1-500 | 501-850
Rész, Fej.
1 Lir| Korcsok ajkirul~Zeng a dal, - de rajta~Õ föl nem vidul.~Meg-megrázza
2 Lir| szolgálná véle~A falu urát.~De újra erõsben~Fúj az éji
3 Lir| számol a sors vétkivel,~De árulót ember büntetne meg!~
4 Lir| sugár mosolyg a hon egén;~De egy virága van a télnek
5 Lir| hagyjatok,~Mert könnyet tán, de szót nem ejthetek...~Csak
6 Lir| Utósó ékeit elorzani...~De jaj nektek! a gyalázat kevés...~
7 Lir| és kinlódni szüntelen!...~De bûnhödéstek oly kicsiny
8 Lir| bûnhödéstek oly csekély leszen...!~De emberektõl ne irtózzatok,~
9 Lir| eltakarták vészfellegei.~De örök bûnhödésül neveteknek~
10 Lir| száz felé kell ömölnie,~De megromlott honáruló nyelvektõl -~
11 Lir| ragyog a hír csillaga;~De gúnyoló sugárral int felénk...~
12 Lir| ragyog a hír üstököse...~De csitt! barátim, ez nem a
13 Lir| bocsátana meg istened?!~De mi a mult? A mult ha egyszer
14 Lir| Erkölccsel azt százszor kipótolá;~De szörnyeteget szült jelennek
15 Lir| Kifajult lélekkel megtagadád;~De gyilkoló, vészes szokásait~
16 Lir| hagyhatád;~Pazar vagy, hej de zsíros koncaid~Idegen föld
17 Lir| se tudsz gyávaság mián!~De én szeretlek. Bennem forr
18 Lir| magam is utáltam!~Jaj, de hogy megfordult kereke sorsomnak,~
19 Lir| emberfajt és új állatokat...~De a képzelõdést felejtse ki...~
20 Lir| ott álltam lábaid alatt...~De ha pora volnék is lábadnak,~
21 Lir| kihallgatást ád!~Láttalak... de ki nem látott téged?!~Látott,
22 Lir| temetkezésén volt már a sor,~De téged látván, eljött és
23 Lir| Megingatandók keménységében;~De jó, hogy oly durva volt
24 Lir| rád soha nem haragszom.~De mit tolakodol emlékembe,~
25 Lir| félig láttam napvilágot...~De azért sebaj volt; elaludtam,~
26 Lir| szedtem~Kavicsokból,... de tudom, nem lesznek~Több
27 Lir| halálról, másvilágról...~De én csak félfülemmel hallgattam,~
28 Lir| nagy világ táncpalotájába.~De itt midõn énekelni kezdtem,~
29 Lir| ölében addig ringatott.~De elválasztá tõlem õt a sors;~
30 Lir| Szerette õ a kis bundát nagyon,~De meg nem veheté!...~Mert
31 Lir| kincs, melyet kölcsönözél!~De a sors tõlem elvitt téged
32 Lir| fertõzött~Talán csak magamtól.~De talán fertõzött~Se lehetne
33 Lir| mennydörögnénk,~Hogyha elborulna...~De mi haszna! Többé~Csodák
34 Lir| Még én böjtõltem is;... de mindezért~Fülét se rázza
35 Lir| Nálunk is volt már egyszer, de~Csak keresztül utazott.~
36 Lir| csillagoknak~Sugarát irígyeli.~De ez oly nagy, oly erõs, hogy~
37 Lir| hát vezess az oltárhoz.~De erre a lovag hüledezni kezdett,~
38 Lir| csehnek s isten tudja hánynak!~De nagyon megtetszvén az új
39 Lir| harcolok megszaggatott, de~Becsületes zászlód alatt!...~
40 Lir| öreg Szentgellérhegyen.~- De ne bántsuk; hisz tönkre
41 Lir| sorsunk kereke,~Áldassák is, de ezerszer~A magyarok istene!~
42 Lir| is~Rabolták idegenek,~No de már ezt mindeniknek~Az isten
43 Lir| Háborúkat is viselhet,~De nem a más javáért;~Saját
44 Lir| néppel~Veregette orrunkat.~De azonban egyet gondol~Az
45 Lir| harcolok;~Béres hajduim igen - de~Uraim nem voltatok!~Aki
46 Lir| Mint napsugártól a folt.~De meg lesz tanitva - ki most~
47 Lir| Miként szájas ellensége, -~De a harcra készen áll.~És
48 Lir| elfogyott a hazáért,~Hej de ami kevés magyar vér kering,~
49 Lir| halál!’~Kedves vendég... de hadd imádkozzam,~Várj kevéssé,
50 Lir| Világitott nékem nap helyett.~De amit nem vehetett el ember,~
51 Lir| Szabadságért éltem én örökké,~- De ki éli kedvén életét?~Rabbá
52 Lir| Nélküle tán menni se tudok;~De azért egy percnyi szabadságot,~
53 Lir| Másutt is lehet hazátok.~De a szegény, akinek nincs~
54 Lir| A lopott jószágot.~Hej de Örzsi mégse jön,~ Oda
55 Lir| vagyok,~Még ajakam csöndes, de rajt~Mindent megégetõ harag~
56 Lir| a gyûlölet átka nem fog,~De egy igaz nemes kebelnek~
57 Lir| megfizettük~A bemenetel diját.~De minek is tartanánk itt~A
58 Lir| legyen!~Büszke vagy most, de dicsõ lész~És hatalmas -
59 Lir| hired.~...Meghalhatunk, de halálunk dicsõ~S nem gyalázatos
60 Lir| az, mi nektek élvet ád -~De ne mondjátok a világnak
61 Lir| bajod...~Szabad léssz majd, de büntetésedül~Éppen dicsõség
62 Lir| kiküzdve a népfelség!~Ah, de rossz helyt vagy, még megfeszítnek...~
63 Lir| száz év után!~Imádlak rég, de titkon eddig,~Mert ellened
