Rész, Fej.
1 Lir| Sohajtasz egyet: házad bajait~S én a honét kezdem panaszlani;~
2 Lir| bajait,~Aztán beszélni kezdek én neked;~Oh bár a hozzád hasonló
3 Lir| nyár:~A mennykövek közt én is ott legyek.~
4 Lir| is meg kell hallgatnia!~Én, ki a véremet könyekbe sírom~-
5 Lir| megmenthetné a halót magát?~Én, aki virrasztok a haldoklónál,~
6 Lir| jönnek a félelmes éjjelek,~Én elhagyottan könyörgök hozzátok:~
7 Lir| erkölccsé változtatá!~S én e borús honnak oly hû fia
8 Lir| honnak oly hû fia vagyok!~S én e hazát, e népet - szeretem!~
9 Lir| hazát, e népet - szeretem!~Én, aki gyûlölöm e népnek vétkeit,~
10 Lir| engem, hazámnak nemzeti!~Én tõled egyet kérni akarok...~
11 Lir| tudsz gyávaság mián!~De én szeretlek. Bennem forr a
12 Lir| annál jobban érzem,~Mert én az életben oly sokat szenvedtem!~
13 Lir| Csakhogy te enyém vagy és én a tied;~Nem tudok érezni,
14 Lir| földrepesztõ rémes hangokat;~Én nem fogom látni, nem fogom
15 Lir| vagy krokodilrivás?~Hisz én a földtõl oly messze vagyok,~-
16 Lir| rád következik,~Megírom én a végrendeletet.~Megírom,
17 Lir| Népdal~Elmennék én innen messze, messze,~Sohse
18 Lir| ne hasadna!~Itt maradnék én ezen a helyen,~El is felejteném
19 Lir| Rólad gyakran emlékezem én...~- Hisz olyan trupp, mint
20 Lir| napokra emlékszem még!~- Mikor én hordtam cédulát.~Mily jóizûen
21 Lir| Gyakran reád emlékszem én,~- Hisz olyan trupp, minõ
22 Lir| A tavasz jelei~Nem nézem én az ibolyát~Kakukra én nem
23 Lir| nézem én az ibolyát~Kakukra én nem hallgatok,~S nem jóslom
24 Lir| idõ tavaszodik.~Nem szedek én kikericset,~A gólyákat sem
25 Lir| A gólyákat sem bámulom,~Én a tavaszt egészen új~Költõi
26 Lir| a szédítõ magasságban,~S én ott álltam lábaid alatt...~
27 Lir| semmit nem ismerek.~Oh, én tudom, hogy e két jóbarát~
28 Lir| Az én szülõföldem~Hagyjatok, oh,
29 Lir| köszönöm a sorsnak,~Hogy én itt születtem, nevelõdtem...~
30 Lir| halálról, másvilágról...~De én csak félfülemmel hallgattam,~
31 Lir| rám ekép rivaltak...~Nem, én nektek soha nem éneklek,~
32 Lir| I~Miért is ne volnék én boldog?...~Hisz eddig engemet~
33 Lir| énnekem,~Szegényen adom én is meg neked.~S szeretni
34 Lir| Hiszen kinyertem ezekével én~Minden szerelembéli részemet!~
35 Lir| szent erdõségben.~Lehetnék-e én ott~Más emberek rabja?~Lehetnék-e
36 Lir| emberek rabja?~Lehetnék-e én ott~Ezerek zsarnokja?...~
37 Lir| Ebéd után~Én is jóllaktam; (ha elhiszitek)~
38 Lir| tengelye...~Úgy van; most én is gazdag úr vagyok~(Mig
39 Lir| Magamfélék is siratták,~Még én böjtõltem is;... de mindezért~
40 Lir| rázza a világ!...~Valóban és én oly bolond legyek,~Mártírrá
41 Lir| meséket mondana;~Azonba’ én mégis oly vakmerõ vagyok,~
42 Lir| se bánják.~Szólni fogok én egy szépséges legényrõl~
43 Lir| hivatal?~És hivatalt vállaljak én is?~Már mint én, ugy-é? -
44 Lir| vállaljak én is?~Már mint én, ugy-é? - hivatalt?~Szép,
45 Lir| Veszedelmet, kárt okoz!~Én édes atyámfiai,~Szólanék
46 Lir| Hej ha tudnák úgy, miként én~Még a régebbieket,~Igaz
47 Lir| elbeszéli~Az igaz istória, -~Én ha most elmondanám tán~Szívem
48 Lir| Tud-e már egyetérteni~Az én magyar nemzetem?...”~S ugyanazon
49 Lir| meghalok!~Szabadságért éltem én örökké,~- De ki éli kedvén
50 Lir| Július 22-én~ (Nemzetülés után)~
51 Lir| gombaágya!~Majmokat majmoljak én is?~ Nojsz’ egyéb se
52 Lir| A világ forgószele.~Én törõdjem új eszmékkel,~
53 Lir| egész - mi sem több ennél;~S én, ki három csizmatalppal~
54 Lir| Nagyobb vagyok az idõnél,~Én törõdjem még a földdel,~
55 Lir| már el engem?~Mit tudom én, édesek vagy~Keserûk vagytok-é
56 Lir| koldus vagyok, vész~Az én éltem kalaúza,~S te hûséges
57 Lir| repülj velem tovább is;~Én vándormadár vagyok,~Nagy
58 Lir| sugaradnak.~Céltalan vándorlom én át~A sivatag életet;~Te
