Rész,  Fej.

14065  Lir|                    Nem a föld sötét, beteg szemük~Von fekete fátyolt reája.~
14066 Elbe|          parancsukra,~S tova fut, ha félig szemüket lecsukta.~Szívük bátorsága -
14067  Lir|                Kiméld szerelmünk, jó öreg.~Szemünket rögtön földre szegzõk~Barázdás
14068 Elbe|                    nem szükséges, ne hordj szemüveget,~Mert elrontod vele, hogy
14069 Elbe|                 ura sarkantyúja érte,~Noj’ szen megmutatja hogy megszolgál
14070 Elbe|                   fehér galambja.~Leégtem; szén, por és kihült~Korom vagyok,
14071  Lir|                nagyon~Síma fényes lenne,~A szénásszekér meg~Könnyen földülhetne;~
14072  Lir|                  csak~Aranypalotákat?~Vagy szénásszekérbõl~Puha szalmaágyat?~A palota
14073 Elbe|            kaszáltam itt az embert, mint a szénát.~És a kövér rend hullott
14074  Lir|              leraktad fegyvered.~Jó sokáig szenderegtél;~Halkan álmodban beszéltél,~
14075 Elbe|                    hentes kése,~Hatol be a szendergõ öntudat~Szivébe s onnan
14076  Lir|                    verõfénytõl~Mély álomba szenderített~Vadon erdõ most fölébred,~
14077 Elbe|             agárként~Egyszerre mély álomba szenderült.~Mohón rohantam volna a
14078  Lir|                  béke van a földön.~Édesen szendregve pihennek a népek.~Mint a
14079  Lir|                  jutalmaz,~Kit fény vakít, szenny aljasít:~Emlékezzél rá,
14080  Lir|                    az immáron,~Emberkéznek szennye füvön, fán, virágon.~Mi
14081  Lir|                    viselném,~Dicstelen, de szennytelenül~Alunnám a Duna medrén...~..................................~..................................~ ~
14082 Elbe|                    a természet~E nagyszerû szentegyház-ajtaján...~Ezuttal is, mondom, el-elfogott~
14083  Lir|            verdesve,~Örökös sziklára épült~Szentegyházak és a mennyek~Ajtajához...
14084 Elbe|                   lecsapó,~Fákat tövestõl, szentegyházakat~Fájó fogakként fundamentumostól~
14085  Lir|                   kétségbeesve~Uram bocsá! szentegyházba,~Percnyi enyhülést keresve;~
14086 Elbe|                  Szent volt a béke, mint a szentegyházban.~Az ébredõ madársereg dala~
14087  Lir|           bélpoklost hevenyében~Kikerget a szentegyházból...~S én rohanva lábaidnak~
14088 Elbe|                római pápa~Kinevezi a menny szentei sorába...~„Bátya! - komoly
14089  Lir|               látogassam ezután is~Könnyel szentelt oltárodat,~Hadd harcolok
14090  Lir|                 vagy te énnékem?~Galambom, szentem, angyalom?~Vagy szegény
14091 Elbe|                    Mint amilyen tündöklõt, szentet~Ez életben nem sír talán...~
14092  Lir|             örömmel, nevessünk jót~Az öreg Szentgellérhegyen.~- De ne bántsuk; hisz tönkre
14093  Lir|           következetes vagyok.”~És Hájfejü szentigazat szólt.~Csakhogy talán egyéb
14094 Elbe|                csalja.~Hisz olyan az, mint szentirás,~Pénzt adna rá az uzsorás.~            
14095  Lir|                    mikor~Az ezeréves sírok szentjei?~Mikor nem bántják õsök
14096 Elbe|               elõbb igy szólal:~„Nos hát a szentlélek szivetekbe szálla,~És megtérve
14097 Elbe|             Irtóztató nagy büntetés, a táj~Szentsége, csöndje, szûz ártatlansága;~
14098  Lir|                   gondolatban~Megbántottam szentségedet.~Hadd látogassam ezután
14099  Lir|             tündérkirályném,~Házi oltárom, szentségem,~Mindennapi lelki kenyerem,~
14100 Elbe|                 lepelt, midõn alatta, hah!~Szentséges ég! - bõsz rémület fogott
14101 Elbe|            Megkábitottak és már-már tilos,~Szentségtörõ merényre bõszitettek.~S
14102  Lir|              mulatóhelyünk volt az~A néhai Szenttamás,~Ha ott rögtön elromboljuk,~
14103  Lir|              mondhatatlan,~Mit én e földön szenvedék.~S nincs vigaszom, csak
14104 Elbe|                 mamlasz!”~Nekiül és hévvel szenvedéllyel folyvást~Tanulja a fortélyt,
14105 Elbe|                    kelnek~Szemérem és bõsz szenvedelmek.~S csak tréfa volt szándéka
14106 Elbe|                    küzdõ szellem~A bõszült szenvedélyeket.~De végre elbillent a mérleg;~
14107 Elbe|         Ellenkezõleg, kiszabaditott~Szörny szenvedélyem kötelékibõl,~Mely mint egy
14108 Elbe|                  Tenger vizébe menekül,~Új szenvedélyt keres. Kalandbul~Kalandba
14109  Lir|                    éjszakán,~Bánatosan, de szenvedélytelen,~Hallgatva a sírbolti csöndességet~
14110 Elbe|                     Útak fáradalma, a test szenvedése~Sovárgó szivemnek csak könnyebbülése.”~
14111  Lir|               meg-megállva,~Elnézem olykor szenvedésedet,~Állatvilág nemes, fogoly
14112  Lir|                   leszen;~Csak ami kínt és szenvedéseket~Egy élet elbír, és ész kitalál...~
14113  Lir|                hiába várom, -~E mondhatlan szenvedésért~Lesz-é jutalmam, virágom?...~                
14114  Lir|                Fáztam és koplaltam eleget.~Szenvedésim nyomorú dijába~Szánakoztak
14115 Elbe|               veritéket, vért õ~És örömest szenvedne, mint~Bûnbánatos megtért
