1-500 | 501-665
Rész, Fej.
1 Lir| jer, te sokkal többet érsz~Mint e honnak sok hûtlen gyermeke;~
2 Lir| és világok istene!~Látom, mint rohantok a lég ürében,~Koporsótokban
3 Lir| cimborák, kik szétmenétek,~Mint az anyányi verebek?...~Oh,
4 Lir| én...~- Hisz olyan trupp, mint a miénk volt,~Nem is volt
5 Lir| mén?~- Mert olyan trupp, mint a miénk volt,~Nem is volt
6 Lir| szebb koszorúja~A hírnek, mint a közszeretet?~Ahol nagy
7 Lir| köszönnöm érte;~E kebelt, mint maga, egyenessé~S õszintére
8 Lir| lelkem ez õszinteségben,~Mint magát kinõtt fa, oly kemény
9 Lir| nem csóválta a fejét úgy, mint õk,~A szél akárhonnan kezde
10 Lir| neked.~S szeretni foglak, mint te engem~Akkor szerethetél~
11 Lir| Visszasóhajtgatja.~Vajha most is, mint rég~Csodák történnének,~
12 Lir| felsõ szomszédban;~Különben mint a rossz pénzt ismerni szokják,~
13 Lir| így szól a lovaghoz:~Annyi mint a! no hát vezess az oltárhoz.~
14 Lir| Mert mindig mást beszélt, mint a szíve érzett,~S lett egy
15 Lir| hivatalt vállaljak én is?~Már mint én, ugy-é? - hivatalt?~Szép,
16 Lir| ajtóihoz!~Vesd el magad, mint a darabfa~A fõnök úr csizmáihoz.~
17 Lir| kékül,~Majd meg vörös lesz, mint a rák,~Hát még ha tréfából
18 Lir| Az elég szemem fényétõl,~Mint napsugártól a folt.~De meg
19 Lir| kérdjetek;~Olyan vagyok, mint az idõ,~Mely a vihart elõzi
20 Lir| leszesz és hatalmas~Úgy, mint ezerév elõtt,~Mikor Árpád
21 Lir| egyszer a Perczelünk csak,~Mint a mennykõ, ott terem,~S
22 Lir| dicsõ~S nem gyalázatos lesz, mint a tied!~Oh, nagyszerûen
23 Lir| fenekében,~Lángolóbbat, mint a régi, mely gyujt~A halott
24 Lir| vagyok talán,~Ki úgy imádlak, mint ohajtod~- Ezernyolc s fél
25 Lir| Nem szeretnek úgy soha,~Mint ahol megúnt testvéred~Él,
26 Lir| üres fejûket~Látogatsz meg, mint magad,~A nagy és bölcs nem
27 Lir| cserebogár s repülnél~Sebesebben, mint a madár, mint a szél,~Nem
28 Lir| Sebesebben, mint a madár, mint a szél,~Nem kérnélek én
29 Lir| Szemed fénye gonoszabb, mint~A temetõ bolygó fénye,~Legalább
30 Lir| nem átkozand meg titeket.~Mint más szegény, lophattam volna;~
31 Lir| földönfutó és könnyezett.~Mint láb alá teremtett férget,~
32 Lir| gyanánt, ki~Most úgy hal meg, mint ellenségetek! -~ ~
33 Lir| orditozva reszket~A rengeteg, mint megkorbácsolt gyermek.~Elhíresztelt
34 Lir| itt - jöjjön bár kisértet,~Mint odakünn kiállni a szélvésznek?”~
35 Lir| gondolással!~Álmodol majd, mint a liliom~Forróságról - nyári
36 Lir| S annyi árulót kioltott.~Mint hûtlen barát, ha baj van,~
37 Lir| ez dajkálja,~Hogy majd mint hûséges szolga~Szemét örökre
38 Lir| ezentul ismernéd el...~Csak - mint illik - essél térdre,~Örök
39 Lir| halálomban!~Szeretlek, úgy mint magamat,~De szeretnem úgy
40 Lir| égben,~Volna-e szebb sírja, mint ott,~Ég-föld közt, a fellegekben?~ ~
41 Lir| El is ülte lakodalmát.~Mint a võlegény ohajtá,~Gyors,
42 Lir| II~Szól a zene, harsog~Mint diadalének...~El innen,
43 Lir| látom...~Szól a zene, harsog~Mint diadalének...~Én oly búsnak
44 Lir| III~Föltámadni, mint a felhõ,~Mely az égre derülten
45 Lir| Száll alá a szomju földre!~Mint a szellõ bujdokolni,~Mást
46 Lir| mindhijában;~Megfejtetlen, mint egy álom,~Átsuhanni a világon~
47 Lir| gyõzelem~Képein merengek.~Mint egy új Napoleon~Verem a
48 Lir| Mintha az is egy pár volna,~Mint kik itt lenn a kunyhóba~
49 Lir| az esõtõl.~El nem alszik, mint a kedve,~Szeretõje van eszébe;~
50 Lir| rézszavára~Az õsz idõ meglátogat.~Mint félénk vadgalamb, ki látja~
51 Lir| Most olyan száraz, fekete,~Mint a korom.~Egy csipkebokor-ágon~
52 Lir| legyen szivünknek cégére,~Mint akármi hitvány korcsmának,~
53 Lir| drágagyöngye ez.~És ha - mint e fájó életû,~Kishitû csoport
54 Lir| kilátszani a bûn~Özönébõl, mint egy Ararát!~Egy az átok,
55 Lir| a sor, mely szétszakít,~Mint az égbolt két szép csillagát:~
56 Lir| soha senki.~Bujdosunk mi, mint a szél;~Mint az elátkozott
57 Lir| Bujdosunk mi, mint a szél;~Mint az elátkozott lélek,~Mely
58 Lir| szép leányom!~Hogy te, mint a nap, olyan vagy,~Oh, az
59 Lir| Egynek égõ, másnak fagyos.~És mint a nap, midõn fölkél,~Lenyugszik
60 Lir| szemed;~Eloszlatja búmat, mint a~Nap a sötét felleget...~-
61 Lir| Oh, ez átkos gondolat,~Mint a villámlás az éjben~Fölriasztja
62 Lir| nézek~Szótalan és iszonyún, mint~Gyilkosára a kisértet...~
63 Lir| földön hatalom,~Oly erõs, mint amit érzek~Miattad, a fájdalom.~
