Rész,  Fej.

10049  Lir|                   bús lett utána...~Mintha megbüvölte volna~Valaki a poharakat:~
10050 Elbe|                   lépte kárhozat.~Mint aki megbüvölve, rontva,~Balvégü minden
10051  Lir|                   úgy megverte,~Megigézte, megbûvölte,~Hogy az ilyen szerencsétlen~
10052 Elbe|                   bûnügy biztos számadatja~Megcáfolhatatlan számokkal mutatja,~Hogy
10053  Lir|                mostohára...~Ezalatt a régi megcsalatott mátkák,~A szomszéd Cseh-,
10054 Elbe|                       49~És hátha mégis... megcsalódik?~Ó, szívrepesztõ gondolat!~
10055 Elbe|                 hatása van a hideg viznek.~Megcsalódnak, akik ellenkezõt hisznek.~
10056 Elbe|                 veszélyes õ, azt véled.~De megcsalódnék benne sok~Bár legerõsebb
10057  Lir|                   súgja egyre még:~Hogy te megcsaltál engem! Tudja ég...~Ha nem
10058  Lir|                 hiu szívvel~Esküszegve,~Én megcsaltam:~Ah az ölt meg!~Itt gyilokja~
10059  Lir|                   illattól~A rózsa, liliom megcsapva~Szomoruan fejét lehajtja;~
10060 Elbe|                 Szófogadatlan nagy bajszát megcsavarja;~„Ki fia vagy, ecsém?” -
10061 Elbe|                   De amit nem mondott, azt megcselekedte:~A kulacs szájával esett
10062  Lir|                 Halványpiros képét álnokul megcsípi;~Simogatja, hozzákezd a
10063  Lir|                   majd amarra,~Seregét úgy megcsipkedték,~Azt se tudja, hol vakarja.~
10064  Lir|                   elhalad,~Megnézi jobban, megcsodálja majd.~És várja, várja sok,
10065 Elbe|                megütve kardja markolatját,~Megcsördítve vidám, dalos sarkantyuját,~
10066  Lir|              ölelhetném karcsu derekad,~Ha megcsókolhatnám édes ajakad!~                
10067  Lir|                   szép arádat,~Még mielõtt megcsókolnád...~Kétezer jancsár s lovashad~
10068  Lir|             csordultig keblem szerelemmel,~Megcsókolnám minden ellenségimet,~Nem
10069  Lir|                 Egyszer megölelni,~Egyszer megcsókolni,~Örökké ölelni,~Örökké csókolni!~
10070 Elbe|                   Hát pedig~Csak megölelt, megcsókolt, jobbomat~Nyájas dühvel
10071 Elbe|                   mint valami kardot körbe megcsóválja,~Vele a nagy állat fejét
10072 Elbe|                   Mert a buzogányát nagyon megcsóválta,~És egész erõvel neki lóditotta.~
10073 Elbe|                  madárdalt az orkán.~Hanem megcsóválva nagy körben acélát,~Teljes
10074  Lir|                  nem volna,~Azt gondolnám: megdermedett.~Az erdõ mintha hallgatózva~
10075 Elbe|                   a legény,~S a rémülettõl megdermedt érzékek~Köznémasága közben
10076  Lir|                  hidegebb...~Ölõ tél, mely megdermesztesz,~Érezem már szeledet.~Itt
10077 Elbe|           Hánykolódik, tombol, hogy a föld megdöbben.~Hanem kacajának magas árát
10078  Lir|                Szánakozott volna rajtam,~S megdöbbenve mondta volna:~„Nem, nem,
10079  Lir|                nyomorom utóját~A kórházban megédesíthetem.~De annyi a szerencsétlen,
10080  Lir|                    mégis a kéj földeteknek~Megédesíti bajait;~És a természet buja
10081  Lir|                egyiptomi volt az,~Födetlen megedzve jókor~Elemek csatái közben.~
10082  Lir|                   termékeit~Szitkok között megégetik...~ ~
10083  Lir|                   csöndes, de rajt~Mindent megégetõ harag~Dühös tajtéka sustorog.~
10084  Lir|            kinevetett.~A halállal szóltam; megegyezett.~Csak vigyem el, ugymond,
10085  Lir|                   a titok.~„Ki hallgat, az megegyezik”... De nem!~Hiszen nem szólhat
10086 Elbe|                   Érzelme... Hah! most már megegyezünk,~Valóban; egy az indulat,
10087 Elbe|                  árván,~Jár-kel ott és bár mégegyszer annyi volna,~Még is valamennyi
10088 Elbe|             griffkirályt mégis kibõjtölte.~Megehült az is tán, préda után látott.~
10089 Elbe|                 Csak a gyávát kerüld, azok megejthetnek.”~A sok drágaságra nem is
10090 Elbe|             betakarva.~Már úgyis hiába, ha megél is vége!~Amiért szerette,
10091 Elbe|            beszélek.~Isten jóvoltából hogy megélemedtem,~Mondhatom, hogy egész világéletemben~
10092  Lir|                     Tüzet lehellõ sohajok.~Megelevenül tõlük itten~S remeg minden
10093 Elbe|                  hirtelen nõ.~Hah! hogy ha megelõzi más?~Valami vén bankóriás?~            
10094 Elbe|                   Kérdezé mi lelte - hanem megelõzve~Válaszát, egyszerre Béla
10095 Elbe|               gondolva,~Mintha csak valami megemelte volna.~Adta gézenguzza,
10096  Lir|                  Mig a másik szünet nélkül~Megemészti sustorogva.~Gyûlölj hát -
10097  Lir|              magyar vendégelést csak~Tudom megemlegetik.~Azért is csak hadd legyen
10098 Elbe|                    hej ha fölvinnél odáig!~Megemlegetnélek halálom napjáig.”~Röviden
10099  Lir|                                II~Hogy ha „megénekléd”, díjul még pénzt ad a léha.~
10100 Elbe|             hetedik égi kéjt~Elbír a föld, megenged ég?~            66~Sok ifjunak,
10101  Lir|                mégis mind rokon egymással,~Megenyhíthetõ egy kis vigasztalással,~
10102  Lir|                    én nem irigyelem õket~A megenyhülésért, örömeikért.~Jólesik, ha
10103 Elbe|             szerelme;~Ember legyen, aki õt megérdemelje.~„Ejh! mit járok én itt
10104  Lir|               kedves igazságot!~Hisz talán megérdemelt már~      Lelkem egy kis
10105 Elbe|                    köszönt - ég áldjon!~Te megérdemelted hogy kegyelmet adjak.~Mert
10106 Elbe|                     szépet, hizelgõt;~Hogy megérdemli a halált.~És az ne is kimélje
10107 Elbe|                mélyebbre már.~Etelke arcán megerednek~A könnyek és sürün peregnek.~
10108  Lir|                 Világtalan volt: a boldog!~Megeredt a könnyem árja.~S mint a
10109  Lir|               nemes szivén ül;~„Még kihal, megérem,~A nagy Árpád vére...~Vérén
10110  Lir|                   nyerget, zabolát~A lovon megereszti;~A zord helyen köpenyegét~
10111 Elbe|             ébresztésben~Endre bátyja, aki megérkezett épen.~Fáradottan, arcán
10112  Lir|                  és ugy érzem,~Hogy e szél megérte engem...~És hogy ember e
10113 Elbe|                   attól függ, hogy ezt jól megértéd-e?~Tüdõnek, gyomornak lehet
