1-500 | 501-1000 | 1001-1263
Rész, Fej.
501 Lir| csak névben a különbség;~S ez így halad tovább, tovább.~
502 Lir| ki mindig újnak látja,~S nem lát a szárnyfalon belül.~
503 Lir| hogy eszközök vagyunk csak~S e gyarló élet nem a cél.~
504 Lir| szivem csak gazdag sírbolt,~S e féreglétet rég unom...~
505 Lir| Gyermekkor, elsõ szerelem!~S egyszerre csak fáj, fáj
506 Lir| Madarak elvándorolnak,~S halni járnak a fuvalmak;~
507 Lir| a szivárványbúl,~Át ezen s a másik égen,~Töméntelen
508 Lir| Ritka volt a szerencsétlen,~S ha valaki az volt épen,~
509 Lir| Rengetegnek, rónaságnak,~S addig epedt, sirdogála,~
510 Lir| szemét mind elkönyezte,~S „Árviola” névvel ajkán~Valahol
511 Lir| érben~Itatgatta kis libáit,~S maga is lenyujtogatta~A
512 Lir| mohón kavargott~Körülötte s szédelegve~Keringett, forgott
513 Lir| nap is megállott~Csodájára s láthatólag~Reszketett minden
514 Lir| Tûzszemébe bizton-bátran,~S rajta nem fogott a bûbáj.~
515 Lir| se t’om.)~Büszkének tart s hizelg nékem~A legnagyobb
516 Lir| megsérte,~Jó szót adjon, s ha baj érte,~Kiontom a vérem
517 Lir| Vigasztaljon addig a csap,~S hogy ne féljünk a föld alatt:~
518 Lir| hallanám szünetlen hangodat!...~S ha - ölelhetném karcsú derekad,~
519 Lir| fájdalom! csak~Szemeimmel!) - s mégse fogysz el...~Ugyan
520 Lir| neked,~Minek nevezzelek,~S egyáltalán -~Mit is csináljak
521 Lir| Ha forró déli nap süti...~S te csak nevetsz,~Mert -
522 Lir| gyászvölgyében,~Ahol örök a bú s panasz,~Zokog a szél, sír
523 Lir| titkát kérded~Az égtõl, s néma, siket az;~Csak a hulló
524 Lir| hogy meghalsz.~Hiuság, hír s dicsvágy rabja,~Nézz tükörbe,
525 Lir| aki nem gyarló, szörny az,~S az ember hibával ember:~
526 Lir| dicsõség;~Csalódás, vész, átok s panasz;~Földi végzet, hamis
527 Lir| lét!~A halál, ez egy jó s igaz;~Mennyország, öröklét,
528 Lir| mehetek, mert adós vagyok;~S én várok, mert fizetni akarok.~
529 Lir| Válaszra egyiket se méltatom.~S ti mai naphõsök, széltrombiták!~
530 Lir| Gúnyolódástok közönyös nekem,~S dicséreteiteket - megvetem.~ ~
531 Lir| harmadik, tudd meg, pór!«”~„S mi mindaketten csak hamu,
532 Lir| az öröklét maga sem ád!~S gyult ajka halóéhoz közelít;~
533 Lir| V~Hova lett a kisasszony s a vadász?~Túrt hangyaboly,
534 Lir| várja be a vég itéletnapot.~S csak sejti, ki hallja, mit
535 Lir| majd kifogysz a pénzbül,~S csak vér menthet ki a vészbül:~
536 Lir| de ott is megjelensz te,~S nyugtom abban sem találom.~
537 Lir| Besohajtlak, belehellek;~S nem elég! Ugyan mondd, édes,~
538 Lir| I~„Engem bámulj, s jutalmazz meg, nép!~Engem
539 Lir| Hol minden ember katona.~S a született hõs, a magyar?~
540 Lir| nélkül hitvány rongy az élet,~S haszontalan minden javad:~
541 Lir| cserbe azokat.~Ellökted õket, s felölelted,~Akik szerezték
542 Lir| táplált,~Fertõzi undok idegen;~S ne fussak a födél alól,
543 Lir| honfi, immár légy nyugodt,~S ha menhelyed, újabb honod~
544 Lir| szolga lett és hord igát.~S ha tán a mult emléke hí,~
545 Lir| honfi, csak bolygj, hontalan~S ti koporsótlan szellemek,~
546 Lir| Egy sóhajtás még belõlem -~S a fejemre omlik...~ ~
547 Lir| a hasonlót már nem ad.~S hajh! mielõtt aláhaladna~-
548 Lir| Megelevenül tõlük itten~S remeg minden butordarab;~
549 Lir| kötött nyakára csokrot,~S ezzel Waterloot nyert e
550 Lir| A kiszáradt életfáról...~S ismeretlen sirgödörbe’~Elalunni
551 Lir| Elalunni mindörökre...~S ott egyebet mit se tenni,~
552 Lir| járok a sírok között,~- S mikor nem ott jár a halandó?~
553 Lir| hulla nem volt egykoron,~S ki tudja, hányszor mily
554 Lir| temetõ-kapukra~Aranybetûkkel írod s hirdeted~Vigasztalásképen: „
555 Lir| idõ~Unottá, gyötrelemmé, - s fájdalom,~Mit megszokottá,
556 Lir| megszokottá, kéjjé nem tehet,~S annál elõbb pedig, minél
557 Lir| lehell,~Tedd örökkévalóvá s ezredév~- Az öröklét egy
558 Lir| elalszik a~Vergõdõ öntudat s szünete van~A kétségbeesésnek. -~
559 Lir| ami bizonyos, kétségtelen,~S hajh! ép ez egy, ami kétségbeejt.~
560 Lir| nem semmisülhetek.~Örök s végetlen e habarc világ.~
561 Lir| akkor senki nem teremtheté.~S ha volt öröktõl fogva önmagától,~
562 Lir| lenni a következésnek is.~S mi nem történhetik meg és
563 Lir| képzeljük el kitöltve~Földünk s a szélsõ naprendszer közét~
564 Lir| hogy újból~Életre hozza, s gyógykezelteti,~Jól tartja,
