1-500 | 501-1000 | 1001-1263
Rész, Fej.
1 Lir| megzördül~Az õszi levél.~S valahányszor zördül~Az õszi
2 Lir| erõsben~Fúj az éji szél,~S a víg cimborákkal~Õ is dalra
3 Lir| ebéd;~Meg is kötözködénk, s most mit tegyünk?~Pipára
4 Lir| Sohajtasz egyet: házad bajait~S én a honét kezdem panaszlani;~
5 Lir| alatt hörpentünk húzamost,~S oly édesen esik felejteni!~
6 Lir| Elkönnyezünk e jó nép bajain,~S eszünkbe nem jut önnön nyomorunk!~
7 Lir| nem jut önnön nyomorunk!~S épen azért siratjuk a hazát,~
8 Lir| bánatos szive.~Igyunk, apám, s gyerünk hazafelé.~Anyánk,
9 Lir| Sírjában is meg kell fordulnia!~S nincs a haragos égnek mennyköve,~
10 Lir| kiélte már magát a föld,~S arany nincs többé meddõ
11 Lir| árnyék mellett nem szökel,~S a földet örök éj csillagtalan~
12 Lir| Tengerfenéken sok szép gyöngy terem,~S az árnyék mellett több a
13 Lir| virága van a télnek is,~S ez egy virág az örökzöld
14 Lir| kevertetett;~Nem holt õ meg, s fel fog támadni még...~Sírjában
15 Lir| Kebletek csak egy pokol~S a szív elkárhozott lélek
16 Lir| díj érte: percnyi örömök.~S a nemzet milliója szenvedett~
17 Lir| tiszták itt a többi emberek,~S ki volna az, ki bûnhödéstekért~
18 Lir| bûntársát elhóhérlani...~- S e végrehajtó lesz az - öntudat!~ (
19 Lir| Halhatlanítva vagytok a dicsõkkel,~S bár lenne égben bûnös árnyatok,~
20 Lir| örök bûnhödésül neveteknek~S tetteitek hirének élni kell,~
21 Lir| hisz a nagyok erejével~S erkölccsel szembe ti nem
22 Lir| adja el a nemzetet, hazát.~S a könnyelmû sors vétkes
23 Lir| megfáradtan alvó nemzetet,~S a vérnek, mely folyott hazát
24 Lir| megromlott honáruló nyelvektõl -~S megszûnt dobogni a nemzet
25 Lir| Hallgassatok rám, élõk a hazában!~S ti a sírokban - halhatatlanok!~
26 Lir| nem lesz majd anyátok!...~S fogtok-é aztán élni, gyermekek?~ ~
27 Lir| bûnt erkölccsé változtatá!~S én e borús honnak oly hû
28 Lir| honnak oly hû fia vagyok!~S én e hazát, e népet - szeretem!~
29 Lir| és halál szerezte e hazát~S ha úgy kivánja, érte - halni
30 Lir| tanultam magamat szeretni,~S nem tudom, a földön mit
31 Lir| teremtett ilyen szépnek tégedet.~S e nagy boldogságot annál
32 Lir| össze fog omolni,~Ölelj meg, s felõle mit se fogok tudni!~
33 Lir| Megrázta a ház fõoszlopait,~S oda temette ezrek életét.~
34 Lir| haragodban törzsöködet,~S gyümölcsöd, férgeid lehullanak!~
35 Lir| gyümölcsöd, férgeid lehullanak!~S ha majd világ, végsõ napod
36 Lir| Gyászos hírû Nagybecskerek?~S ti cimborák, kik szétmenétek,~
37 Lir| nem lesz a föld szinén.~S midõn búcsúztatókat hordtam,~
38 Lir| Kakukra én nem hallgatok,~S nem jóslom ebbõl a tavaszt,~-
39 Lir| fönn a szédítõ magasságban,~S én ott álltam lábaid alatt...~
40 Lir| hallott az egész haza;~S azóta nem nap világít nekünk,~
41 Lir| Hanem a te híred sugara.~S ha a magyar égen összeolvadt~
42 Lir| nemes nép szeret tégedet;~S hol van a földön szebb koszorúja~
43 Lir| Mely oda ülteti a dicsõet~S a hitványakat leparancsolja.~
44 Lir| hitványakat leparancsolja.~S tudod-é, honnan jõ hozzád
45 Lir| még egyszer és utószor!~S ha most végignézesz e hazában,~
46 Lir| most végignézesz e hazában,~S nézed a szegényt, gazdagokat:~
47 Lir| Az élet közös nyomora;~S te vagy e birtok olcsó címere,~
48 Lir| Hû lesz hozzám halálomig~S nem hagynak el, miként az
49 Lir| emberek,~Utósó lehelletemig.~S hol a nyomornál hûségesb
50 Lir| végkép el nem hamvadok!...~S te leghûségesebb makrapipa,~
51 Lir| ez áll még eredetiségben,~S csak ezt az egyet köszönöm
52 Lir| kebelt, mint maga, egyenessé~S õszintére nevelni hogy mérte?!...~
53 Lir| nevelni hogy mérte?!...~S midõn lelkem ez õszinteségben,~
54 Lir| puhákkal nem tudott hajolni,~S nem csóválta a fejét úgy,
55 Lir| akárhonnan kezde fújni...~S jöttek a fölingerült szélvészek~
56 Lir| Viharos hullámok ellenében!...~S nem hajolt és nem fog meghajolni!...~
57 Lir| akárhol vagy szakadjon!...~S lenne bár ez miattad, szülõföld,~
58 Lir| Szabadságról zengett a madárka~S szerelemrõl... több se kellett
59 Lir| Odahagytam tisztes tanítómat,~S a madárka versenytársa lettem.~
60 Lir| madárka versenytársa lettem.~S énekeltünk gyönyörû nótákat,~
61 Lir| hangjára mind megálltak;~S úgy énekelj, hogy mi táncolhassunk.~
