1-500 | 501-590
Rész, Fej.
1 Lir| I~Mikor nyugosznak már békén, mikor~Az ezeréves
2 Lir| Hová is gondolék,~Hisz már az is megvásároltatott!...~
3 Lir| nem terem?~Végkép kiélte már magát a föld,~S arany nincs
4 Lir| vérebei...~Nem könyörgök már nektek ezután,~A kérelem
5 Lir| ezer bajával mily messze már a föld!~Túl vagyunk az égen,
6 Lir| jóslom ebbõl a tavaszt,~- Ez már igen kopott dolog.~Falunkban
7 Lir| jósolom.~Fölöstökömre a biró~Már nem pálinkát, bort iszik,~
8 Lir| hozzád,~Hol temetkezésén volt már a sor,~De téged látván,
9 Lir| Gyakran kérd: Mikor leszek már nagyúr?~S mikor fizethetek?~
10 Lir| tudom, hogy engem ezután~Már senki nem szeret;~Hiszen
11 Lir| Nézi ifju és öreg;~Sokan már el is felejték,~Sok nem
12 Lir| mulatott,~Nálunk is volt már egyszer, de~Csak keresztül
13 Lir| annyi,~Hogy a szép özvegy már kezdett ingadozni;~Utójára
14 Lir| hivatalt vállaljak én is?~Már mint én, ugy-é? - hivatalt?~
15 Lir| S talán ideje volna is már~Hogy meggondoljam magamat?~
16 Lir| Rabolták idegenek,~No de már ezt mindeniknek~Az isten
17 Lir| Jövendõben gyönyörüség~Lesz már a mi életünk,~Kiszenvedtük
18 Lir| Kiszenvedtük bûneinket,~Már többet nem szenvedünk!~Gazdag
19 Lir| többet nem szenvedünk!~Gazdag már most a szegény is,~Mert
20 Lir| uristen odafenn:~„Tud-e már egyetérteni~Az én magyar
21 Lir| ti véretek!~Nincs ugyan már a magyarban annyi vér,~Mennyi
22 Lir| erejét!~Testvéremmé nõtt már itten a lánc,~Nélküle tán
23 Lir| percnyi rabságot még,~Itt már az, ki szabadságot ád!~ ~
24 Lir| pecsenyére.~Várta soká, már a hold~ Jó magasra
25 Lir| Jó magasra hágott,~S már fanyárson kisütötte~
26 Lir| Távozzatok, pusztuljatok...~Nincs már szavam, nincs énekem,~Lelkemben
27 Lir| Hisz talán megérdemelt már~ Lelkem egy kis mulatságot.~
28 Lir| veszedelmek!~Mikor hagytok már el engem?~Mit tudom én,
29 Lir| Volna a mi istenünk;~Tudja õ már - õ ne tudná?! -,~Hogy mi
30 Lir| kegyelem!~A hûséges mócok is már~Kimulatták magokat;~Ne panaszkodjanak,
31 Lir| bolondjaink...~Tavaszodik már valóban;~Jól dolgoznak a
32 Lir| lesznek koldusok!...~Hanem már nekünk elég volt,~Adjon
33 Lir| nekünk elég volt,~Adjon már most más nekik,~- A magyar
34 Lir| lesz a gyõzelem,~Ne legyen már szíveinkben~Számatokra kegyelem!...~ ~
35 Lir| hódolt Rómában?~Kiégett már néped Aetna-lelke,~S te
36 Lir| húgom s férje közt~S nincs már anyám, ki istent kérje,~
37 Lir| csillaga,~Ott vagyok én már odahaza!...~ ~
38 Lir| babkártól.~Egy perc, és már elveszítve~Minden a bozótban,~
39 Lir| kisfiúból~Többet várok én már a valótól...~Nem ohajtom
40 Lir| a valótól...~Nem ohajtom már a lehetetlent,~S tudom,
41 Lir| erõt vesz rajta,~Hanyatlik már, gyöngül karja,~Mely a sólyomnál
42 Lir| Ez is odahagyja, holott~Már neki világosodott.~Bilincseit
43 Lir| kardom, édes kardom,~Éled már nem villogatom!~Oh hogy
44 Lir| volt ennyire irtózat!~Vagy már megvetetted õtet,~Igazán
45 Lir| tájban a cigány is~Elaludt már a cimbalmon.~A vendégek
46 Lir| végzet,~Jó Balassa, jaj neked már!~Fuss, tagadd meg a gyönyört,
47 Lir| váralj, föl van gyujtva.~Már a kaput ostromolják;~Elviszik
48 Lir| Magyar hölgy hát nem lehet már~Nõje a magyar vitéznek!~
49 Lir| vissza, vad zaját nem~Hallja már a harcmezõnek.~Dobogó szivéhez
50 Lir| barna felhõ,~Zúg alatta már az erdõ.~Észrevétlen langy
51 Lir| Itta ezt több jó bolond már!~S mind azt hitték, üdvözítnek;~-
52 Lir| hitték, üdvözítnek;~- Nekem már e hitem sincs meg!~ (
53 Lir| mely megdermesztesz,~Érezem már szeledet.~Itt van, itt leng
54 Lir| elkapott gyerekkel,~Ki hátra már rémülve pillant~Az átrohant~
55 Lir| félénk vadgalamb, ki látja~Már a keselyû-körmöket,~Ah!
56 Lir| épen egy újabb virágot -~Már hervadót - pillantva meg,~
57 Lir| út vagy töretlen,~Mindegy már elõtte.~Földre süti szemeit,~
58 Lir| voltál - és nem lehetsz már~Soha enyim, jól tudom;~Oh,
59 Lir| tettem, végre megvan,~Mirõl már nem tehetek.~Mért kerülném
60 Lir| lesz.~S én nyugodt leszek már, mint a~Tûzhegy, mely maga
61 Lir| Hajnali szép édes álom -~Ideje már - légy halálom.~Ne ébredjek
62 Lir| Megtébolyít a titok,~Mit nem bírok már viselni,~És ki mégsem mondhatok.~
63 Lir| Mert utolsó, amit érzünk -~Már utóbb az is gyönyör.~És
64 Lir| volna,~Elsülyedtem volna már rég!~Fejemen a Duna árja,~
