1-500 | 501-1000 | 1001-1175
Rész, Fej.
501 Lir| képzelem és szent igaz,~Hogy akkor ott megáll a nap,~
502 Lir| örök igazságban.~Hiszem, hogy õ maga a nap.~Körén örök
503 Lir| Onnan, rád is virad, hiszem.~Hogy is kivánod, hogy neked már~
504 Lir| hiszem.~Hogy is kivánod, hogy neked már~Itt most igazat
505 Lir| egykor itten azt jelölné,~Hogy éltetek, hogy voltatok;~
506 Lir| azt jelölné,~Hogy éltetek, hogy voltatok;~A messze, mérhetlen
507 Lir| mondja mindenik a magáéról,~Hogy már a földön az a legnagyobb.~
508 Lir| Hova menjek, meneküljek?~Hogy ne lássam gyötrõ képed?~
509 Lir| Tõlük mégis majd elégek!~Hogy fohászaim - oh, botrány!~
510 Lir| mindamellett én azt látom,~Hogy végre is csak az a jó,~Csak
511 Lir| többé, soha többé!~Szív, hogy ezt elviseled!~Emberagy,
512 Lir| a „mindörökké”~Õrületbe hogy nem ejt?~Megnyugvást, vigaszt
513 Lir| Titkait mit keresed?~Feleled, hogy mindakettõ~A jelenben csak
514 Lir| Elõttem áll a nagy titok,~Hogy csak az halt meg, ami nem
515 Lir| többé nem lehet?~A gondolat, hogy e mindenség~Nem lesz se
516 Lir| egyszer itten megesett...~Vagy hogy nem halt meg voltakép itt~
517 Lir| szivem;~Nem sejtve hajh! hogy több leende~Nekem e jóbul
518 Lir| Világ kezétõl annyi seb!~Hogy tanítnátok a hazugság -~
519 Lir| még mostan is?~Igaz-e az, hogy a patakba~Arany-ezüstbõl
520 Lir| Arany-ezüstbõl a kavics?~Igaz-e az, hogy medreikben~Fölváltva tej,
521 Lir| Selyem-bársonyból a füszál?~Való-e, hogy tündérek járnak~A rejtelmes
522 Lir| Én? - sírdogálva magamon,~Hogy elveszítve, semmisülve~Örökre
523 Lir| illik épen -~Soha nem én, hogy mi vagyok.~Szegénységemre
524 Lir| Bár utólag egyre bánom,~Hogy - ha már ily Tamás lettem -~
525 Lir| Miért meg nem tapogattam;~Hogy mi vagy, való, vagy álom?~
526 Lir| Csupa öröm a stajer föld,~Hogy ha rajta utazol.~Erdõ-mezõ
527 Lir| kiváltkép,~Arca, mint a liliom.~Hogy ez a virág milyen szép,~
528 Lir| Rajzik a szállongó szikra.~Hogy forog az izzó szikla!~A
529 Lir| Milyen álom, milyen élet!~Hogy szorulnak percbe évek!~Hallga,
530 Lir| Bálványod lábai elõtt,~S hogy végtelen szereted õt,~Hogy
531 Lir| hogy végtelen szereted õt,~Hogy érte élsz, bevallhatod:~
532 Lir| ezt is tiltja csillagod:~Hogy mi az átok, tudhatod.~
533 Lir| leesett álla...~És látom, hogy vigyorogja a szót,~Mit a
534 Lir| hatalmak!~Mint hazatérõ csürhe, hogy rohannak -~Moslék szagát
535 Lir| elütve, sírva, orditozva,~Hogy ki legyen elõbb a vályunál,~
536 Lir| ásni, vájni a termõ talajt,~Hogy mindennapra lenne bõ falat;~
537 Lir| annak jelvényéül visel õ,~Hogy íme õ is munkakerülõ...~
538 Lir| Ide nézzetek!~Nem érzitek, hogy le vagytok pipálva?~Im a
539 Lir| telhetetlen!~Nem hiszed-e, hogy gyõzni fogsz e jelben?~Vagy
540 Lir| jelben?~Vagy nem tudnád, hogy mit jelentene:~Hogy ím hazádnak
541 Lir| tudnád, hogy mit jelentene:~Hogy ím hazádnak van már mindene!~
542 Lir| népem, vagy mégse látod,~Hogy csak a nyúl- és rókafark
543 Lir| meztelen~Megtoldva azzal még, hogy eleven;~A könyvet? - annak
544 Lir| annak két hibája van:~Hogy nem mulékony, nem haszontalan,~
545 Lir| haszontalan,~És ami fõ, hogy olcsó is neki,~A dsentri,
546 Lir| létcélja: nézni Maxi grófot,~Hogy mit, hogyan csinál? Eltört
547 Lir| sántával megtelik.~S van, aki, hogy legyen komoly fitor,~Ép
548 Lir| belõl;~A különbség csak, hogy van címeres,~És akinek még
549 Lir| majom a másikat majmolja,~Az hogy nem is - ha még csak ennyi
550 Lir| bejelent nagy gyászt feketén:~Hogy sírhat a nemzet, mert ime
551 Lir| de elugrik az õz, mi kár!~Hogy a mennykõ szántson a hátán:~
552 Lir| Feri -~Tudja, aki ismeri,~Hogy ámbár kétszer is~Szerény
553 Lir| pihensz, vársz, hallgatózol,~Hogy ki híved, árulód?~Fiaid
554 Lir| enyim, ez a tied”~S e fölött hogy verekednek! -~Vagy talán
555 Lir| mind nem fájna;~A csalódás, hogy hiába!~Õrüléssel fenyeget.~
556 Lir| Altató dalt zengedeznek.~Hogy ne halljad hangomat.~Kétségbeesett
557 Lir| azt mondják, hazudozzák,~Hogy magadnak gyönge vagy.~De
558 Lir| érzetében~Nem tudja már, hogy hova lépjen.~Szivedben újuló
559 Lir| bánd, akárki vagy, barátom,~Hogy így van itt e szép világon.~
560 Lir| van itt e szép világon.~Hogy e kicsiny bársony kezecskék~
561 Lir| földön sorsodat vezessék.~Hogy egy parányi, láthatatlan~
562 Lir| Kutattuk sorsunk titkait.~Hogy vaj mi rend, mi törvény
563 Lir| Szegény fejem, mit is viódol,~Hogy honnan e nagy fájdalom?~