59 Lir| Krisztus és korunk~Én vagyok, én, ki még imádlak~-
60 Lir| Krisztus és korunk~Én vagyok, én, ki még imádlak~- És egyedül
61 Lir| hozhatott.~Mit vétkezém én, és nehány derék?~Valóban
62 Lir| Utálata nem szégyeníti meg,~Én szenvedek s utált határidat~
63 Lir| a~Vak világot vezeted?~Én ugyan nem láttalak még,~
64 Lir| gyöngyalak,~Hej, mióta téged én megláttalak!~Talán egyet
65 Lir| mint a szél,~Nem kérnélek én az édesanyádtól,~Kifognálak
66 Lir| bár a világból,~Képedet én ott is látom,~E kegyetlen
67 Lir| fényes csillaga,~Ott vagyok én már odahaza!...~ ~
68 Lir| Boldog... hej még akkor én azt~Nem hittem, gondoltam:~
69 Lir| a néma téli éjben~Csak én vagyok és a kakas ébren.~
70 Lir| egy tó közepében~Voltam én a kedvesem ölében;~Kedvesem
71 Lir| galambom~Többet is mond, de én alig hallom;~A szememre
72 Lir| csillagom, egy csókot!”~Ezután én nem tudom, mi történt,~Mintha
73 Lir| való vagy.~Férfi lettem én a kisfiúból~Többet várok
74 Lir| a kisfiúból~Többet várok én már a valótól...~Nem ohajtom
75 Lir| osztoztam földi javakon:~De én tudom, hogy ha szeretnél
76 Lir| tudod-e, hogy jegyesem,~Hogy én csak õt szerethetem?”~Szól
77 Lir| egyszer nem vehetlek föl!~Én szerelmem, imádottam,~Kit
78 Lir| Becsület és Magyarország...~- Én szerelmem - isten hozzád!”~ *~
79 Lir| azt a szûk~Sötét börtönt én utálom.~Adjatok vadállatoknak,~
80 Lir| csináltok,~Végezést nem én, majd~Az Isten hoz rátok.”~
81 Lir| Földi ország, vesszen!~Én hazám, országom~Odafönn
82 Lir| Néma sivatagba~Rohanok én; de mi haszna?~Nyugtom nem
83 Lir| harsog~Mint diadalének...~Én oly búsnak érzem,~Mintha
84 Lir| Kétségbeesetten arcra~Hullok én is a harasztra;~Száraz haraszt,
85 Lir| el engem!~Volt nyaram, s én - nem szerettem!~ (
86 Lir| 1855)~ VII~Én a borjunak megint~Paripája
87 Lir| S mintha e kis lyány az én~Szeretõm lett volna...~Isten
88 Lir| mehettem,~A kicsiny malomba én~Legénynek szegõdtem.~Feleségem
89 Lir| a kis~Kecskepásztor, és én~Lettem vón legboldogabb~
90 Lir| mind leszakad?~Nem, nem, én nem arra várok,~- Szél,
91 Lir| a még ép vírágot,~Ezután én kacagok.~Fájdalom kell e
92 Lir| A tükörbe néznek mások,~Én a puszta kertbe járok,~És
93 Lir| meg ne bánjad!~Reszketek én még utánad,~Hullatok még
94 Lir| feketén...~Nem remegek én se majdan,~Hideg leszek,
95 Lir| Céltalan bolyongjam én át~A sivatag életet -~Te
96 Lir| szerelmünk, jó öreg.~„E földön én mit sem kimélek,~Sem a nagy
97 Lir| Hol ti is eltünendetek.~Én boriték be örök árnnyal~
98 Lir| hívem.~ Nem leszek én~ Hûtelen~ Te hozzád;~
99 Lir| elalszik a másik.~Ah, de az én lelkemre járnak~Oly szomorú
100 Lir| édes - és ugy fáj!~Elhagyom én e vidéket;~De el nem föd
101 Lir| átka~ I~Én gyötrelmem, szép leányom!~
102 Lir| II~Szeretlek én téged nézni,~Mikor észre
103 Lir| Egy-egy tõr minden sugára,~S én azt szivembe töröm.~Szeretlek
104 Lir| szivembe töröm.~Szeretlek én téged nézni,~Mikor észre
105 Lir| te ne nevess.~Szeretlek én téged nézni.~Oly szép lánggal
106 Lir| Hazudnak az emberek!...~Én hiszek szemed tüzének,~Mely
107 Lir| Kétségbeesésem enyhülését várnám?~Mit én épitettem, ékes templomodat,~
108 Lir| V~Látlak én még s látni foglak,~És szünetlen
109 Lir| mindörökre,~Amit benned én vesztettem.~S én elhagyni
110 Lir| benned én vesztettem.~S én elhagyni mégse tudlak!~Hozzád
111 Lir| vagy, az vagy...~Oh hisz én jobban tudom.~„Szebb vagy
112 Lir| Keserü fájdalma lesz.~S én nyugodt leszek már, mint
113 Lir| neked.~Ápolod te hiuságod,~Én meg - büszkeségemet.~Szép
114 Lir| fogsz~Oktalan érzelmimen.~Az én átkom, hogy szeretlek,~Mégsem
115 Lir| légy halálom.~Ne ébredjek én föl, róla álmodozva,~Hadd
116 Lir| gyógyitó ír:~Ne gyógyuljak én soha!~Oh hogy a láz, a halálos,~
