Rész,  Fej.

 3016 Elbe|                   a szerelem mennyországát élhedd.~És derék legény vagy -
 3017 Elbe|                 zordon, sugaratlan völgyre~Elhervadni - sötét árny alatt - örökre.~
 3018  Lir|             tavaszkor,~Jön az élet õsze, s elhervasztja...~Hanem hogyha dalaim szeretted,~
 3019  Lir|                   Hogy az ne háborgassa és~Elhervasztó irigységgel ne ölje~Az örökkévalóságot
 3020  Lir|                     De szép Ida nélkül nem élhetek...~Világom, éltem, isten
 3021  Lir|                   kis hajlék;~Oh, ha ottan élhetném le békén,~Ami napjaimból
 3022  Lir|            vándorolnak látni,~Hogy valóban elhihessék.~Ó, csak jertek is, csak
 3023  Lir|              buzgón, lelkendezve:~„Mindent elhinni, mindent hinni.”~...Hát
 3024  Lir|                mint megkorbácsolt gyermek.~Elhíresztelt volt a torony,~Hogy fényvilágban,
 3025 Elbe|                 akad bolondra,~Aki mindent elhisz; ez a világ sorja...”~A
 3026  Lir|                  után~Én is jóllaktam; (ha elhiszitek)~S most könnyedén pöfékelek;~
 3027  Lir|                másikat~Kész lesz bûntársát elhóhérlani...~- S e végrehajtó lesz
 3028 Elbe|                  szem?~            53~Majd elhomályosulsz elõttünk~S kétely fog el,
 3029  Lir|             hitvány korcsmának,~Mit a szél elhord, mit pajkosok~Göröngyökkel,
 3030  Lir|                  bokron át.~A nyár, az õsz elhordja majd magát.~A hó alatt elalszik
 3031 Elbe|            hegy-völgyön hurcolván magával,~Elhozott e zordon, sugaratlan völgyre~
 3032  Lir|                ahol õk pihennek;~Hamva rég elhült a tüzes szerelemnek.~Rohanó
 3033 Elbe|                    integet,~S haláljegével elhütötte~Az õ szivét is mindörökre...~
 3034 Elbe|                   foly;~Hol mind a két fél elhullott a csatában,~Hirmondónak
 3035 Elbe|                   nagy erõvel,~Hogy a fele elhullt, ki sebben, ki holtan,~Aki
 3036  Lir|             árverelnek egyre-másra,~És már elhûlne a leves,~Mert már csak éppen
 3037  Lir|              Oceánba szakad?~A lángoló nap elhunyása~Ott ama kék hegyek mögött~
 3038 Elbe|                  engem, el vagyok rabolva!~Elhurcolt magával a singek királya,~
 3039  Lir|                   éltem én örökké,~- De ki éli kedvén életét?~Rabbá lettem,
 3040 Elbe|                   semmit csusztatná alóla.~Elibe idõnként jó piros bort tesznek;~
 3041  Lir|                 itt: túl a határokon;~Mert elijed a késõ ivadék...~Idegen
 3042  Lir|             Kincsei örökkévalók.~Olcsóság: élik ezredévek,~Használják embermilliók.~
 3043 Elbe|                  mert vitézim holnap hadba elindulnak,~Jöjj, osszad velünk meg
 3044 Elbe|              koszorúja a királykisasszony.~Elindulta elõtt látni ohajtotta,~De
 3045  Lir|                  vágyam is nem véges?~Noha elismerem: gyarló, szegény vagyok...~
 3046  Lir|                   sem mert.~Vagy tán akkor elismerte,~Mit oly régen elfelejtett,~
 3047 Elbe|                 Vagy újra vesztének rohan,~Eliszonyodva a jövõtül,~Amelynek ily
 3048 Elbe|                    gyöngité a kard gyilkos élit.~Mégis Béla kardja egész
 3049 Elbe|                lelkiismeret gyötörtjei,~Az elitéltek, földi kárhozottak~Siralomházi
 3050  Lir|                  Eltakartam képed mint kit elitéltem~S emlékezetembõl haragom
 3051  Lir|                    A sötét, a szûk üregben~Elitélve - étlen-szomjan~Porrá lenni
 3052  Lir|                    vén birkózót,~Aki itten eljátszotta~Legmerészebb mutatványát;~
 3053  Lir|                farsangi fánk!~A szászok is eljátszották~A hurrah komédiát,~Magyarosan
 3054  Lir|                    Elég gyászod vala.~Hadd élje más az éjszakát,~Tied lesz
 3055  Lir|             halálban...~Az ég, ládd, mégis eljegyzett velem!~Ki bájaidból méltatlan
 3056 Elbe|                    Rá pedig a sereg hangos éljent kiált.~A sereg is örült,
 3057  Lir|                   rajja,~És ahonnan hozzád eljõ,~Az a meleg déli szellõ:~
 3058 Elbe|                     Világot próbálni velem eljöhetnél.~Ha az isten erõt adott
 3059  Lir|            beszéltél,~Látva fényes képeket~Eljövendõ nagy napokról...~„Leszen
 3060 Elbe|                            45~De most csak éljünk a jelennek,~Ne bántsuk a
 3061  Lir|                    Szépségednek örvényétõl~Elkapatva, fuldokolva~El-elmerülök,
 3062  Lir|                   kedve tartja,~Kalapjával elkaphatja.~Gondod legyen a klímára,~
 3063  Lir|                   ujjad alatt~Elváltoznak, elkárhoznak...~Mikor a te zenéd hallom,~
 3064  Lir|                 Kivánatos, de angyalom!~Ha elkárhoznám szûz öledben,~Jobb lenne,
 3065  Lir|                    a gonoszoktól:~Balra az elkárhozottak~És a jók ott álltak jobbról.~
 3066 Elbe|                    hajtassék e vétek,~Hogy elkárhozzék e noha gonosz lélek?”~„Nem
 3067 Elbe|                  aztán már a legény vénül,~Elkelne a hülõ vérnek segitségül.~
 3068 Elbe|            viselnek.~Pedig ezzel fejét úgy elkényezteti,~A legkisebb hideg könnyen
 3069 Elbe|          veszedelem,~Biz annál nagyobb már elképzelhetetlen.~De már utóbb szinte gyönyörködik
 3070  Lir|                  hogy parányit, alacsonyt.~Elképzeli, ha kerülõnek~Szegõdne el,
 3071 Elbe|                    vész, sietnek élni.~- S elképzelve hogy tán utójára látja,~
 3072  Lir|                szilaj ebek,~E szép erdõbõl elkergettek;~Most õrebek csaholnak benne,~
 3073  Lir|              eltévedt anya!~Hõsök szülõje, elkerített~A sok hazudozó banya!~A
 3074 Elbe|                  hivatni a házhoz.~Legjobb elkerülni minden betegséget,~Akkor
 3075 Elbe|                    nem is jött ide, messze elkerülte,~Csak ha ide nézett, minden
 3076  Lir|                               Tanács~      elkeseredett, világfájdalmas lelkeknek~      
 3077 Elbe|                   után.~            6~Mint elkésett haragvó pásztor~Ha nyája
 3078 Elbe|             kételye~Nagy volt, hogy mostan elkésik majd)~Elvégre mégis fölkele.~