564 Lir| Mi voltakép az én bajom.~Hogy nem tudok szeretni lanyhán,~
565 Lir| mindenik,~Adó, vevõ, hivén, hogy sírba tért.~Csak még a bõre!
566 Lir| ezt adják, veszik,~Igaz, hogy olcsón: egy üveg borért...~
567 Lir| gyilkos tûz-zuhany;~Szemlélni, hogy rémül a gyáva gaz!~Diadalom,
568 Lir| ha õk mindannyian~Látják, hogy hal meg köztük egy igaz.~
569 Lir| gyönyörrel oly teljes tele,~Hogy szinte elfáradtunk már bele.~
570 Lir| vagy nem is beszélnek?!~Hogy te vagy az utolsó; mind
571 Lir| is majd õket,~Nem nézve, hogy mi vagy, mi lesz belõled?~
572 Lir| nevével indulsz hadba.~S hogy lelkesülj, elsõ parancsolat:~
573 Lir| melynek abba teljék kedve~Hogy a szamárbõrt hordja tetszelegve?~
574 Lir| lelked oly lángot vetett,~Hogy bevilágitotta az eget,~Mely
575 Lir| nemzetem, ez a te multad képe.~Hogy szám szerint kevés vagy,
576 Lir| Meg-megrohant a gyáva sokaság.~Hogy kis szigetként állsz e néptengerben,~
577 Lir| Felöltöztetni új divat szerint,~Hogy irigyen csodálják õt megint,~
578 Lir| ellent hagyod,~Diadalod hogy lenne még nagyobb.~De ha
579 Lir| Elrettenhetnének példámon,~Hogy úgy eresztesz el magadtól,~
580 Lir| Csak akkor tudjátok meg, hogy mi õ,~Ha elmerültek hosszu
581 Lir| Szépséges kedvesem, miattad,~Hogy kerek ég és föld között~
582 Lir| ott!~Úgy sütsz, lobogsz, hogy majd elégek.~S az üdv izzó
583 Lir| felel.~És mégis, tudva bár, hogy mind hiába,~Elátkozott lélekként,
584 Lir| eltökélten fölgyujtottuk,~Hogy itt ez új világot, melyhöz
585 Lir| van; nézem,~A szegény nép hogy mulat.~A ligetben, forgó
586 Lir| A ligetben, forgó gépen~Hogy üli meg a lovat.~Pörg a
587 Lir| tudjuk,~Mint magunkról, hogy miért?~ ~
588 Lir| Édeni kert közepében~Annyi, hogy se szere száma.~Ott az arany,
589 Lir| Népek vándorolnak látni,~Hogy valóban elhihessék.~Ó, csak
590 Lir| Megtanulni, megkönnyezni,~Hogy mi hát e földi élet?!~Van-e
591 Lir| dicsõbb sor, ami rád vár.~Hogy kifosztva egy félszázad,~
592 Lir| kezük vet a halálnak.~Oh hogy az ember élve szolga, rab,~
593 Lir| hullájában sem lehet szabad!~Hogy nemcsak a lét versenyén
594 Lir| tömeg haza várja lelkedet.~Hogy mint kisértet kelj föl,
595 Lir| ki rajta a nagy tanuság,~Hogy aki mint hõs halt meg a
596 Lir| Messze innen~Oh hogy én e förtelmek helyérõl~
597 Lir| nincsen mit keresnem.~Hajh, hogy immár késõ is belátnom...~
598 Lir| igazt lábbal tapossák.~Itt, hogy örjöngõ hiúság szörnye~Agyarát
599 Lir| Elfeledve végkép teljesen, hogy~Emberek is vannak a világon...~ ~
600 Lir| után!~Eltünni és nem tudni, hogy hova?~Megsemmisülni, mindörökre
601 Lir| csak talmi,~S a vége az, hogy meg kell halni...~
602 Lir| erdõn oly szomorun hegedül,~Hogy a fák borzongnak, a gally
603 Lir| Kiviszem a szabadba szívemet,~Hogy amit emberek közt nem lelek,~
604 Lir| jövõt, mindent elgondolok.~Hogy minden elmúl, elmult Napoleon...~
605 Lir| Képzeljetek csak lángoló napot,~Hogy nincsenek körülte csillagok.~
606 Lir| súgnak ott a hulló levelek?~Hogy nincsen erre más vigasztalás,~
607 Lir| Sajgó szegény szív! ím hogy cserbehagy~Erõködõ, vergõdõ
608 Lir| a - sír elõtt.~Hittem, hogy lesz idõ, midõn megösmersz~
609 Lir| jobban égeti~A gondolat, hogy hasztalan,~Ez neki mind
610 Lir| Elhallgat, mintha megrettenne,~Hogy megjelen a gondolat,~A szörnyû
611 Lir| megáll,~És addig-addig, hogy betér.~A gazdát üdvözölve
612 Lir| látott a vendég,~„Nem tudják, hogy kinek tiszteljék.”~„Nem
613 Lir| tiszteljék.”~„Nem tudják, hogy kinek tiszteljék!”~Ki boldogabb,
614 Lir| mutatja.~De hát e jámborok hogy sejtsék~Azt a csodát, õrült
615 Lir| csodát, õrült szerencsét,~Hogy az van itt, az, aki ottan~
616 Lir| Olyan malasztos hangulatban,~Hogy szinte csuklik már a térde,~
617 Lir| És gondolataiba mélyed:~Hogy ím hát ember itt is élhet!~
618 Lir| felelget, és im látja,~Hogy ami nyers: erõ van benne,~
619 Lir| a hallatlan,~Jóságos ég! hogy õ nevet.~Majd azután gondol
620 Lir| azután gondol nagyot,~Az hogy parányit, alacsonyt.~Elképzeli,
621 Lir| ha kerülõnek~Szegõdne el, hogy élne õ meg?~Ám lássa hát,
622 Lir| széthasít legvastagabb fát,~Hogy messze lódul két darabja,~
623 Lir| a csík.~És kérdve tõle, hogy mit gondol,~Nem-e sok is
624 Lir| nagy világ?”~Majd másszor, hogy kimenekül~Sötét, komor hegyek
625 Lir| kell-e több: nem félni attól~Hogy megõrülhet - gondolattól?)~
626 Lir| szõrért szõrt, veled.”~S hogy még kivenne többet is belõle,~
