1-500 | 501-1000 | 1001-1184
Rész, Fej.
501 Lir| sem, sehol!~Haszontalan és hiábavaló~Minden halandó
502 Lir| kapuin kétségbesés,~Halál és õrület vad szörnyei~Riasztják
503 Lir| Szakadozik az égbolt, hullanak~És lenn a mélyben tündöklenek~
504 Lir| tündöklenek~A csillagok és integetnek~Fenyegetõleg:
505 Lir| Hattyúi képed fölmerül.~És ekkor még szivem kigyúl,~
506 Lir| térden neki.~Rá-ráhajol és hallgatja:~Nincs-e vajjon „
507 Lir| betûktõl;~Gyilkol ez, hajh! és mégsem öl.”~Az öregek félnek
508 Lir| Hol itten a kezdet, hol és van-e vég?~Mi itt a csalódás,
509 Lir| foly egybe mult, jövendõ;~És a lelkem révedez:~Idõ, idõ,
510 Lir| nekünk.~Örök a lét innen és túl;~Elmuló csak életünk?~
511 Lir| Füpamlagomra heverek.~Olyan vagyok (és voltaképen~Ki boldogabb?),
512 Lir| Egyszerre örülök a létnek,~És szinte nem fogy a csodám:~
513 Lir| Vigyázva, hogy ne lásson senki,~És a mulatság sikerül.~Mert
514 Lir| E pillanatban benne van.~És hogy ez így van fönn eldöntve,~
515 Lir| már az égben nem hiszek;~És ami hitem elrabolta,~A föld,
516 Lir| tekintetünk.~Miért vagyunk, mi és e minden?~Hogy véghetetlen,
517 Lir| Hogy véghetetlen, ha egész?~És ha egész, hogy véghetetlen?~
518 Lir| szép világ, arany világ!~És kérdezem magamba fájón:~
519 Lir| nem maradni itt tovább?~És felel a hegy oldalából~Lezuhanó
520 Lir| rém, csak ez a szó: örök!”~És száll a holló éj a fákra;~
521 Lir| mindig csak rád gondolok,~És rád gondolva, napvilágom!~
522 Lir| kedvesebb tán még az éj!~És nélküled, árván, magamban?~
523 Lir| törõdik véled;~Ha lát, megvet, és ha dicsér,~Akkor épen megcsal
524 Lir| nem lehet?~Mert képzelem és szent igaz,~Hogy akkor ott
525 Lir| hatalmatok;~Mert biztosabb és nektek édesb~A lelket orgyilkolnotok;~
526 Lir| Emberkebelben egy szív érez,~És dobban arra, mi igaz;~Erdõ
527 Lir| illat a virágkehelyben,~És a szivekben szerelem.~És
528 Lir| És a szivekben szerelem.~És addig élek én is, ottan~
529 Lir| hang, mely örök, mert igaz.~És széjjelomló földi lényem -~
530 Lir| Mit lelkem egykor érezett.~És elborong, mereng magában,~
531 Lir| napja feljön, kifakad, hajt~És szerte árad el dalom.~Virágától
532 Lir| hordva sok bút, bánatot;~És mondja mindenik a magáéról,~
533 Lir| Elégedett volnál te egymagad?”~És láthatatlan elborul az égbolt.~
534 Lir| befagyna, dermesztõ a csönd.~És mintha megszólamlanék az
535 Lir| megszólamlanék az isten,~És hallanék fohászt, mélyet,
536 Lir| Csak rád emlékeztet a nap;~És az éjben, a sötétben,~Mikor
537 Lir| mulandóság,~Az az örökkévaló.~És az a türemlõ hullám,~Kis
538 Lir| ember, ide nézz rám,~Lettem és már nem vagyok.”~És a ringó,
539 Lir| Lettem és már nem vagyok.”~És a ringó, kergetõzõ~Millió
540 Lir| Majd meg egy-egy sírhalom.~És ez így megy mindörökkön~
541 Lir| földön~Születéssel a halál.~És csak egyszer! és csak egyszer?~
542 Lir| halál.~És csak egyszer! és csak egyszer?~Az idõ, tér
543 Lir| volna jobb?~De hiába, tenger és nap~Nem felel, csak mosolyog.~
544 Lir| Majd akkor is rád gondolok.~És jól tudom, elõre látom,~
545 Lir| az él örökké, ami volt.~És nem tudom, mi fáj majd jobban:~
546 Lir| Szelíden rám tekintenek.~És kérdik bús panasszal eltelt~
547 Lir| egy utolsó tekintet rád,~És azután - isten veled!~Szeretnék
548 Lir| Fölváltva tej, méz folydogál?~És ott a pázsitos ligetben~
549 Lir| Megállnék úton-útfelen,~És megölelném mint barátom,~
550 Lir| Ki nekem ugranék, tudom,~És ott maradna a nyakamban,~
551 Lir| Belém fogózva hevesen,~És zokognánk mindketten, halkan,~
552 Lir| kastélykertben andalognak~Báróleány és troubadour.~Miért oly néma,
553 Lir| S tiétek lenne a világ!~És szól a baronesse ártatlan~
554 Lir| Mind megvehedd egy éneken.”~És szól a troubadour kevélyen:~„
555 Lir| Mintha mégis ember volnál...~És ha tündér? - voltaképen~
556 Lir| Orgazdád lesz a sötét lomb,~És ne félj a kerge széltül.~
557 Lir| reszket az mind esze nélkül.~És a víz vonagló kéjjel~Csókolgatja
558 Lir| se nézhedd ép elmével...~És ez lesz még a szerencséd.~
559 Lir| Fekete szemü legény~Szökken és beszélni kezd:~„Hugom, adj
560 Lir| Álmaikból fölrezzennek.~És a csöndes erdõn a fák~Mélabúba~
561 Lir| Elmondani egy pillanatban~És azután meghalni ottan, -~
562 Lir| a halott leesett álla...~És látom, hogy vigyorogja a
563 Lir| hõn sohajtó lebke szél,~És mint a méz a méheszárnyon,~