14116  Lir|                 Béketürõk nyernek koronát;~Szenvedõkkel tûr a szenvedõ,~Változik
14117  Lir|                  De bár maradtál volna az;~Szenvedtünk volna még tovább is,~Nem
14118  Lir|                  bûneinket,~Már többet nem szenvedünk!~Gazdag már most a szegény
14119  Lir|                     lassankint, atómonkint~Szenvedve át tovább a haldokló kint?~
14120  Lir|                 féreglétet rég unom...~Hiú szenvelgés, balgatagság,~Hogy már szivemre
14121 Elbe|                hangján szól:~„Hát nem elég szép-e kedvesed - hû Gunda?~Mit
14122 Elbe|                   a vert hab.~Haj de világ szépe, de gyönyörü gyermek!~Csakhogy
14123 Elbe|                   néninek~Nálunk talán nem szépeleg?~            5~Viharos volt
14124  Lir|               összehalmozá~Csecsebecséinek szépét-javát;~És oly rövidre szabta és
14125  Lir|                Végre Mátyás megsajnálta.~A szépit kiválogatta,~Kikre még nem
14126  Lir|                    bölcselet;~Rút a halál, szépítni nem lehet.~Undort, iszonyt
14127  Lir|                   De a szégyen, a gyalázat~Szeplõit el nem viselném,~Dicstelen,
14128  Lir|                láng, élõ gyémánt.~És így e szépségcsodának~Érzõ szív helyett hideg,
14129  Lir|                Kartágo, fényes Ílion;~Csak szépségedrõl nem marad fenn~Megközelítõ
14130  Lir|                 pedig a legkacérabb~Minden szépségek közül,~Hitvány és üres fejûket~
14131 Elbe|                         30~- E sok csodát, szépséget látni~Etelke is kiváncsi
14132  Lir|                    elõttem a Korán;~Minden szépségnek foglalatja.~Mi itt körültünk
14133 Elbe|                  nem is egyéb,~Mint magasb széptevés kötött beszédben -~Kedvelte,
14134 Elbe|                  neki nem köll, mindenféle szerdék?~Ha a rongyok alól valami
14135  Lir|                   közepében~Annyi, hogy se szere száma.~Ott az arany, ékszer,
14136  Lir|               kinyertem ezekével én~Minden szerelembéli részemet!~             II~
14137  Lir|                 üstökös bú,~Sok, sok átkos szerelembõl,~Elveszett ország bajából~
14138 Elbe|                   A még eddig félig értett szerelemdal,~És nehéz sohajtást felejtenek
14139 Elbe|              természet menyegzõje volna.~A szerelemesdés dala már elhangzott,~Lombon
14140 Elbe|                  Bélának eszébe jutottak~A szerelemesdõ hizelgõ szép szavak,~Melyeket
14141 Elbe|                  rabjai - hiszitek,~Hogy a szerelemhez hónapok, esztendõk~Kellenek -
14142 Elbe|              tetõpontján tündökölõ napnak.~Szerelemkeltõ csók mindenik sugára,~Melyre
14143  Lir|                    bimbójuk, volt viráguk,~Szerelemnap sütött rájuk;~Ölelkeztek
14144 Elbe|                  ékes szentegyház imára,~A szerelemre hangol az.~Az ibolyának
14145  Lir|                    dördül a~Halálos itélet~Szerelemtõl lángoló~Szivem közepének...~-
14146  Lir|                 Gondtalan víg röpte közben~Szerelemvágyat lehellõ~Nyílni vágyó rózsabimbó:~
14147  Lir|                igaz nemes kebelnek~Megtört szerelmébõl fakadt~Öngyilkos átokhangjait~
14148  Lir|                  Hogy az való csupán az én szerelmemben.~Akármerre jársz-kelsz,
14149  Lir|                  Megmarad az igaz bírónak,~Szerelmemért bosszuállónak!~                                    (
14150  Lir|                   csillag kel föl énnekem.~Szerelmemnek fényes csillaga,~Ott vagyok
14151  Lir|                  egy szerencsétlen anyának~Szerelmén szánakoztatok.~Ki haldokolva
14152  Lir|                 Nem szédítnek meg a hangok~Szerelmesed ajakáról,~„Kegyelmet ad
14153 Elbe|                   töltött rövid óra,~S már szerelmesével találkozott volna.~De kedvese
14154 Elbe|          Örömkönnyeiben a harmatos földnek~Szerelmetes ifjú sugarak fürödnek.~Nagy
14155  Lir|                 Megigértem, de nem hitted,~Szerelmetlen, hitetlen lány -~Hogy szárnyam
14156  Lir|                    tanítnátok a hazugság -~Szerencse-hajhász emberek~Ez általános tolvajkulcsát?~
14157 Elbe|             gondolt.~Kárhoztatta sok a vak szerencse-kockát,~Melyre most föltették az
14158 Elbe|            ajánlatod~Míg rám hozza isten a szerencse-napot.”~A tisztelet és a meglepetés
14159  Lir|                                          A szerencséhez~Szép szerencse, vak szerencse,~
14160 Elbe|                 ére,~Lecsapott a madár, de szerencséjére~A faágak már a csapást föltartották.~
14161 Elbe|                    ugyan megörül és tartja szerencsének,~Hogy már látja szélét erdõs
14162 Elbe|                  szól háromszor is:~Legyen szerencsénk másszor is.~            
14163 Elbe|                   újra - jövendölte.~Hanem szerencsésebb volt az ébresztésben~Endre
14164  Lir|                   méltatám õt,~Elmondván a szerencsésnek,~Hogy az oly nagy fájdalomnak~
14165  Lir|                    Én vagyok a mindeneknél~Szerencsétlenebb teremtés.~Nevem: Beatrice
14166  Lir|         panaszkodnak, hogy bizalmaskodnak,~Szerencsétleneknek hogy vallják magokat~Ezek