64 Lir| Minden gazságok paizsa?~Ah, de közel van végre a kor,~Midõn
65 Lir| Bûnben elfolyt ezredév, de~Nem a kétezredik.”~Eljött
66 Lir| akar rohanni a halálba,~De föltartja néhány jó barátja,~
67 Lir| személyednek viselõje volt,~De átkozott volt méhed s átkozott~
68 Lir| Minden hozományidat?~Ah de épen ez ok ellen~Százezer
69 Lir| boldogság.~Szebb a világ, de hogy is szebb ne volna!~
70 Lir| Bánatidat rakd reám tehernek.~De még így is hidd el attól
71 Lir| sok nagy sebet ejtettél.~De csak azért indítál ez útnak,~
72 Lir| hogy nem örökkévalóság.~De az élet egy pillanatában~
73 Lir| léptemet,~S hallgatva sír... de ez anyának~Szerelmérõl beszéljetek.~
74 Lir| kórházban megédesíthetem.~De annyi a szerencsétlen, hogy~
75 Lir| szegény, lophattam volna;~De nem, csak tartottam kezem,~
76 Lir| akit~Kétségbeesés kerget,~De el nem ér: e fájdalom jelen
77 Lir| Tovább halad a vándor,~De többé egy hangot sem ad,~
78 Lir| Mindketten panaszra mentek.~De a bírót mindakettõ~Egyformán „
79 Lir| galambom~Többet is mond, de én alig hallom;~A szememre
80 Lir| hogy ezt is mondta kincsem;~De még ez sem hoz szivembe
81 Lir| tán boldogságod is nagy,~De te inkább gyermeknek való
82 Lir| általában adj meg mindent,~De minden jót, amim nincsen...!~ ~
83 Lir| osztoztam földi javakon:~De én tudom, hogy ha szeretnél
84 Lir| Kevesebb is elég volna;~De hogy is ne mulatnának:~Semmi
85 Lir| keze-lábán;~Csörög a lánc - de mi haszna!~Talán senki meg
86 Lir| Tomboló kedv morajja szól;~De a börtön fenekérõl~Lánccsörgés
87 Lir| börtönben, nem éhen~Halok meg - de csatatéren!~Mondd neki,
88 Lir| Szeretlek, úgy mint magamat,~De szeretnem úgy nem szabad~
89 Lir| a szomorú térségen.~Jaj de szomorú történet,~Jaj de
90 Lir| de szomorú történet,~Jaj de búsan szól az ének!~A jobbak,
91 Lir| avvagy álom:~A halált nem, de azt a szûk~Sötét börtönt
92 Lir| a kard, menj halni véle,~De elõbb üsd a szivembe,~Látom,
93 Lir| A bomlott futó seregnek.~De amidõn hadakozva~Leérnek
94 Lir| szeme Balassáját~Keresi: de nem találja,...~Fekete volt,
95 Lir| Néma sivatagba~Rohanok én; de mi haszna?~Nyugtom nem találom,~
96 Lir| hajamat tépvén, kacagok;~De e kacajon - ha volt, ki
97 Lir| volt a só~Sótalan marcimba.~De szivem még nehezebb~Volt
98 Lir| Feledékenységemért~Nem is nehezteltek.~Ah de még ezek fölött~Nagyobb
99 Lir| Avvagy ám remélj, szeress;~De csordultig tölt reménnyel~
100 Lir| beteg.~Fogyatkozz el nap, de végkép!~Ingjatok meg, hegyek!
101 Lir| ébreszt,~- Sírnék majd, de nem tudok...~
102 Lir| Kigyó nem lesz a virágon,~De galamb se szól az ágon...!~ (
103 Lir| Irigyelnéd ugy-e õket?~De nyaradat hogy töltötted?~
104 Lir| majd?~S nem tudom kitõl, de kérdem:~Ki temet el majdan
105 Lir| 1856)~ XVIII~Hej de nem így volt hajdanában!~
106 Lir| és olyan szabad volt!...~De föluszított szilaj ebek,~
107 Lir| Kiméld szerelmünk, jó öreg.~„De mégis a kéj földeteknek~
108 Lir| Idõt feledtetnek velünk,~De órám hangja emlékeztet,~
109 Lir| Ég a nap az erdõ fölött,~De hüvös van a csalitban;~Ül
110 Lir| Minden hallgat,~ De nem ránk~ Hallgat most.~
111 Lir| Szerelemmel~ De telibb~ A szívem,~
112 Lir| Szelid a fû, vadvirágos, de mégis~Leteríti Bojtár Bandi
113 Lir| se lenne jó belõle.~Haj de nagyobb baj van immár,~A
114 Lir| nyögése vadgalambnak,~S halk de sûrûn mi dobog?~Talán szívek -
115 Lir| Dagad, jár a Bandi melle,~De haragját türtõztette.~„Nagyságos
116 Lir| kérem, ezt ne követelje.”~De a zord vadász nem tágit:~„
117 Lir| Szól a rigó nagy vígan,~De õ nem azt hallja,~Mintha
118 Lir| Érezi, hogy vére fagy,~De aztán fölébred.~Még az álom
119 Lir| furcsa egy történet,~No de jó egy esteli mesének.~Nem
120 Lir| szelíden elalszik a másik.~Ah, de az én lelkemre járnak~Oly
121 Lir| lelkemet a sejtés készti,~De nem merek e fára nézni...~ *~
122 Lir| Hidd, hogy a világ rossz; de ne hidd,~Hogy ne volna párod
123 Lir| kacajtól~Megõrülnénk annyiszor!~De hogy így se boldoguljunk,~
124 Lir| Hallják a mi hangunkat, de~Meg nem látnak sohasem...~ (
125 Lir| Elhagyom én e vidéket;~De el nem föd soha téged,~Nincsen
126 Lir| olyan vagy,~Oh, az való! - de nem csupán~Mivelhogy szépséged