564 Lir| talán,~Úgy látom, emberek; és mi után?~Kenyér, fügelevél,
565 Lir| hitványabb rongy szivét takarja,~És neki büszke kiváltságot
566 Lir| semmitérõbb, mi fölöslegesb,~És megtalálod: egy leharapott~
567 Lir| mindene!~Vasút, országos és családi - „görbe” -~Mint
568 Lir| mokra” körbe;~Közép-, fõ- és népiskolád, amelyben~Tanitanak
569 Lir| lehet már államadósságod.~És amit nem látott még a világ,~
570 Lir| látod,~Hogy csak a nyúl- és rókafark hiányzott?~Hát
571 Lir| mulékony, nem haszontalan,~És ami fõ, hogy olcsó is neki,~
572 Lir| hazában ez az egy - igaz.~És voltakép, nézvén nyugot
573 Lir| csak, hogy van címeres,~És akinek még ez nincs, erre
574 Lir| frakkomban temessetek el.”~És ezzel vége; se több, se
575 Lir| Ég áldja, védje meg~Õt és szeretteit~Tizediziglenig -~
576 Lir| Kinek testét eszik itten,~És a papja mind kövér.~De mig
577 Lir| elkorbácsol~Templomábul titeket.~- És ha meghalsz, ha csalódom,~
578 Lir| A költõ csak énekeljen,~És a mennyet soh’se lássa?~
579 Lir| herceg.~Nagy házak sarja és komák mind,~Bár trónjuk
580 Lir| árverelnek egyre-másra,~És már elhûlne a leves,~Mert
581 Lir| Csinál belõled nagy bolondot,~És okosan, mert így vagy boldog.~
582 Lir| gyermek újja~Érintse meg és hurrah, egyben~A Csimborasszo
583 Lir| halhatlan eszme~Emléked él és fönnmarad.~Ez a világi sor!
584 Lir| kihajt egy-egy naprendszer~És udvarának keretén~Boldog,
585 Lir| szeress vagy meghalok!~És elég volt a szépnek ennyi;~
586 Lir| Föltétel a kikiáltási ár.~Föl és alá tud hizelegni szebben~
587 Lir| hizelegni szebben~A mennynek és pokolnak egyaránt?~Ah könnyü
588 Lir| éhesen.~Itt már hiába átok és imádság!~Én már csak a kénkõ-esõt
589 Lir| csak a kénkõ-esõt lesem.~És eljön az, hah, itt is a
590 Lir| Mint egykor Herkulanum és Pompeji~Végnapján, láva-temetõ
591 Lir| Isten könyvébe írva a falat,~És ott marad a végitéletig.~ ~
592 Lir| a betelt vágy;~Hálátlan és hamar feled.~Sokszor tovább
593 Lir| izenkint harapdáltalak,~És rágicsáltam a kis ujjadat.~
594 Lir| rágicsáltam a kis ujjadat.~És mégis érzem, ez mind nem
595 Lir| lelkén zsarnok lidérc ült...~És ébredezve a nyomás álmából,~
596 Lir| mondád, azt hoz majd az ellen~És kapva lóra szõrén, a kezedbe~
597 Lir| fogtad el, akik bekeritettek.~És dárdaerdõt, ágyusort, várbástyát~-
598 Lir| mását -~Ököllel ostromoltál és vettél be...~Mi vagy te
599 Lir| cserélve:~Az adja a hõst és huzatja a tust,~Kinek te
600 Lir| bõsz csoportja;~Dobálja és ingerli mindenképen,~Ki
601 Lir| Legokosabb, ki elfut esze nélkül,~És valahol, valami zsibvásáron,~
602 Lir| idején verembe csaltak,~És viszi el, nagy messze, mutogatja,~
603 Lir| Világbiró nagy õsök nemzedéke,~És nemzetem, ez a te multad
604 Lir| Végetlen gyöngysorával, és amott~Bozontjait a Kárpát
605 Lir| amott~Bozontjait a Kárpát és Bakonynak~Hol most bün,
606 Lir| királyi szót~A Phönix hamvain „és szebb lesz, mint volt!”~
607 Lir| Készül már a szemfedõje,~És egyszerre majd eláll, elhallgat.~
608 Lir| Mi az ember itt e földön,~És a nagy rejtély, a lélek?~
609 Lir| A levegõ halkan mozdul,~És a haldokló falombrul~Egy
610 Lir| tõlem telt, megtettem érted.~És te nekem nem adtál semmit.~
611 Lir| jobban, megcsodálja majd.~És várja, várja sok, sok ideig,~
612 Lir| hiányzik:~Amott a lábviz és a hálósipka,~Ennek nyakából
613 Lir| koldustarisznya.~ II~És lásd a legnagyobbat ércben
614 Lir| miattad,~Hogy kerek ég és föld között~Nem lelek tárgyat,
615 Lir| ragyog.~Együtt van éjfél és a hõ dél.~Szebb vagy, mint
616 Lir| mint mind az angyalok,~És csábitóbb az ördögöknél.~
617 Lir| a szûz hó a Kárpátokban.~És mégis gyújt, ha közel ér,~
618 Lir| tüzesebb, mint a pokol,~És édesebb a menyországnál...!~ ~
619 Lir| halovány tejút határaig.~És még azon túl, messze, mondhatatlan~
620 Lir| Kétségbeejtõ némaság felel.~És mégis, tudva bár, hogy mind
621 Lir| járták;~Lesz ki parancsol és ki megfogadja,~Törvénynek
622 Lir| arány csalatkozhatlan minta,~És e cserével mind a kettõ
623 Lir| jól jár:~Hatalmas ország és jómódu polgár;~Mert államát
624 Lir| rend szalagja:~A szellem és erkölcs fensége adja;~Ha
625 Lir| bibliája: ferbli kártya,~És - tisztesség nem eshetik
626 Lir| lebben,~Minden alszik... és a lelkem~Ring egy méla sejtelemben:~
627 Lir| gond nélkül~Váltakoznak, és pedig~Többnyire mind beleszédül,~