62 Lir| tavaszkor,~Jön az élet õsze, s elhervasztja...~Hanem hogyha
63 Lir| eddig engemet~Édesanyám s kisöcsémen kivül~E világon
64 Lir| van reá:~Kétéves voltam s hogyha kútra ment,~Elvittem
65 Lir| Elvittem a fejõszéket alá.~S a jó lélek, az isten áldja
66 Lir| krajcárt és erszény garast~S épen egy kis bunda ára volt.~
67 Lir| írtam neki,~Hogy koplalok... s nekem kölcsönözé.~S azóta
68 Lir| koplalok... s nekem kölcsönözé.~S azóta a gonosz öreg harang~
69 Lir| Mikor leszek már nagyúr?~S mikor fizethetek?~Mert a
70 Lir| Szegényen adom én is meg neked.~S szeretni foglak, mint te
71 Lir| engem~Akkor szerethetél~S csak így lesz méltón megfizetve
72 Lir| hozzánk~Nem jönnek tündérek,~S nem vagyok ugyan most~Ezerek
73 Lir| jóllaktam; (ha elhiszitek)~S most könnyedén pöfékelek;~
74 Lir| a barátság, hazaszeretet~S a szerelem istenei?~Élnek
75 Lir| hogy~A nappal megütközik,~S ha legyõzi, soha többé~Tõlünk
76 Lir| egy szépséges legényrõl~S ennek dícséretes vitéz tetteirõl;~
77 Lir| ki a nagy világba...~No s hát, amint szerteszéjjel
78 Lir| olasznak,~A torzonborz csehnek s isten tudja hánynak!~De
79 Lir| beszélt, mint a szíve érzett,~S lett egy gyümölcstelen átkos
80 Lir| szomszéd Cseh-, Lengyel- s a szép Olaszország.~Kezet
81 Lir| lesz a hamis esküvésnek,~S a mesémben lévõ szépséges
82 Lir| gyönyörû valóban a terv,~S nem utolsó a gondolat.~Egy
83 Lir| gondolat.~Egy kevés munka, s azért a~Szerelmes arcu huszasok~
84 Lir| Nagyon fölséges szép dolog.~S talán ideje volna is már~
85 Lir| égbekiáltó~Jakobinusi hajadat,~S egy pohár vízben kereszteld
86 Lir| Most elsétálok a Dunához,~S a napsugár alá ülök,~És
87 Lir| atyámfiai,~Szólanék egy keveset,~S ha nem igaz szóm, az isten~
88 Lir| dolognak~Igaziját, velejét,~S akinek nem kell igazság,~
89 Lir| maradt.~Lopott, rabolt, s a szegényt is~Rabolták idegenek,~
90 Lir| ember~A hazáért kardra kél,~S a magyarok istenére~Tanitja
91 Lir| szabadok, mind egyenlõk,~S össze is csókolkozunk.~Akkor
92 Lir| vigadva~Hazafelé indulunk,~S azon a jó magyar földön~
93 Lir| hazában,~Az ujságba tekintünk.~S míg jószágaink legelnek,~
94 Lir| Elátkozta istene~Elátkozta s megfogadta,~Hogy mindaddig
95 Lir| a~Háromszázas láncokat,~S holmi szedett-vedett néppel~
96 Lir| én magyar nemzetem?...”~S ugyanazon hóhérokkal~Verette
97 Lir| Föláll most a szabad magyar,~S lenézvén hóhérait,~Meg-megrázogatja
98 Lir| szabadság harcaiba elmegyek,~S vissza csak a gyõzelem hoz
99 Lir| szabadságunknak hõsei!~Nézzetek ránk, s vígasztalva légyetek,~Nem
100 Lir| kedvén életét?~Rabbá lettem, s e kemény falak közt~Összezúztam
101 Lir| Haszon nélkül halni sem mer.~S a halál nem hasznotok.~Hej
102 Lir| Van ezüstötök, aranytok,~S ha a fegyvert eldobjátok,~
103 Lir| kedvesebb kincs;~Ha elveszti s meg nem halna,~Hiszitek-e,
104 Lir| Jó magasra hágott,~S már fanyárson kisütötte~
105 Lir| Oda minden kedve,~S a malaccal kis kutyája~
106 Lir| Örzsikének~ Elment ablakára.~S oly keservesen dudált, hogy~
107 Lir| Lelkemben kõ az érzelem~S nem csalogány az akarat,~
108 Lir| Kikapálta föld alól.~S azt beszéli, hogy belõle~
109 Lir| egész - mi sem több ennél;~S én, ki három csizmatalppal~
110 Lir| vész~Az én éltem kalaúza,~S te hûséges könnyelmüség~
111 Lir| hulló csillag,~Nem örültem, s ne örüljek~Soha a te sugaradnak.~
112 Lir| Te lehullasz, elenyészel,~S nem találsz meg engemet!~
113 Lir| talán te fönnragyogsz még,~S nézvén elhagyott utamra,~
114 Lir| Elszégyeltük vón magunk,~S a kis verésért utóbb nagy~
115 Lir| nagy~Ajándékot is adunk.~S annyira megszánjuk õket,~
116 Lir| Hogy újra fölneveljük,~S hizlaljuk csak, hogy erõsben~
117 Lir| Ezrivel raktak minisztert~S választák vajdáikat.~S egyszer
118 Lir| minisztert~S választák vajdáikat.~S egyszer a Perczelünk csak,~
119 Lir| Mint a mennykõ, ott terem,~S megmutatja, hogy minálunk~
120 Lir| egyet~Gondol ez a német is,~S egy szép reggelen megindulnak~
121 Lir| tehetünk róla, mindig~Voltak s lesznek koldusok!...~Hanem
122 Lir| Téged csodának teremte~S ostorának istened:~Akinek
123 Lir| köztársaság el nem~ ismerését s a pápai hatalom helyreállításáérti
124 Lir| Meggyûlölt a szabadság istene,~S halállal büntet e rút vétkedért...~
