Rész,  Fej.

 3516 Elbe|                   Trónvesztett napkirályok emelik;~Kinek palástja a zûr éjszakája,~
 3517 Elbe|                   biz azok még csak meg se emelinték.~Szégyen-szemre ment el
 3518 Elbe|                  az örök üdv~Menyországába emelkedhetik.~Már szinte eltölt egy fél
 3519  Lir|               Rendelem: hogy egy-egy sátor~Emelkedjék minden halmon,~S ott az
 3520  Lir|                 sírkertekbõl~Holt halavány emelkednek föl;~Kik, mert e földön
 3521  Lir|                    ha - márvány!~Templomot emelnének rá,~Benne örökké imádván~
 3522  Lir|                költõnek, ti többi emberek,~Emelni szobrot ne siessetek.~Mert
 3523 Elbe|              lehelletével; -~S szólt harag emelte lelkének hevével:~„Halj
 3524  Lir|             emlékek~                  I~Az emelvényen, simítványon~Találkozunk
 3525  Lir|               Ki-kicsapnak rája néha.~Majd emerre, majd amarra,~Seregét úgy
 3526 Elbe|                    kikérõ (mélységes pokol~Eméssze meg a szellemet! Sziszegte~
 3527 Elbe|                  hasának teherhordozója,~S emiatt mindegyre veszti a csatákat,~
 3528  Lir|                   nyög?...~Valami elsuhant emitt fenn...~- Jár a halál, ha
 3529  Lir|                 Magyarország!...~Nem hiába emlegettük,~Hogy megvirad valaha;~Most
 3530 Elbe|                  már, ami az övé, morogva,~Emlegetve, hogy mi van a tarisznyában?~
 3531 Elbe|                 holt eszménykép~És újra él emlékben itt.~Elváltozik, elkorcsul
 3532  Lir|               szivedben,~Talán csak úgy az emlékedben...~És tépelõdöl, hogy mi
 3533 Elbe|            Vesztett nyomát majd föltalálja~Emlékeinek bõsz falkája;~S üvöltve,
 3534  Lir|               egyedül,~Végkép, örökre, még emlékem is,~Hogy az ne háborgassa
 3535  Lir|                haragszom.~De mit tolakodol emlékembe,~Gyûlöletes képe jelenemnek?~-
 3536  Lir|                 bölcselet.~Mint aeolhárfa, emlékemben~Zendül bübájos éneked -~
 3537 Elbe|                  jelet, egy lázas pillanat~Emlékét illetõleg, melyrõl eddig~
 3538  Lir|               gúnyosan kacagnak~Az erõszak emlékéül~Maig álló délceg falak.~
 3539  Lir|            agyvelõm maradt meg,~S benne az emlékezésnek~S öntudatnak irthatatlan~
 3540  Lir|                    király szent volt.~Hogy emlékezete égi illattá vált,~S hogy
 3541 Elbe|                   Csak egy hang maradt meg emlékezetében:~Nincs vitézebb nálad a
 3542 Tore|                soll tied a haben~Neked van emlékezeted~Nekem nincs az se, reményem
 3543  Lir|                  senki más;~Csodákat mível emlékezetem.~A multból fölmerül egy
 3544  Lir|                  Mint egy szép halott élsz~Emlékezetemben,~Kit sohasem bírtam,~Mégis
 3545  Lir|                 képed mint kit elitéltem~S emlékezetembõl haragom kivégzett.~Gyarló
 3546 Elbe|               katonaság gyanánt~Vonulna át emlékezetemen.~Miként ha egy idõre koponyámba~
 3547  Lir|               multban vigaszt és~Ne találj emlékezetre.”~„Ohajts örök életet, ha~
 3548 Elbe|            kettecskén mennek, mendegélnek;~Emlékezetükben most a multnak élnek.~Az
 3549  Lir|                 pillanatlény~Egy öröklétre emlékezhet?~E szüntelen keveredésben~
 3550 Elbe|                  És ugyancsak vissza kelle emlékeznünk,~Ha akartunk gyõzni: hogy
 3551 Elbe|                    Voltak erõsítve - harci emlékjellel.~Tornyos szára fölött játszadozó
 3552  Lir|                ember, ember! ki szeretteid~Emlékkövére, temetõ-kapukra~Aranybetûkkel
 3553  Lir|                                            Emléksorok~Elmúlni ily pillangó lét
 3554  Lir|            elhagytak,~Hû bánatról majd rám emlékszel.~ ~
 3555 Elbe|                  igaz érezése,~S már híven emlékszett vissza kedvesére;~Hogy pedig
 3556  Lir|                  talál.~Hiába érc, márvány emléktek.~Lesz rajt irás, fényes - (
 3557  Lir|                   sem enyész el.~Elmosódik emlékünkben~Minden bölcs irásunk, tettünk;~
 3558  Lir|                 ismerem.~Bár leghivebbjét, emlõjétõl~Gorombán elrugott hazám.~
 3559  Lir|               Apostoli trónja;~Jeruzsálemi Endrének~Itt a koporsója.~Õs dicsõség,
 3560 Elbe|                    1854~Költõi beszély hat énekben~
 3561  Lir|                  emlékemben~Zendül bübájos éneked -~Tündérvilág, bezárult
 3562  Lir|                  mezõ s bérc röpke patakja~Énekeire új dalt költ:~Jön az utókor
 3563 Elbe|                 lelkednek világit~E láng - énekeld - hogy harcoltak apáid.~
 3564  Lir|                    hazaszeretet-~És hírrõl énekelgetek!...~ ~
 3565 Elbe|                 Szép rimekben lantos ifjak énekelik.~Szíve földobog rá mindegyik
 3566  Lir|                    dobbanása?~A költõ csak énekeljen,~És a mennyet soh’se lássa?~
 3567  Lir|                    bánatos hárfája.~Költõk énekelnek rólad~Versenyezve váltig,
 3568  Lir|            hallgattam,~Mert oly gyönyörûen énekelt egy~Kis madárka a szomszéd
 3569  Lir|               csókolta ajkad;~Nem angyalok énekeltek,~Szép szeretõd beszélt veled...~
 3570  Lir|                 Lantok, hárfák~Versenyezve~Énekelték.~Csalogattam,~Csábítgattam.~
 3571  Lir|             madárka versenytársa lettem.~S énekeltünk gyönyörû nótákat,~Pedig
 3572  Lir|                    a nemzetség,~Ha sírunk, énekelünk.~Már maholnap ez se kell
 3573  Lir|               elmondván imáját,~S himnuszt énekelvén, akként nyilatkozott,~Hogy
 3574 Elbe|                  Hogy elérjek végre hozzád énekemben,~Hogy föllelkesítsen tündéri
 3575  Lir|              kiváltképen kedvesen fogadták~Énekemet fönn a halhatatlan apák:~-
 3576  Lir|                  föl lelkemet, ha tetszik, énekemmel!~ ~
 3577 Elbe|                  gyönyöre, hatalma,~Lészen énekemnek bõséges jutalma.~Az eperérésnek
 3578  Lir|               urodalmam~Mind megvehedd egy éneken.”~És szól a troubadour kevélyen:~„