10114  Lir|                    te, de tud szólni,~Hogy megértem.”~            *~Megy a követ:
10115 Elbe|                  már Richszától minden jót megértett.~Sok vitéz volt ottan, s
10116  Lir|                addig vártam, míg kivártam,~Megértettem, megtanultam:~Mit beszélnek,
10117  Lir|                   utóvégre,~Észrevétlenül, megérve,~Lehullani önmagától,~A
10118 Elbe|                 vékony~Hajszál határon és (megeshetett~Rajtam szegénynek áldott
10119 Elbe|                     Biz ott nagyobb baj is megesik nem egyszer.~Tanulással
10120  Lir|                  szerint marakodnak rajta.~Megesküszik Amerika népe,~Hogy szabad
10121 Elbe|                bájt, mely ingerel.~S talán megest megittasulna,~De szerencsére
10122  Lir|                  vitézség ragyogó ködmenét~Megette a moly, - elfogyott.~Hát
10123  Lir|                   veled!~A szemeimmel majd megettelek;~Aztán izenkint harapdáltalak,~
10124  Lir|              fordult a kerék.~Lett gunyám, megevõ falatom.~Bezzeg öljt kiált
10125  Lir|                hallom,~Velõm ég, de szivem megfagy;~És egy gondolat rohan meg,~
10126 Elbe|                 fakaszt,~Hervaszt, eléget, megfagyaszt; -~            12~Egy ilyen
10127  Lir|                magzatot,~Ki Örzsike ölében megfagyott?~                  *~Az
10128 Elbe|                   ki látja õket,~Egyszerre megfájdul szive;~Az égi osztó igazságba~
10129 Elbe|                 sziklán~Kártalan dühöng és megfárad a villám -~S mint a méltóságos
10130  Lir|             fölgyújtá belháborúk tüzével~A megfáradtan alvó nemzetet,~S a vérnek,
10131  Lir|                  Siránkozni - mindhijában;~Megfejtetlen, mint egy álom,~Átsuhanni
10132  Lir|                 Suttogva búsan, földieknek~Megfejthetetlen túlvilági nyelven~Zokogva
10133 Elbe|                    volt a rémes látomány -~Megfejtve a bûvös talány.~            
10134  Lir|                  ez így?~Népem! - nevedrõl megfeledkezel?~Nem pletykanyelv szerezte
10135 Elbe|                    vivó.~A mérkõzés helyén megfélemlítõ~Merészség; testerõ, elménckedõ~
10136 Elbe|             beföstik leölt igazak vérével,~Megfertõzik undok áruló beszéddel...~
10137  Lir|                    alatt,~Isten veled lég, megfertõztetett.~Az árulás rút kigyója miatt!~
10138  Lir|                    megyek;~Mikor még nincs megfertõztetve;~Nem járnak ott még - emberek...~ ~
10139  Lir|            elmulunk mind innen egykoron...~Megfeszitették az isten fiát!~El van hibázva
10140  Lir|                   de rossz helyt vagy, még megfeszítnek...~Új kereszt készül a Vaticánon...~
10141 Elbe|              rejtett bája~Jobban kitûnjék, megfeszül...~Ó képzelemgyulasztó látvány!~
10142  Lir|                  édesb lelki élvezet,~Mint megfigyelni a természetet,~Tanulni tõle
10143  Lir|                féljetek,~Nem maradok adós, megfizetek.~Kinek mivel, jó-rosszal,
10144  Lir|                    Úgy festve volt s azt - megfizettem.~Aszúd helyett, mitõl a
10145  Lir|                hurrah komédiát,~Magyarosan megfizettük~A bemenetel diját.~De minek
10146  Lir|         szerethetél~S csak így lesz méltón megfizetve az~A drága kincs, melyet
10147  Lir|                    Lesz ki parancsol és ki megfogadja,~Törvénynek általános foganatja;~
10148  Lir|               Elátkozta istene~Elátkozta s megfogadta,~Hogy mindaddig bünteti:~
10149 Elbe|                  egy kicsinyt.~„Nem akarsz megfogni? no ha te nem, meg én.”~
10150 Elbe|                   pénz anyja; csakhogy ezt megfogtuk,~Tojik ez mindennap, mint
10151 Elbe|                    így van, hát jobb, hogy megfogyott szépséged;~Legalább igy
10152  Lir|             Rémeitõl megõrülsz, vagy~Elõbb megfojt a nehéz lég.~Álmodozzál,
10153 Elbe|                  ha attól~Félt volna, hogy megfojtja a gyönyör...~Kéjillatot
10154 Elbe|                  mint egy óriás hurokkigyó~Megfojtott volna már elõbb-utóbb...~
10155 Elbe|                   megért kebelében.~Hosszu megfontolás különben sem szégyen;~Csak
10156 Elbe|                     Úgy van, úgy, s ha jól megfontoljuk, helyén van,~Jelennel dacolhat
10157  Lir|                változik.~Igaz, hogy áll ez megforditva is.~És e szerint a kín is
10158 Elbe|           megfoghatatlan.~Eleinte nyer, de megfordul a kerék.~Meleg van, de arcán
10159  Lir|                   jövünk magunkkal szembe,~Megfordulva vagy kerengve?~Itt egy város,
10160  Lir|                    megy a tündérkirálylány~Megfürödni le a tóra.~Orgazdád lesz
10161 Elbe|                  mutatott: „Láthadd magad,~Megfulladok, ha még ma nem ölök.~Hogy
10162 Elbe|      boldogtalanabb?~Aztán leült. „Barátom megfulok;”~S nyakkendõjét tágítva,
10163  Lir|            rátartóbbak~Kik mindazáltal már megfutamodtak~S a szabadság, dicsõség
10164  Lir|                    vitéz, kit~A rabbilincs meggörbített,~- Fecskék, ti a tél ellenségi,~
10165  Lir|              boldogtalan szegény féreg te,~Meggondolád-e, mit jelent e szó,~E gondolatkisértet,
10166 Elbe|                   készülve rá,~Midõn magát meggondolatlan~Igenre elhatározá.~Õ csak
10167  Lir|                    ideje volna is már~Hogy meggondoljam magamat?~Hadd lám csak hát:
10168  Lir|                       Pedig tán, ha jobban meggondolnám,~Nem is volna mit köszönnöm
10169  Lir|            világgal,~A világ ezer bajával.~Meggondolni háboritlan,~Ami immár közelebb
10170  Lir|                   lehet a cél, a jó?~Végre meggondolva jobban,~Az egész nem oly
10171  Lir|                 Legistenibb áldozata?~Hogy meggyaláztak és neved lõn~Minden gazságok
10172  Lir|            babonázva,~Vagy alkotását Isten meggyalázza?~Urrá leszen, mert szapora
10173  Lir|                temetnek oda.~Meggyalázott, meggyilkolt egy fiad~Ki személyednek
10174  Lir|                    ért ábrándok:~Álmaikban meggyilkoltak,~Le nem zárt szemü halottak.~
10175 Elbe|                 beteg!~            54~Majd meggyógyítja õ Etelkét;~És ezzel késni
10176 Elbe|               mivelt, a legnagyobb csodát!~Meggyógyitotta lelkemet, kiûzve~Belõle
10177  Lir|              érintsd ujjaiddal.~Ha velõmet meggyujtottad,~Ne éleszd a szélviharral.~