14167  Lir|                   mégis megholt!~Mert nagy szerencsétlenségire~Bandinak meg helyén volt
14168 Elbe|                 lakják,~A kelevézt, dárdát szerencsével hajtják.~És ugyancsak vissza
14169  Lir|                 Szegénységemre büszkeségem~Szerénységednél is nagyobb.~Várpalotádon
14170 Elbe|                  hogy lépése~Ily rögtönûl, szerénytelen.~Választ azért hát kérésére~
14171 Elbe|                  pillanatra~Változnak im a szerepek.~Akár a márvány Ernõ arca,~
14172 Elbe|             ártatlanból,~Hol még kigyó nem szerepelt...~Ah isteni, fölséges tréfa!~
14173  Lir|                   az elemek;~Az élõk benne szerepelvén,~Ahogy szerzék az istenek.~
14174  Lir|                  mégis nagyszerûség~E nagy szerephez bennetek!~Ah egyaránt letûnt
14175 Elbe|                    történetével, melyet ím~Szereplõ hõse felhatalmazása~Folytán,
14176  Lir|                   Vége van már épen...~Szó szereppel a pokolba!~Két nehéz könny
14177 Elbe|                  kétségbeesve,~Hogy itt mi szerepük se volt?~Nos hát a hold -
14178 Elbe|         megtiltotta szivének, hogy fájjon;~Szeresen, gyülöljön bármit e világon:~
14179 Elbe|                   szíved hûtelennek tudja?~Szeressed, ha leltél egy hû szeretõre,~
14180  Lir|                 Karjaimba vezette, és~Hogy szeressen, ráparancsolt.~Az én szép
14181  Lir|                    Higyjük a szent multat, szeressük a jelent,~Reméljük a jövõt,
14182  Lir|                    S én e hazát, e népet - szeretem!~Én, aki gyûlölöm e népnek
14183  Lir|              temessen el;~S a kiégett hit, szeretet hamva~Legyen a tartós szemfödel.~
14184  Lir|                  örömét elrivalgani?~(Mert szeretetét a nemes lélek~Hangosan szokta
14185  Lir|              csordultig, hiven,~Az igaznak szeretetével~Gyanútalan, mohó szivem;~
14186  Lir|                      Békesi Béla sírkövére~Szeretetnek fáj itt a halál~S halottjáért
14187  Lir|                foglak, mint te engem~Akkor szerethetél~S csak így lesz méltón megfizetve
14188  Lir|                  jegyesem,~Hogy én csak õt szerethetem?”~Szól a zene, meg-megújul,~
14189  Lir|                   szerelmem,~Ha még így is szerethetnélek...?!~Felejts, ne tégy õrültté
14190  Lir|                 nem tud,~Fájhat nagyon, ha szeretik...~Csak ostorozz, csak büntess
14191  Lir|                   ki mégsem mondhatok.~Úgy szeretnélek szeretni!~De nem szabad,
14192  Lir|                    ha egyszer itt vagyunk, szeretnénk~Tovább maradni, és egyszerre
14193  Lir|               megvetetted õtet,~Igazán hûn szeretõdet?...~Hova könnyet hullat,
14194 Elbe|           Nagyratörõ lelke igaz érezése.~A szeretõk pedig már el is bucsúztak,~
14195  Lir|                   ébren.~Gondolok a kedves szeretõmre,~Éppen mostan álmodtam felõle,~
14196  Lir|                   a haragos felhõbül?~Árva szeretõnek jajja,~Elesett hõsök sohajja~
14197 Elbe|                Szeressed, ha leltél egy hû szeretõre,~Hidd nekem, a földön nem
14198  Lir|        elhervasztja...~Hanem hogyha dalaim szeretted,~Tartsa meg õket völgyed
14199  Lir|                  el...~Ó, ember, ember! ki szeretteid~Emlékkövére, temetõ-kapukra~
14200  Lir|                    onnan távozó,~Siránkozó szeretteink? Ki mondja meg~Mi van a
14201  Lir|                  Ég áldja, védje meg~Õt és szeretteit~Tizediziglenig -~Ezt hõn
14202  Lir|                   földön;~Élj, szeress, és szerettessél,~Uralkodjál hegyen-völgyön!”~
14203 Tore|                    búcsut kell vennem~Akik szerettetek...~S mindattól ami e világon~
14204  Lir|                  elfolyásig~Szeretni s nem szerettetni -~Egy maga megszenved akkor,~
14205  Lir|               velünk,~Kik még hiszünk, még szeretünk,~Bár reményünk - titok.~
14206 Elbe|                   csak meg is mondom,~Hogy szerezhetnél sok, - sok pénzt könnyü
14207  Lir|                 vérnek, mely folyott hazát szerezni,~Most száz felé kell ömölnie,~
14208  Lir|                 elõl, dicsõséget, hatalmat~Szerezve másnak, rabláncot magadnak.~
14209 Elbe|                   legott,~Képzelmemet (mit szerfölött csodáltam,~Mert mindig azt
14210 Elbe|               senki!~Nem segít meg - bármi szerfölötti erõd -,~Mert megbánta már,
14211  Lir|                voltam!”~- Egy kis apród (a szerhordár)~Szobájában föl-alá jár.~„
14212  Lir|                  Eggyel-mással tudja, hogy~Szerit ejtem valahogy.~Ne kivánja
14213 Elbe|               lefõzze,~Pénzüket ily könnyü szerrel szedje össze?~Úgy cselekedjék-e,
14214 Elbe|                  nagy böcsben, van is szép szerszáma,~Kevélyen tekintget jobbra
14215 Elbe|                    elõ kanyarodva,~Aranyos szerszámmal, kócsagos huszárral;~Repülhetni
14216 Elbe|                   Becsületre, hírre ohajta szert tenni.~Most is szökve jött
14217  Lir|                 világba...~No s hát, amint szerteszéjjel kalandozna,~Akad egy helyütt
14218  Lir|                    Most olyan lett, mint a szérü,~S még kiégett szálait is~
