1844-amott | amulo-baron | barot-borna | borog-csill | csimb-dzsid | ebb-elhat | elhed-emelg | emeli-falev | falka-foldg | foldh-fusze | futas-hadam | hadar-havan | havas-hozz | hozza-itelt | itelv-kated | katon-kialu | kiara-konny | konto-langj | langn-lepte | lepun-megbo | megbu-megva | megve-moson | mossa-nyuga | nyugh-orgaz | orgon-porzi | possa-ronts | rontu-suvol | sug-szemt | szemu-szuny | szur-testi | testo-udvez | udvom-valto | valts-vihar | vihed-zuzza
Rész, Fej.
1 Lir| 1844~
2 Lir| 1846~
3 Lir| 1847~
4 Lir| 1849~
5 Lir| 1850~
6 Lir| 1851~
7 Lir| 1852~
8 Lir| 1853~
9 Lir| 1861~
10 Lir| 1862~
11 Lir| 1863~
12 Lir| 1864~
13 Lir| 1866~
14 Lir| 1867~
15 Lir| 1872~
16 Lir| 1876~
17 Lir| 1878~
18 Lir| 1879~
19 Lir| 1880~
20 Lir| 1881~
21 Lir| 1882~
22 Lir| 1885~
23 Lir| 1888~
24 Lir| 1889~
25 Tore| 1890~ ~
26 Lir| 1891~
27 Lir| 1892~
28 Lir| 1893~
29 Lir| 1895~
30 Lir| 1896~
31 Elbe| hajh, hova?~ 79~Üres a föld! És legsivárabb,~
32 Elbe| fojtó szaga.~ 80~Nyomasztja egyedülisége,~
33 Elbe| tovább, tovább!~ 81~Meg fog-e még és hol pihenni?~
34 Elbe| azok iránt?~ 82~Szegény, szegény fiú, megvallom,~
35 Elbe| még tragédiád?~ 83~De mindegy... legalább nekem
36 Lir| nyugovása!~Talán most pillant be~Abb’ a szebb hazába?...~Fekete
37 Lir| sohase hátrált,~De most abbahagyja egyenes irányát,~S kardos
38 Elbe| a nyeregbõl~Bükkfatõbül ábdált csutorát emelt föl,~S csöndes
39 Lir| innen egy fületlen gombot...~Abdéra ez vagy Sodoma förtelme?~
40 Elbe| itt félszõke fürttel~Sem Abelár, sem Seladon.~Ha dandy-szemmel
41 Elbe| penészlenek~A Heloizek, Abelárok;~Tündöklenek a csapodárok.~
42 Lir| gyászdal,~Mit sötét rom ablakába~Éji órán sír be a szél~A
43 Elbe| házak, hanem egy még nyitva;~Ablakai sorban kivilágosítva.~Udvarán
44 Elbe| föllelve itt,~Felebarátja ablakánál~Az ember nem gyalázkodik.~
45 Lir| Örzsikének~ Elment ablakára.~S oly keservesen dudált,
46 Lir| ráér,~Lovagol faparipán.~Ablakok vigan, gond nélkül~Váltakoznak,
47 Lir| legelsõ napsugár~Kinyitja ablakom;~Kirepülök mint a madár,~
48 Lir| haldokolva él;~Ki sírva vádolsz ablakomban,~De nem jöhetsz be, árva
49 Elbe| Akkor öreg, akkor ülj le ablakomnál,~S mint kisértetes szél
50 Elbe| vannak, a népség lakmároz.~Ablaksora pazar fénnyel világitva,~
51 Lir| paripának sem kell többé abrak;~A lónak vége, vége a lovagnak.~
52 Elbe| Úgy futós a ló is, ha jól abrakolják.~ ~Ruházat~„Fejedet hidegen,
53 Elbe| is~Megszolgáltatja jól az abrakot.~A pillanat eléggé színi
54 Elbe| így tovább. Igy ûzve-fûzve~Ábrándja kedvenc képeit,~Tervezgetés,
55 Elbe| Etelkéjével szemben,~Lelkén ily ábrándkép lebeg.~Mit csússza-mássza
56 Lir| Egykor majd elfáradok.~Ábrándozás, képzelõdés,~Mézes mázos
57 Elbe| végzetben,~S folytat heves ábrándozást.~És ebben õ kifogyhatatlan.~
58 Lir| a nehéz lég.~Álmodozzál, ábrándozzál,~Szemlélõdjél, csak ne kérdezz;~
59 Lir| Elváltozik sok minden itt;~»Abroncsszekér«, sok ákom-bákom~Hieroglifjét
60 Lir| Egy abszolutizmust pártoló politikus kitörése~
61 Lir| Nem tudom én, ezek közül~Abszurdumnak melyik nagyobb?~De még a
62 Elbe| bokájáig ére.~Halpénzforma acél-lemez csillog karján,~Hétfejü
63 Elbe| Keményen, mereven, mint egy acélkaró,~Állott a sing király, halni
64 Elbe| tarajába vágott.~Kemény kék acéllal volt bélelve végig~A sisak
65 Lir| a mélyben!~Mi nyugalom, acélos idegek!~A lélek nem háborg
66 Lir| e kemény,~Áthatlan óriás acéltömegbe?~Szétzúzik ottan észrevétlenül,~
67 Elbe| növekedik folyvást.~Hát im egy acélvár kapuja egy körbe,~Mint sebes
68 Elbe| belépett, hátra fordul: „ácsi!”~Markol mindenütt a bankba! „
69 Elbe| gyógyszerbe.~Van nála ebbõl jó adag;~Hogy attól már utóbb Etelke~
70 Elbe| Segít, eltalálva a kellõ adagot.~De ha tízszeresen vennél
71 Elbe| Hogy mije van? - tovább adák.~ 51~Van háza,
72 Elbe| Új paradicsomának második~Ádámja én vagyok... Hisz ez nem
73 Lir| ismeretlen nép ajándokul~Adandja vissza szabadságodat!~Oh,
74 Elbe| helyzé kengyelében,~- Jelt adatott hármas trombitafuvással,~
75 Lir| kevélyen:~„Ha dalt kivánsz, azt adhatok.~Szépséged - végetlenségében~
76 Lir| szûrömet, a szûrömet~Azt nem adhatom, nem lehet!~Ami kár az erdõt
77 Lir| neked már~Itt most igazat adjanak?~A századokba nyúljanak,
78 Elbe| mint kit örök ostrom untat,~Adná is olykor már a rútat.~S
79 Lir| Eper, se rózsa nem fakad.~Adnál fejemre háló-sipkát,~Adj
80 Lir| egy lelkesítõ csókot~Nem adnátok a költõnek,~Mégis egyre
