Rész, Fej.
1 Lir| Istennek hála, megvolt az ebéd;~Meg is kötözködénk, s most mit
2 Lir| Elöljáróban háromszor iszunk;~Meg is dicsérjük röviden a bort,~
3 Lir| bûnei miatt~Sírjában is meg kell fordulnia!~S nincs
4 Lir| méhiben?~Örök borúban állott meg a nap,~Hogy fény az árnyék
5 Lir| De árulót ember büntetne meg!~Tél van fölöttünk, meglehet,
6 Lir| kevertetett;~Nem holt õ meg, s fel fog támadni még...~
7 Lir| igaz könyörgést~Istennek is meg kell hallgatnia!~Én, ki
8 Lir| oly dicsõn halhattál volna meg!~Most megöregedél, és sem
9 Lir| kimondhatatlan sok a te bünöd!~Meg tudnád-é gyónni büneidet?~
10 Lir| eltagadál,~Hogyan bocsátana meg istened?!~De mi a mult?
11 Lir| érte ontom életem!~Hallgass meg hát engem, hazámnak nemzeti!~
12 Lir| nem tudok gondolni,~Hogy meg ne fertõzzem szent szerelmedet,~
13 Lir| össze fog omolni,~Ölelj meg, s felõle mit se fogok tudni!~
14 Lir| az örökkévalóság!~Ölelj meg forróbban... végy fel szárnyaidra,~
15 Lir| gyökerednek állanak,~Rázd meg haragodban törzsöködet,~
16 Lir| örökre...~Jaj csak a szívem meg ne repedne!~Elmennék az
17 Lir| galambomra,~Jaj csak a szívem meg ne hasadna!~Itt maradnék
18 Lir| szeretne...~Jaj csak a szívem meg ne repedne!~ ~
19 Lir| Vagy ki gazdagodnék meg a koldus~Legutósó falat
20 Lir| Kétkrajcáros makrapipa!~És e nyomor meg e makrapipa,~Legjobb barátim
21 Lir| érzeményim,~Melyek a kebelben meg nem férnek.~Szülõföldem,
22 Lir| dalaim szeretted,~Tartsa meg õket völgyed sziklája;~Tán,
23 Lir| jó lélek, az isten áldja meg!~Leült, csókolgatott,~Amint
24 Lir| a kis bundát nagyon,~De meg nem veheté!...~Mert a városból
25 Lir| énnekem,~Szegényen adom én is meg neked.~S szeretni foglak,
26 Lir| fényes lenne,~A szénásszekér meg~Könnyen földülhetne;~Nem
27 Lir| felejték,~Sok nem is ismeri meg.~Haj mert nagyon régen láták~
28 Lir| tatárok,~Minmagunkon történt meg az egész dolog;~És azért
29 Lir| Különben jót állok, hogy még meg se bánják.~Szólni fogok
30 Lir| csábítót együtt bosszulják meg!~Ilyen vége lesz a hamis
31 Lir| pohár vízben kereszteld meg~Pogány, korhely hibáidat!~
32 Lir| szabadság! a tied;~Bocsáss meg, hogy ha gondolatban~Megbántottam
33 Lir| szinte zöldül, kékül,~Majd meg vörös lesz, mint a rák,~
34 Lir| el azt, ami rosz!~Verje meg, ki a hazának~Veszedelmet,
35 Lir| szóm, az isten~Úgy verjen meg engemet!~Azt pedig ne is
36 Lir| mindeniknek~Az isten bocsássa meg!...~Jövendõben gyönyörüség~
37 Lir| fél.~Ha valaki szabadságát~Meg akarja sérteni,~A multakra
38 Lir| multakra emlékezik, -~És meg fogja védeni.~Háborúkat
39 Lir| bünteti:~Mig saját javára meg nem~Tanul egyetérteni.~Régi
40 Lir| Mint napsugártól a folt.~De meg lesz tanitva - ki most~Szabadon
41 Lir| kedvesebb kincs;~Ha elveszti s meg nem halna,~Hiszitek-e, hogy
42 Lir| idõ,~Mely a vihart elõzi meg:~Csendes, sötét, kétségbeejtõ.~
43 Lir| vesse széjjel keblemet,~Hogy meg ne átkozhassalak...~Amily
44 Lir| kellene!~Engemet nem tántorít meg~ A világ forgószele.~
45 Lir| elenyészel,~S nem találsz meg engemet!~Vagy talán te fönnragyogsz
46 Lir| Boldogító szép sugárod?...~Halj meg amott fönn az égen~Nem ismerten,
47 Lir| ajak~Hazám földjét csókolja meg.~Kiáltsatok majd többiek~
48 Lir| sugarát;~A csatatér hozandja meg~Hazánk éjének hajnalát.~
49 Lir| gazságokat?~Oh, magyarázd meg, büntetõül~Van-e a sírban
50 Lir| égre istenedhez,~És köszönd meg e napot~És kiáltsd el, hogy
51 Lir| Hulljanak a koronák,~S hallja meg ég, pokol és föld -~Éljen
52 Lir| égre istenedhez,~És köszönd meg e napot!~És kiáltsd el,
53 Lir| öngyilkos haza!~Nem úgy öltek meg, s hol dicsõ hazák~Szent
54 Lir| világ~Utálata nem szégyeníti meg,~Én szenvedek s utált határidat~
55 Lir| Ne égess, föld, ne fojts meg levegõ,~Mig átlépem gyûlölt
56 Lir| és üres fejûket~Látogatsz meg, mint magad,~A nagy és bölcs
57 Lir| és bölcs nem kell... õk meg~Megvetik hatalmadat.~Szép
58 Lir| csak ezután élek~Magamnak, meg gyöngyvirágom, néked,~A