65 Lir| a hold - vörösödik,~És - már megcsalatva Hermin.~Õrült
66 Lir| Szeretsz-e te, vagy szeretél-e már -~S ha nem - szeretsz-e
67 Lir| Szeretsz-e te, vagy szeretél-e már -~S ha nem - szeretsz-e
68 Lir| Ragyog a nap, ragyoghat már!~A virágnak vége... vége...~
69 Lir| mindennek!~Nem is szomorú már, de szilaj;~Nem is sohajtás,
70 Lir| lángja olthatatlan.~Láttatok már erdõt égni?~Oh ez igen ritka
71 Lir| sóhajtaná el benne:~Elég volt már! és azután~Többé a nap föl
72 Lir| szivedben,~- Én a mennyrõl már lemondtam;~De a föld sem
73 Lir| ad nyugalmat,~Jobb nekem már a pokolban.~Oh, gyülölj,
74 Lir| áldjon;~De az úgysem hallgat már rám,~Mert te vagy az én
75 Lir| jobbról.~Mind el voltak már itélve.~Én maradtam utoljára:~
76 Lir| És azután kedvesemet,~Ki már az angyalkarban volt,~Karjaimba
77 Lir| szeretsz-e hát valóban?~De már nem t’om bizonyosan,~Mondtam-e,
78 Lir| XXVI~Énnekem már nem fáj semmi,~És örömet
79 Lir| emlékezem rád!~Elfeledtem én már mindent.~Forog velem ez
80 Lir| valóság?~És tán nem is élek én már -~Csak a sírból emlékszem
81 Lir| XXVII~Indulnak már a barna felhõk,~Az ég maholnap
82 Lir| vágott.~S mégis most, midõn már, tudom, késõ minden,~Jólesik
83 Lir| Panasszal, kínokkal úgy teli már szívem,~Hogy új seb fájdalma
84 Lir| jobb szeretnem.~Ám errõl már sem ég, sem föld nem tehet.)~
85 Lir| még az is tehetlen,~Mert a már megtörtént nemmé nem lehet...~
86 Lir| majd téged abban,~Midõn már én is hamvadok;~Míg szemed
87 Lir| nyöszörögve;~Távol orkán már hörögne;~Iszonyú nagyot
88 Lir| Elhal ajkán.~Egyik csatlós már a földön~Szörnyet halva:~
89 Lir| Szótlan elment,~De tovább már nem vihette~El a szégyent.~
90 Lir| Szegény magyar, jaj neked már!~Nem ijedsz-e sok kutyától,~
91 Lir| más segítség?~Ismer téged már az Isten!~„Allah!” hangzik
92 Lir| Ott van a legelsõ sorban.~Már a bástyán hadakoznak,~A
93 Lir| utójára!”~Lear király vén már a trónra,~De ifju a szinész -
94 Lir| Haszontalan... a drámának~Vége van már épen...~Szó szereppel a
95 Lir| majd bezárja.~„Mit nekem már - mutassátok~Szinpadon -
96 Lir| Régen por és árnyék vagy már, aki~Szeretve voltál általa;~
97 Lir| lenn...~Mért nem pihensz le már örökre?~Felednél ott, felednél
98 Lir| hó, fuj a szél,~Ihol ni már meg itt a tél.~Szomorúan
99 Lir| Tán ha akarnád, sem tudnál már~Segítni rajtam, Mindenhatóm!~
100 Lir| Nekem maradásom nincsen már,~Nem lehet e földi életben.~
101 Lir| Biztatnak még bátor szivek,~De már magok se hiszik el,~Mindegyre
102 Lir| éberen.~A sirásban elfáradt már~Valamennyi jó rokon.~Talán
103 Lir| nemzetség,~Ha sírunk, énekelünk.~Már maholnap ez se kell majd.~„
104 Lir| Ilyen szelet hallunk is már.~Ki legtöbbet örökölt,~Annak
105 Lir| alusznak szépen, mélyen;~Ébren már csak mi vagyunk.~Õk alusznak
106 Lir| reménnyel,~Hogy ha megvirradna már!~De a hajnal csak nem pirkad,~
107 Lir| úgy ijeszt...~Dalunk is már egyre fárad,~Alig ad még
108 Lir| hajgálnak~Kövekkel... És már most mit tegyek?~Legjobb
109 Lir| felséges padláson~Inganak is már a gerendák.~Biz e rozzant
110 Lir| Hogy semmi sem fáj itt már énnekem.~Nem fáj már a fejem,
111 Lir| itt már énnekem.~Nem fáj már a fejem, szivem se fáj;~
112 Lir| pillanat,~Oszt - te is itt vagy már a föld alatt.~Csak azután
113 Lir| igazról?~Nem minekünk való az már!~Mit eped itt nagy s nemes
114 Lir| nemes után még,~Aholott már csak „hasznos” van.~És a
115 Lir| és ha fölötte~Összeomolva már a föld:~És a mezõ s bérc
116 Lir| költõi beszélynek~Egyenes már a föld, ahol õk pihennek;~
117 Lir| természet,~Nem lel abban senki már gyönyörûséget.~Ami természeti,
118 Lir| Ha eb lettél, ugass hát már!~Ne sírj, purdé, jön a balek.~
119 Lir| most amodább jár.~Csahintja már Bodri is, ládd!~Hol a verõm -
120 Lir| jámborok, hogy~Ez nem új sor már minálunk!~Hogy egész erõvel,
121 Lir| egy kicsit leszeltek,~- Már mint a szükség kivánta -~
122 Lir| legerõsebb~És hetvenéves már az ott.~Ilyen keserves veritékkel~
123 Lir| magad, vesd el tõrödet.”~Már e szóra szóval nem felel,~
124 Lir| És szivének nem jutott már~Eleven láng, élõ gyémánt.~
125 Lir| csak az nem volt adósa,~Aki már nem bírt hitellel.~Ez napot
126 Lir| cseléd mind.~„Voltak itt már mindenfélék,~Nagyhatalmasok,