 3579  Lir|                vonít, a rajkó sír.~Hogy az éneket ne hallja,~Veri a húrt,
 3580  Lir|                 erõvel tápláltad,~Áldd meg énekét a gyönge unokának!~Oszt
 3581  Lir|                    Nem, én nektek soha nem éneklek,~Nem vagytok méltók lantom
 3582  Lir|                   a szellõvel,~Susogtak az éneklõvel...~Kétségbeesetten arcra~
 3583  Lir|              költészet szép özvegyasszonya~Énekszóval temette el.~Gyászolja ez
 3584  Lir|                   e szép világ, mely itten~Énértem, kedvemért forog.~Én vagyok
 3585 Elbe|               voltakép a~Legrettenetesebb „enfant terrible”.~Tehát most már
 3586 Elbe|                   lesquels on lui dit de s’enfermer”~Taine (Voyage en Italie.)~~
 3587  Lir|    kristálytengerben.~Napvilágom, kelj föl énfölém!~Nézd magad lelkem tûkörén.~
 3588 Elbe|                rongy szivekre talál:~Hõsök engedelmes szolgája a halál.~Gyakran
 3589 Elbe|                             16~És még csak engedelmet sem kér~Ez ügyetlen rüpõk!” - „
 3590  Lir|                  féljetek;~Egy világért se engedem, hogy~Aranybilincsbe verjenek.~
 3591 Elbe|           küzdenénk mindketten,~S azok nem engednék magokat egykönnyen.~Azért
 3592  Lir|                    Nevezzetek bár akárhogy éngem,~Én is király, de boldog
 3593 Elbe|                 vak hévvel, tüzzel?~Miként engesztelhesse meg~A vérig sértett illemet?~            
 3594 Elbe|               gúnykacajjal sértett illemet~Engesztelõ... (tehát nem tégedet,~Sugá
 3595  Lir|                  nem is tudom,~Mim vagy te énnékem?~Galambom, szentem, angyalom?~
 3596  Lir|                   én szép szeretõm~Kiadott énrajtam.~Könyörülõ halál,~Könyörülj
 3597  Lir|                           Mulass még~      Énvelem!~      Hideg a fû,~      
 3598 Elbe|                   örömében,~Majd a fiaival enyeleg gyöngéden.~Azután Jankóval
 3599  Lir|                  madár, boldog lakók,~Csak enyelegjetek:~Szentegyház a ti honotok,~
 3600  Lir|                    kék ég~Lenne feleségem.~Enyelegnénk, hogyha~Szépen mosolyogna,~
 3601 Elbe|                 örült neki nagyon.~S szóla enyelegve hozzá: „Jó barátom,~Hej,
 3602  Lir|            remélnek.~A szûz rózsabimbókkal enyelgõ~Csapongó könnyelmü déli
 3603 Elbe|                   reá is legyintett...~Így enyelgve, lassan menve, mendegélve,~
 3604  Lir|              életemet.~Tedd kezedet ide az enyémbe,~Bujdossunk el erdõ közepébe...~                    
 3605  Lir|                    Egy csöpp sincs rajt az enyémbõl!...”~ ~
 3606  Lir|                    szikra~Még a sírban sem enyész el.~Elmosódik emlékünkben~
 3607  Lir|                 Balzsama a sírnak,~Mely az enyészettel~Egy perc üdve alatt~Mindent
 3608  Lir|                    rémalakja vet;~Mely nem enyészik el a nappal,~Sötétben egyaránt
 3609 Elbe|            bokorban~Világ kezdetétõl világ enyésztéig~Örök dicsõségét szünetlen
 3610  Lir|                  Vagy mégis tán nem volnál enyhébb,~Hogy azt se tudjuk, mi
 3611  Lir|                Lettem annak fõ-fõ tolvaja.~Enyhelyen a méhes amoda,~Ott készült
 3612 Elbe|                 Melegben, hidegben árnyat, enyhelyet ád.~Gyönyöre a szemnek,
 3613  Lir|                fájdalma nyújt csak egy kis enyhet.~Leégett hiuság hamva homlokomon,~
 3614  Lir|                    volt létem köztetek.~Mi enyhitett, fönntartott életemben,~
 3615  Lir|                    megcsaltak,~Keserüségem enyhitetted.~Felhõimet megaranyoztad.~
 3616  Lir|                 imádkozván,~Kétségbeesésem enyhülését várnám?~Mit én épitettem,
 3617  Lir|                   menekül -~Nem gyógyulni, enyhülni csak:~Mert orvost nem talál;~
 3618  Lir|                  közben.~Idõ mult és kínom enyhült.~Egyszer egy öreg vezérem~-
 3619  Lir|              tiédet,~Értem én is, te is az enyimet érted;~Follyanak hát egybe
 3620 Elbe|                vígan robognak,~A kocsisok „EO”-ot rikoltnak;~Sok ragyogó
 3621 Elbe|                keverékbe tömörül s szintén~Épebb, üdébb, szebb állati-~És
 3622 Elbe|                 lángpallosa,~Viszonozatlan epedés pokol~Tüzére - tán örökre -
 3623  Lir|           Rengetegnek, rónaságnak,~S addig epedt, sirdogála,~Míg szivét mind
 3624  Lir|                voltam, szépnek mondtak,~De epedtem halni, vélvén~Hogy a hóhérbárd
 3625 Elbe|                     Megállhat-e a küszöbön~Epedve, várva örökön?~            
 3626  Lir|              szélére...~Ne fürkészd baját, epéjét.~Kétségbeejt a sötétség -~
 3627 Elbe|                    esztendõt;~Ám csak hadd epekedjenek.~Ismeretségük is rövid még,~
 3628 Elbe|               születik.~Mit is csapong itt epekedve,~Hisz hogyha épen tartja
 3629  Lir|                    Magasban, örök hó alatt~Eper, se rózsa nem fakad.~Adnál
 3630  Lir|                Épen tiszta nyári est volt,~Eperérés idejében.~Mint egy óriás
 3631 Elbe|              énekemnek bõséges jutalma.~Az eperérésnek szép idõszakában,~A fiatal
 3632 Elbe|                  se a hazájának,~Hasztalan epeszti majd a késõ bánat.~Akárki
 3633 Elbe|           vezérlett csatába,~Diadalkapukat épit képzelegve,~Megdöbbent szívét
 3634  Lir|               csatája.”~S szántott-vetett, épitett békében~Amerika legnagyobb
 3635 Elbe|                   a teremtõ a maga számára~Épitette volna, hova éjszakákon~Örök
 3636  Lir|                   Kik ily erõs egy tornyot épitettek.~És amint szenderg, álmodik,~
 3637 Elbe|                szabály.~Ha mocsáros helyen építettél házat,~Biz örökös lehet
 3638  Lir|                  enyhülését várnám?~Mit én épitettem, ékes templomodat,~Ahol
 3639 Elbe|                 istálló,~Annak hegyibe van építve a háló.~Pedig ott ugyancsak
 3640  Lir|                föld! Van sok jó itten.~Egy epreért a zöld vágásnak~Nagy istenek
 3641  Lir|              kedvesem,~Szedtem volna ajkad epreit.~Hátha nem hazudnak a jelek?~
