Rész,  Fej.

 1  Lir|           nép bajain,~S eszünkbe nem jut önnön nyomorunk!~S épen
 2  Lir|       hüledezni kezdett,~Mert eszébe jut, hogy másnak igérkezett;~
 3  Lir| Mosolygásodat pirulva nézem.~Eszembe jut az a tenger átok,~Melyekkel
 4  Lir|     Egyszerre mind átérezem.~Eszembe jut majd minden átok,~Mind,
 5  Lir|          többé meg nem jelen.~Eszébe jut, álmában látja még;~Nincs
 6  Lir|    megõrülhet - gondolattól?)~Eszébe jut Nagy Sándor. A hiú!~És elmerülve
 7 Elbe|           szakad el belõle,~Mégpedig jut egynek mit szenvedni tõle.~
 8 Elbe|        végighúzogatja,~S nagy sokára jut csak szóhoz, „Eszemadta!”~
 9 Elbe|           van egy, kinek még most is jut eszébe~A pomerán vezér rettenetes
10 Elbe|              azonnal legkiválóbb sor jut;~Elrabol elõlem gyõzelmet,
11 Elbe|             hit díjául fájó csalódás jut.~De tán nem is úgy van -
12 Elbe|            nem gyalázkodik.~S eszébe jut önsorsa, átka:~Rideg, kinos
13 Elbe|             pallója.~Már kinek ahogy jut még erre is módja.~Az alföldön