10178 Elbe|                 értelmet kivánja.~Hirtelen meggyujtva, hirtelen eloltva,~Éji villámlásként
10179  Lir|                    oh, botrány!~Vágyaimtól meggyuladnak,~S a pirongó szobrok arcán~
10180 Elbe|                    csattant,~Pokolsötét éj meggyuladt;~Ég és föld egy lángban
10181  Lir|                  napsugártól,~Én szemedtõl meggyuladtam;~És elégek, mint az erdõ,~
10182  Lir|              szabadságnál jobban szeretél;~Meggyûlölt a szabadság istene,~S halállal
10183  Lir|              Velõszaggató fájdalma~Elméjét megháborítá:~Hogyan táncolt, kacagott,
10184  Lir|               vitézek elvérzettek,~Tudósok megháborodtak,~És Dalima csak mosolygott:~
10185 Elbe|                cégéres dús szemöldet,~Mely meghajol szemérmesen,~Tán a fölötti
10186  Lir|                    S nem hajolt és nem fog meghajolni!...~Törjék bár akárhol vagy
10187 Elbe|                 lám, ez volt ám, kit õ úgy meghajtott.~S most neki ez ilyen nagy
10188  Lir|                 Rajta ember, állat, féreg,~Meghal-e vagy újra éled?”~- Pajkos
10189  Lir|                  töviskoszorútok~Dicsõsége meghaladja~Diadalmas koronákét.~De
10190  Lir|                      egy elaggott~Csavargó meghalhat nélkületek!~Vénség öl el;
10191  Lir|                    s piruljon el hired.~...Meghalhatunk, de halálunk dicsõ~S nem
10192  Lir|                 fogna rajtad.~Minden isten meghallgatja~Áldását a haldoklónak.~Megbocsátnám,
10193  Lir|              fakadt~Öngyilkos átokhangjait~Meghallgatják az istenek!...~ ~
10194 Elbe|                    gyermekek, leányzók,~Ha meghallgatnátok tõlem e nehány szót,~Ahogy
10195 Elbe|                    urához,~Ki imáját talán meghallgatta volna,~Ha haraggal vegyest
10196 Elbe|                     Ha õt itt fenn hagyod, meghallom én~Szûz ajka elsõ csókja
10197  Lir|                  ezt elkárhozott árnyékok?~Meghalna erre a jók szelleme,~Habár
10198  Lir|               igazabbak~Mind elestek, mind meghaltak!...~ ~
10199 Tore|                    égbe jutok öröklétbe~Te meghaltál mert az ég helyett~A földet
10200  Lir|                   Én minden órában egyszer~Meghaltam, meg fölébredtem;~A halált
10201  Lir|                hazának,~Kik éltek érte, és meghaltatok,~Hallgassatok rám, élõk
10202 Elbe|                     az gondolja jól át,~És meghányja-vesse elejét utóját.~Itt a halál
10203  Lir|             beszélgetek.~Most a földet úgy meghányom-vetem,~Még csillagot is rugatok
10204 Elbe|                illõ gyöngeség a bánat.”~És meghányva-vetve elejét, utóját,~Vén Hadonár
10205  Lir|              Tárogatójának hangját,~Melyre meghasad majd e föld~És kiszór a
10206  Lir|             halálról, elmulásról...~Melyre meghasadnak a fák,~S elhervadnak, elszáradnak;~
10207 Elbe|           sohajtást Csepel sziget partján,~Meghasadoz a föld rája és megindul:~
10208  Lir|              jobban megfájdult rá~S szinte meghasadt miatta!~Mély hangján a fájdalomnak~
10209  Lir|                                            Meghasonlás~A világ hogy elsilányul!~
10210  Lir|                   szédítõ, csodás ellentét~Meghatja elmerengõ lelkét.~És gondolataiba
10211 Elbe|            kiváncsi volt igen:~Nem fogja-e meghazudtolni jól~Erõszakolt egykedvüségemet~
10212 Elbe|              hallatnak.~Oly kedves a hely, meghivó.~A sûrübõl, csalogatólag,~
10213 Elbe|                    csillag.~Ki egy világot meghódithat,~Biz annak, ez természetes,~
10214  Lir|                   világot, melyhöz értünk,~Meghódítjuk, de vissza már nem térünk;~
10215  Lir|                  ha kedved tartja másszor,~Meghódítni a világot~Kezdd a gyöngébb
10216  Lir|                    Átkos diadalszekeremben~Meghóditott zsákmánynak néznek...~Felejts
10217 Tore|               végbement~Téged kiformált~Te meghóditottad a földet, én az eget~Te
10218 Elbe|          gyõzhetetlen,~Valamint, ha elhal, meghódolna egyben.”~A józan beszédre
10219  Lir|                Midõn vezéreik a rómaiaknak meghódoltak~                 I~Hazám,
10220 Elbe|                 Jankó látja ezt már szinte meghökkenve.~Volna hát, ki nála még
10221 Elbe|                szegénynek áldott jó szive)~Meghordozott bûvös, határtalan~Országa
10222 Elbe|             szegények csak úgy álmodoznak,~Meghozza a való a dúsgazdagoknak.~
10223 Elbe|                  melegen,~Mert kimelegedve meghülhetsz könnyebben.~És mivelhogy
10224 Elbe|              siralmas földnek~Már nem érzi meghült vére soha többet!~Hosszában
10225  Lir|                 álmodván a hallottakról,~A meghûsült esti légben~Bujdosó utamra
10226 Elbe|                 Ott azután magát csöndesen meghúzza;~Persze hátgerince végig
10227 Elbe|                elsõ embere,~Apajelöltje, a megifjodó föld~Új paradicsomának második~
10228 Elbe|                    en bas.~Azonban mindent megigér.~„Ám folyjon a polgári vér!”~            
10229 Elbe|                   azért csak elmegy, mivel megigérte,~Akár a mélységes pokol
10230  Lir|               halvány vagy, oh be halvány!~Megigértem, de nem hitted,~Szerelmetlen,
10231 Elbe|                  szól a szent király halk, megigézõ nyelven:~„Mikor isten velem,
10232  Lir|                  anyamagzat~Mint bûbájost, megigézõt.~Mert ha a közel határon,~
10233  Lir|                 Azt szemével úgy megverte,~Megigézte, megbûvölte,~Hogy az ilyen
10234 Elbe|              szendergett nyugodtan,~- Hogy megijed tõle - oly erõset dobban...~
10235 Elbe|                    A világba, mitõl õ most megijedne?~Fizet és megindul; hát
10236 Elbe|                  Az kéne még csak, hogy õk megijednének!~Avagy hát ugyancsak miért
10237  Lir|                    Nem, nem, csak nem kell megijedni,~Nem fogja itt ismerni senki.~
10238 Elbe|                 Mintha még az volna jobban megijedve.~Épen ahogy Jankó a fa alá
10239 Elbe|       Világvárosban voltak - egyedül~Az õt megilletõ, méltó keret.~Az embereket
10240  Lir|            forgatja,~Egyet-egyet fordul, s megindula balra.~Egy csöpp vér esik
10241 Elbe|                    egy négytornyos várhegy megindulna,~Reng a határ, mintha földindulás
10242  Lir|                   lenne még nagyobb.~De ha megindulsz telivér hevedben,~Nincs
10243  Lir|                   a fölingerült szélvészek~Megingatandók keménységében;~De jó, hogy
