Rész,  Fej.

13065 Elbe|           Elgondolhadd azt is: ha egymásra rontunk,~Egész álló nap tán vért
13066 Elbe|                paripákat.~És míg harapásuk ropogása mellett~Föl-fölpillogatva
13067 Elbe|                   tövét hasogatja,~Szörnyû ropogásuk veri a levegõt,~És az jajgatással
13068  Lir|                   Válogatva legelészett,~S ropogott elõtte a fû,~Mintha lánggal
13069 Elbe|                 Jankó rá eresztett,~Rágja, ropogtatja, mint a sós perecet.~Fürge,
13070  Lir|                 csalóka látszat, árnyék,~A roppant tömeg tehetetlen,~A lég,
13071  Lir|            éléskamara,~Hol vitézek kardját rosda foga marja.~A helyett most
13072 Elbe|            természeti nagyszerû látványra,~Roskad vágyainak üres fellegvára.~
13073 Elbe|            Elmélkedésének ez a foglalatja,~Roskadozó hitét talpra állogatja.~
13074  Lir|                    nagyot változott azóta,~Roskadozott, vénült... a jó isten tudja.~
13075  Lir|                dicsõn,~Sem halni nem tud a roskadt öreg!~Oh, ne ragyogna csak
13076 Elbe|                    miként magam - a jó- és rossz-tudás~Fájának ernyõ ágait, melyek~
13077 Elbe|                    nagyobbak,~Kik a jóban, rosszban erõsebbek voltak.~Nohát
13078 Elbe|                 baj se késni, se várni. -~„Rosszkor jött biz e most” - a fejét
13079  Lir|           szemfedõt,~Azalatt így szólván: „Rosszul látok, öreg,~Szólj hát,
13080  Lir|                  változandóság.~Jó helyébe roszabb, rosz helyébe jó hág.~Elenyésznek
13081  Lir|                   a föld szinén!~Ti jóban, roszban hû barátok,~A koplalásban
13082 Elbe|                    bátorságra kap.~Taplóvá rothadt cserfa törzse~Holdfényben
13083 Elbe|                  mamáé szigorú;~A korosabb roué-k szemébe~A fürt azonnal savanyú.~
13084 Elbe|                 legnagyobb mértékben~Szíve rovására küzd az elsõségen.~Mint
13085 Elbe|         mindannyiszor~Karján az elõvágások rovását~Növelve egy ujabbal. A segédek~
13086  Lir|                                            Rozamunda~                 I~Szemedbõl
13087  Lir|                 hozzád!”~                *~Rozgony véres mezejének~Oly szomorún
13088  Lir|      Megvigasztalódnak és remélnek.~A szûz rózsabimbókkal enyelgõ~Csapongó könnyelmü
13089  Lir|                    mindenre gondja van.~Ki rózsabimbót, szép lányt alkot,~Nem lehet
13090  Lir|         Pásztortüzednek, hõ barátság,~Szép rózsafádnak, szerelem,~Csak töviseit,
13091  Lir|                    alig hallom;~A szememre rózsafelhõ szállott,~Elfeledtem az
13092  Lir|                 szép királyfi,~Kinek ágyát rózsakelyhek~S líliomokból vetették;~
13093  Lir|           Találkozol egy gyermekarccal,~Ki rózsaláncot vet nyakadba,~Bár láthatatlant,
13094  Lir|                   Szerelem;~      ”Szivem, rózsám,~      Mulass még~      
13095  Lir|                abba hiba is;~Folt a napon, rózsán tövis.~- Tebenned én nem
13096  Lir|             Orcáimra húst kötöztem,~Tépett rózsapárnán háltam.~,Mi atyánk’-ot elfeledtem.~
13097 Elbe|                igérve.~- Már közelgetett a rózsaszinü hajnal~Földre kapaszkodva
13098  Lir|                    Mint az égõ lobogó láng~Rózsaszínü zászló hirdet~Nagy örömöt,
13099 Elbe|            sugarának bûbájai vannak.~Piros rózsát fest a fekete felhõre,~Azon
13100 Elbe|                   Szava betûin fogja õt.~A rózsaujjak csókostyája~Belépti jegy
13101  Lir|                   arra.~Aprózza a hasábot, rõzsét,~De nem soká tart a dicsõség -~
13102  Lir|                   is már a gerendák.~Biz e rozzant föld még szétmállik,~Mint
13103 Elbe|             engedelmet sem kér~Ez ügyetlen rüpõk!” - „Ohó!~Ám lássuk, hol
13104 Elbe|                közel érve fölkacag.~Nagyot rug a rém oldalába,~Az úr is
13105 Elbe|                Makacs szellemének megtörik rugalma.~És a természeti nagyszerû
13106  Lir|          meghányom-vetem,~Még csillagot is rugatok vele,~A nagy nap mellett
13107 Elbe|                nyomás a ravaszra,~S meg se rugja magát az a vén orgazda.~
13108  Lir|               jobbra, balra;~Hogy a bagoly rugná széjjel -~Hej, itt az is
13109 Elbe|                   hogy szörnyen be is volt rugódva.~De hát hogy lehet most
13110 Elbe|                   csak szédítõ volt hosszu ruhaaljban,~Borzasan, mezitláb már
13111 Elbe|                 kisírt szeme égett.~Fekete ruhában, mint a sötét éjjel,~Mint
13112 Elbe|                    úgy dagadozik ki a szûk ruhából.~Megölelni mindjárt nagy
13113 Elbe|                 lehet gyapjuból csináltasd ruhádat,~Melyen az izzadság mihamar
13114  Lir|                    vetkõztetnek,~Osztoznak ruháidon.~„Ez az enyim, ez a tied”~
13115 Elbe|                 Minden parányi ízük lázit;~Ruhájuk élõlénnyé válik,~És suttog
13116 Elbe|                Foltot varrogatna a rongyos ruhára~Ottan akad ám egy szép juhászbojtárra.~
13117  Lir|               szabad már,~Csipetnyi szerb, rumán, az lesz a bolgár,~S szokás
13118  Lir|             lakosságot.~Babonás iszonyt és runákat kiirta;~A nagy Caesarról
13119 Elbe|                untat,~Adná is olykor már a rútat.~S mert vérmes: önhitt,
13120  Lir|                  isten hirével,~És ne félj rúttól, gonosztól:~Mert hatalma
13121 Elbe|                 isten épen engem ostoroz -~Sajátkezûleg? kérdezém vonagló~Szerelmi
13122  Lir|             sincsen~Mindabból, ami elmuló;~Sajátod e véges határban~Nincs egy
13123  Lir|                       Hogy csak egy maradt sajátom:~Mit el nem vehet - halálom!~
13124 Elbe|                   kép?~A gõzösön, veszendõ sajkán,~Ott az anya, itt Leon’
13125 Elbe|                    pénz fölvet, akiket nem sajnál:~Ha itt a fej, minek kezdje
13126  Lir|                   megveszi Mátyás szivét~A sajnálat.~„Eredj vissza az uradhoz”,~
13127 Elbe|                       Noha majd meg inkább sajnálkozni látszott:~Soha, soha, ilyen