127 Lir| kétségbeesve~Szöki át a völgyeket,~De mi haszna, bárhová fut,~
128 Lir| be halvány!~Megigértem, de nem hitted,~Szerelmetlen,
129 Lir| mint~Holmi udvaronc legyek.~De nem fáj, vagy nem tudod
130 Lir| Boldog vagy boldogtalan bár,~De - egy, örök szerelem?~Halaványul
131 Lir| mienk, csupán csak az...~De késõ lesz minden immár.~
132 Lir| megrabolák?~Szeretlek... de van erõm rá,~Hogy ne valljam
133 Lir| mosolyával~Õrültté tehetd fejem;~De azért nevetni nem fogsz~
134 Lir| lázas szenvedély~Átölel, de szerelmérõl~Vele sohasem
135 Lir| Hitegetném magamat?~Ohajtlak, de nem szeretlek;~És szívem
136 Lir| Úgy szeretnélek szeretni!~De nem szabad, nem lehet:~Te
137 Lir| volna gúnyod mosolya~Keserü, de gyógyitó ír:~Ne gyógyuljak
138 Lir| volna~Ezt elõtted mondanom;~De mit érne? lekacagná~Szavamat
139 Lir| fogsz valaha.~Nem szeretlek! de ne tudd, hogy~Drága ez a
140 Lir| rólad~És imád mind, aki lát;~De hogy milyen szép vagy -
141 Lir| tán~Az is marad életem;~De ez alakos csoportot~Szánom
142 Lir| meg szívemet -~Odaadom... de belõle~Ki nem tépi képedet...~
143 Lir| vele a szél -~Hogy kitépje, de hiába!~Kitekerte rég a tölgyet,~
144 Lir| nevetném, csak kacagnám.~De a szégyen, a gyalázat~Szeplõit
145 Lir| nem viselném,~Dicstelen, de szennytelenül~Alunnám a
146 Lir| Saroltát~Hitegette Sundabunda.~De keblében Sundabunda~Hordoz
147 Lir| súgja: nem, soha!~Sötét, de édes a tapasztalás,~Mely
148 Lir| szerelmem.~Rab vagyok én, rab, de olyan rab,~Aki zsarnokánál
149 Lir| s a büntetés.~Szenvedek, de nékem nyugtot ad~Vigasztaló
150 Lir| 1856)~ VI~De azért ne hidd, hogy nyugtot
151 Lir| Fájna a szivem úgy is; de talán~Csak a magam baját
152 Lir| mindennek!~Nem is szomorú már, de szilaj;~Nem is sohajtás,
153 Lir| szilaj;~Nem is sohajtás, de kínos jaj;~Szivem tépik,
154 Lir| mélybõl, föld alól.~Oh, de mért is marad életbe~Aki
155 Lir| zenéd hallom,~Velõm ég, de szivem megfagy;~És egy gondolat
156 Lir| mennyrõl már lemondtam;~De a föld sem ad nyugalmat,~
157 Lir| van, azt látom, hallom,~De nem az fáj, nem az gyilkol.~
158 Lir| mitõl úgy ég~Lélek és test - de el nem ég.~Leggonoszabb,
159 Lir| Hívok istent, hívok embert,~De nem segít rajtam semmi.~
160 Lir| szól a mennybõl:~Higyj! - de én nem tudok hinni...~-
161 Lir| Mondanám, hogy isten áldjon;~De az úgysem hallgat már rám,~
162 Lir| Míg szivem érted elvérez;~De hiába áldanálak:~Hogy azt
163 Lir| szívre vágyol,~S keresed, de nem mutatja~Sem a közel,
164 Lir| kérte, hogy: menjen el!~De aztán, hogy mind elmentek,~
165 Lir| nagyon, oly keservesen.~De a falak visszhangozhatnák,~
166 Lir| Bujdosván kerestem szünetlen,~De nem találom a helyet,~Ahol
167 Lir| szeretsz-e hát valóban?~De már nem t’om bizonyosan,~
168 Lir| szeretsz, azt mondtad volna...~De talán csak visszhangom volt -~
169 Lir| gondolva, hogy fölfordul -~De te mindezt elfeledted,~Nem
170 Lir| Forog velem ez a világ,~De én nem is mozdulok, csak~
171 Lir| gondolatom,~Ameddig csak sejt, de egészben föl nem fog.~Egyedüliségem
172 Lir| porba!~Fáj nem-bírhatásod, de hitem vigasztal:~Hogy rútul
173 Lir| ég, sem föld nem tehet.)~De miért tagadnám - balgatagság
174 Lir| ha enyészet int...~- Ah, de mind nem így van, s nem
175 Lir| dalomban eszméd, neved.~De, mint az istent, föl nem
176 Lir| tépelõdöl, hogy mi nóta?~De egyre távozik, halódva,~
177 Lir| holdfénykarodra kitárva indulsz,~De szíved oly nehéz, aláhuz,~
178 Lir| öröm,~Büszke bánat!...~No de cseppet félre, bánat,~A
179 Lir| Mint ki ugyan sokat tud, de~Keveset mer.~Ujhely alatt
180 Lir| bölcs férfiu e~Pillanatban.”~De azonban jelt adott a~Támadásra;~
181 Lir| Jön a követ, jön a követ -~De hogyan jön!~Nem állt õ még
182 Lir| sokat tanult~Egyiptusban,~De ezt nem tanulta, nem volt~
183 Lir| Kimerevült ifju arca~Megsápadva;~De a tudós követ úr még~Jobban
184 Lir| tud épen~Úgy, miként te, de tud szólni,~Hogy megértem.”~ *~
185 Lir| határáig~Szótlan elment,~De tovább már nem vihette~El
186 Lir| Neki válik a halálnak,~De neki nem sebek fájnak.~„
187 Lir| fáradt tagok!~Nem élek, de nem is halok~Koldusok módjára.~
188 Lir| király vén már a trónra,~De ifju a szinész - újra;~És
189 Lir| Tanulj korán számot vetni;~De ha majd egykor szived ver,~