10244 Elbe|                  igaz, hogy Béla herceg is megingott,~S - akarta-é, nem-é? -
10245 Elbe|              sokáig;~Majd elüti a hõ, majd megintlen fázik.~De bárhonnan kezdi,
10246  Lir|                   Ne lássák a sugárt - még megirigyelnék! -~A te emlékedet - mely
10247  Lir|                  megkönnyeztem,~Kiket most megirigyeltem!~Könnyezésed, merengésed~
10248  Lir|                    is hidd el attól félek,~Megirigylik boldog életemet.~Tedd kezedet
10249 Elbe|            fölöttem eljár;~Jövõd, ha lesz, megírja más.~A föld szinén, vagy
10250  Lir|           szegénynek a dúsgazdagok~Vetnek, megírják a napilapok.~Oszt másnap
10251  Lir|                    megérnem;~Akkor, hazám, megismered,~Ki jó fiad, igaz hived.~ ~
10252 Elbe|            embernek~Jó, ha önök ezzel most megismerkednek.~Az emberi testnek legedzõbb
10253 Elbe|                   Ha ezt fölmutatod, errõl megismérnek.~Amig ezt viseled, hû maradok
10254 Elbe|                    ingerel.~S talán megest megittasulna,~De szerencsére válni kell.~
10255 Elbe|             komolyabban, õszintébben,~Hogy megjavítja már magát.~Hogy lépve szent,
10256 Elbe|              ellenfelem~Üres, hiú hühóira, megjegyzém,~Hogy én csupán kezére dolgozom,~
10257 Elbe|                  Nem látta volna még soha,~Megjegyzi, hogy mily meglepõleg~Barátságos
10258  Lir|             éjszakája,~Hála néked! mert te megjelentél,~Két századnak legelsõ hajnalja.~
10259  Lir|                 tart az éjjel.~Elõbb-utóbb megjõ a hajnal~Életre keltõ fényességgel.~
10260 Elbe|                         Pontban tíz órakor megjött a hadnagy,~Boszú s harag
10261  Lir|               kedves, dicsõség, hit,~Egyik megjutalmaz, ha a másik megcsal.~Egyiktõl
10262 Elbe|                pillantása~Vala Béla herceg megjutalmazása.~Õ pedig s a kis had mentek
10263  Lir|                kegyetlen üldözésért~Lesz-é megjutalmazásom?~Szemed fénye gonoszabb,
10264  Lir|                 dús fia,~Kit földje jobban megjutalmazott?~Ki munkával nem szerze
10265  Lir|                    elsilányul!~A zaj, mely megkábitott,~Azt hivéd, hogy harc, pedig
10266 Elbe|                   Fényének égõ napszurásai~Megkábitottak és már-már tilos,~Szentségtörõ
10267 Elbe|                   ránt, de nyomba~Követi a megkábulás.~Miként ha itt ez egyetlenben,~
10268 Elbe|                  üdvözitõ ajka~A jelenetet megkacagja.~És Ernõ újra él. „Mi kár!”~-
10269 Elbe|                  Izidóra!”~Mondám a tréfát megkacagva végül...~Mint a királytigris,
10270  Lir|             emberek közé tett!~Hol aztán a megkeményedett fa~A puhákkal nem tudott
10271  Lir|                jogon leszünk~S alkottatunk megkérdezetlenül?~Mert szép e földi lét,
10272  Lir|                 század mulva viszhangozza,~Megkérdik, ki volt a völgy lakója?...~ ~
10273  Lir|                     A mellre tûzve, ah! ez megkeresztel~Elõkelõvé, akinek szabad~
10274  Lir|                    a bûnök áldozat-vérében~Megkeresztelkedett világ~Üdvözülten rivalja:
10275 Elbe|                Nincsen menekvés már elõle.~Megkéri hát a kis leányt,~Hisz úgyis
10276  Lir|                léha folt;~Míg hátul a föld megkeríti,~Arcára csúsz a satnya hold?!~ ~
10277  Lir|           szertelen magadba,~El-elmaradsz, megkésel készakarva.~Fölbátorodni
10278 Elbe|                   Még a fûszertõl is jó ha megkiméled,~Úgyis rászorul majd, ha
10279 Elbe|                   Annak drága vérét mostan megkimélhedd.~Állj ki véle magad, és
10280 Elbe|          szerelembe;~Béla herceget is vele megkinálta,~De még az a bornak nem
10281 Elbe|                   Ábel ahogy látta, szinte megkivánta.~„Hogy is volt csak, hogy
10282 Elbe|                Mindig akkor, ha már nagyon megkivántad.~Mert az orvosok is nem
10283 Elbe|                látva, hogy nyugodt vagyok,~Megkönnyebbülve érezé magát,~Ha rám tekinte
10284  Lir|                    és tudósok;~Megtanulni, megkönnyezni,~Hogy mi hát e földi élet?!~
10285  Lir|             Sírhalom fölöttük.~Nehéz felhõ megkönnyezte,~Fülemüle megsiratta,~Sötét
10286  Lir|                   töltötted?~Ábrándoztam - megkönnyeztem,~Kiket most megirigyeltem!~
10287 Elbe|                most, mit tegyek én érted?”~Megköszöni szépen Jankó, hiszen, úgymond,~
10288  Lir|                 megfájdult;~S elbúcsúztam, megköszönvén~Ilyeténkép szép regéjét:~„
10289 Elbe|                   fényitül~Egy percre Ernõ megkövül.~            56~Igen bizony
10290  Lir|                   Ott halok tested fölött,~Megkövülve, mindörökre,~Aeolhangu sírjeled...~
10291  Lir|                szépségedrõl nem marad fenn~Megközelítõ fogalom!~Shakspere, Homér
10292 Elbe|                szomszéd falubeli~Toronyban megkondultak a harangok.~Legyõzhetetlen
10293  Lir|                   reszket~A rengeteg, mint megkorbácsolt gyermek.~Elhíresztelt volt
10294 Elbe|                  elõbb lemégyen,~És karom, megládd, még akkoron sem fárad.~
10295  Lir|                   kõ szivét csupán õ~Tudja meglágyítni dallal:~Mert legszebben,
10296 Elbe|                 ökörnek?~Ám de nyugot ökre meglakol halállal,~Valamennyi kiköt
10297  Lir|                  benne égni,~Megszenvedni, meglakolni,~A gonosztól megtisztulni.~
10298 Elbe|                 mit rabolt,~Prometheüsz is meglakolt.~            18~Hja, magas
10299  Lir|                  Végre mégis~Én csalódtam.~Meglakoltam.~Ifjan szûzen~Csókolatlan~
10300  Lir|                Ugyan kisértsd meg, édesem,~Meglásd, egyszerre minden jól megyen...~ ~
10301 Elbe|                  nem is úgy van - ám azért meglássuk.~Aki megteremtett - az isten
10302  Lir|                   S amint a lelket a lovag meglátja,~Szokás szerint körösztöt
10303  Lir|                    Megyek, megyek, megyek,~Meglátlak újra még -~Te kedves, szép,
10304 Elbe|                 aki beillett csodának.~Ezt meglátni akkor ejté szerencséje,~
10305  Lir|                 órám rézszavára~Az õsz idõ meglátogat.~Mint félénk vadgalamb,
10306  Lir|                                     Otthon~Meglátogattam szülõimet;~Csupa szív volt
10307  Lir|             szenvedek, tûrök, hiszem, hogy~Meglátom egykor - mennyemet!~                                    (