13128 Elbe|                  Önérzetem); kimaradásomon~Sajnálkozó - szellemdús társaságom~
13129 Elbe|                  Hogy megmentett; csak azt sajnálnám,~Ha e miatt - de nem hiszem,~
13130 Elbe|                  sem lehet~Okod kimélni és sajnálni õt...”~Igy õ, a kedves hadnagy,
13131  Lir|                 mitõl majd~Megválni igazán sajnálok.~Szép a leány; a szûznek
13132  Lir|               voltaképen~Mindannyitok merõ salak...~A napnak átlopott sugára~
13133  Lir|                    a felhõk.~Örök a léte a salaknak,~Elmulandók csupán az élõk?~
13134  Lir|             tengeren kigyúlt hajón.~Mint a salétromos rakéta,~Mely égbe vágyva,
13135  Lir|                 férges almafa,~Tudod-e hõs Sámson történetét?~Megrázta a ház
13136  Lir|                  hol vakarja.~Harcra hítta sáncaikból,~De azok oda se néztek -~-
13137  Lir|                    mertük bevenni~Azokat a sáncokat.~Jó mulatóhelyünk volt az~
13138 Elbe|                  az álszemérmes törvény,~E sanda csõsz elõl, ki ily esetben~
13139  Lir|              gondolattól?)~Eszébe jut Nagy Sándor. A hiú!~És elmerülve mélyen,
13140  Lir|                   kútnál~      Radicsevics Sándortól.~      Szerb eredetibõl~
13141  Lir|               angazsál, szanál, -~Nüansza, sansza van, trafál,~Argumentál,
13142  Lir|                    te hûséges könnyelmüség~Sántaságom famankója.~Mit hazudozol
13143  Lir|                 vesz mindenik.~A táncterem sántával megtelik.~S van, aki, hogy
13144  Lir|                      Ember, jó barát,~Mért sanyargod e rideg hazát?~Mért kerülnöd
13145 Elbe|                Erdõs, vadon bércek között,~Sanyarra jó korán tanítva,~Pásztorcsalád
13146  Lir|                embernek, gyarló halandónak~Sarától magok az istenek sem óvnak!~
13147  Lir|                    Mikor már õk, a nagyok, sárba dobták,~S vészkiáltásaikkal
13148  Lir|               fényetek intésit~Én e lomha, sárban el nem tántorodtam:~Nem
13149 Elbe|                  Hogy az Árpádháznak tõrül sarjadéka...~Ezt azonban titkul tartani
13150 Elbe|                 egynek mit szenvedni tõle.~Sarkai kihullott buzogányszögekkel~
13151  Lir|                  áll örökké.~Majd megrázza sarkait, és~Összedönti, újat épít~
13152 Elbe|                     Valamikor harci zászló sarkán lógga.~„Mi a neved és a
13153  Lir|                           Ballada)~Csörg a sarkantyú javában~A királyi palotában;~
13154 Elbe|             simogatva,~Csiklandós hónalját sarkantyuba kapja,~Kérve kéri: „hej
13155 Elbe|                    kényes paripádra,~Arany sarkantyúdat vágva oldalába...~S kielégítetlen
13156 Elbe|                  Megcsördítve vidám, dalos sarkantyuját,~Gondtalan lélekkel bajtársára
13157 Elbe|                    veszett el miatta.~Mert sarkantyujával homlokát találta:~Taraja
13158  Lir|                   Piros az én szûröm ujja,~Sarkantyúm pöng - hejje-hujja!~Akinek
13159 Elbe|                  ezüstös fokosát pörgetve,~Sarkantyus bokáját össze-összeverve,~
13160  Lir|                 Záporban egy lovag közelg,~Sarkantyút ad lovának.~Merengés közt
13161  Lir|                  Száguldoznak~Jobbra-balra sarkantyúzott~Csatalovak;~Mintha lenn
13162  Lir|           óperenciára,~Ráülnék ott a világ sarkára;~Rá se gondolnék a galambomra,~
13163  Lir|                 szóla.~Szerte áradt a fény sarki forgójáról,~Pusztultak a
13164 Elbe|                talán?~„A Váci utcán, hol a sarkon,~Mint jelfa keresztúti parton,~
13165  Lir|                 szerelemnek.~A pipiskék, a sármányok~Az utakon egybekelnek.~A
13166  Lir|                    a nap a tóba,~Ha ronda, sáros a szine?~Mit ér a vaknak
13167  Lir|              Könnyen földülhetne;~Nem jó a sártestet~Magasra fölvinni,~Benne
13168 Elbe|              nyárba, betolakodik,~S kérges saruival tiporja össze~Annak virággal
13169  Lir|                     tündérek tanyája,~Éhes sáskarajtól tõbül mind kivájva...~Szív
13170 Elbe|                erre~Ostoba juhnyájnak irtó sáskaserge.~Mikor ide ére Béla herceg,
13171 Elbe|                  mér maradni épen;~Keresed sasként a mennyköves felhõket,~Hogy
13172  Lir|                    levágják,~Mintha szabad sasnak tépdelnék ki szárnyát.~Fösvényül
13173  Lir|          nagyravágyó és kevély valál;~Hisz sasod a völgy ibolyáinak~Bokraihoz
13174 Elbe|                   hatéves kis csodapásztor~Sasokkal összeütközött,~Midõn azok
13175  Lir|                képe jelenemnek?~- Képzelet sasszárnya, vígy el engem~Vadonába
13176 Elbe|                  öreg úrhoz Béla herceg.~- Sasszeme fölpislog az öregnek, kajla~
13177  Lir|                   bogár, halhatlanok.~- Ah sátáni testben megátkozott lélek!~
13178 Elbe|                  hogy Izidóra angyalarccal~Sátánkodott, incselkedett velem;~Elõszedé
13179 Elbe|                   Egy sugarat küldött Béla sátorába,~Hogy fölkeltse hõsét -
13180 Elbe|                   harcoltak apáid.~Fölvont sátorában - mint a had bírája,~Méltósággal
13181 Elbe|                    most fegyverkészen kijõ sátorából,~És a lengyeleknek táborába
13182 Elbe|                    föl a sirbul!~Háromezer sátoralja magyar ember~Nem fér el
13183 Elbe|               dörög-e? -~Minden ember, aki sátorán kül álla~S kacajában torzult
13184  Lir|            Nadrágszíj, csáti bot, cigányok sátra,~Nemesség bibliája: ferbli
13185 Elbe|               látszott.~Béla is már készen sátrából kilépett,~Láta mindent,
13186  Lir|                    törvényért.~Majd a hadi sátrak alatt~Együtt áldomásozunk,~
13187 Elbe|                    Ütötte volna föl vezéri sátrát~A világeseményeket vezényelõ~
13188  Lir|                   lehet kimondhatatlan.~De savanyu fürt, ha a róka~Szegény
13189  Lir|              érdemjellel,~Mellen égõ piros sebbel.~Egyszer átrohan az egyik~
13190  Lir|                jajveszékelt,~Úgy rohant el sebbel-lobbal,~Mintha város égne távol~