64 Lir| S viselem a gúnykacajt,~Mint a harcos a rongyot, mit~
65 Lir| Örömiden szánakozom~Jobban, mint gyötrelmiden.~Nézz tükörbe
66 Lir| Tán magam is tudnám ezt, mint~Holmi udvaronc legyek.~De
67 Lir| S én nyugodt leszek már, mint a~Tûzhegy, mely maga mögött~
68 Lir| Te elõtted pedig a mult,~Mint hazajáró halott~Emelkedik
69 Lir| szeretlek,~Mégsem olyan mostoha,~Mint e szót igaz kebelbõl~Meg
70 Lir| hallanod - soha!~Szeretlek, mint egy szép szobrot,~Mit a
71 Lir| 1855)~ VII~Mint egy szép halott élsz~Emlékezetemben,~
72 Lir| utánad, jár a képzelet,~Mint szivárvány után a gyerek.~
73 Lir| tetszel valóban énnekem,~Mint egy szép szivárvány keleten,~
74 Lir| ismérnéd, kinevetnéd;~És mint égõ napsugár~Fáj, ha a még
75 Lir| Büszke lelkem e szava~Több, mint minden „szeretlek”, mit~
76 Lir| Rá szakad a terhes felhõ,~Mint a zápor hull a villám,~Gyújt
77 Lir| düh, szégyen.~Volna arcom mint a tied,~Volna bár oly kemény
78 Lir| Méltatlanabbat fogsz szeretni majd,~Mint ez történik rendesen;~Ez
79 Lir| magasra fejecskédet,~Szökdelj, mint egy kis pillangó;~És ne
80 Lir| Legyen átkozott e sejtelem!~Mint a szív az, melyben megterem.~
81 Lir| legszebb vagy lelkemben,~Mint a nap a kristálytengerben.~
82 Lir| Nézd magad lelkem tûkörén.~Mint a nap a miljom habokban,~
83 Lir| búból-bánatból.~Oly szomorú, mint az õszi szél.~Fogy a sugár,
84 Lir| Szivem tépik, fejem ingatják,~Mint a szél a fának sudarát.~
85 Lir| 1856)~ XV~Mint az erdõ napsugártól,~Én
86 Lir| meggyuladtam;~És elégek, mint az erdõ,~Melynek lángja
87 Lir| füstje fölszáll,~Magasan, mint a szivárvány;~És a fojtó
88 Lir| lel rá,~Csak úgy zsong, mint a szélhárfa.~És talán jobb! -
89 Lir| amely nékem~Utálatosb, mint minden kín~Lenn a pokol
90 Lir| eltemessétek.~Élni fog bánatom,~Mint nehéz nagy átok;~Látni,
91 Lir| nehéz nagy átok;~Látni, mint a rémet,~S hallani fogjátok.~
92 Lir| gúnyol a fény,~Fagyosan, mint most te engem:~Akkor jussak
93 Lir| senkisem;~Szeretnék sírni mint a zápor,~Oly nagyon, oly
94 Lir| Oly homályos nekem minden,~Mint aki nehéz álmot lát,~És
95 Lir| XXVIII~Eltakartam képed mint kit elitéltem~S emlékezetembõl
96 Lir| szivedbe,~Nem éget úgy még sem, mint bûnüzlet máza.~Oh mert,
97 Lir| van, s nem is lehet soha.~Mint két különbözõ égitest lakója~
98 Lir| Ha nézek elmerengve rád:~Mint fáklyaillat temetõbõl,~Egy
99 Lir| selejtes földben,~Kiirthatlan, mint a tarack.~Istenrõl, ördögrõl,
100 Lir| remekké egyesül,~Eloszlik, mint felhõ az égen,~Örökre föllelhetlenül.~
101 Lir| dalomban eszméd, neved.~De, mint az istent, föl nem fognak,~
102 Lir| tarjagos felhõknek ormán,~Mint fehér szûz a zárda tornyán,~
103 Lir| Merengve néz a keresztfákra,~Mint csöndes õrült, ki andalgva~
104 Lir| egy hideg fehér halottra,~Mint holdsugár a sírszoborra;~
105 Lir| egyre távozik, halódva,~Mint búcsuének a tengerben;~És
106 Lir| dicsõ kor,~Be szép volt a!~Mint sugár a nap után, ha~Beestellett,~
107 Lir| jámbor vala épen~Olyan ember,~Mint ki ugyan sokat tud, de~Keveset
108 Lir| Takarózik tüzokádó~Füstgomolyba.~Mint prédára kerekedõ~Gyors karvalyok,~
109 Lir| Mátyás király áll közöttök,~Mint egy Isten!~ *~
110 Lir| Hiszen úgyis épen olyan,~Mint a félig sötétült ég~Csillagokkal
111 Lir| Körülötte a török had,~Mint egy mozgó nagyobb város.~
112 Lir| döntöm!”~Európa elhalványult,~Mint szóval riasztott gyermek,~
113 Lir| világért,~S többet érsz, mint egy világ.~
114 Lir| volna mennyed ajtaja.~S én, mint gyõztes, ellene fölé,~Sírodra
115 Lir| itt engem.~Több vagyok, mint ember, és mégis~Boldogtalanabb
116 Lir| habok oly halkan susognak,~Mint a haldoklók ajkai,~Kik jobb
117 Lir| szendregve pihennek a népek.~Mint a forró nyári dél a néma
118 Lir| õröl, morzsol!~Körülöttem, mint az oceáni habok,~Egymást
119 Lir| csók lenne itt elsõvé,~S mint a parázs égne csöndes hamu
120 Lir| szerettek, éltek,~S testben, mint a fû, fa, bogár, halhatlanok.~-
121 Lir| nap képe úgy elfeketül,~Mint az ember arca a bitón.~És
122 Lir| rozzant föld még szétmállik,~Mint a nagy tudósok jósolák.~
123 Lir| Hulljon a romlás kéntüzesõje;~Mint Sodomát, temessen el;~S
124 Lir| utókor jobb fia, népe,~S mint a jelen õs Pompéjit,~Rendre
125 Lir| tudja.~Csak nem úgy van, mint volt, de nem úgy, mint hajdan!~
126 Lir| mint volt, de nem úgy, mint hajdan!~És ha nincs úgy,
127 Lir| rakott veszedelmes útak,~Mint a csíkos vászon, szépen
