1-500 | 501-1000 | 1001-1184
Rész, Fej.
1 Lir| kis Erzsit,~Szíve zálogát,~És szolgálná véle~A falu urát.~
2 Lir| édesen esik hörpenteni,~És a magyarnak hörpentés után,~
3 Lir| beszédemet!~Mohácsról szólok, és szakálladon~Egy drága gyöngyöt
4 Lir| most - ha merne - közibénk~És látna kettõnket kesergeni...~
5 Lir| megvásároltatott!...~Vagy a napok és csillagok ura~A napot rájok
6 Lir| Megtorlásul vér fog patakzani!...~És bûnhödéstek oly kicsiny
7 Lir| kicsiny leszen;~Csak ami kínt és szenvedéseket~Egy élet elbír,
8 Lir| szenvedéseket~Egy élet elbír, és ész kitalál...~Csak ily
9 Lir| véretek lángjainál~Égni fog és kinlódni szüntelen!...~De
10 Lir| megrontott egy nagy nemzetet~És a díj érte: percnyi örömök.~
11 Lir| hozna vétekûzõ éjszakát,~És zivatart, melyben ne tudja
12 Lir| halhatatlanná teremté~A hazák és világok istene!~Látom, mint
13 Lir| hazafiakhoz~ Szeresd apádat és anyádat, ~ hogy hosszú
14 Lir| hazának,~Kik éltek érte, és meghaltatok,~Hallgassatok
15 Lir| volna meg!~Most megöregedél, és sem élni dicsõn,~Sem halni
16 Lir| II~Szó és beszéd... beszédek és szavak...~
17 Lir| Szó és beszéd... beszédek és szavak...~Erõtlen keblek
18 Lir| fohászai...~Hazafi száj és honvédõ torok,~Reformerek
19 Lir| mert nincsen életed,~És halni se tudsz gyávaság
20 Lir| sorsod ördögeivel...~Vér és halál szerezte e hazát~S
21 Lir| Csakhogy te enyém vagy és én a tied;~Nem tudok érezni,
22 Lir| az égen, a képzeleten...~És nem látok semmit édes öleden:~
23 Lir| orgonádat verdesik vadúl,~És benned lakodalmat tartanak,~
24 Lir| világ, végsõ napod beáll,~És sírrá változand át üreged,~
25 Lir| teremtsen életet,~Új emberfajt és új állatokat...~De a képzelõdést
26 Lir| idõ tavaszodik.~Fecskékre és a zöld mezõ~Virágira nem
27 Lir| De téged látván, eljött és mondá:~Reméljünk még egyszer
28 Lir| mondá:~Reméljünk még egyszer és utószor!~S ha most végignézesz
29 Lir| Kétkrajcáros makrapipa!~És e nyomor meg e makrapipa,~
30 Lir| Legjobb barátim lettenek,~És sötét óráimba kívülük~Senkit,
31 Lir| ellenében!...~S nem hajolt és nem fog meghajolni!...~Törjék
32 Lir| szép, egy áldott jó leány?~És kis öcsémnél hol volt jobb
33 Lir| Összekuporgatott~Sok krajcárt és erszény garast~S épen egy
34 Lir| rég~Csodák történnének,~És a földre hozzánk~Jönnének
35 Lir| hely~Emberek zajától,~Bûnös és fertõzött~Talán csak magamtól.~
36 Lir| nem divat!~Hja, a dicsõség és az õsi hír~Fényes ma még,
37 Lir| Hát meghalt a dicsõség és a hír?!~- Szárazbetegség
38 Lir| rázza a világ!...~Valóban és én oly bolond legyek,~Mártírrá
39 Lir| Minthogyha holmi hazaszeretet-~És hírrõl énekelgetek!...~ ~
40 Lir| ez a csillag!~Nézi ifju és öreg;~Sokan már el is felejték,~
41 Lir| történt meg az egész dolog;~És azért remélem, hogy végig
42 Lir| gyümölcstelen átkos házas élet;~És az isten, aki mikoron esküdtek,~
43 Lir| fordult egyre a magyarnak,~És így történt az, hogy három
44 Lir| Kell-é hivatal?~És hivatalt vállaljak én is?~
45 Lir| egykor tõkepénz, kamat.~És felemás csizmám helyett
46 Lir| S a napsugár alá ülök,~És míg a zápor el nem oltja,~
47 Lir| szegény is,~Mert egyenlõ és szabad;~Aki most is sopánkodik,~
48 Lir| A multakra emlékezik, -~És meg fogja védeni.~Háborúkat
49 Lir| magyar hazája~Szabadság és törvényért.~Majd a hadi
50 Lir| Gyermekeink olvassák,~Minõ nagy és hatalmas lett~A szegény
51 Lir| köszönhet ennek~A török, cseh és német.~Ezért adta istenünk
52 Lir| Zsibbadt, izmos karjait.~És azt feleli kevélyen:~„Véletek
53 Lir| De a harcra készen áll.~És azt kérdi: ki bánt - hazám?~
54 Lir| csak ti haltok?~Önzõ volt és lesz az ember,~Haszon nélkül
55 Lir| hazám?...~Hogy a harag és gyûlölet,~Mely most irántad
56 Lir| Földje tartott fogva nemrég,~És most holmi napszámosnép~
57 Lir| Jó barátról, szerelemrõl?~És utósó lesz-e e csepp~Ámitásod
58 Lir| Sorsom istenét kisértve.~És az átkot majd e sorsnak~
59 Lir| nemzetem!~Dicsõ leszesz és hatalmas~Úgy, mint ezerév
60 Lir| szelek;~Megindulnak a felhõk, és~A vándorló legények.~Majd
61 Lir| vagy most, de dicsõ lész~És hatalmas - nemzetem!~Téged
62 Lir| bálványozott, a föld~Kiábrándult és szánja estedet.~Elvész a
63 Lir| szánja estedet.~Elvész a hír és dicsõség, amit~A szabadságnál
