Rész, Fej.
1 Lir| tetteitek hirének élni kell,~Míg él a nemzet, bûnötök mártírja,~
2 Lir| Mely most irántad bennem él,~Úgy vesse széjjel keblemet,~
3 Lir| testvéreink:~Õk voltak és él a haza!~ ~
4 Lir| Mint ahol megúnt testvéred~Él, a gyászos mostoha!~Azt
5 Lir| mind hûtlenül:~Hidd, hogy él egy távol, ki igaz;~S ha
6 Lir| Mely se nem hal, se nem él.~A viharban, a felhõkben,~
7 Lir| szépet gondolt,~Örökké él, mert egyre hat.~Maga, a
8 Lir| föllelhetlenül.~Ledõlt bár, él a képzeletben~Kartágo, fényes
9 Lir| össze;~Élõ, ki haldokolva él;~Ki sírva vádolsz ablakomban,~
10 Lir| dicsõségnek - látom -~Csak a búja él itt.~És mint a hû méh sokáig~
11 Lir| Kerülve embert, világot,~Él egy nyugtalan zarándok.~
12 Lir| Szeget vert a mult idõbe,~Él az ottan mindörökre.~Ifju
13 Lir| Nincsen itten állandóság;~Ami él, mind elmuló.~Csak maga
14 Lir| meg, ami nem lett,~S az él örökké, ami volt.~És nem
15 Lir| örökre elveszett,~Vagy ami él a multban, s onnan~Kivenni
16 Lir| halhatlan eszme~Emléked él és fönnmarad.~Ez a világi
17 Lir| Halhatlan az, ami soha nem él.~Mi lett, született, mind
18 Lir| a mult.~Csak a te képed él még benne~Csodás, ködös
19 Lir| hazug álarc a halál?~A lélek él, nyugalmat nem talál.~És
20 Lir| Gondolkozó lény percig itten~Él, meghal, aztán - soha többé?...~
21 Lir| megholt,~Ha mind hibás, mi él, mozog?~Ámítanak maguk az
22 Lir| nagy éjben,~Mindennél, ami él, a vég ez.~Mennem kell,
23 Lir| Az ember itt csupán~Csak él, csak éldegél.~Az idõ folydogál~
24 Elbe| bujdosója?~Vagy a nép, mely itt él Magyarország földjén,~A
25 Elbe| volt találni.~„Három herceg él még, Béla, Vazul, Endre,~
26 Elbe| kebelben~Vesztenivalóként él még a szerelem.~A fekete
27 Elbe| legalább ameddig~Egy ember él e föld szinén. Ne lássák,~
28 Elbe| tagjait, - s egyáltalán~Mért él e földön ember kivülem?~
29 Elbe| Míg rajta egy pár ember él csupán. -~Hárman sokan vagyunk...
30 Elbe| Hiszen még annyi ember él... S ki tudja,~Ha nincs-e
31 Elbe| Vérére gyógyszerül... ha él, nevezd meg...”~„De kit?
32 Elbe| hadnagy eltemetve, haj de él~És szerte jár-kel bennem
33 Elbe| indulatja!~Õ majd csak önmagának él,~Ez most az egyedüli cél.~
34 Elbe| kifogyhatatlan.~Most egy vadonban él nyugodtan,~Már készen a
35 Elbe| holt eszménykép~És újra él emlékben itt.~Elváltozik,
36 Elbe| megkacagja.~És Ernõ újra él. „Mi kár!”~- Mond - „jobb
37 Elbe| cél,~Hazának és családnak él.~ 47~De hajh,
38 Elbe| 54~Etelke meghal s Ernõ él még.~Bár rajta nem mult,
|