81 Lir| vissza tõled,~És vissza kell adnod nekik.~Az ellened lázongó
82 Lir| legények~Hazamenve éjszakára,~Adogatják át regényed~Unokáról unokákra,~
83 Elbe| minek kezdje el a talpnál?~Adói, vevõi hizó göbölyöknek,~
84 Elbe| kedved jönni velem a világba?~Adok puha sárga csizmát, könnyû
85 Lir| királynál,~Mert csak az nem volt adósa,~Aki már nem bírt hitellel.~
86 Lir| cimborák!~Oh! van-e még sok adósságtok,~Vándorpályátok merre mén?~-
87 Lir| rajtam emberek.~Nem maradtam adósuk magam sem:~Szerettem e szánó
88 Lir| égen~Ez a föld nekem fizet adót.~Nevezzetek bár akárhogy
89 Lir| igaznak, szentnek tudva,~Adózó mit keres, el nem hazudja;~
90 Lir| Ajakamra, majd ha meghül -~Adsz-e egy csókot emlékül?~Hõsök
91 Lir| mert késõbb~Egy bagolyhoz adtak nevelésbe;~Ez olykor az
92 Lir| utóbb nagy~Ajándékot is adunk.~S annyira megszánjuk õket,~
93 Lir| tenger súg-búg halkan,~Csak aeolhang, megérthetetlen:~Az ég se
94 Lir| Megkövülve, mindörökre,~Aeolhangu sírjeled...~Zengve õs dicsõségedrõl,~
95 Lir| Hiábavaló bölcselet.~Mint aeolhárfa, emlékemben~Zendül bübájos
96 Elbe| bolygók” seregétõl~Fõvárosunk aequatorán -~A Váci utcán tudniillik,~
97 Lir| Rómában?~Kiégett már néped Aetna-lelke,~S te égetted azt ki lantodon...~
98 Lir| Brávó, prakszis, faktum, affér -~Egetverõ „Szarvas” marha~„
99 Elbe| villámharcra keljenek.~Az afrikai oroszlánok éhe,~A bengali
100 Elbe| Örökszabad síkján forró Afrikának.~Melle közepén vert színarany
101 Elbe| alább-alább~S mint egykor Afrodíte a habokból,~Merült föl a
102 Elbe| csalódott leány szemébõl:~Afroditei mosolya,~Kegye nem ér föl,
103 Elbe| teritõm~Fejére vonva, kimerült agárként~Egyszerre mély álomba szenderült.~
104 Elbe| tudná~Mi a gondolatod - ágaskodik, ugrál.~Játszadozik szõrén
105 Lir| harmatcsöppben, hogyha tiszta.~Ágaskodó, hánykódó tenger~Egy sugarát
106 Lir| ágon;~Megszerette azt az ágat,~S válasz helyett~Szolgájától
107 Elbe| De hasztalan, fölösleg aggalom.~Mert vége volt mindennek,
108 Elbe| lázas nyugtalanság,~Homályos aggály szállja meg;~Mint aki eltéveszti
109 Lir| koporsót,~Dús, szegény, aggastyán, gyermek,~Világbölcsek és
110 Elbe| Mély szánom-bánommal teli,~Aggó szivén könnyiteni.~
111 Elbe| ugyanaz volt...~S a babonaság aggodalma szállt meg.~Mi különös,
112 Elbe| odaére,~Volt anyai szive nagy aggodalomban,~Hogy fiait leli bizonyára
113 Elbe| Nem jól van ez, nem jól, aggódva~Bolygatja lelkiismeret...~
114 Lir| Elmultnak élnek búsak, aggok.~Éld a jelent, feledd a
115 Lir| apját, Szvénót,~A tehetlen aggot, õrök, ebek nélkül,~Megölé: „
116 Elbe| csak valami.~Hát ifjusága agiója,~Hogy még lehet - ki tudja
117 Lir| sugárpillái.~Legkeményebb fáknak ágit~Földig lankasztotta a bú.~
118 Elbe| a szerelem madara.~Ágrul ágra szállva ébredésre hívón.~
119 Elbe| madár! irígy kéz leráz egyik ágról,~Tova szállsz, és gúnyul
120 Elbe| kérõnek.~Kinek hét, kinek több águ is címerje;~Más ugyan az
121 Lir| hülyék intézete” -?~Nyelvõrök agyafurt hada~Nyelvünket hogy tönkretette -?~
122 Elbe| nyomta rémséges kaszáját~S ágyamba dõlt, helyemre, mintha ezzel~
123 Lir| hogy örjöngõ hiúság szörnye~Agyarát egymásra csattogatja,~Itt
124 Lir| munka volt elég;~Vesd meg az ágyat, feleség,~Aludjunk szépen,
125 Lir| egy szép királyfi,~Kinek ágyát rózsakelyhek~S líliomokból
126 Elbe| Meleg fürdõ után magad ágyba fektesd,~Ott pár óra hosszant
127 Lir| ágyban.~Mennyezetén magas ágynak~Alszanak vagy mit csinálnak...~
128 Lir| pihentek~Szép asszony-vetette ágyon.~Kit levágtak, kit elfogtak,~-
129 Elbe| Mintha az a mélység egy ágyu lett volna,~Õ maga pedig
130 Lir| Meg-megdörren egy rémséges~Ágyu-szörnyeteg morajja,~Melyeket húsz arab
131 Lir| Fenséges volt a zenéjük;~Ágyudörgés, harckiáltás;~A kivívott
132 Lir| bekeritettek.~És dárdaerdõt, ágyusort, várbástyát~- Soha világ
133 Lir| Emlékezzél rá, hogy meghalsz.~Agyvelõ, mely kínban õrjöngsz,~Szív,
134 Elbe| 42~A hölgyek halk ah-ot hallatnak.~Oly kedves a
135 Elbe| Mind valamennyi Seladon.~S ahány ábrándozó, érzelgõ,~Légvárakban
136 Lir| hír dicsfénye,~Mit annyian áhítanak,~Az már családja öröksége,~
137 Lir| viszonzatlan,~De térdelhetsz hõ áhitatban~Bálványod lábai elõtt,~S
138 Lir| Földi mártir, aki lelkét~Áhitatos ima szárnyán~Fölemelte a
139 Lir| erdõk ábrándos homálya,~Áhitatra késztõ csöndessége;~Rajta
140 Elbe| madársereg dala~Mint hálaima áhitatszerûn;~Szûzen fogant virágok illata~