64 Lir| ismerél,~Mert nagyravágyó és kevély valál;~Hisz sasod
65 Lir| talán, hogy számüzessél~És sírod leld a hódolt Rómában?~
66 Lir| legbiztosb széles e világon.~És ha a világ valóban oly rom,~
67 Lir| Hazánk éjének hajnalát.~És napja lesz vérünk tava,~
68 Lir| el testvéreink:~Õk voltak és él a haza!~ ~
69 Lir| Krisztus és korunk~Én vagyok, én, ki
70 Lir| vagyok, én, ki még imádlak~- És egyedül vagyok talán,~Ki
71 Lir| elv, amelynek hirdetõje~És vértanúja te valál,~Elnyomatott
72 Lir| vértanúja te valál,~Elnyomatott és azok által,~Kiket utódokul
73 Lir| áldozata?~Hogy meggyaláztak és neved lõn~Minden gazságok
74 Lir| Kik vétkezének ellened,~És bûnbe dönték a világot,~
75 Lir| csábított világ felett:~És vezeték a babonának~Rémeivel
76 Lir| Isten boszúló szelleme,~És léssz a századok bünének~
77 Lir| õskor erkölcs-óriása,~Szent és imádott elvrokon,~Eszméd
78 Lir| Nézz az égre istenedhez,~És köszönd meg e napot~És kiáltsd
79 Lir| És köszönd meg e napot~És kiáltsd el, hogy reá le-~
80 Lir| S hallja meg ég, pokol és föld -~Éljen a köztársaság!~
81 Lir| mult~A temetett gonoszság,~És kétségbeesve hallja:~Éljen
82 Lir| hallja:~Éljen a köztársaság!~És ti, a kor rákfenéi,~Királyok -
83 Lir| veletek!~Nincs a földön és alatta,~Nincs sehol menhelyetek.~
84 Lir| menhelyetek.~Fölvet a sír és a kunyhó?...~Ott a nép,
85 Lir| Nézz az égre istenedhez,~És köszönd meg e napot!~És
86 Lir| És köszönd meg e napot!~És kiáltsd el, hogy reá el-~
87 Lir| Amerika legnemesb polgára.~És mig a tél sötét fátyolával~
88 Lir| Gyõzelemre elszánt hõseit.~És mire a szép tavasz megtermé~
89 Lir| Itt a perc meghalni”, és nyugodt~Elégülten saját
90 Lir| tökéletes.~Hitvány volt és lesz az ember...~Egyél,
91 Lir| az ember...~Egyél, igyál és nevess.~Mit törekszel jobbra,
92 Lir| telhetetlen ember,~Egyél, igyál és nevess.~Vágysz alkotni maradandó~
93 Lir| gyógyíthatatlan,~Egyél, igyál és nevess.~Egymagad törekszel
94 Lir| érjen e hang:~Egyél, igyál és nevess.~ ~
95 Lir| hozhatott.~Mit vétkezém én, és nehány derék?~Valóban azt
96 Lir| Mind elrabolva, örökre oda;~És ki rabolta õket el? akit~
97 Lir| jobban szerettem: a haza.~És e haza, mely mindent elrabolt,~
98 Lir| szépségek közül,~Hitvány és üres fejûket~Látogatsz meg,
99 Lir| meg, mint magad,~A nagy és bölcs nem kell... õk meg~
100 Lir| legkeservesebben,~Fölvidul és táncra kel a lelkemben.~-
101 Lir| táncra kel a lelkemben.~- És ha a te szemeidbe tekintek,~
102 Lir| boldogság-lehellõ;~Minden ágon és minden bokorban~Ádám, Éva
103 Lir| lenéznek,~Megvigasztalódnak és remélnek.~A szûz rózsabimbókkal
104 Lir| Ki álmomban megjelensz, és~Fölriasztasz nyughelyemrõl,~
105 Lir| nincs határa.~Körülvevõ és fenntartó~Az egész világot, -~
106 Lir| világot, -~Melyet még a költõ és bölcs~Ki nem magyarázott?!...~ ~
107 Lir| Szerelmérõl beszéljetek.~És húgom férjhez ment-e? hát
108 Lir| táplálékát~A vén földönfutó és könnyezett.~Mint láb alá
109 Lir| tanitottatok.~Egy kedvezõbb szél és a féreg~Szorgalmas hangyává
110 Lir| Emlékezet madara dalol.~És a kis kert - egy paradicsom,~
111 Lir| méze volt~Mindegyiknek, és ezért lakolt.~A sövénynél
112 Lir| erõs egy tornyot épitettek.~És amint szenderg, álmodik,~
113 Lir| orral hortyog az~Ijedt mén és vicsorgat,~És nézi a kisértetet,~
114 Lir| Ijedt mén és vicsorgat,~És nézi a kisértetet,~Hosszú
115 Lir| lovag nézi mereven e képet,~És szíve gyengül, érezõn részvétet.~
116 Lir| hibázott.~Jött a babkár és anyámat~Kihúztam a házból:~
117 Lir| Venni a babkártól.~Egy perc, és már elveszítve~Minden a
118 Lir| Egymást újra fejbe verték,~És azután - megbékéltek.~ ~
119 Lir| téli éjben~Csak én vagyok és a kakas ébren.~Gondolok
120 Lir| ölében;~Kedvesem az égre néz és mondja:~Nagy vihar jõ, itt
121 Lir| föld, ég;~Mintha a föld és ég mindensége~Visszaesett
122 Lir| Haza az, hol jól van dolga.~És õnekik semmi bajuk,~Sok
123 Lir| Sok a pénzük, jó a boruk;~És isznak gyöngyös pohárból:~
124 Lir| egy csókot emlékül?~Hõsök és boldogtalanság~Szülõföldje -
125 Lir| Csattanását is hallottad -~És hallottad a menybeli~Angyalokat
126 Lir| Róbert Károly -~Szabadságod és szerelmem~Lesz jutalmad,
127 Lir| tõled tova ragad:~Becsület és Magyarország...~- Én szerelmem -