10308 Elbe|                   a vágás rajta! - aki azt meglátta,~És Bélára gondolt - borsózott
10309  Lir|                    A csatákban követtenek,~Meglátták-e falunkat, e sok~Barátról,
10310  Lir|            gyöngyalak,~Hej, mióta téged én megláttalak!~Talán egyet fordult vélem
10311 Elbe|                  nem tudom. Elég az ahhoz:~Meglátva a színváltozást,~Mint ahogy
10312 Elbe|          leszállott,~Hogy megszorongassa a meglazult hámot,~Azután meg sokkal
10313  Lir|                  is sejt,~Szárnyaival néha meglegyint,~S egyik percben másikat
10314 Elbe|                 meg ne lepjelek) ismétlem:~Meglehetõsen különös, szokatlan,~S bizony
10315 Elbe|               csússza-mássza e világot,~Ki meglelé a boldogságot,~S egy kedves
10316  Lir|               Keresem a vigasztalást,~S ha meglelem, kétségbe ejt.~Vágyamnak,
10317 Elbe|                  reggel itt~Keresve mindig meglelik.~            3~Itt még az
10318 Elbe|                    valami száz lépcsõn,~Ha meglelné, akit keres, még nem késõn.~
10319  Lir|             hetedhét országon~Legszebb pár meglelte egymást.~Mert az édes hangu
10320 Elbe|         szerencse-napot.”~A tisztelet és a meglepetés mián~Most alig talált szót
10321 Elbe|              Duzzogva bár - fátyolt borít.~Meglepetése, hányatása~Egy indulatból
10322 Elbe|                    aki erre tér, a vándor,~Meglepi egy nehéz gyönyörüségmámor.~
10323 Elbe|                 soha,~Megjegyzi, hogy mily meglepõleg~Barátságos minden szoba.~
10324 Elbe|                  utóbb elmenekül... e hang~Meglepte és hökkenté Izidórát.~Az
10325  Lir|                   sohasem!~Vagy hogyha már meglettünk, itt vagyunk:~Elmulni, elenyészni
10326 Elbe|                    sor? ha csak ez a baja,~Meglövi õ, hogy a puskaszót se hallja.~
10327  Lir|             Virulni fog a második ezerben,~Meglombosodva gazdagabban, szebben...~-
10328 Elbe|                  tolvajt rabolta, a rablót meglopta.~De mire való is e sok okoskodás?~„
10329  Lir|             elveszhet,~Csak a szép leányok megmaradjanak!~Bennetek tanultam magamat
10330 Elbe|                isten végezett fölöttünk?~S megmásolhatatlan végezése ellen~Sem elég
10331 Elbe|                     Hát most történik az s megmenekülsz;~Hanem azért mozogjunk ám
10332 Elbe|                nagy örömöt szerzett:~Fiait megmenté, hogy hálálja ezt meg?~Szárnyaival
10333 Elbe|                Hogy kit halálba taszitott,~Megmenteni szükkeblü volt.~            
10334 Elbe|                  Mert e gondolat volt, ami megmentette.~Mert ahogy beértek ujabb
10335 Elbe|         fordulhatna minden...~Ha még talán megmentheti...~De karjai gyöngéd bilincsben,~
10336  Lir|                    anyjától vett vérét,~Ha megmenthetné a halót magát?~Én, aki virrasztok
10337 Elbe|               központnak magam tekintem,~A megmentõé... Nem sejtém ugyan,~Midõn
10338  Lir|                Liliomszelíd Sarolta~- Hogy megmentse becsületét -~Megõrült a
10339 Elbe|               Amily vakitó fényessége,~Oly megmeresztõ sötétsége;~Nagy, rendkivüli
10340 Elbe|                  képest,~Amellyel szívemet megmérgezé~A rettenetes gondolat nyila:~
10341 Elbe|               Rangját, nevét a szobapincér~Megmondja egy-két jó forintér;~Sõt
10342 Elbe|                  sehol, aki õt leverje.~De megmondom azt is: e sírban idelenn~
10343 Elbe|                   hirtelen.~            19~Megmondta. Punktum. És ez ellen~Ernõ
10344  Lir|              fölötte röpköd,~Egy porszemét megmozdíthatja,~De õ tûr, el nem riaszthatja.~
10345 Elbe|                    A nagyobb ijedség végre megmozgatja.~Legeslegelõbb is azt a
10346 Elbe|                 kifelé a várnak~Ment, hogy megmutassa magát a királynak.~Közel
10347  Lir|               mondja Mátyás:~„Hát azért is megmutassuk,~Hogy az áldott magyar földön~
10348  Lir|                becsülését.~Jobb szerettem (megmutattam),~Mint magát a dicsõséget.~
10349 Elbe|                   a legélesebb ész;~De így megmutatva gyerekség az egész...~Hogyan
10350 Elbe|                Országa legszélsõ határain.~Megmutogatta sorra titkait.~Föltárta
10351  Lir|                   Ismeretlen bútól-gondtól~Megnehezült szivvel-fõvel~Leborultam,
10352  Lir|              Ékesíti a holt erdõt,~Bokrait megnépesítvén~Beszédes madársereggel:~
10353  Lir|               Hogyha fölötte újra elhalad,~Megnézi jobban, megcsodálja majd.~
10354  Lir|                pusztítja ronda hernyó,~Mit megnövelt a mostoha idõ.~De kertészkés
10355 Elbe|                    volna a kaszával,~De az megnõtt kezemben akkorára,~Hogy
10356 Elbe|                  hazárdjátékos, ki mindent~Megnyert s egyszerre elveszített,~
10357 Elbe|                 hanghullámot,~Kettéhasadt, megnyílt a föld alattam,~S egy darabig
10358  Lir|                    Lecsüggõ fejjel a barát~Megnyitja halvány ajkát,~Hogy szörnyüséget
10359  Lir|                 Öntudatlan, hogy szivemnek~Megnyitotta könnyforrását~S most kisírván
10360 Elbe|              tízszeresen vennél be belõle,~Megnyomorítana, vagy épen megölne.~Így
10361 Elbe|                   csak kezemben a kilincs,~Megnyomtam és beléptem... ott valék.~
10362 Elbe|                  Egészen a szívéig nyulna,~Megnyomva ott egy idegét,~Talán a
10363  Lir|                 száraz malomban,~Nem tudva megnyugodni sorsodon.~Vigasztalódjál...!
10364  Lir|            nevessen - akár megszakadjon! -~Megnyugtat, ha látom, hogy csak addig
10365  Lir|                   mit ér?~Mi mindezekben a megnyugtató?~A végtelenség kínja e szerint~
10366  Lir|                                            Megnyugvás~      (Egy költõ monológja.
10367  Lir|                     Õrületbe hogy nem ejt?~Megnyugvást, vigaszt mi adhat?~Kérdezed,
10368  Lir|                    szivem mélyén ég,~Engem megöl, téged vakít?~Hát csak butor,
10369  Lir|                  aggot, õrök, ebek nélkül,~Megölé: „hisz (ugymond) õ mit se
10370 Elbe|                neked adtam azt egészen,~Te megöléd e keveset,~Jövõmnek útjait
10371  Lir|                     Egyszer halok, egyszer megölelem.~Kértem, könyörögtem; kinevetett.~