59 Lir| átkomat hallottad,~Halljad meg most háladó imámat,~S bocsáss
60 Lir| háladó imámat,~S bocsáss meg, ha minden szenvedésem,~
61 Lir| után~Ez árokban szûnjünk meg élni,~Vénûlten, fáradt betegen,~
62 Lir| mivelhogy~Éhen nem hal meg senkisem.~Hittem, hogy nyomorom
63 Lir| Ahol világra jöttél, halj meg ott!~Míg ifjú voltam, mûvészeknél~
64 Lir| csavargó~Ezért nem átkozand meg titeket.~Mint más szegény,
65 Lir| mindenek javára tenni~Mért meg nem tanitottatok.~Egy kedvezõbb
66 Lir| gyanánt, ki~Most úgy hal meg, mint ellenségetek! -~ ~
67 Lir| szemébe nézett,~Bú szállja meg - s nem kell neki az élet.~
68 Lir| nem ér: e fájdalom jelen meg~Szemében a szomorú szerzetesnek.~„
69 Lir| vajmi sok van itt lent.~Add meg nékem, amit a föld adhat~
70 Lir| kályhámba;~S általában adj meg mindent,~De minden jót,
71 Lir| szeress engemet,~Aranyozd meg szegénységemet.~Alacsony
72 Lir| de mi haszna!~Talán senki meg nem hallja!~Hozzá ugyan
73 Lir| amilyennek~Álmodlak s nem érhetem meg!”...~ *~Sötét
74 Lir| boldogság!...~Nem részegít-e meg a csók,~Nem szédítnek meg
75 Lir| meg a csók,~Nem szédítnek meg a hangok~Szerelmesed ajakáról,~„
76 Lir| börtönben, nem éhen~Halok meg - de csatatéren!~Mondd neki,
77 Lir| kegyetlen voltam,~Ne sirass meg halálomban!~Szeretlek, úgy
78 Lir| Elsõ csókja csattanását...~Meg is hallaná pediglen,~Oly
79 Lir| neked már!~Fuss, tagadd meg a gyönyört, mert~Kész halál
80 Lir| Nagy dicsõség - érdemeld meg,~A veszéllyel te ne gondolj,~
81 Lir| Mosolyogva mond magában -~„Meg ne tudják, hányan voltunk”~
82 Lir| a sok vértõl.~„Ne ijedj meg - szólt Balassa,~Egy csöpp
83 Lir| el innen!~Ne õrüljek még meg.~Ne halljam azt, ami másnak~
84 Lir| Nekem már e hitem sincs meg!~ (
85 Lir| nap, de végkép!~Ingjatok meg, hegyek! és~Feketülj el
86 Lir| nap süt rátok:~Szedjétek meg a virágot,~S élvezzétek -
87 Lir| emberiségnek?~Jobb, sirasd meg múlt idõdet,~Mely nem tér
88 Lir| múlt idõdet,~Mely nem tér meg soha többet.~Szegény legény
89 Lir| egyre folynak,~S alig áll meg - összeroskad!...~
90 Lir| levelek...~Elfeledtél... meg ne bánjad!~Reszketek én
91 Lir| elenyésszél -~S ne találj meg engemet?~ (
92 Lir| Már hervadót - pillantva meg,~Ah könyörülj! - szól neki
93 Lir| szerencsétlenségire~Bandinak meg helyén volt szive.~És sül
94 Lir| ne volna párod erényben,~Meg ne állj sötétült utadon,~
95 Lir| Hallják a mi hangunkat, de~Meg nem látnak sohasem...~ (
96 Lir| Hogy szivem mélyére látva~Meg ne tudd, mit érezek.~Ne
97 Lir| természetben;~Csak az halt meg mindörökre,~Amit benned
98 Lir| Szeretlek, szeretlek régen,~Meg kell végre vallanom;~Szeretlek,
99 Lir| Hogy te ezt nem értenéd meg,~Súgja nekem valami.~Amit
100 Lir| nem a tied?~Nem kérded-e meg szivedtõl,~Van-e benne érzelem?~
101 Lir| erõm rá,~Hogy ne valljam meg neked.~Ápolod te hiuságod,~
102 Lir| Ápolod te hiuságod,~Én meg - büszkeségemet.~Szép ajkad
103 Lir| Mint e szót igaz kebelbõl~Meg nem hallanod - soha!~Szeretlek,
104 Lir| széjjel a vágy,~Feszítse meg szívemet -~Odaadom... de
105 Lir| fürt nem vész el onnan,~Meg az a szép piros szalag,~
106 Lir| kiséret haladt.~És nem alszik meg az a vér~Feketére soha,
107 Lir| lelkembe...~Isten õrizzen meg attól:~Légy kacér, víg,
108 Lir| kerülj - vigyázz - elejbe.~Meg nem fejti soha senki,~Amit
109 Lir| világra;~És azután vesd meg a sarat,~Mely nem fogja
110 Lir| Átkos szenvedélyed láza.”~„Meg se rezzenj, ha velõdbe~A
111 Lir| sírod ássad~S mégse halj meg!” Én gyötrelmem,~Mert ohajtlak,
112 Lir| szeretlek,~Ezzel átkoztál meg engem?...~ (
113 Lir| lángol,~Hideg kígyó érintsen meg.~Ne gyötörjön féltés másért,~
114 Lir| Könyörülõ világ,~Könyörülj meg rajta!~Valakinek csendül~
115 Lir| Könyörülõ Isten,~Könyörülj meg rajta.~Az én szép szeretõm~
116 Lir| Könyörülõ halál,~Könyörülj meg rajtam!~ (
117 Lir| még fejem.~Élj örömben, én meg bánatban;~Kedvnek, búnak
118 Lir| halált,~Az örökkévaló.~Ölelj meg, csókolj meg,~S élek beléd