128 Lir| a cselédek.~Õs szokáshoz és urához~Híven - valamennyi
129 Lir| Szeme úgy ragyog, világol~És a nyelve oly nehéz lett -~
130 Lir| Ezenközben lóra pattan~Menyhért és dörgõ szavára~A fölébredt
131 Lir| vesztett~Õrsereg is megy utána~És ameddig Léva égõ~Házai világot
132 Lir| menyasszony-ágyról~Thurzó Anna és remegve~Néz ki a vár ablakából.~
133 Lir| most~Fehér hab a paripája.~És gyolcs inge, mely fehérlett,~
134 Lir| Mondja, hogy „szeretlek!~És szerelmem örök!”~Rá szent
135 Lir| bánat, mit az ember~Érez és nevezni nem mer -~Az a nagy
136 Lir| gúny koronáját,~Összetiprom és megátkozom!~S érezem, hogy
137 Lir| hogy örülök majd egykor.~És hajamat tépvén, kacagok;~
138 Lir| nehéz volt vállamon~Puska és tarisznya.~Veritékem volt
139 Lir| Mindazáltal pörg a dob,~És a dobszó mellett~Csatatér
140 Lir| dobszó mellett~Csatatér és gyõzelem~Képein merengek.~
141 Lir| lapon~Kecskék fürge nyája,~És a kecskepásztor egy~Bogárszemü
142 Lir| lett a kis~Kecskepásztor, és én~Lettem vón legboldogabb~
143 Lir| mulandóságot.~Mulandóság és világ,~Ah ezek jó népek!~
144 Lir| közepének...~- Oly nehéz és mégis oly~Édes volt ez álom.~
145 Lir| halála,~Éhhalál vár egykoron;~És ami teremti a dalt,~Mit
146 Lir| Csak dalolj! Szerelem és dal~Önmagának jutalom.~És
147 Lir| és dal~Önmagának jutalom.~És a világ? - Majd megtapsol,~
148 Lir| szenvedély~Emelt egykor és fürösztött,~Most e szél,
149 Lir| végkép!~Ingjatok meg, hegyek! és~Feketülj el szelid kék ég -~
150 Lir| lesz,~Élesen fölkacagok;~És ha e kacaj sem ébreszt,~-
151 Lir| Kígyó jár a zöld levélen.~És irigyen sziszeg alant;~Búg
152 Lir| Merre jár a felhõk rajja,~És ahonnan hozzád eljõ,~Az
153 Lir| Én a puszta kertbe járok,~És magamat látom abban~Egyre
154 Lir| Betekintek a szivembe...~És sohajtok, és ugy érzem,~
155 Lir| szivembe...~És sohajtok, és ugy érzem,~Hogy e szél megérte
156 Lir| e szél megérte engem...~És hogy ember e világon~Nem
157 Lir| Nem remeg majd a fa ága,~És levele és virága~Hó alatt
158 Lir| majd a fa ága,~És levele és virága~Hó alatt áll, feketén...~
159 Lir| jönnek mennek~Gyászfelhõk, és zengedeznek...~Hallgatom
160 Lir| sivatag életet -~Te lehullj és elenyésszél -~S ne találj
161 Lir| irigylek - akkor szántam!~És szivemet hõ napnak hittem,~
162 Lir| Az üldözésben iramló vad,~És szánta a nyögõ galambot...~
163 Lir| nyögõ galambot...~Oly boldog és olyan szabad volt!...~De
164 Lir| õrebek csaholnak benne,~És néma a galamb szerelme...~
165 Lir| Csak a távolból integetnek,~És várnak... És vár engem ott
166 Lir| integetnek,~És várnak... És vár engem ott a~Mereven
167 Lir| Barázdás homloka miatt;~És láttuk eltûnt századoknak~
168 Lir| Porát gyors lábai alatt.~És épen egy újabb virágot -~
169 Lir| földeteknek~Megédesíti bajait;~És a természet buja fája~Kinyujtja
170 Lir| Hogy álmaink mi rövidek,~És felkiáltok kedvesemmel:~
171 Lir| itt~ Bennünket,~ És az isten~ Tudja, hogy~
172 Lir| szilaj nyáj tilosban jár;~És a vadász rád lesett,~Szegény
173 Lir| Ideje nincs szamócának,~És mit hallott?~Mintha epret
174 Lir| Nem játszik a szellõ vele,~És mi rengeti a galyt,~A sürûben
175 Lir| Talán szívek - boldogok?!...~És kiált a vadász hetykén:~„
176 Lir| zálogot~Alkalmasint te kapod!”~És mindebbõl látható, hogy~
177 Lir| Bandinak meg helyén volt szive.~És sül a fegyver, villog a
178 Lir| kedvese~Ejt keserves könnyet.~És tünõdik, hogy mit ád~Ennek
179 Lir| isten,~Aki annyit szenved és~Kinek vétke nincsen?~Szegény!
180 Lir| Fájdalom, nagyon mindennapi.~És az olvasó, az egyik ásít,~
181 Lir| gomollya,~Mind fáklyafüst és hamu volna...~Fölijedezve
182 Lir| nézni...~ *~És immár nem érzik rajta,~Úri-e
183 Lir| Nyugodtan az égre néznek.~És a tilos erdõ lett~Szabad
184 Lir| vagy egyedül.~Ha szeretsz és nem tudod, miért?~Elhihedd,
185 Lir| Boldogságod drágagyöngye ez.~És ha - mint e fájó életû,~
186 Lir| Mely kisérend életünkön át;~És ha egy a sor, mely szétszakít,~
187 Lir| a földnek, ha kitörnénk;~És hahogy nem, jaj nekünk!~
188 Lir| olyan édes;~Olyan édes - és ugy fáj!~Elhagyom én e vidéket;~
189 Lir| Egynek égõ, másnak fagyos.~És mint a nap, midõn fölkél,~
190 Lir| e szép szemek napvilága~És ez izzótûz-ajak,~Mindezek