 3079 Elbe|             természet~Ez egyszer egy kissé elkéstek:~Tombolhat a viharfutár,~
 3080  Lir|                  redõjén ezek a vércsöppek~Elkeveredvén, már vérfelhõvé nõttek.~
 3081 Elbe|                       Hogyan kell a nyerõt elkeverés közbe~Alul a kis ujjal szedegetni
 3082  Lir|                   E világ egy játékkártya;~Elkeverik, meg kiosztják.~Porszem,
 3083 Elbe|                    felhuzott ébresztõ óra,~Elkezd zajongni szörnyükép.~És
 3084 Elbe|                    a megszállt anya körül,~Elkezde tömörülni a világ.~Alakot
 3085 Elbe|               veszi ki bicskáját,~S jóizûn elkölti egyik pogácsáját.~ ~
 3086 Elbe|                     A másik pogácsát itten elköltötte,~Ezzel a griffkirályt mégis
 3087  Lir|                  hazában minden vagyonunk;~Elkönnyezünk e jó nép bajain,~S eszünkbe
 3088  Lir|                 elsohajtá,~Két szemét mind elkönyezte,~S „Árviola” névvel ajkán~
 3089  Lir|                 elborul,~E szelid arc hogy elkomorul:~„Városokban békót hordanak,~
 3090  Lir|                    hír~Fényes ma még, mert elkopott;~A vitézség ragyogó ködmenét~
 3091  Lir|               keresztfáról,~S újra egyszer elkorbácsol~Templomábul titeket.~- És
 3092 Elbe|                  emlékben itt.~Elváltozik, elkorcsul minden,~Mi emberi, mulékony
 3093  Lir|               Népemet is megvetettem:~Mert elkorcsult, aljasult az~Éhnyomorban,
 3094 Elbe|             kitenni talán nem is vétek.~Ha elküldöm oda, hova rég kivánja,~Meg
 3095  Lir|                   tó halkan megrengett;~Az ellágyult kõsziklából~Kristálytiszta
 3096  Lir|               esztendõ vénül immár~A virág ellankadott;~Õszi nap, késõ a fényár!~
 3097 Elbe|                   nézi,~Hogyan élednek fel ellankadt vetési;~Nehéz illatával
 3098  Lir|                elfeledtem.~Mögöttem minden ellapult.~Ha visszanézek, egy kietlen~
 3099 Elbe|                     semblable~à la nature, elle peut violer toutes les~règles
 3100 Elbe|                    test többi része jobban ellenállhat~Mindenféle bajnak, kivéve
 3101 Elbe|                  vetett a régi láng.~Mély, ellenállhatlan részvét fogott el.~Elindulék
 3102 Elbe|                hosszudad tisztásnak~Egymás ellenébe fordulva megállnak.~Fekete
 3103 Elbe|                  cserébe~Részint feleletül ellenfelem~Üres, hiú hühóira, megjegyzém,~
 3104 Elbe|            Egyáltalán minden megváltozott,~Ellenkezõre fordult. Idegen,~Más légi
 3105 Elbe|                 majd farkasszemre értek az ellennel,~A jeladást várta csak az
 3106  Lir|                 hogy kínképessé tegye?~Egy ellenõrizetlen kényerõ,~A mindenség hatalmában
 3107  Lir|                 sötét fátyolával~Elaltatta ellenségeit,~Õ szent buzgalommal készitette~
 3108  Lir|                    már, gyülöli mind,~Mint ellenségeket tekint~Mindent, mi nagy,
 3109  Lir|                   Mennyi lehet a csatában!~Ellenséges nép ha látja,~Nem kerül
 3110  Lir|                    Mikor Árpád õsapánk tíz~Ellenséget megtörött.~Ne mondjátok,
 3111  Lir|                  ki~Most úgy hal meg, mint ellenségetek! -~ ~
 3112  Lir|          meggörbített,~- Fecskék, ti a tél ellenségi,~Im újra látlak titeket -~
 3113  Lir|                Elárult a sötét éjjel,~Mely ellenségid takarja;~Háborodva kél föl
 3114  Lir|               mindig nagyot.~Közelre várni ellenségidet,~S a saját fegyverével verni
 3115  Lir|           szerelemmel,~Megcsókolnám minden ellenségimet,~Nem gyõzöm imádni a jóságos
 3116  Lir|                  kardot rántva~Rohantak az ellenségre,~Úgy rivaltak örömükben,~
 3117  Lir|                     Megvédni vérrel azt az ellenségtül,~Meghalni névtelen, dicsõség
 3118  Lir|                    is csak hadd legyen tíz~Ellenségünk, hadd legyen!~Büszke vagy
 3119 Elbe|                  himbán két testvérgyerek,~Ellensulyozta küzdõ szellem~A bõszült
 3120 Elbe|                    a vízre tûz; fölváltva,~Ellensulyozva ereimben egymás~Hatását:
 3121 Elbe|                  indulatból át a másba~Oly ellentétes, hirtelen,~Hogy most itélni
 3122  Lir|                  hogy erõsben~Fordulhasson ellenünk!...~Soha jobbkor! most javában~
 3123 Elbe|                 népen.~És ha fogadásod nem ellenzi, kérlek~Tudasd velünk neved,
 3124 Elbe|                   és ezen hézag története,~Ellépdelõ katonaság gyanánt~Vonulna
 3125  Lir|                minden csillag~Mely az eget ellepi,~Sugarát hozzánk a földre~
 3126  Lir|                  Te hagytad cserbe azokat.~Ellökted õket, s felölelted,~Akik
 3127  Lir|            Magjával unatkozásom~      Majd ellövöldözgetem.~Hiúságtok kártyavára~      
 3128 Elbe|                  határtalan,~Áldása, átka, elmaradhatatlan~Barátja a határtalan remény,~
 3129 Elbe|               kövessük õt.~Deák-, Hajóstér elmaradnak,~Már-már a városerdõn vannak;~
 3130  Lir|               szolgám,~Ékes nyelved-, szép elmédnek~Híre nagy van,~Most mutasd
 3131 Elbe|                    ám mi e siralmas tájon,~Elmegyünk mi messze örök bujdosásra,~
 3132 Elbe|                    Ilyen gondolatot forgat elméjébe.~No de legalább csak egy
 3133  Lir|                tudná rázni mind együtt,~Mi elméjében összegyûlt!~Kegyetlen vámpír
 3134 Elbe|                  valóval.~Õrjöngenek az ép elméjüek;~Nyugodtak s józanaknak
 3135  Lir|                    Mint ami itt uralkodik?~Elmélkedénk a távolságról,~Amelyrõl
 3136 Elbe|                 gyõzni kell az igazságnak.~Elmélkedésének ez a foglalatja,~Roskadozó
 3137  Lir|                   többé egy hangot sem ad,~Elmélkedik halálról...~A paripának
 3138 Elbe|                    hármas ünnepet utána!~S elmélkedve ilyen kivánatos sorrul,~
 3139  Lir|                 jelenbe~Mélázó omladékain.~Elmélyedek a messze multba,~Midõn telt
 3140  Lir|              varázsoltan;~S én majdan újra elmélyedve~Az egykor gyilkos szép szemekbe,~