190 Lir| hallgat, az megegyezik”... De nem!~Hiszen nem szólhat
191 Lir| sírva vádolsz ablakomban,~De nem jöhetsz be, árva szél:~
192 Lir| Könnyû nem hallatnom panaszt.~De tudnom azt, hogy te szeretsz
193 Lir| jobb világ titkába látnak,~De nem bírják kimondani.~Mentõ
194 Lir| Nem õrjít meg a némaság!~De nincs remény, de semmi jel!~
195 Lir| némaság!~De nincs remény, de semmi jel!~Biztatnak még
196 Lir| Biztatnak még bátor szivek,~De már magok se hiszik el,~
197 Lir| halottjáért ontja könnyeit,~De a remény szebb hazát talál,~
198 Lir| csontokon sem rágódnánk,~De hát - ez a kenyerünk.~Nem
199 Lir| Hogy ha megvirradna már!~De a hajnal csak nem pirkad,~
200 Lir| csak oly csöndes ne volna!~De ez úgy fojt, úgy ijeszt...~
201 Lir| Odaadtam érte lelkemet.~No de egyet fordult a kerék.~Lett
202 Lir| Mindig csak egyet, jaj, de szép nagyon!~Csöndes vidék
203 Lir| akárhogy éngem,~Én is király, de boldog vagyok.~Nekem zöldülnek
204 Lir| áldott föld;~Elveszi tõle de mind az Isten,~Hogy nekem
205 Lir| nem úgy van, mint volt, de nem úgy, mint hajdan!~És
206 Lir| újak állnak.~Szebbek, haj de gyöngék! Omló vár kövébül~
207 Lir| torát siratja...”~,Haj, de gyalázatos élet!’~Zokogják
208 Lir| majd megszólamlottak...~De amilyen világa volt~Mátyás
209 Lir| Harcra hítta sáncaikból,~De azok oda se néztek -~- Jöjjetek
210 Lir| táborába.~- Hej be szép, de nagy idõ volt!~- De ugyan
211 Lir| szép, de nagy idõ volt!~- De ugyan mért is beszélek?~
212 Lir| Elenyészett nagyság fénye,~Jaj de fáj a te emléked!~Elég az
213 Lir| szikrává törik, mint a koha,~De meg nem lágyul az többé
214 Lir| Városokban békót hordanak,~De a puszta örökké szabad.”~„
215 Lir| aki tûrhet frank urat,~De az szolga volt és az marad.”~
216 Lir| Szép szemének édes lángját:~De magában mintha mondta~Volna:
217 Lir| meg-meg újak kerekednek,~De szüntelen váltakoznak,~Soha,
218 Lir| a vész is retteg tõlük!~De ki hát a vakmerõ lény,~A
219 Lir| Nagyhatalmasok, erõsek;~De segítni õk se tudtak~Se
220 Lir| segítni õk se tudtak~Se máson, de magokon se,~S mind elvesztek,
221 Lir| Melyben még vergõdik a szív,~De a mennybe lát már a szem.~
222 Lir| egészen~Fölhat a magas egekbe.~De egyszerre némul a dal,~És
223 Lir| õ tündér hazájok...~Ah, de én nem hallgathattam...~
224 Lir| Szívemet - ha meglett volna.~De kiégett már egészen,~Még
225 Lir| világnak... Rázom, rázom,~De hijába! nem hasad meg,~S
226 Lir| jajja fönn kisért a földön;~De az emberek nem értik,~Vagy
227 Lir| megvalljátok -,~Bûnötök: gonosz, de édes;~És azért jó megszenvedni.~
228 Lir| nekik s a jónak éltem.~Ah, de mit használt erényem?~Kámbizesz,
229 Lir| Koponyámat összezúzzam...~De hisz egyiptomi volt az,~
230 Lir| Koronátlan helytartóul.~De megszegtem esküvésem,~Mert
231 Lir| Mint magát a dicsõséget.~De boszum silány, csekély volt;~
232 Lir| meghaladja~Diadalmas koronákét.~De az én sorsom gyalázat,~Mely
233 Lir| voltam, szépnek mondtak,~De epedtem halni, vélvén~Hogy
234 Lir| és a mennyek~Ajtajához... de hiába!~Csak azt hallom egyre:
235 Lir| léptét figyelik az árnyak.~De õ nesztelen járt, lévén
236 Lir| hármat lépvén, szólította~De az éj oly néma, akár a temetõ.~
237 Lir| bámult a vak éjszakába,~De fekete a tér, s csöndes:
238 Lir| a cimber fõnök~Néz, néz, de csak sûrû éjt lát maga elõtt.~
239 Lir| takaróra; még sohase hátrált,~De most abbahagyja egyenes
240 Lir| vérfelhõvé nõttek.~Megy, megy õ, de egyre, csöppenkint esik,
241 Lir| igaz~...Álarc alá szorul.~De nem soká leszek rab itt;~
242 Lir| úgy elbámulnák az eget;~De félik a sugárt,~A kedves
243 Lir| Ha szeretsz egykoron!”~...De im, mi messze elragad~Pillangó-képzelem?~
244 Lir| a játszókkal sír, örül.~De engem már többé nem ámít~
245 Lir| e gyarló élet nem a cél.~De átka van csak e tudatnak;~
246 Lir| Égetõn ragyog, mint a nap?~No de Isten jól akarta,~Hogy halandó
247 Lir| mennyekbõl földre esni!~De mit mondok, mit beszélek,~
248 Lir| nyárfalevél, a kéjtõl...~De minek is ûzöm-fûzöm...~Száz
249 Lir| Az istennel járó ellen.~De kerüld el messze, messze~
250 Lir| magát vallotta~Bandinak, de kit mindenki~Csak úgy szólitott:
251 Lir| rajta nem fogott a bûbáj.~No de már gyerekkorában~Oly erõs
252 Lir| Nekem hej az üres ugyan,~De hitem, reménységem van~Olyan,