127 Lir| féltsétek ezt a jámbort,~Mert ez már nem veszthet semmit.”~Épen
128 Lir| szerény csillaghad~Kezde már kipillogatni.~Eleinte a
129 Lir| a szív,~De a mennybe lát már a szem.~Kínja édes és lövellõ,~
130 Lir| megtisztulni.~Hajh, csak jõne, jõne már el~,Az nap, nagy haragnak
131 Lir| meglett volna.~De kiégett már egészen,~Még a hamva is
132 Lir| Oh,~Annyira fásult valék már,~Hogy válaszra méltatám
133 Lir| És nem engedett pihennem.~Már utóbb csak rabló lettem,~
134 Lir| gondol egyedüllétére.~És már visszamenne kõ ravatalába;~
135 Lir| vércsöppek~Elkeveredvén, már vérfelhõvé nõttek.~Megy,
136 Lir| II~Én már kijártam, elvégeztem~Az
137 Lir| életiskolát.~Komédia csak már elõttem~Maga a zord valódiság.~
138 Lir| játszókkal sír, örül.~De engem már többé nem ámít~Rémes homály,
139 Lir| dicsõség, hatalom;~Hogy már szivem csak gazdag sírbolt,~
140 Lir| szenvelgés, balgatagság,~Hogy már szivemre mi se hat;~Hogy
141 Lir| nem fogott a bûbáj.~No de már gyerekkorában~Oly erõs volt,
142 Lir| kenyérrel dobálom én.~Kiholt már a nagylelkûség,~Irmagul
143 Lir| Fogadok, ki parancsoljon!~Már akárki akármit mond,~Én
144 Lir| ha bú ér, annál jobban!~Már nekem ez a szokásom,~Azért
145 Lir| szépséges szép kedvesem,~Már igazán nem is tudom,~Mim
146 Lir| el...~Ugyan mit mondjak már neked,~Minek nevezzelek,~
147 Lir| egyáltalán -~Mit is csináljak már veled?~Gyöngyöm virágom,
148 Lir| Nyugodni menni - jobb is volna már!~De nem mehetek, mert adós
149 Lir| égetett;~Ki nem állhatom már; legyen hideg!~És lelkedet,
150 Lir| egy!~Eltûnnek a vázak, de már mit ér?~Még tüzel az agy,
151 Lir| ér?~Még tüzel az agy, de már fagy a vér.~És üthet az
152 Lir| az, föl is ér; beszélne már;~De néma örökre, szegény;
153 Lir| igéretért;~De mi haszna, az meg már föl sem ért.~Ne senki be
154 Lir| gyönyörüségem,~Könyörülj már rajtam, kérlek;~Én kimondhatatlanom,
155 Lir| megint gyötörnek;~Alig bírom már a terhét~Ennyi isteni gyönyörnek.~
156 Lir| mondd, édes,~Hova legyek én már veled?~ ~
157 Lir| Csakhogy talán egyéb is kéne már!~Türelmes minden gyáva birka,~
158 Lir| mindent helyrehozhat,~Mikor már minden elveszett.~Becsületed -
159 Lir| Megtagadá önnönmagát.~Nem hordja már rabláncait,~Mert szolga
160 Lir| E meggyalázott földbe’ már~Apáid hamvát sem leled.~
161 Lir| koporsótlan szellemek,~Ha már elég nagy átkotok,~Még vissza
162 Lir| anyja pedig~Régen elszállott már:~Úgy a rege jár e tájon,~
163 Lir| Itt e vén torony elõttem~Már inog is, látszik;~Egy sóhajtás
164 Lir| visszafelé mén~A lét, a hasonlót már nem ad.~S hajh! mielõtt
165 Lir| mi nem~Történhetett meg már velem ezen~Neveket, számokat,
166 Lir| függeszté ajándokát,~Hogy, már ha egyszer itt vagyunk,
167 Lir| születni sohasem!~Vagy hogyha már meglettünk, itt vagyunk:~
168 Lir| fölért, nem térhet vissza már...~És ekkor aztán martaléka
169 Lir| szolgáltam a hazát.~Most már nincs, ergo nincs napszám,
170 Lir| Ásd meg sirod! nincs hátra már egyéb.~Csakhogy ne itt:
171 Lir| el vagyok kárhozva,~Mert már az égben nem hiszek;~És
172 Lir| föld is elveszett.~Mert már nekem a bibliából~Akárki
173 Lir| menyország, nem lehet!~Most már tudom, együtt van itten~
174 Lir| földön, emberekben~Nem lelve, már az éghöz fordulok.~Hiszen
175 Lir| Éleszti kis szél a tüzet,~De már a nagy eloltja azt.~Bár
176 Lir| bírhatnám szerelmedet!~Tudod-e már, mi volna az?~Hogy ez az
177 Lir| Hogy is kivánod, hogy neked már~Itt most igazat adjanak?~
178 Lir| mindenik a magáéról,~Hogy már a földön az a legnagyobb.~
179 Lir| kerüllek,~Semmi sem bír már tevéled.~Mint az égõ hadi
180 Lir| rajta:~Rajtam sem segít már többé~A ködös, a mesés távol.~
181 Lir| ide nézz rám,~Lettem és már nem vagyok.”~És a ringó,
182 Lir| könny, bú mit érnek?~Nem az már ez mind, ami volt;~Nekem
183 Lir| utólag egyre bánom,~Hogy - ha már ily Tamás lettem -~Nem volt
184 Lir| tüzet hányók?~Szörnyeinkrõl már maholnap~Még a dajkák sem
185 Lir| II~Nem birok már a szivemmel,~Úgy teli van
186 Lir| irul-pirul;~Minden vágy telve már?~Mely kéjbe fuldokol,~Az
187 Lir| Mert vágya, üdve telve már,~S csak néha tör ki kebelébõl~
188 Lir| mint a méz a méheszárnyon,~Már csak az ingó játszi árnyon~
189 Lir| jelentene:~Hogy ím hazádnak van már mindene!~Vasút, országos
