Rész, Fej.
1 Lir| elnémulunk...~Sohajtasz egyet: házad bajait~S én a honét
2 Lir| látok fényleni:~Hörpentünk egyet, édest, húzamost -~Jobb
3 Lir| szót nem ejthetek...~Csak egyet kérek: hogy ha jõ a nyár:~
4 Lir| hazámnak nemzeti!~Én tõled egyet kérni akarok...~Hogy majd,
5 Lir| eredetiségben,~S csak ezt az egyet köszönöm a sorsnak,~Hogy
6 Lir| dolog, hogy a magyar~Soha egyet nem értett,~Hej! sokat köszönhet
7 Lir| Veregette orrunkat.~De azonban egyet gondol~Az uristen odafenn:~„
8 Lir| Majd ha melegebb lesz, egyet~Gondol ez a német is,~S
9 Lir| téged én megláttalak!~Talán egyet fordult vélem a világ,~Hej
10 Lir| segitségre hína,~Hébehóba egyet vágván...~Hanem azt a támadó
11 Lir| A föld közepébe.~Mindig egyet álmodik,~Gyûlöletes álmot:~
12 Lir| sugara?~Lehet-e az, hogy csak egyet szeress~Te, kit egész világ
13 Lir| szememben,~Oh, könnyíts egyet lelkem terhén:~Felejts el,
14 Lir| Odaadtam érte lelkemet.~No de egyet fordult a kerék.~Lett gunyám,
15 Lir| mondhatom!),~Mindig csak rólad s egyet álmodom;~Mindig csak egyet,
16 Lir| egyet álmodom;~Mindig csak egyet, jaj, de szép nagyon!~Csöndes
17 Lir| ott lel föl majd~Irmagul egyet, aki szilárdul~Állva és
18 Lir| egyszerre némul a dal,~És utána egyet rezzen~Ég és föld a néma
19 Lir| meghasadna...”~S aztán még egyet inték,~Mert a köny elfojtá
20 Lir| mintha hallgatóznék.~Még egyet nyög, egyet sóhajt.~Mit
21 Lir| hallgatóznék.~Még egyet nyög, egyet sóhajt.~Mit jelenthet!?
22 Lir| nélkül - a világ;~Az idõ még egyet sohajt,~Végsõt: „Eddig volt,
23 Lir| Leghivebb eszménye vagy.~Egyet mondanék; tudod mit?~- De
24 Lir| hogyha rátekint.~De ezt az egyet - ezt nem látta még.~Sovány
25 Lir| halk lépte kopog.~Lép erre egyet, lép egyet amarra,~És tolja
26 Lir| kopog.~Lép erre egyet, lép egyet amarra,~És tolja odább a
27 Lir| halk lépte kopog.~Lép erre egyet, lép egyet amarra,~És tolja
28 Lir| kopog.~Lép erre egyet, lép egyet amarra,~És tolja odább a
29 Lir| siratsz, a baj.~De mégis egyet mondok én neked,~Ha volna
30 Lir| Ha majd egy szép napon,~Egyet füttyentve rád,~Te izzó
31 Elbe| túl leszünk azonnal, mihen egyet lépünk.~Nekem egy ármányos
32 Elbe| csillapodva,~Mintha akaratlan mind egyet gondolna;~Csak a szívek
33 Elbe| pilláimra ült.~Míg végre egyet gondolt, fölkarolt~És észrevétlen
34 Elbe| már~A földre is legyinte egyet és itt~Fölforditotta a természetet.~
35 Elbe| Hogy így szól Aranka, hamar egyet fordul,~És egy könnyü flintát
36 Elbe| környékbe.~Oda hamar neki egyet, aztán vége.~Csak az a fõdolog,
37 Elbe| dühös önmagára;~Néha üt is egyet saját homlokára.~Ürül az
38 Elbe| Egyik-másik, jaj, hogy csípne egyet rajta!~Neve mindenütt csak:
39 Elbe| egy fogást próbára!~Csak egyet, ez elég lenne mostanára...~
40 Elbe| e fajankók... ej mit?!~Egyet fordul és megy a másik szobába,~
41 Elbe| még el.~Amig Ábel ott künn egyet kerül-fordul,~Azután hogy
42 Elbe| Ahogy megpróbálta, vele egyet vágott,~Érezett magában
43 Elbe| erdõt kötéllel vesz körül,~Egyet ránt, s a sok fát mind ledönti
|