14219  Lir|                   benne szerepelvén,~Ahogy szerzék az istenek.~Nem ismert más
14220  Lir|                 aki elrejtõzik,~Boldogok a szerzetesek.~Amig ifjú vagy, csak küzdesz;~
14221  Lir|               jelen meg~Szemében a szomorú szerzetesnek.~„Oh, mondd, mi bánt? mi
14222  Lir|               melynek vége nincs, amelynek~Szerzõje ismeretlen, és akit~Hiába
14223 Elbe|              pókhálója most~Ez egyszer nem szerzõjét fogta meg.~Ellenkezõleg,
14224 Elbe|                   vagy épen megölne.~Így a szesz és fûszer, amily bõven méred,~
14225 Elbe|                    halálos a baj,~S ez nem szeszély, nem tréfa, ajjaj,~Szörnyet
14226 Elbe|                            37~És hol hát a szeszélyesb bálvány,~Ledérebb, változékonyabb,~
14227  Lir|                    Ahhoz olyan hasonlatos:~Szeszélyesen derûs-borús,~Egynek égõ,
14228 Elbe|        kérlelhetlen szívü zsarnok,~Gyilkos szeszélyü kényuralkodó.~Hideg márványszoborrá
14229  Lir|             Nekihuzódoz, nagyokat vág,~Úgy széthasít legvastagabb fát,~Hogy messze
14230  Lir|                     Biz e rozzant föld még szétmállik,~Mint a nagy tudósok jósolák.~
14231  Lir|          Nagybecskerek?~S ti cimborák, kik szétmenétek,~Mint az anyányi verebek?...~
14232  Lir|                  Gyors postája; lengedezve~Szétoszolnak nyári felhõk,~S a dicsõn
14233  Lir|                  az eget.~Házam nélkül úgy szétrepül,~Mint az anyányi verebek.”~
14234 Elbe|                légben~Elszéledeznek árván, szétröppennek~Mint az anyányi verebek;
14235  Lir|                  át;~És ha egy a sor, mely szétszakít,~Mint az égbolt két szép
14236  Lir|                    Vagy haragos homlokomat~Szétszakítná a düh, szégyen.~Volna arcom
14237  Lir|                  is tartanánk itt~A föld e szétszórtjait,~Ezek lesznek majd utóbb
14238  Lir|                mereng magában,~Elálmodozva széttekint:~Mikor még én e földön jártam,~
14239 Elbe|                járt az öt földrészben,~Itt széttekintve fölkiált;~Ah, imhol a tündérvilág!~            
14240  Lir|              Magához jõ egy pillanatra,~És széttekintvén, amit lát, hall,~Lelkét
14241  Lir|                  egy fekete csillag,~Aztán szétterjed lassan; tapogatja~Kisérteti
14242  Lir|                 egy ujabb folt esék,~Az is szétterjedvén; és a cimber fõnök~Néz,
14243  Lir|                   ott és koronája~Sugarait szétterjesztvén,~Ünnepélyes mély csöndesség~
14244 Elbe|                 tojással.~Kiáll a középre, szétterpeszti lábát,~Egy-egy uracsot meg
14245 Elbe|            tükrözõdik,~Míg egy hideg révén széttörvén - elömlik...~Dél világossága -
14246 Elbe|                  Mert amint a vadkan fejét szétütötte,~Még azután mélyen lemerült
14247 Elbe|                 szinte leér, a két szárnya szétvál.~E közül mázsányi rettenetes
14248 Elbe|            csintalan szellõnek,~S szárnyai szétválnak a selyemfüggönynek,~S azon
14249  Lir|                    fölkacag, nevet -~Egybe szétveti a fejemet.~Most megint oly
14250  Lir|                Áthatlan óriás acéltömegbe?~Szétzúzik ottan észrevétlenül,~Mint
14251 Elbe|                irgalom!~Hisz ez merõ gúny, szidalom!~            16~Holló, bogár...
14252 Elbe|                  oceánnak~Beljén, lakatlan szigeten,~Árnyas, füves parton halászgat,~
14253  Lir|                    volt hódító lánca,~Húsz szigetet, s Fiont, Arnhut, Folstert,
14254  Lir|                    gyáva sokaság.~Hogy kis szigetként állsz e néptengerben,~Páratlanul,
14255 Elbe|            megmutatja õ neki.~Kérlelhetlen szigort erõtet;~A csínyt azonnal
14256 Elbe|                    hat szivébe.~Feddhetlen szigoru biró,~Istennek ujja, vádoló.~            
14257 Elbe|            titkolni kell okvetlen,~Maradni szigorún egy kedvben,~Sõt épen kinevetni
14258 Elbe|                            47~S habzsolja, szíjja, issza újra~A fényt, a bájt,
14259 Elbe|              dologra alkalmasb.~Nadrágot a szíjjal szorítni legényes,~De kivált
14260 Elbe|                   ember nem jön erre,~Ki e szikla-sírom ajtaját fölverje.~Sokan
14261 Elbe|                    vadregényes ez a tér.~A sziklabérces vadonerdõ~Festõibb színpadot
14262 Elbe|               villám -~S mint a méltóságos sziklafal visszhangja~Tehetlen csapásit
14263  Lir|                    Tartsa meg õket völgyed sziklája;~Tán, ha század mulva viszhangozza,~
14264  Lir|                  homlokom verdesve,~Örökös sziklára épült~Szentegyházak és a
14265 Elbe|              tanyára,~Sötét völgye, melyet sziklasor bezára.~Melyek oldalán az
14266  Lir|                    Sundabunda~Hordoz álnok sziklaszívet,~Úgy ott hagyja jó Saroltát,~-
14267 Elbe|                   sok tündéri képet;~Ezüst sziklavárnak ablakán királylyánt,~És
14268  Lir|                   egy parányi, láthatatlan~Szikrában oly nagy hatalom van.~A
14269  Lir|                  Oh ez igen ritka látvány.~Szikrafényes füstje fölszáll,~Magasan,
14270  Lir|                hullatok.~Hanemha jó kedved~Szikráin nevetek:~Elõttem a szép