627 Lir| egy - sötét - vigasza van:~Hogy napjai majd egyszer véget
628 Lir| szünetlen,~Bár látja már, hogy hasztalan:~Vergõdõ lelkem
629 Lir| fuldokol.~Szeretné tudni, hogy kit szolgál;~Hol itt az
630 Lir| így van,~Oh, add, uram, hogy így legyen.~Legyen a vég
631 Lir| Tehetlen, árva, elhagyott.~Nem hogy kié, de voltaképen~Azt se
632 Lir| voltaképen~Azt se tudom, hogy mi vagyok?~Teremtmény, jószág,
633 Lir| bûneért lakol!~Higyjem, hogy üdvözül a megholt,~Ha mind
634 Lir| gondolat agyamban,~Ne tudja, hogy volt s még lehet...~Ez egyben
635 Lir| És megbocsájtom én neked,~Hogy adtad e nem kért, keserves~
636 Lir| Mutattad erdõben, mezõben.~Oh, hogy szemembõl e sugárod~Maholnap
637 Lir| nagyobb, hasonlíthatlan:~Hogy tégedet nem látlak többet!~
638 Lir| kórság között~Nem tudom, hogy melyik nagyobb?~Furának
639 Lir| Pedig szinte lóg a nyelve,~Hogy fölfelé mint a kutya~Nyalja
640 Lir| agyafurt hada~Nyelvünket hogy tönkretette -?~Telegrafál,
641 Lir| De még a kapcám sem örül,~Hogy ezekkel „kortárs” vagyok.~ ~
642 Lir| Kapkodok én is már fûhöz-fához,~Hogy hátha kételyemre írt ád.~
643 Lir| Nem kell, vagy nem lehet? hogy értsem?~Földrõl vagy égbõl
644 Lir| Hiába kérdem.~Azzal felel, hogy ép elhallgat.~De a lélekharang
645 Lir| ezt, nyugodj meg benne,~Hogy ez a szebb, ez a neked jobb.~
646 Lir| egyaránt.~Künn a világ hogy áll?~Az itt senkit se bánt.~
647 Lir| A nagyurakhoz~Hogy nálatok özön a kincs, -~
648 Lir| nálatok özön a kincs, -~Való, hogy pénzetek tömérdek,~De könyvre,
649 Lir| kabátot ölttetek,~Talán azért, hogy példázzátok:~A haza testén,
650 Lir| tán nem volnál enyhébb,~Hogy azt se tudjuk, mi a jobb?~
651 Tore| volt, mint Számum lehe:~Hogy megfertõzve a szûz, szent
652 Tore| ellenség tanyáz.~S bár rejtve, hogy mind ez való, igaz,~Szivemnek
653 Tore| enyhe ír volt a vigasz.~Hogy végtelen tér és örök idõ~
654 Tore| láttalak~ fényalak~Hogy java nem lesz~De istenekké
655 Tore| üdvöt~De meg volt írva, hogy teljék be az átok ott~Most
656 Tore| Öldöklõ volt mint Számum lehe,~Hogy megfertõzve a szûz szent
657 Tore| tanyáz...~S bár sejtve csak, hogy mind való igaz,~Szivemnek
658 Tore| mégse volt elég vigasz:~Hogy végtelen tér és örök idõ~
659 Tore| szülötte~Mert engem ért az átok~Hogy én égbe látok~Én téged fényalak~
660 Tore| mertem~ míg mások~Most hogy már újra színrõl színre
661 Tore| Kétségbeesni a halál fölött,~Hogy az nem ad nyugodalmat, nem
662 Tore| ad nyugodalmat, nem örök,~Hogy élni kell tovább, mint Ahasvérnek,~
663 Elbe| közé - ólba,~Mintha tudná, hogy most nem lesz semmi dolga.~
664 Elbe| kacagányát,~Sírva kéri, hogy ne hagyja itt hazáját.~Mintha
665 Elbe| õ megtiltotta szivének, hogy fájjon;~Szeresen, gyülöljön
666 Elbe| nem hiába~Kérte ki a bút, hogy föl ne üljön rája;~Mert
667 Elbe| érte,~Noj’ szen megmutatja hogy megszolgál érte,~Nekiered,
668 Elbe| volt - jól tudtak susogni,~Hogy harcoljon a hõs ellene a
669 Elbe| Péter pedig alig várta,~Hogy felüljön Magyarország trónusára;~„
670 Elbe| de nem gondolt rája,~Hogy a legnehezebb: várni koronára.”~-
671 Elbe| zeneszerû hanggal:~„Akarod, hogy végre hajtassék e vétek,~
672 Elbe| végre hajtassék e vétek,~Hogy elkárhozzék e noha gonosz
673 Elbe| parancsolva kérte,~Béla herceget hogy fogassa be véle.~Mert az
674 Elbe| kérlek.~És amily igaz, hogy sírom szélin állok,~Neked
675 Elbe| nap már tizedszer járta,~Hogy fölért a Kárpát kékes oldalára;~
676 Elbe| elringatta.~Kedves lova pedig - (hogy nagyon szerette,~A meredeken
677 Elbe| csípett út melletti fûbõl,~Hogy jobban mehessen majd ha
678 Elbe| közelre.~És már harmadnapja, hogy magyart nem látott,~Érezett
679 Elbe| majd nem ösmerélek,~De hogy is nõttél meg ennyire deréknek.~
680 Elbe| nyilat, ivet néked? -~Hej, hogy válnunk kelle új vallástok
681 Elbe| szép szülõföldi tájrul,~Hogy a boldogabb mult elõtte
682 Elbe| erõsen kezd el fojtogatni,~Hogy erõködve sem tudnék hangot
683 Elbe| sasként a mennyköves felhõket,~Hogy az embereknek nyilait kerüljed.~
684 Elbe| elõtted,~Vaskos öklöddel hogy jól tarkón ütötted;~De meg
685 Elbe| és azt gondolja magába:~Hogy a fényes nap most magát
686 Elbe| elakadt az öreg és leszállott,~Hogy megszorongassa a meglazult
687 Elbe| hõseinket, kik elestek itten,~Hogy szent vérüket még éjen át
688 Elbe| mondd jónak,~Gondjairól én hogy soha le ne mondjak, -~Ám
689 Elbe| susogásába.~Monda volt, hogy aki erre tér, a vándor,~