 3642  Lir|                  is kisérték,~Minden lelki épség, régi jó vitézség.~Emberek
 3643 Elbe|              vadászat!~Testnek és léleknek épületes játszat;~Sõre ifju harcra
 3644  Lir|                  verdesve,~Örökös sziklára épült~Szentegyházak és a mennyek~
 3645  Lir|                   délben,~Mikor a hûs réti érben~Itatgatta kis libáit,~S
 3646  Lir|            Kezdetre létem ott talál.~Hiába érc, márvány emléktek.~Lesz
 3647  Lir|                  II~És lásd a legnagyobbat ércben itt,~Amint kinálja eszmekincseit.~
 3648 Elbe|            kerüljed.~Élsz elejtett vaddal, erdei gyümölccsel,~Lelked élesedvén
 3649 Elbe|                legalsó~Fokon jár) - ez sem érdekelt már többé!~De végre egy
 3650  Lir|                Úri-e vagy parasztfajta?...~Érdekesen haloványon~Alszik együtt
 3651 Elbe|                    kelleme -~Ez mégis a fõ érdeme.~            20~Nem; ez
 3652  Lir|                   születni~Nagy dicsõség - érdemeld meg,~A veszéllyel te ne
 3653 Elbe|                   És hogy e jóságod meg is érdemeljem,~Hadakozni engedj érted
 3654  Lir|         köztársaság!~Le veletek a pokolnak~Érdemelt lángjaiba!~Fejeteken olvadozzon~
 3655 Elbe|                   szerencséd van - azt sem érdemelted:~Hogy magyar kar által lesz
 3656  Lir|                  El nem gondolhatom,~Mivel érdemeltem;~Csak szenvedtem eddig~Ebben
 3657  Lir|                lelkesít,~Élned tovább vajh érdemes-e itt?~Benépesítni a vadon
 3658 Elbe|               koronád.~Ám ha van, ki magát érdemesbnek tartja,~Jöjjön és hadd lássam,
 3659  Lir|                 vár kapujáig.~Visszajöttek érdemjellel,~Mellen égõ piros sebbel.~
 3660  Lir|                   haddal~Rajtuk üssek, nem érdemlik:~Vívniok egész hadammal~
 3661  Lir|                  nagy világtól,~Lakása egy erdésznek,~Mint nyájas föcskefészek,~
 3662  Lir|            föluszított szilaj ebek,~E szép erdõbõl elkergettek;~Most õrebek
 3663 Elbe|                 idõket!”~Ezalatt egy magas erdõbül kitérve~Értenek világos
 3664 Elbe|                    dolga.~A fanyûvõ meg az erdõdöntögetõ~Emelgette ám a lábát mind
 3665  Lir|                    S ha õneki se nyája, se erdõje,~Földönfutó se lenne jó
 3666  Lir|                poroszt és vonagló szlávot,~Erdõkben üvöltõ sok vad lakosságot.~
 3667  Lir|                    türtõztette.~„Nagyságos erdõkerülõ uram!~Könyörüljön most ez
 3668  Lir|               mellett vonagló betegnek.~Az erdõnek érverése,~Hegyi patak csörrenése~
 3669 Elbe|              mostan nem vegyült beléje.~Az erdõnyíláson kifelé a várnak~Ment, hogy
 3670 Elbe|                  Van ottan is hegy, völgy, erdõség;~Szól abba vígan a madár.~
 3671  Lir|                  Ha egyedül lennék~A szent erdõségben.~Lehetnék-e én ott~Más emberek
 3672 Elbe|                     de õ föltalálja.~Sötét erdõséges hegyekbõl kiérve~Eljutott
 3673 Elbe|                   Közel voltak igen már az erdõszélhez;~Kis kerek tisztáson valami
 3674 Elbe|                 indulat.~Hogy izzó láva ég erében~És szenvedélye - fenevad,~
 3675 Elbe|                 másképen... E kiforditott,~Eredetétõl messze távozott, a~Természet
 3676 Elbe|                lényét illeti,~Természetes, eredeti.~            54~Gallérja
 3677  Lir|                   világban~Csak ez áll még eredetiségben,~S csak ezt az egyet köszönöm
 3678 Elbe|                 gyöngéden.~Azután Jankóval eredve beszédbe,~Hálálkodásának
 3679  Lir|                 Igy intette, ótta szóval:~„Eregy, szolgám, jó cselédem,~Járj
 3680 Elbe|              okozott a bámulat szemének,~S ereiben a vér riadtan kerengett.~
 3681 Elbe|                   fölváltva,~Ellensulyozva ereimben egymás~Hatását: lökve-kapva
 3682 Elbe|                 mint fekete zászló,~Dagadt ereinek hálója átlátszó.~Hosszu
 3683 Elbe|                 hullámokon.~Bizakodik nagy erejében,~Borzongva nézik a hajón.~
 3684 Elbe|                Szólott - és kivetve teljes erejébõl,~A nehéz buzogány elszállott
 3685 Elbe|                  Ijedtében-e - vagy a hang erejétül~Remeg a falevél s pörögve
 3686 Elbe|                   mivelhogy már régen~Nagy erejû volt az õs e nemzetségben.~
 3687 Elbe|                 náladnál nagyobbak,~Teljes erejükkel belekapaszkodtak.~De biz
 3688  Lir|               féreg;~Azt gondolom, az égig érek,~S uram bocsá! - isten vagyok!~
 3689 Elbe|             vagdalkozik Ernõvel,~Míg „kék” erekbõl foly a vér,~És ezzel a harc
 3690 Elbe|                   bár,~Elrejtve szem elõl, ereklyeként,~De nézni, emlékezni sem
 3691  Lir|                    ünneplõ divat,~Muzeumok ereklyelomja -~Ott porladoz üveg alatt...~
 3692 Elbe|                 fagyni kezd~S megáll a vér eremben! Mozdulatlan,~Lidércnyomásszerü
 3693  Lir|                    szépet,~Aki õriz túl az éren:~Mert ez ellen nincsen mentsvár.~
 3694  Lir|                  hidd,~Hogy ne volna párod erényben,~Meg ne állj sötétült utadon,~
 3695  Lir|         fegyelmezett nagy sokaság,~Hangyák erénye, munka, szorgalom.~Kalmár
 3696  Lir|                    meg, nép!~Engem kövess; erényeim nagyok.~Hallgattam, tûrtem,
 3697 Elbe|            Izidórát.~Olyforma kínnal, mint erényes, jámbor~Rokonság oly halottját,
 3698  Lir|               világ!~- Mit vétkeztél te az erénynek~Legistenibb áldozata?~Hogy
 3699 Elbe|              nyakkendõjét tágítva, duzzadó~Erére mutatott: „Láthadd magad,~
 3700 Elbe|                  jobb se kell;~Ily ürügyöt eresszen el?~            59~Denique
 3701 Elbe|                    a másikra fordul.~Gazda eresz alól gyönyörködve nézi,~
 3702  Lir|              szárnyát.~Fösvényül lerántják ereszét a háznak,~Hol utasok máskor
 3703 Elbe|               innet!~Már nyilvánvaló, hogy ereszkednek vissza -~Hó! de nini, hát
 3704 Elbe|                kóvályog;~Szemére is mintha ereszkednék hályog.~Melege volt imént,