14271  Lir|                     Ifju voltam, szellemem szikrája~Világitott nékem nap helyett.~
14272  Lir|              férfié utóbb kõvé mered.~Mely szikrává törik, mint a koha,~De meg
14273  Lir|               poharat!~Egyre vadabb, egyre szilajabb...~Majd sikoltva fölkacag,
14274  Lir|              szerelem,~Csak töviseit, csak szilánkját,~Bimbóit én nem ismerem.~
14275 Elbe|                  sorakoznak~A dolgok, mint szilárd zászlók körül~Pèlè méle
14276 Elbe|                      e huza-vonában,~Midõn szilveszteréji bûvös álmom~Véglátományán
14277 Elbe|              Afrikának.~Melle közepén vert színarany a csatja,~- Egy oroszlán
14278  Lir|                 ezer csillag~Fényle tiszta színaranyból.~Kékes tömjén fellegek közt,~
14279  Lir|                    tóba,~Ha ronda, sáros a szine?~Mit ér a vaknak a színpompa,~
14280  Lir|            csatlósid tiporják.~Õs címered, szineid megtagadva,~Nem a magad
14281 Elbe|                 szegények,~Már legalább is színeik.~De ezek a fürtök - beszélnek;~
14282  Lir|                    alakod.~Ki festené való szinekben~Verõfényével a napot?~Megosztozik
14283 Elbe|              jövõjét rajzolgatva,~Ily szép szinekkel festi ki.~Etelke bajjal
14284 Elbe|                  idõre halhatatlan lenni?)~Színes buboréklánc, tele széllel,
14285  Lir|                                            Szinészbarátimhoz~Hol vagy kipusztult Jéruzsálem,~
14286 Elbe|            üszögivadékkal töltik el~A föld szinét, amelynek édenébe~Új paradicsomi
14287 Elbe|                   A szíves olvasó képzelme~Szinezze, egészítse ki,~Mit el nem
14288  Lir|              Szamojédia,~Mind véres harcok színhelye,~Hol minden ember katona.~
14289 Elbe|                 lábai elõtt,~Mint Caesar a színkör viadorát,~Ki halni menve,
14290  Lir|                  egészen - ami legfõbb -~A színlelést, képmutatást!”~S a lenge
14291  Lir|                 kavarog, mind csalfa, gaz;~Szinlés, csalás, hazugság minden,~
14292 Elbe|                   ízlett,~Kihagytad épen a szinmézet?~S hiába! a mézeshetet~Csak
14293  Lir|              üstökös lovar pályája~Tündéri színmût játsznak el...~- Így mulatunk,
14294  Lir|                    valóban~Csak egy óriási színpad,~Ahol a becsületesnek~És
14295  Lir|                   És az alapeszme...?~Ez a színpadalkotónak~A megfoghatlan, láthatlan~
14296  Lir|                  haza!~Szomorújáték a föld szinpadán!~Rosszabb ennél... mert
14297  Lir|                sülyesztõ~A világegyetemnek színpadán.~Hogy ami itten leltározva
14298 Elbe|                    Bomlását, mint valamely színpadi~Földindulást?... S e gondolat
14299  Lir|                 Mit nekem már - mutassátok~Szinpadon - komédiások~Lear királyt
14300 Elbe|            sziklabérces vadonerdõ~Festõibb színpadot igér.~De mindazáltal én
14301  Lir|                   szine?~Mit ér a vaknak a színpompa,~Süketnek összhang, dal,
14302  Lir|                   elenyész.~Arcod tündöklõ színpompája~Végkép, örökre odavész.~
14303 Tore|                   mások~Most hogy már újra színrõl színre látlak -~- Közöttünk
14304  Lir|             ajkunkra vád, panasz.~Mert ami szint’ oly drága, mint te,~Mi
14305 Elbe|                    lélek váltakozva minden~Színt egyesít, mint az opál.~Szaka
14306  Lir|                  oly kemények~S hidegek is szintazonkép...~Tõlük mégis majd elégek!~
14307 Elbe|               hatott velõmbe~E gondolat és szintoly hirtelen~Ijedten s fájdalomtól
14308  Lir|                  nem zörg,~Nagy az étvágy, szintugy kurjog...~Bodri vonít, a
14309 Elbe|                    a válaszra váró hadnagy~Színváltozását, arca iszonyát,~Csak akkor
14310 Elbe|                  Elég az ahhoz:~Meglátva a színváltozást,~Mint ahogy illik jó lovaghoz,~
14311 Elbe|           Szétrobbanó röppentyü tarkabarka~Sziporkarajjaként forgott körültem~Az elemeknek
14312 Elbe|                    amelynek fénye csak úgy sziporkázott;~Ezé haragosabb, amazé átlátszóbb.~
14313 Elbe|                  üdvözítõ réved,~Hol nincs szirén a szirteken,~Magányod, az
14314 Elbe|                 láthatólag forg az örvény,~Sziréni a viz árama;~Hogy az már
14315  Lir|                              I~Innen föl a Szírius csillagáig,~E képzelemfárasztó
14316  Lir|             szólal-e benne egy nagy titok?~Szirmok, levelek röpködnek a légben.~
14317  Lir|                   Mit ott hagy egy hervadt szirom;~Mint láncolat a szellemlétben,~
14318  Lir|                    várjunk-e még,~Ha durva szirtbe ütközött?~Választanánk -
14319 Elbe|                  réved,~Hol nincs szirén a szirteken,~Magányod, az való nekem.~            
14320  Lir|                   ismeretvágy, mint merész~Szirtkalauz fölviszi õt oda,~A végtelenség
14321 Elbe|                szállnak alább-alább.~Olymp szirtorma rég lakatlan;~Éj csöndjét
14322 Elbe|                 barát Szent Gellér~Csuhája szirtredõinél,~Ahonnan a nap jókor eltér~
14323  Lir|                   pörgetve ottan~A meredek szirttorokban.~Vagy talán csak víz esése~