117 Lir| XI~Nem tudok én semmit rólad,~Csakhogy szép
118 Lir| nagyon.~Szépségedet látom én csak,~Szívedet nem kutatom.~
119 Lir| szép vagy, azt hiszem, hogy~Én - csupán én tudhatom;~És
120 Lir| hiszem, hogy~Én - csupán én tudhatom;~És oly édes -
121 Lir| alakos csoportot~Szánom én és megvetem!...~Marcangolja
122 Lir| tépi képedet...~Ne tudjak én semmit rólad,~Csak hogy
123 Lir| nagyon;~Szépségedet lássam én csak,~Én szived nem kutatom.~
124 Lir| Szépségedet lássam én csak,~Én szived nem kutatom.~És szeretlek
125 Lir| III~Elfogy a nap, az én napom...~Közeleg a sötét
126 Lir| kígyó, méreg...~- Légy hiú, én gyöngyvirágom,~Légy hamis,
127 Lir| mennyország;~Legalább ugy mondják.~Én csak azt tudom, hogy~Nekem
128 Lir| szép s~Mégis oly kegyetlen?~Én uram teremtõm~Ijesztenél
129 Lir| szerelmem.~Rab vagyok én, rab, de olyan rab,~Aki
130 Lir| örökkévalóság.~Összetépted az én szívemet,~A magadét el nem
131 Lir| boldog sohasem.~Nem tudom én, hogy mit gondoljak?~Örömest
132 Lir| baját siratnám.~Alig merem én azt mondani,~Azzal ijeszt,
133 Lir| ássad~S mégse halj meg!” Én gyötrelmem,~Mert ohajtlak,
134 Lir| engem megátkoztál,~Viszont én megáldlak téged.~(Csak elmondom,
135 Lir| Könyörülj meg rajta.~Az én szép szeretõm~Kiadott énrajtam.~
136 Lir| még fejem.~Élj örömben, én meg bánatban;~Kedvnek, búnak
137 Lir| Mint az erdõ napsugártól,~Én szemedtõl meggyuladtam;~
138 Lir| erdõ, hamvadozó!~Hozzád én szivem, szerelmem~Be hasonló,
139 Lir| szerelem nincs szivedben,~- Én a mennyrõl már lemondtam;~
140 Lir| lábaiddal;~Szörnyeteg az én szerelmem,~Mennykövezd le
141 Lir| kacagjon föl~Rá a világ, - mit én bánom!~Kivüled nem látok,
142 Lir| jámbor világnak.~Nem való az én szerelmem~Sem az égbe, sem
143 Lir| lát, senki sem hall,~Csak én hallok, csak én látok!~Ami
144 Lir| hall,~Csak én hallok, csak én látok!~Ami van, azt látom,
145 Lir| a mennybõl:~Higyj! - de én nem tudok hinni...~- Oh,
146 Lir| csak büntess engem~Oh, én öldöklõ angyalom;~Villogjon
147 Lir| szemedben -~Sok, sok az én bûnöm nagyon.~Az ég adott
148 Lir| adott látást szememnek,~És én vak voltam - bárgyu vak;~
149 Lir| vak voltam - bárgyu vak;~Én hittem azt, hogy szép szemednek~
150 Lir| csupán csak - aranyé...~És én okoztam csak neked bút:~
151 Lir| csak büntess engem,~Oh, én öldöklõ angyalom;~Villogjon
152 Lir| szemedben -~Sok, sok az én bûnöm nagyon...~ (
153 Lir| már rám,~Mert te vagy az én bálványom.~Mit kivánjak
154 Lir| bálványom.~Mit kivánjak én neked jót? -~Hogy beteljék
155 Lir| legfõbb vágyod?~Isten õrizz! - Én tudom, hogy~Az a legsötétebb
156 Lir| engem:~Akkor jussak eszedbe én.~Ha gyémántod mind elszórtad,~
157 Lir| 1856)~ XXII~Én teremtõm - milyen álom!~
158 Lir| Mind el voltak már itélve.~Én maradtam utoljára:~Panaszteli
159 Lir| Rám tekint a mindenható:~Én nyugodtan, búsan állok;~
160 Lir| Igazságot, igazságot!~Én szerettem, úgy szerettem,~
161 Lir| Amit látott szemeimben.~Én úgy vettem észre, mintha~
162 Lir| mondta volna:~„Nem, nem, én ezt nem akartam!~Itt csak
163 Lir| szeressen, ráparancsolt.~Az én szép kis vadgalambom~Még
164 Lir| Hamisabb lett egy kevéssel.~Én minden órában egyszer~Meghaltam,
165 Lir| magához vett mindkettõnket -~Én teremtõm, milyen álom!~ (
166 Lir| XXIII~Én nem tudom, mi lep meg néha:~
167 Lir| különös kedve volna...~És én oly szomorú vagyok.~Oh,
168 Lir| égben, nincs a földön,~Hol én kisírhatnám magam:~Tengerfenéken,
169 Lir| szerettem~S kétségbeestem én azért,~Kiért ha meghalok
170 Lir| egyszer~Nagyon soká néztem én rád,~S te is soká néztél
171 Lir| lelkemben sincsen éjjel,~Pedig én oly sötét vagyok!~Szeretlek,
172 Lir| hatalmad érezi.~Téged szeretlek én, imádlak.~Egyetlen, más