690 Elbe| lélekkel Béla meg azonba~- Hogy, s hogyan nem? csak betéved
691 Elbe| lezuhant a földre,~Az igaz, hogy Béla herceg is megingott,~
692 Elbe| szökellett kényesen alatta.~Hogy pedig a szûk völgy nyilásán
693 Elbe| termetével~Magyarázza meg, hogy itten õ vezérel,~Ez megállt
694 Elbe| Százszor is mondották: hogy háláljuk ezt meg?~Béla lelke
695 Elbe| bajtársi.~Hát miért ne? - igaz, hogy amaz cseh volt csak,~- No
696 Elbe| büszkén a mellére ütve~Mondta, hogy õt magyar apa-anya szülte.~
697 Elbe| mikor megvallotta Béla,~Hogy az Árpádháznak tõrül sarjadéka...~
698 Elbe| ugy okoskodott helyesen, hogy hátha~Valahol nem nyerne
699 Elbe| hõsi bátorsága,~Hitte, hogy lesz egykor alkalmatossága.~
700 Elbe| valóban!~De imádkozzatok - hogy azt ki ne mondjam.~Vagyok
701 Elbe| név-szörnyeteggel.~Annyit súghatok, hogy: Brzna, így volt írva,~Béla
702 Elbe| dacolhat csak a halhatatlan.~S hogy az is nem veszt-e, kérdések
703 Elbe| volt rája.~Elég az hozzá, hogy Berezina bajtárs~Jegyesét
704 Elbe| úgyis, és mi tûrhetetlen,~Hogy elérjek végre hozzád énekemben,~
705 Elbe| végre hozzád énekemben,~Hogy föllelkesítsen tündéri szépséged,~
706 Elbe| erdõnyíláson kifelé a várnak~Ment, hogy megmutassa magát a királynak.~
707 Elbe| elmétek rabjai - hiszitek,~Hogy a szerelemhez hónapok, esztendõk~
708 Elbe| kezével hatalmasan rázta,~Hogy levele, makkja sûrün hulla
709 Elbe| nagy reményük,~Csak õ érzi, hogy már nem méltó vezérük.~Csak
710 Elbe| reménycsillag.~Mintha sejtené, hogy el nem veszhet ország,~Melynek
711 Elbe| nemtõ ékesíti trónját.~Most hogy ijedelme jelét látta arcán~-
712 Elbe| szendergett nyugodtan,~- Hogy megijed tõle - oly erõset
713 Elbe| szemét de lekapta róla,~Hogy eszébe jusson mondanivalója.~„
714 Elbe| remélõ egy idõre nálad.~És hogy e jóságod meg is érdemeljem,~
715 Elbe| jött szó annak ajakára.~Hogy Bélát tetõtül talpig nézegette,~-
716 Elbe| ugy meg volt lepetve,~Hogy õtet magát s az egész jelenséget,~
717 Elbe| hazaföldjén is valának.~Igaz, hogy sokat is szenvedett érette,~
718 Elbe| emberirtó vadat útjaközbe...~Hogy magához tért, szólt a király
719 Elbe| harcba-indulásnak.~Különös, hogy aki halni indul s ölni,~
720 Elbe| sietnek élni.~- S elképzelve hogy tán utójára látja,~Kedvese
721 Elbe| erõsebb, jobb volt a kebelben.~Hogy az öldöklés volt a dicsõség
722 Elbe| nyelvet tud a lányszem sugára,~Hogy megérti minden, bárhol a
723 Elbe| leteríti földre?~Tudom, hogy hazánkért halni készek vagytok,~
724 Elbe| meséket csöndesen hallgatta,~S hogy elõtte rémlett Merva hõs
725 Elbe| háladón lélekzik,~Ha látja, hogy szelek más vidékre viszik.~
726 Elbe| mellettünk,~Csak az tarta vissza, hogy tovább nem mentünk.~Szerették
727 Elbe| emlékeznünk,~Ha akartunk gyõzni: hogy minek születtünk.~Hanem
728 Elbe| pillantva kiterjeszti szárnyát,~Hogy sebes röptével gyõzze meg
729 Elbe| volt már keze a vitéznek,~Hogy bemutathassa kardját a napfénynek,~
730 Elbe| kiállna.~Nem is szólok arról, hogy e párbaj dolga~Kivánatos
731 Elbe| elejtjük, mondhatom bizonnyal,~Hogy serege, népe meghódol azonnal.~
732 Elbe| azonnal.~És tudjátok azt is, hogy a pomeránok~Keresztény vallástól
733 Elbe| erõre.~Azt is jól tudom, hogy közületek bárki~Bizonyos
734 Elbe| markolatját~Jelentette, hogy kész fogadni a halált.~De
735 Elbe| legottan,~„Örömömre szolgál, hogy nem csalatkoztam.~Ámde tõlünk
736 Elbe| most a haza nem azt várja,~Hogy valaki menjen bizonyos halálra.~
737 Elbe| király ajkán volt a szó, hogy híjja,~Midõn ép elébe álla
738 Elbe| párviadalra,~S csak kevésbé mult, hogy el nem lõn fogadva.~Ámde
739 Elbe| nincsen,~Csak annyit tudok, hogy ember és nem isten.~S ezt
740 Elbe| tartom. Im te magad mondád,~Hogy e párbajtól függ országod,
741 Elbe| igéretet tõn azonnal Bélának,~Hogy ha szerencsés lesz páros
742 Elbe| földjét jutalomul adja.~Hogy pedig az ellen elbizott
743 Elbe| el szökve én hazámat...~Hogy vissza is szökve vigyen
744 Elbe| azt is: az istenitélet~Az, hogy Richsza engem szeret és
745 Elbe| Vigasztalásodra~Mondom, hogy mikorra visszaérsz honodba,~
746 Elbe| úgy kivánod,~Én igérem, hogy szép, könnyü lesz halálod.”~
747 Elbe| holnapig.~Okul elég volna tán, hogy virradóra~Két nemzetnek
748 Elbe| tisztáson~Küzdjünk hát azért - hogy csak az isten lásson.”~Mialatt
749 Elbe| tarsolyából. Míg kezébe fogva~- Hogy lármát nem üssön - ura csititotta.~
750 Elbe| elõtted,~Deliséged egyik oka, hogy gyülöllek.~Ha már önmagától
