Rész,  Fej.

 1  Lir|           meg!~Leült, csókolgatott,~Amint ujjammal kimértem neki,~
 2  Lir|           nagy világba...~No s hát, amint szerteszéjjel kalandozna,~
 3  Lir|         haszon.~Minden úgy van jól, amint van,~Semmi sincs fölösleges.~
 4  Lir|          tudja, merre jársz;~Te is, amint veszem észre,~Magas palotákra
 5  Lir|         néked,~A világ hadd álljon, amint állhat,~Miattam cigánykerekeket
 6  Lir|           egy tornyot épitettek.~És amint szenderg, álmodik,~Az éjfél
 7  Lir|            Hosszú sörénye borzad.~S amint a lelket a lovag meglátja,~
 8  Lir|           föld,~S rajta minden úgy, amint van,~Pillangó, virág maradna~
 9  Lir|       mosolygó csillagok!~Mért hogy amint létem, vágyam is nem véges?~
10  Lir|     embereknek.~Minden úgy van jól, amint van.~Mind az isten akaratja:~
11  Lir|         nagy, a vak éj volt,~Kanut, amint látja alvó apját, Szvénót,~
12  Lir|           hogy olyan épen,~Oly hûn, amint vagy, visszaad.~Nem, többé
13  Lir|            legnagyobbat ércben itt,~Amint kinálja eszmekincseit.~Alatta
14  Lir|   Állatvilág nemes, fogoly királya!~Amint szabadulásod keresed.~Jársz
15  Lir|    Megszámlálhatlan tündöklõ raját,~Amint az ûrben forgva vándorolnak~
16  Lir|        Mardosva bõsz gondolatoktul,~Amint bolyongok kétségbeesve,~
17 Tore|           lelkemben~Voltál ilyen és amint én vesztettem~- Bár égetõ
18 Elbe|         hazáját.~Mintha hallaná is, amint kérve mondja:~„Megsirat -
19 Elbe| Leimádkozandó minden gyarlóságot.~S amint leolvasva szeme hatvanhárom,~
20 Elbe|             szeretett hazáját, -~De amint beérték saját palotáját,~
21 Elbe|          csak vér se látszott;~Mert amint a vadkan fejét szétütötte,~
22 Elbe|        Richsza arca elpirulva;~Mert amint most Béla szemébe pillantott,~
23 Elbe|          adva föl a reménységet.~És amint szemével Bélát föltalálta,~
24 Elbe|        volna,~Úgy rémlett elõtte, - amint szempilláját~Égetõ sebének
25 Elbe|             az elesett vitéznek,~És amint ébredve ujolag fölnézett,~
26 Elbe|              ugy amiként soha,~Úgy, amint hiszem, hogy isten parancsolja.~
27 Elbe|        meredt meg.~Halomnyi tetemén amint végignéze~Béla vezér - iszonyt
28 Elbe|           ez... De hát~Én adom úgy, amint vevém magam.~Mert nem velem
29 Elbe|       tábornok: minden úgy~Történt, amint akartam; és legott,~Képzelmemet (
30 Elbe|             hosszában egy-egy utca,~Amint vonítva, hörgve ásitoz~A
31 Elbe|       erõtetett;~De hasztalan, mert amint láthatólag~Folyton tünõdött,
32 Elbe|           megvitatni.~Elmondom úgy, amint esett.~És van szerencsém
33 Elbe|        Redõtlen szürke pongyolája~- Amint feléje háttal ül -~Imitt-amott,
34 Elbe|             még „maradhatatlanabb”,~Amint nyilást lel, csíp, harap.~            
35 Elbe|            jól van ekkép,~Gondolja, amint elhalad.~Kegyetlenség; több:
36 Elbe|            Ernõ megolvasá, tünõdve,~Amint az erkély pamlagán~Merengve
37 Elbe|           És koldul egyre és rabol,~Amint lehet és ott, ahol.~            
38 Elbe|     mezitláb már kiállhatatlan!~Hát amint az úton, szép virágos réten,~
39 Elbe|        végig betakarva hóval,~Hanem amint ránéz, mozdul és megszólal:~„
40 Elbe|           leli bizonyára holtan.~De amint fáradtan közeleg fészkéhez,~