13191 Elbe|                    Hogy a fele elhullt, ki sebben, ki holtan,~Aki megmaradt,
13192  Lir|              Egyszerre vérzik bár tizenkét sebbõl,~Jaj annak, akit õ letenyerel.~
13193  Lir|                    térrõl térre;~Vére közé sebeibûl~Szép leányok könnye vegyül...~
13194  Lir|                 éltetõ lak!~Adj írt a mult sebeinek,~Szebb reményt a rút jelennek,~
13195  Lir|                 vérünk tava,~Sugári összes sebeink;~Hadd mondják el testvéreink:~
13196  Lir|               csaholnának,~Mire a vadállat~Sebeivel nekiront a~Legsûrûbb magánynak.~
13197 Elbe|              kegyetlen,~Gyönyörködõ a vert sebekben?~Szivének ostor kéne - bár~
13198 Elbe|                  az valóban,~Melynek ütött sebén édes fájdalom van;~Fonva
13199 Elbe|                   ha az ember meggondolja,~Sebesebb volt, mint a leggyorsabb
13200 Elbe|                    jobb idejébõl.~Arca egy sebháló. Mint még álló oszlop~Õs
13201  Lir|                  sugára...~Ott, csak ott a sebhegesztõ béke.~Boltozatos, titkos
13202 Elbe|               Vonagló ajkaimmal csókolám~A sebnek vélt jelet, midõn alig hogy
13203  Lir|                 nyitva álló~Be nem forradt sebre száll:~Mosolyod úgy fájna
13204  Lir|               betölti borzalommal;~Elméje, sebtelt szíve fájdul.~És könnye
13205 Elbe|              kitalálva a veszély mivoltát,~Sebtibe lováról fa mellé ugort át,~
13206  Lir|                  értetõdik.~De éhesen bár, sebtiben~Kell dönteni, ki ül elõl
13207 Elbe|                      Ily eset miatt!”~Ernõ segédeit fogadja~À la Mencsikoff,
13208 Elbe|             rovását~Növelve egy ujabbal. A segédek~Megálljt kiáltva közbe vágtak
13209 Elbe|                svájci~Határra. Hozz kemény segédeket...”~ ~                 IV~
13210 Elbe|                   oly igen kevesnek.~„Jõjj segedelmemre - te iszonyú szellem,~Most
13211 Elbe|                   végre is~Valamely idegen segéderõ~Külsõ hatalmi beavatkozás~
13212 Elbe|                   És az ezerszemü vigyázat segédje.~És miként a néma zord fekete
13213  Lir|                     Tovább, jobb hitre nem segél.~Mert semmi sem tökélyes
13214  Lir|                  özvegy, árva~Hívogatná õt segélyre.~Nagy elmérgült szenvedés,
13215 Elbe|                 szellem.~Sok esetben mégis segit a tudomány,~De nem a világot
13216  Lir|                   bolgár,~S szokás szerint segited is majd õket,~Nem nézve,
13217 Elbe|                  idõ, nagy messzeség~Talán segíthet rajta még.~            56~
13218 Elbe|                     látom;~Én most már nem segíthetek...~Eszeveszett! úgy kell
13219 Elbe|                 akarta,~Nem én vagyok, aki segíthetne rajta;~Hanem majdha egykor -
13220 Elbe|                szép leány.~És itt jön õ... Segíts, Apolló!~Szeme bogár, a
13221  Lir|                                            Segitség”~Mit a szegénynek a dúsgazdagok~
13222  Lir|               Haragosan dörög rám az ég,~S segítségem nincsen embernél.~Kárhozottak
13223  Lir|                    a vár bástyáján,~Mintha segitségre hína,~Hébehóba egyet vágván...~
13224 Elbe|               vénül,~Elkelne a hülõ vérnek segitségül.~De a legjobb gyógyszer,
13225  Lir|          Páratlanul, rokontalan, egyetlen,~Segítve még mást, soha senki téged -~
13226 Elbe|                   Kétségbeejti borzadálya,~Sejdítve Ernõ szándokát.~A rémületnek
13227  Lir|                  és a lelkem~Ring egy méla sejtelemben:~Hátha minden e világon,~
13228  Lir|                    sohajja,~Melyet egy bús sejtelemtõl~Bántva, sohajtott el Anna?...~
13229  Lir|                   felhõk közül~Ûzve gonosz sejtelemtül~Integetve, esdekelve~Rémült
13230 Elbe|               fojtogatja csókba~Ernõ e bal sejtelmeket.~„Hisz nem is éden az” suttogja,~„
13231 Elbe|                 könnyed,~Felköltené a jobb sejtelmet,~Hogy tréfa, „próba” az
13232 Elbe|               tekintem,~A megmentõé... Nem sejtém ugyan,~Midõn leírtam, hogy
13233  Lir|            Illatosabb lesz a virág.~S csak sejtenek majd téged abban,~Midõn
13234  Lir|                     S merengve, ringva bús sejtésen,~Gondolsz magast, érezve
13235  Lir|                 mondhatnak el szavak,~Csak sejtnek milliók...~Vagy ám ha mégysz -
13236  Lir|                     De hát e jámborok hogy sejtsék~Azt a csodát, õrült szerencsét,~
13237  Lir|                  egyre hat.~Maga, a rossz, selejtes földben,~Kiirthatlan, mint
13238  Lir|                    Ez neki mind hiába van.~Selyem, biborfény jól mutatja~Hatalmas,
13239  Lir|                    ott a pázsitos ligetben~Selyem-bársonyból a füszál?~Való-e, hogy tündérek
13240 Elbe|                Bejárja, nézi Ernõ karján~A selyembársony termeket.~A kertet, majd
13241 Elbe|                 itt föl-alá, hiába,~Suhogó selyembe, bársonyos szobába;~Fuvalkodva
13242 Elbe|                    S szárnyai szétválnak a selyemfüggönynek,~S azon át még egyszer rövid
13243 Elbe|                 élete;~Föloszlik és mint a selyemgubó~Új keverékbe tömörül s szintén~
13244  Lir|                          Hideg a fû,~      Selyemlágy,~      Harmatos;~      Minden
13245 Elbe|                   sok üres szobákon.~Végre selyemszárnyas függöny-ajtó mellett~Csöndesen
13246 Elbe|                 megrabolva~A szûz vetésnek selyme, fodra!~S durrogva messzirõl,
13247 Elbe|                     Arany sarkantyúja zöld selymén a gyepnek,~Mint a messzirõl
13248 Elbe|               maine est sans limites, que, semblable~à la nature, elle peut violer
13249 Elbe|                  hívebb és nemesebb lelkû,~Semhogy - mint galádul koholt gyanu
13250 Elbe|               ártalmára.~Italnak legjobb a semleges hideg víz,~Ha utad valamely
13251  Lir|                     istenibb:~Tünékenyebb, semmibb a szélnél,~Mely elhal, alig
13252 Elbe|                   szóra?~Számra és erõre - semmiben sem enged~Bármibe kerülne -
