1844-amott | amulo-baron | barot-borna | borog-csill | csimb-dzsid | ebb-elhat | elhed-emelg | emeli-falev | falka-foldg | foldh-fusze | futas-hadam | hadar-havan | havas-hozz | hozza-itelt | itelv-kated | katon-kialu | kiara-konny | konto-langj | langn-lepte | lepun-megbo | megbu-megva | megve-moson | mossa-nyuga | nyugh-orgaz | orgon-porzi | possa-ronts | rontu-suvol | sug-szemt | szemu-szuny | szur-testi | testo-udvez | udvom-valto | valts-vihar | vihed-zuzza
Rész, Fej.
501 Lir| emberre!~Nézek én, s szédülvén ámulok;~Gondolok, és sápadt nyárfaként~
502 Elbe| az utcán.~„Báró Immerfein Anatol”~E jegy e bájos névre szól!~
503 Elbe| gyülölni.~Mint a Niagarán andalgó dereglye,~A vizesés szörnyü
504 Lir| Mint csöndes õrült, ki andalgva~Magához jõ egy pillanatra,~
505 Elbe| mélabú fogott el.~„Mily andalitó összhang” - suttogám~Tompán,
506 Lir| vert azur.~A kastélykertben andalognak~Báróleány és troubadour.~
507 Lir| I~Mikor ottan andalogva~Álmodoztunk a ligetben...~
508 Elbe| Kedvelte, mint a bálzenét, anélkül;~Hogy táncra kelni vágynék
509 Lir| fotografál,~Protezsál, angazsál, szanál, -~Nüansza, sansza
510 Lir| földjén.~Két hires nép: angol s francia~A népeket koncokul
511 Lir| félik a sugárt,~A kedves angyal-gyermekek,~Õk - a kis ibolyák!~S maguk
512 Elbe| szagolt, hát~Jöhet az isten angyala,~Bizony hamar fölfalja a.~
513 Lir| Integetve, esdekelve~Rémült angyalarc meredne;~És azonban ember,
514 Elbe| Most is, hogy Izidóra angyalarccal~Sátánkodott, incselkedett
515 Lir| a leszállott~Igazságnak angyalát?~S mely a sírokat kinyitja,~
516 Lir| hát a hangja!~Mint az égi angyalének,~Mit magasból, halk távolból~
517 Lir| a diadal;~Tekintetedben angyalfönség,~Mitõl imává lesz a dal:~
518 Lir| azután kedvesemet,~Ki már az angyalkarban volt,~Karjaimba vezette,
519 Lir| És hallottad a menybeli~Angyalokat énekelni?...~Nem menyországajtó
520 Elbe| Pajzánságának kedvessége~Egy angyalt kisértetbe hoz.~Ajkán a
521 Elbe| hogy az hivé, meghallják,~Annálfogva most már fölfedezi magát.~
522 Lir| fénnyel~Viszi a szép Thurzó Annát~Boldog võlegény Balassa,~-
523 Lir| Világraszóló hír dicsfénye,~Mit annyian áhítanak,~Az már családja
524 Elbe| honának,~Melynek életéért annyin elhalának!...~Így tünõdve
525 Elbe| szokatlanabbul,~Mint mondják, „antik” põre jelmeze;~A jelenet,
526 Lir| vasárnap frakkot öltve,~Utolsó antisémita kitömve;~Nadrágszíj, csáti
527 Lir| csecsemõje,~Úgy ring a légi anya-földbe.~Hol vége változó anyagnak,~
528 Elbe| biztatott?~ 27~Anyád, szerencse és természet~
529 Elbe| Örömére válhatsz még apád s anyádnak.~Ámde szép öcsém, ha mégis
530 Lir| vérforraló gyönyört, amely~A holt anyagba életet lehell,~Tedd örökkévalóvá
531 Lir| tûr, el nem riaszthatja.~Anyagban nincs erõ, sem élet,~Mi
532 Lir| oceánja~Soha ki nem fogy az anyagból.~Idõ garatra egyre hányja~
533 Elbe| karöltve jár szemlátomást~Az anyagi világ romlása is.~Kirúgva
534 Lir| az egyetem,~Az idõ és az anyagmennyiség.~Minden, mi ennek része,
535 Elbe| nagy griff is odaére,~Volt anyai szive nagy aggodalomban,~
536 Elbe| köröndben.~S ez alkalommal az anyák,~Hogy mije van? - tovább
537 Elbe| vágyainak üres fellegvára.~Anyakebelén a vidám természetnek~Boszuja
538 Elbe| míg,~Gondos, figyelmes anyaként alám~Gyöngéden csusztatott
539 Lir| ment és kerülte~E világi anyamagzat~Mint bûbájost, megigézõt.~
540 Lir| apám, s gyerünk hazafelé.~Anyánk, szûnjél velünk most pörleni,~
541 Lir| profundis~Mint az árva holt anyára,~Úgy borulok rád, hazám.~
542 Lir| után sietek.~Menj hát az anyaszentegyháznak~Eltévedett birkája te!~Csakhogy
543 Elbe| Csak ha ide nézett, minden anyaszülte.~Emberek, állatok, urak
544 Elbe| anyának a gondolatja ez.~Ki az anyatejbõl minél többet kivett,~Az
545 Lir| jöjjetek, mert nem lesz majd anyátok!...~S fogtok-é aztán élni,
546 Lir| tirajtatok...~Átokra hívom föl anyátokat,~A hazát, kit ti - elárultatok!...~
547 Lir| lomhán laffog,~Mint valami anyatúzok,~Unja a szem hosszan nézni;~
548 Lir| anyát? -~Ki szánná vérét, anyjától vett vérét,~Ha megmenthetné
549 Elbe| kicsiny ház ajtaján~Belép anyjával a leány.~ 46~
550 Elbe| buján fogant ám,~De sors anyó irigy boszorkány.~E méreg-
551 Lir| munka mellett~Ama fehér haju anyót.~A mosónõk közt legerõsebb~
552 Elbe| ütve~Mondta, hogy õt magyar apa-anya szülte.~Érezett is a cseh
553 Elbe| a himlõ ráncol,~Jobb az apáca-, mint a menyasszony-fátyol.~„
554 Lir| hazafiakhoz~ Szeresd apádat és anyádat, ~ hogy
555 Lir| Az apagyilkos~ Hugo Victor után~Egyszer
556 Lir| világ sorsa vala kötve.~...Apagyilkosságát azonban feledte.~Meghalt.
557 Lir| ártatlan jött a világra,~Apái bûneért lakol!~Higyjem,