10372  Lir|                 Megállnék úton-útfelen,~És megölelném mint barátom,~Ki találkoznék
10373 Elbe|                  mellemnek. Hát pedig~Csak megölelt, megcsókolt, jobbomat~Nyájas
10374 Elbe|                  Nem is szólt, de a hely’t megölelte Bélát,~Rá pedig a sereg
10375 Elbe|                    Azután a kemény sziklát megölelve -~Hazafájdalom szent csókját
10376 Elbe|                    mondta, hogy a számadót megölje,~Okos ember mégis érthetett
10377  Lir|              lelkembõl meritettem.~Ha majd megölnek a kapott sebek,~Maradjatok
10378 Elbe|                  sõt még én tovább megyek:~Megölném még a lelket is, hogy abban,~
10379  Lir|                   Ifjan szûzen~Csókolatlan~Megölötten.~Kit szerettem~S hiu szívvel~
10380 Elbe|              hallotta már.~„Eset”-je volt: megölt egy marquis-t.~Ilyesmi szájról
10381 Elbe|                hült helyén találva,~Akiket megöltek, vagy elfogtak nála.~Valami
10382 Elbe|               teljesen hasonló! -~Meghalt! Megölték... irigy istenek...~Mint
10383  Lir|                 nem elég ijesztõ a halott;~Megörökítik e rémalakot.~Hallgassa,
10384 Elbe|             csöndben, észrevétlen.~S ugyan megörül és tartja szerencsének,~
10385  Lir|                  királynak.~Az mosolyga, s megörült a~Jó tréfának.~„Mátyást -
10386  Lir|              keservesen...~Õ tán fölöttem, megörülve~Én? - sírdogálva magamon,~
10387 Elbe|             hangosan sikolta.~A beszélõt õ megösmeré szaváról,~Könnyü pillangóként
10388  Lir|               Hittem, hogy lesz idõ, midõn megösmersz~S helyet cserél bennünk
10389 Elbe|                 csapja meg a mennykõ!~Amit megohajtott, amit irigyelt õ,~Az a rendíthetlen,
10390 Elbe|                után hatszor ütött le.~Ernõ megolvasá, tünõdve,~Amint az erkély
10391  Lir|             örökkétartó idõ kohója~Mindent megolvaszt; a kínt, a gyönyört,~A menyországot,
10392 Elbe|            balzsamos lehének~Gyémántszivet megolvasztó kohóját...~Egy szóval széditõ
10393  Lir|               Mintha most is egyre folyna.~Megorgyilkolt szûz szemérem~Vére az ott,
10394 Elbe|                     72~Mit látva épen, tán megõrül,~Vagy újra vesztének rohan,~
10395  Lir|                 több: nem félni attól~Hogy megõrülhet - gondolattól?)~Eszébe jut
10396  Lir|                   Az igaz, hogy e kacajtól~Megõrülnénk annyiszor!~De hogy így se
10397  Lir|          Kétségbeejt a sötétség -~Rémeitõl megõrülsz, vagy~Elõbb megfojt a nehéz
10398  Lir|                  szeretett, szeretve volt,~Megõrzi létét egy mosolygás,~Mint
10399  Lir|            szinekben~Verõfényével a napot?~Megosztozik majd ég-föld rajtad,~És
10400 Elbe|                    együtt~Honfi-bánatunkat megosztva viseljük.~Hogy ha ütni fog
10401 Elbe|                  két hõs szakad el belõle,~Mégpedig jut egynek mit szenvedni
10402 Elbe|                       11~És egy ilyen nap, mégpediglen~Vakitó nyárközépi nap,~Melynek
10403  Lir|                  is.~És e szerint a kín is megpihen.~De hajh! minõ vigasztalás!
10404 Elbe|                   még elevenebben.~Kétszer megpihennek, meg-meg összemennek,~Látnivaló,
10405  Lir|                   az~Utcakõre a zászlóval.~Megpillantja ezen közben~Nagy Hunyadi
10406 Elbe|               talpa alól kirántotta.~Ahogy megpróbálta, vele egyet vágott,~Érezett
10407  Lir|                  nyár gyümölcse -~Tolvajok megrabolák?~Szeretlek... de van erõm
10408  Lir|                Vagy van ember, aki most is~Megrabolja a napot?...~És ha mégis,
10409  Lir|                    téged megcsaltak, engem megraboltak? -~Õk most téged szánnak,
10410  Lir|                   bokorban;~Lombtalan cser megraboltan,~Hajadonfõ néz az égre,~
10411 Elbe|             ébredett,~Hogy hajh! talán már megrabolva~A szûz vetésnek selyme,
10412 Elbe|                   szél.~Hát isten nevében! megrángatja jelül,~Hogy vigyázzanak,
10413  Lir|                  égõ virágra;~Keble áthül, megrázkódik...~Alig sejti, hogy mi érte;~
10414 Elbe|                     jobbomat~Nyájas dühvel megrázogatva, kért,~Legyünk mi eztán
10415  Lir|             Tudod-e hõs Sámson történetét?~Megrázta a ház fõoszlopait,~S oda
10416  Lir|                 világ sem áll örökké.~Majd megrázza sarkait, és~Összedönti,
10417 Elbe|               hallgatása~Szegény pomeránok megrémült hadának,~Kik egymásra is
10418  Lir|                fényesebben.~És a tó halkan megrengett;~Az ellágyult kõsziklából~
10419  Lir|                     elszáradnak;~Kõsziklák megrepedeznek~S mint az õrült hableányok~
10420  Lir|                 cigány azt a búsat, ízibe,~Megrepedhet szomoru nótád szive;~Amely
10421  Lir|                egyszerre~Elhallgat, mintha megrettenne,~Hogy megjelen a gondolat,~
10422 Elbe|                 meg, mi nagy vala munkája.~Megriad a lengyel hadak harsonája,~
10423 Elbe|             erdõkön.~Föl-fölcsörtetett egy megriadt vadállat,~S szelíd emberarcot
10424 Elbe|                  ragad, kiváltkép husétel,~Megrohad és ettõl lyukad a fog csontja,~
10425 Elbe|                    acélát,~Teljes erejével megrohanta Bélát.~Az súlyos csapásit
10426  Lir|                 száz felé kell ömölnie,~De megromlott honáruló nyelvektõl -~S
10427  Lir|                    volt bûnötök?~Egy nyelv megrontott egy nagy nemzetet~És a díj
10428  Lir|                   egyiké sem:~A szegénykét megrontották.~Hogy imádták, hogy szerették!~
10429 Elbe|            könyörögnek,~Addig-addig, Jankó megsajnálja õket.~Szinte röstelné, ha
10430  Lir|              kenyeret beléjük~Végre Mátyás megsajnálta.~A szépit kiválogatta,~Kikre
10431  Lir|                halva:~Kimerevült ifju arca~Megsápadva;~De a tudós követ úr még~
10432  Lir|                 semmi emlék ne jelezze,~Mi megsebezte egykoron.~Az ismeretlenség
10433  Lir|                     Azon egy telen át hogy megsemmisíte~Három skót sárkányt s két
10434  Lir|                    egyszer magát,~Nem szán megsemmisítni téged,~S nem osztja véled
10435  Lir|                   talán, ha lelkünk végkép~Megsemmisül, nyugtot talál...~Oh hogyha