190 Lir| hazafiságot;~Több nem lehet már államadósságod.~És amit
191 Lir| capacitatis!~Nem pártfogolják õk már a cigányt is?~Rajzot, festészetet
192 Lir| benne?~De hát nem volna itt már semmi ép?~Az nem lehet!
193 Lir| régen volt.”~Vagy talán már nem is alszol,~Csak pihensz,
194 Lir| ki híved, árulód?~Fiaid már vetkõztetnek,~Osztoznak
195 Lir| árverelnek egyre-másra,~És már elhûlne a leves,~Mert már
196 Lir| már elhûlne a leves,~Mert már csak éppen egy van hátra,~
197 Lir| egy van hátra,~De szólni már most ez se rest.~„Szó, ami
198 Lir| nagy földetek;~De megvolt már elõbb, s úgy látom,~El is
199 Lir| nabucoi érzetében~Nem tudja már, hogy hova lépjen.~Szivedben
200 Lir| ledérnek~Áll a világ, most már tudom!~Az égen, földön egy
201 Lir| botrány leszen...~A lábaim már úgy inognak...~Atlas se
202 Lir| írigy önzés éhesen.~Itt már hiába átok és imádság!~Én
203 Lir| hiába átok és imádság!~Én már csak a kénkõ-esõt lesem.~
204 Lir| Hogy szinte elfáradtunk már bele.~Mit most nekünk a
205 Lir| Mi mindent nem miveltem már veled!~A szemeimmel majd
206 Lir| vagy az utolsó; mind szabad már,~Csipetnyi szerb, rumán,
207 Lir| bevilágitotta az eget,~Mely már nyugotról végig besötétült,~
208 Lir| rátartóbbak~Kik mindazáltal már megfutamodtak~S a szabadság,
209 Lir| dicsõség lobogóját~Mikor már õk, a nagyok, sárba dobták,~
210 Lir| Ó, népem, mit gondoljak már felõled,~Higyjem, ne higyjem
211 Lir| kockája voltaképen~Elõre már a béke versenyében~Mindenfelé
212 Lir| Õszi hangulat~Vége már a szép napoknak.~A virágok
213 Lir| Odafönn a gyászfelhõbe~Készül már a szemfedõje,~És egyszerre
214 Lir| Utóirat~Bezárom én is már a boltot.~Napomnak vége;
215 Lir| adtam kicsinyenkint,~Ott már, úgy tetszik, semmi sincsen.~
216 Lir| beléöregedik.~Hó a szakálla már, gyér fürtje len,~- Az a
217 Lir| még;~Nincs lelke tükrén már csak ez a kép.~S végpercein,
218 Lir| kép.~S végpercein, midõn már szinte holt,~Csak akkor
219 Lir| büszke emlék,~Midõn dalát már régen elfeledték...~Halhatlanok
220 Lir| Pásztor-órák~Már igazán dühbe jövök~Szépséges
221 Lir| közérdekûleg mért határát~Már nem „bogár” után keringve
222 Lir| sikkaszt,~Mert cselekedni már nem úri „sikk” azt;~Ha az
223 Lir| Meghódítjuk, de vissza már nem térünk;~Nem pislogunk
224 Lir| dicsõségér;~Csak szent ereklye már az õsi cégér.~Eltûnt s új
225 Lir| megmarad~Még akkor is, ha teste már por~A föveny szemfödél alatt...~ ~
226 Lir| örök elmulás...~Várhadd te már - hiába - a tavaszt!~Neked
227 Lir| És folyni látom, majd ha már késõ lesz,~A megbánásnak
228 Lir| Mi vagyok én neked, most már tudod:~Ha majd a földi élettõl
229 Lir| hierogliftudós~Kisérik a világon át.~Már láta mindent, ami nagy,~
230 Lir| Mit annyian áhítanak,~Az már családja öröksége,~Mely
231 Lir| fél évezredig,~Neki teher már a magas rang,~Nyomasztja,
232 Lir| a hegyeken...”~Bár únja már, gyülöli mind,~Mint ellenségeket
233 Lir| megunott,~Átolvasott könyv már neki -~Csak az alacsonyt
234 Lir| Betelve vágya... Nosza hát már~Bátran, vigan, szabad a
235 Lir| hangulatban,~Hogy szinte csuklik már a térde,~Legott omolni a
236 Lir| esni, nagyot esni...~De már tovább nem tépelõdik.~Mert
237 Lir| tovább nem tépelõdik.~Mert már ha így van, mostan õ itt~
238 Lir| kötelesség,~Bár tette volna már régesrég -~Az érdekes népéletet.~
239 Lir| mit gondol,~Nem-e sok is már ez a jóból?~A dáde könnyedén
240 Lir| mint a cövek.~Noha pedig már jó öreg,~Egy kis zömök,
241 Lir| merítve.~Nincs mit kutatni már tovább,~Ismerve mind két
242 Lir| képzelemfárasztó messzeség,~Mely már elõttünk végtelennek látszik,~
243 Lir| szökést szünetlen,~Bár látja már, hogy hasztalan:~Vergõdõ
244 Lir| fuldokló a szalmaszálhoz~Ha már sehol menekvést nem lát:~
245 Lir| nem lát:~Kapkodok én is már fûhöz-fához,~Hogy hátha
246 Lir| Halandó, tépelõdõ földi.~Ha már nem is érthetlek téged -~
247 Lir| mert közelg épp a nagy óra!~Már készülõdik búcsuzóra,~Testbõl
248 Tore| Hozzád hasonlót nem szül már soha~De csak nekem, csupán
249 Tore| mint a többi~Õk nem~Most már mindennek vége~Tündérregénknek
250 Tore| teljék be az átok ott~Most már tudod~Nem járthatnak velünk
251 Tore| tudod~Nem járthatnak velünk már csábos képek~Mi láttára
252 Tore| Hozzád hasonlót nem szül már soha.~De csak nekem, csupán