 3705  Lir|                    mélységbe?~Most a síkra ereszkedtünk.~Mi robog, zúg el mellettünk,~
 3706  Lir|                legalább a bércek;~Szabadon eresztem érzeményim,~Melyek a kebelben
 3707  Lir|        Elrettenhetnének példámon,~Hogy úgy eresztesz el magadtól,~Mint gazdag
 3708  Lir|                    elül.~Ökrészfiu füttyöt eresztget.~Tévedt utazó bolygván egyedül,~
 3709  Lir|                  hozzánk a földre~Szabadon eresztheti.~Szabadság, egyenlõség lesz~
 3710 Elbe|                  Sürgõs ez ilyen pillanat.~Ereszti a füzõt derékon,~Föcskendi
 3711  Lir|               elõtte áll, a holt.~A lányra eresztik pókkarjokat;~Nem húzza ki
 3712  Lir|                 Sírba koporsónkat~Szeliden eresztõ.~Szerelem - örök nap,~Öröme
 3713  Lir|                  szép gyermekkorom.~Hol mi éretlen s tilos vala,~Lettem annak
 3714 Elbe|                   hogy sokat is szenvedett érette,~Mert szemével már sok szép
 3715  Lir|             Miattad, a fájdalom.~Szerettem éretted a kínt,~S viselem a gúnykacajt,~
 3716  Lir|                  hiába áldanálak:~Hogy azt érezd, amit érez.~Mégis, ha áldásom
 3717 Elbe|                    vagyok,~Megkönnyebbülve érezé magát,~Ha rám tekinte és
 3718 Elbe|                   való, kétségtelen...~Mit érezék? Egyszerre szálla el~Szivembõl,
 3719 Elbe|                    s nem ármány.~De én úgy érezém, hogy fagyni kezd~S megáll
 3720  Lir|               minden immár.~Mit majd akkor érezesz,~Az a késõ megbánásnak~Keserü
 3721 Elbe|                  Béla paripája,~Mintha jót érezne, fölnyerítve várta.~Haragos
 3722  Lir|                   képet,~És szíve gyengül, érezõn részvétet.~Nagy, titkos
 3723  Lir|                    körülted boldogságot,~S érezz gúnyt magadra benne.~Keress
 3724 Elbe|                belsõ lénye;~És mi csak azt érezzük itt,~Hogy ránk világit,
 3725  Lir|                   a hazát.~Most már nincs, ergo nincs napszám, kenyér.~Nos
 3726  Lir|                  amilyennek~Álmodlak s nem érhetem meg!”...~                *~
 3727 Elbe|             hatalma, hogy õ csúffá légyen;~Érheti akármi, de nem éri szégyen.~
 3728  Lir|                  Lényektõl, kik még el sem érhetik,~Föl sem foghatják õket,
 3729  Lir|                    az elme,~Ködös tanoktól érintetlen,~Pihent, nyugalmas, józan,
 3730  Lir|                    békét a húroknak!~Ne is érintsd ujjaiddal.~Ha velõmet meggyujtottad,~
 3731  Lir|                    öntudatlan gyermek újja~Érintse meg és hurrah, egyben~A
 3732  Lir|                lángért lángol,~Hideg kígyó érintsen meg.~Ne gyötörjön féltés
 3733 Elbe|             Hirtelen e két vég a szemet ne érje.~Mint mindenben, itt is
 3734 Elbe|                    völgy nyilásán kiértek,~Érkezének szemben egynehány vitézek,~
 3735 Elbe|                  Magyarok földjérõl vagyon érkezésem.~Azért ki s mi vagyok? mondanom
 3736 Elbe|              Idegen,~Más légi test körébõl érkezõ,~A magasból mint karvaly
 3737 Elbe|                 föl a várba mentek;~Hol az érkezõket várta rakott asztal,~Étel-ital
 3738  Lir|                 nem akarják.~Mert ahogy az érkezõktõl~Hallom, ott künn emberek
 3739  Lir|               jelennek az idõ,~Mely a bûnt erkölccsé változtatá!~S én e borús
 3740  Lir|                  Jeruzsáleme!~- S te õskor erkölcs-óriása,~Szent és imádott elvrokon,~
 3741 Elbe|                 kor tisztelendõ~Szokásait, erkölcseit!~Nos hát a „háztûznézõ”
 3742  Lir|                 Szeretlek, mert bár el nem érlek,~Tégedet látlak mindenütt:~
 3743 Elbe|                 õrangyal jár.~De mi baj is érné ezután már õket?~E gyarló
 3744  Lir|                 minden egykor, -~De el nem érni a legfõbb jót,~Ez itten
 3745 Elbe|                               15~Szoktatja Ernõt kurta fékre;~S jól menne
 3746 Elbe|            csíptetõvel~Szemén, vagdalkozik Ernõvel,~Míg „kék” erekbõl foly
 3747 Elbe|                 jó- és rossz-tudás~Fájának ernyõ ágait, melyek~Közül, mint
 3748  Lir|                    sem adsz ingyen semmit;~Ernyõd ára: kígyó, méreg...~- Légy
 3749 Elbe|                    el,~Visszatérül az mind erõ-egészséggel.~Ami a vontató mozdonynak
 3750 Elbe|                   órája -~Sziveinket épen, erõben találja.”~Míg ezek így egymás
 3751 Elbe|                 hát csontjaidban volt java erõdnek,~Mint valamely lomha esetlen
 3752  Lir|                   szív! ím hogy cserbehagy~Erõködõ, vergõdõ emberagy!~A végtelen
 3753 Elbe|                   kezd el fojtogatni,~Hogy erõködve sem tudnék hangot adni;~
 3754  Lir|                Mely égbe vágyva, sustorog.~Erõlködését mosolyogva~Nézik le fényes
 3755 Elbe|                  szemek könnybe lábadának,~Erõltetésével merev bámulásnak,~Néz a
 3756  Lir|                   Parányi emberértelmünket~Erõltetõk, - mi haszna van?!~Minél
 3757  Lir|             Teremtmény, jószág, ismeretlen~Erõnek rabja, eszköze.~Nem magamé
 3758 Elbe|                    végezése ellen~Sem elég erõnk, de törekvésünk sincsen...”~„
 3759 Elbe|                 magyar, mint a cseh?~S nem erõs-e karom, nincs-e bátorságom~
 3760 Elbe|                     Jöjjön és hadd lássam, erõsebb-e karja?...”~Nagyon is tetszett
 3761 Elbe|                  állj ki.~Ha magam valóban erõsebbnek hittem:~Verjen meg, s bizonnyal
 3762  Lir|               mindenfélék,~Nagyhatalmasok, erõsek;~De segítni õk se tudtak~
 3763 Elbe|                    Hogy megijed tõle - oly erõset dobban...~És érezve fájó
 3764 Elbe|                   buzogányszögekkel~Voltak erõsítve - harci emlékjellel.~Tornyos
 3765  Lir|                  Mire gúnyosan kacagnak~Az erõszak emlékéül~Maig álló délceg
 3766 Elbe|                  Mint midõn dúló szélvihar erõszakja~Ezeréves tölgyek tövét hasogatja,~
 3767 Elbe|                 tünõdik, mi teendõ legyen?~Erõszakolja-e, ami lehetetlen?~A merészségnek
