Rész, Fej.
1 Lir| láttam,~Nemcsak a világot, magam is utáltam!~Jaj, de hogy
2 Lir| messzeségben,~Elfognálak - magam sem tom, hol s hogyan,~Habár
3 Lir| szeretnem úgy nem szabad~Sem magam, sem kedves téged,~Míg hazámnak
4 Lir| Mire nem vagy érdemes;~Ha magam ki kell nevetnem,~Legalább
5 Lir| Mi keveset mondanak.~Tán magam is tudnám ezt, mint~Holmi
6 Lir| úgy is; de talán~Csak a magam baját siratnám.~Alig merem
7 Lir| földön,~Hol én kisírhatnám magam:~Tengerfenéken, levegõben~
8 Lir| nem!~(Vajha okom volna, magam jobb szeretnem.~Ám errõl
9 Lir| menny ajtaját!~Égek én a magam tüzében,~Tiltott istenkéjbe
10 Lir| emberek.~Nem maradtam adósuk magam sem:~Szerettem e szánó tömeget.~
11 Lir| el volna temetve;~Csak én magam élnék, csak én volnék éber~
12 Lir| Álla bé a kerek földön...~Magam is, elszenderülvén,~S álmodván
13 Lir| büszke nagyon.~(Mire? - ugyan magam se t’om.)~Büszkének tart
14 Lir| inkább!«” - „Hahaha!~Hisz magam is épen úgy akarom.~Szerelmet
15 Elbe| Alkalom már lesz - a többi magam dolga,”~Tervet szövögetve
16 Elbe| e valláson: állj ki.~Ha magam valóban erõsebbnek hittem:~
17 Elbe| Én adom úgy, amint vevém magam.~Mert nem velem történt
18 Elbe| fedõ lepelt...~Épen miként magam - a jó- és rossz-tudás~Fájának
19 Elbe| cselszövõé,~Vagy ám ha központnak magam tekintem,~A megmentõé...
20 Elbe| hamar.~Elindulék, hányszor, magam se tom.~Útközbe rendesen
21 Elbe| romok közé temetkezik!~S már magam is kezdtem belátni, hogy~
22 Elbe| sebére.~ Így tünõdhetém~Magam elé meredve szótlanul;~És
23 Elbe| Mindenki õt csodálta egyedül.~Magam valék, ki magamat csodáltam:~
24 Elbe| Miként egy õsvilági kövület,~Magam elé meredve ültem ott.~Azonban
25 Elbe| már ha erre gondolok,~Én magam is dühös vagyok.~
26 Elbe| nem lehet.~Miket sem én magam, belátom,~De te se, mázoló
27 Elbe| Megtanultam mindezt, részben magam kárán,~E sok tanulságot
|