125 Lir| egyedül csak a~Szabadságért, s piruljon el hired.~...Meghalhatunk,
126 Lir| Meghalhatunk, de halálunk dicsõ~S nem gyalázatos lesz, mint
127 Lir| köztársaság!~Te hatalom, hír s dicsõség után~Sohajtozol
128 Lir| után~Sohajtozol örökkön, s nem tudod,~Hogy a szabadság
129 Lir| szabadság legfõbb hatalom~S legszebb dicsõség... s ez
130 Lir| hatalom~S legszebb dicsõség... s ez ölõ bajod...~Szabad léssz
131 Lir| Kiégett már néped Aetna-lelke,~S te égetted azt ki lantodon...~
132 Lir| Mind a kétszer elaludt, s te élsz még;~Vár az isten
133 Lir| a világ valóban oly rom,~S oly erõtlen az emberi lélek,~
134 Lir| a bor után.~Pár óra még, s e hült ajak~Hazám földjét
135 Lir| mint ohajtod~- Ezernyolc s fél száz év után!~Imádlak
136 Lir| Mert ellened volt a világ.~S mit hirdetél, elnyomva még,
137 Lir| volt rád a nép;~Azóta hátra s nem elõre~Elfolyt tizennyolc
138 Lir| hagyál...~Hol van tanod s a tanítványok,~Jámbor, szegény
139 Lir| Kiket tanod vérpadra vitt?~S kik ezek itt e pharizeo-~
140 Lir| Letörpült a polgárerény is,~S képmutató lett a világ!~-
141 Lir| világát,~Mit te hozál le, s elveték~Vak hiedelmek mákonyával~
142 Lir| nehéz bûn,~Hét halmú Róma - s kárhozat!~Órád ütött, hiába
143 Lir| Kipusztult Jeruzsáleme!~- S te õskor erkölcs-óriása,~
144 Lir| birodalma~Fölépülend e romokon.~S a bûnök áldozat-vérében~
145 Lir| le-~Hulljanak a koronák,~S hallja meg ég, pokol és
146 Lir| itélõbíró,~A megbántott nép s kiált:~Vesszen a bûn, légyen
147 Lir| leszállott~Igazságnak angyalát?~S mely a sírokat kinyitja,~
148 Lir| E pokol... a nép emléke~S átka, mely rátok kiált:~
149 Lir| el-~Halványuljon a világ,~S csodálkozva mondja veled:~
150 Lir| földjén.~Két hires nép: angol s francia~A népeket koncokul
151 Lir| Megválasztják Washingtont vezérül,~S szót fogad honának jó polgára.~
152 Lir| jó polgára.~Áll a harc, s az együgyû szerencse~A zsarnok-erõre
153 Lir| zsarnok-erõre mosolyog.~Nemes harag s szégyen futja végig~Az ifjú
154 Lir| föltartja néhány jó barátja,~S szót fogad - mert népe úgy
155 Lir| Zsarnokait legnagyobb polgára.~S elnökéül a szabad hazának~
156 Lir| hazának gazdálkodni is kell~S fölépítni, mit ledúlt csatája.”~
157 Lir| fölépítni, mit ledúlt csatája.”~S szántott-vetett, épitett
158 Lir| Elsötétült szemeit lezárta,~S meghalt, rá se gondolván,
159 Lir| arra:~Boldogítni milliót?~S ugyanaz terít a földre,~
160 Lir| bizony, gondolj magadra,~S végsõ nyughelyet keress,~
161 Lir| haza!~Nem úgy öltek meg, s hol dicsõ hazák~Szent sírja
162 Lir| De átkozott volt méhed s átkozott~Méh becsületes
163 Lir| csak, hogy szerettelek;~S mig árulódat az egész világ~
164 Lir| szégyeníti meg,~Én szenvedek s utált határidat~Bár kinok
165 Lir| õ, mert hasznodat vevé,~S folytatja másutt átkos vegytanát!~
166 Lir| tégedet?~Világtalan vagy s az egész~Világ szeret tégedet,~
167 Lir| egész~Világ szeret tégedet,~S te szegény világtalan, a~
168 Lir| hogy~Háládatlan a világ,~S akit egyszer fölemeltél,~
169 Lir| adtál,~Újra elveheted azt,~S hûtlenül elpazarolják~Minden
170 Lir| elûzött,~Újra abba szeretél.~S ki érted hõn sohajtoz~Lenn
171 Lir| a te szemeidbe tekintek,~S szép szemed sugáriban eltévedek,~
172 Lir| Ha te volnál cserebogár s repülnél~Sebesebben, mint
173 Lir| volnál árva csillag az égen~S bujdosóvá lennél a messzeségben,~
174 Lir| Elfognálak - magam sem tom, hol s hogyan,~Habár ott is, hol
175 Lir| meg most háladó imámat,~S bocsáss meg, ha minden szenvedésem,~
176 Lir| tündérországnak,~Melyben most lakom - s csak egy vakajtó~Vezet ki
177 Lir| szívek egymáson dobognak,~S elfeledjük, hogy van mulandóság:~
178 Lir| Szépségednek képzetétõl, -~S kiérjek bár a világból,~
179 Lir| Legalább hátul kísért ez,~S van menekvés még elõle.~
180 Lir| órán~Hallani véli léptemet,~S hallgatva sír... de ez anyának~
181 Lir| Halljátok-e azok dalát?~S ifjúkorom bajtársai, kik~
182 Lir| Kunyhómban idegen parancsol~S viszályt szõ húgom s férje
183 Lir| parancsol~S viszályt szõ húgom s férje közt~S nincs már anyám,
184 Lir| viszályt szõ húgom s férje közt~S nincs már anyám, ki istent
185 Lir| Szorgalmas hangyává leendett,~S szeretett vón testvér gyanánt,