128 Lir| föl ezt a szép világot!~Mint szerelmi kínban nyögõ vadgalambok,~
129 Lir| Úgy rivaltak örömükben,~Mint a lakodalom népe.~Ami most
130 Lir| kicsit leszeltek,~- Már mint a szükség kivánta -~S hírvivõül
131 Lir| Mit isten számára kimért.~Mint ifju õ is szeretett, és~
132 Lir| annyi kedvvel ürítném ki~Mint õ, az élet poharát,~S nézhetném
133 Lir| mered.~Mely szikrává törik, mint a koha,~De meg nem lágyul
134 Lir| Néma és tán határtalanabb,~Mint maga a szörnyû sivatag.~
135 Lir| csak olyan volt szép arca,~Mint hajnalban harmatgyönggyel~
136 Lir| Hogy nézése oly vidító,~Mint fiatal iharerdõ~Lombjai
137 Lir| a hangja, hát a hangja!~Mint az égi angyalének,~Mit magasból,
138 Lir| Oly szédítõ gyönyörûség:~Mint a menyegzõi éjen~Szûz ajakra
139 Lir| Melynek mély volkán tüzében,~Mint a láva, olvad a szív.~Ah,
140 Lir| Szenvedõ szivek mélyébõl,~Mint a tömjén szállt feléje.~
141 Lir| Csöndes titkos boltozatja,~Mint megannyi szent kápolna,~
142 Lir| Világhíres nagy vitézek,~Mint a cédrus, karcsu szépek;~
143 Lir| Kékes tömjén fellegek közt,~Mint virrasztó éji lámpa,~Vándorolt
144 Lir| Közbe-közbe a nagy csöndben,~Mint vékonyka holdsugárszál,~
145 Lir| száradt a föld.~A berekben mint a vázak,~Lombtalan meredtek
146 Lir| volna;~Most olyan lett, mint a szérü,~S még kiégett szálait
147 Lir| szélvész~Messze hordta, mint a pörnyét.~S mint az égett
148 Lir| hordta, mint a pörnyét.~S mint az égett háznak hamvát,~
149 Lir| mult azonban.~Egyik olyan, mint a másik.~Egyalaku és egyhangu.~
150 Lir| változatlan~Úgy maradt meg, mint a sírban~Az örökkön égõ
151 Lir| folt arany gyapju,~Elfut mint a kergetett juh;~Amodább
152 Lir| Amodább egy lomhán laffog,~Mint valami anyatúzok,~Unja a
153 Lir| Majd amott éjszak-nyugatnak~Mint fölingerelt oroszlán~Ágaskodva
154 Lir| Szélviharos, jeges felhõ,~Mint valami terhes átok...~Ah
155 Lir| volt,~Eperérés idejében.~Mint egy óriás arany sas,~Kit
156 Lir| olyan~Fényesek, fehérek, mint a~Holdsugárok a sírszobron.~
157 Lir| Mégis édes, mégis vonzó,~Mint a vértanu-halálkéj,~Melyben
158 Lir| Kínja édes és lövellõ,~Mint boldogtalan szerelmes~Önszivébe
159 Lir| azután elhalóan~Oly szomorú, mint a gyászdal,~Mit sötét rom
160 Lir| Kõsziklák megrepedeznek~S mint az õrült hableányok~Mély
161 Lir| a várnak minden tornyán~Mint az égõ lobogó láng~Rózsaszínü
162 Lir| százszorta szomorúbban,~Mint az a siralomének,~Mit keserves,
163 Lir| vezeklõ gyászos hangok,~Mint hömpölygõ árhullámok,~Az
164 Lir| Elöntötték bús panasszal;~S mint a délibáb a puszták~Szõke
165 Lir| kerek földet ki bírtam,~Mint nadály a vérét szíttam,~
166 Lir| okosabbat nem tehettek,~Mint ha arcotokra esve~Azt mondjátok:
167 Lir| Megeredt a könnyem árja.~S mint a sebes essõ, hosszan~Sírva
168 Lir| hazámat jobb szerettem,~Mint az ellen becsülését.~Jobb
169 Lir| szerettem (megmutattam),~Mint magát a dicsõséget.~De boszum
170 Lir| Fehérlettek a szent csontok.~Mint boszút esdõ kisértet~Ébren
171 Lir| elárultatva,~Eladatva általok, mint~Közönséges útonálló~Végezém
172 Lir| vékonyabb hang,~Oly sirámos, mint az árvák~Jajgatása sírgödörnél,~
173 Lir| dicsõültet õk, a papok, látták,~Mint prófétát ülni Isten jobbja
174 Lir| a fátylat~Éri, és ott nõ mint egy fekete csillag,~Aztán
175 Lir| elõtt.~Mogorván, kutatva, mint csapázó véreb~Megint utnak
176 Lir| másodízben változtata útján.~Mint ki könyvet olvas, levelét
177 Lir| boltozatrul.~Zajtalan, szünetlen, mint ahogy a vér foly~Bitón függõ
178 Lir| Kinyitja ablakom;~Kirepülök mint a madár,~És járok szabadon.~
179 Lir| völgy ölén~Elcsöndesedik õ,~Mint édesanyja kebelén~A síró
180 Lir| tavaszban,~És látom, hegy-völgy mint virul;~Szûz rózsabimbó szép
181 Lir| minden~Hiábavaló bölcselet.~Mint aeolhárfa, emlékemben~Zendül
182 Lir| épen olyan~Égetõn ragyog, mint a nap?~No de Isten jól akarta,~
183 Lir| Mai gyönge nemzedéknek!...~Mint a vézna, vad sikárfû~Vizmosott
184 Lir| higyjétek el nekem, hogy~Mint a kora hajnalfényben~Fehér
185 Lir| Ott pihent két halma közt, mint~Koromszárnyu hamvas lepke,~
186 Lir| Ah! távol se érne annyit,~Mint e gyilkos szép szemeknek~
187 Lir| Reszketett minden sugára,~Mint a nyárfalevél, a kéjtõl...~
188 Lir| kerülte~E világi anyamagzat~Mint bûbájost, megigézõt.~Mert
189 Lir| még a napsugár se szebb, mint a vér...~Ma csak ma, de
190 Lir| szembe látlak!)~Ugy remegek, mint nyárlevél,~Ha forró déli
