Rész,  Fej.

 1  Lir|                         II~Nem ért minket soha senki!~Amennyit
 2  Lir|    Dehogy értik a panaszt.~Nem ért minket soha senki.~Mind
 3  Lir|    hahogy nem, jaj nekünk!~Nem ért minket soha senki!~Amennyi
 4  Lir|        Átokúl azért a bor!~Nem ért minket soha senki.~Bujdosunk
 5  Lir|        Soha nem ismer meg, nem ért!...~                                    (
 6  Lir|     látván, hogy egy jó percet ért.~Nem gyûlölöm én az embereket,
 7  Lir|     voltak folyvást.~Hol egyik ért, hol a másik~A vivott vár
 8  Lir|      elmondhatjátok,~Ami gyász ért, fakadhattok~Égbekiáltó
 9  Lir|      Szavo, idõrongált bérchez ért immáron.~Ottan Kanut e nagy
10  Lir|     haszna, az meg már föl sem ért.~Ne senki be többet! Hívnak
11  Lir|         hazajárók,~Soha el nem ért ábrándok:~Álmaikban meggyilkoltak,~
12  Lir| szépnek ennyi;~A lovag is célt ért vele.~Ki nem nevette érte
13  Lir|       közelíthet,~S még le sem ért, elég a láng...~Elvesztve
14  Lir|     útjuk,~Létük egyszer véget ért;~S róluk is csak úgy nem
15 Tore|       egek szülötte~Mert engem ért az átok~Hogy én égbe látok~
16 Elbe|        az éjben;~Már két ízben ért el Béla sátorához,~S háborodott
17 Elbe|       halálában is hív!~És így ért harmadszor Béla sátorához,~
18 Elbe|       mely ezúttal olyan véget ért,~Mint amidõn az egyik fõszereplõ~
19 Elbe|    arra vetek, hogy ami csapás ért,~Nem is értem bánod oly
20 Elbe|      ülve benne,~Kit-kit ahogy ért az átok veszedelme.~De egyik
21 Elbe|         Végre alvilágon földet ért a lába.~Kötelét hurkolta