119 Lir| örökkévaló.~Ölelj meg, csókolj meg,~S élek beléd halva -~Örökké
120 Lir| megfagy;~És egy gondolat rohan meg,~Mitõl úgy fáj a szegény
121 Lir| pokolban.~Oh, gyülölj, utálj meg engem,~Tiporj édes lábaiddal;~
122 Lir| haragja -~Mert csak te ölhetsz meg engem!~ (
123 Lir| Oh, mért nem mered meg a föld,~S rajta minden úgy,
124 Lir| órában egyszer~Meghaltam, meg fölébredtem;~A halált az
125 Lir| XXIII~Én nem tudom, mi lep meg néha:~A nap az égen úgy
126 Lir| szeretnék leborulni,~Hogy meg ne látna senkisem;~Szeretnék
127 Lir| bár, engem~Soha nem ismer meg, nem ért!...~ (
128 Lir| volt az mondva...~Azután meg hogy mi történt,~Azt tudom
129 Lir| hûtlent, ha szívem reped meg?~Nem, nem! Te vagy igaz,
130 Lir| Üres kirakványok álfénye meg nem csal.~Tekintsd, hogy
131 Lir| csal.~Tekintsd, hogy eléggé meg vagyok büntetve,~S ne boszuld
132 Lir| vagyok büntetve,~S ne boszuld meg rajtam magad - megalázva!~
133 Lir| imádjuk az istent,~S haljunk meg nyugodtan, ha enyészet int...~-
134 Lir| lángjától~Nem ifjodik egyszerre meg;~El nem feledkezik magáról,~
135 Lir| gondolkozzál,~Sohase lásd meg gyász jövõd.~Tépd a virágot
136 Lir| földön,~És semmi sem lakol meg itt.~Mert hogy te elmulsz
137 Lir| Híre nagy van,~Most mutasd meg, mi lakik benn~Bölcs agyadban.~
138 Lir| nem volt~Ilyen tusban.~Meg nem tudja fogni, hogy van~
139 Lir| halhatatlan búja van,~Nem halhat meg soha!~ ~
140 Lir| másikat hirére~El-elhagyta, meg elérte;~Nem irigyelték meg
141 Lir| meg elérte;~Nem irigyelték meg egymást,~Jó barátok voltak
142 Lir| történik itten,~Jelentsd meg, hogy »Csöndes minden...«”~
143 Lir| voltál általa;~Koporsód nyílt meg épen, amidõn~Nyílt volna
144 Lir| van levél a galyon;~Ölelj meg, gyöngyöm, angyalom.~Csikorog
145 Lir| fuj a szél,~Ihol ni már meg itt a tél.~Szomorúan szól
146 Lir| Mulatság, munka volt elég;~Vesd meg az ágyat, feleség,~Aludjunk
147 Lir| egy szép remény,~Álljunk meg egy kissé, barátim,~E zárt
148 Lir| szépen, dicsõn, míg~Nem õrjít meg a némaság!~De nincs remény,
149 Lir| szeme félig nyitva;~Hátha meg nem volna halva,~S lehetne
150 Lir| mintha minden ember~Mind meg volna halva, el volna temetve;~
151 Lir| aki volt szeretve, az soha meg nem hal.~Mind olyan elégült,
152 Lir| kedvez, szereti, látom;~Õ meg azért is - engem szeret!~ ~
153 Lir| Dicsõséged méltó éneke legyen meg.~Te Kinizsi karját erõvel
154 Lir| karját erõvel tápláltad,~Áldd meg énekét a gyönge unokának!~
155 Lir| sarkantyúja még ma,~A zsebemben meg a tallér.~Gyomrocskádra
156 Lir| a magyart járták,~Nappal meg sütöttek-fõztek:~- Háladatosság
157 Lir| igazitottak,~Csak hogy azt meg nem köszönték;~- Akinek
158 Lir| Kázmér a békét.~Mit nem adott meg a magyar,~Valamikor szépen
159 Lir| Csupán jókedvét tartva meg.~Gondos takargató volt;
160 Lir| Megszõtte az vászonnak, õ meg~Forgatva tûjét, ollaját,~
161 Lir| szikrává törik, mint a koha,~De meg nem lágyul az többé soha.~
162 Lir| lábig kiöltük törzsödet,~Add meg magad, vesd el tõrödet.”~
163 Lir| a százszor ekként halna meg.~ ~
164 Lir| valamit vetnék, hogy soha „meg ne - ugass”.~ ~
165 Lir| íves mennyezetjén~Milliom meg ezer csillag~Fényle tiszta
166 Lir| Bujdokolván bujdosik, ha~Meg nem halt, mai napiglan.~
167 Lir| bája változatlan~Úgy maradt meg, mint a sírban~Az örökkön
168 Lir| Örökkévaló idõnek~Szárnyai hogy meg nem állnak,~Egyik szõke,
169 Lir| másik barna,~Ez vidám, az meg mogorva.~Itten egy folt
170 Lir| integették:~Föl se vette, meg se állt rá.~Zörget a kapun
171 Lir| szellõ is meredten~Bujik meg a bokrok alján,~Ijedõs,
172 Lir| Hogy a dalban szív szakadt meg.~Hát pedig - csodák csodája! -~
173 Lir| csodák csodája! -~Nem szakadt meg a fájó sziv,~Csak egy másik
174 Lir| Elfoglalta, elrabolta...~Hanem meg volt írva róla~Végzetek
175 Lir| mai napiglan~Élnek, hogyha meg nem haltak.”~ *~
176 Lir| dalodban szomorú volt,~Áldjon meg az isten érte,~Rólam is,