253 Tore| míg mások~Most hogy már újra színrõl színre látlak -~-
254 Tore| másikkal~Örökké mindig. Már is elválaszt bennünket -
255 Tore| ablakon...~A föld nekem már nem adhat semmit,~Mért várok
256 Tore| Már lefelé megy éltem napja...~
257 Tore| lefelé megy éltem napja...~Már lefelé megy éltem napja,~
258 Tore| lefelé megy éltem napja,~Már ott a kék hegyélen ül.~Fényszárnyait
259 Tore| S az örök éjben elmerül.~Már nem sokáig láttok engem~
260 Tore| engem~Itt járni köztetek,~Már tõletek búcsut kell vennem~
261 Elbe| Magyarország földjén,~A világra is már nem bujdosva jött-é?~Szél
262 Elbe| habja.~- Sárga paripáján fut már Béla herceg,~Gyorsan tünedezõ
263 Elbe| azután õsz fejére nõttek.~Már ezeken aztán nem tudott
264 Elbe| siralomvölgye!...~De hova tévedtem már megint - a kõbe!~Korhely
265 Elbe| Magyarország trónusára;~„Már ugyis csak hálni jár belé
266 Elbe| gerjesztett,~S a beteg királyt már parancsolva kérte,~Béla
267 Elbe| be véle.~Mert az õ kérése már parancsolat volt.~De a jó
268 Elbe| felhõben.~- Égi útját a nap már tizedszer járta,~Hogy fölért
269 Elbe| bércnek idegen határba,~Már a koporsóban van az egyik
270 Elbe| nem várta be közelre.~És már harmadnapja, hogy magyart
271 Elbe| vissza-vissza nézett,~De feléje már csak távol kéke fémlett.~„
272 Elbe| sziklán ülve szemközt.~Hóka már, de mégis tûz lövell szemébõl,~
273 Elbe| fala rég leomlott,~S rajta már a tüzes mennykõ is kifáradt,~
274 Elbe| valami...”~De mit az öreg már nem bírt kimondani. -~De
275 Elbe| ütötted;~De meg virad is már - lovak után indul,~Te nem
276 Elbe| Hadonár messze,~„Ej, mi lelte már meg!” mondja lelkendezve;~
277 Elbe| a különbség.~Megszokott már nála s otthonos a bánat,~
278 Elbe| van,~Elmondjam-e, ne-é - már csak elbeszélem,~Béla is
279 Elbe| bólint ott amaz iharfa...~Már tizenkét ifjú szendereg
280 Elbe| falevél s pörögve leszédül.~Már a kard kevés volt, buzogányra
281 Elbe| amannak csak a fejét leste.~- Már ez a magyarnak régi taktikája,~
282 Elbe| menni volt legelsõ terve,~De már mostan ehhez épen semmi
283 Elbe| várják.~Földi birodalmam már ha elrabolták,~Van számomra
284 Elbe| érezése.~A szeretõk pedig már el is bucsúztak,~Hazavissza
285 Elbe| éjnek hajnalára~Barnult már a lengyel király magas vára.~ ~
286 Elbe| A puskapor úgyis föl van már találva,~Legnagyobb szükségük
287 Elbe| bajtárs~Jegyesét feledte, s már helyette van más.~S fügét
288 Elbe| volna.~A szerelemesdés dala már elhangzott,~Lombon és bokorban
289 Elbe| idõ volt.~Felriasztva fut már a szabad vadállat~Gyilkos
290 Elbe| királynak.~Közel voltak igen már az erdõszélhez;~Kis kerek
291 Elbe| jó alkalmat javára.~Mint már ösmerõs a lyány elébe lépett,~
292 Elbe| borzalomtól.~Harcra készen áll már népe java, hadja,~Ma a búcsu -
293 Elbe| reményük,~Csak õ érzi, hogy már nem méltó vezérük.~Csak
294 Elbe| szenvedett érette,~Mert szemével már sok szép leányt megverte.~
295 Elbe| Negyedik ének~Vége már a zajos búcsú-lakomának;~
296 Elbe| összevesztek.~És így Berezina már gyülölte Bélát,~Mivel Richsza
297 Elbe| végezték a jó estebédet,~Béla már Richszától minden jót megértett.~
298 Elbe| biztatva, majd kétségbeesve,~Már csupán a harcok viharát
299 Elbe| fölemelkedének.~„Alkalom már lesz - a többi magam dolga,”~
300 Elbe| ezeket gondolta,~És mivelhogy már a gyõzelemre gondolt,~Gondolatában
301 Elbe| ötlött most eszébe módja.~Már mulóban volt a rövid nyári
302 Elbe| fénnyel.~Jobbadán távoztak már mind a vitézek,~Vagy ültõ
303 Elbe| függöny újra összehajla,~S már a szellõ nem is könyörüle
304 Elbe| türhetetlen Tátost,~S mert vele már nem bír, menni kéne már
305 Elbe| már nem bír, menni kéne már most.~A vár udvarán már
306 Elbe| már most.~A vár udvarán már végig sorban állnak~Választott
307 Elbe| eképen:~„Hej tán voltam is már hajdant e vidéken!~Mikor
308 Elbe| zsákmányt hozva.~Közel lehet már a tenger is mellettünk,~
309 Elbe| halhat szépen; - ha elaggtál,~Már jótétemény s nem áldozat
310 Elbe| bevárja készen, közelébe.~Már majd farkasszemre értek
311 Elbe| lengyel.~Markolaton volt már keze a vitéznek,~Hogy bemutathassa
312 Elbe| volna,~Lovag-kötelesség már ezt parancsolja.~Ha egész
313 Elbe| igérkezik-e valaki elõtte?...~Már a király ajkán volt a szó,