191 Lir| ful a szél, szaggat fákat,~Mint valami dühödt állat.~Ablak,
192 Lir| van ám~Nem úgy van ám az, mint mondják,~Sokat beszél a
193 Lir| Sokat beszél a rossz világ.~Mint a nap a felhõk közül,~Az
194 Lir| denevére -~Szívom ajkad, mint a vampir...~És ölellek,
195 Lir| Mert ami szint’ oly drága, mint te,~Mi szentebb még tán,
196 Lir| te,~Mi szentebb még tán, mint magad,~Mi nélkül hitvány
197 Lir| Csak a búja él itt.~És mint a hû méh sokáig~Ama lomb
198 Lir| szünetlen, változatlan,~Mint befagyott emlékezet.~Itt,
199 Lir| eme függöny éjjelében,~Mint egy-egy villogó gyilok,~
200 Lir| összekeveri,~Ki-kicseréli, mint álomtalan~Játékos a kártyát,
201 Lir| Örökké tartónak kell lennie.~Mint semmisíthetné meg önmagát?~
202 Lir| halál~Nem oly szünetidõ-e, mint minõt~A vallató biró kínpadra
203 Lir| Szétzúzik ottan észrevétlenül,~Mint egy galambtojás, mit a magasból~
204 Lir| egyre, lobogó~Sörénnyel, mint az elragadt fiut~Eszeveszett
205 Lir| fáradhat, nem ülhet el soha,~Mint léglakó parány...~
206 Lir| itten domborul, meg elsimul, mint~Egymást üzõ, egymásba olvadó~
207 Lir| lesz annak éjjele;~Több mint elég, hogy benne a vonagló~
208 Lir| Míg végre ismeretvágy, mint merész~Szirtkalauz fölviszi
209 Lir| Gina emlékkönyvébe)~Mint a Montblanc csucsán a jég,~
210 Lir| ekkor még szivem kigyúl,~Mint hosszu téli éjjelen~Montblanc
211 Lir| még, aki igazán,~Önzetlen, mint én, eztán is szeret...~ ~
212 Lir| szirt hasadéka~Sírja inkább, mint hajléka.~Ott beszélget rémes
213 Lir| tengereken hab~Mulik, születik, mint mára a holnap.~A szemfödelet
214 Lir| látásunk téved?~Az idõ áll, mint a nap,~S csak a hátán bolyg
215 Lir| hátha úgy van...~Az idõ is, mint a part,~Változik, de mozdulatlan...~
216 Lir| boldog, oly vidám vagyok.~Mint hányt-vetett hajós a révben,~
217 Lir| voltaképen~Ki boldogabb?), mint a gyerek.~Egyszerre örülök
218 Lir| természet,~Oly dicsõnek, mint én, ki lát?~E tiszta szív
219 Lir| hozzád,~Oly nyílt, igaznak, mint magad.~Az élet álnok versenyében~
220 Lir| Megõrzi létét egy mosolygás,~Mint csillagot az égi bolt.~E
221 Lir| mutat;~Mert szép vagy ott, mint a dicsõség,~Hódító, mint
222 Lir| mint a dicsõség,~Hódító, mint a diadal;~Tekintetedben
223 Lir| mindenségben!~Te is olyan vagy, mint a nap,~Tündöklõ a végetlenségben,~
224 Lir| Örvénye úgy el nem ragad,~Mint, ha szemedbe mélyedek,~Egy
225 Lir| A hazugságban mesterek:~Mint déli nap lángözönében~Fönnlebegõ
226 Lir| hõ szivekben lesz sirom,~Mint illaté az albumokban,~Mit
227 Lir| hagy egy hervadt szirom;~Mint láncolat a szellemlétben,~
228 Lir| mulat, rám gondol, lelkén~Mint a villámlás, átrezeg,~Ifjúi
229 Lir| holt nemzedékek~Szerelme, mint egy távirat.~Régmult, jövõ
230 Lir| Semmi sem bír már tevéled.~Mint az égõ hadi gálya~Minél
231 Lir| Korbács lesz az olajágból,~S mint bélpoklost hevenyében~Kikerget
232 Lir| úton-útfelen,~És megölelném mint barátom,~Ki találkoznék
233 Lir| végetlenségében~Nagylelküen, mint nap ragyog.~Sugárait mint
234 Lir| mint nap ragyog.~Sugárait mint távol csillag~Rád verje
235 Lir| Elnémulva, bámészkodva,~Mint a többi kövült béka -~Legalább
236 Lir| leszédül sohajától.~Haja, mint a szomorufûz~Lóg alá a somfabotra.~
237 Lir| még leány kiváltkép,~Arca, mint a liliom.~Hogy ez a virág
238 Lir| Hol az erdõk boltozatja~Mint egy isten-trónterem,~Nap
239 Lir| mindég teli.~Csupa ábránd, mint az erdõ,~Kenetes ajkán a
240 Lir| erdõ,~Kenetes ajkán a hang,~Mint a völgybõl égbe rengõ~Mélabús,
241 Lir| szeretsz, s nincs egyéb vágyad,~Mint Neki e forró imádat~Elmondani
242 Lir| az, fut végzetétül,~Mely, mint kárhozat, sötét.~Szív, melyben
243 Lir| e földön mennyet éltek,~Mint megszedett virágra méhek,~
244 Lir| voltak.~Nem úgy van az, mint hiszik, tartják.~A porban
245 Lir| Mely visszaásit onnan rája,~Mint a halott leesett álla...~
246 Lir| hõn sohajtó lebke szél,~És mint a méz a méheszárnyon,~Már
247 Lir| mi nép! Örök hatalmak!~Mint hazatérõ csürhe, hogy rohannak -~
248 Lir| Hisz neki ebbõl van több, mint elég.~Mind szükséges dolog;
249 Lir| országos és családi - „görbe” -~Mint mondogatják némely „mokra”
250 Lir| fenséges magas.~Ott fürdik mint a csirpelõ veréb.~A költõnek
251 Lir| pézsmás levelén~Ez villog elõ, mint Mene Tekel -:~„Vörös frakkomban
252 Lir| legelõre.~Most egybe az erdõ, mint a pokol~Rémmel telik el,
253 Lir| Rémmel telik el, besötétül.~Mint síri lehellet, száll a bagoly,~