14324 Elbe|              kardéllel~A levegõt fájdalmas szisszenésre~Késztõ vagdalkozás és több
14325 Elbe|                  szónak?~Oroszlán is kitér sziszegõ kigyónak.~Beteg is volt,
14326 Elbe|                   Eméssze meg a szellemet! Sziszegte~Érzékiségem paradicsomi~
14327  Lir|                    bozótban,~Tarka szárnyú szitakötõ~Után iramodtam.~S ha a fényes
14328  Lir|                   iramodtam.~S ha a fényes szitakötõt~Éppen el nem értem,~Száz
14329 Elbe|                   embert látott,~Ahogy ott szitálja rég a Miatyánkot.~Még a
14330  Lir|                    Nagy szelleme termékeit~Szitkok között megégetik...~ ~
14331  Lir|                bírtam,~Mint nadály a vérét szíttam,~Mikor épen teli töltem,~
14332  Lir|             kõsziklából~Kristálytiszta víz szivárgott.~A szerelmes ég pediglen~
14333 Elbe|           egyébként nyugodt, merész.~Ajkán szivarral, csíptetõvel~Szemén, vagdalkozik
14334  Lir|                     tengeren túl,~Kiérve a szivárványbúl,~Át ezen s a másik égen,~
14335 Elbe|            buzogány elszállott kezébõl.~És szivárványívben ment magason, búgva,~Oszt
14336 Elbe|                     s a sárkány megölve,~S szívdobogvást indulsz a tündéri ölbe...~
14337 Elbe|             Visszhangoztak e szók akkor is szívébe.~„Áldott lehet igen az a
14338  Lir|                    el sértésem, törd nemes szivedbe,~Nem éget úgy még sem, mint
14339  Lir|                    Kegyeleted, csodálatod,~Szívedben hogyha nincs egyéb,~Úgy
14340 Elbe|               Tisztelem fájdalmát jó nemes szívednek,~Ám de erõs szívet fájdalmak
14341  Lir|                   a tied?~Nem kérded-e meg szivedtõl,~Van-e benne érzelem?~Boldog
14342  Lir|                  már a harcmezõnek.~Dobogó szivéhez újra~Édes ábrándok szegõdnek.~
14343  Lir|                 torok,~Reformerek pókhálós szívei...~Ördög, pokol!... meddig
14344 Elbe|                  ennek biborujja~Egészen a szívéig nyulna,~Megnyomva ott egy
14345  Lir|               midõn a nap nyugovóra száll,~Sziveik elfogódnak.~Minden bokorból
14346 Elbe|                   Vagy a Tündérország az õ sziveikben.~Mennek-mendegélnek, azazhogy
14347 Elbe|                kicserélte volna~A pillanat sziveiket.~Elõször érzi most Leona,~
14348 Elbe|                    fog a cselekvés órája -~Sziveinket épen, erõben találja.”~Míg
14349 Elbe|                   zsarnok, ha gyáva, rongy szivekre talál:~Hõsök engedelmes
14350  Lir|             némaság... menyországa soknak;~Szívemben lobogó lángja a pokolnak!~
14351  Lir|                 hajón a könnyü podgyász,~A szivemen a nehéz gyász,~Az égen sötét
14352  Lir|          szenvelgés, balgatagság,~Hogy már szivemre mi se hat;~Hogy ami volna
14353 Elbe|               éjjel volt a másik.~Berezina szívén két szellem csatázik:~A
14354 Elbe|              nyavalyatörtjei,~Egy garasáru szíverõsitõ~Tekintetért. Csak Izidóra
14355 Elbe|                     Nincs más mód benne,~A szíves olvasó képzelme~Szinezze,
14356 Elbe|                 ahogy az isten~Megteremti, szívesb, türelmesebb nincsen.~De
14357 Elbe|               lenni, bármi legyen ára.~Oly szívesen halna egyetlen csókjáért!~
14358 Elbe|          hálálkodásnak.~Köszönetet mondtak sziveset Bélának.~Százszor is mondották:
14359  Lir|                 gunyoljátok,~Áhítja titkon szivetek.~Ah, ha megvásárolhatnátok!~
14360 Elbe|              szólal:~„Nos hát a szentlélek szivetekbe szálla,~És megtérve jöttök
14361  Lir|                   virág?~Egy gondolat most szivetekben~S tiétek lenne a világ!~
14362 Elbe|                               69~Szánalma, szivettépõ kínja~Nem tudja, melyikért
14363 Elbe|                    szerencse utadon.~Nemes szívhöz illõ s bölcs a választásod,~
14364  Lir|             szokott panaszok,~Melyeket bús szivök enyhe siralmával,~Könnyeik
14365 Elbe|                 Barna, mint a sejtés, mely szivökben ébred,~Mint egy sötétségbõl
14366  Lir|                   És lelkedet, azt magamba szivom,~Hogy el még a halál se
14367  Lir|                 pir;~Fürteidnek denevére -~Szívom ajkad, mint a vampir...~
14368  Lir|              egykor egy igazán~Hûn szeretõ szívre vágyol,~S keresed, de nem
14369 Elbe|                   mégis... megcsalódik?~Ó, szívrepesztõ gondolat!~S remegni kezd
14370 Elbe|                     drága boldog pillanat,~Szivrészegítõ gondolat!~            58~
14371 Elbe|                    véreze,~Most rántaná ki szívsebébõl~Tán a való mûtõ keze.~És
14372 Elbe|                   tégedet.”~            44~Szívszaggató e bú, alázat...~Így nem
14373  Lir|                   szabadság futó vadjainak~Szivtelen üldözõ vérebei...~Nem könyörgök
14374  Lir|                  És sírig szerettek gyönge szívû lányok,~Emlékezet! költsd
14375 Elbe|                      Bámulatra méltó bátor szivü bajnok!~Méltón jutalmazni -
14376 Elbe|              boldogság istennõje,~A tiszta szívüek, ártatlanok~E bölcsõringató
14377 Elbe|                   félig szemüket lecsukta.~Szívük bátorsága - ez isteni szikra -~
