1-500 | 501-1000 | 1001-1175
Rész, Fej.
1 Lir| mert szívünk megreped,~Hogy nem lehet mindezt felejteni!~
2 Lir| borúban állott meg a nap,~Hogy fény az árnyék mellett nem
3 Lir| ejthetek...~Csak egyet kérek: hogy ha jõ a nyár:~A mennykövek
4 Lir| elárultatok!...~Tudjátok hát, hogy e hon tetszhalott,~Mert
5 Lir| nemzet, bûnötök mártírja,~Hogy sírotokra átkot szórjon
6 Lir| imádkoztatok a sorsnak,~Hogy hozna vétekûzõ éjszakát,~
7 Lir| apádat és anyádat, ~ hogy hosszú életû lehess a földön~
8 Lir| tõled egyet kérni akarok...~Hogy majd, ha érted meghalok,
9 Lir| Hányszor mondjam még el, hogy oly szép az élet!~Hogy nincs
10 Lir| hogy oly szép az élet!~Hogy nincs esze annak, aki gyûlöli;~
11 Lir| magam is utáltam!~Jaj, de hogy megfordult kereke sorsomnak,~
12 Lir| érezni, nem tudok gondolni,~Hogy meg ne fertõzzem szent szerelmedet,~
13 Lir| végrendeletet.~Megírom, hogy teremtsen életet,~Új emberfajt
14 Lir| kedvesem,~Nem is bánnám, hogy ha mást szeretne...~Jaj
15 Lir| dicsõ trupp, vajmi kár, hogy~Párod nem lesz a föld szinén.~
16 Lir| Ez legbizonyosabb jele,~Hogy az idõ tavaszodik.~Nem szedek
17 Lir| Ez legbizonyosabb jele,~Hogy az idõ tavaszodik.~Fecskékre
18 Lir| Ez legbizonyosabb jele,~Hogy nálunk is tavaszodik.~ ~
19 Lir| nem ismerek.~Oh, én tudom, hogy e két jóbarát~Hû lesz hozzám
20 Lir| nyomor, tudom, nem engedi,~Hogy nekem más fejfám legyen!~ ~
21 Lir| egyet köszönöm a sorsnak,~Hogy én itt születtem, nevelõdtem...~
22 Lir| egyenessé~S õszintére nevelni hogy mérte?!...~S midõn lelkem
23 Lir| Megingatandók keménységében;~De jó, hogy oly durva volt a héja~Viharos
24 Lir| nyomorom azzal kezdõdött,~Hogy csak félig láttam napvilágot...~
25 Lir| szabadok voltunk... hej hogy eztán~Nem fogok ily szépen
26 Lir| megálltak;~S úgy énekelj, hogy mi táncolhassunk.~Hallgatóim
27 Lir| városból azt írtam neki,~Hogy koplalok... s nekem kölcsönözé.~
28 Lir| leány?...~Nem!... jól tudom, hogy engem ezután~Már senki nem
29 Lir| mellett úgy elvágtatok,~Hogy összetörik lõcse, tengelye...~
30 Lir| lélekez.~Csak az a baj, hogy sokáig~Még sehol se mulatott,~
31 Lir| Sokan azt mondják felõle,~Hogy õt a nap kergeti,~Mely a
32 Lir| De ez oly nagy, oly erõs, hogy~A nappal megütközik,~S ha
33 Lir| iki népgyûlésen)~Az igaz, hogy mostan szörnyû nagy kár
34 Lir| mégis oly vakmerõ vagyok,~Hogy egy csinos mesét mondani
35 Lir| dolog;~És azért remélem, hogy végig hallgatják,~Különben
36 Lir| hallgatják,~Különben jót állok, hogy még meg se bánják.~Szólni
37 Lir| jelül annyit mondok róla,~Hogy mindig befelé fordult keze,
38 Lir| oda, elég legyen annyi,~Hogy a szép özvegy már kezdett
39 Lir| kezdett,~Mert eszébe jut, hogy másnak igérkezett;~A vitéz
40 Lir| derék egy perszóna!~Annyira hogy el is ment az esküvõre,~
41 Lir| magyarnak,~És így történt az, hogy három század óta~Örökké
42 Lir| csupán azért egyesülnek,~Hogy a rút csábítót együtt bosszulják
43 Lir| talán ideje volna is már~Hogy meggondoljam magamat?~Hadd
44 Lir| szabadság! a tied;~Bocsáss meg, hogy ha gondolatban~Megbántottam
45 Lir| Egy világért se engedem, hogy~Aranybilincsbe verjenek.~
46 Lir| csodáljuk~A mostani napokban,~Hogy ha az igaz magyarnak~Oly
47 Lir| meghasadna!~Elég az hozzá, hogy jóra~Fordult sorsunk kereke,~
48 Lir| szolga muszka nép,~Fogadom, hogy sírva szalad~Hazájába, aki
49 Lir| az idõ,~A kepébe béülünk,~Hogy mi hír van a hazában,~Az
50 Lir| Nem hiába emlegettük,~Hogy megvirad valaha;~Most ugyan
51 Lir| ellenségei!~Tudjátok-e, hogy magyart még~Egy ember sem
52 Lir| Elátkozta s megfogadta,~Hogy mindaddig bünteti:~Mig saját
53 Lir| egyetérteni.~Régi dolog, hogy a magyar~Soha egyet nem
54 Lir| halál nem hasznotok.~Hej hogy épen a világban~Az nem harcol,
55 Lir| meg nem halna,~Hiszitek-e, hogy találna~Sírján kívül szebb
56 Lir| S oly keservesen dudált, hogy~ Megrepedt a - szája.~ ~
57 Lir| szeretlek, népem, hazám?...~Hogy a harag és gyûlölet,~Mely
58 Lir| vesse széjjel keblemet,~Hogy meg ne átkozhassalak...~
59 Lir| átkozhassalak...~Amily igaz, hogy tán ha egykor~Megátkoználak
60 Lir| föld alól.~S azt beszéli, hogy belõle~ Az igazságnak
61 Lir| kis mulatságot.~Mondhatom, hogy ujjongatok,~ Kedves
62 Lir| utamra,~Csak azt várod, hogy találjak~Nyugalmas, csöndes
63 Lir| megtörött.~Ne mondjátok, hogy elhagyott~Volna a mi istenünk;~