10436  Lir|                 oly örömest halnék meg ott~Megsemmisülve mindörökre, hisz~Átélném
10437  Lir|                 tart még.~Gyáva fondor, ha megsérte,~Jó szót adjon, s ha baj
10438 Elbe|           Tökéletes fejetlenségbe ment át.~Megsértett büszkeségem lázadott föl,~
10439  Lir|                   áll a vásár; a zsivajban~Megsiketül a lelkiismeret.~A cég föloszlik;
10440 Elbe|                   is, amint kérve mondja:~„Megsirat - ne menj el - Magyarország
10441  Lir|                   fönn virrasztlak,~Nappal megsiratlak!~                                    (
10442  Lir|                      Leborulva, elfeledten~Megsiratni, hogy születtem!~ ~
10443  Lir|               felhõ megkönnyezte,~Fülemüle megsiratta,~Sötét erdõ elgyászolta...~ ~
10444  Lir|                      Amíg végre a jó isten~Megsokalta boldogságom;~S magához vett
10445  Lir|                    ne venne.~Magyar Balázs megsugá ezt~A királynak.~Az mosolyga,
10446  Lir|                    hõs testvérnek:~Éljen a megszabadító!~Olyan eget hasogató...~
10447  Lir|                   oltárodat,~Hadd harcolok megszaggatott, de~Becsületes zászlód alatt!...~
10448  Lir|                    A tömeg nevessen - akár megszakadjon! -~Megnyugtat, ha látom,
10449  Lir|                   Szív, mely remegsz, hogy megszakadsz,~Nyomorék, porban fetrengõ:~
10450  Lir|                  szembe áll, hemperg, majd megszalad,~Pofozkodik a hím az ágy
10451  Lir|                    sötétségtõl,~Hét ország megszaladt szemtelenségétõl;~Hát ily
10452 Elbe|                örök világossághoz,”~S hogy megszalasszuk az idõt, „zsinórba”~Beszéltük
10453  Lir|          ismerõseim...~Mégis most mindjárt megszalasztanak,~El innen, el! - Ez az bizonyosan,~
10454  Lir|                       Csillagok-, napoknak~Megszámlálhatlan tündöklõ raját,~Amint az
10455 Elbe|                    e napnak milliom sugára~Megszámolhatatlan elhat a világra:~Bélának
10456 Elbe|             gondolatok~Mint a nap sugári - megszámolhatlanok.~Egy az isten, aki mindenütt
10457  Lir|              Ajándékot is adunk.~S annyira megszánjuk õket,~Hogy újra fölneveljük,~
10458  Lir|                 földön mennyet éltek,~Mint megszedett virágra méhek,~E földre
10459 Elbe|                    E házias, családias kép~Megszéditette a mamát.~Ez maga a szent
10460  Lir|                 Koronátlan helytartóul.~De megszegtem esküvésem,~Mert hazámat
10461 Elbe|              egykedvüen, közönnyel:~Poklot megszégyenítõ kárörömmel~Szemléltem a
10462  Lir|                névtelen hõsök csatazajától~Megszégyenülve, álmélkodva néztek~Köröskörül
10463  Lir|                 nem szerettetni -~Egy maga megszenved akkor,~Bujdosván szünetlen,
10464  Lir|             mondásért milyen sok~Jó magyar megszenvedett!~Majd ezt rendre elbeszéli~
10465  Lir|                   dal szólt az~Egyik ágon;~Megszerette azt az ágat,~S válasz helyett~
10466 Elbe|               hallottam, csak az elsõ ezer~Megszerzése nehéz, ha megvan ez egyszer,~
10467 Elbe|                  igen vagy fürge...~Avvagy megszökött-e már a szerencsétlen,~Vagy
10468  Lir|                 minõ vigasztalás! Megunni,~Megszokni a pokol tüzét! A kínt,~Melybõl
10469 Elbe|                 közt nem nagy a különbség.~Megszokott már nála s otthonos a bánat,~
10470  Lir|             gyötrelemmé, - s fájdalom,~Mit megszokottá, kéjjé nem tehet,~S annál
10471 Elbe|                  És ha kelleténél korábban megszokta,~Nem lesz orvossága az öreg
10472  Lir|                  róluk nektek,~Akik szinte megszoktátok~Tartani az õ hiröket~Mesének,
10473 Elbe|               Hanem amint ránéz, mozdul és megszólal:~„Jaj, ha tán értem jösz,
10474  Lir|                  Nagy fekete vas hegyekbõl~Megszólalnak láthatatlan,~Föld alatti
10475  Lir|               dermesztõ a csönd.~És mintha megszólamlanék az isten,~És hallanék fohászt,
10476  Lir|                    magyarosra~Sütve - majd megszólamlottak...~De amilyen világa volt~
10477 Elbe|                  Noj’ szen megmutatja hogy megszolgál érte,~Nekiered, fogy a sivatag
10478  Lir|                  nem hiába:~Sovány ebédjét megszolgálta,~Amelyhöz épen most beintik;~
10479 Elbe|                 séta-ménen, bárha ezzel is~Megszolgáltatja jól az abrakot.~A pillanat
10480 Elbe|                   öreg és leszállott,~Hogy megszorongassa a meglazult hámot,~Azután
10481  Lir|                   Úgy a takácsnak adta át.~Megszõtte az vászonnak, õ meg~Forgatva
10482  Lir|                   semmi,~Csak ami nem bírt megszületni.~Üdvözitõ csók, mely elcsattan,~
10483  Lir|                    honáruló nyelvektõl -~S megszûnt dobogni a nemzet szive...~                      *~
10484  Lir|                   A nép, amelyért vérezél,~Megtagadá önnönmagát.~Nem hordja már
10485  Lir|              tulajdonait~Kifajult lélekkel megtagadád;~De gyilkoló, vészes szokásait~
10486  Lir|                  ti vagytok az.~A multakat megtagadjátok~A jelen örömeiért.~Ez a
10487 Elbe|             távozott, a~Természet õsanyját megtagadó -~Aranybálványimádó, csenevész~
10488  Lir|              tiporják.~Õs címered, szineid megtagadva,~Nem a magad nevével indulsz
10489 Elbe|                 mégis tûz lövell szemébõl,~Megtakarított fény még jobb idejébõl.~
10490  Lir|           Napkeletre, háromszáz mérföldön,~Megtalálják végre~A legszebb virágot,~
10491  Lir|            semmitérõbb, mi fölöslegesb,~És megtalálod: egy leharapott~Megtépett
10492 Elbe|                 Embert kerestem én, és azt megtaláltam.”~Álmélkodva hallja, látja
10493  Lir|                 tanitva - ki most~Szabadon megtámadott. -~A magyarok istenére~Aki
10494 Elbe|                  az egészség drága,~Jó, ha megtanulja, mi van ártalmára.~Italnak
10495 Elbe|                  csak versbe szedtem, hogy megtanuljátok.~Mert igaz egy szálig, mint
10496  Lir|                   Világbölcsek és tudósok;~Megtanulni, megkönnyezni,~Hogy mi hát
10497  Lir|                jött fel a ránc,~Azok aztán megtanulták,~Mi a magyar három a tánc.~