 3141 Elbe|                   szegényke untalan, rideg~Elmém leharsogó gúnykacajától) -~
 3142 Elbe|           megfélemlítõ~Merészség; testerõ, elménckedõ~Hidegvér hencegõ fitogtatása;~
 3143 Elbe|                   látva, hogy~Az még utóbb elmenekül... e hang~Meglepte és hökkenté
 3144  Lir|               förtelmek helyérõl~Nem tudok elmenni valahára!~Ide vagyok én
 3145  Lir|                 betegen,~Részegnek tart az elmenõ majd;~Annál jobb, - nem
 3146 Elbe|                 merõen,~Mellette, szótlan, elmenõben...~Ernõ zavarban - mit tegyen?~
 3147 Elbe|                    Béla lelke pedig messze elmerengett.~Az épen most hallott híreket
 3148  Lir|                   csodás ellentét~Meghatja elmerengõ lelkét.~És gondolataiba
 3149  Lir|              meteor.~Ámulattal nézve rája,~Elmerengsz, gondolkodol.~Bölcs, tudós
 3150 Elbe|                    betegségben,~Mely hamar elmérgül s azután halált hoz:~Jobb
 3151  Lir|                Hívogatná õt segélyre.~Nagy elmérgült szenvedés, mély,~Gyógyíthatlan
 3152  Lir|                forogni a vad örvényt,~Mely elmerített, fényalak!~A teremtésnek
 3153 Tore|               összecsapja,~S az örök éjben elmerül.~Már nem sokáig láttok engem~
 3154  Lir|                tudjátok meg, hogy mi õ,~Ha elmerültek hosszu századok,~S hozzá
 3155  Lir|             tündöklõ betûkben~Sokáig némán elmerülten~Kutattuk sorsunk titkait.~
 3156  Lir|                     A vitéz lengyelnek, az elmés olasznak,~A torzonborz csehnek
 3157 Elbe|               kalmár hideg szivek,~Számoló elmétek rabjai - hiszitek,~Hogy
 3158  Lir|          holdfény-testét.~Te se nézhedd ép elmével...~És ez lesz még a szerencséd.~
 3159 Elbe|                   igen beszédes,~Hogy maga elmond, hej sokat,~Mit a költõnek
 3160  Lir|                 igaz istória, -~Én ha most elmondanám tán~Szívem is meghasadna!~
 3161  Lir|                   Mint Neki e forró imádat~Elmondani egy pillanatban~És azután
 3162  Lir|                     És ajkodon lebeg, hogy elmondd;~S holdfénykarodra kitárva
 3163  Lir|                mért szenvedtem?~Ah, ti még elmondhatjátok,~Ami gyász ért, fakadhattok~
 3164  Lir|                  árva lelkét.~Oh ha én azt elmondhatnám,~Hogy ha ilyen, hát milyen
 3165 Elbe|                búsabb volt a nóta,~Hogysem elmondhatta volna egy húzomba.~„Szomorú
 3166 Elbe|             fürttel ékes ifju leányzó van,~Elmondjam-e, ne-é - már csak elbeszélem,~
 3167 Elbe|                 Amit mindeneknek tudni jó, elmondtam,~Még csak azt ajánlom ismételve
 3168  Lir|                    a sírban sem enyész el.~Elmosódik emlékünkben~Minden bölcs
 3169 Elbe|                           48~A báró szépen elmotollál.~Lakába érve fölkacag;~Ölt
 3170  Lir|            oldalából~Lezuhanó vidám patak:~Elmúl-e testem e világból,~Mert
 3171  Lir|                    Örök a léte a salaknak,~Elmulandók csupán az élõk?~Ez öntudatlan
 3172  Lir|            szemekkel, elmerengve~Képein az elmulandóságnak.~Ott lehetnék én jó társaságban.~
 3173 Tore|                 Van egy, mely ellen épp az elmúlásban~Egyetlen ír, legfõbb vigasztalás
 3174  Lir|                  sír be a szél~A halálról, elmulásról...~Melyre meghasadnak a
 3175  Lir|                  aminek nem kell születni,~Elmulhat-e a lég? a semmi?~A Himmalaya
 3176  Lir|                    Búsan hajladoznak,~Hogy elmúlik végre minden!~Arról álmodoznak.~
 3177  Lir|                                         II~Elmúlnak majd mind e világok;~Egy
 3178  Lir|                   meglettünk, itt vagyunk:~Elmulni, elenyészni mindörökre,~
 3179  Lir|                   Vagy e kéjérezés~Csak az elmultból egy sötét~Fájó emlékezés?...~
 3180  Lir|               Szerencse, ifjuság jelennek,~Elmultnak élnek búsak, aggok.~Éld
 3181  Lir|               elmúl, elmult Napoleon...~És elmulunk mind innen egykoron...~Megfeszitették
 3182  Lir|                magasztos cél nem lelkesít,~Élned tovább vajh érdemes-e itt?~
 3183  Lir|           csillagtalan,~Nem tudom valóban, élnek-e vagy halnak.~Mindegy; azt
 3184 Elbe|                  hasonlattal~(Magunk közt) élnem tán szabad:~Mi Angyal Bandinak
 3185  Lir|                   helyette füst borítja~Az elnémult egek boltját;~Nem akar tán
 3186  Lir|                Oszt - Isten tudja, mért? - elnémulunk...~Sohajtasz egyet: házad
 3187  Lir|                  ez lesz még a szerencséd.~Elnémulva, bámészkodva,~Mint a többi
 3188 Elbe|                                25~És itten élnénk, éldegélnénk~Kettecskén
 3189 Elbe|                   ezen a világon.”~S ahogy elnéz fényes vára ablakából,~Hol
 3190  Lir|           Zsarnokait legnagyobb polgára.~S elnökéül a szabad hazának~Megválasztják
 3191 Tore|              kiontott vérbe,~Mint nap, mit elnyel izzó óceán...~Letörni, mint
 3192 Elbe|              üzik-hajtják égen a fellegek,~Elnyeli a nagyobb ott is a kisebbet.~
 3193 Elbe|                elõlem gyõzelmet, koszorút.~Elnyeri szerelmét a legszebb leánynak,~
 3194  Lir|              Azután eszemre térek,~Az hogy elnyom enyhe álom.~Haj de ott is
 3195  Lir|           hirdetõje~És vértanúja te valál,~Elnyomatott és azok által,~Kiket utódokul
 3196  Lir|                 Mikor az oroszlánt az álom elnyomja,~Csúszó-mászó féreg a fülébe
 3197  Lir|              csuklik immár...~S ha az álom elnyomott,~S mi is alszunk, boldog
 3198 Elbe|                 tilosba ment,~Mig õt magát elnyomta mámor,~S egyszer csak arra
 3199  Lir|                   a világ.~S mit hirdetél, elnyomva még, az~Egyenlõség, köztársaság!~
 3200  Lir|                         Petõfi olvasásakor~Elõ-elõ veszem~S olvasom versedet.~
 3201 Elbe|                   Viselte mindvégig magát.~Elõ-elõrántott idõnként~Egy felhõt, s onnan
 3202 Elbe|                egészet,~Mint egy mükedvelõ elõadást,~De mely ezúttal olyan véget
 3203 Elbe|                    ez a kis szikrányi gnóm elõállt~Ezuttal is és egyre sugdosott:~„