558 Elbe| Szerették e földet akkor is apáink,~Szapora füvében híztak
559 Elbe| Leendõ õse, elsõ embere,~Apajelöltje, a megifjodó föld~Új paradicsomának
560 Lir| Kanut többé nem tekinget;~Apály s dagálytalan tengerén az
561 Elbe| Ahogy én hallottam boldogult apámtól~Ezt a kis mesét a régi jobb
562 Lir| ütött széjjel~A jó öreg Bem apánk,~Mert amit õ osztogatott,~
563 Elbe| fiúnak bátor tette~Szerzett apát, nevet, vagyont.~A gazdag
564 Elbe| önsorsa, átka:~Rideg, kinos apátlansága...~Szakadjon magva annak
565 Elbe| szegény egyetlen fia volt apjának,~Ki jelen volt szinte oldalán
566 Elbe| került nagy munkába.~Ami még apjáról maradt, felöltõje,~Alig
567 Lir| Lát sátoros cigányokat.~Az apjuk épen üstöt foltoz;~Körülte
568 Elbe| A test ápolása~Mikor már a testben valami
569 Elbe| És itt jön õ... Segíts, Apolló!~Szeme bogár, a fürtje holló...~
570 Lir| Hogy ne valljam meg neked.~Ápolod te hiuságod,~Én meg - büszkeségemet.~
571 Elbe| ritkaság, sem szégyen.~Beteg ápolója az elhagyottságnak,~A jótékony
572 Lir| Férjének három magzatot szült,~Ápolta hiven betegét.~És eltemette
573 Lir| Itten állott az Elsõnek~Apostoli trónja;~Jeruzsálemi Endrének~
574 Lir| házasság~ (Szavaltatott az ápril 9-iki népgyûlésen)~Az igaz,
575 Elbe| magas árát adta,~Kedves egy apródja veszett el miatta.~Mert
576 Elbe| lakmáját, felállott.~Fiatal apródok cipelték elejbe~Nehéz fegyvereit
577 Lir| kérdez tõled,~Bár izenkint, apródonkint~Szíja el fájó velõdet.~Isten
578 Elbe| úgy látszik, ami itt lenn~Aprólék dolgainkban áll,~Magában
579 Elbe| tiszteletlen.~Igy Ernõ épen apropos~Tiszteletet parancsoló.~
580 Elbe| utcai.”~Megvan szerencsés apropos-ja,~A többi oszt ügyesség dolga...~
581 Elbe| Össze-vissza keveredtek~Apróra már az elemek maguk.~Forrott
582 Lir| a rózsa mind;~Nekem költ apróságot a fészek;~A hold is fényt
583 Lir| egyik erre, másik arra.~Aprózza a hasábot, rõzsét,~De nem
584 Lir| Ágyu-szörnyeteg morajja,~Melyeket húsz arab sárkány~Rohanva hurcol -
585 Lir| Arabella~Mert lelkem oly tükör, amelyben~
586 Lir| kifakad, hajt~És szerte árad el dalom.~Virágától benépesül
587 Lir| ostromolják;~Elviszik majd szép arádat,~Még mielõtt megcsókolnád...~
588 Lir| nézek,~Hogy éledek, hogy áradok!~Egyszerre nõni kezd a féreg;~
589 Lir| ketten” úgy szóla.~Szerte áradt a fény sarki forgójáról,~
590 Elbe| születtem, lakoztam,~Királyfi arája még gyerekkoromban.~Sólyommal
591 Elbe| az örvény,~Sziréni a viz árama;~Hogy az már csolnakászi
592 Elbe| könnyü módon.~Harminc falu árán - nos nem elég drágán? -~
593 Elbe| most!~Ugy-e tubám?” s ezzel Arankára kacsint.~S közeledik...
594 Lir| Igaz-e az, hogy a patakba~Arany-ezüstbõl a kavics?~Igaz-e az, hogy
595 Lir| Fejeteken olvadozzon~Koronátok aranya!~E pokol... a nép emléke~
596 Lir| tudom, nem lesznek~Több ily aranyaim az életben!...~Nem is soká
597 Lir| hegyi patakhoz,~Fenekérõl aranyakat szedtem~Kavicsokból,...
598 Elbe| égre-földre, szerteszét~Dicsfénye aranyát, miként ha attól~Félt volna,
599 Elbe| van és volt mindörökké...~Aranyba kell foglalni a gyémántot!~„
600 Elbe| Természet õsanyját megtagadó -~Aranybálványimádó, csenevész~Korcsfaj lejárta
601 Lir| Emlékkövére, temetõ-kapukra~Aranybetûkkel írod s hirdeted~Vigasztalásképen: „
602 Lir| világért se engedem, hogy~Aranybilincsbe verjenek.~Jertek ki bátran
603 Elbe| igazi pórleány.~Hátha õt is aranybölcsõben ringatták -~Csakhogy az
604 Lir| Hisz maguknak õk~Napot aranyból tudnak önteni!~Vagy a gaz
605 Lir| szégyen!~Hisz az csupán csak - aranyé...~És én okoztam csak neked
606 Lir| messze zúgva a gép orgonája~Aranyesõt hullajt alá a tájra...~Ah,
607 Lir| Aranykor~ Elõhangja egy költõi
608 Elbe| szépsége~Napfénye meg nem aranyoz.~Pajzánságának kedvessége~
609 Lir| hozzám, szeress engemet,~Aranyozd meg szegénységemet.~Alacsony
610 Lir| Mit is kérnék - tán csak~Aranypalotákat?~Vagy szénásszekérbõl~Puha
611 Lir| Kihúztam a házból:~Bicskát, aranyrézsarkantyút~Venni a babkártól.~Egy perc,
612 Lir| õt naponta... szüntelen;~Aranysugáros zöld mezõben~Elõttem jár,
613 Elbe| rohadtnak~Csufolva, meddõ vert aranyt kinálgat~E természettõl
614 Elbe| álom! Kusza bár,~Összhang s aránytalan, mint minden álom;~De mennyi
615 Lir| akinek van!~Van ezüstötök, aranytok,~S ha a fegyvert eldobjátok,~
616 Lir| a bûn~Özönébõl, mint egy Ararát!~Egy az átok, egy a szenvedés,~
617 Lir| véges határban~Nincs egy arasznyi földdarab:~A mindenség közbirtokában~
618 Lir| paraszt.~Bajusza majdnem egy araszt.~Tekintete parancsoló.~Tüskés
619 Elbe| egyszerre a sors rá ennyi jót áraszt.~Elviselni nyugton ennyi
620 Elbe| sûrûn fonódott gallyakat aratja.~Sí-rí a tojáson ülõ fülemüle,~
621 Elbe| harasztot,~Valaki azonban aratná a fákat,~És azok egymásra