565 Lir| végre, mi jogon leszünk~S alkottatunk megkérdezetlenül?~
566 Lir| Rengetegének tüskén-bokrain...~S mert útjának határa nincs
567 Lir| Szerepet, életet cserél, idõben~S térben kimért létfordulójaként...~
568 Lir| elmulás,~Csupán az anyag s alakváltozásnak~Nagyobb
569 Lir| alakváltozásnak~Nagyobb idõ s térközre mért neme~Annál,
570 Lir| koporsónkra hányják a göröngyöt~S magunkra hagynak onnan távozó,~
571 Lir| koporsókötelét szilárdul,~S el ne bocsásd többé soha!~ ~
572 Lir| a csillag, kisüt a hold.~S ott fenn a keresztfán suttogja
573 Lir| Hogy sietnek szembe vélem,~S tûnnek el fák, ligetek.~
574 Lir| Az idõ áll, mint a nap,~S csak a hátán bolyg az élet,~
575 Lir| képzelünk,~A valódi állandóság?~S csak a lét játszik velünk?~
576 Lir| Ha a városligetben járok,~S az ég derült, a nap ragyog,~
577 Lir| láthattam oly sötétnek?~S magamba gondolom, no lám,~
578 Lir| Ismerjük egymást; fény s homályban~Találkozunk, ölelkezünk.~
579 Lir| mennyei gyönyörüségem,~S ha ezt nekem te nem hiszed,~
580 Lir| választó átok itt,~Mely arcodon s szivem mélyén ég,~Engem
581 Lir| Legyen számomra kárhozat,~S ki isten-voltodat nem látja,~
582 Lir| gondolom, az égig érek,~S uram bocsá! - isten vagyok!~
583 Lir| csak eredj kolostorba,~- S igyál buzgón a jó borbul.~ ~
584 Lir| Keresem a vigasztalást,~S ha meglelem, kétségbe ejt.~
585 Lir| akkor ott megáll a nap,~S - lélekzet nélkül - a világ;~
586 Lir| Kirágta a könyvtár-egér,~S nem lesz e földön semmi
587 Lir| Régmult, jövõ dalomban élnek~S egymással csókot váltanak.~
588 Lir| Mit én e földön szenvedék.~S nincs vigaszom, csak e tudatban,~
589 Lir| legsürûbb az erdõ, legsötétebb,~S a szél elalszik a falevelen,~
590 Lir| oly fehérek.~Oly fehérek s épen oly szép~Gömbölyûek,
591 Lir| Gömbölyûek, oly kemények~S hidegek is szintazonkép...~
592 Lir| Vágyaimtól meggyuladnak,~S a pirongó szobrok arcán~
593 Lir| Korbács lesz az olajágból,~S mint bélpoklost hevenyében~
594 Lir| Kikerget a szentegyházból...~S én rohanva lábaidnak~Oltárához,
595 Lir| egyszer?~Az idõ, tér végtelen,~S újra többé itt az ember~
596 Lir| Visszatér a szép tavasz,~S soha e mindenségben két~
597 Lir| Mi bú, öröm van itt ezen~S az ismeretlen túlvilágon:~
598 Lir| átok,~Mind, ami történt s ami nem;~Mely felgyujtotta
599 Lir| halt meg, ami nem lett,~S az él örökké, ami volt.~
600 Lir| Vagy ami él a multban, s onnan~Kivenni többé nem
601 Lir| lesz se több, se kevesebb,~S isten se törli azt le végkép,~
602 Lir| színlelést, képmutatást!”~S a lenge fák, a völgyek-halmok,~
603 Lir| egy csuszamlás a gödörnél~S mindennek egybe vége lesz...~ ~
604 Lir| gondolat most szivetekben~S tiétek lenne a világ!~És
605 Lir| Egy dalt adj nekem!~Kezem s amennyi urodalmam~Mind megvehedd
606 Lir| fa, levél mind megbomlott~S reszket az mind esze nélkül.~
607 Lir| áhitatban~Bálványod lábai elõtt,~S hogy végtelen szereted õt,~
608 Lir| áldhatod.~De ha szeretsz, s nincs egyéb vágyad,~Mint
609 Lir| azután meghalni ottan, -~S még ezt is tiltja csillagod:~
610 Lir| Szelid õzek szánakoznak.~S útjain a rengetegnek~A verebek
611 Lir| szegélyt fest a lomboknak,~S alattuk néma a madár,~Mert
612 Lir| Mert vágya, üdve telve már,~S csak néha tör ki kebelébõl~
613 Lir| Emléked egy nagyot villámlik,~S egyszerre mind föltûnni
614 Lir| örök üdv csodája, titka;~S a vágytól, mert azt el nem
615 Lir| baromnak, parasztnak való.~S a veriték is bûzlik, becstelen;~
616 Lir| kabátban, - nemde martialis?~S novemberben! kaphatnának
617 Lir| falut érõ drága paripán,~- S ha ez kidõl, az még a „stikli”
618 Lir| az még a „stikli” ám -~S ugyan miért? Miért! Hát
619 Lir| Országod õrzik idegen fikák;~S még önmagadtól is nem véd-e
620 Lir| táncterem sántával megtelik.~S van, aki, hogy legyen komoly
621 Lir| lábát eltöré - excelsior!~S a polgár? Ah, de hát van
622 Lir| ez vagy Sodoma förtelme?~S én, - én is! - élek, élni
623 Lir| kertészkés levágja majd, s kinõ...~Vagy eljövend a
624 Lir| A frakk, a vörös frakk, s benne maga -~Egyetlen, utolsó
625 Lir| Ez az enyim, ez a tied”~S e fölött hogy verekednek! -~
626 Lir| Leszáll az a keresztfáról,~S újra egyszer elkorbácsol~
627 Lir| ha meghalsz, ha csalódom,~S szellemed elköltözött:~Tetemeden,