191 Lir| is~Megrabolja a napot?...~És ha mégis, és ha mégis! -~
192 Lir| a napot?...~És ha mégis, és ha mégis! -~Oh, ez átkos
193 Lir| féltelek!...~Nem voltál - és nem lehetsz már~Soha enyim,
194 Lir| csoportja~Kárörvendve nézi és egyik sem oltja.~Oh, hogy
195 Lir| Szemed fénye beborulva...~És alatta a szivárvány.~Szép
196 Lir| Látlak én még s látni foglak,~És szünetlen gondolok rád,~
197 Lir| mégse tudlak!~Hozzád járok és rád nézek~Szótalan és iszonyún,
198 Lir| járok és rád nézek~Szótalan és iszonyún, mint~Gyilkosára
199 Lir| Bár a hideg ész pirongat,~És kigúnyol, kinevet,~S annál
200 Lir| mit~A csatagolyó szakajt.~És hiába félek tõled,~Hiába
201 Lir| elmult,~Hol belõle a virág?~És a meleg nyár gyümölcse -~
202 Lir| Ohajtlak, de nem szeretlek;~És szívem majd megszakad.~Elhamvaszt
203 Lir| Mit nem bírok már viselni,~És ki mégsem mondhatok.~Úgy
204 Lir| ha ismérnéd, kinevetnéd;~És mint égõ napsugár~Fáj, ha
205 Lir| Már utóbb az is gyönyör.~És van elme, amit mégis~Józan,
206 Lir| Hatalom, mely betemet~Multakat és nem történtté~Teszi a történteket;~
207 Lir| lekacagná~Szavamat a fájdalom.~És te mégse hinnéd el, hogy~
208 Lir| hogy~Drága ez a diadal,~És rövid - hogy ebbe lelkem~
209 Lir| vagy, azt beszéli rólad~És imád mind, aki lát;~De hogy
210 Lir| Én - csupán én tudhatom;~És oly édes - bár egyetlen -~
211 Lir| Szegény volt örömben és tán~Az is marad életem;~
212 Lir| alakos csoportot~Szánom én és megvetem!...~Marcangolja
213 Lir| Én szived nem kutatom.~És szeretlek ismeretlen~Tégedet
214 Lir| szeretlek ismeretlen~Tégedet és a napot;~Egyitekben sem
215 Lir| Itt marad-e mindörökre?~És mi leng amott a szélben?~
216 Lir| Tornyot, falat rombadöntött,~És nem bírja elragadni~Ezt
217 Lir| Merre a kiséret haladt.~És nem alszik meg az a vér~
218 Lir| panaszával~Az itéletnapot várva.~És nem vár hiába, oh, nem!~
219 Lir| Hold a felhõtornyos égen,~És a föld úgy hallgat, mintha~
220 Lir| Hallgat a szél, és a várnak~Vaskapuja mégis
221 Lir| Vagdalja belé a kardot.~És hörögve szórja átkát;~Mire
222 Lir| Oda vannak mindörökre,~És most minden olyan néma,~
223 Lir| boldogítja ottan~Sundabunda és Sarolta.~„Visszatérek és
224 Lir| és Sarolta.~„Visszatérek és elveszlek~- Esküszöm - három
225 Lir| ik századból~Özön verset és novellát~Nem hiába ír Peregrin -~
226 Lir| Telik a hold - vörösödik,~És - már megcsalatva Hermin.~
227 Lir| Hallani se kolostorrul -~És oly józanul beszél, hogy~
228 Lir| most homlokomra!~Szép vagy és hatalmas - hányszor~Mondtalak
229 Lir| mint egy kis pillangó;~És ne kérdezz, mit morogtam;~
230 Lir| Ismerj rá e hitvány világra;~És azután vesd meg a sarat,~
231 Lir| józan, mikor ég-föld~Táncol és forog körülted.”~„Fojtogasd
232 Lir| Szellemeik hozzád jõnek.”~„És örökké sírod ássad~S mégse
233 Lir| Keress a multban vigaszt és~Ne találj emlékezetre.”~„
234 Lir| látod”...~- Oh, szeress! és átveszem mind,~Ami ez áldásban
235 Lir| messze világból?~Fekete és gyászos üzenet,~Vége immár,
236 Lir| szemedtõl meggyuladtam;~És elégek, mint az erdõ,~Melynek
237 Lir| Magasan, mint a szivárvány;~És a fojtó füstborúban~Ezer
238 Lir| mézkelyhében.~S minden önzõ és hiú fény,~Mely nem érez,
239 Lir| Velõm ég, de szivem megfagy;~És egy gondolat rohan meg,~
240 Lir| zsong, mint a szélhárfa.~És talán jobb! - sejtem, e
241 Lir| el benne:~Elég volt már! és azután~Többé a nap föl nem
242 Lir| szelíd gyönyörre.~Pallos és tûzláng kell annak,~Egyik
243 Lir| hagyj el!~Szemedben a pallos és tûz,~Öld vele kínért sovárgó~
244 Lir| kínért sovárgó~Szívemet, és csak gyötörj, ûzz -~Ne hagyj
245 Lir| Gyönyörökben haldokolva...~És fölöttem a sötét ég~Ketté
246 Lir| lángot, mitõl úgy ég~Lélek és test - de el nem ég.~Leggonoszabb,
247 Lir| adott látást szememnek,~És én vak voltam - bárgyu vak;~
248 Lir| csupán csak - aranyé...~És én okoztam csak neked bút:~
249 Lir| egykor körülötted~Rád nevet és gúnyol a fény,~Fagyosan,
250 Lir| Balra az elkárhozottak~És a jók ott álltak jobbról.~
251 Lir| e földön;~Élj, szeress, és szerettessél,~Uralkodjál
252 Lir| Uralkodjál hegyen-völgyön!”~És azután kedvesemet,~Ki már
253 Lir| volt,~Karjaimba vezette, és~Hogy szeressen, ráparancsolt.~