622 Lir| mulatnak...~Idegenek jól aratnak~Vérben ázott térökön.~Õk
623 Lir| A diadalbabért kéveszám aratta,~S ha magát a vének gyülésén
624 Lir| magyar földön~Széles rendet aratunk!~Ha dél felé jár az idõ,~
625 Elbe| Melynek a viharban eltört árbocfája,~Útat, irányt vesztve, reménységhagyottan~
626 Elbe| a nagypénteki harangok.~Arcaikon a nagy rémület most is még,~
627 Elbe| Merész vonásokban kiül arcaikra.~Melyet megbámulva létimádó
628 Lir| önzajától nekibátorodva,~Arcátlanabbá válik bõsz csoportja;~Dobálja
629 Elbe| szép hajnal volt.~Bús-beteg arcával elenyészett a hold.~Örömkönnyeiben
630 Elbe| hang, de minden mozdulat, arcjáték~És öltözék hajszálig ugyanaz
631 Lir| Dúsak, nagyok, hatalmasok.~Arcképetek kirakatokban~Koszoruzottan
632 Lir| nemzet! - hová lõn, hová~Arcodról a szemérem érzete?~Hová
633 Lir| körmeimmel,~Hogy belé rejtsem arcomat;~A föld alá hiába búvok,~
634 Lir| sötétül be a zöld erdõ,~Arcomra ömleszt dus illatot.~Engem
635 Tore| nyugtalannak, feldúltnak senki ez arcot.~Ó, pedig most látom csak
636 Lir| okosabbat nem tehettek,~Mint ha arcotokra esve~Azt mondjátok: Úr,
637 Lir| rájok virad,~E földbe rejtik arcukat,~Hogy meg ne gyúljanak azok~
638 Elbe| Alattomba... mert eközben arculatja~A harag villámos felhõit
639 Lir| beszél velem.~A nyári égbolt arenája~Vándor-szinész felhõivel,~
640 Elbe| miként ismerkedett meg~D’Argiro Castro albán herceg,~Az
641 Lir| Nüansza, sansza van, trafál,~Argumentál, szankcionál -~Vakáció,
642 Lir| gyászos hangok,~Mint hömpölygõ árhullámok,~Az egész, mély, széles
643 Lir| távolban~A hullámzó hangok árján~Láthatólag ringatózott.~
644 Elbe| három tenger viszi zúgó árját,~Száz csatamezõre írva e
645 Lir| Húsz szigetet, s Fiont, Arnhut, Folstert, Monát~Megvevén,
646 Lir| eltünendetek.~Én boriték be örök árnnyal~Kialvó csillagfényeket.”~
647 Lir| hegyélen száll le a nap.~Fák árnyai nyúlnak elõre.~Rejtek sürübõl
648 Lir| lélekkel,~Aki látta e fürt árnyát~Visszatükrözõdni hónál,~
649 Lir| sudárfák~Andalító suhogása!~Árnyatokban volt szivemnek~Annyi édes
650 Lir| szellem~Szemben a mindenség árnyával, mezetlen,~Járt a végtelenben,
651 Lir| ameddig napnyugatkor~Sötét árnyékát vetette,~Mindenütt kihalt
652 Lir| Nem ismerten, elfelejtve,~Árnyékoddal éjjelenkint~Sorsom istenét
653 Elbe| Ahonnan a nap jókor eltér~S árnyékot élvez már a dél;~Hol nyáron
654 Lir| hogy meghalsz.~Itten ez árnyékvilágban~Nem tudva, mi való, igaz,~
655 Tore| Tündérregénknek vége~Eltünt az árnyerdõ éke, lomb virág~Lelkünkben
656 Lir| engemet.~Földi lét - tünõ árnyjáték;~Ma nekem, holnap neked.~
657 Lir| Már csak az ingó játszi árnyon~Szállongó illatár beszél~
658 Lir| kacsintasz, illegsz, oh hölgy?~Az árok búg, a barlang csuklik.~
659 Lir| csavargó~ Béranger után~Ez árokban szûnjünk meg élni,~Vénûlten,
660 Elbe| könnyü flintát vesz ki az árokbul.~Itt feledték náluk járó
661 Elbe| Mesterember, kalmár, ki vevõ, ki áros;~Görögök, cincárok, vásárokra
662 Elbe| huintása.~(S csak midõn az árpa lemunkálva rendre,~Némul,
663 Elbe| megvallotta Béla,~Hogy az Árpádháznak tõrül sarjadéka...~Ezt azonban
664 Lir| ez ama hely, aholott~Az Árpádok laktak?~Ez a hamva leviharzott~
665 Elbe| körül barnák honolnak,~Az arragóni fekete.~De annyi és oly
666 Elbe| És észrevétlen elmarad~Az arszlán - az hogy rókahad.~
667 Lir| nevetségesek,~Oh, szent szabadság arszlán-hõsei!~Kiknél csupán divatnak
668 Elbe| veszedelem!~Ami rettentõ és miben ártalom van,~Ember és szörnyekben,
669 Elbe| Igen, e próba nem fog ártani,~Ha nem használna is. El,
670 Elbe| veszett;~Abból a boldog ártatlanból,~Hol még kigyó nem szerepelt...~
671 Lir| Mi atyánk’-ot elfeledtem.~Ártatlanságot vadászva~Fél világot befutottam.~
672 Elbe| nem mindig a dicsõség.~Nem árthatnak neked a legerõsebbek;~Csak
673 Elbe| étvágyadnak, tüdõdnek ne ártson,~Fogadd meg és kövesd ez
674 Lir| a kerületeket.~Kapós az áru; hogyne? sokat ér,~S potomság,
675 Elbe| én nem,~Okvetlen egy más árulhatta el csak~Neked a titkot,
676 Elbe| ez s amaz híres borvizet árulják,~Divat ezt most inni minden
677 Lir| remeg minden butordarab;~Árulkodik, suttog szememben,~Hátam
678 Elbe| Fogja le, egy kicsinyt ne árulná még el.~Amig Ábel ott künn
679 Lir| hallgatózol,~Hogy ki híved, árulód?~Fiaid már vetkõztetnek,~
680 Lir| hogy szerettelek;~S mig árulódat az egész világ~Utálata nem
681 Elbe| hadnagy, e~Hiú dicsekedõ árulta el;~S ha így van, akkor
682 Elbe| a vendégseregnek,~Hogyan árulták el, hogy menekedett meg.~
683 Lir| meghalsz.~Égnek eltévedt árvája,~Ember, gyarló, gonosz,
684 Lir| hang,~Oly sirámos, mint az árvák~Jajgatása sírgödörnél,~Csenditett