141 Lir| a jövõt bár gunyoljátok,~Áhítja titkon szivetek.~Ah, ha
142 Lir| felõled,~Higyjem, ne higyjem áhitott jövõdet?~Meg vagy talán
143 Elbe| esetben~Nem mindig oda vág, ahova néz;~De néha mégis oda vág...
144 Elbe| nehéz, teli van a marka.~Aj, hogy az a kártya hogy áll
145 Lir| bátorságom:~A kis gödröt ajakadban,~Játszi fürtöd a hó vállon~
146 Lir| Kit soha nem csókolhattam,~Ajakamra, majd ha meghül -~Adsz-e
147 Elbe| Tréfás beszédeket hallhatsz ajakamról.~Úgy hiszem, legyõzlek.
148 Elbe| álla~S kacajában torzult ajakát nem látta.~Nagy erõvel esett
149 Lir| aranyhajával,~Halhatlanító ajakával,~Honnan feléd mosolygva,
150 Lir| Vigasztalást egyik se, másik nem ajál;~Nincsen embernek most imádott
151 Elbe| hozzád, - én a nagy csatát ajállom.~Nagyján ösmerem mind fogósb
152 Lir| siralmával,~Könnyeik áldásos nagy ajándékával~Keblökön ringatnak, oh,
153 Elbe| tápláléka,~A jó isten adja ugyan ajándékba,~Ne vonjuk meg hát ezt egy
154 Lir| néha egy ital bor is kerül~(Ajándékképen, mellyel hébe-hóba~Meg-megveszik,
155 Lir| kis verésért utóbb nagy~Ajándékot is adunk.~S annyira megszánjuk
156 Lir| csalókán~Hajszálra függeszté ajándokát,~Hogy, már ha egyszer itt
157 Lir| szabad,~Egy ismeretlen nép ajándokul~Adandja vissza szabadságodat!~
158 Elbe| És azért örömmel veszem ajánlatod~Míg rám hozza isten a szerencse-napot.”~
159 Lir| Ajánló vers~Kisbaári Kiss Feri -~
160 Elbe| elmondtam,~Még csak azt ajánlom ismételve végül,~Óvja kiki
161 Elbe| ép elébe álla Berezina,~S ajánlotta magát a párviadalra,~S csak
162 Lir| hallgatóztam;~Lelkem égnek ajánlottam,~S addig vártam, míg kivártam,~
163 Elbe| nem szeszély, nem tréfa, ajjaj,~Szörnyet hal õ egyszerre
164 Lir| honfi-kebelbõl nem fogy a jaj.~Ajkába harap Budán a király,~Kör
165 Lir| susognak,~Mint a haldoklók ajkai,~Kik jobb világ titkába
166 Lir| fõherceghez~Láttalak... hallottam ajkaidról~Az oly édes magyar hangokat...~
167 Elbe| mellette.~Néznek a leányok, ajkaikon elhal~A még eddig félig
168 Elbe| fájdalomtól görcsösen~Vonagló ajkaimmal csókolám~A sebnek vélt jelet,
169 Elbe| karja,~Csintalan vonagló ajkait harapja,~Mint az olyan,
170 Lir| Szûz mosolyával dermedt ajkamon~Égessetek meg, mint egy
171 Lir| Csodás, kisértõ rémet látva,~Ajkára fagynak a szavak.~Szédítõ
172 Lir| suhansz e hamuval,~Fû a holt ajkból, ha az összeért~Az õ legédesb
173 Elbe| érjen el halálom.~S majd ha ajkim e szót szeretlek - mondják
174 Lir| Távol a sürüben~Korcsok ajkirul~Zeng a dal, - de rajta~Õ
175 Lir| az összeért~Az õ legédesb ajkival:~Im itt egy ifju élet, az
176 Lir| gondolatfény csillog,~És ajkodon lebeg, hogy elmondd;~S holdfénykarodra
177 Lir| sóhajok:~Vonagló kéjgyötört~Ajkról kelõ jajok;~Méhszárnyú gyönge
178 Lir| még tovább is,~Nem jött ajkunkra vád, panasz.~Mert ami szint’
179 Lir| amidõn~Nyílt volna mennyed ajtaja.~S én, mint gyõztes, ellene
180 Lir| Szentegyházak és a mennyek~Ajtajához... de hiába!~Csak azt hallom
181 Elbe| Úgy csússza-mássza a sok ájtatos,~Akár a májusfát vetélkedõ
182 Lir| támadó had,~Döngeti a kapud, ajtód?...~Ég a váralj, föl van
183 Lir| kegyelemnek~Öles hosszú ajtóihoz!~Vesd el magad, mint a darabfa~
184 Lir| A rab halála~Kopogtatnak ajtómon... lelkemre~Sejtelmek rózsás
185 Elbe| Hogy õ is helyet fog az ajtósarokba,~Hát a palack bort ki hozza
186 Elbe| kocka,~Olaszok állottak az ajtósarokra;~Tulajdonkép maga állította
187 Elbe| érzett tiszteletbõl~(Hogy ajtóstul rohanva a szobádba,~Fölöttébb
188 Elbe| a jó, a szende hû Etelke~Ájuldoz anyja oldalán,~„Egy séta
189 Elbe| renyhe hájhalomnak.~De nagy akadék is az a has valóban~Szerelemben
190 Lir| talpat lihegve...~Avvagy az akadémia,~„Magyar hülyék intézete” -?~
191 Elbe| merényért vesszõt futok~Az akadémiai kritika~Fegyelmezett rabszolga
192 Elbe| hogy olyan emberre~Nem akadna sehol, aki õt leverje.~De
193 Lir| teljesülhetetlen...~Hogy akadok életemben~Olyan pillangóra,~
194 Elbe| 40~Egyébiránt - mond akadozva -~Ó irgalom, ó, kegyelem!~
195 Elbe| Hidd nekem, a földön nem akadsz kettõre.~S hidd el nekem
196 Elbe| e teremtett világon~Nem akadtam eddig halandó emberre,~Aki
197 Elbe| Tiszteli magában isten akaratját.~Tiz nap és tiz éjjel gyorsan
198 Elbe| Elhagyatottságban testvére lett volna.~Akaratlanul is vissza-vissza nézett,~
199 Lir| Úr, teremtõ~Légyen a te akaratod!~Én vagyok a szerencsétlen~
200 Elbe| Mehetne az aztán a földön akárhá,~Bizonyos lehetne, hogy