13253  Lir|                    Egy ember, akinek nincs semmije,~És mindazáltal semmi vágya
13254  Lir|                  sem igaz...~Hiába mondom: semmik vagytok~Hírfény, dicsõség,
13255 Elbe|                  él-hal érte már - ohó!~Ez semmikép se volna jó.~            
13256  Lir|            tagadhatatlan,~Nem kényeztettél semmiképen.~Azért ki még se fogtál
13257  Lir|             Elgondolom, döbbenve érzem,~Mi semmiség, parány vagyok!~E ragyogó
13258  Lir|                   a másik égen,~Töméntelen semmiségen,~Valamikor hajdanában,~Mátyás
13259  Lir|                    legvastagabb zûrt,~Néma semmiséget, sûrû~Siket éjt, magányt
13260  Lir|                    messze téved~Kék ürén a semmiségnek.~Földi élet, hol a réved?~
13261  Lir|                    mind beteljesült, mind!~Semmisem hibázott.~Jött a babkár
13262  Lir|                 tartónak kell lennie.~Mint semmisíthetné meg önmagát?~Mi végtelen,
13263  Lir|                    itt:~Hogy többé meg nem semmisülhetek.~Örök s végetlen e habarc
13264  Lir|                    lét maga: unalom!)~Hadd semmisülnék én meg egyedül,~Végkép,
13265  Lir|                  magamon,~Hogy elveszítve, semmisülve~Örökre a paradicsom...~Mert
13266  Lir|                 Miért! Hát csak keresd,~Mi semmitérõbb, mi fölöslegesb,~És megtalálod:
13267 Elbe|                halál van túl rajta.~Mely a semmivé-lét nagy tengerébe vész,~S mely
13268 Elbe|                 Bár csak annyi...~És vajha semmivel se több!~De hátha majd ki
13269  Lir|                   Legyen bármi a halálban,~Semmivélét avvagy álom:~A halált nem,
13270  Lir|                    régen elfelejtett,~Hogy senkire - ha együtt tart -~Nem szorul
13271 Elbe|                    szórta sûrüen~Magábul a seprõt, sarat, sokáig;~Míg végre
13272  Lir|                   veszedelemtõl~A sinlõdve serdült árvát.~Ez oly elszánt vakmerõ
13273 Elbe|                  mondhatom bizonnyal,~Hogy serege, népe meghódol azonnal.~
13274  Lir|            Elmegyek a csatatérre~Az igazak seregébe;~Meglehet, hogy újra halok,~-
13275 Elbe|               sátorához,~Rövid imát mondva seregek urához,~Ki imáját talán
13276  Lir|                  Majd emerre, majd amarra,~Seregét úgy megcsipkedték,~Azt se
13277 Elbe|                   korán,~Követve „bolygók” seregétõl~Fõvárosunk aequatorán -~
13278 Elbe|                    ügyünket fontoljuk,~Nem sereggel, csak egy vezérrel van dolgunk.~
13279 Elbe|                áteresztett~Fenevad-állatok sereglete,~Egymást tiporja össze,
13280 Elbe|                  magad, és ha õt levágtad,~Seregünk és népünk hódol koronádnak,~
13281  Lir|                   a kerék.~Haladunk vígan, serényen.~Fut mögöttem a vidék.~Ringatózom
13282 Elbe|                   Vitézek maradtak bortölt serlegekkel.~Ittak - legelõször persze
13283  Lir|                    rád nehezül,~Egyre csak sért, gyötör téged,~Hogy ha neki
13284  Lir|               törvényeket,~Miket szeszélye sérteget.~Igen, ha csöndes völgy
13285  Lir|              valaki szabadságát~Meg akarja sérteni,~A multakra emlékezik, -~
13286  Lir|               magad - megalázva!~Feledd el sértésem, törd nemes szivedbe,~Nem
13287 Elbe|                    oroszlán jósolt,~Hogy õ sérthetlen, de csak elül, nem hátul,~
13288 Elbe|                mint e hölgy~Reám. Fölségét sérti, hogy merem~Szeretni õt -
13289 Elbe|                 hiusága,~Most már szerelme sértve - és,~Bár fájt elõbb a tiszta
13290 Elbe|                Ájuldoz anyja oldalán,~„Egy séta a Margitszigetre,~Az üde
13291 Elbe|          kevesebbet lovagolna váltón,~Mint séta-ménen, bárha ezzel is~Megszolgáltatja
13292 Elbe|                   nyári délután,~Egy parti sétaerdõ fái közt~Találkozánk még
13293 Elbe|                  mulatság a polgárnak),~Ép sétahangverseny vagyon.~S minõ csillagzat?!
13294 Elbe|                                          A sétahangversenyben~            1~Hej Ernõ,
13295 Elbe|               Hideg fürdõ után egy keveset sétálj,~Mig az elõbbi hõ eredben
13296  Lir|                  fenn~Megközelítõ fogalom!~Shakspere, Homér lángszellemének~Kincsei
13297 Elbe|                 fonódott gallyakat aratja.~Sí-rí a tojáson ülõ fülemüle,~
13298  Lir|               takaró a szemfödél.~Ó, jöjj, siess a tánccal odafenn.~Mi jó
13299  Lir|              tovább tünõdnöm,~Hivatal után sietek.~Menj hát az anyaszentegyháznak~
13300  Lir|                    kéjek~Látván, hogy élni sietünk,~A feledésnek bölcsejében~
13301  Lir|                 Suhogva a parton hajlong a sikár.~Csóválja fejét a hegyélen
13302  Lir|          nemzedéknek!...~Mint a vézna, vad sikárfû~Vizmosott hegy oldalában~
13303  Lir|            Örökzsidó-szakállát rázza~Ott a sikáros part fölött:~„Az egyetemnek
13304 Elbe|                   Mert ahogy beértek ujabb sikátorba.~Itt a gazda õt már elõl
13305 Elbe|              állapotban,~Mehetsz feredõzni sikerrel, nyugodtan.~Izgató hatása
13306 Elbe|                elég az üdvösségre.~De haj! sikertelen a harc,~A vége Ernõnek kudarc.~            
13307 Elbe|                    egész erejével mérte,~A sikertelenség csak dühét növelte.~Növekedõ
13308 Elbe|                    került -~De nagyszerûen sikerült.~            7~Minõ sivár
13309 Elbe|                  nem találkozám.~Borzasztó siketítõ csattanással,~Amelynek óriási
13310  Lir|        fogcsikorgatás... e~Gyógyíthatatlan siketnéma hallgat.~A tudomány tántorogva,
13311 Elbe|                   ádáz fajának,~Örökszabad síkján forró Afrikának.~Melle közepén
13312  Lir|                    cselekedni már nem úri „sikk” azt;~Ha az adó lesz kétszerannyi,
13313  Lir|                   árvapénztárnok többé nem sikkaszt,~Mert cselekedni már nem
13314  Lir|                    ki nem vakarhat,~El nem sikkaszthat maga a mindenség~Mindenhatónak