10498  Lir|                jutalom.~És a világ? - Majd megtapsol,~Koszorut ad - ottan ahol~
10499  Lir|                 Elhamvaszt miattad a vágy,~Megtébolyít a titok,~Mit nem bírok már
10500  Lir|                 Miként e tisztes agg anya,~Megtegyem azt, mit tennem kellend,~
10501  Lir|             Mindezeket megnézni „chic”,~De megteheti mindegyik,~Kinél sok a pénz,
10502  Lir|             mindenik.~A táncterem sántával megtelik.~S van, aki, hogy legyen
10503 Elbe|                  király vagy nem király -,~Megtenni azt módjában áll?~            
10504  Lir|                 megtalálod: egy leharapott~Megtépett róka- vagy csak nyulfarok!~
10505 Elbe|                   tervei feledésbe mennek.~Megtér önmagának jobb ösmeretére,~
10506  Lir|               Lehet-e szûzzé újra az ajak,~Megtér-e vissza az a pillanat,~Mi
10507  Lir|            Eltévedett birkája te!~Csakhogy megtérél valahára,~Eredj az isten
10508  Lir|                    Mint a szív az, melyben megterem.~Szívnek, melyet bánt e
10509 Elbe|              embernél, úgy, ahogy az isten~Megteremti, szívesb, türelmesebb nincsen.~
10510 Elbe|              jöttök békét kunyorálva?~Ám a megtérésnek szivembõl örvendek,~De föltétlenül
10511  Lir|              hõseit.~És mire a szép tavasz megtermé~A koszorút gyõztes homlokára,~
10512  Lir|                  ég, penészes rög helyett!~Megtérni egyenest, egyszerre abba,~
10513 Elbe|                 járnak.~Harcok gyõzödelmes megtérõ fiának~Koszorút, bokrétát
10514 Elbe|                 szenvedne, mint~Bûnbánatos megtért vezeklõ,~Böjtöt, sanyart,
10515  Lir|               tudom, hallod-e: itt vagyok, megtértem!~E világ - hiuság örök csatatére! -~
10516 Elbe|                 nekem, haj! nagyon sok.~Ha megteszed, hát még én leszek adósod.~
10517 Elbe|                      Ha én meg nem teszem, megteszi, tudom, más.”~Nincs semerre
10518 Elbe|                   nevezve, aki nem követi.~Megteszik, mitõl a józan ész föllázad,~
10519  Lir|                   tudja hánynak!~De nagyon megtetszvén az új magyar mátka,~Kár
10520  Lir|                     adósod.~Mi tõlem telt, megtettem érted.~És te nekem nem adtál
10521 Elbe|                   az elsõ lépés lenne most megtéve!~Társainak ugyis nagy a
10522 Elbe|                 mindezekrõl szólanom~Nekem megtiltja a szalón!~            64~
10523 Elbe|                    felhõit mutatja.~Mert õ megtiltotta szivének, hogy fájjon;~Szeresen,
10524  Lir|                    meglakolni,~A gonosztól megtisztulni.~Hajh, csak jõne, jõne már
10525  Lir|                Isten jósága, nagy kegyelme~Megtölte minden kis zugot:~A temetõfüvek
10526  Lir|                   csókkal, tejjel, mézzel,~Megtöltve csordultig, hiven,~Az igaznak
10527 Elbe|               fájdalma;~Makacs szellemének megtörik rugalma.~És a természeti
10528  Lir|                    egy igaz nemes kebelnek~Megtört szerelmébõl fakadt~Öngyilkos
10529  Lir|               Talál szokatlan kellemet,~És megtörténik a hallatlan,~Jóságos ég!
10530 Elbe|               tünõdtek, mig a csöndességet~Megtörvén egy éltes bajnok igy beszéllett:~„
10531  Lir|              klasszikust, ameddig meztelen~Megtoldva azzal még, hogy eleven;~
10532  Lir|                nektek! a gyalázat kevés...~Megtorlásul vér fog patakzani!...~És
10533  Lir|                 helyett.~Hol a pokol, mely megtorolja~E százados gazságokat?~Oh,
10534  Lir|               közel van végre a kor,~Midõn megtudja a világ,~Hogy legvadabb
10535 Elbe|            szerelmet nyer-e utóljára,~Majd megtudjuk azt is, várjunk csak sorára.~
10536  Lir|              haragos égnek mennyköve,~Mely megüsse az ily gyalázatot?~Mennykõ,
10537  Lir|                    és látványosság.~Villám megüt egy gyereket.~Hol benne
10538  Lir|                    oly erõs, hogy~A nappal megütközik,~S ha legyõzi, soha többé~
10539 Elbe|                     No de azért nincs mért megütközni benne,~Ez öröktõl fogva
10540  Lir|                   minden,~Jólesik bánkódva megütnöm mellemet.~Panasszal, kínokkal
10541 Elbe|              mennydörgés sem lehetne mása;~Megüzi a nyári felleget az égen,~
10542  Lir|                 mig ez a világ világ lesz,~Megújul benne a tavasz,~Emberkebelben
10543  Lir|                 Kit örök ifju hajnal képe,~Megújulás bibor mezébe~Öltözködõ vidám
10544  Lir|                  egész világ...~Te elhaló, megújuló sohaj,~Nagy az bizonnyal,
10545  Lir|                    hajh! minõ vigasztalás! Megunni,~Megszokni a pokol tüzét!
10546  Lir|              szeretnek úgy soha,~Mint ahol megúnt testvéred~Él, a gyászos
10547  Lir|                    is lehet nélkületek,~Ha megunva a járom.~Ám a dolog fordítva
10548 Elbe|                  az ész - ha rád veti,~Úgy megvadulsz, mint egy szilaj mén,~Fülét
10549  Lir|                  Hosszasan a fényes napra?~Megvakulok így hát én is~Egy pár percre,
10550  Lir|             nézzétek!...~- Vagy a sötétben megvakultatok?~Hát aki lát, remél, hát
10551  Lir|                panaszoltok?~Bûnötök volt - megvalljátok -,~Bûnötök: gonosz, de édes;~
10552 Elbe|                   82~Szegény, szegény fiú, megvallom,~Bár nem kicsinylem vétkedet,~
10553 Elbe|                   álla.~Kivált pedig mikor megvallotta Béla,~Hogy az Árpádháznak
10554  Lir|                 igaz minden.~Haj! a szerep megvalósul,~„Hallja hálátlan fiúktul:~
10555  Lir|                    Ha majd a földi élettõl megváltam,~Imába, dalba foglalt szerelem~
10556  Lir|             koporsóba~Magát az istent, aki megváltotta.~Gyógyíthatatlan, rögzött
10557  Lir|                   legyen hát panasza, hogy~Megvárattam:~Jöjjön a bölcs férfiu e~
10558  Lir|                   Forgatva tûjét, ollaját,~Megvarrta szépen önkezével~A tisztes
10559 Elbe|                  ennek Jankó. - „Engem itt megvártok.”~- „Ha nem, érjen minket
10560  Lir|                    titkon szivetek.~Ah, ha megvásárolhatnátok!~De mind hiába, nem lehet.~
10561  Lir|                   gondolék,~Hisz már az is megvásároltatott!...~Vagy a napok és csillagok