201 Elbe| leány volt mindig, van ma is akarhány.~Hanem ez az egy még nagyon
202 Elbe| gyujtogatta föl.~Van, aki fölkiált akárhány,~Hogy ennyi szépség - ez
203 Lir| hagyján~Amikor búsulok:~Akarhogy fáj, azért~Könyet nem hullatok.~
204 Lir| fizet adót.~Nevezzetek bár akárhogy éngem,~Én is király, de
205 Lir| mégis~Olyan soká éget.~Akárhogyan éget~El-elnézegetem:~Hogyan
206 Lir| meghajolni!...~Törjék bár akárhol vagy szakadjon!...~S lenne
207 Lir| fejét úgy, mint õk,~A szél akárhonnan kezde fújni...~S jöttek
208 Lir| értik,~Vagy csak épen nem akarják.~Mert ahogy az érkezõktõl~
209 Lir| Mért üdvözíthetnél te mást,~Akárkit, csak nem engemet?!~Keresem
210 Elbe| Hányaveti legény, betyár akármennyi!~Valójában pedig dühös önmagára;~
211 Lir| csupán az én szerelmemben.~Akármerre jársz-kelsz, csak embernek
212 Elbe| szép kisasszonykát?~Már akármiképen, de valamiképen~Le kell
213 Lir| A bikoli fák alatt~Akármikor, ha reggel, este,~Maraszt,
214 Elbe| Amaz hû álló csillaga,~Akárminõ az éjszaka.~
215 Elbe| máig,~És úgy is halok meg, akármire válik;~Azért választottam
216 Elbe| rosszat nem tud, még ha akarna is;~Aminõt én gyermek-álmaimban
217 Lir| rettentõ nevét, természetét~Ha akarná sem tagadhatja meg...~Igen,
218 Lir| kárhozva, jól tudom.~Tán ha akarnád, sem tudnál már~Segítni
219 Lir| könnyük e szavak:~Mi sokat akarnak, mégis~Mi keveset mondanak.~
220 Elbe| a sing király, halni nem akaró.~Úgy kellett a földbe leverni
221 Elbe| legénysorba,~Csak sehogy sem akart kapni a dologra.~Igaz is
222 Elbe| herceg is megingott,~S - akarta-é, nem-é? - csakhogy a földön
223 Elbe| vissza kelle emlékeznünk,~Ha akartunk gyõzni: hogy minek születtünk.~
224 Lir| Most helyette ott van az~Akasztófa képe...~ *~
225 Elbe| de csak hogy mégsem az - akasztófáról.~ ~
226 Elbe| Csutorát, tarisznyát akasztunk nyakunkba,~Ballagunk a hegyre,
227 Lir| szankcionál -~Vakáció, protekció,~Akció, demonstráció,~Consideráció -
228 Elbe| nem gyáva.~Hát ugyan azok, akiknek olyan sok van,~Kinek földben,
229 Lir| kegyelt holdak csoportja,~Akikre lángját pazarolta,~Függnek
230 Elbe| várjam, ha nem jön helyembe,~Akivel én essem örök szerelembe?~
231 Elbe| az égen, mint a földön,~Akkép a szépség királynõinek~Véráldozat
232 Elbe| fenn a magasban jár,~Mégis akkorának látszik, mint egy felhõ;~
233 Elbe| De az megnõtt kezemben akkorára,~Hogy a lépcsõtorokban fönnakadtam.~
234 Elbe| vág,~Hogy eláll a kerék, akkorát horpadva,~Akár maga Jankó
235 Lir| volt, hogy magánál~Kétszer akkorától sem félt... stb. stb.~ ~
236 Lir| Mert a fizetési határidõ~Akkorra van, ha majd nagyúr leszek.~
237 Lir| Himalája.~Tövébe, hogyha akna fúrva,~Egy öntudatlan gyermek
238 Lir| itt;~»Abroncsszekér«, sok ákom-bákom~Hieroglifjét feledik.~Országhatárok
239 Lir| keresed.~Jársz kelsz, forogsz alá-föl szakadatlan,~Fürkészve egyre
240 Elbe| nyár van,~Messze kitündöklõ alabástrom-várban~Még azon nap ültek boldog
241 Elbe| menyország.~Innen ha ki alábukik,~Áttörve ezt a földi dongát,~
242 Lir| benned lakodalmat tartanak,~Alád pedig mély kriptát ástanak,~
243 Elbe| Ezeret pördülve csöndesen aláfoly.~És leérve a völgy árnyas
244 Lir| nem ad.~S hajh! mielõtt aláhaladna~- Hol majd a zûrbe nyugoszik -~
245 Elbe| mennyországbul~A földre épen most aláhull.~Boldog halandó, kivel itt~
246 Lir| indulsz,~De szíved oly nehéz, aláhuz,~Alá, alásülyedve lassan.~
247 Elbe| leányt?~Ez egyszerû komoly alakból~Ki olvas csélcsap Don Juant?~
248 Lir| Mintha régi füstös képek~Alakjai élednének...~Angyalok, kövült
249 Elbe| Mint a verõfény tündököl le~Alakjaikról s gondolák:~Ezeknek áll
250 Elbe| halált fölidézni,~Ronda alakjának gúnnyal szembenézni.~Mely
251 Elbe| csodát látnak maguk elõtt.~Alakjára ember, hanem hogy mekkora!~
252 Lir| tehetlen,~Hogy örökítse alakod.~Ki festené való szinekben~
253 Lir| Rendeltetése buboréklét...?~Alakok, tömbök, mindig újak~Jönnek,
254 Lir| Az is marad életem;~De ez alakos csoportot~Szánom én és megvetem!...~
255 Lir| föltámad emléked.~Hiábavalóság alakoskodásom.~Játszhatom-e hûtlent, ha
256 Lir| majmolják az ördögöt~Hiú alakosok.~S ugyanazok, mindannyian~
257 Elbe| közt, holdsütött nyilásból,~Alakra ember, de nagyobb,~Miként
258 Lir| lépteket a falevélen.~Holott alaktalan bus árnyak~- Sír rabjai -
259 Lir| örök éj csillagtalan~Egy alakú borúja födi el?...~Nem,
260 Lir| elmulás,~Csupán az anyag s alakváltozásnak~Nagyobb idõ s térközre mért
261 Elbe| Gondos, figyelmes anyaként alám~Gyöngéden csusztatott száraz