254 Lir| De profundis~Mint az árva holt anyára,~Úgy
255 Lir| napokról...~„Leszen úgy, mint régen volt.”~Vagy talán
256 Lir| telivér.~Meztelen vagy, mint az isten,~Kinek testét eszik
257 Lir| elköltözött:~Tetemeden, koporsódon~Mint a féreg, nem rágódom,~Ott
258 Lir| Mi rimelne össze szebben,~Mint két szívnek dobbanása?~A
259 Lir| Terítve dúsan, ékesen,~Mint ez magától értetõdik.~De
260 Lir| urak.~Nektek fölmondnak mint cselédnek,~Mint a ruhát
261 Lir| fölmondnak mint cselédnek,~Mint a ruhát fölváltanak.~Sok
262 Lir| tejútját egyedûl~Tartjuk, mint Atlasz az eget.~Házam nélkül
263 Lir| Házam nélkül úgy szétrepül,~Mint az anyányi verebek.”~Összenéz
264 Lir| egy morzsája~Nagyobb úr, mint a Himalája.~Tövébe, hogyha
265 Lir| csöndje fönségében~Sötéten, mint a Notredame.~Az égi tündöklõ
266 Lir| vagy más a csillagokban,~Mint ami itt uralkodik?~Elmélkedénk
267 Lir| Dadogva, míglen elakad,~Mint gyermek, ki az éjszakába~
268 Lir| elérhetlen vagy, messze,~Lelkében mint halhatlan eszme~Emléked
269 Lir| nagyon.~Úgy ég a vérem, mint a kátrány~A tengeren kigyúlt
270 Lir| tengeren kigyúlt hajón.~Mint a salétromos rakéta,~Mely
271 Lir| olcsón: egy üveg borért...~Mint mikor a hajó a víztölcsérben,~
272 Lir| a határon;~Én látom azt, mint Lót, rég, egyedül.~De nem
273 Lir| hal meg köztük egy igaz.~Mint egykor Herkulanum és Pompeji~
274 Lir| nincs egyéb,~Úgy érzem, mint a legnagyobb~Szégyen, gyalázat
275 Lir| is édesb lelki élvezet,~Mint megfigyelni a természetet,~
276 Lir| õket képen, s hajszolád,~Mint pásztor a tilosba ment gulyát.~
277 Lir| szégyenkezve, esdve néz reád,~Mint kéregetõ özvegy útfelen,~
278 Lir| hamvain „és szebb lesz, mint volt!”~Én nemzetem, napod
279 Lir| felelnének.~Ülök a füves bozótba,~Mint ki virraszt, hallgatózva,~
280 Lir| inséges volt a kosztod,~Mint fegyencházi gazdasszonynak.~
281 Lir| úgy eresztesz el magadtól,~Mint gazdag ház fukar gazdája,~
282 Lir| prédikál.~El van találva egyik, mint a másik,~Csak mindegyiknél
283 Lir| Ezen a szép tündér világon.~Mint igazi mohamedán~Próféta
284 Lir| Külön-külön, megfoghatatlan:~Mint ellentét mind egyesül~Benned,
285 Lir| és a hõ dél.~Szebb vagy, mint mind az angyalok,~És csábitóbb
286 Lir| vállad oly hideg, fehér,~Mint a szûz hó a Kárpátokban.~
287 Lir| gyújt, ha közel ér,~Perzsel, mint villám olthatatlan.~Bájad
288 Lir| bûvösb annál?~Az tüzesebb, mint a pokol,~És édesebb a menyországnál...!~ ~
289 Lir| Fürkészve egyre a nyilásokon,~Mint befogott ló a száraz malomban,~
290 Lir| élõk mind rabok vagyunk.~Mint neked itt a vég, nekünk
291 Lir| bús agyunk.~Gyorsabban, mint te ádáz börtönödnek~Rázod
292 Lir| az adó lesz kétszerannyi, mint ma,~De kulcs, arány csalatkozhatlan
293 Lir| erkölcs fensége adja;~Ha mint megannyi Cortez Nándor,
294 Lir| Csillanó tükrén a tónak,~Mint az árnyék, leng a csónak.~
295 Lir| az árnyék, leng a csónak.~Mint az árnyék, olyan halkan,~
296 Lir| Ez a te komédiád?~Az idõ, mint e nagy orsó,~Forg, de nem
297 Lir| szüntelen.~Csóválgatja, mint egy zsákot,~Ismeretlen õs
298 Lir| is csak úgy nem tudjuk,~Mint magunkról, hogy miért?~ ~
299 Lir| fiatal felesége~Szende, mint husvéti bárány.~Egy kis
300 Lir| szemfényvesztõn~Úgy hever, mint jó terméskor~A vadalma,
301 Lir| Sebes esõ veri a födelet.~Mint nyáj, ha komondor ûzi avarban,~
302 Lir| Egymásra nyomulva, eltünedezve,~Mint lelkemen át a gondolatok...~
303 Lir| tehetetlen, mozdulatlan,~Mint rágja undok féreg, õrli
304 Lir| haza várja lelkedet.~Hogy mint kisértet kelj föl, eltemet.~
305 Lir| a nagy tanuság,~Hogy aki mint hõs halt meg a kereszten,~
306 Lir| kik a máglyán elégtek,~Mint visszaröppenõ láng, szálltok
307 Lir| dermedt ajkamon~Égessetek meg, mint egy átkozottat -~És legyetek
308 Lir| benne~Csodás, ködös távolba, mint~A Szaharában, messze, messze,~
309 Lir| felelet dermesztõ némaság.~Mint az adós, fizetni képtelen.~
310 Lir| nincsen erre más vigasztalás,~Mint bús enyészet, örök elmulás...~
311 Lir| multból fölmerül egy pillanat,~Mint oceánból elsülyedt sziget;~
312 Lir| Ét-háló-társalgó terem,~Mint világfürdõkön divat.~Orvos,
313 Lir| csatáztak, haltak,~Több mint egy fél évezredig,~Neki
314 Lir| únja már, gyülöli mind,~Mint ellenségeket tekint~Mindent,
315 Lir| paradicsom gyümölcse,~De mint az éden kapujánál,~Im itt
316 Lir| világtól,~Lakása egy erdésznek,~Mint nyájas föcskefészek,~Lombok