628 Lir| zsákot,~Ismeretlen õs elem.~És letûnnek, ahogy útjuk,~Létük
629 Lir| aggastyán, gyermek,~Világbölcsek és tudósok;~Megtanulni, megkönnyezni,~
630 Lir| A haláltól kik irtóztok,~És aztán nevessétek ki~E kimerült
631 Lir| Nézzetek e hamvvederre~És ha jön a végsõ óra,~Jusson
632 Lir| utána pontnak~Egy golyó, és ezzel vége.~Ennyi áll majd
633 Lir| odakünn birkózik a fákkal,~És zörgeti, rázza az ablakot.~
634 Lir| egyet, lép egyet amarra,~És tolja odább a percmutatót,~
635 Lir| a kör; aztán üt az óra,~És kezdi, ahol végzé, ugyanott.~
636 Lir| lelkemen át a gondolatok...~És nézem az ingát, hallgatom
637 Lir| légben.~Körtáncban az élet és a halál.~S e nagy mindenség
638 Lir| vagyunk hát?~Jár, jár az idõ és mégse halad,~Csak tolja
639 Lir| odakünn birkózik a fákkal,~És zörgeti, rázza az ablakot.~
640 Lir| egyet, lép egyet amarra,~És tolja odább a percmutatót,~
641 Lir| a kör; aztán üt az óra,~És kezdi megint, hol hagyta,
642 Lir| Halál~Beszélhet a hit és a bölcselet;~Rút a halál,
643 Lir| meg, mint egy átkozottat -~És legyetek mindannyian áldottak!...~ ~
644 Lir| pillangó lét után!~Eltünni és nem tudni, hogy hova?~Megsemmisülni,
645 Lir| koldus vagy király,~Emeld föl és hordd magasan fejed!~Hõs
646 Lir| elmúl, elmult Napoleon...~És elmulunk mind innen egykoron...~
647 Lir| él, nyugalmat nem talál.~És visszatér a bõsz emlékezet~
648 Lir| cserél bennünk a fájdalom;~És folyni látom, majd ha már
649 Lir| oceánból elsülyedt sziget;~És látom újra ifjú arcodat,~
650 Lir| másért nem dobbant szived.~És e varázslat rád is visszahat.~
651 Lir| ülünk siralomházi lelkek,~És nézzük egymást hosszan,
652 Lir| nagy, tornyos fellegen,~És néz alá a méla éjszakán,~
653 Lir| Egyiptom, Líbia csodái,~A Péter és Pál kupolái,~A karnaki romok
654 Lir| Kinél sok a pénz, a vagyon,~És neki sok van, sok nagyon.~
655 Lir| szakács, gépész, hajós,~Bohóc és gyóntató barát,~Tolmács,
656 Lir| Telhetlen szíja véredet,~És annál kétkedõbb Tamás,~Amennyivel
657 Lir| Kitér elõlük, más utat vált,~És szép fejét búsan lehajtva,~
658 Lir| Elbámul ott mindig, megáll,~És addig-addig, hogy betér.~
659 Lir| királyilag fizet;~Mit látva gazda és cseléd~Alig találja a helyét,~
660 Lir| cseléd~Alig találja a helyét,~És szivesen látott a vendég,~„
661 Lir| Kezet fog a jó házi néppel~És a lakásban szerte nézdel,~
662 Lir| Meghatja elmerengõ lelkét.~És gondolataiba mélyed:~Hogy
663 Lir| érzelemvilága?~Kérdez, felelget, és im látja,~Hogy ami nyers:
664 Lir| Talál szokatlan kellemet,~És megtörténik a hallatlan,~
665 Lir| Amelyhöz épen most beintik;~És ó, csodák csodája, ízlik!~
666 Lir| csodák csodája, ízlik!~És ami fõ, ó, boldog éj,~Utána
667 Lir| Fürgén, vidáman, mint a csík.~És kérdve tõle, hogy mit gondol,~
668 Lir| jut Nagy Sándor. A hiú!~És elmerülve mélyen, ifiú~Szemében
669 Lir| ember, akinek nincs semmije,~És mindazáltal semmi vágya
670 Lir| talán a föld, azt véli-e,~És rajta minden, ami drága
671 Lir| minden, ami drága kincs?~És kettejük közül, menykõbe,
672 Lir| majd egyszer véget érnek...~És akkor aztán, majd valamikor,~
673 Lir| kripták, elfeledt romok,~És a profán szél mindent összehord;~
674 Lir| egyesül~A kukoricacsõsz és a - király...~ ~
675 Lir| Halhatlanságról álmodoznak.~És forg tovább, miként az orsó,~
676 Lir| zagyva minden,~Ez volt, van és lesz mindörökké.~Gondolkozó
677 Lir| jajgat, aki szeretett...~És mégis így jobb, hogyha így
678 Lir| egyben légy, uram, kegyelmes,~És megbocsájtom én neked,~Hogy
679 Lir| fürt, ha a róka~Szegény és módja nincsen abban.~Mert
680 Lir| itten a legszomorúbb sor.~És ez volt enyim is. Csalódtam,~
681 Lir| ami földi, jobbnak hittem,~És szebbnek láttam, mint valóban -~
682 Lir| legszebbnek.~Én benned éltem, és te bennem.~Te úgy néztél
683 Lir| Ismeretlenben le-leszállnak.~És mégsem a halál, nem a vég~-
684 Lir| Idõnek lenni kellett mindég.~És ha igen, hol voltam eddig?~
685 Lir| énekel,~Derült, ragyog az ég.~És dallal telik el~És balzsamos
686 Lir| az ég.~És dallal telik el~És balzsamos a lég.~Repülnek
687 Lir| eljön az~Utolsó pillanat!~És lesz-e több tavasz?~Bús,
688 Lir| többet errõl! Ezután~Ti balra és mi jobbra térünk.~Sok víz
689 Lir| hajtja lelkem.~Bánt a homály és nem hágy békét,~Keresni
690 Lir| van, s örökké fog lenni...~És hogyha így? Ki tudja? Hátha?~