262 Tore| Elbukni hatalom tetõfokán,~Alámerülni kiontott vérbe,~Mint nap,
263 Lir| levélen.~És irigyen sziszeg alant;~Búg fölötte a vadgalamb.~
264 Lir| alsó végre.~A kisszerü, alanti is ki van merítve.~Nincs
265 Lir| kivitelére~Játszik... És az alapeszme...?~Ez a színpadalkotónak~
266 Lir| Személyesítõje mind egy~Célra, egy alapeszmének~Végleges kivitelére~Játszik...
267 Elbe| annak itt,~Hol õ családot alapít.~ 3~Elég volt
268 Lir| Akkoron leméne a nap,~Õk pedig alásülyedtek.~A labirtus hálókertbe,~
269 Lir| oly nehéz, aláhuz,~Alá, alásülyedve lassan.~Ahol csöndes, hideg,
270 Lir| mert zivatar van,~Mert alattad ing az ág?~Dalod a vihar
271 Lir| Egyszerre a tûzláva mind kicsap,~Alattatok megint, reped a föld;~S
272 Elbe| nem nézte a lovagiságot,~Alattomban háta mögül neki vágott.~
273 Elbe| bárdommal nem üthetek agyon;~Alattomos, álnok s veszedelmes igen,~
274 Lir| szegélyt fest a lomboknak,~S alattuk néma a madár,~Mert vágya,
275 Lir| dicsõ vagy,~Kit imádnak alattvalók.~Te ünnepelt, mindenható,
276 Elbe| ott benn reá:~„Ön nyomorú, alávaló!” - rezgett ki~A kis szobából
277 Elbe| érzi, mintha~Nem volna lény alávalóbb...~Az élet így elõtte semmi.~
278 Elbe| gonoszság emberi lélekben?~Ily alávalóság? Nem, nem, lehetetlen.~Úgy
279 Elbe| Maradván a kegyelmes olvasónak~Alázatos szolgája - -~~
280 Tore| Gyászvég~Alázuhanni magasból mélybe,~Elbukni
281 Lir| királyok széke hajdan~Õs Alba Regia.~Kegyeletes emlék
282 Elbe| ismerkedett meg~D’Argiro Castro albán herceg,~Az hogy csupán e
283 Elbe| Az esetet maguk kacagják.~Albániában hercegek~Egyáltalában nincsenek.~
284 Elbe| 9~Szép hölgye, mondják, Albionnak,~Aranyhajú Afrodite;~Nápoly
285 Lir| Albumba~Szép leányok, kedves hölgyek,~
286 Tore| Albumlapra~Csak addig boldogulunk,
287 Lir| lesz sirom,~Mint illaté az albumokban,~Mit ott hagy egy hervadt
288 Lir| belül.~Kit csalogat a színi álca;~Ki a játszókkal sír, örül.~
289 Lir| Pírjában égni látszanak.~Szép álcák! - tudjuk, voltaképen~Mindannyitok
290 Elbe| fénymáza~Tehetlenségünket álcázza.~A legtökélyesb mûalak~Hiú,
291 Lir| Való emlékezet;~Hallgatva áldaná szegény~A lágyabb végzetet,~
292 Lir| érted elvérez;~De hiába áldanálak:~Hogy azt érezd, amit érez.~
293 Elbe| szavam gunyolónak tetszék.~Áldás-e vagy átok? - a magyar nyelvének~
294 Lir| Minden isten meghallgatja~Áldását a haldoklónak.~Megbocsátnám,
295 Lir| és átveszem mind,~Ami ez áldásban átok!...~ (
296 Lir| enyhe siralmával,~Könnyeik áldásos nagy ajándékával~Keblökön
297 Lir| Fordult sorsunk kereke,~Áldassák is, de ezerszer~A magyarok
298 Lir| A földre leteríti.~S még áldást mond porára a kezeknek,~
299 Lir| karját erõvel tápláltad,~Áldd meg énekét a gyönge unokának!~
300 Lir| bevallhatod:~E sorsodat még áldhatod.~De ha szeretsz, s nincs
301 Lir| veled,~Kibékülök halálomért;~Áldlak, hazám, e szavadért:~Volt -
302 Elbe| sátor alatt~Ürítget elõre áldomás-poharat.~A körülte álló kegyelt
303 Lir| hadi sátrak alatt~Együtt áldomásozunk,~Mind szabadok, mind egyenlõk,~
304 Lir| szépen kérték?~Elváláskor áldomásul~Nagyokat is ittak rája,~
305 Lir| És legyetek mindannyian áldottak!...~ ~
306 Lir| Életét egyszerre rettegték s áldották.~Nemzete sokáig büszkén
307 Lir| Fölépülend e romokon.~S a bûnök áldozat-vérében~Megkeresztelkedett világ~
308 Lir| az erénynek~Legistenibb áldozata?~Hogy meggyaláztak és neved
309 Elbe| mértéktelen bor, pálinka italnak,~Áldozataiként itt legjobban halnak.~A
310 Elbe| Lesz ma néki számos véres áldozatja.~A zöld pázsitot a csöndes
311 Elbe| játszadozva~El-elbocsátja hörgõ áldozatját,~Rettenve kap utána, látva,
312 Elbe| unalom...~Nem volna még nagy áldozatnak;~Oh adna többet, még nagyobbat,~
313 Elbe| egy jó cimborája,~Ki az áldozatot hozzá verbuválja.~Világszerte
314 Lir| járatlan vész-ösvényen,~Áldozatra tátongó örvényen;~Szörnyek
315 Elbe| fogant virágok illata~Mint áldozattömjén szállt ég felé... Ah~Még
316 Lir| éhhalál!~Idõ mulik, nap áldozik,~S szép ifjuságunk oda van.~
317 Elbe| könnyiteni.~ 38~Áldozna veritéket, vért õ~És örömest
318 Elbe| lét közt, félöntudatban,~Aléltságának hályogán~Rémlett a szörnyü
319 Lir| csoportja,~Üres kirakványok álfénye meg nem csal.~Tekintsd,
320 Elbe| jut még erre is módja.~Az alföldön ez nem telik a homokbul,~
321 Elbe| Kievszky Oszkár~Dzsidás alhadnagy” névjegyét találtam~Elõszobám
322 Elbe| fáradt végzet~Elszunditott alighanem;~Maga a gazda, a természet~