317 Lir| tiszteljék!”~Ki boldogabb, mint õ, ezt hallva?~Bár a falon
318 Lir| vásár.~Most õ is ember, mint a többi,~Egy közönséges
319 Lir| Könnyülten, bûnbánón, zokogva~Mint egy vezeklõ a templomba...~
320 Lir| tudja, nem-e boldogabb.~Mint sokan ott, hol annyi csáb
321 Lir| boldog éj,~Utána alszik, mint a téj,~Mint a kidöntött
322 Lir| Utána alszik, mint a téj,~Mint a kidöntött szálfa, télen,~
323 Lir| ugrándoz~Fürgén, vidáman, mint a csík.~És kérdve tõle,
324 Lir| bucka élén,~Mereven áll, mint a cövek.~Noha pedig már
325 Lir| fáradni untalan,~Bolyongnia, mint Ahasvérnek,~S jó még, ha
326 Lir| tovább...~Mennek, menelnek, mint a fõvezéri~Szemlére kivezényelt
327 Lir| Egyszer csak a nagy éjszakába,~Mint a mindenható kezétõl~A végtelenbe
328 Lir| mindig újak~Jönnek, suhannak, mint a felhõk.~Örök a léte a
329 Lir| Kétségüzötten neki vált.~Mint a fogoly vad mély veremben,~
330 Lir| oly sötét, akár a~Börtön, mint itt ez a mienk.~Bûn a teremtés,
331 Lir| hittem,~És szebbnek láttam, mint valóban -~Aztán szerettem,
332 Lir| önfeledten.~Úgy tettem, mint te. Szórtam lángom~Mindenfelé,
333 Lir| úgy néztél rám, bármi ére,~Mint édes anya az ölében~Reá
334 Lir| láthattad arcod tisztábban, mint~Tengerszemében a Kárpátnak,~
335 Lir| lóg a nyelve,~Hogy fölfelé mint a kutya~Nyalja a talpat
336 Lir| hátha kételyemre írt ád.~Mint óriási kõvé vált hárfa,~
337 Lir| Hajolva, mélán hallgatózom.~De mint üres, száraz kagylóban,~
338 Lir| kértemre.~Egy hang, olyan bús, mint a többi,~Csak hajtogatja,
339 Lir| Szerény paradicsom,~Jobb, mint amaz, mivel~Itt semmi tilalom.~
340 Lir| Testbõl a lélek válni készül,~Mint kard kiröppen hüvelyébül.~
341 Lir| Benne a földek sokasága,~Mint öntudatlan csecsemõje,~Úgy
342 Lir| hogyha így? Ki tudja? Hátha?~Mint örök mécs, leül halmára~
343 Tore| hír szele,~Öldöklõ volt, mint Számum lehe:~Hogy megfertõzve
344 Tore| bárki másnak~ földi mint a többi~Õk nem~Most már
345 Tore| a hír szele~Öldöklõ volt mint Számum lehe,~Hogy megfertõzve
346 Tore| földi~Szép martalék, esendõ mint a többi~De nem egyetlen,
347 Tore| hagyni itt e szép világot,~Mint aki itt fellelte,~Mi legszebb,
348 Tore| minden, mennyi szép e földön!~Mint a lenyugvó napsugár ujjaival~
349 Tore| Hogy élni kell tovább, mint Ahasvérnek,~S fájdalmaink
350 Tore| Alámerülni kiontott vérbe,~Mint nap, mit elnyel izzó óceán...~
351 Tore| elnyel izzó óceán...~Letörni, mint egy óriási szálfa,~Mit forgószél
352 Tore| csavar ki hirtelen...~Leesni mint Éden bosszuálló...~Vagy
353 Tore| Éden bosszuálló...~Vagy mint gonosztevõ vesztõhelyen...~
354 Elbe| páros;~Játszva ing lován, mint büszke hadi gálya,~Mely
355 Elbe| lábát mikor ér a földre;~Mint a szél hajtotta futó fölleg
356 Elbe| nemesebb lelkû,~Semhogy - mint galádul koholt gyanu terhel:~
357 Elbe| eltûnt a zordon bús idõben,~Mint a kanyargó sas fekete felhõben.~-
358 Elbe| képe tûnt elébe,~Kinek, mint e bércnek idegen határba,~
359 Elbe| zöld selymén a gyepnek,~Mint a messzirõl jött fáradt
360 Elbe| idejébõl.~Arca egy sebháló. Mint még álló oszlop~Õs romoknál,
361 Elbe| hajszását húzta föl cselõre,~Mint szélingatott tölgy, csikorgott
362 Elbe| voltam olyan szegény ember, mint te!”~„Béla herceg vagyok,
363 Elbe| boldogabb mult elõtte kitárul,~Mint midõn szûk völgybõl hegytetõre
364 Elbe| viselné vele terhes róna,~Mint amily nehéz a szívemen valami...”~
365 Elbe| rajta;~Hanem majdha egykor - mint hiszem, remélem,~Isten e
366 Elbe| akkor ülj le ablakomnál,~S mint kisértetes szél düledezett
367 Elbe| És a völgy csöndes volt, mint valami zárda,~Mintha a teremtõ
368 Elbe| Szemében, mely könnytelt, mint a felleges ég,~Koldusvezetõnek
369 Elbe| Sólyommal vadásztam, midõn mint haramja~Egy szilaj lovag
370 Elbe| fémlett fekete szemében.~Mint a tûzkõszikra barlang éjjelében.~
371 Elbe| elég lett múló életére.~Mint az erõs tölgynek villámütött
372 Elbe| fehérlett a szép lyány,~Mint fehér galamb egy sötét bástya
373 Elbe| válaszképen:~„Ha úgy van, mint mondod, jó helyütt jársz
374 Elbe| szeme égett.~Fekete ruhában, mint a sötét éjjel,~Mint a hold
375 Elbe| ruhában, mint a sötét éjjel,~Mint a hold világa, holt halovány
376 Elbe| Végre gyõzödelmes ki lett, mint a jelen,~Ez a gyõzhetetlen
377 Elbe| tölt erdõ keble pihegése.~Mint az ifju erdõ szíve dobogása,~
378 Elbe| fejezni kereken számokkal.~Mint a mennydörgés a gyujtó villámlással -~