685 Lir| pusztítást tett özvegyek, árvákban...~Ez a szépséges szép legény -
686 Lir| fölötte a törvénynek;~Az árvapénztárnok többé nem sikkaszt,~Mert
687 Lir| veszedelemtõl~A sinlõdve serdült árvát.~Ez oly elszánt vakmerõ
688 Lir| föloszlik; im végeladóban~Árverelik a kerületeket.~Kapós az
689 Lir| nálam több a föld.”~Így árverelnek egyre-másra,~És már elhûlne
690 Elbe| szerelmi vásártérein,~Nyilt árverésen, jelenünk hiu~Éváinak és
691 Lir| a kéz, amely nekem sírt ás!~Virrasztok az éjszakában,~
692 Lir| mi jogon élni is tovább?~Ásd meg sirod! nincs hátra már
693 Elbe| utca,~Amint vonítva, hörgve ásitoz~A föld; s lángnyelvét öltögetve,
694 Lir| Feléd hivólag integetnek;~Ásítozó sötét odúkból~Kelõ nehéz,
695 Lir| Még a halál után is vermet ásnak.~Mert nem elég ijesztõ a
696 Lir| dologban fárad karja.~Mert ásni, vájni a termõ talajt,~Hogy
697 Elbe| szegénynek~Nyoma szokott lenni ásó-kapanyélnek.~Ezé pedig olyan üde, mint
698 Lir| hegyen-völgyeken.~A földet ásom körmeimmel,~Hogy belé rejtsem
699 Elbe| összetörött minden a kezében.~Ha ásóra hágott, tövig ment a földbe.~
700 Lir| meg sörényen a kapát, az ásót.~Dologra is, ha ember kell
701 Elbe| ennek sírját mennyi ember ássa.~Mert hogy nagyot fordult
702 Lir| jõnek.”~„És örökké sírod ássad~S mégse halj meg!” Én gyötrelmem,~
703 Lir| a magyarok pihentek~Szép asszony-vetette ágyon.~Kit levágtak, kit
704 Elbe| Volt egy szegény özvegy asszonynak egy fia,~Minõt még nem termett
705 Lir| vitézek;~Holtig hûn szerettek~Asszonyok, leányok:~Akkorában réges-régen~
706 Lir| apró és nagy:~Õ a lányok, asszonyoknak,~Férje a hõs férfiaknak~
707 Elbe| lányok,~Kinek üzengetnek úri asszonyságok;~Õ, a vidék legszebb, leghíresb
708 Lir| Alád pedig mély kriptát ástanak,~Hová a gondolat temettetett...~
709 Elbe| hideg víz,~Ha utad valamely ásványfürdõre visz,~Vagy ez s amaz híres
710 Elbe| Csak azután kezdõdjék az ásványvízkúra,~Nem pedig csak inni derüre-borúra.~
711 Elbe| mit kell tenni, mit nem,~S aszerint cselekszik: soká élhet itten.~
712 Elbe| habozva,~A „pálya” égõ aszfalt kerevetjén.~Mert ez valóban
713 Elbe| zörgelemben, kalmár-zajban,~E síma aszfalt-burkolat~Szalagján egy-egy pillanatban~
714 Elbe| csak lehull magától,~Mint aszott gyümölcs lehull az életfáról.~
715 Elbe| komondor.~A tyúk kodál az asztagon,~Ökör, bivaly bõg vastagon...~
716 Lir| menten beleáll;~Mert neki asztal-, konyhahulladék,~Tányérnyál
717 Elbe| gyümölcs.~A föld terített asztaláról~Mitsem felejt ki, aki bölcs.~
718 Elbe| fegyverébe a föld zsarnokának.~Asztalhulladékkal fizetett szolgái,~Ûzik a
719 Elbe| Vendégek közt jár-kel, bort az asztalokra~Parancsolat szerint kinek-kinek
720 Lir| volt s azt - megfizettem.~Aszúd helyett, mitõl a holtak~
721 Elbe| ibolyának illatárja~Lelkünket át- meg átaljárja.~Dall a madár,
722 Elbe| hidegben, hegynek menve, s átalában,~Mikor a tüdõd van fölhevült
723 Elbe| illatárja~Lelkünket át- meg átaljárja.~Dall a madár, cseveg az
724 Elbe| látszata~Tesz konokká, vakká, átalkodottá!~Ha másnak is, ki földi
725 Lir| vad darázs el nem marad,~Átalkodottul egyre ott donogva~Ijeszti
726 Elbe| belõle sokat bevenni nem átall,~Annyi, mintha ennék paprikát
727 Lir| áttáncoltam,~Annyi napot átaludtam;~És egyebet sem miveltem,~
728 Elbe| álmaidbul,~Fejedet lehajtod s átalunni vágynád -~Mi a java volna -
729 Lir| titkos fájdalom, mitõl~Átborzad a természet;~Mit sejt egy
730 Lir| szellõ száll a fákra,~Tövig átborzadnak rája;~Mintha hóhér keze
731 Elbe| legjobb, amit most tehet,~Ha átcsap illemes tréfába~S a rossz
732 Tore| senki más.~A végtelenben két átellenes~Irányban bolygó egyén~Száz
733 Lir| Megsemmisülve mindörökre, hisz~Átélném én egy perc alatt~Az örökkévaló
734 Lir| eszméje is...~És amidõn átéltük életünk~Tündöklõ délszakát,
735 Elbe| csillagtábor,~Mint a rekeszeiken áteresztett~Fenevad-állatok sereglete,~
736 Lir| túlvilágon:~Egyszerre mind átérezem.~Eszembe jut majd minden
737 Elbe| percben,~Való, hogy mind átérezi,~S hogy meg is tartja, azt
738 Lir| mámor!~És én ezt mind, mind átérzem,~Valahányszor rád emlékszem...~
739 Elbe| meredt fürtjeibe,~S testét átfutotta híg lehelletével; -~S szólt
740 Lir| törékeny fejem e kemény,~Áthatlan óriás acéltömegbe?~Szétzúzik
741 Elbe| Elsötétül a táj, merre áthuzódnak,~S keble elszorúl a félénk
742 Elbe| de hajh~Azzá emelkedett, átistenült~A legfelségesebb kéj hetedik~
743 Elbe| Testeden, ha száraz, a szellõ átjárjon.~Ha lehet gyapjuból csináltasd
744 Lir| másikkal...~Mig a magyar átkarolva~A törököt, lerántja az~Utcakõre
745 Lir| Zordon egyetlenség szörnyeteg átkával~Örökös tanyát vert egyes-egyedül;~
746 Lir| végtelen...~- Ez a te földi átkod, én szivem.~S ha a ligetbe