323 Elbe| módja,~Teljesül szeszélye, alighogy kimondja.~Mirõl a szegények
324 Elbe| korommá égett õsvadont,~Aljában összesült embercsoportok~
325 Lir| hamva homlokomon,~Szivemben aljas kéj büszke megvetése.~És
326 Lir| Kit fény vakít, szenny aljasít:~Emlékezzél rá, hogy meghalsz.~
327 Lir| megvetettem:~Mert elkorcsult, aljasult az~Éhnyomorban, tömlöclégben.~
328 Elbe| Egészségre úgy, mint dologra alkalmasb.~Nadrágot a szíjjal szorítni
329 Lir| váltságnak,~Sõt aztán a zálogot~Alkalmasint te kapod!”~És mindebbõl
330 Elbe| bajtársa~Forditotta a jó alkalmat javára.~Mint már ösmerõs
331 Elbe| onnan elébe jön épen:~Mi alkalmatosság légyen az amottan?~Szól
332 Elbe| Hitte, hogy lesz egykor alkalmatossága.~A cseh ifjunak is volt
333 Elbe| jelenet, az ötletek kisértõ~Alkalmisága csiklandozni kezdett.~És
334 Elbe| vonásai:~No majd kap õ a kész alkalmon:~„Két szép lakás, egy utcai.”~
335 Elbe| olykor a köröndben.~S ez alkalommal az anyák,~Hogy mije van? -
336 Lir| jól mutatja~Hatalmas, hõsi alkatát,~De elborult lélek bánatja~
337 Lir| Bár hasztalan, mert csak alkatja~Egyetemében létez õ.~Szárnyfal
338 Elbe| Világszerte ennek a neve: alkohol.~Gonoszabb ördögöt nem szülhet
339 Elbe| szavára,~Lelke a nemrégmult alkonyában jára.~Majd pedig fölváltva
340 Lir| kivigyék.~Oh!... vajha éltem alkonyáig,~Miként e tisztes agg anya,~
341 Elbe| Vagy ha közeledtén sötétlõ alkonynak~A betük elõtted már-már
342 Elbe| neki ez nap este.~De hogy alkonyodott, a leány már leste.~Fénylik
343 Elbe| meredve ültem ott.~Azonban alkonyult. Az árnyak nõttek.~Valahol
344 Lir| Szemlélõdjél, csak ne kérdezz;~Alkoss magad új világot,~Csak ne
345 Lir| végtelenség.~És eszerint teremtés, alkotás,~Teremtõ, alkotó nincs,
346 Lir| rontva, babonázva,~Vagy alkotását Isten meggyalázza?~Urrá
347 Lir| semmi sem tökélyes!~Nincs alkotásod kifogástalan.~Ha fogyatékos
348 Lir| igyál és nevess.~Vágysz alkotni maradandó~Hibátlan mûveket?~
349 Lir| örökíti kellemed!~Hogy isten alkotód, ki benned~Fölülmulá egyszer
350 Lir| végre, mi jogon leszünk~S alkottatunk megkérdezetlenül?~Mert szép
351 Elbe| legrettentõbb átok!”~Kész az alku, adnak szót, kezet is rája.~
352 Elbe| gondolna egybe rája -~Az allaghi hegyoldalon,~E földi menny,
353 Lir| Ismer téged már az Isten!~„Allah!” hangzik háromszor száz~
354 Lir| hazafiságot;~Több nem lehet már államadósságod.~És amit nem látott még
355 Lir| ország és jómódu polgár;~Mert államát igaznak, szentnek tudva,~
356 Lir| látta?...~S tán másként is állanának~Most a dolgok,~Ha a követ
357 Elbe| rája.~Azért hát aszondom, állandó tanyára,~Akár ha csak ép
358 Lir| király, ki e veszélynek~Állani mer.~A beszédre legkisebb
359 Elbe| Mindenekelõtt hát meg kell állapítni,~Hogy a beteg testben mi
360 Lir| határa nincs sehol,~Nem állapodhatik meg, nem pihenhet,~Nem fáradhat,
361 Elbe| mikor vagy rendes, higgadt állapotban,~Mehetsz feredõzni sikerrel,
362 Elbe| jobban ég.~Ily szörnyü lelki állapotja.~Bûnvád, gyönyörvágy gondolatja,~
363 Elbe| szintén~Épebb, üdébb, szebb állati-~És emberivadék keletkezik.~
364 Lir| Az állatkertben~Szûk palotáddal szemben
365 Lir| A rettegett, a nagyszerü állatnak,~Kit éjnek idején verembe
366 Lir| életet,~Új emberfajt és új állatokat...~De a képzelõdést felejtse
367 Lir| világon.~Mire várni itt? - Vad állatokba~Menekült az egyenes jámborság.~
368 Lir| elfeledjük, a világ!~Az állatokban is, ha nyár, ha tél,~Hozzánk
369 Lir| mindenható úr voltam.~Embereknek, állatoknak,~Katonáknak és papoknak,~
370 Elbe| keresztül-kasul~Dobálva rajta embert, állatot.~Palota és templomtetõk
371 Lir| Elnézem olykor szenvedésedet,~Állatvilág nemes, fogoly királya!~Amint
372 Lir| olyan szép volt,~Hogy nem állhatá ki senki.~Aki egyszer rátekintett,~
373 Elbe| lesz-e fejleménye?~De meg nem állhatám, hogy le ne írjam,~S ha
374 Lir| szerelmünk, jó öreg.~Eltûnt, s az állhatatlan kéjek~Látván, hogy élni
375 Lir| Halhatatlan lesz a neve!~Mert oly állhatatos vitéz~Soha nem volt, s tán
376 Lir| égen, földön egy a végzet.~Állhatlanok szedik a mézet;~A híveké
377 Elbe| állanak, ám mert nem is állhatnának!~- És egy számüzöttje a
378 Lir| tested ugy égetett;~Ki nem állhatom már; legyen hideg!~És lelkedet,
379 Elbe| Oszkár,~Dárdások hadnagya, ki állítólag~Már fõhadnagy lehetne régen,~
380 Lir| nagyobbítá honát.~Hûbéri kövekbõl állitott dicsõ trónt.~Legyõzött szászt,