177 Lir| világot befutottam.~Millió meg milliókat~Szûz ajakra elcsókoltam.~
178 Lir| Csak az agyvelõm maradt meg,~S benne az emlékezésnek~
179 Lir| rázom,~De hijába! nem hasad meg,~S egyre zúg belõle a kín:~
180 Lir| Emberész-elállitóbbat,~S tanuljátok meg belõle,~Hogy semmit, semmit
181 Lir| söpredék közt.~S én nem õrültem meg erre.~Tenyerembe rejtém
182 Lir| tisztább~Homlokot szerette meg, hogy~Legrivóbb sötét lehessen.~
183 Lir| Én megcsaltam:~Ah az ölt meg!~Itt gyilokja~A szivemben.~
184 Lir| Még szemfedõjén sem lebben meg a redõ.~Csak elõre halad;
185 Lir| félre kapta fejét,~Melyet meg nem hajta soha féltében
186 Lir| szép tavasz magad~Jelensz meg körülem?~Ha majd zöld bársonyt
187 Lir| ismeritek~S ne is tudjátok meg soha~A szörnyûbb végzetet:~
188 Lir| és azután~Akár végkép meg is halni...~Mit is érne
189 Lir| magammal, aki lelke!~De meg vagyok elégedve!~Mulatok,
190 Lir| törje ki nyakát.~Ki érti meg, ki tudja, mit nyög?...~
191 Lir| unalom!)~Hadd semmisülnék én meg egyedül,~Végkép, örökre,
192 Lir| Ah oly örömest halnék meg ott~Megsemmisülve mindörökre,
193 Lir| nem hiszed?~Ugyan kisértsd meg, édesem,~Meglásd, egyszerre
194 Lir| börtön mélyén,~Ahol élve meg nem viradsz:~Egyedül, csöndben,
195 Lir| De isten a harmadik, tudd meg, pór!«”~„S mi mindaketten
196 Lir| igéretért;~De mi haszna, az meg már föl sem ért.~Ne senki
197 Lir| Engem bámulj, s jutalmazz meg, nép!~Engem kövess; erényeim
198 Lir| Ne hagyd el azt és halj meg ott!~Öljön meg ott a fájdalom,~
199 Lir| azt és halj meg ott!~Öljön meg ott a fájdalom,~Mert itt
200 Lir| Mert itt a szégyen ölne meg.~A hon, melyért szived sovárg,~
201 Lir| földbe rejtik arcukat,~Hogy meg ne gyúljanak azok~A szégyen
202 Lir| folyosón?~Nem gondolád-e meg, hogy az idõ,~Az örökkétartó
203 Lir| bizonyos itt:~Hogy többé meg nem semmisülhetek.~Örök
204 Lir| Ha akarná sem tagadhatja meg...~Igen, igen, nincs másként,
205 Lir| lennie.~Mint semmisíthetné meg önmagát?~Mi végtelen, az
206 Lir| is.~S mi nem történhetik meg és mi nem~Történhetett meg
207 Lir| meg és mi nem~Történhetett meg már velem ezen~Neveket,
208 Lir| sehol,~Nem állapodhatik meg, nem pihenhet,~Nem fáradhat,
209 Lir| sömörje,~Mely itten domborul, meg elsimul, mint~Egymást üzõ,
210 Lir| és akit~Hiába hívunk, õ meg nem jelen...~E sírnak éje
211 Lir| unalma; ki felel,~Ki mondja meg, hogy mi történik ott,~Ama
212 Lir| Siránkozó szeretteink? Ki mondja meg~Mi van a sírban, a halál
213 Lir| Amellyel a vakhit kinálja meg,~És leereszkedik rajt a
214 Lir| jogon élni is tovább?~Ásd meg sirod! nincs hátra már egyéb.~
215 Lir| Elszalasztott óra üdvét~Meg nem hozza egy öröklét!~Vége
216 Lir| Halljátok hát, jegyezzétek meg:~Az öröklét egy pillanat,~
217 Lir| idõ! egy órád, minutád?~Meg nem történtté tenné, ami
218 Lir| Az angyalok nem tûrnének meg ottan,~Ki nem találnám ott
219 Lir| vég.~Az egyetemben nincs meg õ.~Velünk e múló földi létben~
220 Lir| elborít keserüséggel,~Ne félj, meg is vigasztal az.~Isten vezérli
221 Lir| vérezõn tiport szív,~Nyugodj meg hát te is, szivem.~Itélet
222 Lir| föl,~Szivem, csak valld meg igazán:~Van-e a földnek
223 Lir| Ki-kipillant a felhõkbül,~Majd meg elbólint a nap.~Nézem e
224 Lir| az az árnyék:~Ember, nézz meg engemet.~Földi lét - tünõ
225 Lir| Váltakozva majd egy bölcsõ,~Majd meg egy-egy sírhalom.~És ez
226 Lir| titok,~Hogy csak az halt meg, ami nem lett,~S az él örökké,
227 Lir| megesett...~Vagy hogy nem halt meg voltakép itt~Csak az a perc,
228 Lir| elringattátok,~Ti csaltatok meg engemet!~Ti engemet fölnevelétek~
229 Lir| fürtöd a hó vállon~Miért meg nem tapogattam;~Hogy mi
230 Lir| Párzó veréb játékot ûz,~Õ meg írogat a porba:~„Kis madárkák,
231 Lir| vidám tavasszal~Az ébredés meg nem vigasztal;~Ha fényes
232 Lir| önmagadtól is nem véd-e meg~A németül vezényelt hadsereg?~
233 Lir| rókafark hiányzott?~Hát ezt meg õk - bár átkozottul drága -~
234 Lir| senkinek.~Ég áldja, védje meg~Õt és szeretteit~Tizediziglenig -~