 3204  Lir|           látkörben~Homálykarjait elõre~És elõbbre nyujtogatva.~Fönn a mérhetetlen
 3205  Lir|                             II~Ti, sírokon élõdõ hienák,~Ti, koporsónak éhes
 3206  Lir|                   Szalámigyáros talián~Hõs elõdök nyomába lép;~A hálósipka
 3207 Elbe|                   a vitézek,~Súlyos gömbje elöl mindnyájan kitértek;~Az
 3208  Lir|                  pohár bor; szokás szerint~Elöljáróban háromszor iszunk;~Meg is
 3209 Elbe|                  már a szerencsétlen,~Vagy elölte magát jó elõre épen,~Vagy
 3210 Elbe|                   hideg révén széttörvén - elömlik...~Dél világossága - melyben
 3211  Lir|                egész, mély, széles völgyet~Elöntötték bús panasszal;~S mint a
 3212 Elbe|               Eszméje, minden ádáz ötlete.~Elöször is a közvetlen valót,~Mintegy
 3213  Lir|                    soviniszta?~Hej, ha pár elõfizetõ~Írna egyszer neki: „vissza!”~
 3214  Lir|                             Aranykor~      Elõhangja egy költõi beszélynek~Egyenes
 3215  Lir|                 szivem.~Itélet napja, mely elõhív~Onnan, rád is virad, hiszem.~
 3216 Elbe|                   ruhát.~Végre a király is elõjött, mogorván,~Lelke mélyén
 3217 Elbe|                  másik szobába,~Akad ottan elõkelõbb társasága,~Kiket a pénz
 3218 Elbe|                     Gyors tanácsot ülve az elõkelõbbek~A lengyel királyhoz hódolatra
 3219 Elbe|                   Megtérve aztán, némelyik~Elõkelõen kérkedik:~            6~
 3220  Lir|                körmöt sem nevelhet rajta~- Elõkelõk mellõzhetlen divatja -~Mit
 3221 Elbe|             gyülölség rejlék ebben,~Dac az elõkelõség ellen?~Egyik vagy másik,
 3222  Lir|                 tûzve, ah! ez megkeresztel~Elõkelõvé, akinek szabad~Kergetni,
 3223  Lir|                    azok javára dõl el,~Kik elõkészítették jól a rõffel.~De hát ha
 3224 Elbe|                parányi ízük lázit;~Ruhájuk élõlénnyé válik,~És suttog és fest,
 3225 Elbe|                    remélt és sejtett.~Mert elõljáróban amik itt történtek,~Abban
 3226 Elbe|                 benne szép.~De azt hiszem, elõljárónak~Kétszer hat versszak már
 3227 Elbe|                bizonyos, hogy nyomja,~Mert elolthatatlan bor után a szomja.~Boriszáknak
 3228  Lir|                szél a tüzet,~De már a nagy eloltja azt.~Bár szûm sovárgja untalan,~
 3229 Elbe|                 legtöbb gyúanyag.~Hogy azt eloltsa rögtönében,~Õ arra soh’se
 3230 Elbe|              Hirtelen meggyujtva, hirtelen eloltva,~Éji villámlásként szemeinket
 3231  Lir|             pillanatra,~S nem látlak, majd elolvadok.~Szemeidet rám ragyogtatva,~
 3232  Lir|              szépséged csodája~Még rajtad, élõn, elenyész.~Arcod tündöklõ
 3233 Elbe|             hölgynek, mint õ~Veszélyes egy elõny nagyon.~Egy angyal õ, ki
 3234 Elbe|                     hajrá”, saját egyetlen~Elõnyét adta föl... Növekvõ dühhel~
 3235 Elbe|                 hosszu kéz~A bárónak kapós elõnyt ád,~Ki egyébként nyugodt,
 3236  Lir|                  Muló idõ, lehet-e mutatód~Elõre-hátra igazítni, mondd?!~Tábládon
 3237 Elbe|                                 31~De majd elõrobbantja Ernõ~Huszonnégyfontos érveit.~
 3238  Lir|                 oda rohantatok~Utósó ékeit elorzani...~De jaj nektek! a gyalázat
 3239  Lir|                 eljövend a jótékony vihar,~Élõsdi férget letipor, kimar;~Az
 3240 Elbe|                 Ernõnek még ez se kellett.~Elõsegíté végzete.~Egy dandy a szép
 3241 Elbe|           Sátánkodott, incselkedett velem;~Elõszedé szépsége tárházának~Legbûvösebb,
 3242  Lir|                    szép lánggal ég szemed;~Eloszlatja búmat, mint a~Nap a sötét
 3243  Lir|                    Benned remekké egyesül,~Eloszlik, mint felhõ az égen,~Örökre
 3244 Elbe|              alhadnagy” névjegyét találtam~Elõszobám ajtaján, rá írva:~„Sürgõs
 3245 Elbe|                   egyre merülõben,~És õ az élõt hagyja ott,~Hogy mentse,
 3246  Lir|               Mesének, - maradjon az titok elõttök.~Ne lássák a sugárt - még
 3247 Elbe|                    mindannyiszor~Karján az elõvágások rovását~Növelve egy ujabbal.
 3248  Lir|              tréfáikat,~Keresvén kedvemet.~Elõveszi majd mindegyik~Amit hogy
 3249  Lir|                    õ a jobbak egyike volt.~Elõveszik a végrendeletét.~Szabályszerü
 3250 Elbe|                 azt a puskát dobja,~Honnan elõvette, a sûrü bozótba.~Becsületes,
 3251  Lir|                 mint az idõ,~Mely a vihart elõzi meg:~Csendes, sötét, kétségbeejtõ.~
 3252 Elbe|                 ügyelni,~Laza dongák közül elpárolg a zseni.~~
 3253  Lir|                  elveheted azt,~S hûtlenül elpazarolják~Minden hozományidat?~Ah
 3254 Elbe|              sikolt föl,~Elsápad, majd meg elpirúl.~Rettenve kissé a merénytõl,~
 3255 Elbe|                    szebb volt Richsza arca elpirulva;~Mert amint most Béla szemébe
 3256 Elbe|                  körülbelül már teljesûlt:~Elpusztul e föld, közelít a vég!~És
 3257  Lir|                amit nem vehetett el ember,~Elrablák azt az évek, napok...~-
 3258 Elbe|                életemben az utólsó lészen.~Elrablóm akarja... ma legyek menyasszony;~
 3259 Elbe|               azonnal legkiválóbb sor jut;~Elrabol elõlem gyõzelmet, koszorút.~
 3260 Elbe|                  Gazdag úr leánya voltam s elraboltak.~Fényes magas várban születtem,
 3261 Elbe|                    Földi birodalmam már ha elrabolták,~Van számomra még egy dicsõ,
 3262  Lir|                     szerelmem, jövõm!~Mind elrabolva, örökre oda;~És ki rabolta
 3263  Lir|                    Ezért a börtön ajtaját,~Elrabolván a vén földönfutónak~Egy
 3264  Lir|             egykoron!”~...De im, mi messze elragad~Pillangó-képzelem?~Hát még
 3265 Elbe|                  maguk az isteneknek is~Ha elragadnák, azt kiáltanám:~Miért mutattátok
 3266  Lir|                 rombadöntött,~És nem bírja elragadni~Ezt a vérre száradt fürtöt.~