691 Lir| Kétségbeejtõ borzadály!~És még szörnyûbb is várhat
692 Tore| gyöngy élet!~Járok, kelek és mulatok,~Még a manótól sem
693 Tore| Az árnyas hûs erdõben.~És a pusztaságon~La la la la~
694 Tore| vigasz.~Hogy végtelen tér és örök idõ~Csak egyszer alkotott
695 Tore| lelkemben~Voltál ilyen, és amit vesztettem~- Bár égetõ
696 Tore| bolygó egyén~Száz üstökös és örökkévaló idõben~Csak egyszer
697 Tore| Lelkünkben az erdõk sûrûje és a lomb~ láttalak~
698 Tore| istenekké válhatnánk mi ketten~És egyesülnénk egy érzelemben.~
699 Tore| vigasz:~Hogy végtelen tér és örök idõ~Csak egyszer alkotott
700 Tore| én lelkemben~Voltál ilyen és amint én vesztettem~- Bár
701 Tore| csalódott mindegyikünk jól látja~És irigyeljük azt amit egyedül
702 Tore| helyett~A földet választottad~És mégis mindketten bánjuk
703 Tore| mindketten bánjuk sorsunkat~És mindegyikünk jobban szeretne
704 Tore| lakom,~A szél süvöltöz, és szemfödélnek~A hamut hordja
705 Tore| Kapaszkodik a földbe, - de hiába!~És mégis - hajh! nem ez a gondolat,~
706 Elbe| ember örül igen nagyon.~És örül a béres, gondolván
707 Elbe| Nehéz illatával fû- fa- és virágnak,~Láthatatlan méhek:
708 Elbe| hágnak,~Nevetnek, gúnyolnak, és sárral dobálnak...~Ó, mulandó
709 Elbe| õk várjanak, mert vadak és pogányok,~Nem tudják deákul
710 Elbe| végkép összejárják,~Paloták és házak tetejét föltárják,~
711 Elbe| arcát szégyenpír futotta)~És boldognak látta szeretett
712 Elbe| most két szeme pillája,~És nyugodtan néz rá... de minõ
713 Elbe| szemközt nem állhat ezekkel.~És úgy tetszett néki, mintha
714 Elbe| könnyelmû;~De magyarabb, hívebb és nemesebb lelkû,~Semhogy -
715 Elbe| Magyarország sorsa!~Okos és erõs vagy: senkitõl sem
716 Elbe| jól vigyázz hát, kérlek.~És amily igaz, hogy sírom szélin
717 Elbe| utaidban minden jót kivánok.”~És elhallgatott, és csak kezét
718 Elbe| kivánok.”~És elhallgatott, és csak kezét nyujtotta,~Mélyen
719 Elbe| áldjon meg az isten!”~És nehézkes szívvel indult
720 Elbe| oldalára;~Sokszor elfáradt és sokszor felkiáltott:~„Édes
721 Elbe| magyart nem várta be közelre.~És már harmadnapja, hogy magyart
722 Elbe| sarkán lógga.~„Mi a neved és a nemzetséged, bátya?~Van-e
723 Elbe| szellõ eközben kinyitja,~És alatta drága gyöngyös ruha
724 Elbe| ösmernélek - hát apád’ anyádat!~És te elfeledted Hadonár bátyádat?~
725 Elbe| isten híve vagyok máig,~És úgy is halok meg, akármire
726 Elbe| végére dehogy nem kisérlek!”~És azonnal indult völgyi sátorához,~
727 Elbe| álnok s veszedelmes igen,~És tanyája van a szívem közepiben.~
728 Elbe| állt a zordon hideg bércen~És mohón tekintett végig a
729 Elbe| víg madár szól az ágon,~És alatta édes, ragyogó az
730 Elbe| egyik ágról,~Tova szállsz, és gúnyul vígabban danázol.~
731 Elbe| szép csillagok lejárnak, -~És soha nem hallott csodálatos
732 Elbe| sziklavárnak ablakán királylyánt,~És alatta õrzõ tûzokádó sárkányt.~
733 Elbe| lyány beszédes szemekkel,~És te szembeszállasz minden
734 Elbe| nap sugára,~Kényeskedik és azt gondolja magába:~Hogy
735 Elbe| félig értett szerelemdal,~És nehéz sohajtást felejtenek
736 Elbe| vénnek e világon!”~Így sohajt és el-elmaradozva hátul,~Hosszu
737 Elbe| a fösvény kupábul.~Búra és örömre... különben a vénség~
738 Elbe| otthonos a bánat,~Idegen és hideg az öröm, s csak fájhat.~
739 Elbe| szeretõ árván,~Jár-kel ott és bár mégegyszer annyi volna,~
740 Elbe| Meghasadoz a föld rája és megindul:~De nagy Árpád
741 Elbe| Itten elakadt az öreg és leszállott,~Hogy megszorongassa
742 Elbe| volna egy húzomba.~„Szomorú és gyászos a te dalod, bátya,~
743 Elbe| bosszút szomjuhozó lázban.~És országom sorsát soha ne
744 Elbe| illõ gyöngeség a bánat.”~És meghányva-vetve elejét,
745 Elbe| helybe hagyta a mondókát;~És tünõdött, titkon örvendezve,
746 Elbe| nagy király lehet még!”~És nyájas beszéd közt mentek,
747 Elbe| altatódalt regélõ dorombok.~És a völgy csöndes volt, mint
748 Elbe| pördülve csöndesen aláfoly.~És leérve a völgy árnyas templomába,~
749 Elbe| világot, multat elfelejti,~És e völgy ölébõl nem tér vissza
750 Elbe| ereszté a fáradt paripákat.~És míg harapásuk ropogása mellett~
751 Elbe| csak betéved a kunyhóba~És meg volt lepetve, mert szomoruságot~
752 Elbe| virágok, lankadó levelek,~És a bús menyasszony keble
753 Elbe| szép szók igen jól esének,~És csak önbizalmát növelék