751 Elbe| szerencséje volt ép erõs szívének,~Hogy az élet örök titkait hiába~
752 Elbe| Mondd el neki végem. Mondd, hogy arra kérem,~Tartsa meg életét -
753 Elbe| könnyelmü Árpád vére iránt.~Mert hogy e vértõl függ Magyarország
754 Elbe| még akkoron sem fárad.~Hogy soká veszõdjem, ám de azt
755 Elbe| azt se várjad.~Szükség, hogy erõmet holnapra kiméljem,~
756 Elbe| sárgarigó.~Mintha mondaná, hogy: keljetek, cselédek,~Nagy
757 Elbe| soha,~Úgy, amint hiszem, hogy isten parancsolja.~Csak
758 Elbe| parancsolja.~Csak te bocsásd meg, hogy hüségtelen voltam,~Hiszen
759 Elbe| emlékszett vissza kedvesére;~Hogy pedig a hazamenetelre gondolt,~
760 Elbe| is egy vigasztalása volt:~Hogy legyõzetett bár páros viadalban,~
761 Elbe| sugarat küldött Béla sátorába,~Hogy fölkeltse hõsét - hanem
762 Elbe| királykisasszony jelent meg elõtte,~És hogy gyõzni fog ma újra - jövendölte.~
763 Elbe| csak szóval mondható volt.~Hogy a jámbor éltü István király
764 Elbe| írmagul egy örömhíre is volt,~Hogy a boldogultat a római pápa~
765 Elbe| De azért korán se hidd, hogy elveszendõ;~Ha elég gonosz
766 Elbe| nem elég nagy arra~Péter, hogy végveszélyt hozzon a magyarra.~
767 Elbe| Honfi-bánatunkat megosztva viseljük.~Hogy ha ütni fog a cselekvés
768 Elbe| már a fõhivatalokat.~Mert hogy a lengyelnek nem irgalmaz
769 Elbe| lengyelnek nem irgalmaz isten~És hogy õ lesz gyõztes - csepp kétsége
770 Elbe| áldjon!~Te megérdemelted hogy kegyelmet adjak.~Mert rövid
771 Elbe| közben~Hánykolódik, tombol, hogy a föld megdöbben.~Hanem
772 Elbe| futólag,~Mert ha soká nézte - hogy igazat szóljak:~Fájást okozott
773 Elbe| részeg volt, ki azt igérte,~Hogy velem megví, - és most magához
774 Elbe| futotta~Végig Béla szívét, hogy rá pillantott a~Nyiltávolra
775 Elbe| szerény eszével magának,~Hogy ereje nagyobb tán a pomeránnak;~
776 Elbe| lehet bátrabb~S fogadom, hogy nem én leszek elõbb fáradt.”~
777 Elbe| világit~E láng - énekeld - hogy harcoltak apáid.~Fölvont
778 Elbe| Most hiszem már szentül, hogy te fogsz elesni,~S átokul:
779 Elbe| van - azt sem érdemelted:~Hogy magyar kar által lesz mulandó
780 Elbe| fényes nemzetséged.~Mert hogy származásod magas, nem is
781 Elbe| kiált.~A sereg is örült, hogy nem holmi jöttment,~Hanem
782 Elbe| irántad érzett tiszteletbõl~(Hogy ajtóstul rohanva a szobádba,~
783 Elbe| örök világossághoz,”~S hogy megszalasszuk az idõt, „
784 Elbe| gúnyos emberarcot; - ah~Hogy ki nem irthatom e fajt egy
785 Elbe| hánykolódások közt tölt az éj;~Az hogy biz az nem tölt, egyáltalán;~
786 Elbe| rejtelmesen, fenyegetõleg,~Hogy ekkoron föllobbanó szivem,~
787 Elbe| birodalmad,~E possadó palozsnát, hogy maga a~Mindenható isten
788 Elbe| Eltelhetik egy kurta miriád,~Hogy magad is hoppon maradsz,
789 Elbe| megnõtt kezemben akkorára,~Hogy a lépcsõtorokban fönnakadtam.~
790 Elbe| természetellenség átka? Mért~Hogy isten épen engem ostoroz -~
791 Elbe| valóban oly megfoghatatlan,~Hogy olykor alig ismerek magamra, -~
792 Elbe| hölgy~Reám. Fölségét sérti, hogy merem~Szeretni õt - s ép
793 Elbe| Olvasnám a rettentõ végzetet, hogy~Nem egyesülhetünk mi sem
794 Elbe| nem eléggé nyomorék-e még, hogy~Vesszen ki egyig? - Majd
795 Elbe| Mert mindig azt hivém, hogy ez lehetlen),~Képzelmemet
796 Elbe| vadkanja makkal álmodott) hogy:~Lejárt a föld pillangó
797 Elbe| Leírhatatlan gyönyörében, az: hogy~E nagyszerü játék központja,
798 Elbe| hatott meg.~Mindenki, látva, hogy nyugodt vagyok,~Megkönnyebbülve
799 Elbe| Szépsége azonos csodát mivel:~Hogy rendületlen nézi a világ~
800 Elbe| sovárgva, lesve, várva, hogy~Hadd jönne már, hadd jönne
801 Elbe| lenne vége már a lakomának,~Hogy aludjék ki még az éji mécs
802 Elbe| össze.~Nyilvánvaló volt, hogy közelg a zûr~Teljességének
803 Elbe| ártatlansága;~A gondolat, hogy mekkora lehet~A kéj, amelyet
804 Elbe| gondolat, rettentõ sejtelem,~Hogy Izidóra halva van, megölve!~
805 Elbe| sebnek vélt jelet, midõn alig hogy épen~Örömlövésként dobbanó
806 Elbe| Alig hivém egy darabig, hogy ébren,~Hogy most van ébren
807 Elbe| egy darabig, hogy ébren,~Hogy most van ébren lelkem, oly
808 Elbe| sejtém ugyan,~Midõn leírtam, hogy miként, mi lesz,~S egyáltalán
809 Elbe| fejleménye?~De meg nem állhatám, hogy le ne írjam,~S ha már leírtam,
810 Elbe| írjam,~S ha már leírtam, hogy felolvasom~Izidórának gondolám
811 Elbe| Fenyegetõzni kezde hangosan,~Hogy ha nem enged a makacskodó