64 Lir| õ már - õ ne tudná?! -,~Hogy mi a természetünk!~Tudja,
65 Lir| mi a természetünk!~Tudja, hogy oda se nézünk~Egy kutyának,
66 Lir| annyira megszánjuk õket,~Hogy újra fölneveljük,~S hizlaljuk
67 Lir| fölneveljük,~S hizlaljuk csak, hogy erõsben~Fordulhasson ellenünk!...~
68 Lir| ott terem,~S megmutatja, hogy minálunk~Ezután nincs kegyelem!~
69 Lir| magokat;~Ne panaszkodjanak, hogy~Zavartuk farsangjukat...~
70 Lir| Gézengúz nép, mit akarsz?~Hogy mi eddig le nem gyõztünk,~
71 Lir| le nem gyõztünk,~Tudod-e hogy mért van az?~Istenünk akarja,
72 Lir| van az?~Istenünk akarja, hogy midõn majd~Miénk lesz a
73 Lir| mondjátok a világnak azt,~Hogy honotok most is köztársaság!~
74 Lir| Sohajtozol örökkön, s nem tudod,~Hogy a szabadság legfõbb hatalom~
75 Lir| jövõdet: hidd el, oly nagy az,~Hogy bámulásától nem szólhatok.~
76 Lir| hazádban?!~Mire vársz, talán, hogy számüzessél~És sírod leld
77 Lir| erõtlen az emberi lélek,~Hogy az álmodott világszabadság~
78 Lir| erénynek~Legistenibb áldozata?~Hogy meggyaláztak és neved lõn~
79 Lir| Midõn megtudja a világ,~Hogy legvadabb rágalmazóid~Kik
80 Lir| meg e napot~És kiáltsd el, hogy reá le-~Hulljanak a koronák,~
81 Lir| e napot!~És kiáltsd el, hogy reá el-~Halványuljon a világ,~
82 Lir| Megesküszik Amerika népe,~Hogy szabad lesz, bármi legyen
83 Lir| meghalt, rá se gondolván, hogy õ volt~Amerika legnagyobb
84 Lir| Meghasonlás~A világ hogy elsilányul!~A zaj, mely
85 Lir| megkábitott,~Azt hivéd, hogy harc, pedig csak~Halál vonaglása
86 Lir| derék?~Valóban azt csak, hogy szerettelek;~S mig árulódat
87 Lir| mostoha!~Azt veted okul talán, hogy~Háládatlan a világ,~S akit
88 Lir| nyakadra hág,~Elfelejtvén, hogy mit adtál,~Újra elveheted
89 Lir| ellen~Százezer példa beszél,~Hogy ki tízszer is elûzött,~Újra
90 Lir| Rá se nézesz, mert talán hogy~Örök szerelmet igér?...~
91 Lir| igér?...~Úgy van, úgy!... hogy a hasonló~Csak hasonlónak
92 Lir| boldogság.~Szebb a világ, de hogy is szebb ne volna!~Szép
93 Lir| rövid mulandóság,~Hiszem, hogy nem örökkévalóság.~De az
94 Lir| egy pillanatában~Hiszem, hogy örökkévalóság van!~Midõn
95 Lir| dobognak,~S elfeledjük, hogy van mulandóság:~Az ilyen
96 Lir| Fölriasztasz nyughelyemrõl,~Hogy rohanva meneküljek~Szépségednek
97 Lir| beszéltek-e?~Több éve kérlek, hogy a völgybõl,~Melyben homályos
98 Lir| hal meg senkisem.~Hittem, hogy nyomorom utóját~A kórházban
99 Lir| De annyi a szerencsétlen, hogy~Minden kórház tömött, zsufolt...~
100 Lir| S egyikünk se tudta, hogy mi a?~Annyi emlék - s e
101 Lir| Elhíresztelt volt a torony,~Hogy fényvilágban, éjjel,~Egy
102 Lir| Oly bánatos bús képpel,~Hogy aki egyszer a szemébe nézett,~
103 Lir| Megnyitja halvány ajkát,~Hogy szörnyüséget mondjon el -
104 Lir| azt~Nem hittem, gondoltam:~Hogy egykor miljom helyett csak~
105 Lir| igérõ,~S teljesülhetetlen...~Hogy akadok életemben~Olyan pillangóra,~
106 Lir| mely után csak az fáj:~Hogy az álom a vágynak nem használ.~
107 Lir| evezõ sincsen,~Gondolom, hogy ezt is mondta kincsem;~De
108 Lir| vihar felettem,~Annyi igaz, hogy az volt szivemben,~Lázas
109 Lir| földi javakon:~De én tudom, hogy ha szeretnél te engem,~Valamivel
110 Lir| töltjük el,~Várjuk a szép éjt, hogy jöjjön el;~Oh, a nappal
111 Lir| meghajolva, lankad~S érezi, hogy száll az éltetõ mézharmat.~ ~
112 Lir| velük csatára.~Annyi a kedv, hogy valóba~Kevesebb is elég
113 Lir| Kevesebb is elég volna;~De hogy is ne mulatnának:~Semmi
114 Lir| rabláncokban,~Nem tudod-e, hogy jegyesem,~Hogy én csak õt
115 Lir| tudod-e, hogy jegyesem,~Hogy én csak õt szerethetem?”~
116 Lir| börtön fenekérõl~Lánccsörgés hogy hallanék föl?~Heted napja
117 Lir| virasztja, ez dajkálja,~Hogy majd mint hûséges szolga~
118 Lir| meg-megrázza~Csak azért, hogy megpróbálja:~Itt van-e még
119 Lir| Éled már nem villogatom!~Oh hogy a gyülölt kezekbõl~Még egyszer
120 Lir| oly csekélység a föltétel,~Hogy ezentul ismernéd el...~Csak -
121 Lir| Róbert fején a korona,~Jele, hogy isten pártolja”...~László
122 Lir| igazak seregébe;~Meglehet, hogy újra halok,~- Ami voltam -
123 Lir| Elfogadom a kegyelmet,~Hogy nem börtönben, nem éhen~
124 Lir| csatatéren!~Mondd neki, hogy vegye érte~Üdvöm, szerelmem
125 Lir| Üdvöm, szerelmem cserébe...~Hogy csak egy maradt sajátom:~
126 Lir| vehet - halálom!~Mondd, hogy gyõzni fog - hogy ott fenn~