13315 Elbe|                   a szõke lyányka hangosan sikolta.~A beszélõt õ megösmeré
13316  Lir|                   fojtó füstborúban~Ezer a sikoltás, a jaj.~Fészke fölött vijjog,
13317 Elbe|           Könyörgve térdeimet kulcsoló nõk~Sikoltozása, jajja nem hatott meg.~Mindenki,
13318 Elbe|             menyasszony a templombul,~Réme sikoltozással fut ki a természet~E nagyszerû
13319  Lir|            hangomat.~Kétségbeesett örjöngõ~Sikolyával költelek.~Félek, minden
13320  Lir|                    a vadász hetykén:~„Ki a sikra hires legény!~Nem megmondtam
13321 Elbe|                nagy hiányosságot.~Mintha a síkság, mely kimaradt alóla,~Elhagyatottságban
13322 Elbe|                  Mindkettõ uratlan rohan a sikságnak.~Elviszi a port a szél szeszélyes
13323  Lir|                 szegények,~Zordon hófödött síkságon,~Mig a magyarok pihentek~
13324 Elbe|                   vitéz nép szokta lakni a sikságot,”~Mire viszont felelt Hadonár
13325 Elbe|                  És tele bámulta fénnyel a síkságot;~Egy sugarat küldött Béla
13326 Elbe|                   Izidórától... bár hideg, simán~Udvarias, de mégis kérlelõ;~
13327  Lir|                     Eredj az isten nevibe,~Simítsd alá égbekiáltó~Jakobinusi
13328  Lir|                           I~Az emelvényen, simítványon~Találkozunk minduntalan.~
13329 Elbe|                     Mikor a leányka nyakon simogatta,~Nagyokat szökellett kényesen
13330 Elbe|                 Szárnyas lova nyakát végig simogatva,~Csiklandós hónalját sarkantyuba
13331  Lir|                világon magunk voltunk:~Ide simult az ölembe.~S együtt éltünk,
13332 Elbe|                mint egy acélkaró,~Állott a sing király, halni nem akaró.~
13333 Elbe|               rabolva!~Elhurcolt magával a singek királya,~S mivel neki ellen
13334 Elbe|               vissza az ütleget,~Veri ám a singet, mint valami szeget.~Veri,
13335 Elbe|                     Adta gézenguzza, rabló singkirálya!~Ha világ végén is, de õ
13336 Elbe|                   mint megannyi hörcsök.~A singkirálynak volt ez a hadserege.~No,
13337  Lir|                    Senki a veszedelemtõl~A sinlõdve serdült árvát.~Ez oly elszánt
13338 Elbe|                 szánhatjuk õt,~Szülõtelen, sínlõdve nõtt.~            36~Szülõit
13339 Elbe|                    lélek!~Hajaszála mint a sínszeg áll az égnek...~Már nem
13340  Lir|                    a zsidógyerek~Rongykérõ sípja hangozik,~Ez legbizonyosabb
13341 Elbe|               játszik vele, hogy csodálja.~Sipkaellenzõje húzva a szemére.~Hideg,
13342  Lir|                                    A vörös sipkás~      (Hõsök dala)~A régiekbõl
13343  Lir|         négy-kézláb.~Nyom a fejedre csörgõ sipkát.~Csinál belõled nagy bolondot,~
13344 Elbe|               ébredésre hívón.~Egyet-egyet sippant már a sárgarigó.~Mintha
13345  Lir|                    hajnallal~Sárgarigó víg sippantására.~Aztán mentem a hegyi patakhoz,~
13346  Lir|                    kéjek lángja.~Siratni e siralmak völgyét,~Az éden sok titkos
13347  Lir|                  Melyeket bús szivök enyhe siralmával,~Könnyeik áldásos nagy ajándékával~
13348  Lir|          százszorta szomorúbban,~Mint az a siralomének,~Mit keserves, töredelmes~
13349  Lir|                               Memento mori~Siralomnak gyászvölgyében,~Ahol örök
13350  Lir|             Tündérvilág ez, és kivánatos~E siralomvölgy! Vajh ki nem maradna~Itt
13351 Elbe|                      Ó, mulandó világ - ó, siralomvölgye!...~De hova tévedtem már
13352  Lir|                                            Sirámok~            I~Száll a hegyre
13353  Lir|                    még vékonyabb hang,~Oly sirámos, mint az árvák~Jajgatása
13354  Lir|               Szõke falvait, tanyáit:~Nagy siránkozásaikkal~Fölverték a tornyos várost,~
13355  Lir|                 erdõ, elszállt a galambja.~Siránkozik a falubéli harang.~Mezõkön
13356  Lir|             nyugonni;~Nyomoruság ablakában~Siránkozni - mindhijában;~Megfejtetlen,
13357  Lir|             magunkra hagynak onnan távozó,~Siránkozó szeretteink? Ki mondja meg~
13358  Lir|              felejtsd el õket,~Mikor éjjel siránkozva~Szellemeik hozzád jõnek.”~„
13359  Lir|               Hiába itt minden rimánkodás,~Sirás-rivás és fogcsikorgatás... e~Gyógyíthatatlan
13360  Lir|                   Mi vagyunk még éberen.~A sirásban elfáradt már~Valamennyi
13361  Lir|               Irántad kegyetlen voltam,~Ne sirass meg halálomban!~Szeretlek,
13362 Elbe|                 feddi, vigasztalja Ábel,~A sírást, ha ugyan miattam, hagynád
13363  Lir|                    az érnek,~Csöndes, méla siratása~Elmult szép idõknek.~E hallgatag
13364  Lir|              boldogság reménye.~Maga a nap sirathatná,~Mennyi kárt tesz örök fénye...~
13365  Lir|                    nyomorunk!~S épen azért siratjuk a hazát,~Mert rajta nem
13366  Lir|                    könyekbe sírom~- Ki nem siratna haldokló anyát? -~Ki szánná
13367  Lir|                   talán~Csak a magam baját siratnám.~Alig merem én azt mondani,~
13368 Elbe|                    még hazám kárát is kell siratnom benne.~Tisztelem fájdalmát
13369  Lir|                     Nagy az bizonnyal, mit siratsz, a baj.~De mégis egyet mondok
13370 Elbe|                világ... Szivemben egyrészt~Sirattam és temettem Izidórát.~Olyforma
13371  Lir|                 mozdulatlan, néma és sötét~Sírbölcsejébe rejt, hol egy idõre~Elring
13372  Lir|                  mozdulatlan,~Sötét, hideg sirbolt alatt,~Örökkön örökké,~Világok
13373  Lir|                                            Sírboltban~Elmulás e földön, ébredés
13374  Lir|                  szemeit kinyitja,~Indul a sírboltból, kezében a kardja.~Mivel
13375  Lir|               szenvedélytelen,~Hallgatva a sírbolti csöndességet~A rémteli sötét
13376 Elbe|                  Árpád mégsem kelhet föl a sirbul!~Háromezer sátoralja magyar