254 Lir| Mintha különös kedve volna...~És én oly szomorú vagyok.~Oh,
255 Lir| tisztán, hûn emlékszem;~És úgy rémlik mégis, mintha~
256 Lir| Mondtam-e, vagy csak gondoltam?~És te mintha önfeledve~Hogy
257 Lir| Énnekem már nem fáj semmi,~És örömet semmi nem ád.~Csak
258 Lir| Mint aki nehéz álmot lát,~És tünõdik, ha való-e?~Örökké
259 Lir| Elõlem futnának a fák,~És csak egy csillagot látnék...~
260 Lir| Álom-e ez, vagy valóság?~És tán nem is élek én már -~
261 Lir| tiszta lesz.~A nap kisüt, és örömében~Csorogva sír a
262 Lir| eljön a víg fecske, gólya~És föllármázzák a falut.~Majd
263 Lir| A csalogány a lombokon;~És szól a dal, és égen földön~
264 Lir| lombokon;~És szól a dal, és égen földön~Áll a közös
265 Lir| Majd belerikkant a rigó is,~És mondja: Rajta, rajta, mind,~
266 Lir| nyakra-fõre,~A pillangók és a - legyek...~És ennyi szerelem,
267 Lir| pillangók és a - legyek...~És ennyi szerelem, gyönyör
268 Lir| Leveszem a fátyolt újra és örökre~Fenséges képedrõl -
269 Lir| aljas kéj büszke megvetése.~És ha vérem lángol: rólad gondolkozom, -~
270 Lir| látományom báját.~Oh, maradj erõs és le ne szállj a porba!~Fáj
271 Lir| nyugalmat,~Ahol a csábító és hûtlen pihen:~Csontjaim
272 Lir| nem hagyott.~Hallgatom, és látom könnyebbülésöket.~
273 Lir| Hiába verseng veled a nap,~És pazarol fényt, meleget;~
274 Lir| Imádott, szeretett, csodált.~És mégis - istenem! - magamban,~
275 Lir| követelik vissza tõled,~És vissza kell adnod nekik.~
276 Lir| gyász jövõd.~Tépd a virágot és tipord el,~Hisz új tavaszra
277 Lir| kivirul!~Játsszál sohajjal és könyekkel,~Mind csak kéjért
278 Lir| Minden bünös, hibás e földön,~És semmi sem lakol meg itt.~
279 Lir| Eltörlöd a lét bûneit.~És nem marad fenn semmi rólad,~
280 Lir| Megosztozik majd ég-föld rajtad,~És szebb lesz, ifjabb a világ.~
281 Lir| Haragosan villámolna;~Virágok és falevelek~Ijedtökben reszketnének;~
282 Lir| Rémült angyalarc meredne;~És azonban ember, állat~Szédelegve
283 Lir| Ah pokolkín-kéjes mámor!~És én ezt mind, mind átérzem,~
284 Lir| Magához jõ egy pillanatra,~És széttekintvén, amit lát,
285 Lir| Elméje, sebtelt szíve fájdul.~És könnye sûrûn megered, hull,~
286 Lir| Aztán nem tudni merrõl és hol~Valami régi, régi dal
287 Lir| szól,~Cseng-bong agyadban és szivedben,~Talán csak úgy
288 Lir| csak úgy az emlékedben...~És tépelõdöl, hogy mi nóta?~
289 Lir| Mint búcsuének a tengerben;~És csak azt érzed a szivedben.~
290 Lir| csak azt érzed a szivedben.~És mind azt sugja vándor felhõ,~
291 Lir| késõ gondolatfény csillog,~És ajkodon lebeg, hogy elmondd;~
292 Lir| az~Emlékezet...~Örömmel és mégis a szem~Könnybe lábad:~
293 Lir| övé a világnak~Egyik vége,~És a másik majd enyém lesz,~
294 Lir| fogni, hogy van~Okos ember~És király, ki e veszélynek~
295 Lir| zultán...”~Golyó süvölt, és a beszéd~Elhal ajkán.~Egyik
296 Lir| üdvözöl!~Légy büszke rá, és ne feledd:~E föld, mely
297 Lir| népnek, mely hord néma bút,~És örömében sírni tud,~Nincs
298 Lir| Beborult az ég fölöttem,~És nem láthatom azokat~Az örök
299 Lir| Sietve fut el az égen...~És helyette füst borítja~Az
300 Lir| ameddig futhatsz vissza!~És ha kedved tartja másszor,~
301 Lir| lekoncolja...~Szabad a vár, nép és sereg~Diadalban ölelkeznek...~
302 Lir| Koszorút tesznek fejére~És úgy viszik térrõl térre;~
303 Lir| De ifju a szinész - újra;~És oly igaz minden.~Haj! a
304 Lir| elégtételt adott.~Régen por és árnyék vagy már, aki~Szeretve
305 Lir| Sírodra téve lábomat:~Én élek, és te halva vagy! sivár~Diadalom
306 Lir| sivár~Diadalom e gondolat...~És mégis... hogyha tán szivembe
307 Lir| Köröttem lengõ szellemed,~És látod benn a kétely ördögét,~
308 Lir| s még egyre szép vagy,~És mégis rém levél szememben,~
309 Lir| egy titkát a mennynek -~És azért az sujtol itt engem.~
310 Lir| Több vagyok, mint ember, és mégis~Boldogtalanabb a féregnél!~
311 Lir| ott a pokolban,~Nézzetek és vigasztalódjatok:~Ahol csupa
312 Lir| szédülvén ámulok;~Gondolok, és sápadt nyárfaként~Tagjaimon
313 Lir| sír egy lábbal közelebb,~És távolabb egy szép remény,~
314 Lir| ha nincs egyéb -~Halál és õrület között?~Óh a vihar,
315 Lir| Kerülne vissza legalább,~És ölne el szépen, dicsõn,
316 Lir| Iszap beföd, viz elborít~És elenyészünk nyomtalan.~Ajk