 3768 Elbe|                  fogja-e meghazudtolni jól~Erõszakolt egykedvüségemet~A régi szenvedély
 3769  Lir|                  törekszel jobbra, szebbre~Erõszakos útakon?~Öldöklésen vett
 3770 Elbe|               tölgynek villámütött gallya,~Erõtelen holtan esett vissza karja.~
 3771 Elbe|                 neki.~Kérlelhetlen szigort erõtet;~A csínyt azonnal bünteti.~
 3772 Elbe|              kelepcét,~És hirtelen mosolyt erõtetett;~De hasztalan, mert amint
 3773  Lir|                hisz (ugymond) õ mit se tud errül.”~Aztán nagy király lett.~      
 3774  Lir|               ravatalba zárták.~Az árhuszi érsek elmondván imáját,~S himnuszt
 3775  Lir|           Összekuporgatott~Sok krajcárt és erszény garast~S épen egy kis bunda
 3776 Elbe|                  és több lesz benne így az érték.~Melegen jó leves és a hús
 3777  Lir|                   szabad akarat.~Oh, józan értelem csúfsága:~Örök világi rend,
 3778  Lir|                   hallani;~Hogy te ezt nem értenéd meg,~Súgja nekem valami.~
 3779  Lir|             Biztatva füttyent a madár.~Nem értenéd-e, illatnyelven~Mit sugdos
 3780 Elbe|                   föladat való neked?~S ha értenél - ha volna hozzá~Üres fejed,
 3781  Lir|                melyik.~Hebeg sokat is: nem érteni, mit.~Kezében a kriptakulcs:
 3782  Lir|                dicsõké~A sírban imádkoznak értetek!~                                          (
 3783  Lir|                    ékesen,~Mint ez magától értetõdik.~De éhesen bár, sebtiben~
 3784 Elbe|                  megölje,~Okos ember mégis érthetett belõle.~Hát ez olyan nagy
 3785  Lir|              tépelõdõ földi.~Ha már nem is érthetlek téged -~De mi vagyok én?
 3786  Lir|                     Mert hát bizonnyal még érthetlenebb:~Gázolni azt, mit a szegény
 3787  Lir|                     Mult idõk regéje;~Alig érthetõ immáron~Annak is igéje.~
 3788  Lir|              tolvajkulcsát?~Ha magatok sem értitek!~Ó, szent természet, szép
 3789  Lir|              köztünk semmi fesz, titok.~Mi értjük egymást; ez az erdõ~Az én
 3790  Lir|                 kell, vagy nem lehet? hogy értsem?~Földrõl vagy égbõl e sugallat?~
 3791 Elbe|                  hónapos padlásszobában!”~(Értvén a bárót ez alatt~A hölgy,
 3792 Elbe|         elõrobbantja Ernõ~Huszonnégyfontos érveit.~Egy régi jobb kor tisztelendõ~
 3793  Lir|               uralkodó nap~Delelõ trónjára érvén,~Leül ott és koronája~Sugarait
 3794 Elbe|                    mélység, ott az örvény,~Érvényesül a földi törvény;~Az égi
 3795 Elbe|                    a rémülettõl megdermedt érzékek~Köznémasága közben megszólamlott.~
 3796 Elbe|               szíve jó Leon’nak,~Bár volna érzéketlenebb.~Ám lássa õt hitvány gonosznak,~
 3797 Elbe|                     kétségbe~Ejtett, irigy érzékiség boszu~Érzelme... Hah! most
 3798 Elbe|                 meg a szellemet! Sziszegte~Érzékiségem paradicsomi~Kigyója mérgesen -
 3799 Tore|                  ketten~És egyesülnénk egy érzelemben.~De ezt meg te nem tudnád~
 3800  Lir|                Szólott volna egy szelídebb~Érzelemdús hang imígyen:~„Mit beszéltek,
 3801 Elbe|                Seladon.~S ahány ábrándozó, érzelgõ,~Légvárakban lakó, képzelgõ,~
 3802 Elbe|              Ejtett, irigy érzékiség boszu~Érzelme... Hah! most már megegyezünk,~
 3803 Elbe|                  tudtok csupán fejetekkel,~Érzelmeitekrõl miért szólna a dal,~Ki lehet
 3804 Elbe|                  diktátor onnan~Minden más érzelmet kitúr.~Mit a világ s bohó
 3805  Lir|                  nevetni nem fogsz~Oktalan érzelmimen.~Az én átkom, hogy szeretlek,~
 3806  Lir|                 örök zsibaj;~Föl sem veszi érzelminket.~Boldog, aki elrejtõzik,~
 3807  Lir|                    érhet több kín...~Ekkor érzém újra gyászom~S inségemnek
 3808  Lir|                  bércek;~Szabadon eresztem érzeményim,~Melyek a kebelben meg nem
 3809 Elbe|              világra:~Bélának hasonlón egy érzése volt csak,~A szerelem, ez
 3810  Lir|                  talán van még reményed, - érzesz~Új villámot lelked fenekében,~
 3811  Lir|                   hová~Arcodról a szemérem érzete?~Hová fér el kevély szakállodon~
 3812  Lir|             voltatok ti? Ide nézzetek!~Nem érzitek, hogy le vagytok pipálva?~
 3813  Lir|                volt,~Ahogy könnyben úsztak érzõbb~Csillagok sugárpillái.~Legkeményebb
 3814  Lir|                  Bakony hegye:~Elvenné kis Erzsit,~Szíve zálogát,~És szolgálná
 3815 Elbe|                    Bocsánatért, találkáért esd.~Omol az élc, a bók, a csók;~
 3816  Lir|                  összeesten~Ott könyörgök, esdek - ah csak~Ne kacagnál oly
 3817 Elbe|              fontolóra,~Vagyunk-e szorulva esedezõ szóra?~Számra és erõre -
 3818  Lir|                  elsõ mellé egy ujabb folt esék,~Az is szétterjedvén; és
 3819 Tore|                másnak földi~Szép martalék, esendõ mint a többi~De nem egyetlen,
 3820 Elbe|               Bélának e szép szók igen jól esének,~És csak önbizalmát növelék
 3821 Elbe|                   az életre híja vissza õt esennen,~Élni boldogító örök szerelemben.~
 3822  Lir|         szirttorokban.~Vagy talán csak víz esése~Bérc ölébõl a mélységbe?~
 3823 Elbe|              vagyon, név mind hazugság;~Az esetet maguk kacagják.~Albániában
 3824 Elbe|                  botrány, csõdület~S egyéb esetleg mente ki a bajból...~Igy
 3825 Elbe|               erõdnek,~Mint valamely lomha esetlen ökörnek?~Ám de nyugot ökre
 3826 Elbe|                    Ez pedig baj lenne. Mit esetlenkednék.~Aki neki nem köll, mindenféle
 3827  Lir|                   fogyó - a halvány holdra~Eske hûséget Peregrin -~Telik
 3828 Elbe|              jóvátesz mindent,~Majd amidõn esküdni kell,~Majd ott terem, s
 3829  Lir|                    szerettem~S hiu szívvel~Esküszegve,~Én megcsaltam:~Ah az ölt
 3830 Elbe|                   omlik össze a világ?~Nem esküszik-e össze végzet,~Nem lázad