186 Lir| gyermekkorom.~Hol mi éretlen s tilos vala,~Lettem annak
187 Lir| dohány).~Gyakran elzavartak, s a gyepen~Eldobatták a pipát
188 Lir| csókolt a kedves Zsuzsika...~S egyikünk se tudta, hogy
189 Lir| hogy mi a?~Annyi emlék - s e kedves helyem~Mi okon
190 Lir| nézett,~Bú szállja meg - s nem kell neki az élet.~Megy
191 Lir| Megy iszony nélkül a lovag,~S a toronyboltozatban~Beállitott
192 Lir| köpenyegét~A földre leteríti.~S még áldást mond porára a
193 Lir| Hosszú sörénye borzad.~S amint a lelket a lovag meglátja,~
194 Lir| lónak vége, vége a lovagnak.~S midõn a nap nyugovóra száll,~
195 Lir| Ezt a virágos csillagot,~S midõn szerelmét rálehelli:~
196 Lir| szitakötõ~Után iramodtam.~S ha a fényes szitakötõt~Éppen
197 Lir| Égetõbb, mindent igérõ,~S teljesülhetetlen...~Hogy
198 Lir| Románc~Tribli Jakab s Fenster Dávid~A kocsmában
199 Lir| fölvágatta.~Tribli Jakab s Fenster Dávid~Újra a kocsmába
200 Lir| valóság?~Szép vagy, szép s tán boldogságod is nagy,~
201 Lir| ohajtom már a lehetetlent,~S tudom, édes vajmi sok van
202 Lir| Vezess engem szép leányhoz,~S ha ugyan van, olyformához,~
203 Lir| Cserebogárként röpködnek.~S ha az ember kedve tartja,~
204 Lir| Avagy gyújts be a kályhámba;~S általában adj meg mindent,~
205 Lir| szomjúságtól meghajolva, lankad~S érezi, hogy száll az éltetõ
206 Lir| Nagy nehéz láncok zörögnek.~S a vitéz, ki szenved ottan~
207 Lir| Porrá lenni a láncokban!~S éhnyomor erõt vesz rajta,~
208 Lir| sólyomnál gyorsabb volt~S annyi árulót kioltott.~Mint
209 Lir| nagy - amilyennek~Álmodlak s nem érhetem meg!”...~ *~
210 Lir| Róbert Károly megbocsájtott,~S oly csekélység a föltétel,~
211 Lir| Örök hûséget igérve...~S a hatalmas Csákok ellen~
212 Lir| Hadakozzál a seregben...~S még ez éjjel võlegény léssz -~
213 Lir| állhatatos vitéz~Soha nem volt, s tán nem is lész!~„Még egy
214 Lir| a nagy szent halálba...~S most - szerelmem, boldogságom,~
215 Lir| Háborodva kél föl a szél~S viszi a lángot magasra.~
216 Lir| megcsókolnád...~Kétezer jancsár s lovashad~Jött el érte Esztergomból,~
217 Lir| a szivembe,~Látom, Isten s végezéstõl~Átkozott annak
218 Lir| Szíve jobban megfájdult rá~S szinte meghasadt miatta!~
219 Lir| Balassa Menyhért szemében.~S kardot rántva, úgy, ahogy
220 Lir| hadakozva~Leérnek a sík mezõre~S a százszorta nagyobb ellen~
221 Lir| tudják, hányan voltunk”~S vissza nyargal lóhalálban;~
222 Lir| Fekete volt, hogy elment, s most~Fehér hab a paripája.~
223 Lir| még~Vajmi ritkán látott.~S elviszik, remélve jót elõre.~
224 Lir| megy háromszáz mérföldre.~S az ármányos lélek~Nagyot
225 Lir| ezt több jó bolond már!~S mind azt hitték, üdvözítnek;~-
226 Lir| födj el engem!~Volt nyaram, s én - nem szerettem!~ (
227 Lir| boldogságot,~Amit nem bírt, s mégis elveszett...~S ekkor,
228 Lir| bírt, s mégis elveszett...~S ekkor, miért becseréltem
229 Lir| Összetiprom és megátkozom!~S érezem, hogy örülök majd
230 Lir| kecskepásztor egy~Bogárszemü lyánka.~S mintha e kis lyány az én~
231 Lir| Boldogságod, élet!~Elfeledtem s tán azért~Bírtam a világot.~
232 Lir| figyel, nem ismer senki,~S gúnyol a hideg világ?~Dalnokok
233 Lir| ég -~Legyen kétségbeesés.~S majd ha általános éj lesz,~
234 Lir| Szedjétek meg a virágot,~S élvezzétek - nem gondolva~
235 Lir| Bár a sebek egyre folynak,~S alig áll meg - összeroskad!...~
236 Lir| Hideg leszek, mozdulatlan...~S lesz fölöttem szemfödél...!~
237 Lir| sirat el engem így majd?~S nem tudom kitõl, de kérdem:~
238 Lir| hulló csillag!~Nem örültem, s ne örüljek~Soha égõ sugaradnak?...~
239 Lir| lehullj és elenyésszél -~S ne találj meg engemet?~ (
240 Lir| szemfedõként leng az árnyék...~S egy bujdosó nesz súgja rája:~
241 Lir| szerelmünk, jó öreg.~Eltûnt, s az állhatatlan kéjek~Látván,
242 Lir| Csak az illat~ S a tüzes~ Szerelem;~ ”
243 Lir| Hallgat most.~ S mit törõdjem~ Az egész~
244 Lir| közt kígyó, tüske lehetne,~S Örzsikének, puha, gyönge -
245 Lir| csak ott javul a nyája;~S ha õneki se nyája, se erdõje,~
246 Lir| Nincs nyögése vadgalambnak,~S halk de sûrûn mi dobog?~
247 Lir| Ez a járó tanyám, házam,~S ami több, menyasszonyágyam!~
248 Lir| temetési~Fáklyákat égetnének,~S a sötétkék felhõk gomollya,~
