Rész,  Fej.

 1  Lir|         hegye:~Elvenné kis Erzsit,~Szíve zálogát,~És szolgálná véle~
 2  Lir|        mindig mást beszélt, mint a szíve érzett,~S lett egy gyümölcstelen
 3  Lir|           nézi mereven e képet,~És szíve gyengül, érezõn részvétet.~
 4  Lir|            panaszlott Thurzó Anna,~Szíve jobban megfájdult rá~S szinte
 5  Lir|           Szegény! egykor õ lakott~Szíve közepébe;~Most helyette
 6  Lir|            Majd verni kezd az erdõ szíve,~Csörg a patak, szól a kakukk.~
 7  Lir|       borzalommal;~Elméje, sebtelt szíve fájdul.~És könnye sûrûn
 8  Lir|       ragyog, úgy örül~Annak, amit szíve nem is sejt,~Szárnyaival
 9  Lir|       Mátyás királynak~Megesett jó szíve rajtuk:~„Hogyha szépen tudtok
10  Lir|            Hanem a magyar seregnek~Szíve oly bús lett utána...~Mintha
11  Lir|       Borzad a szó, mely kimondja:~Szíve kõ volt, kõ, kemény kõ!~
12  Lir|            tud szeretni;~Dalimának szíve éledt,~És a hetedhét országon~
13  Lir|           Megesett a gyõzõ zsarnok~Szíve rajtam! Esküt véve,~Hogy
14  Lir|       lelke nem nagyobb,~Nemesebb, szíve jobb~E földön senkinek.~
15 Elbe|       susogta volna...~Mintha Béla szíve fájna alattomba,~Alattomba...
16 Elbe| fárasztotta,~- Biztatón szólt ifju szíve feldobogva.~Ezenközben Kárpát
17 Elbe|           rája:~„Vajha én lehetnék szíve bokrétája!”~Öreg Hadonárnak
18 Elbe|           az ellenségnek - mert jó szíve, látszik -,~Nem szereti,
19 Elbe|      elárasztja fénnyel,~Hitegette szíve, hõsi bátorsága,~Hitte,
20 Elbe|            nyelvbéli gyöngeségünk.~Szíve is volt, igen - és tudott
21 Elbe|        pihegése.~Mint az ifju erdõ szíve dobogása,~Hallható a kakuk
22 Elbe|        gondol,~Nem maradhat menten szíve borzalomtól.~Harcra készen
23 Elbe|       pirult, ott is érzi...~Midõn szíve, mely még szendergett nyugodtan,~-
24 Elbe|    rimekben lantos ifjak énekelik.~Szíve földobog rá mindegyik vitéznek,~
25 Elbe|     gyülölség legnagyobb mértékben~Szíve rovására küzd az elsõségen.~
26 Elbe|             S lettek hárman együtt szíve keservével.~„Minek tart
27 Elbe|          menne is már,~De nem tud, szíve oly nehéz.~Maga sem tudja,
28 Elbe|            Etelkét szánja-bánja,~A szíve majd belé hasad;~Oszt egy
29 Elbe|                       39~Ledér, de szíve jó Leon’nak,~Bár volna érzéketlenebb.~
30 Elbe|           se gondolt -~E nõnek íme szíve van.~S mert hiúságát õ megölte,~
31 Elbe|           vékony;~Szelekótya esze, szíve változékony.~Ez már csinos
32 Elbe|      hogyne válogatna?~Gyönge az õ szíve, erõs a szerelme;~Ember
33 Elbe|        legénynek erre a beszédre~A szíve tájáig majd befagy a vére,~
34 Elbe|    kéredzik, dörömböl:~Úgy dobog a szíve, hogy a két kezével~Fogja
35 Elbe|        tette, arra nem is gondolt.~Szíve úgy sugallta, neki is tölt
36 Elbe|       Jankónak örömtõl dobban erre szíve,~De oly nagyot ám, hogy