14378  Lir|              közöttünk sejtelem.~Ne legyen szivünknek cégére,~Mint akármi hitvány
14379  Lir|            együgyûk, ártatlanok,~Oly nyilt szivûnek, õszintének,~Épen miként
14380  Lir|                  bútól-gondtól~Megnehezült szivvel-fõvel~Leborultam, hallgatóztam;~
14381  Lir|                 celtát, poroszt és vonagló szlávot,~Erdõkben üvöltõ sok vad
14382 Elbe|                    Hogy ajtóstul rohanva a szobádba,~Fölöttébb meg ne lepjelek)
14383  Lir|                   kis apród (a szerhordár)~Szobájában föl-alá jár.~„Fiú, a sarokba!~
14384 Elbe|                    nyugtalan járt sok üres szobákon.~Végre selyemszárnyas függöny-ajtó
14385 Elbe|                    bálványa,~A szerelemnek szobalánya.~S a szobalányok közt akad~-
14386 Elbe|                szerelemnek szobalánya.~S a szobalányok közt akad~- Igaz-e? - hej,
14387  Lir|               cseng a réztányér;~Boltinas, szobaleány,~Cselédség, ki most mind
14388 Elbe|                     nem õ, szegény, beteg.~Szobaleányom Olga - ejnye!”~De indul
14389  Lir|                                      Idyll~Szobánkban heverészve pihenünk.~Az
14390 Elbe|                 szálloda.~Rangját, nevét a szobapincér~Megmondja egy-két jó forintér;~
14391 Elbe|                 már alacsony is, szûk is a szobátok,~Benne hatan-heten dunyhák
14392  Lir|                  temettetett...~Emlékezet, szobrod lerontaték~A képzelõdésnek
14393 Elbe|                   nyekken,~Szökdös, mint a szöcskõ, még elevenebben.~Kétszer
14394 Elbe|            kócsagtoll dacol a szélvésszel.~Szög szemölde rejti szeme játszó
14395 Elbe|                   mindenek elõtt~Pisztolyt szögez mellemnek. Hát pedig~Csak
14396 Elbe|               percre azt hivém,~Oda vagyok szögezve mindörökre,~S föl se kelek
14397  Lir|                  lég ürében,~Koporsótokban szökdel testetek,~Mig a miattatok
14398  Lir|               Nyujtsd magasra fejecskédet,~Szökdelj, mint egy kis pillangó;~
14399  Lir|                 fény az árnyék mellett nem szökel,~S a földet örök éj csillagtalan~
14400 Elbe|                 nyakon simogatta,~Nagyokat szökellett kényesen alatta.~Hogy pedig
14401  Lir|           menthetetlen vége van,~Kisérli a szökést szünetlen,~Bár látja már,
14402 Elbe|               sürûben egy mentsvárra akad.~Szökevénynek való az idõ is épen;~Rémületes
14403  Lir|               vadat,~Midõn az kétségbeesve~Szöki át a völgyeket,~De mi haszna,
14404  Lir|                   elém~Fekete szemü legény~Szökken és beszélni kezd:~„Hugom,
14405 Elbe|               édenébe~Új paradicsomi kigyó szökött.~S a régi édes almáját rohadtnak~
14406  Lir|               rémtörténet,~Hajszálmeresztõ szörnydarab.~A fõzsivány bitóra köttet~
14407  Lir|                álom szelid volt,~A valóság szörnyebb;~Homlokára kedvese~Ejt keserves
14408  Lir|           kétségbesés,~Halál és õrület vad szörnyei~Riasztják vissza véges emberi~
14409  Lir|                     Óriások, tüzet hányók?~Szörnyeinkrõl már maholnap~Még a dajkák
14410 Elbe|                miben ártalom van,~Ember és szörnyekben, földön és pokolban.~Jõjjetek
14411  Lir|                 éjjelbe!~Ott leskelõdnek a szörnyetegek;~Üzzétek a gyávát el...
14412  Lir|                  azt százszor kipótolá;~De szörnyeteget szült jelennek az idõ,~Mely
14413 Elbe|              kerengett.~Már ültõ helyén is szörnyetegnek látszott,~- Most pedig végezvén
14414 Elbe|              ébresztõ óra,~Elkezd zajongni szörnyükép.~És zsörtölõdik véle szörnyen,~
14415 Elbe|           palotáját,~Mit soha nem sejtett, szörnyüködve nézte,~Hogyan törnek õ szent
14416  Lir|              Megnyitja halvány ajkát,~Hogy szörnyüséget mondjon el - az útas~Rémülten
14417 Elbe|                  rohan feléje, sivalkodik, szörtyög~A sok mérges törpe, mint
14418 Elbe|                 sírig hû boldogtalan:~Mind szöszke az, s kék szeme van.~            
14419  Lir|                 mind, mind e testvér kínok szövetsége~Kárhozott szivemben ha pokolt
14420 Elbe|                   a legelsõ legszebb frigy szövõdött.~Szent is volt ez a frigy,
14421 Elbe|                 többi magam dolga,”~Tervet szövögetve ezeket gondolta,~És mivelhogy
14422 Elbe|           Legfényesebb pillangó szárnyiból~Szövött lepelt, midõn alatta, hah!~
14423 Elbe|                fölpislog az öregnek, kajla~Szófogadatlan nagy bajszát megcsavarja;~„
14424 Elbe|                     S nagy sokára jut csak szóhoz, „Eszemadta!”~S alig hisz
14425 Elbe|                    levállazottan,~Mint már szokásban ily helyen,~Öltözve volt
14426  Lir|                  Elfeküdtek a cselédek.~Õs szokáshoz és urához~Híven - valamennyi
14427 Elbe|                  emlegette volna~A régi jó szokásokat?~Hogy most, midõn kijött
14428  Lir|               annál jobban!~Már nekem ez a szokásom,~Azért ha baj ér, se bánom,~
14429 Elbe|           költõszabadság~Ezuttal egy kissé szokatlanabbul,~Mint mondják, „antik” põre