317 Lir| Ott van a mult elfeledve,~És eladva az a föld,~Hol pihennek
318 Lir| Bolygó fény, vagy fénybogár!~És csak oly csöndes ne volna!~
319 Lir| éltem egészen hiába:~Fáztam és koplaltam eleget.~Szenvedésim
320 Lir| Szerettem e szánó tömeget.~És mivelhogy nem volt egyebem;~
321 Lir| szerettek, hajgálnak~Kövekkel... És már most mit tegyek?~Legjobb
322 Lir| csöndes, minden álmodik és boldog;~Csak én vagyok ébren,
323 Lir| cseng fülébe.~Hallja még és fogja hallani örökké:~Szeretlek,
324 Lir| örökké:~Szeretlek, szeretlek! És az ajk oly duzzadt,~Mintha
325 Lir| Mint az ember arca a bitón.~És tán a felséges padláson~
326 Lir| lány van e kerek világon,~És ez az egy is olyan remek:~
327 Lir| már csak „hasznos” van.~És a tömegek kicsinye, nagyja~
328 Lir| templomban.~Kishitûek! a kárhozat és üdv~Itt csak a napnak nyugtán
329 Lir| szemfödel.~Múlnak az évek, és ha fölötte~Összeomolva már
330 Lir| Összeomolva már a föld:~És a mezõ s bérc röpke patakja~
331 Lir| egyet, aki szilárdul~Állva és hittel bátran halt.~És kezei
332 Lir| Állva és hittel bátran halt.~És kezei közt látva a zászlót,~
333 Lir| de nem úgy, mint hajdan!~És ha nincs úgy, hagyján, volna
334 Lir| szív dobogott a mellben,~És sírig szerettek gyönge szívû
335 Lir| Legyen örök táncvigalom.~Bort és szép leányt hadamnak,~Amennyi
336 Lir| mosónõk közt legerõsebb~És hetvenéves már az ott.~Ilyen
337 Lir| Mint ifju õ is szeretett, és~Remélt, aztán férjhez mene.~
338 Lir| szült,~Ápolta hiven betegét.~És eltemette tisztességgel.~
339 Lir| eltemette tisztességgel.~És tovább hitt, tovább remélt.~
340 Lir| ezt nagyon,~Becsületben és fegyelemben;~Örökségük rend,
341 Lir| Szekrényében, elsõ helyen.~Ez elsõ és utolsó kincse,~Egyetlen
342 Lir| tennem kellend,~Mi tisztem és gondom vala.~Vajh annyi
343 Lir| A kemény kõszirt állja - és kacag.~Hadd üsse, rontsa,
344 Lir| Szivében is oly néma kín.~Néma és tán határtalanabb,~Mint
345 Lir| tûr a szenvedõ,~Változik és fordul az idõ...” -~„Türelem,
346 Lir| urat,~De az szolga volt és az marad.”~Beduin, véged
347 Lir| Megszólamlott a jávorfa;~És susogva, lélekhangon~Monda
348 Lir| lövellõ~Júniusi napsugáré?~És a hangja, hát a hangja!~
349 Lir| Ah, nagyon szép, szép és jó volt,~Aminõ csak egyszer
350 Lir| Aminõ csak egyszer lett, és~Soha, soha többé nem lesz.~
351 Lir| csodatévõ~Szentek, jósok és próféták~Mind kétségbe voltak
352 Lir| éjszemére~Pazarolta, rá feledte;~És szivének nem jutott már~
353 Lir| Eleven láng, élõ gyémánt.~És így e szépségcsodának~Érzõ
354 Lir| Fátyolozva gyásszal földig,~És a tornyán nagy fekete~Zászló
355 Lir| Tudósok megháborodtak,~És Dalima csak mosolygott:~
356 Lir| Ragyogott éjente a nap;~És mulattak, vigadoztak~Kivilágos
357 Lir| gyönyörüségrõl~Suttogott virág, fû és lomb;~Azután elszenderült
358 Lir| ragyogtak~Öröm mián fényesebben.~És a tó halkan megrengett;~
359 Lir| Az elátkozott vár gyásza,~És ameddig napnyugatkor~Sötét
360 Lir| Rossz hirét elvitte messze.~És aztán kerülte minden.~Hogy
361 Lir| mint a másik.~Egyalaku és egyhangu.~Nem is változott
362 Lir| fölingerelt oroszlán~Ágaskodva és bömbölve,~Csattogó villámfogakkal~
363 Lir| Lebukott a mély tengerbe.~És utána jött az éjjel~Úszva-csúszva
364 Lir| látkörben~Homálykarjait elõre~És elõbbre nyujtogatva.~Fönn
365 Lir| Mintha valamire várna...~És valóban, nem hijába:~Mert
366 Lir| lát már a szem.~Kínja édes és lövellõ,~Mint boldogtalan
367 Lir| Földig lankasztotta a bú.~És a hegy vidám patakja~Oly
368 Lir| Összegyûlve mind egy szívben~És egy átkos pillanatban:~Ilyen
369 Lir| De egyszerre némul a dal,~És utána egyet rezzen~Ég és
370 Lir| És utána egyet rezzen~Ég és föld a néma légben,~Halk
371 Lir| Dalimának szûz keblében.~És egy könnycsepp, a legelsõ~
372 Lir| Szerelemnek jeleképen.~És amilyen szomorú volt~Az
373 Lir| Elenyészik régi gyásza~És nagy átka a mélységes~Pokol
374 Lir| virágcsoporttal~Hegyet, völgyet és mezõket.~Illatos lombfürtözettel~
375 Lir| A mezõben, a ligetben,~És a várnak minden tornyán~
376 Lir| Dalimának szíve éledt,~És a hetedhét országon~Legszebb
377 Lir| fölkelt:~Férfi, asszony, apró és nagy:~Õ a lányok, asszonyoknak,~
