Rész,  Fej.

 1 Elbe|           mélyebb s mélyebbre már.~Etelke arcán megerednek~A könnyek
 2 Elbe|            forró ohajja.~S mihelyt Etelke arra kész,~Legyen övé a
 3 Elbe|                69~Lesimul a vihar; Etelke~Még újra megbotránkozik;~
 4 Elbe|     egyként mindegyik.~Mámorban õ, Etelke lázban~Tünõdnek, önmagukba
 5 Elbe|       olyan feleséggel,~Majd aminõ Etelke lesz?~E méz-oáz majd este,
 6 Elbe|           szép szinekkel festi ki.~Etelke bajjal titkolhatja,~Hogy
 7 Elbe|         haj!~Hisz így még bájolóbb Etelke!~S most már meg épen ez
 8 Elbe|              és ez tán a legfõbb -~Etelke is még csak gyerek;~Várhatna
 9 Elbe|            készen a kicsinyke ház,~Etelke fõz, õ meg vadász.~            
10 Elbe|         Szerelme tárgya nem csupán~Etelke, a gyöngéden érzõ~Gyöngyharmat
11 Elbe|            csodát, szépséget látni~Etelke is kiváncsi már.~Miért ne
12 Elbe|     gondolat gyujt, mint a villám.~Etelke tapsol - „ez dicsõ!”~S a
13 Elbe|          hát baj lenne az tán?~Övé Etelke, kell-e több?~Isten s ha
14 Elbe|     Körültekintve odabenn,~Ugymond Etelke élcesen.~            44~
15 Elbe|         adag;~Hogy attól már utóbb Etelke~Szüz ajka szinte földagad.~
16 Elbe|           õ egyszerre itt,~Ha rajt Etelke nem segít.~            57~
17 Elbe|            mégis csak incselg õ, -~Etelke meg már mit tehet?~Haragja
18 Elbe|           nincs semmi baj;~Sõt már Etelke kérné szépen,~Ha el nem
19 Elbe|           e fenevad fölébredt...~S Etelke kelté föl, mi több:~Tüzes
20 Elbe|             És hangzik messzirõl: „Etelke,~Hol vagy?” rettentõ szózata~
21 Elbe|           épen mint a bibliában...~Etelke is pirul, ijed.~Furdalja
22 Elbe|         része eltölt már a napnak,~Etelke méla, hangtalan.~Elég is
23 Elbe|           Még egy-egy édes zálogot~Etelke ajakára lop...~ ~
24 Elbe| továbbhaladsz.~Aggódik otthon, sír Etelke?~Baj, baj, de csak rövid
25 Elbe|              39~A kedves, a jó, hû Etelke -~Ez a mindennapi kenyér.~
26 Elbe|         Pedig biz az bejut, hiába;~Etelke sirdogál magába.~Nagy leveleket
27 Elbe|            Igen, igen, ez õ, ez õ:~Etelke s anyja szembe jõ...~            
28 Elbe|             76~S a jó, a szende hû Etelke~Ájuldoz anyja oldalán,~„
29 Elbe|            Mint aminõ hajh! - volt Etelke~Oly szende, oly szemérmetes.~
30 Elbe|           meg bõsz habok: -~Megint Etelke álla ott!~            52~
31 Elbe|   utolsónak hagyod.~            54~Etelke meghal s Ernõ él még.~Bár
32 Elbe|     létiszony - vonásiban -~Nézett Etelke a habokba -~Ernõ hivé, hogy
33 Elbe|            hulló csillagvillanás -~Etelke - ah! - ki volna más?!~            
34 Elbe|        Versenygõ rémületsikoly -~S Etelke, aki fuldokol...~            
35 Elbe|         egyaránt.~Itten Leona, ott Etelke~Kér életet, keres halált.~
36 Elbe|     sorstól már csak gúnyt arat...~Etelke eltûn a habokban...~De õt
37 Elbe|           látomány.~            73~Etelke vagy az - isten ujja,~Mi
38 Elbe|          kéjes perce tölt!~S aztán Etelke és Leona~A síron át még