Rész, Fej.
1 Lir| szökel,~S a földet örök éj csillagtalan~Egy alakú borúja
2 Lir| nevelésbe;~Ez olykor az éj sötétségénél~Bús eszméket
3 Lir| elébe~A legszebb kisértet.~Éj szemével, napsugár hajával,~
4 Lir| kétségbeesés.~S majd ha általános éj lesz,~Élesen fölkacagok;~
5 Lir| sötétül egyre,~Közeleg az éj immáron!~Kiszenvedve, tévedésben~
6 Lir| XVIII~Mikor éj van, sötét, néma -~Oh, gonosz,
7 Lir| ajak.~Csöndes a levegõ, az éj csillagtalan,~Nem tudom
8 Lir| bölcsõjét.~Ég a földdel, éj a holddal,~Szellõ a fûvel,
9 Lir| tanuja csak a nagy, a vak éj volt,~Kanut, amint látja
10 Lir| lépvén, szólította~De az éj oly néma, akár a temetõ.~
11 Lir| hamar;~Hóváll, ne remegj, az éj betakar.~
12 Lir| örök!”~És száll a holló éj a fákra;~Holdfényben zörren
13 Lir| Ah, kedvesebb tán még az éj!~És nélküled, árván, magamban?~
14 Lir| I~Végetlen, örök éj!~Az utcán méla csönd.~Fülembe
15 Lir| Mely kéjbe fuldokol,~Az éj neked pokol.~Hallgass, szivem!~
16 Lir| A legszebbnek~Szép nyári éj. A parkban ültünk.~A mennybolt
17 Lir| süket a végtelen.~S hozzá az éj is társul érkezik,~Kárpitja
18 Lir| ízlik!~És ami fõ, ó, boldog éj,~Utána alszik, mint a téj,~
19 Elbe| Csöndes, hallgatózó, álmodozó éj volt.~Tarjagos felhõk közt
20 Elbe| Mert az még pihente az éj fáradalmát;~Kedves álomlátás
21 Elbe| Úgy hevített, világitott~Éj és nap egyaránt,~Zsarnok
22 Elbe| hánykolódások közt tölt az éj;~Az hogy biz az nem tölt,
23 Elbe| szirtorma rég lakatlan;~Éj csöndjét zord lovagvárakban~
24 Elbe| rettentõt csattant,~Pokolsötét éj meggyuladt;~Ég és föld egy
25 Elbe| megvetendõ élvezet;~A mézes éj, csöndes magányban~Még istenibb
26 Elbe| nap. És az este?~A nyári éj, a méla hold~Maradjanak
27 Elbe| Budáról Pestre;~Csöndesb az éj, üdébb a lég,~Hajszálra
28 Elbe| 5~Viharos volt az éj fölöttébb.~A legöregebb
|