 3267 Elbe|                   vadon erdõt, pusztaságot~Elragadón ecseteli.~A nagy világban,
 3268  Lir|                  lobogó~Sörénnyel, mint az elragadt fiut~Eszeveszett vad paripa,
 3269  Lir|                Szemérmes kebled fölnyitod;~Elrejtett bájaid föltárod,~Nincs köztünk
 3270 Elbe|                    reménység,~A bú, a gond elrejtezik;~Feltámad a rég holt eszménykép~
 3271 Elbe|                  föld alattam~Megnyílik és elrejti égõ arcom.~A tornyok szédelegtek,
 3272  Lir|                    többet bevett.~Feledni, elrejtõzni messze,~Zord, laktalan vad
 3273 Elbe|            Keblébõl; és eltette, õrzi bár,~Elrejtve szem elõl, ereklyeként,~
 3274  Lir|               elõtte:~Saját vakmerõségétõl~Elrémûlve, álmélkodva~Leereszti véres
 3275  Lir|                 végre, nem lehetlen, mások~Elrettenhetnének példámon,~Hogy úgy eresztesz
 3276  Lir|                   fényeként rezgõ, szelíd,~Elringató éneke simogatja...~Mig én
 3277 Elbe|                  Pengve, képzelmébe jobban elringatta.~Kedves lova pedig - (hogy
 3278  Lir|           napsugáros ligetek,~Kik lelkemet elringattátok,~Ti csaltatok meg engemet!~
 3279  Lir|                   hozzád e nép~Nagy örömét elrivalgani?~(Mert szeretetét a nemes
 3280  Lir|                    a cimbalmon.~A vendégek elrobogtak,~Elfeküdtek a cselédek.~
 3281 Elbe|                   És vad kárörömmel szavát elröhögte -~Égre szegi fejét - vajjon
 3282 Elbe|                    szenvedély~Volt, nincs; elröppent, mint a szél!...~            
 3283 Elbe|                 válni kell.~Az éhsárkányok elrohannak,~És mára vége a kalandnak.~
 3284 Elbe|                    sorsod úgy kivánja” -~S elrohant, eltûnt a zordon bús idõben,~
 3285  Lir|                  Szenttamás,~Ha ott rögtön elromboljuk,~Akkor mi lett volna más?~
 3286  Lir|               özvegy útfelen,~Mert harcban elrongyollott, meztelen,~Felöltöztetni
 3287 Elbe|                  ne hordj szemüveget,~Mert elrontod vele, hogy ha jó a szemed,~
 3288 Elbe|                    is e percben ezzel)~Mit elrontott vak hévvel, tüzzel?~Miként
 3289 Elbe|                Valami abba csúszhatott,~Mi elrontotta a napot.~            68~
 3290  Lir|           leghivebbjét, emlõjétõl~Gorombán elrugott hazám.~Sebaj! azért ne panaszold
 3291 Elbe|                lányka rémülten sikolt föl,~Elsápad, majd meg elpirúl.~Rettenve
 3292  Lir|                 majd jobban éhezem...~Most elsétálok a Dunához,~S a napsugár
 3293  Lir|                   Meghasonlás~A világ hogy elsilányul!~A zaj, mely megkábitott,~
 3294  Lir|                   Mely itten domborul, meg elsimul, mint~Egymást üzõ, egymásba
 3295 Elbe|                 tizenkettedik,~A tökéletes elsötétedés~Öldöklõ s új világot alkotó~
 3296  Lir|             vággyal küzködvén.~Néha szemem elsötétedik...~S vakmerõen már-már ölelem...~-
 3297  Lir|                Elégülten saját két kezével~Elsötétült szemeit lezárta,~S meghalt,
 3298  Lir|                    az égrûl?~Hirtelen hogy elsötétûl!~Mintha állana itélet,~Valakit
 3299  Lir|                 sirdogála,~Míg szivét mind elsohajtá,~Két szemét mind elkönyezte,~
 3300 Elbe|                   bajnok kedvesére gondol,~Elsohajtva hozzá kegyetlen távolból.~
 3301  Lir|                    jön a bú.~Közel se jön, elsompolyog,~Félvén, kinevetik:~Madaraim -
 3302 Elbe|            fanyarul mosolygnak,~Föl és alá elsompolyognak~És észrevétlen elmarad~Az
 3303  Lir|                 történtek.~Itten állott az Elsõnek~Apostoli trónja;~Jeruzsálemi
 3304  Lir|                    nem elég.~Eszét veszíti elsõrendü csillag:~Egy fénybogár után
 3305 Elbe|                  király-kisasszony;~Azé az elsõség, az ment elõbb azon.~Õ majd
 3306 Elbe|           mértékben~Szíve rovására küzd az elsõségen.~Mint vérontás-jósló üstökös
 3307  Lir|              Mintha a végsõ csók lenne itt elsõvé,~S mint a parázs égne csöndes
 3308  Lir|                    pillanat,~Mint oceánból elsülyedt sziget;~És látom újra ifjú
 3309  Lir|                  Oh ha neked lettem volna,~Elsülyedtem volna már rég!~Fejemen a
 3310  Lir|                 tudja, mit nyög?...~Valami elsuhant emitt fenn...~- Jár a halál,
 3311 Elbe|                zendíti meg;~A kárhozottság elszántsága~Ragadja meg kedélyüket.~
 3312 Elbe|                  kivonták a kardot,~A szív elszántságát tükrözõ szem fényét,~S a
 3313 Elbe|                            68~Egy átkozott elszántságával~A hullámok közé szökik...~
 3314  Lir|          meghasadnak a fák,~S elhervadnak, elszáradnak;~Kõsziklák megrepedeznek~
 3315  Lir|                 közt~Isteni gyönyörüségben~Elszédülni, elalunni,~El-elhalni,...
 3316  Lir|               Ekkor nem lett vón dicsõség,~Elszégyeltük vón magunk,~S a kis verésért
 3317 Elbe|                   vászonangyalkák a légben~Elszéledeznek árván, szétröppennek~Mint
 3318 Elbe|                  legkevésbé~Sem igyekeztem elszéleszteni~Sötét gyanúja villogó felhõjét.~
 3319 Elbe|               vitézek,~Vagy ültõ helyükben elszenderedének.~Béla szemét csak nem fogta
 3320  Lir|                  virág, fû és lomb;~Azután elszenderült mind,~Kéjt lehelve, olykor-olykor~
 3321  Lir|                  kerek földön...~Magam is, elszenderülvén,~S álmodván a hallottakról,~
 3322 Elbe|               fénnyel, mint vért tõle most~Elszívnak - rablók, koldusok.~            
 3323 Elbe|                  vigan: „Hohó, jó barátom!~Elszöktél utánam? no jó, megbocsátom.”~
 3324  Lir|                 népekrõl, hadakról,~Kiknek elszórt hûlt porát rég~Hányja a
 3325  Lir|              eszedbe én.~Ha gyémántod mind elszórtad,~S megátkoztad mindazokkal,~
 3326 Elbe|                  merre áthuzódnak,~S keble elszorúl a félénk földlakónak.~S
 3327  Lir|                   megfelelni!~Hát ami szép elszórva csak van~E nagy kerek világon,~
 3328 Elbe|               földi csõsz, a fáradt végzet~Elszunditott alighanem;~Maga a gazda,