235 Lir| Alszol-e, vagy valahára~Meg vagy halva igazán?~A csatában
236 Lir| nyakadba,~Bár láthatatlant, s meg vagy fogva.~Ki ura vagy
237 Lir| öntudatlan gyermek újja~Érintse meg és hurrah, egyben~A Csimborasszo
238 Lir| fényes csillagok,~Akiket meg se közelíthet,~S még le
239 Lir| mindannyian~Látják, hogy hal meg köztük egy igaz.~Mint egykor
240 Lir| higyjem áhitott jövõdet?~Meg vagy talán most rontva,
241 Lir| saját fegyverével verni meg.~Hát munka kell csak, furfang,
242 Lir| öltek karddal óriások,~Fogd meg sörényen a kapát, az ásót.~
243 Lir| játékkártya;~Elkeverik, meg kiosztják.~Porszem, ember,
244 Lir| rajtam:~Nem renditettél meg hûségben.~De engedd, adjak
245 Lir| len,~- Az a madár többé meg nem jelen.~Eszébe jut, álmában
246 Lir| szinte holt,~Csak akkor tudja meg, mi ritka volt.~ *~
247 Lir| idõ.~Csak akkor tudjátok meg, hogy mi õ,~Ha elmerültek
248 Lir| neked itt a vég, nekünk meg épen~A végtelenség gyötri
249 Lir| egy pillanatban?~A levegõ meg se lebben,~Minden alszik...
250 Lir| ligetben, forgó gépen~Hogy üli meg a lovat.~Pörg a dob, cseng
251 Lir| is, csak jertek,~Nézzétek meg e koporsót,~Dús, szegény,
252 Lir| kép eszetekbe~S haljatok meg mosolyogva...~
253 Lir| vetették;~Kinek oly korán meg kellett~Halni, mert nagyon
254 Lir| kegyelme,~Jó vagy gonosz, meg kell nyugodni benne.~De
255 Lir| Hogy aki mint hõs halt meg a kereszten,~Nem bírt maradni
256 Lir| dermedt ajkamon~Égessetek meg, mint egy átkozottat -~És
257 Lir| talmi,~S a vége az, hogy meg kell halni...~
258 Lir| volna ír;~De hajh! ki fejti meg, mit rejt a sír?~Nem csalfa
259 Lir| Szegõdne el, hogy élne õ meg?~Ám lássa hát, nehéz a munka?~
260 Lir| szûr, cifraságtalan,~No még meg aztán, ami rajta van,~Mindössze
261 Lir| bármi szaggató;~Soha, soha meg nem pihenni...~Irtóztató,
262 Lir| lenne bár ez egy igaz!~Ölj meg, de igazán, valóban,~Örökre
263 Lir| igazán, valóban,~Örökre öld meg lelkemet.~Ne keljen gondolat
264 Lir| Fogadd el ezt, nyugodj meg benne,~Hogy ez a szebb,
265 Lir| anyagnak,~Kezdõdik, ami meg nem halhat,~Az, aminek nem
266 Lir| halmára~S ott megmarad, ha meg nem halhat,~Örökké siró
267 Tore| Az életnek fûszere~Otthon meg házi kis galamb.~Jó vacsora,
268 Tore| egyesülnénk egy érzelemben.~De ezt meg te nem tudnád~De hasztalan -
269 Tore| Nem bir el ennyi üdvöt~De meg volt írva, hogy teljék be
270 Elbe| elküldöm oda, hova rég kivánja,~Meg is köszöni még” - gondolá
271 Elbe| Értelek - indulok - áldjon meg az isten!”~És nehézkes szívvel
272 Elbe| még nagyobb is szivének;~- Meg kell halni végre a föld
273 Elbe| közt mindig átugratta,~Most meg vén korára nem igen kap
274 Elbe| ösmerélek,~De hogy is nõttél meg ennyire deréknek.~Hogyne
275 Elbe| vagyok máig,~És úgy is halok meg, akármire válik;~Azért választottam
276 Elbe| rejtekében,~Jobb sorú hol meg sem mér maradni épen;~Keresed
277 Elbe| hogy jól tarkón ütötted;~De meg virad is már - lovak után
278 Elbe| nem alva, félig ébren,~De meg újra itt van vén Hadonár
279 Elbe| messze,~„Ej, mi lelte már meg!” mondja lelkendezve;~S
280 Elbe| kezedrõl lejátsza, -~Igázzák meg véle a kerek világot,~Te
281 Elbe| útszélen;~Lovad csillapitod, az meg mintha tudná~Mi a gondolatod -
282 Elbe| háta...~Elvitt a Dunáig, az meg átvett tõle,~Csöndes-lépve
283 Elbe| meglazult hámot,~Azután meg sokkal búsabb volt a nóta,~
284 Elbe| Nyugtalan lélekkel Béla meg azonba~- Hogy, s hogyan
285 Elbe| csak betéved a kunyhóba~És meg volt lepetve, mert szomoruságot~
286 Elbe| átrezzennek.~„Ne rettenj meg, erdõk rejtett ibolyája,~
287 Elbe| Legyen bármi szörnyû, semmi meg nem ója.~Tudd meg - most
288 Elbe| semmi meg nem ója.~Tudd meg - most magyarral lészen
289 Elbe| pajzsát sûrüen verdeste,~Béla meg amannak csak a fejét leste.~-
290 Elbe| órában~Csak egy hang maradt meg emlékezetében:~Nincs vitézebb
291 Elbe| büszke termetével~Magyarázza meg, hogy itten õ vezérel,~Ez