173 Lir| bennem, ami jó.~Szeretlek én, hiszlek, reméllek,~Mert
174 Lir| emlékezem rád!~Elfeledtem én már mindent.~Forog velem
175 Lir| Forog velem ez a világ,~De én nem is mozdulok, csak~Örökké
176 Lir| rád.~Néha kérdem, vagyok én még?~Álom-e ez, vagy valóság?~
177 Lir| valóság?~És tán nem is élek én már -~Csak a sírból emlékszem
178 Lir| igaz, egyetlen bálványom;~S én vagyok, én, aki csak téged
179 Lir| bálványom;~S én vagyok, én, aki csak téged szeretlek!~
180 Lir| Napja elvakított! - oh, én nehéz vétkem;~Nálad jobb
181 Lir| utánad,~Vigasztal, hogy csak én tudom, mit vesztettem;~Hogy
182 Lir| Hogy az való csupán az én szerelmemben.~Akármerre
183 Lir| követve magas fényetek intésit~Én e lomha, sárban el nem tántorodtam:~
184 Lir| könnyebbülésöket.~Tudja ég, hogy én nem irigyelem õket~A megenyhülésért,
185 Lir| percet ért.~Nem gyûlölöm én az embereket, nem, nem!~(
186 Lir| szenvedek veled...~Halld az én panaszom, mondd el a tiédet,~
187 Lir| mondd el a tiédet,~Értem én is, te is az enyimet érted;~
188 Lir| Égben egy úr, földön az én bánatom!...~ (
189 Lir| gyötörtél, öltél engem,~S én csak nagyon szerettelek.~
190 Lir| ünnepelt, mindenható, nagy,~S én csak szegény hived vagyok.~
191 Lir| rá a könny szemembõl,~S én szánni kezdelek nagyon.~
192 Lir| szivemet;~Ah, mert hiszen mi az én átkom,~Ha képzelem a tiedet?!~
193 Lir| Emlékezés, utánozás.~Mi vagyok én tehozzád képest?~Mi szegények
194 Lir| majd téged abban,~Midõn már én is hamvadok;~Míg szemed
195 Lir| pokolkín-kéjes mámor!~És én ezt mind, mind átérzem,~
196 Lir| messze multba varázsoltan;~S én majdan újra elmélyedve~Az
197 Lir| szép csillagokat.~Nem nézek én most az égre,~Sem a föld
198 Lir| árnyékok - a valódi~Lear király én voltam!”~- Egy kis apród (
199 Lir| volna mennyed ajtaja.~S én, mint gyõztes, ellene fölé,~
200 Lir| fölé,~Sírodra téve lábomat:~Én élek, és te halva vagy!
201 Lir| Éledjetek föl, s legyek én a por,~Mit a mohó szél messze
202 Lir| földön, angyal jár -~Oh, én láttam õt, én láttam õt!~
203 Lir| jár -~Oh, én láttam õt, én láttam õt!~Kihasadt a mennyég
204 Lir| ne büntess engemet.~Hogy én voltam ép ott, hova szállt,~
205 Lir| hova szállt,~Hiszen arról én nem tehetek.~Jól tudom,
206 Lir| Tiltva látni azt, mit láttam én.~Mégis térden, téged imádva~
207 Lir| látjátok a menny ajtaját!~Égek én a magam tüzében,~Tiltott
208 Lir| rám is, emberre!~Nézek én, s szédülvén ámulok;~Gondolok,
209 Lir| Keserû órában~Én sem éltem egészen hiába:~
210 Lir| álmodik és boldog;~Csak én vagyok ébren, engem éget
211 Lir| el volna temetve;~Csak én magam élnék, csak én volnék
212 Lir| Csak én magam élnék, csak én volnék éber~Egyedûl! egyedûl!
213 Lir| éber~Egyedûl! egyedûl! s én is megmeredve.~Ijeszt a
214 Lir| most következik:~Mielõtt én édes kedvesem,~Szedtem volna
215 Lir| oh, szerelmesem,~Immár én alszom nyugton csöndesen.~-
216 Lir| szép altatót zenél.~Oh, én szerelmem, örök életem,~
217 Lir| szerelmem, örök életem,~Én teneked csak azt üzenhetem:~
218 Lir| te itt majd engem, tudom én.~Jó hûvös takaró a szemfödél.~
219 Lir| Nevezzetek bár akárhogy éngem,~Én is király, de boldog vagyok.~
220 Lir| borul csodatévõ álom,~S én a mult idõket, õseimet látom.~
221 Lir| díjul még pénzt ad a léha.~Én valamit vetnék, hogy soha „
222 Lir| tündér hazájok...~Ah, de én nem hallgathattam...~Mert
223 Lir| ezekrõl szóló daltól~Az én szívem meghasadna...”~S
224 Lir| nap kél, csillag fénylik:~Én mindenható úr voltam.~Embereknek,
225 Lir| magasságban~A mindenható istennek!~Én vagyok a nagy világfi~Ki
226 Lir| teremtõ~Légyen a te akaratod!~Én vagyok a szerencsétlen~Pszamnit,
227 Lir| legaljasb söpredék közt.~S én nem õrültem meg erre.~Tenyerembe
228 Lir| hallgass! hát mit szóljak~Én szegény nõ, gyönge lányzó?~