127 Lir| Mondd, hogy gyõzni fog - hogy ott fenn~Nagy védõje van -
128 Lir| Nagy védõje van - az isten.~Hogy gyõzelmét sejtve, látva~
129 Lir| elárult,~Mért dobog úgy, hogy nem hallod:~Két ezernyi
130 Lir| Jött el érte Esztergomból,~Hogy ha kedvesb életed, hát~Mondj
131 Lir| menyasszonyodról.~Lásd, hogy halványulnak a kéj-~Lángra
132 Lir| magyarázta:~- Vissza innen! hogy ha kedves~Az Isten szép
133 Lir| Népét vissza parancsolja.~„Hogy szaladnak a bolondok”~-
134 Lir| találja,...~Fekete volt, hogy elment, s most~Fehér hab
135 Lir| herceg!~Most vigyázz magadra,~Hogy méltó lehess a~Nem múló
136 Lir| pokolhatalmával,~Mondja, hogy „szeretlek!~És szerelmem
137 Lir| több:~Feledékenységet!~Oh hogy amit egykor~Oly igen szerettem,~
138 Lir| Nyugtom nem találom,~Mit ér, hogy nem látok embert~Ha - magamat
139 Lir| a nap az égrûl?~Hirtelen hogy elsötétûl!~Mintha állana
140 Lir| õk virultak, éltek.~Az, hogy mostan elhervadnak,~Hogy
141 Lir| hogy mostan elhervadnak,~Hogy szerettek: jele annak.~Volt
142 Lir| VI~Érezem, hogy sírni fogok egykor,~Majd
143 Lir| és megátkozom!~S érezem, hogy örülök majd egykor.~És hajamat
144 Lir| csordultig tölt reménnyel~Vessz, hogy kétségbe ne ess!~- Koldus
145 Lir| Égen földön szinte látszik,~Hogy egészségére válik.~Alacsony
146 Lir| mit csinálnak...~Bizonyos hogy õk pihennek,~Hírével a jó
147 Lir| ugy-e õket?~De nyaradat hogy töltötted?~Ábrándoztam -
148 Lir| Legalább addig hiszed, hogy arra,~Merre jár a felhõk
149 Lir| meleg déli szellõ:~Hiszed, hogy ott szebb az élet,~Azt hiszed,
150 Lir| Keserû lesz észre venni,~Hogy az, amit leltél - semmi!~
151 Lir| sohajtok, és ugy érzem,~Hogy e szél megérte engem...~
152 Lir| szél megérte engem...~És hogy ember e világon~Nem volt
153 Lir| zöld levélrõl azt gondolva,~Hogy koszorú lesz homlokomra...~
154 Lir| forog minden,~Mely azt hivé, hogy szánandó rab~Az üldözésben
155 Lir| bujdosó nesz súgja rája:~Hogy koporsó lesz minden fája!...~ ~
156 Lir| állhatatlan kéjek~Látván, hogy élni sietünk,~A feledésnek
157 Lir| órám hangja emlékeztet,~Hogy álmaink mi rövidek,~És felkiáltok
158 Lir| És az isten~ Tudja, hogy~ Szeretlek!”~Szelid
159 Lir| érte.~Eggyel-mással tudja, hogy~Szerit ejtem valahogy.~Ne
160 Lir| És mindebbõl látható, hogy~A vadásznak ha nem is sok,~
161 Lir| hideg~Halálveritéket!~Érezi, hogy vére fagy,~De aztán fölébred.~
162 Lir| keserves könnyet.~És tünõdik, hogy mit ád~Ennek majd az isten,~
163 Lir| Az igaz, hogy furcsa egy történet,~No
164 Lir| I~Nem mondom, hogy barátod vagyok,~Te se mondd
165 Lir| sárral dobálnak.~Hidd, hogy a világ rossz; de ne hidd,~
166 Lir| világ rossz; de ne hidd,~Hogy ne volna párod erényben,~
167 Lir| bár mind hûtlenül:~Hidd, hogy él egy távol, ki igaz;~S
168 Lir| tudod, miért?~Elhihedd, hogy igazán szeretsz.~Legyen
169 Lir| Csak úgy lehet elviselni,~Hogy magunk rá - kacagunk.~Az
170 Lir| rá - kacagunk.~Az igaz, hogy e kacajtól~Megõrülnénk annyiszor!~
171 Lir| Megõrülnénk annyiszor!~De hogy így se boldoguljunk,~Átokúl
172 Lir| Utójára most csókollak...~Oh hogy most érzem, tudom csak,~
173 Lir| gyötrelmem, szép leányom!~Hogy te, mint a nap, olyan vagy,~
174 Lir| Mikor észre nem veszed:~Hogy szivem mélyére látva~Meg
175 Lir| tudd, mit érezek.~Ne tudd, hogy szerelmem olyan,~Mire nem
176 Lir| Ûzi, hajtja szívemet -~Oh, hogy még enyim se voltál,~S mégis
177 Lir| és egyik sem oltja.~Oh, hogy az embernek, gyarló halandónak~
178 Lir| az istenek sem óvnak!~Oh, hogy az égiek magok is csalódnak!~
179 Lir| fényes homlokodrul -~Oh, hogy rajt a szégyen ujra lángba
180 Lir| Szerelmetlen, hitetlen lány -~Hogy szárnyam van, mennybe viszlek.~
181 Lir| viszlek.~Hol vagy most? - oh, hogy nézhetsz rám?!~El e képtõl -
182 Lir| vége.~Mondd nekem majd, hogy enyim vagy,~Hogy szeretsz:
183 Lir| nekem majd, hogy enyim vagy,~Hogy szeretsz: leborulok rád~
184 Lir| Egyszer látni nem elég-e,~Hogy örökké lássalak?~Szeretlek -
185 Lir| szót~Nem fogod te hallani;~Hogy te ezt nem értenéd meg,~
186 Lir| érzelem!~Minek mondjam, hogy szeretlek?~Ha szived örülni
187 Lir| csengõbb szavakra,~Tudva jól, hogy mind hazug?...~Minek mondjam,
188 Lir| hazug?...~Minek mondjam, hogy szeretlek?~Jobban szánlak,
189 Lir| fáj, vagy nem tudod tán,~Hogy mindez nem a tied?~Nem kérded-e
190 Lir| Elvirágzik a tavasz;~Érzed majd, hogy amit érzünk,~Az mienk, csupán