314 Elbe| rögtön a két követ.~S mivel már a nap is nyugovóra szálla,~
315 Elbe| jár-kel egyedül az éjben;~Már két ízben ért el Béla sátorához,~
316 Elbe| merengésben töltött rövid óra,~S már szerelmesével találkozott
317 Elbe| dühömmel fölérlek.~Most hiszem már bátran, amit félve hittem:~
318 Elbe| oka, hogy gyülöllek.~Ha már önmagától iszonyodik lelkem,~
319 Elbe| keveset gondolt a~Két vitéz, s már épen beért a vadonba.~Középen
320 Elbe| gyógyulást és életet igérve.~- Már közelgetett a rózsaszinü
321 Elbe| hívón.~Egyet-egyet sippant már a sárgarigó.~Mintha mondaná,
322 Elbe| gondolatja, igaz érezése,~S már híven emlékszett vissza
323 Elbe| Hatodik ének~Már a nap a tenger partjaira
324 Elbe| kegyelt bajnokoknak~Osztogatja már a fõhivatalokat.~Mert hogy
325 Elbe| a vér riadtan kerengett.~Már ültõ helyén is szörnyetegnek
326 Elbe| átszól:~„Nos hát bujj elõ már valahára - ürge!~Látom,
327 Elbe| fürge...~Avvagy megszökött-e már a szerencsétlen,~Vagy elölte
328 Elbe| nyele látszott.~Béla is már készen sátrából kilépett,~
329 Elbe| leszek elõbb fáradt.”~És már csataterve készen volt fejében.~
330 Elbe| még reménnyel telt volt,~Már e percben csak a veszteségre
331 Elbe| szóla gúnnyal~A pogány - de már úgy megöllek bizonnyal.~
332 Elbe| méhiben a földnek.~Most hiszem már szentül, hogy te fogsz elesni,~
333 Elbe| szerfölötti erõd -,~Mert megbánta már, ki adta azt, teremtõd.~
334 Elbe| És a pomeránnak lassudik már karja,~És szivét dühének
335 Elbe| melynek a pomerán~Nem hallotta már meg szörnyû csattanását,~-
336 Elbe| kínját e siralmas földnek~Már nem érzi meghült vére soha
337 Elbe| magas, nem is kétlem,~Noha már most szükség arra nincs
338 Elbe| ülénk világos reggelig,~Már mindenen túl, tarjagos csibukfüst-~
339 Elbe| szarvas” állományát.~Hja, már ez így van és volt mindörökké...~
340 Elbe| volt rá a válasz.~Hogyan, már nem tudom, csak távozám,~
341 Elbe| szerint~Vágyam körülbelül már teljesûlt:~Elpusztul e föld,
342 Elbe| Miként ha napok, hetek óta már~Romlásnak indult volna a
343 Elbe| emberivadék keletkezik.~Ez már kétségtelen s mi engem illet,~
344 Elbe| világ romlása is.~Kirúgva már e gömb szokott futása~Vágányiból;
345 Elbe| zûr kengyelfutó árnyéka már~A földre is legyinte egyet
346 Elbe| várva, hogy~Hadd jönne már, hadd jönne már a végperc!~
347 Elbe| Hadd jönne már, hadd jönne már a végperc!~Mint násza éjén
348 Elbe| vendégsereg;~Hadd lenne vége már a lakomának,~Hogy aludjék
349 Elbe| A nagy tragédiának vége már~Rohamosan közeledett. Amerre~
350 Elbe| közt,~Mindenfelé több volt már a halott~Mint haldokló.
351 Elbe| Össze-vissza keveredtek~Apróra már az elemek maguk.~Forrott
352 Elbe| a habokból,~Merült föl a már medreikbe térõ~Vizekbõl
353 Elbe| világ, mint szûz leány;~De már közelg szerelmes võlegénye,~
354 Elbe| álom? Nem elég-e~Csodának már ez is?~ Igen, igen...~
355 Elbe| hogy le ne írjam,~S ha már leírtam, hogy felolvasom~
356 Elbe| romok közé temetkezik!~S már magam is kezdtem belátni,
357 Elbe| világom, birodalmam,~És már gyülölni kezdtem Izidórát;~
358 Elbe| Menyországába emelkedhetik.~Már szinte eltölt egy fél század~-
359 Elbe| Valót jelent? Ha Izidóra már...!~Ah akkor... akkor...
360 Elbe| eltemetve, és~Halála fájna már, de csak halála!~És a halál
361 Elbe| És hogy mennyire~Óhajt már látni (lábai elõtt,~Mint
362 Elbe| menve, üdvözölje õt...)~De már hiába minden... dictum factum,~
363 Elbe| lettem volna én is.~S most már nem is vagyok kétségbeesve?~
364 Elbe| Talán föl is találta végre már~Az eszményt, aki boldogítni
365 Elbe| hurokkigyó~Megfojtott volna már elõbb-utóbb...~Most is,
366 Elbe| Dárdások hadnagya, ki állítólag~Már fõhadnagy lehetne régen,~
367 Elbe| tisztelettel.”~ Most már világos, teljesen világos!~
368 Elbe| Izidóra, a szûz~Csak annyi már nekem, mint valamely~Középkor
369 Elbe| cimborák;~Hisz végre most már boldogtalanok~Vagyunk mi
370 Elbe| tudod épen.~Avvagy talán már végezél vele~Bajtárs, magad?
371 Elbe| hogy, fájdalom! - igen~Most már azt mondom én is, fájdalom! -~
372 Elbe| enfant terrible”.~Tehát most már való, kétségtelen...~Mit
373 Elbe| ördöngös szavakkal~Olvas ki a már haldokló gyerekbõl.~S beköltözött,
374 Elbe| boszu~Érzelme... Hah! most már megegyezünk,~Valóban; egy