13377  Lir|                 rónaságnak,~S addig epedt, sirdogála,~Míg szivét mind elsohajtá,~
13378  Lir|                  fölöttem, megörülve~Én? - sírdogálva magamon,~Hogy elveszítve,
13379  Lir|                   Beomolnak a rég jeltelen sírdombok;~Összedõlnek egykor bevehetlen
13380 Elbe|                    kérdése,~Jelen örömével síremlék fölér-e?~De ne okoskodjunk -
13381  Lir|                  életfáról...~S ismeretlen sirgödörbe’~Elalunni mindörökre...~
13382  Lir|             Ki-kifut a temetõbe,~Bekiált a sírgödörbe.~„Sötét ûr, van-é hatalmad:~
13383  Lir|                    mint az árvák~Jajgatása sírgödörnél,~Csenditett a másikéba:~„
13384  Lir|                  keressz,~Csak véreid közt sírgödört;~Oh, honfi, immár légy nyugodt,~
13385 Elbe|                   ha be nem omlik vértanuk sirhalma,~Tenger volna, melynek egymást
13386  Lir|                   vadgalambok,~Szebb napok sírhalmán gyászoló bús hangok,~Messze
13387  Lir|                    kuvik, száll a denevér.~Sírhalmot ölelve az anya zokog.~-
13388 Elbe|                    itt eltemetve, mint egy sírhalomban!~Hát van ily gonoszság emberi
13389  Lir|                  hagyj lehullnom~Akár le a sírhalomra...~Emlékezet! idegen kéz~
13390  Lir|                  nagy gyászt feketén:~Hogy sírhat a nemzet, mert ime holt,~
13391  Lir|                   fekete lábáról.~Hajh! ki sírhatja e rettentõ könnyeket?~A
13392  Lir|              életünk~Tündöklõ délszakát, a sírhoz érve,~Kétségbe, õrületbe
13393  Lir|                  lettél, ugass hát már!~Ne sírj, purdé, jön a balek.~Csakhogy
13394  Lir|                  nagyok, dicsõk,~Fölkeltek sírjaikbul és~Most szerteszét bolyongnak
13395  Lir|                   ha te nem lehetsz miénk,~Sírjainkon élni fog a dicsõség.~ ~
13396  Lir|               Csontjaitok rakásra égeti,~S sírjaitokat is betemeti!~ ~
13397 Elbe|             legnagyobb áldása,~Mégis ennek sírját mennyi ember ássa.~Mert
13398  Lir|          Megkövülve, mindörökre,~Aeolhangu sírjeled...~Zengve õs dicsõségedrõl,~
13399  Lir|                makrapipa,~Te leszesz olcsó sírjelem,~Mert a nyomor, tudom, nem
13400  Lir|                   Kisértetek~Kik éjfelente sírkertekbõl~Holt halavány emelkednek
13401  Lir|                                Békesi Béla sírkövére~Szeretetnek fáj itt a halál~
13402  Lir|                abban nincs idõ, jövendõ:~A sírlakó nem tudja, mennyi~Ezer vagy
13403  Lir|                 még a halál se válasszon.”~Sírmécs odafönn, aludj ki hamar;~
13404  Lir|                 könnyet hullatnának...~Mit sírnának, könnyeznének?~Hiszen õk
13405  Lir|                  ha e kacaj sem ébreszt,~- Sírnék majd, de nem tudok...~            
13406  Lir|                    élni is tovább?~Ásd meg sirod! nincs hátra már egyéb.~
13407  Lir|               felelj, oszlasd el kételyem!~Sirodba zárva a titok.~„Ki hallgat,
13408  Lir|                    Forr itt a földön, lenn sirodban,~A menyországban, a pokolban;~
13409  Lir|                ottan ahol~Nem kérsz enni - sírodon!...~                                (
13410  Lir|                 mint gyõztes, ellene fölé,~Sírodra téve lábomat:~Én élek, és
13411  Lir|                    örvendezek,~Ujjongok és sirok.~Embert, világot feledek,~
13412  Lir|              Igazságnak angyalát?~S mely a sírokat kinyitja,~Az idézõ trombitát?~
13413  Lir|                     élõk a hazában!~S ti a sírokban - halhatatlanok!~Hozzátok
13414  Lir|             Koldusnak, aki kéregetni~Jár a sirokhoz és be-bekiált;~De hasztalan!
13415  Lir|                  ottan~E hõ szivekben lesz sirom,~Mint illaté az albumokban,~
13416  Lir|                   vigyem el képét magammal síromba!~                                    (
13417  Lir|                    kín:~Hogy kihallik mély siromból,~S jajja fönn kisért a földön;~
13418  Lir|               szemed fénye szép csillagban~Siromra sírva mosolyog...~                                    (
13419 Elbe|                    aztán Etelke és Leona~A síron át még kezet fogva...~Csodás,
13420  Lir|                     bûnötök mártírja,~Hogy sírotokra átkot szórjon el.~Midõn
13421  Lir|               világ, végsõ napod beáll,~És sírrá változand át üreged,~Utódodnak,
13422  Lir|                 halottra,~Mint holdsugár a sírszoborra;~Aztán nem tudni merrõl
13423  Lir|              fehérek, mint a~Holdsugárok a sírszobron.~Fájó volt a dal fölöttébb.~
13424 Elbe|                    a lombon ringatózva~Azt sírta, nyögte csalogány, galamb -~
13425  Lir|                  sebes essõ, hosszan~Sírva sírtam, könnyebbültem.~Mindenhatóság
13426  Lir|               Fizet minket a nemzetség,~Ha sírunk, énekelünk.~Már maholnap
13427 Elbe|                    fölháborították.~- Mint sisakján a szél rázta sûrü tollát,~
13428 Elbe|                 gondolá magában~S lehúzott sisakkal megjelen a várban.~Bemutatja
13429 Elbe|              karján,~Hétfejü sárkány a jel sisaktarajján.~Fekete hadméne jõ nyerítve,
13430 Elbe|                   és jön utána sebten~Nagy sivalkodással; mi az ördög lelte?~Mintha
13431 Elbe|                  darázs,~Úgy rohan feléje, sivalkodik, szörtyög~A sok mérges törpe,
13432 Elbe|                   nagy pusztaságnak.~Égetõ siványon, süppedõ mocsáron~Keresztülbotorkál
13433  Lir|               harangja~Ebek vonitása:~Néma sivatagba~Rohanok én; de mi haszna?~
13434 Elbe|                    bujdosva jött-é?~Szél a sivatagot nem egyedül járja,~Akad
13435  Lir|                skót sárkányt s két királyt Skaniában.~Hõs volt, óriás volt, s
13436  Lir|                    hogy megsemmisíte~Három skót sárkányt s két királyt Skaniában.~
13437  Lir|                tarisznya.~Veritékem volt a só~Sótalan marcimba.~De szivem
13438  Lir|                   romlás kéntüzesõje;~Mint Sodomát, temessen el;~S a kiégett