229 Lir| Dicsõség a neveteknek,~Én vagyok a mindeneknél~Szerencsétlenebb
230 Lir| Diadalmas koronákét.~De az én sorsom gyalázat,~Mely a
231 Lir| újat épít~Az a kéz, kit én imádok.~Ottan aztán nem
232 Lir| Így beszéle szaporázva:~„Én is voltam,~Szép, nagyon
233 Lir| Boritottam.~Végre mégis~Én csalódtam.~Meglakoltam.~
234 Lir| hiu szívvel~Esküszegve,~Én megcsaltam:~Ah az ölt meg!~
235 Lir| isten mosolyog!~Majd akkor én leszek a víg,~A boldog,
236 Lir| illatoz;~És hozzá még az én napom~Mindent megaranyoz.~
237 Lir| illatot,~Hogy azt hiszem, én is gyerek~És... szerelmes
238 Lir| halál...~ II~Én már kijártam, elvégeztem~
239 Lir| vízbe halt...~Ott halásztam én e dalt...~Nektek adom, hagyva
240 Lir| Kilehelte árva lelkét.~Oh ha én azt elmondhatnám,~Hogy ha
241 Lir| Jó Bohó Peti~Ki vagyok én, mi vagyok én?~Aki áldja!
242 Lir| Ki vagyok én, mi vagyok én?~Aki áldja! derék legény.~
243 Lir| Egymást kõvel hajigálja.~Én vagyok a jó keresztény:~
244 Lir| felém,~Jó kenyérrel dobálom én.~Kiholt már a nagylelkûség,~
245 Lir| Gazdag szolga ez a világ.~Én vagyok csak nagy uraság.~
246 Lir| Már akárki akármit mond,~Én vagyok valódi bolond.~Valahány
247 Lir| kifogyhatatlan!~Piros az én szûröm ujja,~Sarkantyúm
248 Lir| Akinek nincs, irigyelje,~Én magammal, aki lelke!~De
249 Lir| baj ér, se bánom,~Igy élem én a világom!~ ~
250 Lir| Elringató éneke simogatja...~Mig én oly édes örömest~Feküdném
251 Lir| unalom!)~Hadd semmisülnék én meg egyedül,~Végkép, örökre,
252 Lir| mindörökre, hisz~Átélném én egy perc alatt~Az örökkévaló
253 Lir| virágom, csillagom,~Ládd, én azt gondolom,~Mégis talán
254 Lir| nem bennem a hiba...~Hisz én, ha csak rád gondolok,~(
255 Lir| szempillantatig:~Majd tudnám én, hogy mit tegyek...~Tán
256 Lir| mehetek, mert adós vagyok;~S én várok, mert fizetni akarok.~
257 Lir| Hogy feljön egyszer még az én napom,~Számot vetek majd
258 Lir| napom,~Számot vetek majd én is akkoron.~Ellenség, jó
259 Lir| se lesz a sok cigánybul!~Én teremtõm, én Istenem,~Engedd
260 Lir| cigánybul!~Én teremtõm, én Istenem,~Engedd ez idõt
261 Lir| Könyörülj már rajtam, kérlek;~Én kimondhatatlanom, hogy~Nem
262 Lir| napra?~Megvakulok így hát én is~Egy pár percre, pillanatra.~
263 Lir| isteni gyönyörnek.~Mert, én édesem, szerelmem,~Ami sok,
264 Lir| mennyország szakad rám,~Az alatt én leroskadok.~Karjaid közé
265 Lir| mondd, édes,~Hova legyek én már veled?~ ~
266 Lir| tûrtem, mit se tettem,~Én, ládd, én következetes vagyok.”~
267 Lir| mit se tettem,~Én, ládd, én következetes vagyok.”~És
268 Lir| Elköltözött a becsület...!~- Oh, én hazám, boldogtalan hon!~
269 Lir| Oh, én hazám, minõ uton jársz,~
270 Lir| fényt soha.~Hiába járok én is itt. Hiába~Bolyongok
271 Lir| aki igazán,~Önzetlen, mint én, eztán is szeret...~ ~
272 Lir| gyógyvizében:~Magamat itt úgy érzem én.~Itthon vagyok; ez az én
273 Lir| én.~Itthon vagyok; ez az én fészkem.~Füpamlagomra heverek.~
274 Lir| természet,~Oly dicsõnek, mint én, ki lát?~E tiszta szív kristálytükrében~
275 Lir| értjük egymást; ez az erdõ~Az én királyi palotám;~E mennyezetes
276 Lir| persze, persze a ligetbe~Én rendesen korán megyek;~Mikor
277 Lir| megbolondultam:~Azt mondom, én mindent tudok.~Öröklét,
278 Lir| a mindenség ragyog.~Oh, én világom üdvössége!~Hát ugy-e
279 Lir| kinek végtelen hatalmad,~Én szép felségem, édesem,~Kizárólagos
280 Lir| drága,~Tükröd maradjak én neked,~Kit soha, bármi hõn
281 Lir| csillagok,~Nagyok, dicsõk!... de én azt mondom,~Az én szerelmes
282 Lir| de én azt mondom,~Az én szerelmes kis galambom~Szemében
283 Lir| fény ragyog.~Oh!... mikor én azokba nézek,~Hogy éledek,
284 Lir| Énértem, kedvemért forog.~Én vagyok a cél, központ, minden;~