628 Lir| földetek;~De megvolt már elõbb, s úgy látom,~El is lehet nélkületek,~
629 Lir| nyakadba,~Bár láthatatlant, s meg vagy fogva.~Ki ura vagy
630 Lir| Szemedbe néztem eltünõdve,~S a kérdés egybe oldva lõn,~
631 Lir| eltûnsz egy-egy pillanatra,~S nem látlak, majd elolvadok.~
632 Lir| nem nevette érte senki,~S a rendõr sem fülelte le...~
633 Lir| Akiket meg se közelíthet,~S még le sem ért, elég a láng...~
634 Lir| Elvesztve üdve az egeknek~S a földi kéjnek egyaránt...!~ ~
635 Lir| az áru; hogyne? sokat ér,~S potomság, mit a boltos érte
636 Lir| évezredek,~Találnak ott - s majd rám ismernek errõl~
637 Lir| ismernek errõl~Egy fölemelt fõt s egy üres kezet!...~ ~
638 Lir| sovárgva egyszer meglát,~S aztán - nem is szólhat veled...~
639 Lir| papucsot, nem bánom, inkább;~S ez átkozott nagy tiszteletrõl~
640 Lir| téli szél; magunk vagyunk,~S ott a sarokban egy pár cirmosunk.~
641 Lir| rumán, az lesz a bolgár,~S szokás szerint segited is
642 Lir| magad nevével indulsz hadba.~S hogy lelkesülj, elsõ parancsolat:~
643 Lir| szamárbõrt hordja tetszelegve?~S te tûröd ezt mind, tûröd,
644 Lir| mindazáltal már megfutamodtak~S a szabadság, dicsõség lobogóját~
645 Lir| a nagyok, sárba dobták,~S vészkiáltásaikkal fölkeltettek -~
646 Lir| kieresztve,~Vagdaltad õket képen, s hajszolád,~Mint pásztor
647 Lir| rõffel.~De hát ha így van - s így tagadhatatlan -~Ki nagy
648 Lir| ige:~„Nem volt, de lesz”. S rá a királyi szót~A Phönix
649 Lir| Közelre várni ellenségidet,~S a saját fegyverével verni
650 Lir| enyim csak~Úgy festve volt s azt - megfizettem.~Aszúd
651 Lir| tükrén már csak ez a kép.~S végpercein, midõn már szinte
652 Lir| elmerültek hosszu századok,~S hozzá hasonlót még nem láttatok...~ ~
653 Lir| lobogsz, hogy majd elégek.~S az üdv izzó kohója, hol~
654 Lir| már az õsi cégér.~Eltûnt s új díszbe öltözött a puszta,~
655 Lir| uszva;~Kinvallató pandur s futó betyár~Helyén sürûn
656 Lir| Csöndessége fönségében.~S minden olyan mozdulatlan...~
657 Lir| Létük egyszer véget ért;~S róluk is csak úgy nem tudjuk,~
658 Lir| Nem mese a tündérország.~S ennyi kincsnek, földi jónak,~
659 Lir| Összeomlott, semmivé lett?~S jertek ide sorba mind ti,~
660 Lir| Jusson e kép eszetekbe~S haljatok meg mosolyogva...~
661 Lir| Versenyezve váltig, dalban,~S akit emleget dalnok-lant,~
662 Lir| Kinek ágyát rózsakelyhek~S líliomokból vetették;~Kinek
663 Lir| Körtáncban az élet és a halál.~S e nagy mindenség végtelenében~
664 Lir| tolja muló létünk mutatóját,~S lejárja, de õ maga helybe
665 Lir| iszonyt kelt borzasztó alakja.~S ki tudja, vaj mi lappang
666 Lir| alatta?~Álom talán, tudat- s álomtalan;~Embernek végre
667 Lir| kedvem nincs e bûnversenyben,~S nincs hitem fordítni e világon.~
668 Lir| sincs immár számvetésem.~S álmadozva álmodó virággal,~
669 Lir| földi élet~Mi más az ifjunak s a vénnek!~Elõbb arany, utóbb
670 Lir| arany, utóbb csak talmi,~S a vége az, hogy meg kell
671 Lir| Szégyenkezõn süket a végtelen.~S hozzá az éj is társul érkezik,~
672 Lir| Kárpitja lassan rám ereszkedik.~S gyászom diadalában egymagam~
673 Lir| földi átkod, én szivem.~S ha a ligetbe kimegyek veled,~
674 Lir| magadnak egy istent magad,~S higyj benne buzgón, esztelen,
675 Lir| lesz idõ, midõn megösmersz~S helyet cserél bennünk a
676 Lir| Mit emberkézzel emberagy~S az õs természet alkotott.~
677 Lir| volna ír,~De hát elõtte jár s utána~Nyomában mindenütt
678 Lir| füstös gerendák alatt...~S ki tudja, nem-e boldogabb.~
679 Lir| int,~Ha valaki közeledik~S átlépve a birodalom,~Ahol
680 Lir| A nyári szellõ rajta ki s be jár.~Lencsés cseréppipája
681 Lir| egyaránt.~Ez embert nézi s nem fogy a csudája.~Mi nagyszerûség
682 Lir| egy szemérmes könny remeg~S gondolja: „Az vagyok, aki
683 Lir| szõrért szõrt, veled.”~S hogy még kivenne többet
684 Lir| Gondolkozik, a semmiségbe bámul,~S a felelet megint csak az
685 Lir| Fészkelte el magát, megy véle,~S e mérges vad darázs el nem
686 Lir| Bolyongnia, mint Ahasvérnek,~S jó még, ha egy - sötét -
687 Lir| megfoghatlan végtelenbe lát.~S mit látni ottan? - Csillagok-,
688 Lir| vándorolnak~Egymás körül s együtt, tovább, tovább...~
689 Lir| vezér után minden csapat,~S mind valamennyi egyfelé,
690 Lir| agyamban,~Ne tudja, hogy volt s még lehet...~Ez egyben légy,