292 Elbe| mondották: hogy háláljuk ezt meg?~Béla lelke pedig messze
293 Elbe| is úgy nevezzük,~Bocsássa meg e nyelvbéli gyöngeségünk.~
294 Elbe| hívó kész gyönyörûsége,~Meg a múlt idõnek keserû emléke.~
295 Elbe| sas a nyulat, más vadállat meg mást~Gyilkol - és az ember? -
296 Elbe| elsõ pillantással!~Nem üt meg a villám, ha dörögni hallod,~
297 Elbe| Bélának elsõ pillantása,~Mert meg volt meredve két szeme pillája.~
298 Elbe| nálad.~És hogy e jóságod meg is érdemeljem,~Hadakozni
299 Elbe| nézegette,~- Való ami való - ugy meg volt lepetve,~Hogy õtet
300 Elbe| elindulnak,~Jöjj, osszad velünk meg kenyerünk s borunkat.”~Végezvén
301 Elbe| levágott,~Az öreg nem hal meg, csak lehull magától,~Mint
302 Elbe| Hogy sebes röptével gyõzze meg prédáját -~Úgy hadát, mely
303 Elbe| lett volna,~Mostan újra meg lett volna zavarodva.~De
304 Elbe| gyülöllek,~Azért vagy te ölj meg, avvagy én megöllek.~Honnan
305 Elbe| erõsebbnek hittem:~Verjen meg, s bizonnyal meg is ver
306 Elbe| Verjen meg, s bizonnyal meg is ver az isten.~Ám ha a
307 Elbe| torzonborz kalpagot,~A fölé meg szúrva üstökös csillag volt:~
308 Elbe| halál.~Gyakran úgy jelen meg sürgõs parancsukra,~S tova
309 Elbe| hogy arra kérem,~Tartsa meg életét - a honnak, helyettem;~
310 Elbe| sötétlõ vérfoltnak.~Aztán meg mintha a csillagos égboltra~
311 Elbe| balzsamillat-nyelven~Mondanák: ne halj meg, élj és szeress engem.~Mintha
312 Elbe| parancsolja.~Csak te bocsásd meg, hogy hüségtelen voltam,~
313 Elbe| Legalább magyartól gyõzetett meg abban.~És magyar kar által -
314 Elbe| fáradalmát;~Kedves álomlátás adta meg jutalmát:~A királykisasszony
315 Elbe| királykisasszony jelent meg elõtte,~És hogy gyõzni fog
316 Elbe| törékeny fejet?”~Jegyzi meg a vezér s tovább mulat,
317 Elbe| darabban, magosra,~Majd meg türhetetlen égre ágaskodva...~
318 Elbe| csupán ez egy mén bírta meg a vezért~Az most fegyverkészen
319 Elbe| Szemben talpon áll a két vívó meg újba.~Pomerán vezérnek kebelét
320 Elbe| hadnak,~Bármi hatalmas vagy - meg ne átkozzalak!~Avvagy midõn
321 Elbe| bizonnyal.~Ám mert tudd meg, ezren haltak el karomtól,~
322 Elbe| lelkének hevével:~„Halj meg! - undok ajkad meg se nyíljék
323 Elbe| Halj meg! - undok ajkad meg se nyíljék többet~És ne
324 Elbe| siratja senki!~Nem segít meg - bármi szerfölötti erõd -,~
325 Elbe| pomerán~Nem hallotta már meg szörnyû csattanását,~- És
326 Elbe| Istenkáromoló dühében meredt meg.~Halomnyi tetemén amint
327 Elbe| nézve rája,~Csak most tudta meg, mi nagy vala munkája.~Megriad
328 Elbe| rohanva a szobádba,~Fölöttébb meg ne lepjelek) ismétlem:~Meglehetõsen
329 Elbe| Mert nem velem történt meg a dolog,~S nem is merõben
330 Elbe| csókja csattanását;~És tudd meg azt, sugám fülébe~Rémes
331 Elbe| amelyet isten~Haragja üt meg, durrogó viharban.~Miként
332 Elbe| kiáltanám:~Miért mutattátok meg õt nekem?~Hát még halandó
333 Elbe| templomajtót - de mi haszna, ott meg~Kettéhasad hosszában egy-egy
334 Elbe| Sikoltozása, jajja nem hatott meg.~Mindenki, látva, hogy nyugodt
335 Elbe| hattyuvállakon...~Mert notabene - meg kell vallanom -~Egy kis
336 Elbe| kis játszi szellõ mente meg;~Tán sóhajom, fojtott lélekzetemnek~
337 Elbe| Jégzápor oltja el s mereszti meg:~Fagyasztá jéggé még imént
338 Elbe| bejátszott a valóba;~Ezen fordult meg a dolog, övé volt~Az egyik
339 Elbe| ha lesz-e fejleménye?~De meg nem állhatám, hogy le ne
340 Elbe| akkor... õ nekem valóban~Meg volna halva!... eltemetve,
341 Elbe| mélységes pokol~Eméssze meg a szellemet! Sziszegte~Érzékiségem
342 Elbe| egyszer nem szerzõjét fogta meg.~Ellenkezõleg, kiszabaditott~
343 Elbe| és lovagtörvényt felejtve~Meg nem rohantam, mint egy útonálló~
344 Elbe| Valóba~Csak isten õrizett meg. Költeményem~Paradicsomi
345 Elbe| babonaság aggodalma szállt meg.~Mi különös, csodás hasonlatosság!~
346 Elbe| gyógyszerül... ha él, nevezd meg...”~„De kit? nem értelek...”~ „