249 Lir| körül meg-megrezzennek.~S bár lelkemet a sejtés készti,~
250 Lir| Alszik együtt mind a három,~S mintha nem is nyomná vétek,~
251 Lir| hogy él egy távol, ki igaz;~S ha hited van, nem vagy egyedül.~
252 Lir| Sötétség borítja az eget,~S örömömben elhalványodom,~
253 Lir| Szánjuk vagy nevetjük azt;~S ami nekünk fáj, nem értik,~
254 Lir| rajtam~Feledkezik el szemed,~S benne egy édes titokra~Megvillámlik
255 Lir| Egy-egy tõr minden sugára,~S én azt szivembe töröm.~Szeretlek
256 Lir| Nap a sötét felleget...~- S e szép szemek napvilága~
257 Lir| hogy még enyim se voltál,~S mégis késõn féltelek!...~
258 Lir| V~Látlak én még s látni foglak,~És szünetlen
259 Lir| Véghetetlen fájdalommal...~S azt felelem: isten hozzád!~
260 Lir| Amit benned én vesztettem.~S én elhagyni mégse tudlak!~
261 Lir| Gyilkosára a kisértet...~S valami fáj mindkettõnknek,~
262 Lir| pirongat,~És kigúnyol, kinevet,~S annál hangosabban, mennél~
263 Lir| Szerettem éretted a kínt,~S viselem a gúnykacajt,~Mint
264 Lir| megbánásnak~Keserü fájdalma lesz.~S én nyugodt leszek már, mint
265 Lir| Keserû lesz hallanod...~S egyedül lész, elhagyatva;~
266 Lir| Fölhevült lázongó képzetem,~S majd ha mély örvénybe~Hull
267 Lir| alá imádód,~Tova tûnsz, s hogy érted~Halt el - azt
268 Lir| Te e kínt nem ismered.~S ha ismérnéd, kinevetnéd;~
269 Lir| Mosolyod úgy fájna nékem,~S volna gúnyod mosolya~Keserü,
270 Lir| történtté~Teszi a történteket;~S érezem, hogy vágyaimnak~
271 Lir| Jövõm üres végtelenség -~S nem tudlak felejteni!~Nem
272 Lir| vagy, arra gondolok csak,~S a szépség tündérvilág.~Nézd
273 Lir| Még elõbb felhõ takarta,~S mégis oly szépen ragyog!~
274 Lir| Jertek ide hallgatózni~S hinni, hogy ha nem hinnétek.~
275 Lir| itt bánat, van itt átok,~S egy megátkozott reménység,~
276 Lir| Hermin.~Sõt nyakára jár, s nem óhajt~Hallani se kolostorrul -~
277 Lir| te, vagy szeretél-e már -~S ha nem - szeretsz-e valaha?~
278 Lir| te, vagy szeretél-e már -~S ha nem - szeretsz-e valaha?~
279 Lir| pazar a fény arcodon! - s nekem~Valami súgja: nem,
280 Lir| El-elnézegetem:~Hogyan lehet oly szép s~Mégis oly kegyetlen?~Én
281 Lir| szabadabb.~Enyim az igazság s szenvedés,~Tied az önkény
282 Lir| szenvedés,~Tied az önkény s a büntetés.~Szenvedek, de
283 Lir| Fojtogasd el minden üdvöd,~S ha tudod, felejtsd el õket,~
284 Lir| És örökké sírod ássad~S mégse halj meg!” Én gyötrelmem,~
285 Lir| Láss körülted boldogságot,~S érezz gúnyt magadra benne.~
286 Lir| Ölelj meg, csókolj meg,~S élek beléd halva -~Örökké
287 Lir| elhalva~Virágaid mézkelyhében.~S minden önzõ és hiú fény,~
288 Lir| Lenn a pokol fenekében.~S majd ha a kínzást eluntad,~
289 Lir| mért nem mered meg a föld,~S rajta minden úgy, amint
290 Lir| átok;~Látni, mint a rémet,~S hallani fogjátok.~Ahol még
291 Lir| gyémántod mind elszórtad,~S megátkoztad mindazokkal,~
292 Lir| Hûn szeretõ szívre vágyol,~S keresed, de nem mutatja~
293 Lir| távol:~Akkor emlékezz rám! s jõjj el~Ahová engem temettek,~
294 Lir| el~Ahová engem temettek,~S hallgasd ott, mit suttog
295 Lir| Gábor angyal trombitája -~S kétfelé hasadt az égbolt.~
296 Lir| Engemet lábbal tapodtak!”~S oh, csodák csodája! - csak
297 Lir| Szánakozott volna rajtam,~S megdöbbenve mondta volna:~„
298 Lir| Nézett föl a jó istenre -~S arra kérte, hogy: menjen
299 Lir| pokolba, ki a mennybe -~S e világon magunk voltunk:~
300 Lir| voltunk:~Ide simult az ölembe.~S együtt éltünk, éldegéltünk,~
301 Lir| Megsokalta boldogságom;~S magához vett mindkettõnket -~
302 Lir| Szeme új üdvösséget ád.~S mégis... szeretnék leborulni,~
303 Lir| Szél elvihetné sohajom -~S ha tán nem volna szégyen
304 Lir| szerettem, nagyon szerettem~S kétségbeestem én azért,~
305 Lir| Nagyon soká néztem én rád,~S te is soká néztél énrám -~
306 Lir| nagyon büntetsz engemet;~S mert szenvedek, tûrök, hiszem,
307 Lir| hamar, tél lesz megint!~S majd illatoznak a virágok,~
308 Lir| képed mint kit elitéltem~S emlékezetembõl haragom kivégzett.~
309 Lir| igaz, egyetlen bálványom;~S én vagyok, én, aki csak
310 Lir| örökkön égõ sebet vágott.~S mégis most, midõn már, tudom,
311 Lir| eléggé meg vagyok büntetve,~S ne boszuld meg rajtam magad -
312 Lir| Indulatot, amely végtelen s tehetlen:~Úgy-e nem hagytok