191 Lir| Szeretlek... de van erõm rá,~Hogy ne valljam meg neked.~Ápolod
192 Lir| érzelmimen.~Az én átkom, hogy szeretlek,~Mégsem olyan
193 Lir| volnék, talán imádkoznám,~Hogy akár a hajnal soh’se virradjon
194 Lir| alá imádód,~Tova tûnsz, s hogy érted~Halt el - azt se látod!~ (
195 Lir| Ne gyógyuljak én soha!~Oh hogy a láz, a halálos,~Midõn
196 Lir| oktalanabb!...~Jól tudom, hogy nincs a földön~Hatalom,
197 Lir| a történteket;~S érezem, hogy vágyaimnak~Nincsenek reményei;~
198 Lir| És te mégse hinnéd el, hogy~Büszke lelkem e szava~Több,
199 Lir| Nem szeretlek! de ne tudd, hogy~Drága ez a diadal,~És rövid -
200 Lir| ez a diadal,~És rövid - hogy ebbe lelkem~Elõbb-utóbb
201 Lir| És imád mind, aki lát;~De hogy milyen szép vagy - oh, azt~
202 Lir| azt~Mégsem tudja a világ!~Hogy mi szép vagy, azt hiszem,
203 Lir| mi szép vagy, azt hiszem, hogy~Én - csupán én tudhatom;~
204 Lir| tudjak én semmit rólad,~Csak hogy szép vagy, szép nagyon;~
205 Lir| Úgy viódik vele a szél -~Hogy kitépje, de hiába!~Kitekerte
206 Lir| ide hallgatózni~S hinni, hogy ha nem hinnétek.~Éjjel,
207 Lir| vastag éjben egyre~Hiteget, hogy megvirrad még...~Szikla,
208 Lir| ott hagyja jó Saroltát,~- Hogy sohase látja többet.~Háromszor
209 Lir| Liliomszelíd Sarolta~- Hogy megmentse becsületét -~Megõrült
210 Lir| És oly józanul beszél, hogy~Jó Peregrin - megbolondul!~ ~
211 Lir| Visszaverõdõ sugara?~Lehet-e az, hogy csak egyet szeress~Te, kit
212 Lir| hazugság...~Menj, kerülj, hogy el ne hervadj...~Ne tudd,
213 Lir| el ne hervadj...~Ne tudd, hogy ez óra ellen~Tehetlen minden
214 Lir| Tehetlen minden bübájod;~Hogy van, ami nagyobb annál:~
215 Lir| megrázkódik...~Alig sejti, hogy mi érte;~Ragyog a nap, ragyoghat
216 Lir| zúg a tûzhegy,~Vigyázz, hogy ne menj szélére...~Ne fürkészd
217 Lir| világot,~Csak ne kérdd: hogy mind miért ez?~Hull a levél,
218 Lir| közöd van hozzá, féreg!~Hogy mi végre teremtették?~Ne
219 Lir| Megátkozzalak-e téged,~Hogy te sem adsz ingyen semmit;~
220 Lir| mondják.~Én csak azt tudom, hogy~Nekem mártiromság.~Két szép
221 Lir| VI~De azért ne hidd, hogy nyugtot ad~- Oh, nagyon
222 Lir| nagyon is fáj a gondolat,~Hogy te magad, édes kedvesem,~
223 Lir| te magad, édes kedvesem,~Hogy te sem lész boldog sohasem.~
224 Lir| boldog sohasem.~Nem tudom én, hogy mit gondoljak?~Örömest látnálak
225 Lir| megáldlak téged.~(Csak elmondom, hogy mi sors ér~Vágyaid ha mind
226 Lir| Érjen annyi jó szerencse,~Hogy ne tudj örülni rajta.~Környékezzen
227 Lir| Környékezzen oly magas fény,~Hogy szégyeld magad miatta.”~„
228 Lir| érez, mégis éget,~Nem érez, hogy ragyoghasson;~Legyen átkozott
229 Lir| hagyom - isten ments -,~Hogy eltemessétek.~Élni fog bánatom,~
230 Lir| bárgyu vak;~Én hittem azt, hogy szép szemednek~Sugárai hõk,
231 Lir| bálványt imádtam. Hittem,~Hogy szemed fénye a napé;~Oh,
232 Lir| hinni tudnál,~Mondanám, hogy isten áldjon;~De az úgysem
233 Lir| kivánjak én neked jót? -~Hogy beteljék legfõbb vágyod?~
234 Lir| Isten õrizz! - Én tudom, hogy~Az a legsötétebb átok.~Oh,
235 Lir| pedig áldásom fogna.~Érezem, hogy fogna rajtad.~Minden isten
236 Lir| haldoklónak.~Megbocsátnám, hogy hideg vagy,~Míg szivem érted
237 Lir| elvérez;~De hiába áldanálak:~Hogy azt érezd, amit érez.~Mégis,
238 Lir| mindazokkal,~Kik hazudták, hogy szeretnek,~Istenkáromló
239 Lir| volt,~Karjaimba vezette, és~Hogy szeressen, ráparancsolt.~
240 Lir| istenre -~S arra kérte, hogy: menjen el!~De aztán, hogy
241 Lir| hogy: menjen el!~De aztán, hogy mind elmentek,~Ki pokolba,
242 Lir| az ébredésnél~Mondhatom, hogy jobb szerettem. -~Amíg végre
243 Lir| szeretnék leborulni,~Hogy meg ne látna senkisem;~Szeretnék
244 Lir| földet ásom körmeimmel,~Hogy belé rejtsem arcomat;~A
245 Lir| Ahol ne volna semmi, semmi,~Hogy kinevessen engemet:~Mert
246 Lir| XXIV~Emlékezem rá, hogy egyszer~Nagyon soká néztem
247 Lir| Mintha kérdeztelek volna,~Hogy szeretsz-e hát valóban?~
248 Lir| És te mintha önfeledve~Hogy szeretsz, azt mondtad volna...~
249 Lir| az mondva...~Azután meg hogy mi történt,~Azt tudom csak:
250 Lir| tekintgettem,~Azt gondolva, hogy fölfordul -~De te mindezt
251 Lir| elfeledted,~Nem is kérdem, hogy mi volt az?~Az igaz, hogy
252 Lir| hogy mi volt az?~Az igaz, hogy rég volt, nagyon~Régen...