379 Elbe| kilövellõ fényes gondolatok~Mint a nap sugári - megszámolhatlanok.~
380 Elbe| Forditotta a jó alkalmat javára.~Mint már ösmerõs a lyány elébe
381 Elbe| emeli magosra a bárdot -~Mint az éjszakában csillagok
382 Elbe| valóban~Szerelemben úgy, mint harcias dolgokban.~Egykoron
383 Elbe| arcán~- Haloványult ajka, mint fogyó szivárvány~Kérdezé
384 Elbe| pillantott,~Arca oly piros lett, mint elõbb halvány volt.~Minek
385 Elbe| Mely lesujt vagy derít, mint a jó reménység.~És fekete,
386 Elbe| hallottam;~Bárki légy - mint külsõd, tartásod mutatja,~
387 Elbe| Soha sincsen oly kedv, mint amidõn másnap~Határnapja
388 Elbe| nap nem is tud gyülölni.~Mint a Niagarán andalgó dereglye,~
389 Elbe| meg, csak lehull magától,~Mint aszott gyümölcs lehull az
390 Elbe| osztja a király legottan.~- Mint a sas, mely pihent kõszálon,
391 Elbe| rovására küzd az elsõségen.~Mint vérontás-jósló üstökös az
392 Elbe| Elvetõdik ide magában, véletlen,~Mint egy földönfutó vándor, szerencsétlen, -~
393 Elbe| gyáva ész!~Vagy nem olyan-e, mint a nap, a szerencse,~Mely
394 Elbe| elõtt egyenlõ a magyar, mint a cseh?~S nem erõs-e karom,
395 Elbe| Elhihedd, magamnak jobban fáj, mint néked.~Ródd föl ezt ne nékem,
396 Elbe| haraszton magyarázhatlan nesz,~Mint a szunnyadó föld halk lélekzetet
397 Elbe| Diadalmaskodva a nagy messzeségen.~Mint a szálló idõ sûrü érverése,~
398 Elbe| végütését pajzsa~Fogta föl, - mint villám láttalan leszállott,~
399 Elbe| amúgy pajtáskint beszélve.~Mint kisebb halmok közt zord
400 Elbe| hullva;~Föllobog sörénye mint fekete zászló,~Dagadt ereinek
401 Elbe| is megdöbbent szivében.~Mint midõn a nyári napközépi
402 Elbe| apáid.~Fölvont sátorában - mint a had bírája,~Méltósággal
403 Elbe| hinni egyik sem akarja.~Mint midõn dúló szélvihar erõszakja~
404 Elbe| láttak világot.~Béla is mint hite törvénye kivánta,~Istenének
405 Elbe| kérõk e hitvány csalótól.”~Mint olaj a tüzet, villámok az
406 Elbe| tüzet, villámok az eget,~Mint a csöndes tengert a rohanó
407 Elbe| szavak fölháborították.~- Mint sisakján a szél rázta sûrü
408 Elbe| elfojtotta torkán~Dühe a szót, mint madárdalt az orkán.~Hanem
409 Elbe| és megfárad a villám -~S mint a méltóságos sziklafal visszhangja~
410 Elbe| pomerán hadak táborára,~Barna, mint a sejtés, mely szivökben
411 Elbe| sejtés, mely szivökben ébred,~Mint egy sötétségbõl kifejlõ
412 Elbe| csontjaidban volt java erõdnek,~Mint valamely lomha esetlen ökörnek?~
413 Elbe| most félve pillantának.~Mint nagy útra indult büszke
414 Elbe| Elfoglalta a trónt Endre mint a vénebb.~- Pomeránok Bélát
415 Elbe| I~Fehérek voltak vállai,~Mint a Kordillerák hava;~Szemölde
416 Elbe| ragyog,~S amelynek a föld, mint szerelmes apród~Csókdosva
417 Elbe| égett volna szakadatlan,~Mint ama hórebi bokor;~Úgy hevített,
418 Elbe| szépsége biztosabban ölt,~Mint egykoron az égbõl földre
419 Elbe| Szerint becsülte udvaroncait,~Mint voltaképi „szarvas” állományát.~
420 Elbe| szédelegtek, templomok~Táncoltak, mint a szél dobálta gályák.~Ah,
421 Elbe| oly szegénynek,~Szûknek, mint faragatlan közkoporsó,~Melyben
422 Elbe| néma, jelöletlen sírba,~Mint urasági béres a szemét-~
423 Elbe| ekkoron föllobbanó szivem,~Mint millió mázsányi dynamit,~
424 Elbe| kujtoroghatsz erre-arra, majd~Mint elcsapott hóhérinas, kopogva~
425 Elbe| állkapcája és zörögtek~S mint nyárfalevél remegtek csontjai.~
426 Elbe| emelet ablakán hamar!~S mint hosszú póznán leereszkedém~
427 Elbe| kaszáltam itt az embert, mint a szénát.~És a kövér rend
428 Elbe| halál~Boszúsan kapta föl s mint aki gyilkos~Élére méltatlan
429 Elbe| repülve, észrevétlenül, mint~Az éji pille, vagy a nagyfejû~
430 Elbe| Oly dermesztõ közönnyel, mint e hölgy~Reám. Fölségét sérti,
431 Elbe| tüzemre, mely~Olthatlan, mint a ház, amelyet isten~Haragja
432 Elbe| elválhatlanok,~Egymást üzik nyomon, mint összeláncolt~Két rabja a
433 Elbe| visszalépett volna az~Idõ, mint támadásra készülõ~Ragadozó
434 Elbe| pillangó élete;~Föloszlik és mint a selyemgubó~Új keverékbe
435 Elbe| a föld~Tányérja szélén, mint lenyakazott~Embernek porba
436 Elbe| növekvõ fénnyel megjelen, mint~Az elitélt világ közelgõ
437 Elbe| megbontott csillagtábor,~Mint a rekeszeiken áteresztett~
438 Elbe| körébõl érkezõ,~A magasból mint karvaly lecsapó,~Fákat tövestõl,
439 Elbe| borzong, össze-összerázkodik,~Mint a vadult mén oldalbordabõre,~