691 Lir| Szegénynek nincsen ifjusága.~S nem elveszítni, ami megvolt,~-
692 Lir| Reá mosolygó kisdedére.~S láthattad arcod tisztábban,
693 Lir| kerdáj” neked, „magyar”!~S aki ebben fõvezetõ~Volna
694 Lir| maga a mult egy öröklét!~S egyszer se ebben, valaha,
695 Lir| lélekharang ijedve~Csendül s a kétkedõket inti~Sürgetve,
696 Lir| tilalom.~A mennybõl egy darab;~S bár drágább semmi sincs,~
697 Lir| fájdalom,~Ha tõled válni kell -~S oly hamar eljön az~Utolsó
698 Lir| Egész más a mi istenünk~S egészen más a ti istentek:~
699 Lir| Mi mindig elõre megyünk~S ti egyiránt csak hátra mentek.~
700 Lir| testetlen semmi,~Mely volt, van, s örökké fog lenni...~És hogyha
701 Lir| örök mécs, leül halmára~S ott megmarad, ha meg nem
702 Lir| bûnbe esni olyan édes -~S jön a halál s egyszerre
703 Lir| olyan édes -~S jön a halál s egyszerre végez.~
704 Tore| Körülte rabló ellenség tanyáz.~S bár rejtve, hogy mind ez
705 Tore| bár olyat, minõ~Te voltál s hasztalan repül tova~Hozzád
706 Tore| rabló ellenség tanyáz...~S bár sejtve csak, hogy mind
707 Tore| alkotott olyat, minõ~Te voltál s hasztalan repül tova~Hozzád
708 Tore| tovább, mint Ahasvérnek,~S fájdalmaink véget soha nem
709 Tore| Fényszárnyait majd összecsapja,~S az örök éjben elmerül.~Már
710 Tore| vennem~Akik szerettetek...~S mindattól ami e világon~
711 Elbe| még hármas ünnepet utána!~S elmélkedve ilyen kivánatos
712 Elbe| mindig - földönfutó párja!~S az öröm, ha másutt életét
713 Elbe| megúnta,~Ide jõ nagy árván, s elvegyül a búba...~Hol a
714 Elbe| körösztje oly korán eltörött,~S meghajolva búsong koronája
715 Elbe| majd az idegen hazába’;~S csatamezõn fölvett haldokló
716 Elbe| tekintget jobbra balra rája;~S minthogy épen ura sarkantyúja
717 Elbe| Leimádkozandó minden gyarlóságot.~S amint leolvasva szeme hatvanhárom,~
718 Elbe| Oszt minek a világ!” - s olasz cimborái~Között orgyilkosra
719 Elbe| térdepelni sem igen szeretnek,~S csak félvállról néznek oda
720 Elbe| Beleillesztették szellemét a testbe~S szárnyeresztve álltak háta
721 Elbe| átlátszó szellemujjaival; -~S szól a szent király halk,
722 Elbe| király trónja zsámolyához,~S töredelmesen kezd bûne gyónásához.~
723 Elbe| mély gyanút gerjesztett,~S a beteg királyt már parancsolva
724 Elbe| herceget hát magához hivatta~S így beszéle hozzá, könnyeket
725 Elbe| könny tolult szemére, -~S ráejtette bátyja remegõ
726 Elbe| ha sorsod úgy kivánja” -~S elrohant, eltûnt a zordon
727 Elbe| hazám be nagy a te határod!”~S föltekintve a bérc ezüstös
728 Elbe| a fanyelvû nép közt?”~- S im egy õsz magyart lát sziklán
729 Elbe| melyek fala rég leomlott,~S rajta már a tüzes mennykõ
730 Elbe| Szempilláin öklét végighúzogatja,~S nagy sokára jut csak szóhoz, „
731 Elbe| csak szóhoz, „Eszemadta!”~S alig hisz szemének. „A biza,
732 Elbe| völgybõl hegytetõre érünk,~S elhagyott mosolygó vidék
733 Elbe| ábdált csutorát emelt föl,~S csöndes hangon így szólt: „
734 Elbe| magyar föld határára értünk,~S túl leszünk azonnal, mihen
735 Elbe| agyon;~Alattomos, álnok s veszedelmes igen,~És tanyája
736 Elbe| ahogy itten állok a határon,~S édes hazám földjét tán utószor
737 Elbe| adja isten - énrám”~Monda s átlépett a magyarföld határán...~ ~
738 Elbe| Avvagy multat, jelent s jövendõt feledni~Nem-e:
739 Elbe| Egy szerencsés vágás - s a sárkány megölve,~S szívdobogvást
740 Elbe| vágás - s a sárkány megölve,~S szívdobogvást indulsz a
741 Elbe| tündéri ölbe...~Egy perc, s benn is volnál - ah de minek
742 Elbe| álmaidbul,~Fejedet lehajtod s átalunni vágynád -~Mi a
743 Elbe| volna - álmod folytatását...~S folytatod, ha bár nem alva,
744 Elbe| Fölnyergelten a kész paripákkal, s nógat,~A pihent lovak is
745 Elbe| sarkantyúdat vágva oldalába...~S kielégítetlen fölingerelt
746 Elbe| meg!” mondja lelkendezve;~S kitelhetõképen követ - fejcsóválva,~
747 Elbe| nap most magát nézi benne,~S örömében táncol a sugár
748 Elbe| különben a vénség~Búja s öröme közt nem nagy a különbség.~
749 Elbe| különbség.~Megszokott már nála s otthonos a bánat,~Idegen
750 Elbe| Idegen és hideg az öröm, s csak fájhat.~A tele csutora
751 Elbe| után odaugrat Béla mellé,~S mert az a csatadalt fölöttébb
752 Elbe| találtál,~Ott le is feküdtél s ugyan ott is háltál, -~Virradatkor
753 Elbe| akkor ülj le ablakomnál,~S mint kisértetes szél düledezett