313 Lir| mi folt van e világon?...~S te nagy ég, azért vagy úgy-e
314 Lir| sziveikbe vésett,~Azok a nagy s mégis szokott panaszok,~
315 Lir| Melyeket lelkemmel szomjazok s ha hallok,~Gondolom magamban:
316 Lir| jövõt, imádjuk az istent,~S haljunk meg nyugodtan, ha
317 Lir| Ah, de mind nem így van, s nem is lehet soha.~Mint
318 Lir| gyötörtél, öltél engem,~S én csak nagyon szerettelek.~
319 Lir| ünnepelt, mindenható, nagy,~S én csak szegény hived vagyok.~
320 Lir| Megered rá a könny szemembõl,~S én szánni kezdelek nagyon.~
321 Lir| Kit ragyogásod elvakít?~S mégis, ha nálamnál is gyarlóbb,~
322 Lir| Dicsõit majdan a tömeg,~S míg koporsómat dulják pondrók,~
323 Lir| nem feledkezik magáról,~S nem örökíti kellemed!~Hogy
324 Lir| szán megsemmisítni téged,~S nem osztja véled trónusát!~-
325 Lir| istent, föl nem fognak,~S imádnak bár, nem értenek.~
326 Lir| ah, többé nem élsz...!~S müvészet, képzelet tehetlen,~
327 Lir| Illatosabb lesz a virág.~S csak sejtenek majd téged
328 Lir| Az égbolt ketté hasadna,~S hullana a kénkõzápor...~
329 Lir| rejtelmes szellemhang szól,~S merengve, ringva bús sejtésen,~
330 Lir| zárda tornyán,~Elõjön a hold s meg-megállva,~Merengve néz
331 Lir| messze multba varázsoltan;~S én majdan újra elmélyedve~
332 Lir| majd csalódott büszkeséged~S egy késõ gondolatfény csillog,~
333 Lir| ajkodon lebeg, hogy elmondd;~S holdfénykarodra kitárva
334 Lir| jövendõ~Képit látta?...~S tán másként is állanának~
335 Lir| mer.~Ujhely alatt Mátyást s hadát~Megtalálja,~Vezérek
336 Lir| királynak.~Az mosolyga, s megörült a~Jó tréfának.~„
337 Lir| Kivillannak a hüvelybõl,~S világítnak:~Hír, dicsõség
338 Lir| dicsõség ösvényére~A harcfinak.~S mintha majd itélet napján~
339 Lir| Megszerette azt az ágat,~S válasz helyett~Szolgájától
340 Lir| Ferenchez~Kit hord örök hír s diadal,~Kiben szivünk ver
341 Lir| diadal,~Kiben szivünk ver s zeng a dal,~Mit idõ el nem
342 Lir| Honod, mely büszke rád s szeret -~A Hunyadiak, Zrinyiek~
343 Lir| Eltévedett vándorának;~- S a magyar nép még nevét sem~
344 Lir| Egyszer átrohan az egyik~S a kapunál összeesik.~Rokon
345 Lir| összerobban...~Tesz nagy esküt s összefogva~Az õrséget lekoncolja...~
346 Lir| add magad egy világért,~S többet érsz, mint egy világ.~
347 Lir| Nyílt volna mennyed ajtaja.~S én, mint gyõztes, ellene
348 Lir| elcserélhetnõk a sort:~Éledjetek föl, s legyek én a por,~Mit a mohó
349 Lir| egyaránt követ.~Ki szép valál, s még egyre szép vagy,~És
350 Lir| Átkoznak engem, azt hiszed tán,~S nem mosolyognak sorsodon?~
351 Lir| sorsodon?~Még irigyelnek engem! s téged~Átkos diadalszekeremben~
352 Lir| öntudatban megvan átkom,~S még van erõm viselni azt;~
353 Lir| azt, hogy te szeretsz még,~S boldogíthatna még szerelmem,~
354 Lir| Kihasadt a mennyég keleten,~S a legkedvesb angyal földre
355 Lir| Haragosan dörög rám az ég,~S segítségem nincsen embernél.~
356 Lir| Szárnyaival néha meglegyint,~S egyik percben másikat felejt.~
357 Lir| Nap sugára törekedik át.~S õ, a jó, a szûz, a gyönyörû,~
358 Lir| virágra, fûre, sugárra,~S oh, gyötrelem! rám is, emberre!~
359 Lir| rám is, emberre!~Nézek én, s szédülvén ámulok;~Gondolok,
360 Lir| Néha szemem elsötétedik...~S vakmerõen már-már ölelem...~-
361 Lir| bosszúsan néz le rám az Úr,~S mennydörög, villámlik odafenn.~ ~
362 Lir| mely közelít?~Az ég borult, s szél mégse leng;~Az ég villámlik
363 Lir| mért keressen föl a kalmár,~S rablócsapat ha ránk talál,~
364 Lir| Idõ mulik, nap áldozik,~S szép ifjuságunk oda van.~
365 Lir| nyomtalan.~Ajk nem mesél, s mit írna föl könyv~Hogy
366 Lir| Szeretetnek fáj itt a halál~S halottjáért ontja könnyeit,~
367 Lir| mi vagyunk.~Õk alusznak s nem álmodnak;~Mi virrasztunk
368 Lir| Hátha meg nem volna halva,~S lehetne még valami...~A
369 Lir| hajnal csak nem pirkad,~S amit látunk, az se csillag:~
370 Lir| Szempillánk is csuklik immár...~S ha az álom elnyomott,~S
371 Lir| S ha az álom elnyomott,~S mi is alszunk, boldog Isten!~
372 Lir| néma erdõn,~Olyan a föld, s olyan édes most az élet.~
373 Lir| bogár donog itt-ott halkan,~S gyönge nyögést hallat a
374 Lir| egy félénk visszhangban,~S tetszhalotti álom nyomul