 3329  Lir|                     Elfeledél sokat, sokat eltagadál,~Hogyan bocsátana meg istened?!~
 3330  Lir|                 vészbül:~Bezzeg akkor mind eltágul,~Egy se lesz a sok cigánybul!~
 3331  Lir|                  szép vagy, kár bizony, ha~Eltakarod képedet.~Szégyenled tán
 3332  Lir|             lesétek egy nép éjjelében,~Míg eltakarták vészfellegei.~De örök bûnhödésül
 3333  Lir|                                     XXVIII~Eltakartam képed mint kit elitéltem~
 3334 Elbe|                  Az utat csak mégis jobban eltalálja.~Azért hát azt mondom, hogy
 3335 Elbe|                    a rakparti „pálya”?~Ezt eltaláltam. Épen jól beértem~Széltében
 3336 Elbe|                 mit az orvos adott,~Segít, eltalálva a kellõ adagot.~De ha tízszeresen
 3337  Lir|                  Ott a szél, a madár~Dalod eltanulja -~Szivemnek nem ismert~Halhatatlan
 3338  Lir|                 nagyobbak, erõsebbek~Tõled eltaszítanak.~Álomporral hintegetnek,~
 3339 Elbe|              gyönge testén vére pattan;~Ha eltaszítja mégis - el,~Hálátalan kezeivel!~            
 3340 Elbe|                 lehetne hû nõ is talán?~De eltaszítva - soha többé!~Elkárhozott
 3341  Lir|                   magyar hazafinak~Nemcsak éltében kell lakolnia;~Galád utódok
 3342 Elbe|                    bokrétát kötözõ leányok~Eltekintenek a sûrü zöld erdõbe,~Titkolózva
 3343 Elbe|        Pomerániának.~Gyönyörû sík volt ez, eltekintve rája,~Béla csak fájóbban
 3344 Elbe|                 Hogy mért nem haltál, mért éltél meg?~Mi lesz a vég, mi vár
 3345 Elbe|                  egyhamar, s bizony-bizony~Eltelhetik egy kurta miriád,~Hogy magad
 3346  Lir|           kimondhatatlanom, hogy~Nem tudok eltelni véled!~Nézlek, bámullak,
 3347  Lir|                    És kérdik bús panasszal eltelt~Beszédes néma szemeik:~Hát
 3348 Elbe|                 Tovább idõznöd nem szabad,~Eltelve kétely- s fájdalommal,~E
 3349  Lir|                    a mult beszél tinektek,~Éltembõl pár napot tehet.”~Ah, könyörülj! -
 3350  Lir|               hagyom - isten ments -,~Hogy eltemessétek.~Élni fog bánatom,~Mint
 3351  Lir|                 völgybõl,~Melyben homályos éltemet~Szebb jövõ álma ringatá
 3352  Lir|                   Ápolta hiven betegét.~És eltemette tisztességgel.~És tovább
 3353 Elbe|                  De otthon nem leli magát.~Eltépelõdve, esve, kelve,~Fölvánszorog
 3354 Elbe|         szirtredõinél,~Ahonnan a nap jókor eltér~S árnyékot élvez már a dél;~
 3355 Elbe|                 csöndességet~Megtörvén egy éltes bajnok igy beszéllett:~„
 3356  Lir|                   még igyunk! jó bort ide!~Éltessük a magyar hazát,~Hadd mondja
 3357 Elbe|                máskint nem tehet.~Ám vegye éltét sors haragja,~Megmenti a
 3358  Lir|                    itten azt jelölné,~Hogy éltetek, hogy voltatok;~A messze,
 3359 Elbe|                  kiszakította~Keblébõl; és eltette, õrzi bár,~Elrejtve szem
 3360  Lir|                    S szép szemed sugáriban eltévedek,~Aki téged megteremtett,
 3361 Elbe|             verejték.~Ejnye biz így a célt eltéveszthetné még.~Háromszor is végigtörli
 3362 Elbe|               aggály szállja meg;~Mint aki eltéveszti sodrát,~S csak bõsz sugalmakat
 3363 Elbe|              repülõ szarvasnak,~Mely midõn eltikkad oldalán lövéssel,~Hátravág
 3364 Elbe|             tajtékzó~Hullámsörényét rázva, eltiporva,~Hátára kapva, keresztül-kasul~
 3365 Elbe|                   látja mihamarabb, szépen~Eltisztulni innen, csöndben, észrevétlen.~
 3366 Elbe|                  vezére~Kifogást ne tegyen eltitkolt nevére,~Legott fõvezérnek
 3367  Lir|              legyen komoly fitor,~Ép lábát eltöré - excelsior!~S a polgár?
 3368  Lir|                    Kanut fogja kardját, az eltörhetetlent.~Összerezzent a bérc az
 3369  Lir|                    te elmulsz mindörökkön.~Eltörlöd a lét bûneit.~És nem marad
 3370 Elbe|              kárhozattá változtatta azt az~Eltörölhetetlen emlékezet,~S a rettenetes
 3371 Elbe|                    hit körösztje oly korán eltörött,~S meghajolva búsong koronája
 3372  Lir|              Hogyan nyilik ki, hogy pirul:~Eltörpül szégyenkedve minden~Hiábavaló
 3373 Elbe|               mondható volt.~Hogy a jámbor éltü István király megholt...~-
 3374 Elbe|             Szavainak vala tanubizonysága.~Éltüket nem félték a lengyel vitézek,~
 3375  Lir|               fellegek,~Egymásra nyomulva, eltünedezve,~Mint lelkemen át a gondolatok...~
 3376  Lir|              örvényébe küldtem -~Hol ti is eltünendetek.~Én boriték be örök árnnyal~
 3377  Lir|                halnak csillagok, napok,~De eltünésük még nem elmulás,~Csupán
 3378  Lir|                 simult az ölembe.~S együtt éltünk, éldegéltünk,~Csupa csókkal,
 3379  Lir|             Elmúlni ily pillangó lét után!~Eltünni és nem tudni, hogy hova?~
 3380 Elbe|                  Ernõ a bakon használva~Az eltünõ borút, futtába~Még egy-egy
 3381  Lir|            beleszédül,~Mig az óra letelik.~Eltünõdöm, e dologban~Mi lehet a cél,
 3382 Elbe|                  csak gúnyt arat...~Etelke eltûn a habokban...~De õt kimentik
 3383 Elbe|                 szemében gyorsan, hirtelen~Eltûnik a fák között...~      Csak
 3384  Lir|            Megkondul azonban fölötte: egy!~Eltûnnek a vázak, de már mit ér?~
 3385  Lir|                  nem látlak többet!~De hát eltûnni a nagy éjben,~Mindennél,
 3386  Lir|                  mindamellett szótalan.~Ha eltûnsz egy-egy pillanatra,~S nem
 3387 Elbe|                    Hüvelybõl kirántja ádáz élü kardját,~- Nap sugara mohón
 3388  Lir|                 egymásé vagyunk. Egymásban~Élünk, találjuk örömünk.~Ismerjük
 3389 Elbe|                  Hogy így majd minden bajt elüt.~            55~Füröszti
 3390 Elbe|                viódik magában sokáig;~Majd elüti a hõ, majd megintlen fázik.~
 3391  Lir|                szél orrukba hozza,~Egymást elütve, sírva, orditozva,~Hogy