13439 Elbe|              szörnyü nagy.~Ott ama kígyózó sodorban,~Hah, mondtam, úgy-e? fogva
13440 Elbe|               örvény fodra~A fuldokló felé sodorja...~Még ujjai a víz szinén,~
13441 Elbe|                Mint mély, veszélyes örvény sodra~A ringatózó tengeren,~Imádók
13442 Elbe|                   meg;~Mint aki eltéveszti sodrát,~S csak bõsz sugalmakat
13443  Lir|                   A sírhalom, e forgó gömb sömörje,~Mely itten domborul, meg
13444  Lir|                    és mezítláb~A legaljasb söpredék közt.~S én nem õrültem meg
13445 Elbe|                 sõt inkább folytasd rögtön sörényebben,~Maradjon tüdõd az elõbbi
13446  Lir|                  karddal óriások,~Fogd meg sörényen a kapát, az ásót.~Dologra
13447  Lir|                  Nincsen mása.~Haragtorzas sörényszárnnyal~Száguldoznak~Jobbra-balra
13448 Elbe|                   tolvaj alszik a lebujba;~Sörházban a filiszterek.~S nem kódorog
13449  Lir|                  eget -~Ide no azt a pohár sört,~      Még nem ittam eleget.~ ~
13450  Lir|                  az idõ pedig,~Szeme egyre sötétedik -~Ez is odahagyja, holott~
13451 Elbe|          Fogyatékán ami kevés pénzecskéje.~Sötétek a házak, hanem egy még nyitva;~
13452  Lir|                   Fáklyákat égetnének,~S a sötétkék felhõk gomollya,~Mind fáklyafüst
13453 Elbe|                patikába.~Túl amott a dülõn sötétlik egy csárda:~Már oda kell
13454  Lir|              istene magadnak.~A feneketlen sötétségbe~Tudj beugorni készen, bátran.~
13455  Lir|                 nevelésbe;~Ez olykor az éj sötétségénél~Bús eszméket huhogott fülembe...~
13456 Elbe|                haladj csöndesebben.~Szurok sötétséget ragyogó fényesség~És viszont,
13457  Lir|               Semmi zaj, csak a mély siket sötétségnek~Végtelen hullámi szomorún
13458  Lir|                   is volt, mert nem félt a sötétségtõl,~Hét ország megszaladt szemtelenségétõl;~
13459  Lir|                    forog az izzó szikla!~A sötéttel küzdve langal~Végig a függõ
13460  Lir|                  Kékhomályos boltozatján~A sötéttõl bátorítva~A szelíd, szerény
13461  Lir|                 ragyogó dele!~Fejed fölött sötétülõ ég,~Körülted õsz baljós
13462  Lir|                 nem...~Üvölt, fúj a szél a sövényen át.~Megúnta életét a vén
13463  Lir|           Mindegyiknek, és ezért lakolt.~A sövénynél sátoros lapu,~Ott volt a
13464 Elbe|                     Benne járatosabb tudós sógorokra.~A puskapor úgyis föl van
13465 Elbe|               Melle közepérõl oly nehézkes sóhaj~Tört ki lassu kínok között
13466  Lir|                  levél a fán~Majd leszédül sohajától.~Haja, mint a szomorufûz~
13467  Lir|                 tavaszra kivirul!~Játsszál sohajjal és könyekkel,~Mind csak
13468  Lir|           fuldokolva kéjben,~Tüzet lehellõ sohajok.~Megelevenül tõlük itten~
13469  Lir|                 mondhatlan gyönyört~Lehelõ sóhajok:~Vonagló kéjgyötört~Ajkról
13470  Lir|          visszhangozhatnák,~Szél elvihetné sohajom -~S ha tán nem volna szégyen
13471 Elbe|               játszi szellõ mente meg;~Tán sóhajom, fojtott lélekzetemnek~Mintegy
13472  Lir|                    panasztalan;~Nem nyílik sohajra egyetlen egy ajak.~Csöndes
13473  Lir|        hallgatóznék.~Még egyet nyög, egyet sóhajt.~Mit jelenthet!? kéjt-e
13474  Lir|                Mintha a vén idõ mélyen~Azt sóhajtaná el benne:~Elég volt már!
13475  Lir|                  Már inog is, látszik;~Egy sóhajtás még belõlem -~S a fejemre
13476  Lir|               tudja, mért? - elnémulunk...~Sohajtasz egyet: házad bajait~S én
13477  Lir|              titkokat rejtõ bozótba’~A hõn sohajtó lebke szél,~És mint a méz
13478  Lir|                Betekintek a szivembe...~És sohajtok, és ugy érzem,~Hogy e szél
13479  Lir|                   szeretél.~S ki érted hõn sohajtoz~Lenn a börtön fenekén,~Rá
13480  Lir|               hatalom, hír s dicsõség után~Sohajtozol örökkön, s nem tudod,~Hogy
13481 Elbe|                  vétkedet,~Én büntetésedet sokallom~S a gyógyulástól féltelek.~
13482 Elbe|               öklét végighúzogatja,~S nagy sokára jut csak szóhoz, „Eszemadta!”~
13483 Elbe|                        68~Úgy járt körül a sokaságba~Kitündökölve messzirõl -~
13484 Elbe|               hadarg, szorong, használva~A sokaságot, tömeget;~Igy, majd amugy
13485 Elbe|                   tönkre tenni,~Igaz, hogy sokba is került -~De nagyszerûen
13486  Lir|                    egy kérésem;~Nem állana sokból,~Megadhatná könnyen.~Mit
13487 Elbe|                volt ám ott még fegyver is, sokféle,~Kard, melynek fürész vagy
13488 Elbe|                  egy egészet.~Mely egymást sokszorozva adja majd~A milliókat késõ
13489 Tore|                 Összekötik szivünk~Enyém a soll tied a haben~Neked van emlékezeted~
13490 Elbe|                  arája még gyerekkoromban.~Sólyommal vadásztam, midõn mint haramja~
13491  Lir|                 már, gyöngül karja,~Mely a sólyomnál gyorsabb volt~S annyi árulót
13492  Lir|              villog, ragyog.~Kezébe furkós somfabot,~Amellyel fenyegetve int,~
13493  Lir|                mint a szomorufûz~Lóg alá a somfabotra.~Párzó veréb játékot ûz,~
13494  Lir|                    tündérvilágot,~Hol kész sonkák szaladgálnak,~Vége nincsen
13495  Lir|             egyenlõ és szabad;~Aki most is sopánkodik,~Vigye el a muszka had!~
13496 Elbe|                   Kinevezi a menny szentei sorába...~„Bátya! - komoly arccal
13497 Elbe|                     Való, ami való - nincs soraink között.~Ezt én mondom, aki
13498 Elbe|                 világ.~Alakot öltve rendre sorakoznak~A dolgok, mint szilárd zászlók
13499 Elbe|                 egypár esztendõre.~Vitézei során újra végignézett~A király -
13500 Elbe|             megtudjuk azt is, várjunk csak sorára.~Mi rég várok úgyis, és
13501 Elbe|                 léleknek épületes játszat;~Sõre ifju harcra képzõ iskolája,~