754 Elbe| vérüket még éjen át is lássam,~S legyen vérem bosszút szomjuhozó
755 Elbe| Föl-fölcsörtetett egy megriadt vadállat,~S szelíd emberarcot kivánva
756 Elbe| Vállaira omló rengeteg hajával.~S ott, hol a fák árnya nappal
757 Elbe| árnya nappal is féléjjel,~S éjféltájban egy a pokol
758 Elbe| Béla meg azonba~- Hogy, s hogyan nem? csak betéved
759 Elbe| Gazdag úr leánya voltam s elraboltak.~Fényes magas
760 Elbe| rohanva~Elkapott lovamról s három éjen által~Nyomtalan
761 Elbe| dolga.”~Szólt vidámon Béla, s ment a kalyibából.~A leány
762 Elbe| mely ragyogva kel föl,~S a sötét világnak szép hajnalt
763 Elbe| Béla herceg is megingott,~S - akarta-é, nem-é? - csakhogy
764 Elbe| volt.~Talpra állt az órjás, s elbõdült dühében.~Rémes
765 Elbe| erejétül~Remeg a falevél s pörögve leszédül.~Már a
766 Elbe| ejté hosszu hallgatásba.~S elmult - ösmeretlen életben-halálban.~
767 Elbe| kopjavetésnyire.~„Mi járatban s ki vagy?” - kérdte egyszeribe.~- „
768 Elbe| herceg hordozott magával.~S szólt neki a kérdõ ifjú
769 Elbe| fényes ország.~Örök hír s dicsõség napvilághazája,~
770 Elbe| bucsúztak,~Hazavissza a lyány s apja elindultak.~Örömkönnyes
771 Elbe| megjutalmazása.~Õ pedig s a kis had mentek mendegéltek,~
772 Elbe| határra csakhamar elértek.~S onnan a tizedik éjnek hajnalára~
773 Elbe| szivének.~Úgy van, úgy, s ha jól megfontoljuk, helyén
774 Elbe| dacolhat csak a halhatatlan.~S hogy az is nem veszt-e,
775 Elbe| bajtárs~Jegyesét feledte, s már helyette van más.~S
776 Elbe| s már helyette van más.~S fügét vagy szerelmet nyer-e
777 Elbe| a kakuk vidor huintása.~(S csak midõn az árpa lemunkálva
778 Elbe| mindennémû vaddal, vadvirággal,~S átalján az erdõ minden pompájával.~
779 Elbe| az ember? - valamennyit s egymást.~Jajgató dühökben
780 Elbe| lihegéssel vaddisznót kergetnek.~S ha beérik, füle tövébe ragadnak,~
781 Elbe| vagy érjen el halálom.~S majd ha ajkim e szót szeretlek -
782 Elbe| ösmerõs a lyány elébe lépett,~S kezde véle síma hizelgõ
783 Elbe| termetére egynémely vitézek.~S kérdezék maguktól: hol az
784 Elbe| hasának teherhordozója,~S emiatt mindegyre veszti
785 Elbe| vagyon érkezésem.~Azért ki s mi vagyok? mondanom mit
786 Elbe| lepetve,~Hogy õtet magát s az egész jelenséget,~Egy
787 Elbe| vélte tündér tüneménynek.~S mert szemét a népség most
788 Elbe| zavarát észre nem is vette.~S minden, amit láttak Bélán,
789 Elbe| Bélán, volt bübájos,~Termete s átalján mindene szabályos.~
790 Elbe| fényes acél csatabárdja~S a buzogány - bízva öreg
791 Elbe| szüksége van jó hadfiakra;~S mert vitézim holnap hadba
792 Elbe| osszad velünk meg kenyerünk s borunkat.”~Végezvén beszédét,
793 Elbe| rakott asztal,~Étel-ital s minden földi jó malaszttal...~ ~
794 Elbe| Különös, hogy aki halni indul s ölni,~Elõtte való nap nem
795 Elbe| a vész, sietnek élni.~- S elképzelve hogy tán utójára
796 Elbe| Egykoron gyülöltek szerelem s hazáért,~Most gyülöl az
797 Elbe| jövendõ - fátyolos képeddel,~S te sivatag jelen alattam -
798 Elbe| gyülölte Bélát,~Mivel Richsza s Béla sziveikbe bélát.~Haj,
799 Elbe| megértett.~Sok vitéz volt ottan, s mindegyik sovárga~A király
800 Elbe| arcára.~Megzördült a fegyver, s nagyobb számmal voltak,~
801 Elbe| meséket csöndesen hallgatta,~S hogy elõtte rémlett Merva
802 Elbe| nem fogta be az álom,~Föl s le nyugtalan járt sok üres
803 Elbe| bizonnyal, mit hajnal sohajtott,~S a természetben fölgerjedõ
804 Elbe| fuvalma csintalan szellõnek,~S szárnyai szétválnak a selyemfüggönynek,~
805 Elbe| szétválnak a selyemfüggönynek,~S azon át még egyszer rövid
806 Elbe| függöny újra összehajla,~S már a szellõ nem is könyörüle
807 Elbe| várni türhetetlen Tátost,~S mert vele már nem bír, menni
808 Elbe| palota-erkélyen,~Csikorog a kapu, s azon dübörögve~Indul a derék
809 Elbe| zászlónak~A királyt üdvözlik, s véle csatlakoznak.~Aztán
810 Elbe| a táj, merre áthuzódnak,~S keble elszorúl a félénk
811 Elbe| elszorúl a félénk földlakónak.~S könnyebbülve hosszún, háladón
812 Elbe| éjjel gyorsan haladának,~S határában voltak Pomerániának.~
813 Elbe| hadakozva,~Haza dicsõséget s gazdag zsákmányt hozva.~
814 Elbe| kegyetlen távolból.~Egy pár óra, s talán távolabb lesz tõle,~
815 Elbe| talán távolabb lesz tõle,~S a végsõ fohász is kiszakad