375 Elbe| üdvösségrõl,~Mely énnekem már úgyis elveszett.~Sõt kárhozattá
376 Elbe| eféle~Legénykedéssel szokta már elõre~Kivenni gyöngébb ellenfél
377 Elbe| hivém, hogy Izidóra most már~Egy világrészben sem marad
378 Elbe| Fokon jár) - ez sem érdekelt már többé!~De végre egy ennél
379 Elbe| De igy jó.~„Most már kvittek vagyunk, madame”,~
380 Elbe| vadonerdõ s fellegvára~Ma már csak egy üres keret.~Bõsz
381 Elbe| Kisértetek föl-fölverik,~De már egymást sem ismerik.~
382 Elbe| Diszítmény és jelmezben már ma~Jelleg s alakban más
383 Elbe| elõljárónak~Kétszer hat versszak már elég.~Talán sok is... pedig
384 Elbe| bizony némák, szegények,~Már legalább is színeik.~De
385 Elbe| Holott szem, pilla, tûzajak~Már úgyis annyit mondanak!...~
386 Elbe| 19~De nem beszélek már azért sem,~Mert bármi bájos,
387 Elbe| 21~Sõt hogy ha már az igazságot~Kimondanom
388 Elbe| kis szende bárány,~Mely már a fûre járni kezd.~És ott
389 Elbe| angyal; fölséges, szép!~S õ már tünõdik, révedez,~Hogy mi
390 Elbe| delfi egyre-másra~Kiséri már egy légió.~Egyik kinyaltabb,
391 Elbe| még egy vészes pillanat,~S már hozza a sûdõ vadat.~
392 Elbe| t.~Ernõ hírét hallotta már.~„Eset”-je volt: megölt
393 Elbe| háza, földje, nyaralója,~Ez már ma is csak valami.~Hát ifjusága
394 Elbe| Hja... a levegõben van ez már!~Olykor ki is csap egy kicsit,~
395 Elbe| S Ernõ barátunk menne is már,~De nem tud, szíve oly nehéz.~
396 Elbe| De vágya többre készti már!~ 61~S hogy állna
397 Elbe| mélységes Gyehennának~Lángnyelve már nem égetõbb!~Egy csókot
398 Elbe| Sülyed mélyebb s mélyebbre már.~Etelke arcán megerednek~
399 Elbe| éktelen zavarja~Nem volna már több, mint elég,~Tetézi
400 Elbe| kilõve!~Nincsen menekvés már elõle.~Megkéri hát a kis
401 Elbe| rendelé,~Örömmel néz most már elé.~ 2~Mi van
402 Elbe| végtelen gyönyört szerez!~Már látja édes képzeletben,~
403 Elbe| ragadtatva,~Hogy él-hal érte már - ohó!~Ez semmikép se volna
404 Elbe| bájolóbb Etelke!~S most már meg épen ez a baj.~Mi haszna?
405 Elbe| Ernõ úgy találja,~Hogy már igy épen ki nem állja,~S
406 Elbe| csíp, harap.~ 16~Már maga Ernõ is belátja,~Hogy
407 Elbe| egy vadonban él nyugodtan,~Már készen a kicsinyke ház,~
408 Elbe| vagy rossz végzete? -~Ez már az õ természete.~
409 Elbe| látni~Etelke is kiváncsi már.~Miért ne rándulnának hát
410 Elbe| ott tömérdek a dolog.~Õ már nem látta évek óta,~Tán
411 Elbe| belül egy kis zsibaj.~Ha már lesz egy kis gazdasága,~
412 Elbe| No akkor aztán nem hihet~Már e világon senkinek.~
413 Elbe| örömükben úgyse tudnak~Alunni már ez éjszakán.~Egy próbanap
414 Elbe| az áldott jó nap~(Holott már Ernõ kételye~Nagy volt,
415 Elbe| tetszik épen a dolog.~Sõt már nem is palástolhatja,~El
416 Elbe| elhagyatva, megcsalatva,~Már mást szeretni képtelen,~
417 Elbe| vajha úgy! - Azonban mégse.~Már sorsuk ezt így rendelé.~
418 Elbe| ebbõl jó adag;~Hogy attól már utóbb Etelke~Szüz ajka szinte
419 Elbe| márvány Ernõ arca,~S most már meg õ a nagy beteg.~Nagy,
420 Elbe| incselg õ, -~Etelke meg már mit tehet?~Haragja harcol
421 Elbe| egyáltalán nincs semmi baj;~Sõt már Etelke kérné szépen,~Ha
422 Elbe| amit ezután tett -~Hja, már ha erre gondolok,~Én magam
423 Elbe| mit is csûrjem, csavarjam?~Már jobb, ha mitsem titkolok...~
424 Elbe| 65~De végre már idõnk sincs erre;~Mert ime
425 Elbe| sincs erre;~Mert ime jön már a mama,~És hangzik messzirõl: „
426 Elbe| tagadhatlan,~Föladva, szegve már a programm...~Valami abba
427 Elbe| van.~Szebb része eltölt már a napnak,~Etelke méla, hangtalan.~
428 Elbe| utcában, déltájon...~Mire való már ez megint?~„A nagy világban,
429 Elbe| úgy-e? fogva vagy!~Hja, már most, én édes barátom,~Én
430 Elbe| beszélek, látom;~Én most már nem segíthetek...~Eszeveszett!
431 Elbe| rövid baj az.~Nem messze van már a határnap,~Midõn majd összeadja
432 Elbe| napja kelt föl~És ragyogott már jó korán,~Követve „bolygók”
433 Elbe| egy-két jó forintér;~Sõt már ötért mindent kitud,~Belopja
434 Elbe| A bátorító jutalom.~Sõt már parancsoló a helyzet,~Kinálkozó
435 Elbe| Megbolondult ez a kocsis?~No már pedig ártatlan ebben,~Kétségtelen,
436 Elbe| szeretõje,~Kit szenvedély már nem hevít,~Ha kimegy a szép
437 Elbe| fut a vén idõ vakon,~Ma már ez is gõzszárnyakon!~