253 Lir| mert oly szép szemed van,~Hogy nappal van, hol az ragyog;~
254 Lir| szenvedek, tûrök, hiszem, hogy~Meglátom egykor - mennyemet!~ (
255 Lir| Csak emléked fáj még... oh hogy~Örökké emlékezem rád!~Elfeledtem
256 Lir| emberboszu igaz istenségen!~Hogy örökké éljen - föltámad
257 Lir| szeretni a szátyár világot!~Hogy hiuságomnál kisebb volt
258 Lir| kínokkal úgy teli már szívem,~Hogy új seb fájdalma nyújt csak
259 Lir| Megnyugtat, ha látom, hogy csak addig boldog,~Ameddig
260 Lir| fájdalmam utánad,~Vigasztal, hogy csak én tudom, mit vesztettem;~
261 Lir| én tudom, mit vesztettem;~Hogy tündérvoltod is titok a
262 Lir| tündérvoltod is titok a világnak,~Hogy az való csupán az én szerelmemben.~
263 Lir| nem-bírhatásod, de hitem vigasztal:~Hogy rútul hizelgõ hazugok csoportja,~
264 Lir| meg nem csal.~Tekintsd, hogy eléggé meg vagyok büntetve,~
265 Lir| Oh mert, bárha tündér, hogy te is csak nõ vagy!~Kire
266 Lir| rajt az olthatatlan foltot?~Hogy e folt lángjától õrült homlokomon~
267 Lir| mosolygó csillagok!~Mért hogy amint létem, vágyam is nem
268 Lir| gyötrelmét,~Mely kétségbeesik, hogy sebére nincs ír,~Mely itt
269 Lir| hagytok ti engem itt a porba,~Hogy siromon békén kacagjon ellenem?...~
270 Lir| csillaghad, azért vagy számtalan,~Hogy e lélek benned menhelyre
271 Lir| nap, azért homálytalan,~Hogy megaranyozd, mi folt van
272 Lir| vagy úgy-e véghetetlen,~Hogy ha testem sem nyer e földben
273 Lir| XXIX~Oh hogy panaszkodnak, hogy bizalmaskodnak,~
274 Lir| XXIX~Oh hogy panaszkodnak, hogy bizalmaskodnak,~Szerencsétleneknek
275 Lir| bizalmaskodnak,~Szerencsétleneknek hogy vallják magokat~Ezek az
276 Lir| emberek.~Pedig bizonyos, hogy megvigasztalódnak,~Gyógyszerét
277 Lir| könnyebbülésöket.~Tudja ég, hogy én nem irigyelem õket~A
278 Lir| megvert,~Örülök, látván, hogy egy jó percet ért.~Nem gyûlölöm
279 Lir| tagadnám - balgatagság volna -,~Hogy a mások annyi apró baja-búja~
280 Lir| kacagván szünetlen,~Mért hogy ellenében még az is tehetlen,~
281 Lir| Mindent felejtek; megbocsátom,~Hogy elhamvasztod szivemet;~Ah,
282 Lir| Mi szegények e dalok itt!~Hogy írhatnék rólad tökélyest,~
283 Lir| Mit senki nem kerülhet el.~Hogy itt születni oly nagy vétek,~
284 Lir| Miért mindennek halni kell.~Hogy az idõ szemed lángjától~
285 Lir| S nem örökíti kellemed!~Hogy isten alkotód, ki benned~
286 Lir| sem lakol meg itt.~Mert hogy te elmulsz mindörökkön.~
287 Lir| müvészet, képzelet tehetlen,~Hogy örökítse alakod.~Ki festené
288 Lir| emlékedben...~És tépelõdöl, hogy mi nóta?~De egyre távozik,
289 Lir| azt sugja vándor felhõ,~Hogy ami elmult, vissza nem jõ:~
290 Lir| csillog,~És ajkodon lebeg, hogy elmondd;~S holdfénykarodra
291 Lir| Német-Újhelyt~Ostromolta...~Hajh! hogy elmult a dicsõ kor,~Be szép
292 Lir| törökök ura neki~Ezt kivánja:~Hogy közöttünk mindörökre~Legyen
293 Lir| tudományát~Veti-hányja.~Mondja, hogy a földön ember~Nincs teremtve,~
294 Lir| e világon~Úgy ismerik,~Hogy szereti a tudomány~Embereit;~
295 Lir| Ne legyen hát panasza, hogy~Megvárattam:~Jöjjön a bölcs
296 Lir| tusban.~Meg nem tudja fogni, hogy van~Okos ember~És király,
297 Lir| követ úr még~Jobban sápad,~Hogy megveszi Mátyás szivét~A
298 Lir| nyugodtan,~„Mondd neki, hogy küldök embert~Még e hóban,~
299 Lir| miként te, de tud szólni,~Hogy megértem.”~ *~
300 Lir| mindazáltal~Kár volt érte,~Hogy valóban bölcs fejét ily~
301 Lir| a csillag azért ragyog,~Hogy a föld bámulja, nézze.~Vezetõje
302 Lir| Mit oly régen elfelejtett,~Hogy senkire - ha együtt tart -~
303 Lir| Ezrivel hozott magával?~Hogy majd õket fölhizlalja~Legyilkolt
304 Lir| osztják birodalmát.~Nincs idõ, hogy látogassák, -~Mindegy -
305 Lir| történik itten,~Jelentsd meg, hogy »Csöndes minden...«”~Lõn,
306 Lir| bosszuvágy,~Kétségbeesvén, hogy nem élsz!~Oh, szólj, felelj,
307 Lir| panaszt.~De tudnom azt, hogy te szeretsz még,~S boldogíthatna
308 Lir| Haraggal ne büntess engemet.~Hogy én voltam ép ott, hova szállt,~
309 Lir| nem tehetek.~Jól tudom, hogy bûnös földinek~Tiltva látni
310 Lir| Elszánt élethalál-versenyben,~Hogy fehér vállára szálljanak!~
311 Lir| mesél, s mit írna föl könyv~Hogy vérünk is volt - hamu lett -~
312 Lir| reménnyel, vak reménnyel,~Hogy ha megvirradna már!~De a
313 Lir| Mindegy; azt tudom csak, hogy szerettek, éltek,~S testben,
314 Lir| nem lehetlen, meglehet,~Hogy az épen most következik:~