747 Lir| megbántott...~Oh, ha e sok átkomat hallottad,~Halljad meg most
748 Lir| közt átkozva hágom át,~Nem átkoz õ, mert hasznodat vevé,~
749 Lir| a vén csavargó~Ezért nem átkozand meg titeket.~Mint más szegény,
750 Lir| széjjel keblemet,~Hogy meg ne átkozhassalak...~Amily igaz, hogy tán
751 Lir| Talán van bennök szánalom?!~Átkoznak engem, azt hiszed tán,~S
752 Lir| Égessetek meg, mint egy átkozottat -~És legyetek mindannyian
753 Lir| hiányzott?~Hát ezt meg õk - bár átkozottul drága -~Leteszik ím a -
754 Lir| ohajtlak, mert szeretlek,~Ezzel átkoztál meg engem?...~ (
755 Lir| ír,~Mely itt vigasztalan átkozza lételét,~Mely jogos bosszúját
756 Elbe| Bármi hatalmas vagy - meg ne átkozzalak!~Avvagy midõn érted harcol
757 Lir| fagyott.~Irígylett, boldog átlag-lelkek~Vesznek körül, könnyû nekik!~
758 Lir| lábaim már úgy inognak...~Atlas se bírja el szivem!~Kétségbe
759 Lir| tejútját egyedûl~Tartjuk, mint Atlasz az eget.~Házam nélkül úgy
760 Elbe| sziporkázott;~Ezé haragosabb, amazé átlátszóbb.~Egy, a legnagyobbik, szinte
761 Lir| ne fojts meg levegõ,~Mig átlépem gyûlölt határidat.~ ~
762 Elbe| adja isten - énrám”~Monda s átlépett a magyarföld határán...~ ~
763 Lir| int,~Ha valaki közeledik~S átlépve a birodalom,~Ahol övé az
764 Lir| késztõ csöndessége;~Rajta átlövellõ nap sugára...~Ott, csak
765 Lir| Mindannyitok merõ salak...~A napnak átlopott sugára~Kendõzi, festi testetek,~
766 Lir| fal csak köd a léleknek.~Átmegy a tengeren, melyben tükrözõdnek~
767 Elbe| egy kisgyerek~A szakadékon átmehet.~ 42~S lerugva
768 Elbe| nincs a természetben.~Minden átmenetnél haladj csöndesebben.~Szurok
769 Lir| égnek a mérhetlen léget~Átnyargaló fürtös csillagja~A sötétségben
770 Lir| Mit a lázas szenvedély~Átölel, de szerelmérõl~Vele sohasem
771 Lir| rendeletét?~Vagy tán az isten átölelte~Ezt a virágos csillagot,~
772 Lir| ég pediglen~Éjpalástban átölelvén~Álmodó mezõket, halmot,~
773 Elbe| vagy való?~Áldás vagy - átokfoglaló?...~ ~
774 Lir| szerelmébõl fakadt~Öngyilkos átokhangjait~Meghallgatják az istenek!...~ ~
775 Lir| kérelem nem fog tirajtatok...~Átokra hívom föl anyátokat,~A hazát,
776 Elbe| hogy te fogsz elesni,~S átokul: halálod nem siratja senki!~
777 Lir| hogy így se boldoguljunk,~Átokúl azért a bor!~Nem ért minket
778 Lir| Istenáldott hegyvölgyérõl,~Átokvert sok jó fiáról:~Hát egyszerre
779 Lir| Kéjpaloták, mind megunott,~Átolvasott könyv már neki -~Csak az
780 Lir| Egymás után, lassankint, atómonkint~Szenvedve át tovább a haldokló
781 Elbe| a bús menyasszony keble átrezzennek.~„Ne rettenj meg, erdõk
782 Lir| égõ piros sebbel.~Egyszer átrohan az egyik~S a kapunál összeesik.~
783 Lir| hátra már rémülve pillant~Az átrohant~Kétségbeejtõ messzeségre...~
784 Lir| Megfejtetlen, mint egy álom,~Átsuhanni a világon~Kinevetett, ismeretlen~
785 Elbe| fölkarolt~És észrevétlen átsuhant velem~A lélek napja s éje
786 Elbe| a lengyeleknek táborába átszól:~„Nos hát bujj elõ már valahára -
787 Lir| ajakra elcsókoltam.~Ezer éjet áttáncoltam,~Annyi napot átaludtam;~
788 Lir| tesz eközben, õ, mi jót?~Attila, Árpád sarja most~Ír verset
789 Elbe| menyország.~Innen ha ki alábukik,~Áttörve ezt a földi dongát,~Hull
790 Elbe| halál a sok közt mindig átugratta,~Most meg vén korára nem
791 Lir| szók, nyilak - édesek -~Átverték a szívemet.~Közeledem hirtelen,~
792 Lir| látod”...~- Oh, szeress! és átveszem mind,~Ami ez áldásban átok!...~ (
793 Elbe| Elvitt a Dunáig, az meg átvett tõle,~Csöndes-lépve hozott
794 Elbe| Most midõn a harag lelkén átviharzott~(- Mert a halál minden gyülöletet,
795 Lir| a bús éjszakákat~Együtt átvirrasztják.~És egymás karján bejárják~
796 Lir| takargató volt; lent vett,~S átvirrasztván sok éjszakát,~A lent finom
797 Lir| más... ó gyász egek!~Útja átvöröslik homályán az éjnek.~Fátyol
798 Lir| Vigyázzatok házatokra.~Atya, fiu és szent lélek!~Mondja
799 Elbe| szerelemmel borult kebelére.~Két atyafi kebel: magyar s lengyel
800 Elbe| Már a magas menybéliekkel~Atyafivá lett vér szerint...~Most
801 Lir| dicsfényben, lángban~Ragyogó bölcs Atyaisten!~Dicsõség a neveteknek,~
802 Elbe| ejtve. Majd azonban~Kõszent atyák is leugorva a~Fülkékbõl,
803 Lir| Veszedelmet, kárt okoz!~Én édes atyámfiai,~Szólanék egy keveset,~S
804 Lir| Atyámmal~Istennek hála, megvolt az
805 Lir| rózsapárnán háltam.~,Mi atyánk’-ot elfeledtem.~Ártatlanságot
806 Lir| irigyelném magát~A felséges atyát,~Kinek dicsfényben melengõ
807 Lir| élén~Eljött a mindenség atyja,~A halottak föltámadtak:~
808 Lir| áldjon!~Kéjkörútas végezet:~Au revoir jövõ nyáron!~Addig
809 Lir| Székesfehérvárott~ Aug. 11. 1869.~Hát ez ama hely,
810 Lir| szépséges szép legény - Ausztria.~Itt lakik nem messze a