812 Elbe| magam is kezdtem belátni, hogy~E szörnyü belsõ harcban
813 Elbe| lángját, melyrõl azt hiszi,~Hogy annak szárnyain az örök
814 Elbe| hajszáladat,~Ez többet érne...) És hogy mennyire~Óhajt már látni (
815 Elbe| factum,~A vége mégis az lett, hogy hogyan nem?~Egyszerre csak
816 Elbe| Rettenve kap utána, látva, hogy~Az még utóbb elmenekül...
817 Elbe| mint a bálzenét, anélkül;~Hogy táncra kelni vágynék a zenésszel.~
818 Elbe| elõbb-utóbb...~Most is, hogy Izidóra angyalarccal~Sátánkodott,
819 Elbe| kiállhatatlan,~Izzón közel... hogy láthatám, miként~Vet árnyat
820 Elbe| isten õrizett a gyávaságtól,~Hogy illem- és lovagtörvényt
821 Elbe| soroknál:~„A szív alatt, az hogy kissé alantabb,~Nagyságra,
822 Elbe| ébresztõje volt,~Olyannyira, hogy percig azt hivém:~Tán most
823 Elbe| mögött betette,~Nem sejtve, hogy mi vár ott benn reá:~„Ön
824 Elbe| bolyongtam össze-vissza,~Hogy meddig, azt se tom, csak
825 Elbe| meddig, azt se tom, csak azt, hogy~Lakomba érve „Gróf Kievszky
826 Elbe| most Izidóra azt~Gyanítja, hogy titkát a hadnagy, e~Hiú
827 Elbe| így van, akkor mondhatom, hogy: „meghalt~A király - éljen
828 Elbe| arra voltam elkészülve, hogy~Bevezetésül mindenek elõtt~
829 Elbe| a ketten egyaránt,~Azaz hogy voltaképen azt se tudjuk,~
830 Elbe| voltaképen azt se tudjuk,~Hogy melyikünk a boldogtalanabb?~
831 Elbe| Megfulladok, ha még ma nem ölök.~Hogy kit? tudod, sõt csak te
832 Elbe| tudom, csupán~Csak gondolom, hogy, fájdalom! - igen~Most már
833 Elbe| melyrõl eddig~Azt hittem, hogy csak én ismerhetem~Egyedül
834 Elbe| szél a két vihar~Felhõt, hogy villámharcra keljenek.~Az
835 Elbe| rettenetes gondolat nyila:~Hogy ím, ez ember, ím e földi
836 Elbe| Jupiter dühöngne amiatt,~Hogy vannak istenek mögötte és~
837 Elbe| jöttem észre és gyanítám,~Hogy õ viszont arcomról olvasott,~
838 Elbe| itt, ha~Kivágjuk a vért, hogy folyjon ki ott~Szemünk elõtt,
839 Elbe| Megölném még a lelket is, hogy abban,~Mint a letört virágnak
840 Elbe| rettenetes örök törvény átka,~Hogy ami történt, azt meg nem
841 Elbe| hiú hühóira, megjegyzém,~Hogy én csupán kezére dolgozom,~
842 Elbe| csakhamar megbánhatá, belátva~Hogy ezzel a „hajrá”, saját egyetlen~
843 Elbe| titok”...~Én azt hivém, hogy Izidóra most már~Egy világrészben
844 Elbe| a~Párbaj következtében, hogy kitérjek~Szokás szerint
845 Elbe| valék, ki magamat csodáltam:~Hogy többé nem csodálom õt. Azonban~
846 Elbe| miként ha attól~Félt volna, hogy megfojtja a gyönyör...~Kéjillatot
847 Elbe| édesen, szelíd szemérmesen,~Hogy szinte azt hivém, való s
848 Elbe| ármány.~De én úgy érezém, hogy fagyni kezd~S megáll a vér
849 Elbe| Csak isten õrzött,~Hogy lobbot nem vetett a régi
850 Elbe| megvetés nyilát~Lövelte rám, hogy percre azt hivém,~Oda vagyok
851 Elbe| föntebbiekbõl~Láthatni, hogy fölösleges.~Ha csak nem
852 Elbe| fölösleges.~Ha csak nem azt, hogy e kis édes~Arc épen oly
853 Elbe| épen oly igen beszédes,~Hogy maga elmond, hej sokat,~
854 Elbe| nagyon.~El nem találod - hogy is mondjam -,~Szemed vagy
855 Elbe| jobb?~ 21~Sõt hogy ha már az igazságot~Kimondanom
856 Elbe| egy kis kellem-tömkeleg,~Hogy nem tudod, hol a fejed?~
857 Elbe| õ már tünõdik, révedez,~Hogy mi bajuk? miért van ez?~
858 Elbe| kedves kis galamb után,~Hogy - hátha, mégis, netalán?~
859 Elbe| elmarad~Az arszlán - az hogy rókahad.~ 27~
860 Elbe| dandy-szemmel végigméred,~Hogy nem veszélyes õ, azt véled.~
861 Elbe| testi lelki, egykép...~Azaz hogy - egyképen? - vajon?~Nem
862 Elbe| vagy nem, én azt mondom:~Hogy még halandó emberér~Nem
863 Elbe| haraggal válaszolt;~S keserüen, hogy apja vadkan~S az anyja,
864 Elbe| Elsõ lövése; terringettét!~Hogy a szép zsákmány ott rohad!~
865 Elbe| volna még soha,~Megjegyzi, hogy mily meglepõleg~Barátságos
866 Elbe| háttal ül -~Imitt-amott, hogy rejtett bája~Jobban kitûnjék,
867 Elbe| ez alkalommal az anyák,~Hogy mije van? - tovább adák.~
868 Elbe| valami.~Hát ifjusága agiója,~Hogy még lehet - ki tudja mi?~
869 Elbe| szónokol.~Az „Orfeumba” is hogy eljár?~Hja... a levegõben
870 Elbe| Mamának is nagy a bizalma.~Hogy Ernõ arca meg nem csalja.~
871 Elbe| oly nehéz.~Maga sem tudja, hogy még mit vár,~Csak a szomszéd
872 Elbe| délceg nyárberek:~Nem tudja, hogy mi félelemben?~De szent
873 Elbe| félelemben?~De szent igaz, hogy úgy remeg,~Lelkében szörnyü
874 Elbe| készti már!~ 61~S hogy állna ellen õ e vágynak?~