347 Elbe| egy nõ becsületét rabolta meg,~Patvarba! meg kell ölnöm,
348 Elbe| becsületét rabolta meg,~Patvarba! meg kell ölnöm, ezt, remélem~
349 Elbe| fájdalom, melyet~Nem gyógyithat meg semmi, semmi...~ „
350 Elbe| átka,~Hogy ami történt, azt meg nem történtté~Mindenható
351 Elbe| partján a lenyugodót~Fosztotta meg bálványozóitól.~Mindenki
352 Elbe| Ön~Hitetlen, üdvtelen... Meg fog gyõzõdni,~Tudom, de
353 Elbe| madame”,~ jegyzém meg~Mosolygva, s térdemrõl leverve
354 Elbe| amit adnak istenek,~Abból meg itt több a remek.~
355 Elbe| egyképen? - vajon?~Nem gyûl meg e szóval bajom?~
356 Elbe| bizalma.~Hogy Ernõ arca meg nem csalja.~Hisz olyan az,
357 Elbe| sikolt föl,~Elsápad, majd meg elpirúl.~Rettenve kissé
358 Elbe| hogy mind átérezi,~S hogy meg is tartja, azt hiszi.~
359 Elbe| tüzzel?~Miként engesztelhesse meg~A vérig sértett illemet?~
360 Elbe| Többé ugyan nem lopja õt meg.~Majd megmutatja õ neki.~
361 Elbe| bájolóbb Etelke!~S most már meg épen ez a baj.~Mi haszna?
362 Elbe| szédelgõ népség?~Tanulja ez meg, hogy minõ~Egy régi minta
363 Elbe| házinõ!~ 18~Aztán meg - és ez tán a legfõbb -~
364 Elbe| kicsinyke ház,~Etelke fõz, õ meg vadász.~ 20~Majd
365 Elbe| egy kis gazdasága,~Legyen meg annak minden ága.~És ami
366 Elbe| vár,~Honn a mamát ijessze meg?~Hogy lenne egybõl két beteg!~
367 Elbe| márvány Ernõ arca,~S most már meg õ a nagy beteg.~Nagy, szörnyü
368 Elbe| csak incselg õ, -~Etelke meg már mit tehet?~Haragja harcol
369 Elbe| Vajh kit nem részegítne meg?~Egyébiránt biz õ nem is
370 Elbe| se, mázoló barátom,~Még meg se közelithetünk,~Jobb hát,
371 Elbe| épen ez az utca,~Engedd meg, ámde ez igy áll;~Az alkalom
372 Elbe| illatárja~Lelkünket át- meg átaljárja.~Dall a madár,
373 Elbe| Vele miként ismerkedett meg~D’Argiro Castro albán herceg,~
374 Elbe| földön, mit szépsége~Napfénye meg nem aranyoz.~Pajzánságának
375 Elbe| Nagy leveleket irogat,~Meg összetépi azokat.~
376 Elbe| azokat.~ 52~Ernõ meg egyre hozzá indul,~Mint
377 Elbe| ezt õ imádja,~A másikat meg szereti.~Ez üstökös, dicsõbb,
378 Elbe| levélben adja ezt hirül.~Most meg van rontva, verve szemmel,~
379 Elbe| hamar;~Irul-pirul, majd meg holthalvány.~De oh a rettentõ
380 Elbe| veri bár sûrûn a jég,~Az meg nem menti, el nem oltja;~
381 Elbe| Traviáta~Pezsgõdalát zendíti meg;~A kárhozottság elszántsága~
382 Elbe| kárhozottság elszántsága~Ragadja meg kedélyüket.~Mulatnak lázasan,
383 Elbe| szaggatva kíntul;~De a hajó meg tova indul...~Sohajtva néz
384 Elbe| drága, a rövid idõt,~Ha meg nem retten, hogy Leona~Szava
385 Elbe| érezné, hogy gyógyul,~De meg alél is fájdalomtul.~És
386 Elbe| fordulat...~Egyszerre most meg már Leona~A lángolóbb, a
387 Elbe| lobogva,~Majd nyájasan, majd meg pattogva,~De mindig érted
388 Elbe| gonosznak,~Aztán utálja, vesse meg!~Legyen az elsõ lecke fájóbb,~
389 Elbe| Homályos aggály szállja meg;~Mint aki eltéveszti sodrát,~
390 Elbe| im elõtte,~- Ó, nyíljatok meg bõsz habok: -~Megint Etelke
391 Elbe| vétke?~Ám hát lakoljon õ meg érte!~Ha áldozat kell, õ
392 Elbe| 61~Az egyik: mentsd meg! azt kiáltja,~S még jobban
393 Elbe| tovább!~ 81~Meg fog-e még és hol pihenni?~
394 Elbe| sírhalom?~És nem gyógyítja õt meg semmi,~Számára nincsen irgalom?~
395 Elbe| mért nem haltál, mért éltél meg?~Mi lesz a vég, mi vár reád,~
396 Elbe| forogjon a világ!~Vaj mi lelte? meg van babonázva, fogva~Láthatlan
397 Elbe| szokás nála.~De a gyávaság meg csak erõt vesz rajta.~Az
398 Elbe| majd ide, majd oda.~Ha meg nem bolondul, az lesz még
399 Elbe| zárta, - de jobban~Ki örült meg aztán, hogy kibocsájtottam?”~
400 Elbe| egyszer is még csinálja meg érte.~Akkor aztán addig
401 Elbe| Nincs egy árva lélek, senki meg nem lát itt.~A biz a, a
402 Elbe| e sok okoskodás?~„Ha én meg nem teszem, megteszi, tudom,
403 Elbe| Hej ha volna most, kit meg lehetne verni!~Hányaveti
404 Elbe| a képéhez;~De a homlokán meg most valamit érez.~Csak
405 Elbe| kis nyomás a ravaszra,~S meg se rugja magát az a vén