754 Elbe| nálad e világon.”~Szólott - és sohajtva utósót pillantott.~
755 Elbe| halálom, avvagy menedékem.”~- És a kérdezõnek elég volt e
756 Elbe| Kiben van igen nagy hitük és reményük.”~Beszédét az ifjú
757 Elbe| leszökellt lováról.~Jegyesét és apját lelte a csapatban,~
758 Elbe| lelte a csapatban,~Bámulat és öröm lõn igen nagy abban.~
759 Elbe| Harmadik ének~Béla herceg és az ifjú cseh királyfi~Lettenek
760 Elbe| elbérmálva mondta: Berezina.~És ha úgy tetszik, hát mi is
761 Elbe| gyöngeségünk.~Szíve is volt, igen - és tudott szeretni,~Becsületre,
762 Elbe| odajára náluk követségbe.~És azóta nem volt nyugodalmas
763 Elbe| sorára.~Mi rég várok úgyis, és mi tûrhetetlen,~Hogy elérjek
764 Elbe| dala már elhangzott,~Lombon és bokorban igent mondanak
765 Elbe| vadállat meg mást~Gyilkol - és az ember? - valamennyit
766 Elbe| volt a vadászat!~Testnek és léleknek épületes játszat;~
767 Elbe| ifju harcra képzõ iskolája,~És a meglett bajnok legnemesb
768 Elbe| gyepen, iharbokor alján~Epret és virágot szaggató királylyány~
769 Elbe| két szeme pillája.~Önmagát és mindent elfeledve néze,~
770 Elbe| érzett? volt e gondolatja,~És ha volt, mi csodás volt
771 Elbe| reménység.~Béla szeretett, és hitt, remélt egyszerre,~
772 Elbe| veszedelem!~Ami rettentõ és miben ártalom van,~Ember
773 Elbe| miben ártalom van,~Ember és szörnyekben, földön és pokolban.~
774 Elbe| Ember és szörnyekben, földön és pokolban.~Jõjjetek elõ mind -
775 Elbe| azonban aratná a fákat,~És azok egymásra törve hullanának.~
776 Elbe| lováról fa mellé ugort át,~És azt jobb kezével hatalmasan
777 Elbe| volt bárdja éle villámlása.~És azután csönd lett - jöttek
778 Elbe| bivalynak gondolhattad volna.~És a vágás rajta! - aki azt
779 Elbe| rajta! - aki azt meglátta,~És Bélára gondolt - borsózott
780 Elbe| tõle - oly erõset dobban...~És érezve fájó sugarat szemében,~
781 Elbe| remélõ egy idõre nálad.~És hogy e jóságod meg is érdemeljem,~
782 Elbe| derít, mint a jó reménység.~És fekete, fényes, finom bajuszának~
783 Elbe| beszédét, mind fölkerekedtek,~És vidám beszéd közt föl a
784 Elbe| földobog rá mindegyik vitéznek,~És hasonlók lenni nemes vágyban
785 Elbe| fegyverrel rontva ellenére...~És elesni, halni tudjanak nyugodtan,~
786 Elbe| legyen gyülölség!~Az ok és a fegyver - ebben a különbség.~
787 Elbe| egymással gyakran összevesztek.~És így Berezina már gyülölte
788 Elbe| szövögetve ezeket gondolta,~És mivelhogy már a gyõzelemre
789 Elbe| mellett~Csöndesen megállt és merõ figyelem lett.~Valami
790 Elbe| vágytól nyílva maradt ajkát,~És hallotta forró keble lángsohajját,~
791 Elbe| szelek más vidékre viszik.~És csak a távolból nézve bõsz
792 Elbe| isten akaratját.~Tiz nap és tiz éjjel gyorsan haladának,~
793 Elbe| dárdát szerencsével hajtják.~És ugyancsak vissza kelle emlékeznünk,~
794 Elbe| szép a napsugár, a pajzán,~És még a halál is szép az ifju
795 Elbe| szentlélek szivetekbe szálla,~És megtérve jöttök békét kunyorálva?~
796 Elbe| kedves.~Nézz végig hadunkon és vedd fontolóra,~Vagyunk-e
797 Elbe| szorulva esedezõ szóra?~Számra és erõre - semmiben sem enged~
798 Elbe| megkimélhedd.~Állj ki véle magad, és ha õt levágtad,~Seregünk
799 Elbe| ha õt levágtad,~Seregünk és népünk hódol koronádnak,~
800 Elbe| végzé a beszédet.~Király és vezéri szótlan összenéznek~
801 Elbe| népe meghódol azonnal.~És tudjátok azt is, hogy a
802 Elbe| Hanyatlottam immár korra és erõre.~Azt is jól tudom,
803 Elbe| vállalkozik, az gondolja jól át,~És meghányja-vesse elejét utóját.~
804 Elbe| utóját.~Itt a halál szégyen, és egy nemzet átka~Kisérné
805 Elbe| Itt megállapodott a király és vára,~Lesz-e és mi lesz
806 Elbe| a király és vára,~Lesz-e és mi lesz a felelet szavára.~
807 Elbe| Honfitársaimnál soha nem ösmérek.”~És a körülállók komoly hallgatása~
808 Elbe| adva föl a reménységet.~És amint szemével Bélát föltalálta,~
809 Elbe| annyit tudok, hogy ember és nem isten.~S ezt elégnek
810 Elbe| érdemesbnek tartja,~Jöjjön és hadd lássam, erõsebb-e karja?...”~
811 Elbe| tetszett e beszéd a királynak.~És igéretet tõn azonnal Bélának,~
812 Elbe| legjobb, második egyé sem,~És megállapodnak ebben valamennyen.~
813 Elbe| mert nem is állhatnának!~- És egy számüzöttje a magyar
814 Elbe| vagy azt kérdezem hát~- És azután válassz, - elõtted