375 Lir| volnék éber~Egyedûl! egyedûl! s én is megmeredve.~Ijeszt
376 Lir| megmeredve.~Ijeszt a csöndesség, s szólni mégis félek.~Hallgatózom,
377 Lir| arcok;~Azt hiszem, alusznak s édesen álmodnak.~Anyja karjaiban
378 Lir| Kedvesének kezét fogja a szeretõ,~S tündér csengetyûnek hangja
379 Lir| végsõ csók lenne itt elsõvé,~S mint a parázs égne csöndes
380 Lir| szeretve voltak ezek mind itt -~S aki volt szeretve, az soha
381 Lir| hogy szerettek, éltek,~S testben, mint a fû, fa,
382 Lir| mondhatom!),~Mindig csak rólad s egyet álmodom;~Mindig csak
383 Lir| olvasásakor~Elõ-elõ veszem~S olvasom versedet.~Belõle
384 Lir| nevetek:~Elõttem a szép mult -~S könyeim peregnek.~ ~
385 Lir| az már!~Mit eped itt nagy s nemes után még,~Aholott
386 Lir| csak a napnak nyugtán jön,~S a nagyok napja, nem rövid
387 Lir| Mint Sodomát, temessen el;~S a kiégett hit, szeretet
388 Lir| Összeomolva már a föld:~És a mezõ s bérc röpke patakja~Énekeire
389 Lir| az utókor jobb fia, népe,~S mint a jelen õs Pompéjit,~
390 Lir| tenyésznek~Tudományos dolgok s minden mesterségek;~Nagy
391 Lir| bálványa;~Nem tud mást szeretni s önmagát utálja...~Kimult
392 Lir| gépet gyúrnak kardjaikból,~S gépet csinál egyik ember
393 Lir| Szemeimre borul csodatévõ álom,~S én a mult idõket, õseimet
394 Lir| fattya!’~„Devla - Bodri éd’s anyámat~Vagy elmult torát
395 Lir| Emelkedjék minden halmon,~S ott az ellen szeme elõtt~
396 Lir| mint a szükség kivánta -~S hírvivõül visszaverték~Igy
397 Lir| Mondá -, a békét megadjuk.”~S Kazimér király fiastól~Úri
398 Lir| takargató volt; lent vett,~S átvirrasztván sok éjszakát,~
399 Lir| Mint õ, az élet poharát,~S nézhetném egykedvûn, miként
400 Lir| védtelenre lerohantatok,~S fölötte állnak palotáitok.~
401 Lir| Alattatok megint, reped a föld;~S ha majd a rémület mindent
402 Lir| Csontjaitok rakásra égeti,~S sírjaitokat is betemeti!~ ~
403 Lir| helyett kardja válaszol,~S olvashatni holt vonásiról:~
404 Lir| I~Fölrugják az ebet, s hizeleg; te hizelgsz, ha
405 Lir| Minden égi-földi isten;~S hogy ne legyen egyiké sem:~
406 Lir| segítni gyöngék voltak,~S mind csak azt hajtotta,
407 Lir| Az egész tündérországgal,~S benne a legszebb királylány.~
408 Lir| szemének könnye nem volt,~S nem tudott a szive fájni.~
409 Lir| Szerelembe volt merülve,~S a boldogság mámorától,~Csorranó
410 Lir| Homlokára hamut hintett,~S tengerparton, vadon erdõn,~
411 Lir| ménes~Válogatva legelészett,~S ropogott elõtte a fû,~Mintha
412 Lir| olyan lett, mint a szérü,~S még kiégett szálait is~Zordonul
413 Lir| hordta, mint a pörnyét.~S mint az égett háznak hamvát,~
414 Lir| Kavarodnak, oszladoznak,~S meg-meg újak kerekednek,~
415 Lir| Aki ott jön a fenyéren,~S egyenesen tart a várnak,~
416 Lir| Se máson, de magokon se,~S mind elvesztek, mind elhaltak.”~
417 Lir| sohajtván~Szemeit lekapja róla,~S mondja visszafordulóban:~„
418 Lir| nyilt~Ajakán lebegne a dal.~S ujja végén láthatatlan~Húrok
419 Lir| Melyre meghasadnak a fák,~S elhervadnak, elszáradnak;~
420 Lir| Kõsziklák megrepedeznek~S mint az õrült hableányok~
421 Lir| Mintha város égne távol~S lángjaiból özvegy, árva~
422 Lir| a bájos isten,~A tavasz, s behint pazéran~Üde zöld
423 Lir| pazéran~Üde zöld fûbársonyával~S szende tarkabarkaságban~
424 Lir| esztendõ elfolyásig~Szeretni s nem szerettetni -~Egy maga
425 Lir| dalolhat:~Akinek nincsen hazája~S másikat nem tud szeretni.~
426 Lir| nagyon sokáig.~Örökké, s mai napiglan~Élnek, hogyha
427 Lir| szivem nagyon megfájdult;~S elbúcsúztam, megköszönvén~
428 Lir| én szívem meghasadna...”~S aztán még egyet inték,~Mert
429 Lir| Elöntötték bús panasszal;~S mint a délibáb a puszták~
430 Lir| Lelkem égnek ajánlottam,~S addig vártam, míg kivártam,~
431 Lir| földet~Ingató hadak forogtak,~S rohantak biztos halálnak.~
432 Lir| az agyvelõm maradt meg,~S benne az emlékezésnek~S
433 Lir| S benne az emlékezésnek~S öntudatnak irthatatlan~Férge
434 Lir| De hijába! nem hasad meg,~S egyre zúg belõle a kín:~
435 Lir| kihallik mély siromból,~S jajja fönn kisért a földön;~
436 Lir| Emberész-elállitóbbat,~S tanuljátok meg belõle,~Hogy
437 Lir| semmit, semmit se tudtok,~S okosabbat nem tehettek,~
438 Lir| királya.~Szerettem népem s hazámat,~S népem is becsült,