381 Elbe| ajtósarokra;~Tulajdonkép maga állította õket~Oda, kik azután õsz
382 Elbe| hazáról...~Akkor talpra állítsd lelki szemeimben~Dicsõ hõseinket,
383 Elbe| Fegyveres cselédek õrizetét állják.~Két palotaleány volt mulattatója,~
384 Elbe| tudom; nagyot nyikorgott~Az állkapcája és zörögtek~S mint nyárfalevél
385 Elbe| Kivezette kedves lovát az állóból;~A kapunál Endre bátyja
386 Elbe| Roskadozó hitét talpra állogatja.~S bizony mi tagadás? nagy
387 Elbe| Mint voltaképi „szarvas” állományát.~Hja, már ez így van és
388 Lir| szülte~Hogyha látta, ki nem állta.~Híre is ment és kerülte~
389 Elbe| súlyos buzogánynak,~Egy álltó helyembõl mind agyon dobállak.”~
390 Elbe| bizony övé lesz már az arany alma.~Hát azután még a ráadása
391 Lir| És ébredezve a nyomás álmából,~A névtelen hõsök csatazajától~
392 Lir| éjben ne aludjatok!~Az éjnek álmadarait nézzétek!...~- Vagy a sötétben
393 Lir| sincs immár számvetésem.~S álmadozva álmodó virággal,~Hervadozva
394 Lir| Szegény világ! Te férges almafa,~Tudod-e hõs Sámson történetét?~
395 Elbe| Te nem akarsz kelni édes álmaidbul,~Fejedet lehajtod s átalunni
396 Elbe| pázsit, elfödnek az árnyak,~Álmaidhoz a szép csillagok lejárnak, -~
397 Lir| beszállunk.~Tölgyei a rengetegnek~Álmaikból fölrezzennek.~És a csöndes
398 Lir| szünetlen~- Legkiváltképen álmaimban -~Fojtogató kis boszorkányom?~
399 Lir| hangja emlékeztet,~Hogy álmaink mi rövidek,~És felkiáltok
400 Lir| Mikor nem bántják õsök álmait~Az unokák garázda vétkei?...~
401 Elbe| kigyó szökött.~S a régi édes almáját rohadtnak~Csufolva, meddõ
402 Elbe| Vele, de úgy ám, hogy az almáriomrul~A sarkantyús lábak mindent -
403 Lir| Mi több, leszakitám az almát,~Mely út melletti fán terem.~
404 Lir| verõfény nélkül,~Haloványan, álmatag~Ki-kipillant a felhõkbül,~
405 Lir| Csalogány elhallgat, alszik,~Álmával beszélve, halkan~Érthetetlen
406 Lir| majd kiásnak a hamu-özönbõl~Álmélkodó késõ évezredek,~Találnak
407 Elbe| éje.~Két kisértõ kép jött álmiban eléje.~Elül jött vidámon
408 Lir| volt szivemnek~Annyi édes álmodása!~Árnyatok sötétül egyre,~
409 Elbe| minden szörnye, réme.~Tûnõ álmodását visszacsalogatva~Édesen
410 Lir| homályban,~A fejthetlen álmodásba~Beszövõdve ringatván a~Szunnyadozó
411 Elbe| kifejtõzve ölelõ karjából~Éber álmodásnak - jó szive hangján szól:~„
412 Lir| sokáig szenderegtél;~Halkan álmodban beszéltél,~Látva fényes
413 Lir| karával fedezõbe fordul.~Álmodik-e vajon? Megint egy csöpp
414 Lir| dicsõ, nagy - amilyennek~Álmodlak s nem érhetem meg!”...~ *~
415 Lir| olvasztó tüzétõl,~Csak ha róla álmodnátok,~Elégnétek, hervadnátok!~
416 Elbe| Melyrõl, ha jött a holdas est,~Álmodni olyan jól esett.~
417 Lir| csöndes éjre gondolással!~Álmodol majd, mint a liliom~Forróságról -
418 Elbe| Csöndes, hallgatózó, álmodozó éj volt.~Tarjagos felhõk
419 Lir| Napsugárban, zúgó szélben,~Álmodoztam, ábrándoztam~Nagyon régi,
420 Lir| I~Mikor ottan andalogva~Álmodoztunk a ligetben...~Bár felednem
421 Lir| Elõbb megfojt a nehéz lég.~Álmodozzál, ábrándozzál,~Szemlélõdjél,
422 Lir| halottat?~László vitéz, mit álmodtál?~Úgy-e fönn az égben voltál?~
423 Lir| szeretõmre,~Éppen mostan álmodtam felõle,~Nagyon szépet, mely
424 Lir| Magam is, elszenderülvén,~S álmodván a hallottakról,~A meghûsült
425 Lir| Dalok~ I~Ki álmomban megjelensz, és~Fölriasztasz
426 Elbe| felhõ-pillája,~S egy-egy álmos csillag kipillant a tájra.~
427 Lir| kezdi,~Halványpiros képét álnokul megcsípi;~Simogatja, hozzákezd
428 Elbe| Váci utcán tudniillik,~Hol aloé örökké nyílik~S jár, leskelõdik
429 Lir| zöld vágásnak~Nagy istenek álöltözetben,~Ismeretlenben le-leszállnak.~
430 Lir| Néha kérdem, vagyok én még?~Álom-e ez, vagy valóság?~És tán
431 Elbe| teste-lelke;~Mintha nehéz, gonosz álomból ébredne.~Talán álom is volt,
432 Elbe| büszkesége,~Gyermekkorod szép álomképe.~A nagy jövõ, mit mutatott,~
433 Elbe| az éj fáradalmát;~Kedves álomlátás adta meg jutalmát:~A királykisasszony
434 Lir| mi való, igaz,~E homályos álomlétben~Emlékezzél rá, hogy meghalsz.~
435 Lir| erõsebbek~Tõled eltaszítanak.~Álomporral hintegetnek,~Altató dalt
436 Elbe| Ebéd után magad ne szoktasd álomra,~E szokás rabságát hagyd
437 Elbe| milliókat késõ századokban.~(Álomvilág, tündérvilág csalóka,~Mindenható
438 Lir| tiltakozva: „nem szabad”.~Csak álruhás inkognitóban~Mulathat olykor
439 Lir| Mennyezetén magas ágynak~Alszanak vagy mit csinálnak...~Bizonyos
440 Elbe| se kell.~ 50~Alszél ered, fölágaskodva~Birokra