815 Elbe| szándokához halálában is hív!~És így ért harmadszor Béla
816 Elbe| vegyest nem lett volna mondva.~És belépe Béla - a vezér elébe,~
817 Elbe| hogy Richsza engem szeret és nem téged.~Mit nyernél,
818 Elbe| szerelem mennyországát élhedd.~És derék legény vagy - használhatsz
819 Elbe| mégis gúnyt érzett szavából.~És fojtott haraggal szólt: „
820 Elbe| szavakat sugalló szent lélek,~És szívünk derûben-borúban
821 Elbe| ott is a kisebbet.~Lombon és haraszton magyarázhatlan
822 Elbe| élek.~Ég, föld elenyészik és ti mind elhaltok.~Örökkön
823 Elbe| áll, de az elõbb lemégyen,~És karom, megládd, még akkoron
824 Elbe| erõmet holnapra kiméljem,~És azért csatánknak gyorsan
825 Elbe| Összefutottak a csillagok az égen,~És szelíd világát a halovány
826 Elbe| könnyû, ringó csónakába,~És evezett egyre sûrüdõ homályba;~
827 Elbe| a hûség könnyeiben ázik.~És búsan zokogva borul kebelére,~
828 Elbe| volt az elesett vitéznek,~És amint ébredve ujolag fölnézett,~
829 Elbe| nyugalomra térve,~Neki gyógyulást és életet igérve.~- Már közelgetett
830 Elbe| szellemének megtörik rugalma.~És a természeti nagyszerû látványra,~
831 Elbe| önmagának jobb ösmeretére,~És az élet vágya visszatér
832 Elbe| Mondanák: ne halj meg, élj és szeress engem.~Mintha lombok
833 Elbe| magyartól gyõzetett meg abban.~És magyar kar által - az õ
834 Elbe| tenger partjaira hágott,~És tele bámulta fénnyel a síkságot;~
835 Elbe| királykisasszony jelent meg elõtte,~És hogy gyõzni fog ma újra -
836 Elbe| lengyelnek nem irgalmaz isten~És hogy õ lesz gyõztes - csepp
837 Elbe| eszeddel keztyüm elfogadtad.”~És vad kárörömmel szavát elröhögte -~
838 Elbe| velejét,~- Fölborult az ifjú és kiadta lelkét.~A szegény
839 Elbe| szinte oldalán Mervának,~És fia halálát zokon is vehette,~
840 Elbe| ágaskodva...~Ez a legnagyobb és legerõsebb ló volt,~Mely
841 Elbe| tartományban vitéz alatt tombolt.~És a pomeránok szerették (tisztelték!),~
842 Elbe| fegyverkészen kijõ sátorából,~És a lengyeleknek táborába
843 Elbe| igérte,~Hogy velem megví, - és most magához tére.~Ám de
844 Elbe| agyon dobállak.”~Szólott - és kivetve teljes erejébõl,~
845 Elbe| buzogány elszállott kezébõl.~És szivárványívben ment magason,
846 Elbe| én leszek elõbb fáradt.”~És már csataterve készen volt
847 Elbe| hármas trombitafuvással,~És rohant merészen szemben
848 Elbe| felejt.~Meredtek a szemek és nem pillantanak,~Dobog a
849 Elbe| néz a pomeránok hadja,~És amit lát, hinni egyik sem
850 Elbe| ropogásuk veri a levegõt,~És az jajgatással tölti be
851 Elbe| láthata semmit, csak remélt és sejtett.~Mert elõljáróban
852 Elbe| vezérnek kebelét elállja~A düh, és vonaglik tajtékozva, szája.~
853 Elbe| magadra!”~Iszonyélesztõbb és ördögibb vonások~Soha emberarcon
854 Elbe| ajkad meg se nyíljék többet~És ne legyen nyugtod méhiben
855 Elbe| mind elhárította,~Karddal és pajzsával ügyesen fölfogta.~
856 Elbe| hideg bátorság a védje,~És az ezerszemü vigyázat segédje.~
857 Elbe| ezerszemü vigyázat segédje.~És miként a néma zord fekete
858 Elbe| sziklán~Kártalan dühöng és megfárad a villám -~S mint
859 Elbe| avvagy tán a szemek?...~És a pomeránnak lassudik már
860 Elbe| pomeránnak lassudik már karja,~És szivét dühének veszett ebe
861 Elbe| mindenható igaz szerelemmel.~És lecsapott fényes kardja -
862 Elbe| meg szörnyû csattanását,~- És sem Béla kardja rettentõ
863 Elbe| nyári felleget az égen,~És sietve fut el árnya a térségen.~
864 Elbe| királyhoz hódolatra jõnek.~És beszélt hozzá az okosabb
865 Elbe| hitre térít benneteket.~És hagyjátok a gyászt vezértek
866 Elbe| föl vezérül;~A legerõsebb és legnemesebb vitéz~E világon -
867 Elbe| e karod hódította népen.~És ha fogadásod nem ellenzi,
868 Elbe| uralma hosszu a gonosznak.~És azért örömmel veszem ajánlatod~
869 Elbe| szerencse-napot.”~A tisztelet és a meglepetés mián~Most alig
870 Elbe| volt e szó: Árpád!~Híre és hatalma messze földre szolgált!)~
871 Elbe| tündérszép Richsza kezét kérte,~És az szerelemmel borult kebelére.~
872 Elbe| trónról a magyarok kétszer.~És mivel nem volt több két
873 Elbe| Fegyelmezett rabszolga népe közt,~És e kitüntetés halhatlaníthat),~
874 Elbe| hava;~Szemölde sûrû fekete,~És lobogó láng a haja.~S a
875 Elbe| lobogó láng a haja.~S a többi és a többi~Mit nem lehet kimondani...~