 3831  Lir|                énnekem.~Ami a gyöngék közt esküszó,~Legyen az közöttünk sejtelem.~
 3832 Elbe|                    egy-egy ízén kezdte,~És esküvék, hogy ez elég...~Ne többet
 3833 Elbe|                mindjárt: õ legyen a vezér.~Esküvel fogadtak hûséget egymásnak,~
 3834  Lir|                 helytartóul.~De megszegtem esküvésem,~Mert hazámat jobb szerettem,~
 3835  Lir|                    Ilyen vége lesz a hamis esküvésnek,~S a mesémben lévõ szépséges
 3836 Elbe|             részint mégis jókor,~Közvetlen esküvõ után~Kisült, hogy a férj
 3837  Lir|                 Annyira hogy el is ment az esküvõre,~Ott a szép özvegyet szépen
 3838 Elbe|              szokás fia,~Kinek mindjárt az esküvõtõl~Külföldre kell utaznia.~
 3839  Lir|                     az ég, a föld~Kétségbe esnék önmaga fölött;~Kiviszem
 3840  Lir|                   füstöl,~El nem alszik az esõtõl.~El nem alszik, mint a kedve,~
 3841 Elbe|                   is oda áll elébe s nézi,~Éspedig oly furcsán... ki se találhatja,~
 3842  Lir|                    Vessz, hogy kétségbe ne ess!~- Koldus élet, rongyos
 3843 Elbe|                     Hogy egészségünkben ne essék baj semmi.~Minden ember,
 3844 Elbe|                    jön helyembe,~Akivel én essem örök szerelembe?~Olyan igaz
 3845 Elbe|                 szóltok az elmult idõkrõl,~Essetek kétségbe inkább a jövõtõl:~
 3846  Lir|               könnyem árja.~S mint a sebes essõ, hosszan~Sírva sírtam, könnyebbültem.~
 3847  Lir|                                            Est-harang~Ha a halálban nincsen semmi;~
 3848 Elbe|              hazája!~Mialatt végezték a jó estebédet,~Béla már Richszától minden
 3849  Lir|                 föld~Kiábrándult és szánja estedet.~Elvész a hír és dicsõség,
 3850  Lir|               testet?~Amelybe, íme, férgek estek,~Holott elõbb még általjárta~
 3851  Lir|                  igazán?~A csatában el nem estél,~Csak leraktad fegyvered.~
 3852  Lir|                 egy történet,~No de jó egy esteli mesének.~Nem uj, nem különös
 3853 Elbe|                  másokért;~De hogyha bajba estem, mély örvénybe,~Amelynek
 3854 Elbe|                      8~Ernõnek is, ha szép estennen~Nõs életérõl képzeleg,~Ülvén
 3855  Lir|                   égbe rengõ~Mélabús, halk estharang.~Szép stajer leány a boltban,~
 3856  Lir|                 közt eltévedett,~Jöttén az esthomálynak.~A szélviharban orditozva
 3857  Lir|                  hallottakról,~A meghûsült esti légben~Bujdosó utamra tértem.~
 3858  Lir|                   rét, hol forró nap alatt~Estig öldöstem darázsokat.~Egy
 3859 Elbe|                  Mint kik elõször - még ez estve~Mennek rabolni - az eget,~
 3860  Lir|                       I~Mikor a szél a hüs észak felül~Az erdõn oly szomorun
 3861  Lir|                legény~Szomoru nótát fúj~Az északi szél;~Elõtte megzördül~Az
 3862 Elbe|                drága,~Testi - de kiváltkép észbeli munkára.~Az ember ilyenkor
 3863  Lir|                 érezek:~Nincs ok a teremtõ észben,~Égen, földön hatalom,~Oly
 3864 Elbe|                kegyelmet adjak.~Mert rövid eszeddel keztyüm elfogadtad.”~És
 3865 Elbe|                    Hogy hozza helyre bölcs eszély,~(Ha bírna is e percben
 3866  Lir|              tetszik, úr a végtelenség.~És eszerint teremtés, alkotás,~Teremtõ,
 3867  Lir|                    végsõ óra,~Jusson e kép eszetekbe~S haljatok meg mosolyogva...~            
 3868 Elbe|                mérte.~S bevallotta szerény eszével magának,~Hogy ereje nagyobb
 3869  Lir|                vissza nem hoz semmi sem! -~Eszeveszetten oda dobtad~A szabadulás
 3870  Lir|                   ismeretlen~Erõnek rabja, eszköze.~Nem magamé se testem, lelkem~
 3871  Lir|                   lenni kell!~Sejtem, hogy eszközök vagyunk csak~S e gyarló
 3872  Lir|                   csodakalácsom,~Kit egyre eszlek (...fájdalom! csak~Szemeimmel!) -
 3873 Elbe|                 leány.~Õ még szerelmes egy eszmébe:~A házas élet édenébe.~Ez
 3874  Lir|                   Miért e lét, mi a halál?~Eszmék, megfoghatlan fogalmak!~
 3875  Lir|              olykor az éj sötétségénél~Bús eszméket huhogott fülembe...~Beszélt
 3876  Lir|                  ércben itt,~Amint kinálja eszmekincseit.~Alatta egynehány fura~Madárijesztõ
 3877  Lir|                 forgószele.~Én törõdjem új eszmékkel,~      Melyeket nem taníték,~
 3878 Elbe|           istenített, hõn imádott~Fölséges eszmény - Izidóra, a szûz~Csak annyi
 3879  Lir|                tarack.~Istenrõl, ördögrõl, eszményben~A rege képeket maraszt.~
 3880 Elbe|               Lehet-e férfi s minden ténye~Eszményileg tökéletes?~Hát nem hazudnak
 3881 Elbe|            elrejtezik;~Feltámad a rég holt eszménykép~És újra él emlékben itt.~
 3882 Elbe|                   A házas élet édenébe.~Ez eszményképbe olvad át~Elõtte a kerek
 3883  Lir|                királyfi, szép, jó, kedves,~Eszményképe ifjuságnak,~Aminõt olykor
 3884 Elbe|             ûzve-fûzve baljós~Találgatások eszmeszálait,~Mindegyre jobban elborult;
 3885  Lir|                 hogy nem volt, ki ójja,~Ki eszölje: nem is félté~Senki a veszedelemtõl~
 3886 Elbe|                 Izidórának, álmélkodva,~Ki észrevenni látszék a kelepcét,~És hirtelen
 3887 Elbe|                   bánnak,~Oda se néznek az észszerü szabálynak.~Pedig jó vigyázni
 3888  Lir|                   az, körülbelül~Háromszáz esztendeje,~Mikor a magyart Mohácsnál~
 3889 Elbe|                Hogy a szerelemhez hónapok, esztendõk~Kellenek - biztosnak látva
 3890  Lir|              csalogány is nekem dalol;~Víg esztendõket nekem jövendöl~Bujós kakukk
 3891  Lir|          Prometheüsz, pokol~Tüzére, miljom esztendõkön át~Halálkinokra ítélt szenvedõ.~
 3892  Lir|                    istennek...~Vége van az esztendõnek;~Nehéz munkás nyárnak, õsznek~