253 Lir| Én magammal, aki lelke!~De meg vagyok elégedve!~Mulatok,
254 Lir| Mulatok, ha jó kedvem van,~De ha bú ér, annál jobban!~
255 Lir| sudár, oly fiatal volt.~De még mozog, még fenyeget
256 Lir| fenyeget az ág.~Nem örömest, de mégis megholt.~Bolyg a haraszt,
257 Lir| Ragyogni fenn, alunni lenn jó.~De még a napsugár se szebb,
258 Lir| mint a vér...~Ma csak ma, de holnap mi ér!...~ ~
259 Lir| földi szívben is menny,~De nincsen rá földi szó.~Nézd
260 Lir| se költsön engemet soha,~De soha semmiféle itéletnapi~
261 Lir| menni - jobb is volna már!~De nem mehetek, mert adós vagyok;~
262 Lir| nehéz nyarad, ifjuság...~De szép Ida nélkül nem élhetek...~
263 Lir| valahára, ketten Ída!”~„»De isten a harmadik, tudd meg,
264 Lir| IV~Szivében a tõr, de az ajk meleg~Egy percig:
265 Lir| gyult ajka halóéhoz közelít;~De holtat a holtak nem engedik!~
266 Lir| egy!~Eltûnnek a vázak, de már mit ér?~Még tüzel az
267 Lir| mit ér?~Még tüzel az agy, de már fagy a vér.~És üthet
268 Lir| föl is ér; beszélne már;~De néma örökre, szegény; mi
269 Lir| harmadik is, nagy igéretért;~De mi haszna, az meg már föl
270 Lir| te fizess! - eget-földet.~De ha majd kifogysz a pénzbül,~
271 Lir| hogy elnyom enyhe álom.~Haj de ott is megjelensz te,~S
272 Lir| valál bár, koldus és rab,~De bár maradtál volna az;~Szenvedtünk
273 Lir| szerint a kín is megpihen.~De hajh! minõ vigasztalás!
274 Lir| sirokhoz és be-bekiált;~De hasztalan! Nem kap sötét~
275 Lir| szenvedés, sok itt a baj.~De mennyivel több a bû és a
276 Lir| soha -~Soha, soha!~ De hát mit ér, mi haszna~Kopognom
277 Lir| leszek, parányi~Porszem, de egykoru magával az~Örök
278 Lir| halnak csillagok, napok,~De eltünésük még nem elmulás,~
279 Lir| Ez így van, így lehet; de hát mit ér?~Mi mindezekben
280 Lir| Létfeledõ, jótékony éjszakája.~De hajh! igen, megnyílik, az
281 Lir| mély örvény fölött, a szûk~De biztos, csendes völgybe,
282 Lir| Azért még föl nem olvadok.~De néha csöndes éjszakán~Elálmodozva,
283 Lir| hiába remél?~Hát semmi, de semmi, ami vigasztal~Ott
284 Lir| mint a part,~Változik, de mozdulatlan...~Mi megyünk
285 Lir| e miatt sok, sok bajom.~De megvan érte, látom, érzem,~
286 Lir| bolt.~E nagy világ egy, de kicsinyben~Külön, mérhetlen
287 Lir| ugy-e ez mind szép dolog;~De tudod-e, hogy mit sem ér
288 Lir| minden fényt visszakap;~De kebléhöz nem fér, csak az,
289 Lir| kérdésemre mélyen hallgat;~De amit mond, az mind igaz.~(
290 Lir| nap örökké ég, ragyog.~...De majd a szélben, mely a gallyon~
291 Lir| csillagok,~Nagyok, dicsõk!... de én azt mondom,~Az én szerelmes
292 Lir| megengedem,~Mit rejtegetsz;... de hát nekem~- Csodálatos! -
293 Lir| árnya is felséges alakodnak;~De ami úgy vakítana,~Ragyogó
294 Lir| is kell lenni írnak ott.~De hol van az, ki belõled kitörné~
295 Lir| ifjú vagy, csak küzdesz;~De midõn erõd elhagyott,~Csodásan,
296 Lir| Éleszti kis szél a tüzet,~De már a nagy eloltja azt.~
297 Lir| Bár szûm sovárgja untalan,~De mert istennek lát szemem,~
298 Lir| Körén örök forgandóság van,~De õ nem változik, marad.~Egy
299 Lir| bálványtok,~Az áruló judási bér.~De a jövõt bár gunyoljátok,~
300 Lir| ha megvásárolhatnátok!~De mind hiába, nem lehet.~Ez
301 Lir| Hazudnak még a sírban is),~De majd ha az ismerettárból,~
302 Lir| Ott porladoz üveg alatt...~De mig ez a világ világ lesz,~
303 Lir| csak parányi mag vagyok.~De napja feljön, kifakad, hajt~
304 Lir| vigaszom, csak e tudatban,~De legyen! - ez nekem elég.~
305 Lir| Megengedem, mind szép dolog.~De mindamellett én azt látom,~
306 Lir| fényességben~Kivánatos, de angyalom!~Ha elkárhoznám
307 Lir| Kérdezed, mi volna jobb?~De hiába, tenger és nap~Nem
308 Lir| Mérhetlen arany oceán.~De lelkem tükörén a felhõ,~
309 Lir| verje vissza majd dalom.~De foltja lenni alakodnak?~
310 Lir| Közeledem hirtelen,~Ah, de reszket a kezem.~A korsómat
311 Lir| itt a sok cserép,~Hajh, de hol van õ, a szép?~Jönne
312 Lir| Egyet mondanék; tudod mit?~- De mi haszna, oh, mi kár!~A
313 Lir| szeretsz, bár viszonzatlan,~De térdelhetsz hõ áhitatban~
314 Lir| E sorsodat még áldhatod.~De ha szeretsz, s nincs egyéb
315 Lir| Vigasztaló szóra várva;~De hiába, mind hiába!~Fái némák