876 Elbe| hevített, világitott~Éj és nap egyaránt,~Zsarnok szépsége
877 Elbe| küldött~Öldöklõ angyal, és halált hozott rád~Szerelme,
878 Elbe| állományát.~Hja, már ez így van és volt mindörökké...~Aranyba
879 Elbe| a föld alattam~Megnyílik és elrejti égõ arcom.~A tornyok
880 Elbe| közkatonákat hordanak ki és~Fordítanak le éjjel, fütyörészõ~
881 Elbe| gondolatok közt megáll az és~Nem mozdul; a könyörületes~
882 Elbe| egyet gondolt, fölkarolt~És észrevétlen átsuhant velem~
883 Elbe| közti vékony~Hajszál határon és (megeshetett~Rajtam szegénynek
884 Elbe| Föltárta minden rejtekét és végre~Csodát mivelt, a legnagyobb
885 Elbe| elsõ csókja csattanását;~És tudd meg azt, sugám fülébe~
886 Elbe| hoppon maradsz, kicsöppensz,~És kujtoroghatsz erre-arra,
887 Elbe| nyikorgott~Az állkapcája és zörögtek~S mint nyárfalevél
888 Elbe| az embert, mint a szénát.~És a kövér rend hullott a Dunába,~
889 Elbe| Megtelt amott a pálya újra és ez~Így ment egymásután,
890 Elbe| Elõttem álla Izidóra!... És még~Minõ nyugodtan, büszkén! -
891 Elbe| Ütött hátamra megvetõleg, és~Azzal továbbsuhant, ezuttal~
892 Elbe| tetszik, mintha írva volna és~Olvasnám a rettentõ végzetet,
893 Elbe| az ideje.~E pillanatban és egyszerre, mintha~Hetet-havat
894 Elbe| Elpusztul e föld, közelít a vég!~És mintha visszalépett volna
895 Elbe| éket vertek volna az~Idõbe, és ezen hézag története,~Ellépdelõ
896 Elbe| Történt, amint akartam; és legott,~Képzelmemet (mit
897 Elbe| pillangó élete;~Föloszlik és mint a selyemgubó~Új keverékbe
898 Elbe| Épebb, üdébb, szebb állati-~És emberivadék keletkezik.~
899 Elbe| engem illet,~Erõs hitem volt és fürödtem ennek~Leírhatatlan
900 Elbe| Természet rendje. Erkölcs és anyag~Egymással összezavarodtak
901 Elbe| Egymással összezavarodtak és~Nemi viszonyba elegyedve,
902 Elbe| viszonyba elegyedve, fattyu-~És üszögivadékkal töltik el~
903 Elbe| árverésen, jelenünk hiu~Éváinak és szép Ilonáinak.~S ezzel
904 Elbe| földre is legyinte egyet és itt~Fölforditotta a természetet.~
905 Elbe| világ~Rendes lakói... Égen és a földön~Egyáltalán minden
906 Elbe| fundamentumostól~Földbõl kiszaggató és a homályos,~Fojtó, vakitó
907 Elbe| szerte szakadoznak;~Márvány és vászonangyalkák a légben~
908 Elbe| hajakkal~Rémülve ront ki és viszi magával~A templomajtót -
909 Elbe| érezé magát,~Ha rám tekinte és belém fogódzott.~Mint bátorságot
910 Elbe| maradjanak sötétben, egyedül...~És hála égnek - avvagy a pokolnak?~
911 Elbe| csapkodó, tajtékozó~Hulláma és hátára kapva vitt~Tovább-tovább,
912 Elbe| s jéghegyek,~Füst, hamu és porfellegek csoportja~Váltotta
913 Elbe| embert, állatot.~Palota és templomtetõk verõdtek~S
914 Elbe| Épen miként magam - a jó- és rossz-tudás~Fájának ernyõ
915 Elbe| fügefalevelet,~A cselszövõ kigyót és átalán a~Szaloni öltözéket
916 Elbe| rabolja szemtelen halandó -~És végre Izidóra ittasító,~
917 Elbe| napszurásai~Megkábitottak és már-már tilos,~Szentségtörõ
918 Elbe| tépte ki -~Lebegteté a finom és ezernyi~Legfényesebb pillangó
919 Elbe| bõsz rémület fogott el -~És mint midõn a kitörõ Vezúv~
920 Elbe| hatott velõmbe~E gondolat és szintoly hirtelen~Ijedten
921 Elbe| mint minden álom;~De mennyi és mily élénk látomány!~Minõ
922 Elbe| épen össze is ölelkezett~És táncra kelt az álom a valóval.~
923 Elbe| nyilában, melyet az~Ártatlan és boldog szivek barátja,~A
924 Elbe| igen, a hajnal,~Az öröm és boldogság istennõje,~A tiszta
925 Elbe| gnóm elõállt~Ezuttal is és egyre sugdosott:~„Ne hagyd
926 Elbe| Igy foly ez a szerelem és hiúság,~Ez a vér és velõ
927 Elbe| szerelem és hiúság,~Ez a vér és velõ közötti harc.~A szenvedély,
928 Elbe| a lõportoronyba készebb~És a romok közé temetkezik!~
929 Elbe| kis világom, birodalmam,~És már gyülölni kezdtem Izidórát;~
930 Elbe| volna halva!... eltemetve, és~Halála fájna már, de csak
931 Elbe| fájna már, de csak halála!~És a halál fájdalma bármi nagy,~
932 Elbe| hajszáladat,~Ez többet érne...) És hogy mennyire~Óhajt már
933 Elbe| kezemben a kilincs,~Megnyomtam és beléptem... ott valék.~Elõttem
934 Elbe| Eljöttem látni önt~Még egyszer és utószor, Izidóra!”~Mondám
935 Elbe| elmenekül... e hang~Meglepte és hökkenté Izidórát.~Az isteneknek
936 Elbe| királynõinek~Véráldozat kell és ha nem egyébnek,~Ennek talán
937 Elbe| csiráját el kell fojtani...~És mint kelet buja virágai~