 3893 Elbe|                   csak várniok kell egypár esztendõre.~Vitézei során újra végignézett~
 3894  Lir|                   szélsõ naprendszer közét~Esztendõszámok millióival,~Az egyetem szédítõ
 3895 Elbe|                  gyerek;~Várhatna még akár esztendõt;~Ám csak hadd epekedjenek.~
 3896  Lir|                    s lovashad~Jött el érte Esztergomból,~Hogy ha kedvesb életed,
 3897  Lir|            Elkönnyezünk e jó nép bajain,~S eszünkbe nem jut önnön nyomorunk!~
 3898  Lir|                    A szárazon külön vonat.~Ét-háló-társalgó terem,~Mint világfürdõkön
 3899 Elbe|                  hideg ital s kivált forró étek~Külön is ártalmas a fog
 3900 Elbe|             érkezõket várta rakott asztal,~Étel-ital s minden földi jó malaszttal...~ ~
 3901 Elbe|               fölséges tréfa!~Ádám lesz õ, Etelka Éva...~- Ej, ej a mama fenyeget:~„
 3902 Elbe|                   életérõl képzeleg,~Ülvén Etelkéjével szemben,~Lelkén ily ábrándkép
 3903 Elbe|              halkan, pár lépést~Beközelíti Etikét~(Így hítták a kedves teremtést)~
 3904  Lir|                    heverészve pihenünk.~Az etikett most nem parancs nekünk.~
 3905 Elbe|              rendszer.~Itt kimérve minden: étrend, hõfok, óra,~És csak így
 3906  Lir|            gazdasszonynak.~Frankfurtiakban ettem kócot,~Amellyel puskát tisztitottak.~
 3907 Elbe|                   helyre,~El innét el az - étterembe!~Durrogjanak az ütegek,~
 3908  Lir|                    kocsi nem zörg,~Nagy az étvágy, szintugy kurjog...~Bodri
 3909 Elbe|              használhatsz is véle.~De hogy étvágyadnak, tüdõdnek ne ártson,~Fogadd
 3910 Elbe|                    mindezt Jankó, kiván jó étvágyat~A legyõzhetetlen levegõkirálynak,~
 3911 Elbe|           kéményseprõ minden bajt kikotor,~Étvágyra kap tõle idült náthás gyomor,~
 3912  Lir|                     Európát romba döntöm!”~Európa elhalványult,~Mint szóval
 3913  Lir|             Számkivetett csillaga,~Melynek Európába nálunk~Végzõdik el sugara.~
 3914 Elbe|                    árverésen, jelenünk hiu~Éváinak és szép Ilonáinak.~S ezzel
 3915  Lir|                   öleléssel -~Galambom még Évánál is~Hamisabb lett egy kevéssel.~
 3916  Lir|             Hazámról nem beszéltek-e?~Több éve kérlek, hogy a völgybõl,~
 3917 Elbe|                    erõ van.~Ma tizenötödik évem napja épen,~Gyászos életemben
 3918 Elbe|                  fájdalmat hoz rád.~Minden evés után mosd ki jól kefével,~
 3919 Elbe|                      Második ének~Huszonöt éves kor - ékes tündérország,~
 3920 Elbe|                könnyû, ringó csónakába,~És evezett egyre sûrüdõ homályba;~Õ
 3921  Lir|                 világot.~Csónakunkon, ah - evezõ sincsen,~Gondolom, hogy
 3922 Elbe|                tépje ki?~A vad habok közt, evezõtlen~Csónakja egyre merülõben,~
 3923  Lir|                hamu-özönbõl~Álmélkodó késõ évezredek,~Találnak ott - s majd rám
 3924  Lir|              szédítõ üreit~Megannyi miriád évezredet~Jelentõ összegekkel, és
 3925 Elbe|                  Szaka van otthon, mint az évnek,~Hideg, meleg, jó, rossz
 3926  Lir|               Maradtak is úgy a sírig.~Két evõje egy falatnak.~Együtt éltek,
 3927  Lir|                                            Évszakok~Esik az esõ csöndesen;~Jer
 3928 Elbe|                 Divat ezt most inni minden évszakon át:~Vigyázz, huzamosan ne
 3929 Elbe|                  nyári éjjelen~(Jó egy-két évtizeddel azelõtt,~Még arany ifjuságunk
 3930 Elbe|                     Jegyét!” - „No jó!”~És evvel véget ér a botrány.~Jegyet
 3931  Lir|                   fitor,~Ép lábát eltöré - excelsior!~S a polgár? Ah, de hát
 3932 Elbe|              azután õsz fejére nõttek.~Már ezeken aztán nem tudott kifogni,~
 3933  Lir|                   szeret;~Hiszen kinyertem ezekével én~Minden szerelembéli részemet!~            
 3934 Elbe|               pisztoly is kezében.~Odaszól ezekhez: „Be az istállóba!”~Nosza
 3935  Lir|                Énekelj a boldogoknak,~Mert ezekrõl szóló daltól~Az én szívem
 3936  Lir|                    ennyi, mi övé, a kincs.~Ezenkívül csak egy kutyája sincs.~
 3937 Elbe|                   tojó galamb: de hát épen ezér~Szólogatták mindjárt: õ
 3938  Lir|           fordulóra.~Virulni fog a második ezerben,~Meglombosodva gazdagabban,
 3939 Elbe|           országutnak,~Melyen át fegyverek ezere csillámlik,~Midõn tetejökben
 3940 Elbe|                  olyan égõ szégyen,~Mintha ezereink közül egy se válna,~Aki
 3941 Elbe|                   kiket válogattam -~Annyi ezeren nem állanak utamban.~Nem
 3942 Elbe|                    forrás szikla oldalából~Ezeret pördülve csöndesen aláfoly.~
 3943  Lir|              leszesz és hatalmas~Úgy, mint ezerév elõtt,~Mikor Árpád õsapánk
 3944 Elbe|                   Kihímezte harmatgyöngyök ezerével.~Melyeket mig a nap sorra
 3945  Lir|              Amerika legnagyobb polgára.~- Ezerhétszáz kilencven kilencben,~Bevégzendõ
 3946  Lir|                    imádlak, mint ohajtod~- Ezernyolc s fél száz év után!~Imádlak
 3947 Elbe|                    bátorság a védje,~És az ezerszemü vigyázat segédje.~És miként
 3948 Elbe|               volna!~Kora gyermekségem óta ezideig~Kényeztette lelkem a merész,
 3949  Lir|               Dandár, hadosztály, zászlók, ezredek.~Mennek külön-külön, kimért
 3950  Lir|                örökkévalók.~Olcsóság: élik ezredévek,~Használják embermilliók.~
 3951  Lir|              dicsekednék.~A fukar még érzi ezreit zsebében,~A hitbuzgó mondja:
 3952  Lir|                 fõoszlopait,~S oda temette ezrek életét.~Férgeknek mért nevelsz
 3953  Lir|                Csak sziveket repesztettem;~Ezreket koldussá tettem;~Kórodákat,
 3954 Elbe|               bizonnyal.~Ám mert tudd meg, ezren haltak el karomtól,~Segítséget
 3955 Elbe|                    maga tisztogatja,~Végig ezres annak belsõ foglalatja.~
