Rész,  Fej.

 1  Lir|        Csodák történnének,~És a földre hozzánk~Jönnének tündérek!~
 2  Lir|      Csodák nem történnek,~Le a földre hozzánk~Nem jönnek tündérek,~
 3  Lir|       ellepi,~Sugarát hozzánk a földre~Szabadon eresztheti.~Szabadság,
 4  Lir|      milliót?~S ugyanaz terít a földre,~Kinek vágyol tenni jót.~
 5  Lir|        zord helyen köpenyegét~A földre leteríti.~S még áldást mond
 6  Lir|         nélkül~Hamar is leért a földre;~Többi része pedig ülve~
 7  Lir|        törve~Száll alá a szomju földre!~Mint a szellõ bujdokolni,~
 8  Lir|       jó öreg.~Szemünket rögtön földre szegzõk~Barázdás homloka
 9  Lir|   töretlen,~Mindegy már elõtte.~Földre süti szemeit,~Talán azt
10  Lir|      Teremtõ láng hídja,~Rajt a földre szállván...~Balzsama a sírnak,~
11  Lir|    szerelmem~Sem az égbe, sem a földre;~Nincsen az teremtve csöndes,~
12  Lir|       csak: nagy mámortul~Égre, földre tekintgettem,~Azt gondolva,
13  Lir|  keleten,~S a legkedvesb angyal földre jött.~Oh, Uram teremtõm,
14  Lir|     szárnyát,~Hírül adva messze földre,~Hogyha volna kerek földön~
15  Lir|          áldó~Harmatot lehelt a földre.~Mind hijába, mind hijába.~
16  Lir|        fölébredni?~A mennyekbõl földre esni!~De mit mondok, mit
17  Lir|      uszálya~Az ég felétõl le a földre ér.~Mondják, ez ama „nagy”,
18  Lir|         kezem.~A korsómat ejtem földre~Három-négy darabra törve.~
19  Lir|     megszedett virágra méhek,~E földre vágyva visszajárnak,~E nyugtalan,
20  Lir|    falombrul~Egy levélke hull a földre.~Ez talán az égi válasz,~
21 Elbe|        látod a lábát mikor ér a földre;~Mint a szél hajtotta futó
22 Elbe|     Ónnehéz bûnbánat húzza le a földre;~Leborul a király trónja
23 Elbe|    Csöndes-lépve hozott a hazai földre;~De mitõl piroslik szõke
24 Elbe|     cseh vitéz hamar lezuhant a földre,~Az igaz, hogy Béla herceg
25 Elbe|   érezve fájó sugarat szemében,~Földre süti azt, nem tudva, hova
26 Elbe|         át néz a nap le a sötét földre,~Igy a vitézek a mámor fátyolán
27 Elbe|       lesz, aki Mervát leteríti földre?~Tudom, hogy hazánkért halni
28 Elbe| közelgetett a rózsaszinü hajnal~Földre kapaszkodva piros ujjaival,~
29 Elbe|          Híre és hatalma messze földre szolgált!)~Nem is szólt,
30 Elbe|          Mint egykoron az égbõl földre küldött~Öldöklõ angyal,
31 Elbe|       kengyelfutó árnyéka már~A földre is legyinte egyet és itt~
32 Elbe|     utazó remeg: azonba~Kezébõl földre hull forgója.~A kis fiú
33 Elbe|        merénytõl,~Ernõ bûnbánva földre hull.~S mint egy vezeklõ
34 Elbe|   angyal õ, ki mennyországbul~A földre épen most aláhull.~Boldog
35 Elbe|     Sebes lódulással levernek a földre.~„Jaj az ibrikeim!” - fölsikolt
36 Elbe|        hangyabolyba!~Lezuhant a földre a szörnyü óriás,~S mint
37 Elbe|         le mostan a csontkemény földre;~De az tudja mégis jobban,