439 Lir| Szerettem népem s hazámat,~S népem is becsült, szeretve.~
440 Lir| becsült, szeretve.~Csak nekik s a jónak éltem.~Ah, de mit
441 Lir| Hogy vezették zsoldos õrök.~S mert a szégyen és gyalázat~
442 Lir| legaljasb söpredék közt.~S én nem õrültem meg erre.~
443 Lir| Megeredt a könnyem árja.~S mint a sebes essõ, hosszan~
444 Lir| Szeszélyes lõn Kámbizesz, s hogy~Híre ment hozzá könyemnek,~
445 Lir| öreg csak régi szolgám,~S azt a jót mivelte vélem~
446 Lir| Megnyitotta könnyforrását~S most kisírván minden búmat,~
447 Lir| Ekkor érzém újra gyászom~S inségemnek szörnyü voltát:~
448 Lir| boszút nem állok rajta,~S nem megyek rá gyilkos haddal:~
449 Lir| Oh szerelmes Jézus Isten,~S te örök dicsfényben, lángban~
450 Lir| nekem majd.~Ott hives lesz s a hûs szellõ~Homlokomról
451 Lir| Megölötten.~Kit szerettem~S hiu szívvel~Esküszegve,~
452 Lir| Irgalomból,~Hogy mostanság~S mindörökké~Dicsértessék~
453 Lir| Szétoszolnak nyári felhõk,~S a dicsõn uralkodó nap~Delelõ
454 Lir| Magam is, elszenderülvén,~S álmodván a hallottakról,~
455 Lir| diadalbabért kéveszám aratta,~S ha magát a vének gyülésén
456 Lir| hódító lánca,~Húsz szigetet, s Fiont, Arnhut, Folstert,
457 Lir| Életét egyszerre rettegték s áldották.~Nemzete sokáig
458 Lir| megsemmisíte~Három skót sárkányt s két királyt Skaniában.~Hõs
459 Lir| Skaniában.~Hõs volt, óriás volt, s lángész egymagában.~Sorsához
460 Lir| érsek elmondván imáját,~S himnuszt énekelvén, akként
461 Lir| emlékezete égi illattá vált,~S hogy a dicsõültet õk, a
462 Lir| nékem.”~Ráösmére a hegy s ellenállni nem mert.~Kanut
463 Lir| bérc az ádáz hõs elõtt,~S az magának szele havából
464 Lir| sír, ott a~Mindenható” - s hármat lépvén, szólította~
465 Lir| Kisérteti kézzel Kanut, s tapasztalja,~Hogy oda vér
466 Lir| éjszakába,~De fekete a tér, s csöndes: mit se láta.~„Elõre!”
467 Lir| se láta.~„Elõre!” mond, s büszkén felemeli fejét.~
468 Lir| abbahagyja egyenes irányát,~S kardos jobb karával fedezõbe
469 Lir| keze fejét elboritván.~Újra s másodízben változtata útján.~
470 Lir| forgatja,~Egyet-egyet fordul, s megindula balra.~Egy csöpp
471 Lir| fehér lepelére;~Visszarezzen s gondol egyedüllétére.~És
472 Lir| megállapodik, sápad hõsi arca,~S imádkozni készül fejét lelankasztva.~
473 Lir| habozva elindul lassankint,~S jár e fehér szellem, és
474 Lir| csöpp vér a nagy homályból~S menthetetlen barnul a fehér
475 Lir| többé nem tekinget;~Apály s dagálytalan tengerén az
476 Lir| fényle ki.~Itten szemeit föl s fátyolára veti.~Az volt
477 Lir| énekelni.~A lepel vörös volt s Kanut kezd remegni.~És ez
478 Lir| király az éjjelben bolyong,~S nem nyerhetvén vissza régi
479 Lir| érezi a fátylára esõ vért,~S járja a fekete, szörnyû,
480 Lir| Most egyedül vagy, a világ~S az emberek között,~Mert
481 Lir| az ördögöt~Hiú alakosok.~S ugyanazok, mindannyian~Hogy
482 Lir| hasonlítsanak.~Hol nyiltan jár s dicsõ a gaz,~S úgy nekibátorul,~
483 Lir| nyiltan jár s dicsõ a gaz,~S úgy nekibátorul,~Hogy a
484 Lir| napom~Mindent megaranyoz.~S szabaddá tesz minden rabot,~
485 Lir| örül.~Elõjön a cserebogár,~S tán széles kedvitül,~Vagy
486 Lir| jégbilincseit~A hegyi zuhatag,~S akár a zerge, úgy szökik,~
487 Lir| mosolyg~Természet dalnokán.~S egyszerre csak szép reggelen~
488 Lir| szemérmesen~Föl-föl tekintenek.~S úgy elbámulnák az eget;~
489 Lir| angyal-gyermekek,~Õk - a kis ibolyák!~S maguk körül terjesztenek~
490 Lir| Valóban elfeledkezem,~S mit érzek, nem tudom:~Jövõ-e,
491 Lir| domb,~Bimbót tûz keblire,~S a szellõtõl üzenve mond:~
492 Lir| mond:~Jer, jer, feküdj ide!~S a lágy szellõ arcom körül~-
493 Lir| cinkosok -~Rútul kifütyölik.~S majd a csalitban, lomb alatt~
494 Lir| betanult.~Egyik sûrûbe rejtezik~S ott mondogatja: kukk!~Közelre
495 Lir| honotok,~Bár dúlják emberek.~S bár e született hentesek~
496 Lir| Istent, hazát, szülõt.~S bár végetek mi mostoha,~
497 Lir| mostoha,~Ti nem ismeritek~S ne is tudjátok meg soha~
498 Lir| teremtmény, átkozott~Ég s földtül, egyedül;~Kit Isten,
499 Lir| Kit Isten, ember elhagyott~S hozzátok menekül -~Nem gyógyulni,
500 Lir| Kinek az élet kárhozat,~S nem vigasz a halál...~
1-500 | 501-1000 | 1001-1263 |