875 Elbe| sokat, szépet, hizelgõt;~Hogy megérdemli a halált.~És
876 Elbe| amit mond e percben,~Való, hogy mind átérezi,~S hogy meg
877 Elbe| Való, hogy mind átérezi,~S hogy meg is tartja, azt hiszi.~
878 Elbe| tegye jóvá gyorsan ezt õ,~Hogy hozza helyre bölcs eszély,~(
879 Elbe| 68~De tudja, úgymond, hogy lépése~Ily rögtönûl, szerénytelen.~
880 Elbe| Ezennel õ csupán kimondja,~Hogy ez komoly, forró ohajja.~
881 Elbe| Oly ellentétes, hirtelen,~Hogy most itélni képtelen.~
882 Elbe| 70~Ernõ belátja, hogy az óra~Ki van merítve s
883 Elbe| Tisztesség útja, áldott végzet...~Hogy sorsa ezt így rendelé,~Örömmel
884 Elbe| kérkedik:~ 6~Hogy egy körút, külön, magában~
885 Elbe| õket tönkre tenni,~Igaz, hogy sokba is került -~De nagyszerûen
886 Elbe| És oly vidáman mosolyog,~Hogy azt hivé, gyerekkorában,~
887 Elbe| Etelke bajjal titkolhatja,~Hogy mily nagyon tetszik neki.~
888 Elbe| akként bánni el.~Mutatni, hogy hévvel csügg rajta,~Vagy
889 Elbe| épen el van ragadtatva,~Hogy él-hal érte már - ohó!~Ez
890 Elbe| haszna? Ernõ úgy találja,~Hogy már igy épen ki nem állja,~
891 Elbe| Már maga Ernõ is belátja,~Hogy ez tarthatlan állapot.~S
892 Elbe| volna~A régi jó szokásokat?~Hogy most, midõn kijött a sorja,~
893 Elbe| cserbe azokat?~Mit tudja, hogy mi a tisztesség,~Ez a mai
894 Elbe| népség?~Tanulja ez meg, hogy minõ~Egy régi minta házinõ!~
895 Elbe| Rettentõ, mint az éh oroszlán.~Hogy jó-e vagy rossz végzete? -~
896 Elbe| mit vétett az õ tanyája,~Hogy ne gondolna egybe rája -~
897 Elbe| Ernõ kételye~Nagy volt, hogy mostan elkésik majd)~Elvégre
898 Elbe| a bennlevõket fölverik,~Hogy íme vendég érkezik.~
899 Elbe| ragadtatva.~S csak fél, hogy álom mindez és~Majd szörnyü
900 Elbe| lények,~Minõkrõl, úgy hivé, hogy itt~Leányi szív csak álmodik?~
901 Elbe| ha rázza, patyolat.~Ah, hogy ha mindez csak káprázat?~
902 Elbe| Haladva tüskön-bokron át,~Hogy majd beéri a tanyát.~
903 Elbe| Honn a mamát ijessze meg?~Hogy lenne egybõl két beteg!~
904 Elbe| Csókkal borítja mindenütt,~Hogy így majd minden bajt elüt.~
905 Elbe| Van nála ebbõl jó adag;~Hogy attól már utóbb Etelke~Szüz
906 Elbe| 58~Kisül ugyan, hogy voltaképen~S egyáltalán
907 Elbe| 60~De én megmondtam, hogy szivében~Megannyi szörny
908 Elbe| Megannyi szörny az indulat.~Hogy izzó láva ég erében~És szenvedélye -
909 Elbe| még sütögette õt!~Igaz, hogy tette akaratlan,~És ebben
910 Elbe| szegény, ártatlan.~Hanem, hogy szép volt, szép nagyon,~
911 Elbe| mint irigylem a festõket!~Hogy mindezekrõl szólanom~Nekem
912 Elbe| hencegek?~Mikor tudom, hogy vannak dolgok,~Miket leírni
913 Elbe| Maradjanak kétségbeesve,~Hogy itt mi szerepük se volt?~
914 Elbe| se volt?~Nos hát a hold - hogy is felejtem! -~Hazafelé,
915 Elbe| az utcában)~Mondod magad, hogy „sok a csáb”,~Csücsülj te
916 Elbe| fogadd tanácsomat.~Lásd, hogy ha ilyen hasonlattal~(Magunk
917 Elbe| itt a legtöbb gyúanyag.~Hogy azt eloltsa rögtönében,~
918 Elbe| soh’se volt hanyag.~De hát hogy? A tündéristennõ~Mögött
919 Elbe| delhad hirtelen nõ.~Hah! hogy ha megelõzi más?~Valami
920 Elbe| hossza.~Monoklijában jelleme,~Hogy nincs neki elég szeme.~
921 Elbe| 15~Nyilvánvaló volt, hogy ezuttal~A fráter szemtelenkedik.~
922 Elbe| Uram, fogadja hálám,~Hogy megmentett; csak azt sajnálnám,~
923 Elbe| egyáltalában~Az volt a baj, hogy hamarjában~Nem gondolt erre
924 Elbe| csak egy szempillantásig!~Hogy fut a vén idõ vakon,~Ma
925 Elbe| Castro albán herceg,~Az hogy csupán e név alatt~Egy körmönfont
926 Elbe| Közvetlen esküvõ után~Kisült, hogy a férj egy imposztor,~Egy
927 Elbe| csavargó - pincér talán; -~Hogy rang, vagyon, név mind hazugság;~
928 Elbe| mi csak azt érezzük itt,~Hogy ránk világit, melegit.~
929 Elbe| Tündöklõ szép tavaszi nap?~Hogy hûtelen, elõre tudjuk,~S
930 Elbe| Ernõ esküszik rá egyre,~Hogy kõvé változott egy percre.~
931 Elbe| De mindazonáltal belátja,~Hogy legjobb, amit most tehet,~
932 Elbe| ellenfél és ok nem ollyan,~Hogy dicsekedhetném vele...”~„
933 Elbe| kimondva rögtön a föltétel:~Hogy Ernõ ma ne távozzék el~Mellõle,
934 Elbe| S Ernõnek e jel foglaló,~Hogy teljesen komoly a szó.~
935 Elbe| aki fölkiált akárhány,~Hogy ennyi szépség - ez már botrány!~
936 Elbe| nem is sok híja tán neki,~Hogy forradalom ütne ki.~
937 Elbe| Felköltené a jobb sejtelmet,~Hogy tréfa, „próba” az egész -~-
938 Elbe| örvény,~Sziréni a viz árama;~Hogy az már csolnakászi törvény,~