13502  Lir|               egyre ostromoltok~Pár rimelt sorért, emlékül~Fehér könyvetekbe
13503 Elbe|                  kémények vigan füstölnek;~Sorfákon a szarkák csörögnek~S a
13504  Lir|               pihen a sivatag királya,~Míg sorlövõk csapatja körülállva~Rettentõ
13505 Elbe|                    miután most már e pengõ sorokban,~Amit mindeneknek tudni
13506 Elbe|                  Idõ elõtt a függönyt... E soroknál:~„A szív alatt, az hogy
13507 Elbe|                 elmélkedve ilyen kivánatos sorrul,~Hevert oldaláról a másikra
13508  Lir|                volt, s lángész egymagában.~Sorsához egy világ sorsa vala kötve.~...
13509  Lir|                    ismétlõdnék soha semmi?~Sorskeréknek, ha vége nincsen~Egy száma
13510  Lir|                  de hogy megfordult kereke sorsomnak,~Mióta galambom téged láttalak!~
13511 Elbe|                Töredelem - hiába minden,~A sorstól már csak gúnyt arat...~Etelke
13512 Elbe|                    Irigylendõ annak minden sorsu hölgye.~Ahol ily naparcú
13513 Tore|                    mégis mindketten bánjuk sorsunkat~És mindegyikünk jobban szeretne
13514 Elbe|                  az erdõk rejtekében,~Jobb sorú hol meg sem mér maradni
13515  Lir|        elkövetkezett.~E földi létben gyász sorunk betölt.~Találkozunk - irgalmas
13516 Elbe|            gõzszárnyakon!~            28~A sorvadó kápolna tornya~Mindegyre
13517 Elbe|                   legelészett,~A szarvas a sót nyalni járt,~Nem rettegvén
13518  Lir|             tarisznya.~Veritékem volt a só~Sótalan marcimba.~De szivem még
13519  Lir|            kéjelegve rágicsáltunk~A nyomor sótlan kenyerén...~- Oh trupp,
13520 Elbe|                 Wiesbadenében~Õ egy merész sou-val zsebében,~Nagybátran va
13521 Elbe|                    volt ottan, s mindegyik sovárga~A király lyányának egy pillantására.~
13522  Lir|                ebben fõvezetõ~Volna magyar soviniszta?~Hej, ha pár elõfizetõ~Írna
13523  Lir|                voltak a tiéid.”~Szomszédja spleenes gõggel ásít:~„Ki úr a legtöbb
13524  Lir|                   S ha ez kidõl, az még a „stikli” ám -~S ugyan miért? Miért!
13525 Elbe|                  Párbajdühönc, botrány- és stikli- hõs~Nem volna és egyáltalán
13526  Lir|           becsületbe -~Vagy a kapaszkodó - stréber~Kinek felemás a lelke?~Lefelé
13527  Lir|             szegénynek~Egyebe az ég alatt,~Subájánál, mely véletlen~Nyakacsigáján
13528  Lir|        lélekharangja.~Játszadozik a gyepen~Sudaras fák árnya,~Azt gondolja,
13529  Lir|              ingatják,~Mint a szél a fának sudarát.~Ide hamar azt a poharat!~
13530  Lir|                 velõdet.~Isten veled, szép sudárfák~Andalító suhogása!~Árnyatokban
13531 Elbe|                    pillanat,~S már hozza a sûdõ vadat.~            43~De
13532 Elbe|                    Szálkástól összeégetett sügérek.~Szétrobbanó röppentyü tarkabarka~
13533  Lir|             fizetni képtelen.~Szégyenkezõn süket a végtelen.~S hozzá az éj
13534  Lir|                   ér a vaknak a színpompa,~Süketnek összhang, dal, zene?~Minek
13535  Lir|                   mélységes~Pokol fenekére süllyed.~Gondolatgyors repüléssel~
13536 Elbe|                 nevet.~Mintha égne, fogy a sült ürü elõle,~Egész volt, s
13537  Lir|                keveredünk~E nagy kazánban, sülve fõve, majd~Láthatlan légparányokká
13538 Elbe|                Csak egy hibából más hibába~Sülyed mélyebb s mélyebbre már.~
13539 Elbe|                    Korhely képzelõdés hova sülyedél le,~Nem dicsõbb-e lenni
13540 Elbe|                    sivatag jelen alattam - sülyedj el!~Szebb a mult - legalább
13541 Elbe|                föld alattam,~S egy darabig sülyedtem, majd miként~Kilõtt golyó
13542  Lir|              csupán~Szemfényvesztõ csalárd sülyesztõ~A világegyetemnek színpadán.~
13543 Elbe|              pusztaságnak.~Égetõ siványon, süppedõ mocsáron~Keresztülbotorkál
13544 Elbe|          tündércsoport -~Mind itt ez utcán sürg-forog.~            5~Regénye megvan
13545  Lir|                Csendül s a kétkedõket inti~Sürgetve, buzgón, lelkendezve:~„Mindent
13546 Elbe|                    Parázsszerû láváját még sürûbb~Jégzápor oltja el s mereszti
13547  Lir|                   zöld erdõbe,~Bekiáltok a sürûbe,~Vigasztaló szóra várva;~
13548 Elbe|                  mikor össze csapnak - por sürü gomolyja~Homályával mindakét
13549  Lir|                   Sajgó bánat kél.~Távol a sürüben~Korcsok ajkirul~Zeng a dal, -
13550  Lir|               árnyai nyúlnak elõre.~Rejtek sürübõl most indul a vad~Ki, párja
13551 Elbe|                    megerednek~A könnyek és sürün peregnek.~Ez ifju õt - ez
13552  Lir|                pandur s futó betyár~Helyén sürûn a mozdony griffje jár;~Ha
13553  Lir|                csillagok ura~A napot rájok sütni engedi?~Hát mit csináljon! -
13554 Elbe|              hajóba~Sokat olvas: nem sok a sütnivalója.~Hogy ha nem szükséges,
13555 Elbe|                  szépségének~- Kérem - még sütögette õt!~Igaz, hogy tette akaratlan,~
13556  Lir|                  volt viráguk,~Szerelemnap sütött rájuk;~Ölelkeztek a szellõvel,~
13557  Lir|                 magyart járták,~Nappal meg sütöttek-fõztek:~- Háladatosság fejében~
13558  Lir|                      ah, még csak ott!~Úgy sütsz, lobogsz, hogy majd elégek.~
13559  Lir|                   Félrevágja gyorsan~Barna süvegét.~Fejét is úgy rázza,~Szinte
13560 Elbe|                    gyerek örül a báránybõr süvegnek.~Néhol ilyet már még nyárban
13561  Lir|                   a~Török zultán...”~Golyó süvölt, és a beszéd~Elhal ajkán.~
13562 Elbe|                   Hallik szárnyaiknak éles süvöltése.~Mintha mondaná az idõ az
13563 Tore|          haldokolva, feledve lakom,~A szél süvöltöz, és szemfödélnek~A hamut
13564 Elbe|                 síkon - föl a bércnek.~Jön süvöltve a szél, húzza kacagányát,~