811 Lir| nyög e zord vadon?~A suhogó avarba borulok.~Multat, jövõt,
812 Lir| Mint nyáj, ha komondor ûzi avarban,~Szaladoznak a hamvas fellegek,~
813 Lir| Mártír szegénység glóriája~Avatja szentté e kis házat.~A mérhetetlen
814 Lir| minaretjeivel~Megannyi templommá avatni fel,~Hol messze zúgva a
815 Lir| pillanatban:~Ilyen szentté avató kín~Szólt a jövevény dalában~
816 Elbe| szellemek honába’,~Szentnek is avatta ugyancsak a pápa.~De ép’
817 Lir| rend, mi törvény ottan,~Az-e, vagy más a csillagokban,~
818 Elbe| éjjelen~(Jó egy-két évtizeddel azelõtt,~Még arany ifjuságunk korszakában)~
819 Elbe| minden meleg fürdõ bágyaszt,~Aznap a dologban magadat ne fáraszd.~
820 Lir| Kérdéseimre, hol a vég azokban?~Kétségbeejtõ némaság felel.~
821 Elbe| Összalkotása emberkéznek~Azokhoz képest mily szegény!~A paloták
822 Lir| gyilkoló, vészes szokásait~Azokkal együtt el nem hagyhatád;~
823 Lir| nagy jaj szegény fejöknek.~Azokon igazitottak,~Csak hogy azt
824 Elbe| származnak öröklött hajlamból,~De azonkép tartós, erõs léghuzamtól.~
825 Elbe| veszedelmet nem is tudok ennél.~Azonkívül, hogyha föl vagy ingerülve,~
826 Elbe| Izidóra tündér~Szépsége azonos csodát mivel:~Hogy rendületlen
827 Lir| nap,~Az ég arannyal vert azur.~A kastélykertben andalognak~
828 Elbe| lesz az õ kis felesége,~Babája, veszi õt ölébe -~Lecsókolgatja
829 Lir| A szívem,~ Csak te, babám,~ Te magad~ Légy
830 Elbe| Hüledez, huzódoz, feje egész Bábel,~Maga körül szerte kételkedve
831 Lir| kell!~Úgy se tartós az élet babéra!~Szakíts élõ virágot tavaszkor,~
832 Lir| csirpelõ veréb.~A költõnek babérja nem elég.~Eszét veszíti
833 Lir| naphõsök, széltrombiták!~Babérotok: csinált hamis virág.~Gúnyolódástok
834 Elbe| jövõ, mit mutatott,~Hírrel, babérral biztatott?~ 27~
835 Lir| gyûjtött~Országokat, kincset, babért:~Egy paradicsomból kiûzött~
836 Lir| aranyrézsarkantyút~Venni a babkártól.~Egy perc, és már elveszítve~
837 Elbe| kis feleségem~Készítené a bablevest,~Lángost, pogácsát, izletest.~
838 Lir| világ felett:~És vezeték a babonának~Rémeivel a népeket.~Eloltották
839 Elbe| hajszálig ugyanaz volt...~S a babonaság aggodalma szállt meg.~Mi
840 Lir| füttyentve rád,~Te izzó Babylon,~Fülledt poros világ.~Rohan
841 Elbe| mindenütt a bankba! „Hallja, bácsi,~Sok lesz ez magának; ad
842 Lir| ne kérdezz, mit morogtam;~Badar beszéd... kacagj, kérlek...~-
843 Lir| tartottak - mert késõbb~Egy bagolyhoz adtak nevelésbe;~Ez olykor
844 Lir| A virágok hervadoznak.~Bágyadoz a nap sugára.~Lombjai a
845 Lir| Elveszett a csata újra.~Nemzetem bágyadt, beteg lõn,~Fürteim fehérek,
846 Elbe| mivelhogy minden meleg fürdõ bágyaszt,~Aznap a dologban magadat
847 Elbe| édes jelenet.~Mi végtelen báj- s kellemhalmaz,~S négyszem
848 Lir| Hogy a mások annyi apró baja-búja~Az, mit tõlök mégis úgy
849 Lir| szerelembõl,~Elveszett ország bajából~Ezer esztendõ fájdalma~Összegyûlve
850 Lir| mint villám olthatatlan.~Bájad nem ismer éjt, napot.~Hatalma
851 Lir| VII~Oh ha bájaidat szereted,~Szeress, kérlek,
852 Lir| mégis eljegyzett velem!~Ki bájaidból méltatlan vadakra~Pazaroltál
853 Lir| vagyonunk;~Elkönnyezünk e jó nép bajain,~S eszünkbe nem jut önnön
854 Elbe| belátja~Hó melle, válla bájait...~- Nap úgy nem éget, nem
855 Elbe| lebbenti, tolja az~Ingerlõ bájakat fedõ lepelt...~Épen miként
856 Lir| Hazám fecskéi, szép hazámnak~Bajáról, oh, beszéljetek!...~ ~
857 Lir| nem éri tündér látományom báját.~Oh, maradj erõs és le ne
858 Elbe| egyéb esetleg mente ki a bajból...~Igy foly ez a szerelem
859 Elbe| jobban ellenállhat~Mindenféle bajnak, kivéve a lábat.~Ahol vastag
860 Elbe| leirhatatlan~Csodája a bájnak...; valóban~Akár egy fényes
861 Elbe| mint valamely~Középkor bajnokának az a nyíl,~Mely legkegyetlenebbül
862 Elbe| megállta,~Míg belé szerelmes bajnokkéz levágta.~Az a párduc, melynek
863 Elbe| A körülte álló kegyelt bajnokoknak~Osztogatja már a fõhivatalokat.~
864 Elbe| mindig: bejárhadd a földet,~Bajnokot nem találsz magadnál különbet.~
865 Lir| napsugára~Szállt a bátor bajnokpárra.~Két fiatal sas a napban~
866 Lir| Gondolom magamban: mi parányi bajok!~Milyen keserédes jótékony
867 Elbe| bódító illatár:~Zudult reám a bájok s kellemek~Ármány hadának
868 Elbe| háborúba.~Új vívmányok újabb bajokat is hoznak;~Hiába, két vége
869 Lir| sorsa terhét~Gondokkal, bajokkal tele.~Férjének három magzatot
870 Lir| Gyógyszerét találják az ismert bajoknak; -~Mert magára isten senkit
871 Elbe| a csontok élét óvd meg a bajoktul.~ ~
872 Elbe| dolog, de haj!~Hisz így még bájolóbb Etelke!~S most már meg épen
873 Elbe| kajla~Szófogadatlan nagy bajszát megcsavarja;~„Ki fia vagy,