316 Lir| Bölcs, tudós ki nem találja,~De szivem rég sejti jól.~Csillag
317 Lir| ezt a pór, hitvány cseléd:~De pár hüvelyknyi hitvány rongy
318 Lir| akinek nincs, a paraszt.~De egy szalag, csillaggal vagy
319 Lir| excelsior!~S a polgár? Ah, de hát van ez? Barátom,~Harminchat
320 Lir| ha még csak ennyi volna,~De fényözönbõl porba száll
321 Lir| élek, élni tudok benne?~De hát nem volna itt már semmi
322 Lir| megnövelt a mostoha idõ.~De kertészkés levágja majd,
323 Lir| Fürkészi papirját ablakon át.~De többet ugyan nagyitón se
324 Lir| Bezzeg veti most a keresztet.~De az ördögtõl sem fél a vadász,~
325 Lir| talántán...~Ugy ám... de elugrik az õz, mi kár!~Hogy
326 Lir| Szerény nevére: „Kiss,”~De lelke nem nagyobb,~Nemesebb,
327 Lir| De profundis~Mint az árva holt
328 Lir| Hogy magadnak gyönge vagy.~De ha kell harcolni másért,~
329 Lir| És a papja mind kövér.~De mig élek, én remélek,~Hiszem
330 Lir| ám a bolond int:~„Hohó! de melyitek nagyobb?”~Terítve
331 Lir| Mint ez magától értetõdik.~De éhesen bár, sebtiben~Kell
332 Lir| csak éppen egy van hátra,~De szólni már most ez se rest.~„
333 Lir| népetek, nagy földetek;~De megvolt már elõbb, s úgy
334 Lir| sováron, szólni vágyón,~De mindamellett szótalan.~Ha
335 Lir| mint Lót, rég, egyedül.~De nem megyek, nem mozdulok...
336 Lir| Pofozkodik a hím az ágy alatt,~De oly hizelgõn, kérõn, kecsesen...~-
337 Lir| õ, amíg belé nem lõnek,~De akkor azután van nemulass!~
338 Lir| élsz, ez méltó büszkeséged.~De hajh, mi írva a jövõ könyvébe?~
339 Lir| elõkészítették jól a rõffel.~De hát ha így van - s így tagadhatatlan -~
340 Lir| érte veritéket?~E kirabolt, de ifjú szép anyát,~Ki szégyenkezve,
341 Lir| látlak, jós ige:~„Nem volt, de lesz”. S rá a királyi szót~
342 Lir| hogy lenne még nagyobb.~De ha megindulsz telivér hevedben,~
343 Lir| szivem volt minden kincsem,~De azt od’adtam kicsinyenkint,~
344 Lir| renditettél meg hûségben.~De engedd, adjak egy tanácsot.~
345 Lir| fajta, hogyha rátekint.~De ezt az egyet - ezt nem látta
346 Lir| lesz kétszerannyi, mint ma,~De kulcs, arány csalatkozhatlan
347 Lir| melyhöz értünk,~Meghódítjuk, de vissza már nem térünk;~Nem
348 Lir| mint e nagy orsó,~Forg, de nem halad tova.~A jelen
349 Lir| jelen egy csodakorsó,~Fogy, de nem fogy el soha.~Csillagok,
350 Lir| rólad~A történetek könyvébe.~De azért nem léssz feledve.~
351 Lir| Veszteségét a világnak -~De te örvendj a cserének.~Szárnyain
352 Lir| létünk mutatóját,~S lejárja, de õ maga helybe marad.~Viódik
353 Lir| ez voln’ a jobbik végzet.~De hátha újabb gyötrelem, pokol;~
354 Lir| meg kell nyugodni benne.~De lenne bár a legszörnyûbb
355 Lir| nem ér a fáradt vándor,~De képe lelkén megmarad~Még
356 Lir| bizonnyal, mit siratsz, a baj.~De mégis egyet mondok én neked,~
357 Lir| Tehetlen ebben isten, végezet?~De hasztalan kérdezgetek tovább,~
358 Lir| Megsemmisülni! rád ez volna ír;~De hajh! ki fejti meg, mit
359 Lir| méla éjszakán,~Bánatosan, de szenvedélytelen,~Hallgatva
360 Lir| Mindezeket megnézni „chic”,~De megteheti mindegyik,~Kinél
361 Lir| Sajgó szivére volna ír,~De hát elõtte jár s utána~Nyomában
362 Lir| Hatalmas, hõsi alkatát,~De elborult lélek bánatja~Csal
363 Lir| hasztalan! bár fáj neki,~De nem mehet, nem teheti;~Kitér
364 Lir| emberek, ah hogyha tudnák...”~De itten azután egyszerre~Elhallgat,
365 Lir| Nem kedvtelésbõl örömest,~De csak ha elfáradt a test,~
366 Lir| a paradicsom gyümölcse,~De mint az éden kapujánál,~
367 Lir| Az õ hasonmását mutatja.~De hát e jámborok hogy sejtsék~
368 Lir| csak esni, nagyot esni...~De már tovább nem tépelõdik.~
369 Lir| nyugalmas, józan, ép,~Kevés, de neki jó, elég.~Bár együgyûk,
370 Lir| jó, elég.~Bár együgyûk, de épen abban~Talál szokatlan
371 Lir| Aprózza a hasábot, rõzsét,~De nem soká tart a dicsõség -~
372 Lir| orgonán a síp.~Mind meztelen, de mind ugrándoz~Fürgén, vidáman,
373 Lir| vad, mokány~Kapadohány, de hát ez köll neki,~Szunyog
374 Lir| rá a felelet.~(Nem sok, de több mégsem lehet,~Mert
375 Lir| kerekségén a legnagyobb,~De Isten látja síró lelkemet,~
376 Lir| fegyelemben, hallgatag.~De hát hol a fõ, mely vezényel
377 Lir| Képzelhetõ-e bárhol egyebütt?~- De hát a térben, melynek széle