285 Lir| Isten jósága, bölcsessége~Az én galambom szép szemébe’~-
286 Lir| rózsán tövis.~- Tebenned én nem látok semmit~...Azaz
287 Lir| szépet látok a világon,~Én mindig csak rád gondolok,~
288 Lir| égboltnak,~Lobogó gyász, én neked hódolok.~Szomoru csillag,
289 Lir| ragyog.~Mellettetek most én csak árnyék,~Vagy annál
290 Lir| szerelem.~És addig élek én is, ottan~E hõ szivekben
291 Lir| széjjelomló földi lényem -~Az én lelkemnek része az!~Majd
292 Lir| Elálmodozva széttekint:~Mikor még én e földön jártam,~Minõ világ
293 Lir| föld porába letiportok,~Én csak parányi mag vagyok.~
294 Lir| nagyon sok, mondhatatlan,~Mit én e földön szenvedék.~S nincs
295 Lir| csak szilánkját,~Bimbóit én nem ismerem.~Bár leghivebbjét,
296 Lir| bút, keservet,~A magamét én el nem mondhatom.~Keresem
297 Lir| Kikerget a szentegyházból...~S én rohanva lábaidnak~Oltárához,
298 Lir| mondotok, beszéltek,~Tudom én jól, amit tudok.~Halhatatlanság,
299 Lir| szép dolog.~De mindamellett én azt látom,~Hogy végre is
300 Lir| itt örökre elmuló.~Odadnék én jó szívvel mindent,~Mi maradandót
301 Lir| szûz öledben,~Jobb lenne, én azt gondolom...~Fukar királynál,
302 Lir| Gyermekkorom tájéka~Elmennék én még egyszer hozzád,~Ha újra
303 Lir| tán fölöttem, megörülve~Én? - sírdogálva magamon,~Hogy
304 Lir| nem az; nem a tündérek,~Az én szivem, az itt a holt!~Az
305 Lir| illik épen -~Soha nem én, hogy mi vagyok.~Szegénységemre
306 Lir| fel:~A kunyhón, melyben én születtem,~Hazátlan gólya
307 Lir| van tudat a túlvilágon,~Én mindig ezt az órát látom.~
308 Lir| vagy Sodoma förtelme?~S én, - én is! - élek, élni tudok
309 Lir| Sodoma förtelme?~S én, - én is! - élek, élni tudok benne?~
310 Lir| bár egyre csak sötétül,~Én nem tudok meghalni e hit
311 Lir| Amelyben a rókát kergettem én”~- Kárminnal irott pézsmás
312 Lir| verekednek! -~Vagy talán én álmodom?~Neked éltem, érted
313 Lir| mind kövér.~De mig élek, én remélek,~Hiszem az istenemet;~
314 Lir| az egyik kérkedõn -,~Az én családom a legrégibb.~Király
315 Lir| fordítva nálam.~Amelyen én uralkodom,~- Ez a különbség
316 Lir| Levelezõ-könyvbõl szedik.~Mit mondjak én?! - Oh e dolognak~A vége
317 Lir| nagyon jól,~Mi voltakép az én bajom.~Hogy nem tudok szeretni
318 Lir| már hiába átok és imádság!~Én már csak a kénkõ-esõt lesem.~
319 Lir| hah, itt is a határon;~Én látom azt, mint Lót, rég,
320 Lir| szebb lesz, mint volt!”~Én nemzetem, napod még fölragyog.~
321 Lir| mivelsz te ott is, hiszem én.~El-elpihen, szenderg önérzeted.~
322 Lir| Utóirat~Bezárom én is már a boltot.~Napomnak
323 Lir| Messze innen~Oh hogy én e förtelmek helyérõl~Nem
324 Lir| elmenni valahára!~Ide vagyok én bõsz végezettõl~Tolvajok,
325 Lir| csattogatja,~Itt vagyok én igazán, e körbe,~Egyedül,
326 Lir| elmulandóságnak.~Ott lehetnék én jó társaságban.~Hallgatózva,
327 Lir| baj.~De mégis egyet mondok én neked,~Ha volna arra nálad
328 Lir| Ez a te földi átkod, én szivem.~S ha a ligetbe kimegyek
329 Lir| könnyét arcodon.~Mert amit én vesztettem, óriás,~Hozzá
330 Lir| az ég adott erõt nekem.~Én látok itt olyant, mit senki
331 Lir| képében látod magad;~Mi vagyok én neked, most már tudod:~Ha
332 Lir| Pazaroltál nem értett kincseket;~Én, a hideg bálvány vezeklõ
333 Lir| kegyelmes,~És megbocsájtom én neked,~Hogy adtad e nem
334 Lir| Felhõimet megaranyoztad.~Egedet én láttam legszebbnek.~Én benned
335 Lir| Egedet én láttam legszebbnek.~Én benned éltem, és te bennem.~
336 Lir| neki: „vissza!”~Nem tudom én, ezek közül~Abszurdumnak
337 Lir| egyszer se ebben, valaha, én?~Ha az idõben nincsen kezdet,~
338 Lir| menekvést nem lát:~Kapkodok én is már fûhöz-fához,~Hogy
339 Lir| érthetlek téged -~De mi vagyok én? mi a lélek?~Oh, mert közelg