874 Elbe| szíjja, issza újra~A fényt, a bájt, mely ingerel.~S talán megest
875 Elbe| Amíg így tünõdött, azalatt bajtársa~Forditotta a jó alkalmat
876 Lir| azok dalát?~S ifjúkorom bajtársai, kik~A csatákban követtenek,~
877 Elbe| idejébül,~Egyedül maradva kor-, bajtársak nélkül;~A halál a sok közt
878 Elbe| sarkantyuját,~Gondtalan lélekkel bajtársára tekint,~Mintha mondta volna:
879 Elbe| Lettenek egymásnak kenyeres bajtársi.~Hát miért ne? - igaz, hogy
880 Elbe| orvosság~Hogy egy kicsi bajtól mindjárt nem ijed meg,~Régi
881 Lir| zömök, mándlis paraszt.~Bajusza majdnem egy araszt.~Tekintete
882 Elbe| És fekete, fényes, finom bajuszának~Irigyei hazaföldjén is valának.~
883 Elbe| dolgokban.~Egykoron honának elsõ bajvivója,~Most csupán hasának teherhordozója,~
884 Lir| nyomja: -~Az álom - szelíd bakója...~Feje hátrahanyatlóba,~
885 Lir| megye,~Soha õt nem látná~Fás Bakony hegye:~Elvenné kis Erzsit,~
886 Lir| Bakonyi legény~Szomoru nótát fúj~
887 Lir| amott~Bozontjait a Kárpát és Bakonynak~Hol most bün, inség férgei
888 Lir| kriptakulcs: oda hát!~Le a baktert, a szolgált katonát.~Lemegy
889 Lir| vár ablakából.~Sovár szeme Balassáját~Keresi: de nem találja,...~
890 Lir| emlékezni~Nincs szüksége Balassának.~Magyar leánynak születni~
891 Lir| A Balaton partján~Illanó felhõk az
892 Lir| akar -~Rá ne venne.~Magyar Balázs megsugá ezt~A királynak.~
893 Elbe| ártalmára,~Használva Hûbele Balázsok módjára.~Minden élvezetnek
894 Lir| Mankón bicegve megy az úri bálba?~Megvan! hahó - mankót vesz
895 Lir| már!~Ne sírj, purdé, jön a balek.~Csakhogy még most amodább
896 Lir| szivem még nehezebb~Volt a balfelembe,~Kedvesemnek képe volt~Ebb’
897 Elbe| fejébe harapva;~Görbe kardja balján lógg le kényeskedve,~Csengve,
898 Elbe| Mellõzve rám rohant, s míg balkezemmel~Fogtam föl a fejemre mért
899 Lir| Kis királyné:~Koszorúzott~Bálkirályné!~Ünnepeltek,~Irigyeltek,~
900 Elbe| fölött,~Állott a ház, a tágas balkón,~Hová Leona költözött.~E
901 Lir| László vitéz~ (Ballada)~Csörg a sarkantyú javában~
902 Elbe| Alatta csacska csermely ballag;~Kõpadja lágy moh-bársonyán~
903 Elbe| ragyogása.~Igyen évelõdik haza ballagóba.~Félvigan, félbúsan fekszik
904 Elbe| elhalának!...~Így tünõdve halkan ballagott a hegynek;~Arany sarkantyúja
905 Elbe| tarisznyát akasztunk nyakunkba,~Ballagunk a hegyre, játékunk lesz
906 Elbe| tárlatába~Befutja mind a bálokat.~De hát mi ez? Isten csodája?~
907 Elbe| danázol.~Ifju Béla herceg - balsors üldözöttje,~Kitagadott saját
908 Lir| emléke:~Hit vigasztal a balsorsban...~- Ennek is mind vége,
909 Lir| sül a fegyver, villog a balta -~Elesik a vadász - halva.~ *~
910 Lir| térdelhetsz hõ áhitatban~Bálványod lábai elõtt,~S hogy végtelen
911 Elbe| lenyugodót~Fosztotta meg bálványozóitól.~Mindenki õt csodálta egyedül.~
912 Lir| fényes delet!~Mely elõbb még bálványozott, a föld~Kiábrándult és szánja
913 Lir| Sugárai hõk, igazak.~Hamis bálványt imádtam. Hittem,~Hogy szemed
914 Lir| örömeiért.~Ez a ti istentek, bálványtok,~Az áruló judási bér.~De
915 Elbe| beszédben -~Kedvelte, mint a bálzenét, anélkül;~Hogy táncra kelni
916 Lir| Rajt a földre szállván...~Balzsama a sírnak,~Mely az enyészettel~
917 Elbe| szivére.~Mintha fû, virágok - balzsamillat-nyelven~Mondanák: ne halj meg, élj
918 Elbe| csodáit.~A lég, az most is balzsamot lehellt.~Fölséges, ünnepélyes
919 Lir| most fönn az égen,~Nézi a bámész föld nagy mohón.~A nap képe
920 Lir| a szerencséd.~Elnémulva, bámészkodva,~Mint a többi kövült béka -~
921 Lir| hidd el, oly nagy az,~Hogy bámulásától nem szólhatok.~Oh, franciák
922 Elbe| lábadának,~Erõltetésével merev bámulásnak,~Néz a lengyel, néz a pomeránok
923 Elbe| Körülállották a vadat, bámulással -~Rettenetes volt az pallosagyarával;~
924 Elbe| terhét szerényen viselte.~„Bámulatra méltó bátor szivü bajnok!~
925 Lir| I~„Engem bámulj, s jutalmazz meg, nép!~Engem
926 Lir| azért ragyog,~Hogy a föld bámulja, nézze.~Vezetõje legyen
927 Lir| Királyfiak, óriások:~Hogy bámulják, hogy csodálják.~Mert benézni
928 Lir| tudok eltelni véled!~Nézlek, bámullak, csodállak;~Szemeim kéjtelve
929 Lir| Küldöttei ha megjelennek;~A bámuló tömeg ha várja~A lobogódíszes
930 Lir| kikericset,~A gólyákat sem bámulom,~Én a tavaszt egészen új~
931 Elbe| Nyitott szemmel nézve a rá bámulóra,~Mint a fölhuzott, de megállitott
932 Elbe| partjaira hágott,~És tele bámulta fénnyel a síkságot;~Egy
933 Elbe| Könnyen ingó karcsu derekát bámulták,~Mások a keleti, drága fényes
934 Elbe| Ó, szenvedély csodája!~Bámultam ezt az embert, ezt a férget,~
935 Elbe| 59~A „vigadó”-ban egy vasárnap~(Közönséges
936 Elbe| iránti félénk tiszteletbõl~Bánatát takarta. Aztán a tömegbõl~