816 Elbe| beszéltek:~Kivánatos a kéj, s kedves ez az élet.~Szép
817 Elbe| halál is szép az ifju arcán.~S csakis ifju halhat szépen; -
818 Elbe| elaggtál,~Már jótétemény s nem áldozat a halál.~Hazáért
819 Elbe| széles, rendes csatasorban,~S mérsékelt menetben indul
820 Elbe| istenünkért küzdenénk mindketten,~S azok nem engednék magokat
821 Elbe| elhalasztás.~„Várjatok kevéssé s vonuljatok félre,~Felelek
822 Elbe| alvezéreket~Maga körül gyüjté s hozzájuk beszéllett.~„Lovagok,
823 Elbe| örömest kiállnék,~Istenem s hazámért bátran síkra szállnék,~
824 Elbe| ép elébe álla Berezina,~S ajánlotta magát a párviadalra,~
825 Elbe| ajánlotta magát a párviadalra,~S csak kevésbé mult, hogy
826 Elbe| erdõn mondott Berezina,~S melyeket látszólag kedvesen
827 Elbe| látszólag kedvesen vett Richsza.~S fölbillent sisakja meredõ
828 Elbe| hogy ember és nem isten.~S ezt elégnek tartom. Im te
829 Elbe| neki rögtön a két követ.~S mivel már a nap is nyugovóra
830 Elbe| két had vonuljon hátrább,~S köztük a szabad tért táborõrök
831 Elbe| ízben ért el Béla sátorához,~S háborodott lelke semmit
832 Elbe| vándor, szerencsétlen, -~S ennek itt azonnal legkiválóbb
833 Elbe| szerelmét a legszebb leánynak,~S holnap tán dicsõség fogadja
834 Elbe| dicsõség fogadja fiának...~S mindezt könnyeden, csak
835 Elbe| egyenlõ a magyar, mint a cseh?~S nem erõs-e karom, nincs-e
836 Elbe| üdvözítõ vágyam?...”~- S a határozottság megért kebelében.~
837 Elbe| kivitelben ne habozzon a szív,~S legyen szándokához halálában
838 Elbe| merengésben töltött rövid óra,~S már szerelmesével találkozott
839 Elbe| földön nem akadsz kettõre.~S hidd el nekem azt is: az
840 Elbe| szerelmed ujolag föléled,~S még te a szerelem mennyországát
841 Elbe| Örömére válhatsz még apád s anyádnak.~Ámde szép öcsém,
842 Elbe| tovább is, élesebben, kérlek,~S ha erõsebb vagy, majd dühömmel
843 Elbe| legyõzlek. Mért nem mondanám ki?~S ha talán te nem vagy e valláson:
844 Elbe| erõsebbnek hittem:~Verjen meg, s bizonnyal meg is ver az
845 Elbe| pedig a vetélydüh lakja,~S még egyszer, utószor szóra
846 Elbe| vágyhoz!”~Béla hallgatott s majd gondolatba mélyedt.~
847 Elbe| meg sürgõs parancsukra,~S tova fut, ha félig szemüket
848 Elbe| kinyilik az ég felhõ-pillája,~S egy-egy álmos csillag kipillant
849 Elbe| keveset gondolt a~Két vitéz, s már épen beért a vadonba.~
850 Elbe| elszántságát tükrözõ szem fényét,~S a kardok acélát - egymáséra
851 Elbe| Rettenetes kardját emelé magasra,~S míg vivó társának végütését
852 Elbe| villám láttalan leszállott,~S ellene sisakja tarajába
853 Elbe| volt bélelve végig~A sisak s gyöngité a kard gyilkos
854 Elbe| némasága feleletet kérne.~S mintha csak szívének gyökere
855 Elbe| semmivé-lét nagy tengerébe vész,~S mely fölött húnyt szemmel
856 Elbe| Fájdalomenyhítõ könnyet ejt sebére,~S az életre híja vissza õt
857 Elbe| kezd egy üdvözlõ szózatot.~S dala ilyeténkép hangzik:
858 Elbe| istened,~Nézd a kelõ napot, s örülj életednek...~Örömben
859 Elbe| gondolatja, igaz érezése,~S már híven emlékszett vissza
860 Elbe| volt szívemnek szerelme,~S még hazám kárát is kell
861 Elbe| ember, aki sátorán kül álla~S kacajában torzult ajakát
862 Elbe| rézsisakján át a~Koponyába s fûre csorrantá velejét,~-
863 Elbe| általános öröm közepette,~S a vezér iránti félénk tiszteletbõl~
864 Elbe| Félrevonult késõbb fia tetemével,~S lettek hárman együtt szíve
865 Elbe| fejet?”~Jegyzi meg a vezér s tovább mulat, nevet.~Mintha
866 Elbe| sült ürü elõle,~Egész volt, s alig van itt-amott belõle.~
867 Elbe| okozott a bámulat szemének,~S ereiben a vér riadtan kerengett.~
868 Elbe| görbül a nagy méltóságtól,~S mintha elvágyódnék e kevés
869 Elbe| lehullván, gödröt vájt magának~S ki a puha földbõl csak a
870 Elbe| kilépett,~Láta mindent, s hallá a csúfos beszédet.~
871 Elbe| Nyiltávolra álló pomerán vezérre,~S annak szertelen nagy testerejét
872 Elbe| szertelen nagy testerejét mérte.~S bevallotta szerény eszével
873 Elbe| ördög - de nem lehet bátrabb~S fogadom, hogy nem én leszek
874 Elbe| forgószél porfelhõje támadt~S egyenesen nekiment a pomeránnak.~
875 Elbe| hozzá - kelevézt irányza.~S mikor össze csapnak - por
876 Elbe| mohón futja végig lapját -~S mintha órjás kígyó öltögetné