340 Tore| De csak nekem, csupán az én lelkemben~Voltál ilyen,
341 Tore| De csak nekem, csupán az én lelkemben~Voltál ilyen és
342 Tore| lelkemben~Voltál ilyen és amint én vesztettem~- Bár égetõ fájdalma
343 Tore| Mert engem ért az átok~Hogy én égbe látok~Én téged fényalak~
344 Tore| átok~Hogy én égbe látok~Én téged fényalak~Tündérnek,
345 Tore| meghóditottad a földet, én az eget~Te életet én csak
346 Tore| földet, én az eget~Te életet én csak nevet~Örök nevet a
347 Tore| nevet a csillagok között -~Én jobb voltam az égbe jutok
348 Elbe| népem utolsója!~Hova leszek én majd a fanyelvû nép közt?”~-
349 Elbe| ecsém?” - kérdi egyszeribe,~„Én is voltam olyan szegény
350 Elbe| kelle új vallástok végett!~Én a magyar isten híve vagyok
351 Elbe| cselédem,~Hova megyünk, meddig, én soha nem kérdem;~De most
352 Elbe| csókját rálehellve:~„Legyek én teérted földönfutó árva,~
353 Elbe| felejtenek rája:~„Vajha én lehetnék szíve bokrétája!”~
354 Elbe| isten úgy akarta,~Nem én vagyok, aki segíthetne rajta;~
355 Elbe| mondd jónak,~Gondjairól én hogy soha le ne mondjak, -~
356 Elbe| így szól:~„Nagy oka van az én igaz bánatomnak,~Gazdag
357 Elbe| legyek menyasszony;~Hanem én helyette a halált választom.”~
358 Elbe| szép hajnalt jövendöl.~„Én hiszem, te gyõzesz - szóla
359 Elbe| pokolban.~Jõjjetek elõ mind - én harcolni vágyom,~Gyõzzelek
360 Elbe| egyig kezétõl elhaltok? -~Én azt gondolom - ha ügyünket
361 Elbe| királyom~Szólni hozzád, - én a nagy csatát ajállom.~Nagyján
362 Elbe| nincs soraink között.~Ezt én mondom, aki vitézebb, jobb
363 Elbe| csak amugy útbaejtve.~Míg én õmiatta el vagyok felejtve.~
364 Elbe| Ezért hagytam hát el szökve én hazámat...~Hogy vissza is
365 Elbe| Dobogásod után indulok én híven,~Mely örökké vészrõl,
366 Elbe| Árpád unokája halljad - én gyülöllek,~Azért vagy te
367 Elbe| vagy te ölj meg, avvagy én megöllek.~Honnan ez idegen
368 Elbe| öcsém, ha mégis úgy kivánod,~Én igérem, hogy szép, könnyü
369 Elbe| embernek:~„Aludjatok, ám én nem aluszom, élek.~Ég, föld
370 Elbe| Örökkön örökkévaló csak én vagyok.”~Rémletesen üvölt „
371 Elbe| bátrabb~S fogadom, hogy nem én leszek elõbb fáradt.”~És
372 Elbe| Csodálatos történet ez... De hát~Én adom úgy, amint vevém magam.~
373 Elbe| A kéjhalált kerestem én is... hasztalan!~Bálványom
374 Elbe| Minden okvetetlen.~Ne bírjam én, ne én se, soha inkább,~
375 Elbe| okvetetlen.~Ne bírjam én, ne én se, soha inkább,~Csak más
376 Elbe| itt fenn hagyod, meghallom én~Szûz ajka elsõ csókja csattanását;~
377 Elbe| úgyis~Te vagy a mester, én csak inasod~Lehetek legfölebb...
378 Elbe| magamra, -~S döbbenve kérdem, én vagyok-e az,~Aki vagyok?
379 Elbe| Öntudatom? Nem nõ-e õ vagy én~Nem volnék férfi, én? A
380 Elbe| vagy én~Nem volnék férfi, én? A föld legelsõ~Királyleánya
381 Elbe| paradicsomának második~Ádámja én vagyok... Hisz ez nem is~
382 Elbe| még minden jóra válik!”~S én letörülve a halálveríték~
383 Elbe| nagy,~De elviselhetõ... S én újra élnék,~Titáni átkos
384 Elbe| álla Izidóra... vagy tán~Én álltam õelõtte... nonchalant~
385 Elbe| Ennek talán jó lettem volna én is.~S most már nem is vagyok
386 Elbe| III~És én siettem, ki a levegõre,~
387 Elbe| törve-zúzva ront a pályafõre.~Én arra voltam elkészülve,
388 Elbe| igen~Most már azt mondom én is, fájdalom! -~Önzõbb okod
389 Elbe| De ha mint ohajtom,~Mert én szeretném vérét ontani,~
390 Elbe| hajolva hozzám: „úgy-e bár~Én nem mondtam neked... tehát
391 Elbe| mondtam neked... tehát ha én nem,~Okvetlen egy más árulhatta
392 Elbe| eddig~Azt hittem, hogy csak én ismerhetem~Egyedül én és
393 Elbe| csak én ismerhetem~Egyedül én és senki más e földön. -~
394 Elbe| Barátom, igazad van. Ismerem~Én jól e bajt. Ez a vér háborúja.~