937 Lir| fejem.~Élj örömben, én meg bánatban;~Kedvnek, búnak egyszer
938 Lir| gyanánt vedd el örömimet,~Bánatidat rakd reám tehernek.~De még
939 Lir| alkatát,~De elborult lélek bánatja~Csal láthatóbb lesz azon
940 Lir| néz alá a méla éjszakán,~Bánatosan, de szenvedélytelen,~Hallgatva
941 Lir| mind, mind elhagytak,~Hû bánatról majd rám emlékszel.~ ~
942 Lir| dal fölöttébb.~Mérhetetlen bánattenger,~Mégis édes, mégis vonzó,~
943 Lir| mert így vagy boldog.~Ne bánd, akárki vagy, barátom,~Hogy
944 Lir| Kapzsi, éhes, prédalesõ~Banda élve eltemet.~Még azt mondják,
945 Lir| Elfeledtél... meg ne bánjad!~Reszketek én még utánad,~
946 Lir| jót állok, hogy még meg se bánják.~Szólni fogok én egy szépséges
947 Tore| választottad~És mégis mindketten bánjuk sorsunkat~És mindegyikünk
948 Elbe| ácsi!”~Markol mindenütt a bankba! „Hallja, bácsi,~Sok lesz
949 Elbe| teli bugyelláris.~Elõtte a bankban halom arany már is.~Hogy
950 Lir| férfi-hangon~Közbe-közbe ilyeténkép~Bánkodott gyorsabb beszéddel:~„O juventus,
951 Lir| tudom, késõ minden,~Jólesik bánkódva megütnöm mellemet.~Panasszal,
952 Elbe| tetõn õ maga, elázva.~A bankóval tömött köpenybe burkolva.~
953 Elbe| ezzel sokan mily könnyelmün bánnak,~Oda se néznek az észszerü
954 Lir| felejteném a kedvesem,~Nem is bánnám, hogy ha mást szeretne...~
955 Elbe| a kópét,~És vele akként bánni el.~Mutatni, hogy hévvel
956 Elbe| zsebében,~Nagybátran va banque-ot kiált,~S övé a tönkre tett
957 Lir| voltatok!~Aki rabságomban engem~Bántani mert - gyáva volt;~Az elég
958 Lir| tiszta becsület;~Vaj mi bánthat ily nemes szivet?~Tán hogy
959 Lir| sírok szentjei?~Mikor nem bántják õsök álmait~Az unokák garázda
960 Elbe| is volnál - ah de minek bántnak?~Szólogatására öreg Hadonárnak~
961 Elbe| köt.~„Cimborám, ugyan mért bántod azt a szép fát?~Melegben,
962 Elbe| levertük õket,~- No de minek bántom a szép mult idõket!”~Ezalatt
963 Lir| fájdalomnak~Szólt Balassa: „Mért bántottad~Szent sebeit egy örökölt~
964 Lir| Melyet egy bús sejtelemtõl~Bántva, sohajtott el Anna?...~Irigyeddé
965 Lir| Kik most lenézik, piperés banyák, -~E föladat méltó ne volna
966 Lir| Földönfutó lett, mely elül~Barangolással menekül,~Nem kedvtelésbõl
967 Elbe| a hiba.~A gyerek örül a báránybõr süvegnek.~Néhol ilyet már
968 Elbe| legkegyetlenebbül fájt, midõn~Merész baráti kéz kiszakította~Keblébõl;
969 Lir| harmadízben~Nem találták õt barátjai.~„A hazának gazdálkodni
970 Elbe| 70~Elõzékeny galant barátként~Viselte mindvégig magát.~
971 Lir| I~Nem mondom, hogy barátod vagyok,~Te se mondd azt
972 Elbe| utat,~Ha próbára tette a jó barátokat.~Mert hiába, úgy van, ujjunk
973 Lir| Költõ barátomhoz~ I~Nem
974 Elbe| menyecskét; - ellent, jó barátot!~Kiérsz a vadonbul, jársz
975 Elbe| Megjegyzi, hogy mily meglepõleg~Barátságos minden szoba.~A mama nyájasan
976 Elbe| kifáradt,~Ütve homlokára örök barázdákat -~Olyan oszlop volt õ harcok
977 Lir| Szemünket rögtön földre szegzõk~Barázdás homloka miatt;~És láttuk
978 Lir| égés, ragyogás volt ottan,~(Bárcsak e tûz égne a pokolban.)~
979 Elbe| ellenségem vagyon,~Melyet a bárdommal nem üthetek agyon;~Alattomos,
980 Elbe| Egyszer csak emeli magosra a bárdot -~Mint az éjszakában csillagok
981 Lir| Gyógyíthatatlan, rögzött bárgyuság!~Nem fog ki rajta a nagy
982 Elbe| majd megintlen fázik.~De bárhonnan kezdi, mindig egy a vége;~
983 Lir| völgyeket,~De mi haszna, bárhová fut,~Ég, lobog a rengeteg:~
984 Elbe| õt elüzte...~S aztán... bárkivel volt magyarnak csatája,~
985 Elbe| között, egy király-utcai~Barlangban, az „örök világossághoz,”~
986 Elbe| ottan~Menedékre sûrû bokrok, barlangokban.~Lát egy õs nagy tölgyet,
987 Elbe| keresem.~Hol egy király ül, bármely zugban,~Az elsõ hely mindenkor
988 Elbe| erõre - semmiben sem enged~Bármibe kerülne - hadunk a tiednek.~
989 Elbe| nézzen?~Mit tünõdöm... hisz bárminek mondanálak,~Mindig kevesebbet
990 Elbe| has.~Ha van náthád avagy bárminemû lázad,~Akár csak magadra
991 Lir| ligetek,~A réten legelészõ barmok~Szelíden rám tekintenek.~
992 Elbe| Aranyhajú Afrodite;~Nápoly körül barnák honolnak,~Az arragóni fekete.~
993 Lir| homályból~S menthetetlen barnul a fehér szemfátyol.~Remegvén,
994 Elbe| tizedik éjnek hajnalára~Barnult már a lengyel király magas
995 Elbe| Melyeket vezetnek országnagyok, bárók -~Bókolása között nemzeti
996 Lir| kastélykertben andalognak~Báróleány és troubadour.~Miért oly
997 Elbe| csikó ficánkol,~A garmadán baromfi váj.~A macska a padkán dorombol;~
998 Lir| másokért - igavonó,~Buta baromnak, parasztnak való.~S a veriték
999 Elbe| száraz, nyurga, hosszu kéz~A bárónak kapós elõnyt ád,~Ki egyébként
1000 Lir| lenne a világ!~És szól a baronesse ártatlan~Szerényen: „Egy
|