939 Elbe| egyszer csak arra ébredett,~Hogy hajh! talán már megrabolva~
940 Elbe| Félvén, gyorsítva lépteit,~Hogy hajh, ha késõn érkezik...~
941 Elbe| most olyan nagynak látja,~Hogy a világot mintegy szánja;~
942 Elbe| ízén kezdte,~És esküvék, hogy ez elég...~Ne többet még
943 Elbe| idõt,~Ha meg nem retten, hogy Leona~Szava betûin fogja
944 Elbe| És utóvégre szerencséje,~Hogy elhal ajakán a szó.~Legékesenszólóbban
945 Elbe| hiába, ami sok, sok;~És hogy megárt, az is igaz.~Bár
946 Elbe| Fénylátomány hõ lázrohamban,~Hogy elenyész ily hirtelen?~Mint
947 Elbe| keze.~És mintha érezné, hogy gyógyul,~De meg alél is
948 Elbe| magától ijedez,~Döbbenve: hogy mi vége lesz?~
949 Elbe| 30~És hajh, igaz, hogy ez nem elsõ,~De már utolsó
950 Elbe| Elõször érzi most Leona,~Hogy igazán, forrón szeret.~S
951 Elbe| Holott még azt gondolja csak,~Hogy ez mulékony hangulat.~
952 Elbe| jéggel teli;~Megátkozott, nem hogy fogyassza~Egymást, de egyre
953 Elbe| mindenét, ha kell, áldozza,~Hogy lelke így könnyebb legyen...~
954 Elbe| komolyabban, õszintébben,~Hogy megjavítja már magát.~Hogy
955 Elbe| Hogy megjavítja már magát.~Hogy lépve szent, ohajtott frigyre,~
956 Elbe| Miként ha érezné elõre,~Hogy már fölötte pálca törve,~
957 Elbe| bõsz sugalmakat követ.~S hogy a kinos fesz véget érjen:~-
958 Elbe| kisért, vészt ingerel,~Hivén, hogy most ennek se kell.~
959 Elbe| De mérhetetlen, végtelen,~Hogy át nem éri földi szem?~
960 Elbe| megjelensz ismét közöttünk.~Hogy szinte kézzel foghatunk.~
961 Elbe| foghatunk.~S hisszük megint, hogy úgy kell lenni:~Itt nem
962 Elbe| mi látvány ez, minõ kép,~Hogy fesse ezt már puszta szó!~
963 Elbe| Etelke a habokba -~Ernõ hivé, hogy látni fogja~A sírig, sírban
964 Elbe| Ragadja mellen két kezével,~Hogy ója õt és önmagát,~Vagy
965 Elbe| Barátom, mázoló, valóba.~Hogy gondolod, nem illenék~A
966 Elbe| Irtózatos gyilkosság vádja,~Hogy azt csak így veheti le. -~
967 Elbe| tûrni olyan önvád kinját,~Hogy kit halálba taszitott,~Megmenteni
968 Elbe| bilincsben,~Durván magát hogy tépje ki?~A vad habok közt,
969 Elbe| És õ az élõt hagyja ott,~Hogy mentse, aki tán - halott?~
970 Elbe| Küzd Leonával, elvadultan,~Hogy gyönge testén vére pattan;~
971 Elbe| szökik...~Szerencse még, hogy Leonával~El nem merült a
972 Elbe| félhalottan,~Féléberen, hogy lássa még~S lelkére fagyjon
973 Elbe| kinozzák bõsz sejtelmek,~Hogy mért nem haltál, mért éltél
974 Elbe| csak tündérek honában,~(Hogy is történhetnék ilyen mostanában?~
975 Elbe| Más ugyan az ilyet kérni hogy is merje?~De biz utóbb már
976 Elbe| hires ifju bajnok.~Haj, de hogy kivillog szemébül a zsarnok!~
977 Elbe| keresni a világ végére,~Hogy ha föltalálja, az lesz az
978 Elbe| véle.~Kérdi, hova való? hogy ki a szüléje?~Mintha sejtené,
979 Elbe| szüléje?~Mintha sejtené, hogy olyan magaféle.~Mert hát
980 Elbe| veszedelem akkor szakadt rája.~Hogy az üldözõi rá ne találnának,~
981 Elbe| sohajtva,~De oly hangosan, hogy a lány is hallhatta.~„Hát -
982 Elbe| módban;~Nem én vagyok oka, hogy ide jutottam.~Gazdag volt
983 Elbe| jobban.~Mostan tudja hát már, hogy mi az a vagyon?~Szegénysége
984 Elbe| õelõtte semmi.~Úgy, de hát hogy ezt is lehet rajta venni?!~
985 Elbe| meghalni kínba vagy gyönyörbe?!~Hogy Aranka látta a szomoruságot~
986 Elbe| pénzben, milliókban,~Ugyan hogy szerezték! Tán bizony kapával?~
987 Elbe| õ ne állana elébe.~„Már hogy énnekem ne volna bátorságom?~
988 Elbe| lett neki ez nap este.~De hogy alkonyodott, a leány már
989 Elbe| fordulhatna jóra.”~Elbeszéli, hogy már egy hete ott szolgál,~
990 Elbe| házban egy vén számadónál.~Hogy az milyen gazdag, nem hiába
991 Elbe| Valami a lelkét bizonyos, hogy nyomja,~Mert elolthatatlan
992 Elbe| látom én a tanubizonyságot.~Hogy pedig mily fösvény, az egész
993 Elbe| hajthatja.~És örökké retteg, hogy ha nem egyébtõl,~Félti a
994 Elbe| neki! Ez a vén förtelmes -~Hogy is mondjam már no... untalan
995 Elbe| jobban~Ki örült meg aztán, hogy kibocsájtottam?”~Ahogy ezt
996 Elbe| mutatta,~Elárulta vele, hogy mily úri fajta.~Mennyi kellem
997 Elbe| látta, szinte megkivánta.~„Hogy is volt csak, hogy no” -
998 Elbe| megkivánta.~„Hogy is volt csak, hogy no” - de hiába kérte,~Hogy
999 Elbe| hogy no” - de hiába kérte,~Hogy csak egyszer is még csinálja
1000 Elbe| incselgett, oly csínyt tett,~Hogy a puha kis kéz reá is legyintett...~
1-500 | 501-1000 | 1001-1175 |