378 Lir| hõs férfiaknak~Lõn vezére és elmentek,~Elverték a tátos
379 Lir| Melynek párja nincs a földön.~És azután uralkodtak~Dicsõségben,
380 Lir| Engem is megállitottak~És levertek lábaimról.~Ismeretlen
381 Lir| Perzsiában, Egyiptomban,~Fekete és holt tengerben,~Hegyen-völgyön,
382 Lir| pusztaságon,~Palotákban és kunyhókban,~Merre nap kél,
383 Lir| állatoknak,~Katonáknak és papoknak,~Fûnek-fának parancsoltam;~
384 Lir| érõ ostorától~Rettegett és porba omlott~Nap alatti
385 Lir| Melyre meghasad majd e föld~És kiszór a napvilágra,~Az
386 Lir| jutalommal,~Mennyországgal és pokollal,~Csak e lassu porladásnak,~
387 Lir| Annyi napot átaludtam;~És egyebet sem miveltem,~Csak
388 Lir| tébolydákat~Gyámolíték, népesíték.~És ugyancsak jól siettem:~Húszéves
389 Lir| Bûnötök: gonosz, de édes;~És azért jó megszenvedni.~Halljatok
390 Lir| zsoldos õrök.~S mert a szégyen és gyalázat~Velõszaggató fájdalma~
391 Lir| bomlott hajjal,~Festett arccal és mezítláb~A legaljasb söpredék
392 Lir| Tenyerembe rejtém arcom,~És erõmet összeszedve~Ökleimmel
393 Lir| csatái közben.~Idõ mult és kínom enyhült.~Egyszer egy
394 Lir| Ébren alva üldött e kép,~És nem engedett pihennem.~Már
395 Lir| Hasztalan, mert ott ég most is,~És kiégeté tüzével~Szemeim
396 Lir| sziklára épült~Szentegyházak és a mennyek~Ajtajához... de
397 Lir| Majd megrázza sarkait, és~Összedönti, újat épít~Az
398 Lir| mult,~Az emlékezet kivész, és~Nemletté lesz, ami megvolt.~
399 Lir| a hûs szellõ~Homlokomról és arcomról~El nem áll fuvallatával.~
400 Lir| trónjára érvén,~Leül ott és koronája~Sugarait szétterjesztvén,~
401 Lir| légben~Bujdosó utamra tértem.~És sokáig gondolkodtam,~A harangok
402 Lir| színpad,~Ahol a becsületesnek~És a gaznak, szépnek, rútnak~
403 Lir| Végleges kivitelére~Játszik... És az alapeszme...?~Ez a színpadalkotónak~
404 Lir| A Mindenhatónak titka.~És halandó elme e nagy~Titok
405 Lir| volt,~Le a celtát, poroszt és vonagló szlávot,~Erdõkben
406 Lir| lakosságot.~Babonás iszonyt és runákat kiirta;~A nagy Caesarról
407 Lir| uralgott,~Hatalmas ijász és felséges lovas volt.~Lábával
408 Lir| kezében a kardja.~Mivel ajtó és fal csak köd a léleknek.~
409 Lir| tükrözõdnek~Elzenõr-, altona- és árhuszi házak.~A sötét úr
410 Lir| fehéren~Haladott Izlandon és Norvégián át,~Háta mögött
411 Lir| egyszerre valami a fátylat~Éri, és ott nõ mint egy fekete csillag,~
412 Lir| esék,~Az is szétterjedvén; és a cimber fõnök~Néz, néz,
413 Lir| véreb~Megint utnak indul; és a harmadik csepp~Hull a
414 Lir| s gondol egyedüllétére.~És már visszamenne kõ ravatalába;~
415 Lir| S jár e fehér szellem, és pillanatonkint~Leválik egy-egy
416 Lir| volt s Kanut kezd remegni.~És ez okból Kanut visszatántorogván,~
417 Lir| Kirepülök mint a madár,~És járok szabadon.~És örülök,
418 Lir| madár,~És járok szabadon.~És örülök, örvendezek,~Ujjongok
419 Lir| örülök, örvendezek,~Ujjongok és sirok.~Embert, világot feledek,~
420 Lir| vadon,~A virág illatoz;~És hozzá még az én napom~Mindent
421 Lir| úgy szökik,~Rohan, sír és kacag.~Fölbokrétázza kebelét,~
422 Lir| ott,~Erdõn a csalogány;~Fû és fa ébred, ég mosolyg~Természet
423 Lir| azt hiszem, én is gyerek~És... szerelmes vagyok...~Valóban
424 Lir| Átkos szerelmi láz!~Lehajlok és az ibolyát~Megáldva csókolom.~„
425 Lir| mondogatja: kukk!~Közelre vár és rám kiált~A pajzánabb rigó,~(
426 Lir| természet csak diszítmény,~És zenekar - az elemek;~Az
427 Lir| szegény tolvajhadat.~Van opera és látványosság.~Villám megüt
428 Lir| semmi sem tökélyes itt lenn,~És így lemondásom sem az.~Érzés,
429 Lir| mert ha járok a tavaszban,~És látom, hegy-völgy mint virul;~
430 Lir| csak fáj, fáj a szívem,~És könnybe lábad a szemem...~ ~
431 Lir| volt?~Mi csodás az a bû és báj.~Melynek fénye épen
432 Lir| csókdos:~Olyan szép volt, és úgy fénylék~Makulátlan szüz
433 Lir| keblének~Szemvakító fehérsége;~És ki azt pihegni látta,~Amikoron
434 Lir| kerek világon~Százszor élni és születni,~Dárius kincsével
435 Lir| bírni,~Seregeknek ura lenni,~És azután üdvözülve~A felséges
436 Lir| elalunni,~El-elhalni,... és azután~Akár végkép meg is
437 Lir| Gömbölyded szép tejhablábát,~És a víz mohón kavargott~Körülötte
438 Lir| nem állta.~Híre is ment és kerülte~E világi anyamagzat~