 3392 Elbe|                Gyõzhetetlen öccse, Béla õt elüzte...~S aztán... bárkivel volt
 3393  Lir|                   talántán...~Ugy ám... de elugrik az õz, mi kár!~Hogy a mennykõ
 3394  Lir|             fenekében.~S majd ha a kínzást eluntad,~Gyuladjon el szép szemedben~
 3395 Elbe|                 nehogy utolérje!~Hát ahogy eluszott utolsó forintja,~Azt a cudar
 3396 Elbe|                elõre tudjuk,~S tán melegét elutasítjuk?~Nem nyílik a virág, habár~
 3397 Elbe|                   hivatalt, de mindenünnen~Elutasítva...” Mit gondolhata~Vendégem,
 3398  Lir|                 beszél,~Hogy ki tízszer is elûzött,~Újra abba szeretél.~S ki
 3399  Lir|                   tizennyolc század év.~Az elv, amelynek hirdetõje~És vértanúja
 3400 Elbe|                 mérlegen...~Küzd Leonával, elvadultan,~Hogy gyönge testén vére
 3401  Lir|                     A nagy nap mellett úgy elvágtatok,~Hogy összetörik lõcse,
 3402 Elbe|                 nagy méltóságtól,~S mintha elvágyódnék e kevés világból,~Fölrugja
 3403  Lir|                    véve a parancsot.~Napja elvakított! - oh, én nehéz vétkem;~
 3404  Lir|                   Valamikor szépen kérték?~Elváláskor áldomásul~Nagyokat is ittak
 3405 Tore|             másikkal~Örökké mindig. Már is elválaszt bennünket - kezed~Összekötik
 3406  Lir|                 ölében addig ringatott.~De elválasztá tõlem õt a sors;~Ki szeret
 3407 Elbe|                  szereti is annál,~Mert az elválasztó koma csak a halál.~Ivás
 3408  Lir|                  az itélet napja.~Az isten elválasztotta~A jókat a gonoszoktól:~Balra
 3409 Elbe|              egyesülhet,~S egymástól mégis elválhatlanok,~Egymást üzik nyomon, mint
 3410 Elbe|            puskaszót se hallja.~Itten oszt elváltak, jó éjszakát mondva.~Hazament
 3411  Lir|             mulandó, minden~Csak ismétlés, elváltozás.~Mi jó, nemes, fönntartja
 3412  Lir|                    Tán a húrok ujjad alatt~Elváltoznak, elkárhoznak...~Mikor a
 3413  Lir|                  megvan: megvolt és marad.~Elváltozunk; forgunk, keveredünk~E nagy
 3414  Lir|               nyári felhõk mennek,~Madarak elvándorolnak,~S halni járnak a fuvalmak;~
 3415 Elbe|                  egészségtannak egyik régi elve,~Hogy a tisztaság is egyik
 3416  Lir|                        II~Én már kijártam, elvégeztem~Az egész életiskolát.~Komédia
 3417 Elbe|                  engedj érted a seregben.”~Elvégezve Béla takaros beszédét~-
 3418  Lir|               jajja,~Elesett hõsök sohajja~Elvegyülve a szélvészben~Jár a szomorú
 3419  Lir|                  földi élet kínja hagyján;~Elvégzi majd egy pillanat.~De túl
 3420  Lir|                  Himalája magasságban,~Hol elvégzõdik a világ,~Honnan se föllebb,
 3421  Lir|          Elfelejtvén, hogy mit adtál,~Újra elveheted azt,~S hûtlenül elpazarolják~
 3422  Lir|                    látná~Fás Bakony hegye:~Elvenné kis Erzsit,~Szíve zálogát,~
 3423 Elbe|                  hány kalászt, szép bimbót elver~A lét viharja: szenvedély?~
 3424 Elbe|             szépsége.~Mint a jég a vetést, elverte a ragya,~Jobb, ha õt most
 3425 Elbe|                    a halálitélet.~Apja már elvérzett, aztán ami kis juss~Maradt
 3426  Lir|                tudósok, bölcsek.~A vitézek elvérzettek,~Tudósok megháborodtak,~
 3427 Elbe|                   Gazdag ember legyen, aki elvesz engem.”~A szegény legénynek
 3428 Elbe|                  azért korán se hidd, hogy elveszendõ;~Ha elég gonosz is, nem
 3429  Lir|                Mostan azt kiáltom, a világ elveszhet,~Csak a szép leányok megmaradjanak!~
 3430  Lir|                 növeszt ez az áldott föld;~Elveszi tõle de mind az Isten,~Hogy
 3431 Elbe|                 oly nehéz;~Mint a találtat elveszíteni.”~Ekként a szóra szó következett.~
 3432  Lir|                   mind föltûnni látod,~Mit elveszitett ifjuságod;~A tünde lényt
 3433 Elbe|               mindent~Megnyert s egyszerre elveszített,~Önnön magától ijedez,~Döbbenve:
 3434  Lir|                    nincsen ifjusága.~S nem elveszítni, ami megvolt,~- Hisz végre
 3435 Elbe|                    éden az” suttogja,~„Mit elveszítnünk nem lehet.”~De mind hiába,
 3436  Lir|                   Sarolta.~„Visszatérek és elveszlek~- Esküszöm - három hó mulva -!”~
 3437 Elbe|                  Bor mellett a kockán mert elvesztegette.~Ennek nagy a hasa, a lábszára
 3438  Lir|               máson, de magokon se,~S mind elvesztek, mind elhaltak.”~Szóbeszéd
 3439  Lir|                  Kit sohasem bírtam,~Mégis elvesztettem.~Éjjel fönn virrasztlak,~
 3440  Lir|              lettünk boldogok,~Amidõn épen elvesztettünk~Egy földi paradicsomot.~                
 3441  Lir|                    sem ért, elég a láng...~Elvesztve üdve az egeknek~S a földi
 3442 Elbe|                  Míg e kettõ megvan, nincs elveszve semmi,~Mert ezekkel mindent
 3443  Lir|                 Hisz külszin az, mi nektek élvet ád -~De ne mondjátok a világnak
 3444 Elbe|                      szellemdús társaságom~Élvét kikérõ (mélységes pokol~
 3445  Lir|                világát,~Mit te hozál le, s elveték~Vak hiedelmek mákonyával~
 3446 Elbe|               számüzöttje a magyar hazának~Elvetõdik ide magában, véletlen,~Mint
 3447 Elbe|                   Élcét, nedélyét könyvben élvezé.~Kunyhó kifestve; népség,
 3448 Elbe|                 mézeshetet~Csak feleséggel élvezed.~            4~Hát még ha
 3449 Elbe|              mondok,~Ha egy kicsit árt is, élvezetes dolog.~De ennek is megvan
 3450 Elbe|                   Balázsok módjára.~Minden élvezetnek általános kulcsa:~Az ember
 3451  Lir|                 Szedjétek meg a virágot,~S élvezzétek - nem gondolva~Se tövisre,
 3452  Lir|                    visszhangozhatnák,~Szél elvihetné sohajom -~S ha tán nem volna
 3453  Lir|                Halaványul majd a szép arc,~Elvirágzik a tavasz;~Érzed majd, hogy