938 Elbe| vágynék a zenésszel.~A borban és a versben az igazság.~Ezt
939 Elbe| legyinte olykor, tiltakozva~Bók és guny ellen gyermeteg makranccal;~
940 Elbe| élén, ezer ölnyi mélység~És ama zúgó Tarpatak fölött,~
941 Elbe| gyávaságtól,~Hogy illem- és lovagtörvényt felejtve~Meg
942 Elbe| részletéhez értem.~A mûi szempont és költõszabadság~Ezuttal egy
943 Elbe| Alkalmisága csiklandozni kezdett.~És Izidóra maga is a tréfát~
944 Elbe| játszi hangulatban~Hallgatta és úgy vette az egészet,~Mint
945 Elbe| egyik fõszereplõ~Elájul és le kell bocsájtani~Idõ elõtt
946 Elbe| minden mozdulat, arcjáték~És öltözék hajszálig ugyanaz
947 Elbe| észrevenni látszék a kelepcét,~És hirtelen mosolyt erõtetett;~
948 Elbe| Párbajdühönc, botrány- és stikli- hõs~Nem volna és
949 Elbe| és stikli- hõs~Nem volna és egyáltalán s kiváltkép~Ha
950 Elbe| kétfelé vált,~Egy kérdõ és egy felkiáltójellé;~Miként
951 Elbe| Izidóra harmadik -~(Pipere és háló) szobája - ajtaját~
952 Elbe| nem szándékosan~Elõttem és maga mögött betette,~Nem
953 Elbe| III~És én siettem, ki a levegõre,~
954 Elbe| egy órára is,~De rögtön... És hol, hol nem, tudja ég,~
955 Elbe| kéz kiszakította~Keblébõl; és eltette, õrzi bár,~Elrejtve
956 Elbe| jól fogom föl szenvedélyed és~Lovagiasságod magasb mivoltát...~
957 Elbe| Mondá bizalmasan suttogva, és~Közelb hajolva hozzám: „
958 Elbe| én ismerhetem~Egyedül én és senki más e földön. -~És
959 Elbe| és senki más e földön. -~És e gazember, aki üdvömet~
960 Elbe| Természetesnek láthatod magad,~És úgy hiszem, magadnak sem
961 Elbe| magadnak sem lehet~Okod kimélni és sajnálni õt...”~Igy õ, a
962 Elbe| viszketegség~Az irigység és boszuvágyhoz képest,~Amellyel
963 Elbe| legfelségesebb kéj hetedik~Egében -, és még õ dühöng! Miként~Ha
964 Elbe| Hogy vannak istenek mögötte és~Alatta, bár kisebbek és
965 Elbe| és~Alatta, bár kisebbek és utána~Következõk!~
966 Elbe| Szivemben egyrészt~Sirattam és temettem Izidórát.~Olyforma
967 Elbe| Magam elé meredve szótlanul;~És csak midõn egyszerre föltekinték,~
968 Elbe| midõn egyszerre föltekinték,~És láttam a válaszra váró hadnagy~
969 Elbe| Csak akkor jöttem észre és gyanítám,~Hogy õ viszont
970 Elbe| Szemünk elõtt, hüljön ki és egyék föl~A férgek; sõt
971 Elbe| teheti...”~Elhallgaték, és a hadnagy se szólt.~Kínos,
972 Elbe| felhuzódni lassan~Ültébõl és sohajtva, tompa hangon~Kérdé: „
973 Elbe| szisszenésre~Késztõ vagdalkozás és több eféle~Legénykedéssel
974 Elbe| hadnagy eltemetve, haj de él~És szerte jár-kel bennem a „
975 Elbe| galambja.~Leégtem; szén, por és kihült~Korom vagyok, többé
976 Elbe| létráján~Csak a legfelsõ és legalsó~Fokon jár) - ez
977 Elbe| Találkozánk még egyszer és utószor.~Gyönyörü nap volt;
978 Elbe| lehellt erdõ-mezõ;~Boldogság és örömnek fûszerével~Volt
979 Elbe| E föld valóban a dal és költészet~Szülõ hazája.
980 Elbe| Majd sebten visszatért és haloványan~Remegve, fuldokolva,
981 Elbe| sugá fülembe~Vonagló ajkkal és egy nagy nehéz~Könnyel szemében
982 Elbe| gyönyörû ideál!”~ 2~„És bekiséri kérlelhetlen,~Ha
983 Elbe| Az istenek polgárosodnak~És szállnak alább-alább.~Olymp
984 Elbe| s az indulat.~Diszítmény és jelmezben már ma~Jelleg
985 Elbe| cselszövõ.~ 7~És ezt itt mind együtt találod.~
986 Elbe| Hasonlót ehhöz nem mutat,~És pedig ép a legszebb cikkben...~
987 Elbe| arragóni fekete.~De annyi és oly szép, mint itten~E keringõ
988 Elbe| 12~Egyébiránt és utóvégre...~Mivelhogy...
989 Elbe| utóvégre...~Mivelhogy... és ezek után...~Száz szónak
990 Elbe| Divatnak hódol a világ.~És van valami a dologban,~Hisz
991 Elbe| lép el a sok szép leány.~És itt jön õ... Segíts, Apolló!~
992 Elbe| vagy szád ingerli jobban?~És hamarjában nem tudod,~Csókolni
993 Elbe| Öleld-e vagy csókold, s hol és mit?~Kis lábait vagy kezecskéit?~
994 Elbe| Mely már a fûre járni kezd.~És ott vigan bár, anyja mellett,~
995 Elbe| nyájban az olyan,~Ki vakmerõ és csintalan.~ 24~
996 Elbe| Suttognak, fölsohajtanak:~Ah, és oh! ejnye, terringettét!~
997 Elbe| A gyermek arca, öltözéke~És a mamáé szigorú;~A korosabb
998 Elbe| fanyarul mosolygnak,~Föl és alá elsompolyognak~És észrevétlen
999 Elbe| Föl és alá elsompolyognak~És észrevétlen elmarad~Az arszlán -
1000 Elbe| szivében tiszta láng ég,~És tisztességes cél?... ohó!~
1-500 | 501-1000 | 1001-1184 |