395 Elbe| egyék föl~A férgek; sõt még én tovább megyek:~Megölném
396 Elbe| szivét.~Mi engem illet, én Keresztessyt~Szorgalmasan,
397 Elbe| hühóira, megjegyzém,~Hogy én csupán kezére dolgozom,~
398 Elbe| jár-kel bennem a „titok”...~Én azt hivém, hogy Izidóra
399 Elbe| hivém, való s nem ármány.~De én úgy érezém, hogy fagyni
400 Elbe| színpadot igér.~De mindazáltal én azt mondom,~Kissé idõzhetnénk
401 Elbe| divatszerübb lehetnék,~Ha kissé én is „szédelegnék”;~Ha ütve-verve
402 Elbe| falat...~ 14~S én hódolok is a divatnak,~Tudniillik
403 Elbe| psycholog.~ 31~Én nem takargatom hibáit;~Bár
404 Elbe| verseny-porondon,~Higyjétek vagy nem, én azt mondom:~Hogy még halandó
405 Elbe| azaz kérem~Itt csak az én kis feleségem~Készítené
406 Elbe| össze ellene?~ 51~Én nem tudom. Elég az ahhoz:~
407 Elbe| fondor sors!~A mama is, én istenem!~Ép itt e percben
408 Elbe| hát ily állapot s eset,~Én istenem, hát ennyi s ily
409 Elbe| Hja, már ha erre gondolok,~Én magam is dühös vagyok.~
410 Elbe| vagyok.~ 60~De én megmondtam, hogy szivében~
411 Elbe| leírni nem lehet.~Miket sem én magam, belátom,~De te se,
412 Elbe| fogva vagy!~Hja, már most, én édes barátom,~Én hasztalan
413 Elbe| már most, én édes barátom,~Én hasztalan beszélek, látom;~
414 Elbe| hasztalan beszélek, látom;~Én most már nem segíthetek...~
415 Elbe| Ernõnek ép kapóra jött.~S én istenem! a kötélhágcsa~Tán
416 Elbe| földön ez lehet?~Hja akkor én ember leszek.”~
417 Elbe| Erényem árva, meglehet.~Én neked adtam azt egészen,~
418 Elbe| ki úgy szeret~Engem, mint én most tégedet.”~
419 Elbe| nem kicsinylem vétkedet,~Én büntetésedet sokallom~S
420 Elbe| megérdemelje.~„Ejh! mit járok én itt föl-alá, hiába,~Suhogó
421 Elbe| nem jön helyembe,~Akivel én essem örök szerelembe?~Olyan
422 Elbe| Olyan igaz ember, minõre én vágyom,~Ha van is, nem sok
423 Elbe| nevelve fényes úri módban;~Nem én vagyok oka, hogy ide jutottam.~
424 Elbe| minden semmivé lett.~Úgy biz én, bevallom, magamba föltettem~
425 Elbe| bárki - gyáva-e, már mint én?~Mondd, mit tegyek érted?
426 Elbe| szóbeszéd.~Valahány, tudom én, mind ilyen a férfi;~Csak
427 Elbe| valaha ki látott?~Ebbe látom én a tanubizonyságot.~Hogy
428 Elbe| is e sok okoskodás?~„Ha én meg nem teszem, megteszi,
429 Elbe| ennyi szép beszédtül?~„Tudom én, folytatja, már csak meg
430 Elbe| elég drágán? -~Megtanultam én mind, ami fortély kártyán.~
431 Elbe| megfogni? no ha te nem, meg én.”~Mondja neki és áll elébe
432 Elbe| bánod oly igen, de másért.~Én igy is szeretlek, igy is
433 Elbe| Jaj hogy épen ez lesz az én életpárom!”~Van öltözve
434 Elbe| pereg rája.~„Nem vagyok én himlõs, nem vagyok én szegény,~
435 Elbe| vagyok én himlõs, nem vagyok én szegény,~Nem hatalmat, rangot,
436 Elbe| rangot, nem pénzt keresek én.~Van nekem jószágom, uradalmam
437 Elbe| még ha akarna is;~Aminõt én gyermek-álmaimban láttam,~
438 Elbe| láttam,~Embert kerestem én, és azt megtaláltam.”~Álmélkodva
439 Elbe| tõlem e nehány szót,~Ahogy én hallottam boldogult apámtól~
440 Elbe| feleli ez - látod, az én átkom:~Nem tudok meghalni,
441 Elbe| kellene ültetned.~Mondok én tenéked okosabbat ennél:~
442 Elbe| nála még erõsebb lenne?~„Én aszondom - ugymond - kezet
443 Elbe| hát nekem most, mit tegyek én érted?”~Megköszöni szépen
444 Elbe| sok.~Ha megteszed, hát még én leszek adósod.~Sok földet
445 Elbe| ezeket mondja:~„Nem feledem én el, várok is rá mindig,~
446 Elbe| szaporítja.~Hát mialatt én sok messze földet járván,~
447 Elbe| ahogy tudnom adta isten.~Nem én találtam föl e sok jó tanácsot,~
448 Elbe| találtam föl e sok jó tanácsot,~Én csak versbe szedtem, hogy
449 Elbe| megy a halál.~Hej pedig én kedves testvérem, barátom,~
450 Elbe| pipában,~Orvosok vitassák, én csak annyit mondok,~Ha egy
|