378 Lir| Sokáig nem lesz itten nappal;~De örökké sem tart az éjjel.~
379 Lir| Elvégzi majd egy pillanat.~De túl a néma sírok halmán -~
380 Lir| elhagyott.~Nem hogy kié, de voltaképen~Azt se tudom,
381 Lir| bár ez egy igaz!~Ölj meg, de igazán, valóban,~Örökre
382 Lir| Édes lehet kimondhatatlan.~De savanyu fürt, ha a róka~
383 Lir| végre elmúl minden egykor, -~De el nem érni a legfõbb jót,~
384 Lir| bevétellel nem törõdtem.~De te, ha emberek megcsaltak,~
385 Lir| tégedet nem látlak többet!~De hát eltûnni a nagy éjben,~
386 Lir| Abszurdumnak melyik nagyobb?~De még a kapcám sem örül,~Hogy
387 Lir| esztendõ...~Talán, talán... de hajh, úgy tetszik,~Idõnek
388 Lir| Határa volna az anyagnak!~De tér, idõ egyként végetlen,~
389 Lir| Hajolva, mélán hallgatózom.~De mint üres, száraz kagylóban,~
390 Lir| felel, hogy ép elhallgat.~De a lélekharang ijedve~Csendül
391 Lir| gyáva, babonás vakhitbõl,~De mert te igy tetszel magadnak,~
392 Lir| romboló lángész a sátán,~De a teremtõ, áldó isten~Magának
393 Lir| Még alszik, szendereg,~De immár mindenik -~Természet,
394 Lir| hogy pénzetek tömérdek,~De könyvre, magyar könyvre,
395 Lir| Méhedbe látni lehetetlen,~De épp ez ûzi, hajtja lelkem.~
396 Lir| nem is érthetlek téged -~De mi vagyok én? mi a lélek?~
397 Lir| porszemét megmozdíthatja,~De õ tûr, el nem riaszthatja.~
398 Tore| hasonlót nem szül már soha~De csak nekem, csupán az én
399 Tore| Bár égetõ fájdalma óriás -~De azt nem nyerheté el senki
400 Tore| fényalak~Hogy java nem lesz~De istenekké csak így válhatunk~
401 Tore| válhatunk~ mi ketten~De istenekké válhatnánk mi
402 Tore| egyesülnénk egy érzelemben.~De ezt meg te nem tudnád~De
403 Tore| De ezt meg te nem tudnád~De hasztalan - a földiség határa~
404 Tore| virág~Nem bir el ennyi üdvöt~De meg volt írva, hogy teljék
405 Tore| hasonlót nem szül már soha.~De csak nekem, csupán az én
406 Tore| Bár égetõ fájdalma óriás -~De azt nem nyerheté el senki
407 Tore| martalék, esendõ mint a többi~De nem egyetlen, nem egek szülötte~
408 Tore| vagy ami volt~Mi nem kevés, de lehet~A reményt vagy ami
409 Tore| Kapaszkodik a földbe, - de hiába!~És mégis - hajh!
410 Elbe| dehogy jár, kinek jó a sorja,~De mikor nem volt e földnek
411 Elbe| gyülöljön bármit e világon:~De ha fáj, maradjon odabenn
412 Elbe| ha más ennék helyette.~De ha kardcsörrentve ül föl
413 Elbe| avatta ugyancsak a pápa.~De ép’ agg korára megfordult
414 Elbe| világ - ó, siralomvölgye!...~De hova tévedtem már megint -
415 Elbe| következnének elõttem a sorba,~De õk várjanak, mert vadak
416 Elbe| bölcseséget -~Engem nevezett ki, - de nem gondolt rája,~Hogy a
417 Elbe| látta szeretett hazáját, -~De amint beérték saját palotáját,~
418 Elbe| És nyugodtan néz rá... de minõ szemekkel!~Bûnös szeme
419 Elbe| kérése már parancsolat volt.~De a jó király a jövendõre
420 Elbe| vagy, csintalan, könnyelmû;~De magyarabb, hívebb és nemesebb
421 Elbe| szégyell is kitérni -~- De neked a magyar hazáért kell
422 Elbe| végre a föld emberének; -~De örökké élni kellene honának,~
423 Elbe| egy gombaképü tót lézenge,~De az a magyart nem várta be
424 Elbe| is vissza-vissza nézett,~De feléje már csak távol kéke
425 Elbe| ülve szemközt.~Hóka már, de mégis tûz lövell szemébõl,~
426 Elbe| no! majd nem ösmerélek,~De hogy is nõttél meg ennyire
427 Elbe| itten háborítlan élek.~No de hagyjuk abba - hogyne mennék
428 Elbe| fölváltva nézett a jövõbe,~De az kivehetlen burkolt volt
429 Elbe| meddig, én soha nem kérdem;~De most a magyar föld határára
430 Elbe| nehéz a szívemen valami...”~De mit az öreg már nem bírt
431 Elbe| már nem bírt kimondani. -~De amit nem mondott, azt megcselekedte:~
432 Elbe| herceget is vele megkinálta,~De még az a bornak nem volt
433 Elbe| ugyan vannak~Árnyak is, de azok gyorsan elhaladnak:~
434 Elbe| perc, s benn is volnál - ah de minek bántnak?~Szólogatására
435 Elbe| hogy jól tarkón ütötted;~De meg virad is már - lovak
436 Elbe| bár nem alva, félig ébren,~De meg újra itt van vén Hadonár
437 Elbe| Érsz, szerelmes léssz - de magad se t’od, kibe?~Szereted
438 Elbe| egykorinál is édesebb a szája,~De talán még jobban szereti
439 Elbe| csatának.~Hej szegény magyar, de jó helyet találtál,~Ott
