjté s hozzájuk
34 Elbe|             possadó palozsnát, hogy maga a~Mindenható isten se rakja
35 Elbe|    csiklandozni kezdett.~És Izidóra maga is a tréfát~Fölbátorító
36 Elbe|          nem szándékosan~Elõttem és maga mögött betette,~Nem sejtve,
37 Elbe|             Midõn az ifju természet maga~A szerelemben üdvözölni
38 Elbe|      szerelemben üdvözölni látszik.~Maga a nap, mint násza éjjelén~
39 Elbe|             oly igen beszédes,~Hogy maga elmond, hej sokat,~Mit a
40 Elbe|           nem tud, szíve oly nehéz.~Maga sem tudja, hogy még mit
41 Elbe|           harap.~            16~Már maga Ernõ is belátja,~Hogy ez
42 Elbe|           Megszéditette a mamát.~Ez maga a szent egyszerûség!~Ám
43 Elbe|  beteljesülnek-e?~            47~És maga Ernõ, võlegénye~(Az õ szemében)
44 Elbe|          emberi, mulékony itt lenn;~Maga az erdõ mindig az,~Mi volt:
45 Elbe|             tekergõ”,~Gondolta róla maga Ernõ.~No de sebaj; azért
46 Elbe|             Elszunditott alighanem;~Maga a gazda, a természet~Kelt
47 Elbe|      szerelem, az nincs szivében,~Õ maga is csalódott ebben.~Mit
48 Elbe|             a csoda.~Ami gunyáját õ maga tisztogatja,~Végig ezres
49 Elbe|        borháza;~A beszakadt tetõn õ maga, elázva.~A bankóval tömött
50 Elbe|        világgá.~Haj, de mikor úgyis maga elõtt látná!~Nem is úgy,
51 Elbe|             melegbe pogányul.~Látja maga magát szörnyü ügyetlennek.~
52 Elbe|           Hogy csak ugy repül szét, maga meg kitámolyg.~Nem való
53 Elbe|       õrállókat kapun, ajtón kível,~Maga a szobában fura dolgot mível.~
54 Elbe|              hogy Aranka reszket.~Õ maga könyökre dõlve egy sarokban,~
55 Elbe|          huzódoz, feje egész Bábel,~Maga körül szerte kételkedve
56 Elbe|           beválik.~Ebbeli szándékát maga édesanyja,~Hogy megérti
57 Elbe| legnagyobbik, szinte lánggal égett,~Maga megért egy kis fejedelemséget.~
58 Elbe|            ám a zsákmány,~Lenne bár maga a szépséges királylány.~
59 Elbe|       azonban mégis valahára látott~Maga alatt egy kis derengõ világot.~
60 Elbe|              akkorát horpadva,~Akár maga Jankó ki s be járhat rajta.~
61 Elbe|            közt is óriás volna.~Még maga Jankó is szemléli borzongva.~
62 Elbe|       nekifog.~A kisasszonyt hagyja maga mögött hátra,~Mert a buzogányát
63 Elbe|         buzogányát teszi a kötélre,~Maga eláll lesbe a nyilástól
64 Elbe|      mélység egy ágyu lett volna,~Õ maga pedig egy abból kilõtt bomba.~
65 Elbe|            Azzal oszt elindult kiki maga útján.~Õ ment, ahonnan jött:
66 Elbe|         nevelje.~A természet ezt is maga megmutatja,~Legkevesbet
67 Elbe|           mértékkel használja.~Lám, maga a gyógyszer, mit az orvos
68 Elbe|           Hogy ennek is megvan ám a maga módja.~Hasznos a fürdõ is,
69 Elbe|         dolog.~De ennek is megvan a maga mértéke.~Minden attól függ,