315 Lir| alszom nyugton csöndesen.~- Hogy nem tudod te, milyen édesen.~
316 Lir| teneked csak azt üzenhetem:~Hogy semmi sem fáj itt már énnekem.~
317 Lir| vér azt súgja egyre még:~Hogy te megcsaltál engem! Tudja
318 Lir| Elveszi tõle de mind az Isten,~Hogy nekem adja, mivel (mi több!):~
319 Lir| találtak.~Való, ami való, hogy szépen tenyésznek~Tudományos
320 Lir| kacsingat jobbra, balra;~Hogy a bagoly rugná széjjel -~
321 Lir| Bodri vonít, a rajkó sír.~Hogy az éneket ne hallja,~Veri
322 Lir| Csak tréfáikról beszélek,~Hogy mi volt tréfája egykor~Mátyás
323 Lir| Hát azért is megmutassuk,~Hogy az áldott magyar földön~
324 Lir| farsangunk.~Még azt hittem, hogy nagyobb, hát~Háromannyi
325 Lir| Nem tudják a jámborok, hogy~Ez nem új sor már minálunk!~
326 Lir| nem új sor már minálunk!~Hogy egész erõvel, haddal~Rajtuk
327 Lir| dicsõség volna nekik.~Rendelem: hogy egy-egy sátor~Emelkedjék
328 Lir| Mégis csak azt vette észre,~Hogy amivel olyan nagyra~Látott -
329 Lir| mezõben,~Míg a magyar nem hogy fogyna,~Szaporodik tán eközben.~
330 Lir| Annyi lett a foglyok száma,~Hogy a kenyeret beléjük~Végre
331 Lir| Azokon igazitottak,~Csak hogy azt meg nem köszönték;~-
332 Lir| Kázmér táborába.~- Végre hogy Mátyás királynak~Megesett
333 Lir| emléked!~Elég az hozzá, hogy aztán~Kinyeré Kázmér a békét.~
334 Lir| Aztán megáldva elbocsájtá,~Hogy kenyeret keressenek.~Igy
335 Lir| Azután újra beakasztja...~Hogy benne majdan kivigyék.~Oh!...
336 Lir| bánthat ily nemes szivet?~Tán hogy olyan árva, társtalan,~Ily
337 Lir| tûzhelyet?”~Nézd, e tiszta szem hogy elborul,~E szelid arc hogy
338 Lir| hogy elborul,~E szelid arc hogy elkomorul:~„Városokban békót
339 Lir| olvashatni holt vonásiról:~Hogy ha nyerne száz új életet,~
340 Lir| II~Hogy ha „megénekléd”, díjul még
341 Lir| léha.~Én valamit vetnék, hogy soha „meg ne - ugass”.~ ~
342 Lir| Vakmerõ ajk, mely beszélje,~Hogy csak olyan volt szép arca,~
343 Lir| fördik~Ragyogó arany hajával?~Hogy nézése oly vidító,~Mint
344 Lir| próbáló~Királyfiak, óriások:~Hogy bámulják, hogy csodálják.~
345 Lir| óriások:~Hogy bámulják, hogy csodálják.~Mert benézni
346 Lir| Minden égi-földi isten;~S hogy ne legyen egyiké sem:~A
347 Lir| szegénykét megrontották.~Hogy imádták, hogy szerették!~
348 Lir| megrontották.~Hogy imádták, hogy szerették!~Szentegyház lõn
349 Lir| mind csak azt hajtotta, hogy hát~A teremtõ minden kincsét,~
350 Lir| olyan égetõ volt~Ragyogása, hogy minden szív~Olvadozni kezde
351 Lir| És aztán kerülte minden.~Hogy ha távol, ismeretlen~Vándor
352 Lir| Félretérítette onnan,~Elmondván, hogy ott gonosz vár.~Nap után
353 Lir| Az örökkön égõ lámpa.~Jó, hogy sírni nem tudott, hát~Egész
354 Lir| Örökkévaló idõnek~Szárnyai hogy meg nem állnak,~Egyik szõke,
355 Lir| valami terhes átok...~Ah hogy még ez is kerülve~Tér ki
356 Lir| kerülve~Tér ki õelõlük, oh, hogy~Még a vész is retteg tõlük!~
357 Lir| királyt is~Szólongatják, hogy kijönne.~Nézi az tetõtül
358 Lir| Minõt még nem halla senki,~Hogy az ég minden csillagja~Odanéze
359 Lir| nyögést hallatva, vélvén,~Hogy a dalban szív szakadt meg.~
360 Lir| Beszédes madársereggel:~Hogy mire az ifjú hajnal~Ragyogó
361 Lir| egyszerre kétfelölrõl,~Gondolom, hogy azokból a~Nagy fekete vas
362 Lir| Búcsujáró nép zokogva~Énekel, hogy közbe-közbe~A kereszt is
363 Lir| egyre zúg belõle a kín:~Hogy kihallik mély siromból,~
364 Lir| S tanuljátok meg belõle,~Hogy semmit, semmit se tudtok,~
365 Lir| rontott Memphisz térén:~Fiaim hogy hóhérolták,~Lányomat rabszolgamezben~
366 Lir| Lányomat rabszolgamezben~Hogy vezették zsoldos õrök.~S
367 Lir| összenyomtam~Halántékom kétfelõl, hogy~Koponyámat összezúzzam...~
368 Lir| Szeszélyes lõn Kámbizesz, s hogy~Híre ment hozzá könyemnek,~
369 Lir| Annyira fásult valék már,~Hogy válaszra méltatám õt,~Elmondván
370 Lir| Elmondván a szerencsésnek,~Hogy az oly nagy fájdalomnak~
371 Lir| mivelte vélem~Öntudatlan, hogy szivemnek~Megnyitotta könnyforrását~
372 Lir| Szíve rajtam! Esküt véve,~Hogy boszút nem állok rajta,~
373 Lir| tisztább~Homlokot szerette meg, hogy~Legrivóbb sötét lehessen.~
374 Lir| De epedtem halni, vélvén~Hogy a hóhérbárd letörli~Azt
375 Lir| Ünnepeltek,~Irigyeltek,~Hogy imádtak!~Dicsõségem~Lantok,
376 Lir| Vegyétek ki~Irgalomból,~Hogy mostanság~S mindörökké~Dicsértessék~