441 Elbe| kitérjek~Szokás szerint az álszemérmes törvény,~E sanda csõsz elõl,
442 Lir| Vagy talán már nem is alszol,~Csak pihensz, vársz, hallgatózol,~
443 Lir| Hideg vagy, fekete, sárga;~Alszol-e, vagy valahára~Meg vagy
444 Lir| álom elnyomott,~S mi is alszunk, boldog Isten!~Akkor aztán
445 Lir| már, aki~Szeretve voltál általa;~Koporsód nyílt meg épen,
446 Lir| bûnpalástodat.~Eljött az általad kigúnyolt~Isten boszúló
447 Elbe| remélem,~Isten e hon sorsát általadja nékem:~Akkor öreg, akkor
448 Lir| estek,~Holott elõbb még általjárta~Lobogva égõ kéjek lángja.~
449 Lir| utóbb elárultatva,~Eladatva általok, mint~Közönséges útonálló~
450 Lir| álom minden szemet lezár, altat;~Midõn tanuja csak a nagy,
451 Lir| Álomporral hintegetnek,~Altató dalt zengedeznek.~Hogy ne
452 Elbe| ölelkezõ lombok,~Voltak altatódalt regélõ dorombok.~És a völgy
453 Lir| beszél;~A fû is oly szép altatót zenél.~Oh, én szerelmem,
454 Elbe| belõle.~Mert váltig hiába áltattok, beszéltek:~Kivánatos a
455 Lir| szellõ bujdokolni,~Mást altatva nem nyugonni;~Nyomoruság
456 Lir| melyben tükrözõdnek~Elzenõr-, altona- és árhuszi házak.~A sötét
457 Elbe| vége már a lakomának,~Hogy aludjék ki még az éji mécs is~S
458 Lir| Vesd meg az ágyat, feleség,~Aludjunk szépen, sokáig -~Akár itélet
459 Elbe| már a hajdani bölcs Róma,~Aludni hét órát elegendõ volna.~
460 Elbe| 25~És mintha eddig aludt volna,~Egyszerre e kicsike
461 Lir| Barátom,~Harminchat éven át aludtál, látom.~Van itt, ki mondja
462 Elbe| a nyerõt elkeverés közbe~Alul a kis ujjal szedegetni össze.~
463 Elbe| himbán lefelé eresztve,~Még alulról vissza intve búcsuképen,~
464 Lir| Dicstelen, de szennytelenül~Alunnám a Duna medrén...~..................................~..................................~ ~
465 Lir| együtt harcolunk.~Miért alunnók át az éjt,~Ha nem virad
466 Elbe| éjjel,~Bóbiskolt a lámpa aluszékony fénnyel.~Jobbadán távoztak
467 Elbe| embernek:~„Aludjatok, ám én nem aluszom, élek.~Ég, föld elenyészik
468 Lir| Elég csontot vetettetek;~Alván szalmátokon, a vén csavargó~
469 Elbe| éjfél után három.~Hogy pedig alvásból mennyi elegendõ,~Az életkor
470 Elbe| Lengyel király pedig az alvezéreket~Maga körül gyüjté s hozzájuk
471 Elbe| valahára~Csak elérkeznének alvilág partjára.~Egyre elhagyottabb,
472 Lir| Tengeren túl, jéghegyen túl,~Alvilági, túlvilági~Minden bölcsek,
473 Elbe| kezde többre válni.~Végre alvilágon földet ért a lába.~Kötelét
474 Elbe| sûrüen verdeste,~Béla meg amannak csak a fejét leste.~- Már
475 Elbe| sziporkázott;~Ezé haragosabb, amazé átlátszóbb.~Egy, a legnagyobbik,
476 Elbe| tán a pomeránnak;~Senkinek ámbátor nem nyilatkoztatta,~Sem
477 Lir| Bevenni ama titkok várait,~Amelyek kapuin kétségbesés,~Halál
478 Lir| a dolog fordítva nálam.~Amelyen én uralkodom,~- Ez a különbség
479 Lir| nincs, elveszett!~A nép, amelyért vérezél,~Megtagadá önnönmagát.~
480 Lir| Sovány ebédjét megszolgálta,~Amelyhöz épen most beintik;~És ó,
481 Elbe| nagy a lajtorjája,~Van, amelyik árthat legerõsb embernek~
482 Lir| Elmélkedénk a távolságról,~Amelyrõl a számtudomány szól~Dadogva,
483 Elbe| hevit, éget;~Vedd amikor és amennyire szükséged.~Hogy a borral
484 Lir| És annál kétkedõbb Tamás,~Amennyivel többet bevett.~Feledni,
485 Elbe| Miként~Ha Jupiter dühöngne amiatt,~Hogy vannak istenek mögötte
486 Elbe| dologra.~Igaz is biz az, hogy amihez nyult épen,~Menten összetörött
487 Elbe| nem-e, de azt beszélik róla,~Amije van, nagyrészt úgy volna
488 Elbe| sejtett.~Mert elõljáróban amik itt történtek,~Abban keze
489 Elbe| azt is, mennyire nem rege,~Amiket beszélt itt, viszi a terembe,~
490 Lir| Magyarország,~Légy dicsõ, nagy - amilyennek~Álmodlak s nem érhetem meg!”...~ *~
491 Lir| végre~A legszebb virágot,~Amilyet a föld még~Vajmi ritkán
492 Lir| mindent,~De minden jót, amim nincsen...!~ ~
493 Lir| szerezték vérökön~Azt is, amin õk mulatnak...~Idegenek
494 Elbe| fiatal test gyógyerõvel teli,~Amire szoktatják, könnyen elviseli,~
495 Lir| Melyre nincs szó emberajkon,~Amirõl a rege sem szól,~Csak úgy
496 Lir| De engem már többé nem ámít~Rémes homály, csalóka fény.~
497 Lir| mind hibás, mi él, mozog?~Ámítanak maguk az égbolt~Szép szemei,
498 Lir| És utósó lesz-e e csepp~Ámitásod tengerébõl?~Csak repülj
499 Elbe| mely vallja a szerelmet,~Az amolyan félénk, titkos, lopva ejtett,~
500 Elbe| alkalmatosság légyen az amottan?~Szól a válasz: hát biz
|