 3454  Lir|                                            Elvirához~Hányszor mondjam még el,
 3455  Lir|                 soha többé!~Szív, hogy ezt elviseled!~Emberagy, a „mindörökké”~
 3456 Elbe|                    esik, mondva:~Majd csak elviselem, amit a sors rám mért;~Áldja
 3457 Elbe|                 telet,~Idegei épek, többet elviselhet.~Ha kiváltkép nyárban tárva
 3458  Lir|                    kit egy kimondhatatlan,~Elviselhetlen titok~Addig égetett, mig
 3459 Elbe|                    fájdalma bármi nagy,~De elviselhetõ... S én újra élnék,~Titáni
 3460 Elbe|                  Amire szoktatják, könnyen elviseli,~Azért fiát senki el ne
 3461 Elbe|                 uratlan rohan a sikságnak.~Elviszi a port a szél szeszélyes
 3462  Lir|                 gyász helyének~Rossz hirét elvitte messze.~És aztán kerülte
 3463  Lir|                voltam s hogyha kútra ment,~Elvittem a fejõszéket alá.~S a jó
 3464  Lir|           erkölcs-óriása,~Szent és imádott elvrokon,~Eszméd ohajtott birodalma~
 3465  Lir|                    erõs a dohány).~Gyakran elzavartak, s a gyepen~Eldobatták a
 3466  Lir|              tengeren, melyben tükrözõdnek~Elzenõr-, altona- és árhuszi házak.~
 3467  Lir|                Hova fér e tenger érzés~Egy ember-kebelben?~Tenger! - még ez mi parányi!~
 3468  Lir|                    senki,~Melyre nincs szó emberajkon,~Amirõl a rege sem szól,~
 3469  Lir|              szabadalmad~Csupán neked van, emberarc!)~Még akkor is, sõt legfõképen~
 3470 Elbe|                   és ördögibb vonások~Soha emberarcon nem láttak világot.~Béla
 3471 Elbe|             találsz, megengedem.~Ez óriási emberbolyban~Az ipar több csudát terem.~
 3472  Lir|                  haragom kivégzett.~Gyarló emberboszu igaz istenségen!~Hogy örökké
 3473 Elbe|                õsvadont,~Aljában összesült embercsoportok~Fekete hullahalmai feküdtek~
 3474  Lir|                    menykõbe, hát~E rongyos emberé a nagy világ?~Im hát most
 3475  Lir|               Mahmud zultán.~Szólt hûséges emberéhez:~„Eredj szolgám,~Ékes nyelved-,
 3476  Lir|                    Hogy szereti a tudomány~Embereit;~Ne legyen hát panasza,
 3477  Lir|      feledhetlenhöz~Vigasztalást a földön, emberekben~Nem lelve, már az éghöz
 3478 Elbe|            medreikbõl~Naptárak, órák józan emberekként~Ütköznek össze a részeg
 3479  Lir|                  oly csekély leszen...!~De emberektõl ne irtózzatok,~Mind tiszták
 3480  Lir|                                         VI~Emberélet rövid mulandóság,~Hiszem,
 3481  Lir|           szenvedett~Át nem csak egy - tíz emberéleten...~Egy cudarnak órányi kéjeért...~
 3482 Elbe|                    kell halni végre a föld emberének; -~De örökké élni kellene
 3483 Elbe|                   mondom:~Hogy még halandó emberér~Nem volt ilyen hõn telivér.~            
 3484  Lir|                   mélyein az ûrnek~Parányi emberértelmünket~Erõltetõk, - mi haszna van?!~
 3485  Lir|                   Fájdítja szivemet~Efféle emberesdire~Való emlékezet;~Hallgatva
 3486 Elbe|                világ.~Miként ha, ami józan emberész~Elõtt lehetlen, éket vertek
 3487  Lir|                Halljatok hajborzasztóbbat,~Emberész-elállitóbbat,~S tanuljátok meg belõle,~
 3488  Lir|                  lengyel király~Hatvanezer emberével.~Kazimér lengyel királynak~
 3489 Elbe|                 hát~Ez a bünös, elaljasult emberfaj...~Valóban úgy is itt az
 3490  Lir|                  hogy teremtsen életet,~Új emberfajt és új állatokat...~De a
 3491  Lir|                    ezen~Neveket, számokat, emberfogalmat~Kinevetõ, e kifejezhetetlen~
 3492 Elbe|                   ím az oroszlán is szólal emberhangon:~„Vezéreljen a jó szerencse
 3493 Elbe|                  sisakot tör össze,~Avvagy emberirtó vadat útjaközbe...~Hogy
 3494  Lir|          Könnyezésed, merengésed~Mit ér az emberiségnek?~Jobb, sirasd meg múlt idõdet,~
 3495  Lir|                    Megújul benne a tavasz,~Emberkebelben egy szív érez,~És dobban
 3496 Elbe|                       Ám ha a gyülölség az emberkebelnek~Örök istenátka, mit ki nem
 3497 Elbe|                    több csudát terem.~Több emberkéz, több emberszellem,~Nyomán
 3498 Elbe|                Kerül õ most mindjárt olyan emberkézbe,~Milyet nem fogott még világ-életébe.~
 3499  Lir|                 havast, gót templomot,~Mit emberkézzel emberagy~S az õs természet
 3500  Lir|                 élik ezredévek,~Használják embermilliók.~Csak bûbájod, mi mindezeknél~
 3501 Elbe|                   lobbant írigy istenek~Az embermilliókat. Úgy van, úgy,~Csak addig
 3502  Lir|                 hallani fogjátok.~Ahol még embernyom~A füvet nem érte,~Elviszem
 3503 Elbe|                Úgyis rászorul majd, ha nõs emberré lett.~Üde, fiatal test gyógyerõvel
 3504 Elbe|                   való jó voltáért.”~Ilyen emberséggel szólva gazdájának,~Ezzel
 3505 Elbe|                 terem.~Több emberkéz, több emberszellem,~Nyomán több ott a csín,
 3506  Lir|                   önzõ világot;~Marcangolj emberszíveket.~Nevetik a mulandóságot,~
 3507  Lir|               emberek között,~Mert hisz az embertársaság -~Az a te börtönöd.~Melyben
 3508 Elbe|                    sok pénzét jótól, rossz embertõl.~Dugja, szedi-vedi, majd
 3509  Lir|                     Úgy választja ketté az embervilágot~Közöttem iszonyú változhatlan
 3510 Elbe|                légyen.”~Rettenetes kardját emelé magasra,~S míg vivó társának
 3511  Lir|                   tiéd a gyõzelem;~Büszkén emelem föl még fejem.~Élj örömben,
 3512 Elbe|                     kelve,~Fölvánszorog az emeletbe;~Leon kezet nyujt - hidegen;~
 3513 Elbe|              vehetnõk a rég mûvelt olaszt,~Emeletre épít az utolsó paraszt.~
 3514 Elbe|                Csodálatosb hatásu elõérzet~Emelgeté szivem, mint gáz a gömböt...~
 3515 Elbe|               fanyûvõ meg az erdõdöntögetõ~Emelgette ám a lábát mind a kettõ,~