377 Lir| mondájáról~Kiváltképen, hogy mi hát itt~Az egészbõl a
378 Lir| Végre úgy rémlett nekem, hogy~Az egész világ valóban~Csak
379 Lir| emlegette:~Azon egy telen át hogy megsemmisíte~Három skót
380 Lir| énekelvén, akként nyilatkozott,~Hogy Kanut király nagy, Kanut
381 Lir| Kanut király szent volt.~Hogy emlékezete égi illattá vált,~
382 Lir| emlékezete égi illattá vált,~S hogy a dicsõültet õk, a papok,
383 Lir| kézzel Kanut, s tapasztalja,~Hogy oda vér csöppent; félre
384 Lir| miként a nyárfalevél, látja,~Hogy terjed el rajt a foltok
385 Lir| Hol csak azt láthatod,~Hogy majmolják az ördögöt~Hiú
386 Lir| S ugyanazok, mindannyian~Hogy törik magukat,~Hogy egymáshoz
387 Lir| mindannyian~Hogy törik magukat,~Hogy egymáshoz valahogyan~Ne
388 Lir| gaz,~S úgy nekibátorul,~Hogy a szemérmes jó, igaz~...
389 Lir| lég remeg, az ég ragyog,~Hogy a föld úgy örül.~Elõjön
390 Lir| terjesztenek~Oly égi illatot,~Hogy azt hiszem, én is gyerek~
391 Lir| Elõveszi majd mindegyik~Amit hogy betanult.~Egyik sûrûbe rejtezik~
392 Lir| szegény~A lágyabb végzetet,~Hogy ember helyett csak szerény~
393 Lir| soha~A szörnyûbb végzetet:~Hogy van teremtmény, átkozott~
394 Lir| így lenni kell!~Sejtem, hogy eszközök vagyunk csak~S
395 Lir| Hírfény, dicsõség, hatalom;~Hogy már szivem csak gazdag sírbolt,~
396 Lir| szenvelgés, balgatagság,~Hogy már szivemre mi se hat;~
397 Lir| már szivemre mi se hat;~Hogy ami volna benne hívság,~
398 Lir| hajnalban~Hogyan nyilik ki, hogy pirul:~Eltörpül szégyenkedve
399 Lir| valóban olyan szép volt,~Hogy nem állhatá ki senki.~Aki
400 Lir| Megigézte, megbûvölte,~Hogy az ilyen szerencsétlen~Azután
401 Lir| ha én azt elmondhatnám,~Hogy ha ilyen, hát milyen volt?~
402 Lir| No de Isten jól akarta,~Hogy halandó ember ajka,~Teremtõ
403 Lir| Oh, higyjétek el nekem, hogy~Mint a kora hajnalfényben~
404 Lir| villámként~Járta át a gondolat, hogy~Itt e szép kerek világon~
405 Lir| szót!~Elég volna mondanom, hogy~Fényes, tüzes nyári délben,~
406 Lir| Különösen fütyörészett,~Hogy magához csalna véle~Minden
407 Lir| javult, akár a gõböl;~Ennek, hogy nem volt, ki ójja,~Ki eszölje:
408 Lir| oly elszánt vakmerõ volt,~Hogy benéze Árviola~Tûzszemébe
409 Lir| gyerekkorában~Oly erõs volt, hogy magánál~Kétszer akkorától
410 Lir| reménységem van~Olyan, hogy - kifogyhatatlan!~Piros
411 Lir| a szél árkon, berken át.~Hogy földhöz vágta egy fa ott
412 Lir| Vigasztaljon addig a csap,~S hogy ne féljünk a föld alatt:~
413 Lir| telt a szived,~Mi szükség, hogy a világnak~Dalban azt elénekeld?~
414 Lir| Nézd az ifju erdõt nyáron,~Hogy elnémul benn a dal;~Fészken
415 Lir| Kimondhatatlan, szakadatlan kéjben;~Hogy nem irigyelném magát~A felséges
416 Lir| Szeretnék úgy meghalni ott,~Hogy föl se költsön engemet soha,~
417 Lir| örökre, még emlékem is,~Hogy az ne háborgassa és~Elhervasztó
418 Lir| szempillantatig:~Majd tudnám én, hogy mit tegyek...~Tán nem hiszed?~
419 Lir| a felhõ:~Emlékezzél rá, hogy meghalsz!~Por és hamu, pillanatmû,~
420 Lir| kicsinyhitû:~Emlékezzél rá, hogy meghalsz.~Itten ez árnyékvilágban~
421 Lir| álomlétben~Emlékezzél rá, hogy meghalsz.~Bölcs, ki élted
422 Lir| csillag felel:~Emlékezzél rá, hogy meghalsz.~Hiuság, hír s
423 Lir| homlokodra:~Emlékezzél rá, hogy meghalsz.~Kit sulyos bûn
424 Lir| aljasít:~Emlékezzél rá, hogy meghalsz.~Ki nem bírod a
425 Lir| kétségbeesés szélén~Jusson eszedbe, hogy meghalsz.~Fásult, kinek
426 Lir| rémülsz:~Emlékezzél rá, hogy meghalsz.~Bölcs teremtõ
427 Lir| hálát adva~Emlékezzél rá, hogy meghalsz.~E hazug, csalárd
428 Lir| bizonytalan:~Emlékezzél rá, hogy meghalsz.~Hol nem lehetsz
429 Lir| hibával ember:~Emlékezzél rá, hogy meghalsz.~Világtalan börtön
430 Lir| sötétben,~Emlékezzél rá, hogy meghalsz.~Agyvelõ, mely
431 Lir| õrjöngsz,~Szív, mely remegsz, hogy megszakadsz,~Nyomorék, porban
432 Lir| fetrengõ:~Emlékezzél rá, hogy meghalsz.~Égnek eltévedt
433 Lir| rideg földön~Emlékezzél rá, hogy meghalsz.~Ifjuság, szépség,
434 Lir| hamis játék!:~Emlékezzél rá, hogy meghalsz.~Oh nehéz, rút,
435 Lir| minden!~Emlékezzél rá, hogy meghalsz!~ ~
436 Lir| olthatá ki annyi kárhozat -~Hogy feljön egyszer még az én
437 Lir| esküszöm, õseim hamvaira,~Hogy meghalok inkább!«” - „Hahaha!~
438 Lir| lelkedet, azt magamba szivom,~Hogy el még a halál se válasszon.”~