439 Lir| Járj a bölcs isten hirével,~És ne félj rúttól, gonosztól:~
440 Lir| szép szemének.~Volt azonban és pediglen~Csak a tõszomszéd
441 Lir| csalna véle~Minden nyájat és elõtte~Mindennemü lábas
442 Lir| Fészken ül a csalogány, és~Hangja - gyönyörökbe hal...~ ~
443 Lir| is,~Hogy az ne háborgassa és~Elhervasztó irigységgel
444 Lir| többet élt~Egy perc alatt, és így kijátszta õt...~Ah oly
445 Lir| Emlékezzél rá, hogy meghalsz!~Por és hamu, pillanatmû,~Kicsiny
446 Lir| hamu, pillanatmû,~Kicsiny és nagy, jámbor és gaz,~Ember,
447 Lir| Kicsiny és nagy, jámbor és gaz,~Ember, büszke, kicsinyhitû:~
448 Lir| Ártor és Ida~ I~Oh
449 Lir| állhatom már; legyen hideg!~És lelkedet, azt magamba szivom,~
450 Lir| Vigyázzatok házatokra.~Atya, fiu és szent lélek!~Mondja minden
451 Lir| agy, de már fagy a vér.~És üthet az óra akár hatot,~
452 Lir| ajkad, mint a vampir...~És ölellek, és csókollak,~Besohajtlak,
453 Lir| a vampir...~És ölellek, és csókollak,~Besohajtlak,
454 Lir| én következetes vagyok.”~És Hájfejü szentigazat szólt.~
455 Lir| Türelmes minden gyáva birka,~És következetes minden - szamár.~
456 Lir| kardot köszörül~A lappon és a macedon.~Szalámigyáros
457 Lir| Árpád sarja most~Ír verset és mond dikciót.~ ~
458 Lir| Szegény valál bár, koldus és rab,~De bár maradtál volna
459 Lir| Akik szerezték gyászodat.~És elcserélted özvegy fátylad,~
460 Lir| partokon,~Felénk tekintesz és gyötör~A hazavágyó fájdalom;~
461 Lir| legmostohább zuga;~Ne hagyd el azt és halj meg ott!~Öljön meg
462 Lir| rabláncait,~Mert szolga lett és hord igát.~S ha tán a mult
463 Lir| dicsõk,~Fölkeltek sírjaikbul és~Most szerteszét bolyongnak
464 Lir| A számüzött honszeretet.~És amikor rájok virad,~E földbe
465 Lir| gyúljanak azok~A szégyen és harag miatt...~Oh, honfi,
466 Lir| Képe a mulandóságnak!~Hamu és por minden.~Elnézek a pusztaságon,~
467 Lir| látom -~Csak a búja él itt.~És mint a hû méh sokáig~Ama
468 Lir| éjszakákat~Együtt átvirrasztják.~És egymás karján bejárják~Az
469 Lir| bejárják~Az egész vidéket;~És egymásnak mutogatják,~Hogy
470 Lir| dicsõség, õsi nagyság~Kezdete és vége!~Itt minden füszál,
471 Lir| Mult idõkbe, jövendõkbe...~És azután, utóvégre,~Észrevétlenül,
472 Lir| hogy áll ez megforditva is.~És e szerint a kín is megpihen.~
473 Lir| dadát,~Ki mozdulatlan, néma és sötét~Sírbölcsejébe rejt,
474 Lir| úgy-e?~Elring? - Vajon? - És egy idõre bár?~Ki mondja
475 Lir| kéregetni~Jár a sirokhoz és be-bekiált;~De hasztalan!
476 Lir| Hallgatnak vérfagyasztón.~ És csak egy~Az, ami bizonyos,
477 Lir| Minden, mi megvan: megvolt és marad.~Elváltozunk; forgunk,
478 Lir| tetszik, úr a végtelenség.~És eszerint teremtés, alkotás,~
479 Lir| S mi nem történhetik meg és mi nem~Történhetett meg
480 Lir| évezredet~Jelentõ összegekkel, és ugyan~Hová jutottunk el...
481 Lir| De mennyivel több a bû és a báj!~Tündérvilág ez, és
482 Lir| és a báj!~Tündérvilág ez, és kivánatos~E siralomvölgy!
483 Lir| Csecsebecséinek szépét-javát;~És oly rövidre szabta és csalókán~
484 Lir| szépét-javát;~És oly rövidre szabta és csalókán~Hajszálra függeszté
485 Lir| szeretnénk~Tovább maradni, és egyszerre fáj a~Halál és
486 Lir| és egyszerre fáj a~Halál és öröklét eszméje is...~És
487 Lir| és öröklét eszméje is...~És amidõn átéltük életünk~Tündöklõ
488 Lir| érzés, nincsen gondolat~És öntudatra ébredés soha -~
489 Lir| Voltam, vagyok~Öröktõl fogva, és leszek, parányi~Porszem,
490 Lir| paripa, szünetlen~Világok és idõk tünedezõ~Rengetegének
491 Lir| léglakó parány...~ És e szerint~A sírhalom, e
492 Lir| amelynek~Szerzõje ismeretlen, és akit~Hiába hívunk, õ meg
493 Lir| egész, az egyetem,~Az idõ és az anyagmennyiség.~Minden,
494 Lir| igen, megnyílik, az való;~És hosszu is lesz annak éjjele;~
495 Lir| rimánkodás,~Sirás-rivás és fogcsikorgatás... e~Gyógyíthatatlan
496 Lir| nem térhet vissza már...~És ekkor aztán martaléka lesz~
497 Lir| lesz~A kétségbeesésnek, és csupán csak~Egy menedéke,
498 Lir| Amellyel a vakhit kinálja meg,~És leereszkedik rajt a sötéten~
499 Lir| megadást fogadnak el.~Hisz és remél tehát föltétlenül,~
500 Lir| föltétlenül,~Megnyugszik és ugyanazon kötélen~Ereszkedik
1-500 | 501-1000 | 1001-1184 |