440 Elbe| Elszéledeznek árván, szétröppennek~Mint az anyányi verebek; a nép~
441 Elbe| tekinte és belém fogódzott.~Mint bátorságot áruló szatócshoz,~
442 Elbe| rendületlen nézi a világ~Bomlását, mint valamely színpadi~Földindulást?...
443 Elbe| hadd jönne már a végperc!~Mint násza éjén boldog võlegény~
444 Elbe| Mindenfelé több volt már a halott~Mint haldokló. A kéjnek, reménynek~
445 Elbe| darabja~Forgott körültem, mint betanitott~Vérengzõ vadak
446 Elbe| feküdtek~Alig ismerhetõleg, mint kirántott~S a szakácsné
447 Elbe| Egymásnak adogatva kézrõl-kézre~Mint kerekesdit játszó iskolás~
448 Elbe| labdát; edzve testemet,~Mint a kovácsok szokták a vasat.~
449 Elbe| Tüzes felhõkre zúgva-búgva, mint~Ezernyi vad bölény felbõszitett~
450 Elbe| templomtetõk verõdtek~S mint a tojáshéj töredeztek össze.~
451 Elbe| maguk.~Forrott az új világ, mint óriási~Hordó szüretkor s
452 Elbe| rendre sorakoznak~A dolgok, mint szilárd zászlók körül~Pèlè
453 Elbe| árja száll alább-alább~S mint egykor Afrodíte a habokból,~
454 Elbe| burkolózva~Szenderg az új világ, mint szûz leány;~De már közelg
455 Elbe| ernyõ ágait, melyek~Közül, mint éjbõl a Kaukázus~Hócsúcsai,
456 Elbe| táj;~Szent volt a béke, mint a szentegyházban.~Az ébredõ
457 Elbe| Az ébredõ madársereg dala~Mint hálaima áhitatszerûn;~Szûzen
458 Elbe| Szûzen fogant virágok illata~Mint áldozattömjén szállt ég
459 Elbe| a kéj borzadályát,~Mely mint az egykori, az elsõ éden~
460 Elbe| bõsz rémület fogott el -~És mint midõn a kitörõ Vezúv~Parázsszerû
461 Elbe| Megölték... irigy istenek...~Mint tiszta égbõl hirtelen, váratlan~
462 Elbe| Összhang s aránytalan, mint minden álom;~De mennyi és
463 Elbe| egyaránt -~Elsõ sugára, mint a hentes kése,~Hatol be
464 Elbe| Gúnykacaját, halálitéletem,~Mely mint a cherubim lángpallosa,~
465 Elbe| béka!” felelé amaz,~S így mint akit két egyenlõ erõ,~Ellenkezõ
466 Elbe| homályos, névtelen remény,~Mint egy még ismeretlen üstökös~
467 Elbe| boldogan, vidáman, szabadon,~Mint annyi irigyelt boldog filiszter,~
468 Elbe| irigyelt boldog filiszter,~Mint más közönséges veréb a tóban,~
469 Elbe| már látni (lábai elõtt,~Mint Caesar a színkör viadorát,~
470 Elbe| elõérzet~Emelgeté szivem, mint gáz a gömböt...~Mint hazajáró
471 Elbe| szivem, mint gáz a gömböt...~Mint hazajáró szellem, drámai~
472 Elbe| tréfát megkacagva végül...~Mint a királytigris, mely játszadozva~
473 Elbe| trónok~Lakóinak az égen, mint a földön,~Akkép a szépség
474 Elbe| csiráját el kell fojtani...~És mint kelet buja virágai~Üvegházának
475 Elbe| olykor nem is oly nehéz;~Mint a találtat elveszíteni.”~
476 Elbe| következett.~Dicsérte verseim, mint rendesen.~A költeményt,
477 Elbe| költeményt, ha az nem is egyéb,~Mint magasb széptevés kötött
478 Elbe| kötött beszédben -~Kedvelte, mint a bálzenét, anélkül;~Hogy
479 Elbe| szenvedélyem kötelékibõl,~Mely mint egy óriás hurokkigyó~Megfojtott
480 Elbe| hajának lángja lobogott,~Mint midõn nyári éjben, szakadatlan~
481 Elbe| Egy szóval széditõ volt, mint az örvény~A Lomnic élén,
482 Elbe| zúgó Tarpatak fölött,~Mely mint õrült menyasszony a templombul,~
483 Elbe| felejtve~Meg nem rohantam, mint egy útonálló~S ki nem raboltam
484 Elbe| egy kissé szokatlanabbul,~Mint mondják, „antik” põre jelmeze;~
485 Elbe| és úgy vette az egészet,~Mint egy mükedvelõ elõadást,~
486 Elbe| ezúttal olyan véget ért,~Mint amidõn az egyik fõszereplõ~
487 Elbe| kevesebbet lovagolna váltón,~Mint séta-ménen, bárha ezzel
488 Elbe| szûz~Csak annyi már nekem, mint valamely~Középkor bajnokának
489 Elbe| harag tüzét lihegve, fújva~Mint vezetõtlen elszalasztott
490 Elbe| Az sem lehetlen... De ha mint ohajtom,~Mert én szeretném
491 Elbe| Egyszerre szálla el~Szivembõl, mint kialvó fáklya füstje,~A
492 Elbe| indulat, amely~Egymáshoz ûz, mint szél a két vihar~Felhõt,
493 Elbe| az embert, ezt a férget,~Mint egy tündérkirályt. Kerestem
494 Elbe| Kimondhatatlan fájdalom fogott el.~Mint napfogyatkozáskor, hirtelen~
495 Elbe| Izidórát.~Olyforma kínnal, mint erényes, jámbor~Rokonság
496 Elbe| kettõ sem tesz ki annyit, mint az a~Vigasztalan, egyetlen
497 Elbe| a lelket is, hogy abban,~Mint a letört virágnak illatában~
498 Elbe| kitünõ lövõ, de kardra~- Mint a kötekedõk legtöbbnyire -~
499 Elbe| velem.~Kerülni fog, gyülölni mint fegyenc~Kerülni szokta messze
500 Elbe| pirult...~De ép ellenkezõleg! mint az árnyék.~Úgy követett
1-500 | 501-665 |