406 Elbe| egy kis baj van; mert most meg hát~A mutatóujj megbicsakolja
407 Elbe| lelkiismerete;~Az az ujj egészen meg van merevedve.~Leveszi a
408 Elbe| rázza.~Nem lehet ez másként, meg van babonázva.~Már nemcsak
409 Elbe| csodát! - ki magyarázza ezt meg?~Hát az üstökét ki ragadja
410 Elbe| Hát az üstökét ki ragadja meg hátul?~Vagy a feje dagad
411 Elbe| egészen,~Emberek láttára meg ne ölné szégyen.~Ha valaki
412 Elbe| innen, hogy soha ne lássa,~Meg ne ölje gúnyos szeme ragyogása.~
413 Elbe| én, folytatja, már csak meg is mondom,~Hogy szerezhetnél
414 Elbe| Nem is a nyereség, csapja meg a mennykõ!~Amit megohajtott,
415 Elbe| sem téveszt õ;~Úgy csinál meg mindent, mint egy szemfényvesztõ.~
416 Elbe| csak ugy repül szét, maga meg kitámolyg.~Nem való ez neki,
417 Elbe| Nem való ez neki, üsse meg a tályog!~Megy ki a fészerbe,
418 Elbe| szétterpeszti lábát,~Egy-egy uracsot meg úgy azon dobál át.~Valamennyit
419 Elbe| Odébb innen, kócos!~Téged meg se foglak; ezzel mulatok
420 Elbe| megfogni? no ha te nem, meg én.”~Mondja neki és áll
421 Elbe| inkább kacagna...~Noha majd meg inkább sajnálkozni látszott:~
422 Elbe| vaskemencét beütötte háta,~S ott meg is lett fogva, mint egy
423 Elbe| hazatére~(Sietett is, de meg röpitette hamar~Sok szép
424 Elbe| legnehezebb próba.~Kit a baj meg nem dönt, ingadoz a jóba.~
425 Elbe| még ma is élnek, hogyha meg nem haltak...~ ~
426 Elbe| felöltõje,~Alig vette föl, már meg kinõtt belõle.~Édesanyja
427 Elbe| gyökeret eresztve.~Hószakálla meg fönt iszalag a fákon.~„Mit
428 Elbe| belekapaszkodtak.~De biz azok még csak meg se emelinték.~Szégyen-szemre
429 Elbe| Pedig aki tenné, bizony meg nem bánná,~Mehetne az aztán
430 Elbe| magában nagyobb bátorságot.~Meg nem szolgált kincsnél többet
431 Elbe| többet érõ szer ez,~Ez majd meg is õrzi, ha valamit szerez.~
432 Elbe| mondta volna:~„Szabadíts meg engem, el vagyok rabolva!~
433 Elbe| kivel van dolga.~A fanyûvõ meg az erdõdöntögetõ~Emelgette
434 Elbe| Hogy recseg a palló; de az meg se nyekken,~Szökdös, mint
435 Elbe| hozzád,~Hogy te mentettél meg, ez legyen bizonyság.”~Hát
436 Elbe| ki holtan,~Aki megmaradt, meg elbujt a bozótban.~Nem is
437 Elbe| Õ majd csak azután teszi meg az utat,~Ha próbára tette
438 Elbe| magában,~Nagy ideje úgy is, meg is szolgált érte.~Leült
439 Elbe| drága:~Tiszta becsülete meg a bátorsága.~Míg e kettõ
440 Elbe| csak az esztelen mer.~De õ meg nem ijed, nem esik kétségbe.~
441 Elbe| véged!~Imádkozzál, semmi meg nem ment már téged.~Hasztalan
442 Elbe| Hazád, édesanyád többé meg nem látod!~S mintha még
443 Elbe| motolla.~De csak nem pihen meg, bizakodva váltig:~Az itéletidõ
444 Elbe| megmenté, hogy hálálja ezt meg?~Szárnyaival csapkod, vijjog
445 Elbe| szolgálom; kérlek.~Mondd meg hát nekem most, mit tegyek
446 Elbe| árulták el, hogy menekedett meg.~Hogy a két szélhámos cimbora
447 Elbe| hallja,~Mintha már most félig meg volnának halva.~Zavarodva
448 Elbe| ugyan ajándékba,~Ne vonjuk meg hát ezt egy percig se tõle,~
449 Elbe| vastagabb kelmébõl,~Ez óv meg a széltõl, nyári nap hevétõl.~
450 Elbe| Hideget, hõt, sanyart szokja meg a teste.~Városi gyereknek
451 Elbe| végén,~A csecsemõ-korban, meg ha az ember vén.~Mikor „
452 Elbe| bajtól mindjárt nem ijed meg,~Régi jó törvénye magyar
453 Elbe| vezet.~Mindenekelõtt hát meg kell állapítni,~Hogy a beteg
454 Elbe| mindennek sorja,~Nem bánod meg, hogy ha veszed fontolóra.~
455 Elbe| be fejjel,~Vagy locsold meg fejed elõbb tenyereddel.~
456 Elbe| abban.~Azért hát jegyezd meg, legjobb azon lenni,~Hogy
457 Elbe| tüzesen ver,~Nem gondolja meg, hogy ami rögtön nem árt,~
458 Elbe| feledje senki.~Gondolja meg azt is, hogy a szemet rontják,~
459 Elbe| tüdõdnek ne ártson,~Fogadd meg és kövesd ez egy-két tanácsom.~
460 Elbe| gyakorta,~Tiszta vízzel, hogy meg ne egye a korpa.~A futás
461 Elbe| gyógyul,~De a csontok élét óvd meg a bajoktul.~ ~
|