877 Elbe| Kardjával az eget fenyegette, s beszélt:~„Ingatag kegyelmü
878 Elbe| Belemarkolt haja meredt fürtjeibe,~S testét átfutotta híg lehelletével; -~
879 Elbe| átfutotta híg lehelletével; -~S szólt harag emelte lelkének
880 Elbe| szentül, hogy te fogsz elesni,~S átokul: halálod nem siratja
881 Elbe| dühöng és megfárad a villám -~S mint a méltóságos sziklafal
882 Elbe| gyõzedelmét veszi föl hangjára,~S láthatlan futással a csatamezõnek~
883 Elbe| isten végezett fölöttünk?~S megmásolhatatlan végezése
884 Elbe| leverte honotok egérül,~S a dicsõség napját küldi
885 Elbe| aki ottan állt mellette,~S dicsõsége terhét szerényen
886 Elbe| fogadd - nemzetem nevében,~S országolj e karod hódította
887 Elbe| kivánatodra~Származásom s nevem hadd legyen tudtodra.~
888 Elbe| Két atyafi kebel: magyar s lengyel között~Ekkor a legelsõ
889 Elbe| tarthatott - halálig...~S éltek, éldegéltek hosszu
890 Elbe| Bélát sokáig siratták...~S Hadonár? - fölötte nehezül
891 Elbe| Karpát.~Mindig hazavágyott... s mikor e tetõket~Elérték,
892 Elbe| tetõket~Elérték, leborult - s nem is kelt föl többet...~
893 Elbe| öccse, Béla õt elüzte...~S aztán... bárkivel volt magyarnak
894 Elbe| dans lesquels on lui dit de s’enfermer”~Taine (Voyage
895 Elbe| en Italie.)~~Elõre mondom s nem dicsekedéskép~(Ámbár
896 Elbe| Elõre mondom, nyájas olvasó,~S csupán irántad érzett tiszteletbõl~(
897 Elbe| Meglehetõsen különös, szokatlan,~S bizony tán ezzel sem mondok
898 Elbe| velem történt meg a dolog,~S nem is merõben képzelmem
899 Elbe| az „örök világossághoz,”~S hogy megszalasszuk az idõt, „
900 Elbe| el csodásb kalandjainkat;~S Alfréd barátunk volt (egyébiránt~
901 Elbe| És lobogó láng a haja.~S a többi és a többi~Mit nem
902 Elbe| az égbolt tetején ragyog,~S amelynek a föld, mint szerelmes
903 Elbe| kiadó légsziget~Magánya s csöndje menhelyébe, hol~
904 Elbe| átsuhant velem~A lélek napja s éje közti vékony~Hajszál
905 Elbe| össze~Morzsáit egyhamar, s bizony-bizony~Eltelhetik
906 Elbe| Az állkapcája és zörögtek~S mint nyárfalevél remegtek
907 Elbe| nyomta rémséges kaszáját~S ágyamba dõlt, helyemre,
908 Elbe| hát, csináld,~Végezd magad s hozd ide õt, hisz úgyis~
909 Elbe| inasod~Lehetek legfölebb... s piquét teritõm~Fejére vonva,
910 Elbe| az emelet ablakán hamar!~S mint hosszú póznán leereszkedém~
911 Elbe| az egész járdát a partig,~S kaszáltam itt az embert,
912 Elbe| szélén kipirult végiglen,~S hármas szinében lentebb
913 Elbe| halál~Boszúsan kapta föl s mint aki gyilkos~Élére méltatlan
914 Elbe| vagy a nagyfejû~Suholy... S jutalmul, koronázatul~Megint
915 Elbe| kérdezém vonagló~Szerelmi bú s szégyenkinok között, -~Mig
916 Elbe| alig ismerek magamra, -~S döbbenve kérdem, én vagyok-e
917 Elbe| hogy merem~Szeretni õt - s ép e kétségbeejtõ~Dölyfével
918 Elbe| napvilág nem egyesülhet,~S egymástól mégis elválhatlanok,~
919 Elbe| egyesülhetünk mi sem soha... soha!~S csodálatos, mondom, csodálatos -~
920 Elbe| Hát még halandó földinek? S csupán~Nekem maradjon õ
921 Elbe| gondolat~Felséges tagjait, - s egyáltalán~Mért él e földön
922 Elbe| Paradicsommá, szûzzé lesz a föld,~S mi vesztjük azt el majd
923 Elbe| Egymásután beteljesedni láttam.~S elgondolám, amit kivántam
924 Elbe| selyemgubó~Új keverékbe tömörül s szintén~Épebb, üdébb, szebb
925 Elbe| keletkezik.~Ez már kétségtelen s mi engem illet,~Erõs hitem
926 Elbe| paradicsomi kigyó szökött.~S a régi édes almáját rohadtnak~
927 Elbe| Éváinak és szép Ilonáinak.~S ezzel karöltve jár szemlátomást~
928 Elbe| Beront a nyárba, betolakodik,~S kérges saruival tiporja
929 Elbe| termeit.~A nap rendetlenül kél s szélvihar~Porába burkolózva,
930 Elbe| az ép elméjüek;~Nyugodtak s józanaknak látszanak~Csupán
931 Elbe| a tébolydák kiszabadult~S immár a szellemrokonult
932 Elbe| templomok inognak, dõledeznek,~S fülökben összecseng-bong
933 Elbe| közben megzavarva,~Szégyenbe s illetõleg tengeri~Kinokba,
934 Elbe| vonítva, hörgve ásitoz~A föld; s lángnyelvét öltögetve, fojtó~
935 Elbe| Csak Izidóra nem jött...~S ismét a féltés, e kigyófejü,~
936 Elbe| Hiszen még annyi ember él... S ki tudja,~Ha nincs-e még
937 Elbe| színpadi~Földindulást?... S e gondolat nyilával,~Kéjvágy
938 Elbe| aludjék ki még az éji mécs is~S maradjanak sötétben, egyedül...~