439 Lir| kérlek;~Én kimondhatatlanom, hogy~Nem tudok eltelni véled!~
440 Lir| Azután eszemre térek,~Az hogy elnyom enyhe álom.~Haj de
441 Lir| hadakra tör.~Mit bánja õ, hogy elesik,~Ha: „tout est perdu
442 Lir| Legjobbjaid hiába kértek,~Hogy várakozz még keveset:~„Nincs
443 Lir| Szebb, jobb világnak bájai,~Hogy ne ohajtsd, köztünk, velünk~
444 Lir| E földbe rejtik arcukat,~Hogy meg ne gyúljanak azok~A
445 Lir| És egymásnak mutogatják,~Hogy itt mik történtek.~Itten
446 Lir| itten~Búsan hajladoznak,~Hogy elmúlik végre minden!~Arról
447 Lir| Hátam mögött föl-fölkacag:~„Hogy gyalázatfolt ég a napban,~
448 Lir| Zsibáru lett a szûzi csók.~Hogy koldussá szegényült a lét;~
449 Lir| folyosón?~Nem gondolád-e meg, hogy az idõ,~Az örökkétartó idõ
450 Lir| menyországot, poklot egyaránt?~Hogy ezeket úgy összekeveri,~
451 Lir| Kiállhatatlan kínná változik.~Igaz, hogy áll ez megforditva is.~És
452 Lir| lesve választ, jeleket,~Hogy van-e bennük képzelem, tudat...?~
453 Lir| egy, ami kétségbeejt.~Az, hogy vagyok, leszek. Nem létezõvé~
454 Lir| dolog, ami bizonyos itt:~Hogy többé meg nem semmisülhetek.~
455 Lir| Zokogva rablétünk panaszait,~Hogy lenni, lenni kell szünetlen;~
456 Lir| lenni, lenni kell szünetlen;~Hogy nem örök a sír, nincs benn
457 Lir| világegyetemnek színpadán.~Hogy ami itten leltározva van,~
458 Lir| észrevétlenül parányi... az hogy~Egyáltalán mit sem jelentõ
459 Lir| vont~Vonagló rabnak ad, hogy újból~Életre hozza, s gyógykezelteti,~
460 Lir| gyógykezelteti,~Jól tartja, hogy kínképessé tegye?~Egy ellenõrizetlen
461 Lir| jótevõ kegynek tekinthetik,~Hogy nem tudják, mi végre vannak
462 Lir| Hajszálra függeszté ajándokát,~Hogy, már ha egyszer itt vagyunk,
463 Lir| át velõnket~A gondolat, hogy mégis jobb leende~Nem lenni,
464 Lir| éjjele;~Több mint elég, hogy benne a vonagló~Kétségbeesés
465 Lir| ki felel,~Ki mondja meg, hogy mi történik ott,~Ama sötét
466 Lir| Ama sötét üregben azután~Hogy koporsónkra hányják a göröngyöt~
467 Lir| imádja titkait, belátva, hogy~Korláttalan hatalmak a tehetlen~
468 Lir| Idegen föld takarja el porom.~Hogy elfeledd, jól elfeledd,
469 Lir| lerogy kétségbesetten:~„Oh hogy vagyok, oh hogy lettem!”~
470 Lir| kétségbesetten:~„Oh hogy vagyok, oh hogy lettem!”~Meredek szirt hasadéka~
471 Lir| fejét a hegyélen a makkfa:~Hogy oda megint az örömteli nyár!~
472 Lir| csalképen~A keringõ táj felett.~Hogy sietnek szembe vélem,~S
473 Lir| szinte nem fogy a csodám:~Hogy is láthattam oly sötétnek?~
474 Lir| vagyontul függ itt minden,~Hogy amivel bírsz, mennyit ér?~
475 Lir| telekkönyv itt szíveinkben;~A fõ, hogy abba mennyi tér?~Mi haszna
476 Lir| nézed magad.~Gyönyörködöl, hogy olyan épen,~Oly hûn, amint
477 Lir| többé nem panaszkodom rád,~Hogy mért nevelted fiadat~Olyan
478 Lir| magunkban, egyedül;~Vigyázva, hogy ne lásson senki,~És a mulatság
479 Lir| Tündérek, csodák tanyája,~- Oh hogy bánt most a pompája!~Egykor
480 Lir| Egykor itten, réges-régen,~Hogy örültem, hogy reméltem!~
481 Lir| réges-régen,~Hogy örültem, hogy reméltem!~Gyöngy a fûben,
482 Lir| elfeledten~Megsiratni, hogy születtem!~ ~
483 Lir| többé titok.~Higyjétek, hogy megbolondultam:~Azt mondom,
484 Lir| pillanatban benne van.~És hogy ez így van fönn eldöntve,~
485 Lir| szép dolog;~De tudod-e, hogy mit sem ér e,~Csak ha te
486 Lir| II~Tudom, hogy el vagyok kárhozva,~Mert
487 Lir| szemeidben~A rekapituláció.~Hogy is lehetne hát menyország~
488 Lir| nem hiszed,~Nem igaz-e, hogy üdvösségem~Az égen-földön
489 Lir| lejársz hozzám az égbõl,~Hogy ez arany vissz-sugarak~Rád
490 Lir| vagyunk, mi és e minden?~Hogy véghetetlen, ha egész?~És
491 Lir| ha egész?~És ha egész, hogy véghetetlen?~Soha nem érti
492 Lir| bús idõ fohászát hallom,~Hogy miért nincs számára vég?~
493 Lir| Nagyságuk titkait keresve,~Hogy rémül el kétségbeesve~A
494 Lir| mikor én azokba nézek,~Hogy éledek, hogy áradok!~Egyszerre
495 Lir| azokba nézek,~Hogy éledek, hogy áradok!~Egyszerre nõni kezd
496 Lir| nem látok semmit~...Azaz hogy voltakép, hogy ne hazudjam,~
497 Lir| semmit~...Azaz hogy voltakép, hogy ne hazudjam,~Van benned
498 Lir| csak sért, gyötör téged,~Hogy ha neki hátat fordítsz,~
499 Lir| mert istennek lát szemem,~Hogy mondja neked ajakam:~Jövel,
500 Lir| Tudod-e már, mi volna az?~Hogy ez az egy mért nem lehet?~
1-500 | 501-1000 | 1001-1175 |