438 Elbe| Csak egy ilyent lelhetne már!~ 31~Hisz mostanában
439 Elbe| 32~S elmondja itt - már mit titkolja~A különös históriát,~-
440 Elbe| elandalít,~De haj, emez már elvakít.~ 39~
441 Elbe| ostrom untat,~Adná is olykor már a rútat.~S mert vérmes:
442 Elbe| is elhal ajkán,~Nem látja már a „kis kezet”.~Most Leonáé
443 Elbe| jobb lett volna halni már!”~ 46~De mindazonáltal
444 Elbe| nem levállazottan,~Mint már szokásban ily helyen,~Öltözve
445 Elbe| Hogy ennyi szépség - ez már botrány!~S nem is sok híja
446 Elbe| Hajh! meglesz az, nincs is már messze.~Irgalmas ég! minõ
447 Elbe| szembe jõ...~ 70~Már észre is vették. A kislány~
448 Elbe| ez hatalmasabb...~Ejh - már ma úgyse hozza helyre,~El
449 Elbe| jókor eltér~S árnyékot élvez már a dél;~Hol nyáron át a „
450 Elbe| Sziréni a viz árama;~Hogy az már csolnakászi törvény,~Ha
451 Elbe| ébredett,~Hogy hajh! talán már megrabolva~A szûz vetésnek
452 Elbe| tehát egyenesen...~Mert már az ég lakói kezdtek~Féltékenykedni,
453 Elbe| Õt Ernõ csak mosolygja már!~ 11~Ipam uram
454 Elbe| haszna dúl-fúl - õ imint~Már a magas menybéliekkel~Atyafivá
455 Elbe| lett vér szerint...~Most már szakadhat össze ég, föld,~
456 Elbe| Legragyogóbb délpontja eltölt;~Már ezután ily pillanat~Nem
457 Elbe| parthie” nem lesz többé már, ha~Csak újra föl nem keverik.~
458 Elbe| mintegy szánja;~Mert annak már mi sem maradt,~És szinte
459 Elbe| remegve,~A lelkem így is már elég...~Hajának egy kis
460 Elbe| volna perc alatt,~S utána már mi sem maradt.~
461 Elbe| 23~A hajnal már hasad keletre,~A szûz, a
462 Elbe| igaz, hogy ez nem elsõ,~De már utolsó ez legyen.~Ha még
463 Elbe| fordulat...~Egyszerre most meg már Leona~A lángolóbb, a lázasabb.~
464 Elbe| 36~Lassan gyulad már, hej mi más a~Valódi boldog
465 Elbe| elõbb csak hiusága,~Most már szerelme sértve - és,~Bár
466 Elbe| õszintébben,~Hogy megjavítja már magát.~Hogy lépve szent,
467 Elbe| 47~De hajh, fogadja õ már ezt rég~És annyiszor haszontalan;~
468 Elbe| Miként ha érezné elõre,~Hogy már fölötte pálca törve,~Száll
469 Elbe| tart.~ 51~Mert már ez óra átkos óra,~Most minden
470 Elbe| minõ kép,~Hogy fesse ezt már puszta szó!~Nincs, nincs
471 Elbe| élet így elõtte semmi.~Most már nemest, nagyot kell tenni.~
472 Elbe| hiába minden,~A sorstól már csak gúnyt arat...~Etelke
473 Elbe| mindörökre...~És most, midõn már fáj neki,~Még õ is, õ is -
474 Elbe| Nem lázas álom, képzelet.~Már látja a mélységes örvényt,~
475 Elbe| mindegy... legalább nekem már!~Élsz, halsz, beteg vagy
476 Elbe| alatta:~Szivemben el vagy már siratva.~Élõ, halott, vagy -
477 Elbe| hogy is merje?~De biz utóbb már az a sok istenadta~Kérõ
478 Elbe| nem mutatta.~Mert hiába, õ már a fejébe vette:~E sok cifra
479 Elbe| esze, szíve változékony.~Ez már csinos alak, amaz nagyon
480 Elbe| ruhaaljban,~Borzasan, mezitláb már kiállhatatlan!~Hát amint
481 Elbe| mondva a halálitélet.~Apja már elvérzett, aztán ami kis
482 Elbe| a fiskus,~Mikor iskoláit már félig kijárta,~Ez a veszedelem
483 Elbe| jobban.~Mostan tudja hát már, hogy mi az a vagyon?~Szegénysége
484 Elbe| Mondaná más bárki - gyáva-e, már mint én?~Mondd, mit tegyek
485 Elbe| aminek õ ne állana elébe.~„Már hogy énnekem ne volna bátorságom?~
486 Elbe| hogy alkonyodott, a leány már leste.~Fénylik a hold, de
487 Elbe| fordulhatna jóra.”~Elbeszéli, hogy már egy hete ott szolgál,~Abban
488 Elbe| förtelmes -~Hogy is mondjam már no... untalan engem les,~
489 Elbe| arc! mintha nem is élne már a;~Mint a viasz álarc (tán
490 Elbe| dülõn sötétlik egy csárda:~Már oda kell menni, nem marad
491 Elbe| homlokára.~Ürül az üveg, már ötödik-hatodik.~Várja, várja,
492 Elbe| másként, meg van babonázva.~Már nemcsak a lába, a keze is
493 Elbe| sínszeg áll az égnek...~Már nem is egy ujja, de egész
494 Elbe| gémberedve. -~Menne is már, de csak áll ott, mint a
495 Elbe| ugyan mire vár mán?~Jaj ha már a föld oly erõsen lefogta,~
496 Elbe| gyökerezve oda,~Nyelné is el hát már inkább õt egészen,~Emberek
497 Elbe| annak immár vége!~Nem mer õ már nézni Aranka szemébe,~Jobb
498 Elbe| itten valami szerencse?~Már csak õ is benéz, hogy búját
499 Elbe| Elõtte a bankban halom arany már is.~Hogy õ is helyet fog
500 Elbe| Jó, hogy itt van, most már maradjon is vélek.~Férfi
1-500 | 501-590 |