Rész,  Fej.

 1  Lir|     mérföldre.~S az ármányos lélek~Nagyot kacag ottan:~„Ily nagy szégyenemben~
 2  Lir|            a sötét ég~Ketté hasad, nagyot csattan.~Üt a villám egyre-másra~
 3  Lir|             nyoma fönnmarad.~Ki mi nagyot tett, szépet gondolt,~Örökké
 4  Lir|         orkán már hörögne;~Iszonyú nagyot csattanva~Az égbolt ketté
 5  Lir|          régi nyomára.~Haj! az idõ nagyot változott azóta,~Roskadozott,
 6  Lir|           bétekint szemébe;~Azután nagyot sohajtván~Szemeit lekapja
 7  Lir|           a sírbolt~Egyszerre csak nagyot sikolt.~Hirtelen megállapodék~
 8  Lir|          hallanék fohászt, mélyet, nagyot:~„Hozzám hasonló e világon
 9  Lir|          is: halál, halál...~Olyan nagyot minek kerülnél?~Elõtted
10  Lir|         neked fáj itt,~Emléked egy nagyot villámlik,~S egyszerre mind
11  Lir|        tudsz te tenni, csak mindig nagyot.~Közelre várni ellenségidet,~
12  Lir|            semmi,~Lehet csak esni, nagyot esni...~De már tovább nem
13  Lir|          nevet.~Majd azután gondol nagyot,~Az hogy parányit, alacsonyt.~
14 Elbe|    gondolhata~Vendégem, nem tudom; nagyot nyikorgott~Az állkapcája
15 Elbe|            kérlelhetlen,~Ha valaki nagyot kiált,~Ugyan mi történhetnék
16 Elbe|            De közel érve fölkacag.~Nagyot rug a rém oldalába,~Az úr
17 Elbe|            semmi.~Most már nemest, nagyot kell tenni.~Önéletét áldozza
18 Elbe|             Ami nem szokása, szive nagyot dobban.~Kiveszi a puskát
19 Elbe|           Veszi a kezébe, vele egy nagyot vág.~Nekihuzódozik, könnyebb
20 Elbe|           engem.”~Örömében a griff nagyot kukorékolt,~Majd kihasadt
21 Elbe| kéményseprõ.~No de hát annál jobb, nagyot tettél értem,~Nekem is ugy
22 Elbe|          dobban erre szíve,~De oly nagyot ám, hogy az hivé, meghallják,~
23 Elbe|       mennyi ember ássa.~Mert hogy nagyot fordult a világnak sorja,~