 3956 Elbe|                   õket,~Liliom-erdõn át az ezüst-ligetbe,~Azon át az arany paradicsomkertbe.~
 3957  Lir|                    harcol, akinek van!~Van ezüstötök, aranytok,~S ha a fegyvert
 3958 Elbe|                gyáva?~No ha az volt eddig, ezutánra vége.~Érzi immár, elmult
 3959 Elbe|                mükedvelõ elõadást,~De mely ezúttal olyan véget ért,~Mint amidõn
 3960 Elbe|                vetési;~Nehéz illatával fû- fa- és virágnak,~Láthatatlan
 3961 Elbe|                  madár, de szerencséjére~A faágak már a csapást föltartották.~
 3962 Elbe|                 csakhamar szakít egy sudár faágat,~Neki azzal körül a nagy
 3963  Lir|               regéjét:~„Kedves, énekes, jó fácska;~Mi dalodban szomorú volt,~
 3964 Elbe|                 már hiába minden... dictum factum,~A vége mégis az lett, hogy
 3965  Lir|                    erdõ! nem marad-e~Égett fádnak egy zöld ága,~Hol egy madár
 3966 Elbe|           csókmalasztja~Ernõ szivét jobban fagyasztja,~S minél nagyobb itt a hideg,~
 3967  Lir|                   a szót,~Mit a halál belé fagyasztott,~Gúnnyal, kárörvendõn, örökké:~
 3968 Elbe|                   hogy lássa még~S lelkére fagyjon az a kép:~            72~
 3969  Lir|                kisértõ rémet látva,~Ajkára fagynak a szavak.~Szédítõ mélyein
 3970 Elbe|                     De én úgy érezém, hogy fagyni kezd~S megáll a vér eremben!
 3971  Lir|                    nevet és gúnyol a fény,~Fagyosan, mint most te engem:~Akkor
 3972  Lir|                    gyönge nyögést hallat a fához ütõdve;~Az is elenyészik
 3973 Elbe|                 Egykor fejedelme volt ádáz fajának,~Örökszabad síkján forró
 3974 Elbe|             kinevetik,~Ez ügyefogyottak, e fajankók... ej mit?!~Egyet fordul
 3975 Elbe|               nézte - hogy igazat szóljak:~Fájást okozott a bámulat szemének,~
 3976  Lir|             Amennyit a menyország ér:~A te fájdalmad nagyobb volt -~A menny neked
 3977 Tore|                 tovább, mint Ahasvérnek,~S fájdalmaink véget soha nem érnek.~                                            
 3978  Lir|                     Oh, mert bármi nagy is fájdalmam utánad,~Vigasztal, hogy
 3979 Elbe|                  elõtt kardéllel~A levegõt fájdalmas szisszenésre~Késztõ vagdalkozás
 3980 Elbe|                  siratnom benne.~Tisztelem fájdalmát jó nemes szívednek,~Ám de
 3981 Elbe|                    zokogva borul kebelére,~Fájdalomenyhítõ könnyet ejt sebére,~S az
 3982  Lir|                Magány~Az emberek beszélnek fájdalomról,~Rakásra hordva sok bút,
 3983 Elbe|                    gyógyul,~De meg alél is fájdalomtul.~És gyötri baljós sejtelem,~
 3984  Lir|                   Talán ha tudná, mennyire~Fájdítja szivemet~Efféle emberesdire~
 3985  Lir|         borzalommal;~Elméje, sebtelt szíve fájdul.~És könnye sûrûn megered,
 3986  Lir|                halálnak,~De neki nem sebek fájnak.~„Isten veled, Isten veled!~
 3987  Lir|                 volt,~S nem tudott a szive fájni.~A sok híres jövevény közt~
 3988 Elbe|                  meg!~Legyen az elsõ lecke fájóbb,~Kegyetlenebb, de még így
 3989 Elbe|              természet mutatja.~Legerõsebb fajok, állatok, emberek~Mind a
 3990 Elbe|                   Mondj te nékem bús dalt, fájót, a hazáról...~Akkor talpra
 3991 Elbe|                  ah~Hogy ki nem irthatom e fajt egy lábig!...~Ily hánykolódások
 3992 Elbe|                ennek sok jámbor, van dühös fajtája,~Fokozatainak nagy a lajtorjája,~
 3993 Elbe|                  Ne lássák,~Ne legelésszék fajtalan szemek;~Ne csussza-mássza
 3994  Lir|            megátkozott lélek!~Hûtlen, önzõ fajzat! elmulandó vagyok!~ ~
 3995  Lir|             elmondhatjátok,~Ami gyász ért, fakadhattok~Égbekiáltó panaszra,~Véres
 3996 Elbe|                      Mi van szebb a földön fakadó bimbónál?~Tavaszkor az elsõ
 3997  Lir|               kebelnek~Megtört szerelmébõl fakadt~Öngyilkos átokhangjait~Meghallgatják
 3998 Elbe|                 csak azt hajtja, könnyekre fakadva,~Hogy az olyan arcra, mit
 3999 Elbe|               ejnye -~Úgy szerette volna a faképnél hagyni.~Gõgre gõggel, gúnnyal
 4000  Lir|             sötétkék felhõk gomollya,~Mind fáklyafüst és hamu volna...~Fölijedezve
 4001  Lir|                 nézek elmerengve rád:~Mint fáklyaillat temetõbõl,~Egy gondolat
 4002 Elbe|                  De kinek kezében tudomány fáklyája,~Az utat csak mégis jobban
 4003  Lir|                   tetszik, mintha temetési~Fáklyákat égetnének,~S a sötétkék
 4004  Lir|              öntudat?...~Eloltották az égi fáklyát~A csábított világ felett:~
 4005 Elbe|              Hószakálla meg fönt iszalag a fákon.~„Mit csinálsz te itten,
 4006  Lir|                   sötét erdõ alatt,~Amig a fákról nagy, nehéz könnycseppek~
 4007  Lir|                  matéria,~Brávó, prakszis, faktum, affér -~Egetverõ „Szarvas”
 4008  Lir|            ellenség hízott hadával~Megvett falaitok megett,~Ellen kezébõl nyerte
 4009 Elbe|                 még a templomromok~Egy-egy falának, oszlopának is.~Úgy csússza-mássza
 4010  Lir|               templom.~Izzó fejemmel hideg falára~Hajolva, mélán hallgatózom.~
 4011  Lir|                 úgy a sírig.~Két evõje egy falatnak.~Együtt éltek, együtt haltak...~
 4012  Lir|                  ne bántsatok; még~Van egy falatnyi kenyerem;~Oh, várjatok csak
 4013  Lir|                 kerék.~Lett gunyám, megevõ falatom.~Bezzeg öljt kiált a csõcselék,~
 4014 Elbe|                    uradalmam elég.~Palotám falával Dunát rekeszthetnék.~Kinek
 4015  Lir|                erdõ lett~Szabad temetõjük,~Falevélbõl könnyû a~Sírhalom fölöttük.~
 4016  Lir|         Észrevétlen langy lehellet~Rázza a faleveleket.~Hajaszáli a vadonnak:~Hervadt
 4017  Lir|                    éjen,~Hallsz lépteket a falevélen.~Holott alaktalan bus árnyak~-