440 Elbe| Virradatkor keltél - de nem paripádra,~Jó paripa
441 Elbe| Csöndes-lépve hozott a hazai földre;~De mitõl piroslik szõke Duna
442 Elbe| a föld rája és megindul:~De nagy Árpád mégsem kelhet
443 Elbe| ember~Nem fér el a Dunán - de nagyobb a tenger!~Haragos
444 Elbe| soha le ne mondjak, -~Ám de addig légy víg; amely nem
445 Elbe| jobbik válla perecére,~- De az is elég lett múló életére.~
446 Elbe| vala mulatságos.~Halkabban, de könnyen lépdegélt a Tátos.~
447 Elbe| ifjú még folytatta volna,~De a szõke lyányka hangosan
448 Elbe| menni volt legelsõ terve,~De már mostan ehhez épen semmi
449 Elbe| amaz cseh volt csak,~- No de nem teremhet mindegyik magyarnak.~
450 Elbe| szól az ének,~Elég volt, de talán sok is dicsõségnek,~
451 Elbe| is volt neve... valóban!~De imádkozzatok - hogy azt
452 Elbe| volt a lengyel királynak,~De nem beszélhete eleget fiának.~
453 Elbe| örömével síremlék fölér-e?~De ne okoskodjunk - hagyjuk
454 Elbe| futókat hûséges kutyái.~No de azért nincs mért megütközni
455 Elbe| szivednek,~Boldogítja azt, de jaj örökre néki,~Ha onnan
456 Elbe| dicsõségét szünetlen dicsérik:~De csak egy imádság kedves
457 Elbe| volna mondani - szeretlek,~De a szót tartotta oly igen
458 Elbe| Bélának vére forrt-lázonga -,~De ijedt szemekkel a palotalányok~
459 Elbe| ország renyhe hájhalomnak.~De nagy akadék is az a has
460 Elbe| arca;~Béla látta - szemét de lekapta róla,~Hogy eszébe
461 Elbe| Szót várt a királytól, de hiába vára,~Mert soká nem
462 Elbe| eszme hajdan a fejekben, -~De a szív erõsebb, jobb volt
463 Elbe| mindannyi egy-egy pillanatot~De csak olyat, melyet mindegyik
464 Elbe| csak kicsiségnek látják.~De van egy, kinek még most
465 Elbe| majd valahogy elbánunk,~De azt kérdezem most tõletek
466 Elbe| hazánkért halni készek vagytok,~De mit ér, ha egyig kezétõl
467 Elbe| avval nevezetes harcot.~De mind belehalt, vagy vallott
468 Elbe| Elindulta elõtt látni ohajtotta,~De sehogy nem ötlött most eszébe
469 Elbe| Magyarázatul hó karjait kitárván...~De hamar a függöny újra összehajla,~
470 Elbe| Reménykedett, várt még, de hiába vára,~- Egyszerre
471 Elbe| csak levertük õket,~- No de minek bántom a szép mult
472 Elbe| megtérésnek szivembõl örvendek,~De föltétlenül ne várjatok
473 Elbe| meg lett volna zavarodva.~De kitérõ válasz, - vagy, ha
474 Elbe| bátran síkra szállnék,~Ám de tán nem szégyen vallanom
475 Elbe| hogy kész fogadni a halált.~De a király ismét folytatá
476 Elbe| Ellenségem ugyan a pomerán órjás,~De most káros volna az elbizakodás.~
477 Elbe| félték a lengyel vitézek,~De mindegyik félt kárt tenni
478 Elbe| szerelmesével találkozott volna.~De kedvese felül az álom is
479 Elbe| díjául fájó csalódás jut.~De tán nem is úgy van - ám
480 Elbe| majd gondolatba mélyedt.~De szerencséje volt ép erõs
481 Elbe| szárnyú enyészet madara.~- No de mindezekkel keveset gondolt
482 Elbe| az égen,~Még magason áll, de az elõbb lemégyen,~És karom,
483 Elbe| Hogy soká veszõdjem, ám de azt se várjad.~Szükség,
484 Elbe| eget rázó zajra ébredt, -~De hadd mondja ezt a következõ
485 Elbe| István király megholt...~- No de írmagul egy örömhíre is
486 Elbe| fájdalmát jó nemes szívednek,~Ám de erõs szívet fájdalmak csak
487 Elbe| Kötelesség a hon sebeit viselni,~De árulás volna sorsán kételkedni.~
488 Elbe| hazánk gyámtalan szenvedõ,~De azért korán se hidd, hogy
489 Elbe| halálát zokon is vehette,~De az általános öröm közepette,~
490 Elbe| és most magához tére.~Ám de ha nem válik senki közületek~
491 Elbe| árnyat vet a rétvirágra,~De kiér az ismét a szép napvilágra:~
492 Elbe| Lehet szörny vagy ördög - de nem lehet bátrabb~S fogadom,
493 Elbe| az egész nép sorsát.~Ám de most a szemek könnybe lábadának,~
494 Elbe| szóla gúnnyal~A pogány - de már úgy megöllek bizonnyal.~
495 Elbe| lomha esetlen ökörnek?~Ám de nyugot ökre meglakol halállal,~
496 Elbe| kiköt kelet párducával!”~- De minek beszélnem hosszát
497 Elbe| fut el árnya a térségen.~De amily vidám volt ezek rivalgása,~
498 Elbe| végezése ellen~Sem elég erõnk, de törekvésünk sincsen...”~„
499 Elbe| Most ármány ûzött el... de hiszem a jobbat,~Nem lehet
500 Elbe| szolgált!)~Nem is szólt, de a hely’t megölelte Bélát,~
1-500 | 501-850 |