939 Elbe| megnyílt a föld alattam,~S egy darabig sülyedtem, majd
940 Elbe| Borzasztón nagyszerû keveredésben~S központja volnék eme látszatos~
941 Elbe| víz: hideg, meleg; szirt s jéghegyek,~Füst, hamu és
942 Elbe| ismerhetõleg, mint kirántott~S a szakácsné gondatlansága
943 Elbe| és templomtetõk verõdtek~S mint a tojáshéj töredeztek
944 Elbe| tökéletes elsötétedés~Öldöklõ s új világot alkotó~Órája...
945 Elbe| mint óriási~Hordó szüretkor s szórta sûrüen~Magábul a
946 Elbe| végre aztán kezde üllepedni,~S egy-egy kimért központ körül,
947 Elbe| víznek árja száll alább-alább~S mint egykor Afrodíte a habokból,~
948 Elbe| üdve érzetében ragyogó nap,~S kéjvágytól reszketõ biborsugár,~
949 Elbe| Fénylett ki Izidóra pongyolája,~S a lángoló fürt hattyuvállakon...~
950 Elbe| különbség volt a biblia~S új édenem közt; nevezetesen~
951 Elbe| amelyet ekként tiltanak~S az örök kárhozat pokoltüzével~
952 Elbe| Szentségtörõ merényre bõszitettek.~S csak egy kis játszi szellõ
953 Elbe| sürûbb~Jégzápor oltja el s mereszti meg:~Fagyasztá
954 Elbe| szintoly hirtelen~Ijedten s fájdalomtól görcsösen~Vonagló
955 Elbe| végzetes csalódást,~Szégyen s haragtól villámló szemekkel~
956 Elbe| álom! Kusza bár,~Összhang s aránytalan, mint minden
957 Elbe| szendergõ öntudat~Szivébe s onnan visszaröppenõben~Lerántja
958 Elbe| megállt a bokros,~A gyáva ész, s elhagyta kacagó~Kedély,
959 Elbe| Kedély, nem találva kiutat~S kész volt lerakni fegyverét
960 Elbe| Ilyenkor aztán õ volt a legény,~S a rémülettõl megdermedt
961 Elbe| Köznémasága közben megszólamlott.~S merészen sugdosá: „bátorság,
962 Elbe| Csodálatos az úrnak útja olykor.~S ha másként nem lehet, ha
963 Elbe| csoda,~Hát most történik az s megmenekülsz;~Hanem azért
964 Elbe| még minden jóra válik!”~S én letörülve a halálveríték~
965 Elbe| hátha mégis, mindamellett?~S elvégre voltaképen, s ami
966 Elbe| mindamellett?~S elvégre voltaképen, s ami több,~Hát mit vétett
967 Elbe| leírtam, hogy miként, mi lesz,~S egyáltalán ha lesz-e fejleménye?~
968 Elbe| állhatám, hogy le ne írjam,~S ha már leírtam, hogy felolvasom~
969 Elbe| nyilt~Belháboru lelkemben, s féluton~Tökéletes fejetlenségbe
970 Elbe| Tehetlen béka!” felelé amaz,~S így mint akit két egyenlõ
971 Elbe| té~Se tova nem mehettem, s végre is~Valamely idegen
972 Elbe| teendõ, botrány, csõdület~S egyéb esetleg mente ki a
973 Elbe| Legközelebbi percet látja csak,~S annak bizonytalan gyönyöreért~
974 Elbe| a romok közé temetkezik!~S már magam is kezdtem belátni,
975 Elbe| nagy,~De elviselhetõ... S én újra élnék,~Titáni átkos
976 Elbe| Izidórát.~Az isteneknek s átalán a trónok~Lakóinak
977 Elbe| talán jó lettem volna én is.~S most már nem is vagyok kétségbeesve?~
978 Elbe| illatár:~Zudult reám a bájok s kellemek~Ármány hadának
979 Elbe| az igazság.~Ezt tudta jól s kiváncsi volt igen:~Nem
980 Elbe| Rabláncait tépõ tigris-dühe,~S csak isten õrizett a gyávaságtól,~
981 Elbe| rohantam, mint egy útonálló~S ki nem raboltam Izidóra
982 Elbe| bekövetkezett, mert~„Szégyen s haragtól villámló szemekkel~
983 Elbe| hajszálig ugyanaz volt...~S a babonaság aggodalma szállt
984 Elbe| Nem volna és egyáltalán s kiváltkép~Ha kevesebbet
985 Elbe| mondta volna: Ugyan, úgy-e?~S rögtön reá: de hiszen ez
986 Elbe| hiszen ez lehetetlen!...~S önhitt, kicsinylõ gúnymosollyal
987 Elbe| vetve rám, követte Izidórát.~S a szoba, Izidóra harmadik -~(
988 Elbe| szobája - ajtaját~Önkéntelen s talán nem szándékosan~Elõttem
989 Elbe| teljesen világos!~Álmom való s most Izidóra azt~Gyanítja,
990 Elbe| Hiú dicsekedõ árulta el;~S ha így van, akkor mondhatom,
991 Elbe| Oh, akkor~Szabad vagyok s egyáltalán megmentve,~S
992 Elbe| s egyáltalán megmentve,~S enyim megint e szép kerek
993 Elbe| megjött a hadnagy,~Boszú s harag tüzét lihegve, fújva~
994 Elbe| kért,~Legyünk mi eztán te s tu cimborák;~Hisz végre
995 Elbe| leült. „Barátom megfulok;”~S nyakkendõjét tágítva, duzzadó~
996 Elbe| értelek...”~ „De kit? S te még~Ezt kérdezed... De
997 Elbe| e gazember, aki üdvömet~S egy nõ becsületét rabolta
998 Elbe| már haldokló gyerekbõl.~S beköltözött, fészket rakott
999 Elbe| viszont arcomról olvasott,~S mindent leolvasott, sõt
1000 Elbe| is...~ Igen,~S ez jólesett szivemnek. S
1-500 | 501-1000 | 1001-1263 |