14430 Elbe|         kényeztesse,~Hideget, hõt, sanyart szokja meg a teste.~Városi gyereknek
14431  Lir|                 mint a rossz pénzt ismerni szokják,~Ismeri õtet is a nagy kerek
14432 Elbe|             Keresztúton járni boszorkányok szoktak.~Nem találkozója szerelmes
14433 Elbe|                  testemet,~Mint a kovácsok szokták a vasat.~Tüzes felhõkre
14434 Elbe|              középutat.~Ebéd után magad ne szoktasd álomra,~E szokás rabságát
14435 Elbe|                 Fejedet, nyakadat hideghöz szoktassad.~Kalapot viselhetsz kisség
14436 Elbe|                legyeskedik?~            15~Szoktatja Ernõt kurta fékre;~S jól
14437 Elbe|                    gyógyerõvel teli,~Amire szoktatják, könnyen elviseli,~Azért
14438  Lir|           szivemnek,~Mely csak a búhoz van szokva.~Nagy örömrõl, boldogságról,~
14439  Lir|                ingát, hallgatom egyre,~Nem szólal-e benne egy nagy titok?~Szirmok,
14440 Elbe|            Kinálkozó az alkalom.~Hevélye a szólalkozásnak~Föltünt a kandiak hadának;~
14441  Lir|                   okoz!~Én édes atyámfiai,~Szólanék egy keveset,~S ha nem igaz
14442  Lir|                 Panaszkodhatott magának, -~Szólani se volt szabad!~Hej mert
14443 Elbe|                 festõket!~Hogy mindezekrõl szólanom~Nekem megtiltja a szalón!~            
14444  Lir|          Törvénynek általános foganatja;~A szolgabírók rémmesében élnek,~Mágnás
14445  Lir|                   Mert ha a közel határon,~Szolgagyerek avagy úrfi~Útnak indult,
14446  Lir|                   ha kell harcolni másért,~Szolgai liberiáért -~Erõd óriási,
14447 Elbe|                 Asztalhulladékkal fizetett szolgái,~Ûzik a futókat hûséges
14448  Lir|                  az ágat,~S válasz helyett~Szolgájától hazaküldte~A zsineget...~ ~
14449 Elbe|                  Kérdé: „Tehát?...”~      „Szolgálatodra állok.”~„Ma még?”~      „
14450  Lir|                    Vak sötétség kedvelõje,~Szolgalélek, vakandpára...~Legyen bármi
14451  Lir|                                        Egy szolgalelkû poétára~                            
14452  Lir|                  Erzsit,~Szíve zálogát,~És szolgálná véle~A falu urát.~De újra
14453 Elbe|                   istene dicsõség,~De csak szolgálója lenne a feleség.~Van õneki
14454 Elbe|                   Míg ezt neked vissza nem szolgálom; kérlek.~Mondd meg hát nekem
14455  Lir|              panasz mit ér?~Míg volt erõm, szolgáltam a hazát.~Most már nincs,
14456  Lir|                   rút kor,~Majd az ezernyi szolgatetem közt~Lesz a jelenbõl egy -
14457  Lir|                   az,~Hogy bámulásától nem szólhatok.~Oh, franciák országa, te
14458 Elbe|            megszakad!~Csak szóltam -, csak szólhattam volna!~Tán gyanitá frigyünk
14459  Lir|                   de kit mindenki~Csak úgy szólitott: te füttyös!~Mivel olyan
14460  Lir|             Mindenható” - s hármat lépvén, szólította~De az éj oly néma, akár
14461 Elbe|                  kezére;~„Bátya! - mondá - szóljon ez a könny helyettem,~Értelek -
14462 Elbe|               kunyhóféle;~A vén számadónak szõlleje, borháza;~A beszakadt tetõn
14463  Lir|           elhagyott,~Csodásan, hivogatólag~Szólnak a zárdaharangok.~A világ
14464  Lir|              parancsolat:~Hazádnak nyelvén szólnod nem szabad!~Érthetlen, természettelen
14465 Elbe|              volnál - ah de minek bántnak?~Szólogatására öreg Hadonárnak~Ébredsz, -
14466 Elbe|                 lám Aranka oda ül melléje.~Szólogatja vigan: „Hohó, jó barátom!~
14467 Elbe|                   galamb: de hát épen ezér~Szólogatták mindjárt: õ legyen a vezér.~
14468  Lir|                  gyujtunk persze, azután~A szõlõhegyre kilépegetünk.~Ottan pedig
14469  Lir|           idegennek~Csodájára a királyt is~Szólongatják, hogy kijönne.~Nézi az tetõtül
14470 Elbe|           Hadonárhoz,~Ügetés közben -, mit szólsz e tartományhoz?~Ugy hiszem
14471 Elbe|             vágyban égnek.~- Kik fitymálva szóltok az elmult idõkrõl,~Essetek
14472  Lir|             havából szemfedõt,~Azalatt így szólván: „Rosszul látok, öreg,~Szólj
14473  Lir|                 egy keveset,~S ha nem igaz szóm, az isten~Úgy verjen meg
14474  Lir|                 inték,~Mert a köny elfojtá szómat...~ ~
14475  Lir|                        Néprománcféle~Nyári szombat este volt,~      Az erdõ
14476 Elbe|                   megvetéssel.~Amott vérre szomjas szájú csataebek~Néma lihegéssel
14477  Lir|                szomszéd csordakútról oltja szomját.~Nagy néha egy ital bor
14478  Lir|                   azok,~Melyeket lelkemmel szomjazok s ha hallok,~Gondolom magamban:
14479 Elbe|                 vágy,~Boszút kiáltva, vért szomjazva írul,~Égõ sebére.~      
14480 Elbe|                     S legyen vérem bosszút szomjuhozó lázban.~És országom sorsát
14481 Elbe|                    Szólal a griff megint: „Szomjuság is éget.”~Jankó csak tekinget,
14482 Elbe|                  gyors munka közben nagy a szomjuságod,~Ihatol, csak ne hagyd abba
14483  Lir|                     nyári hajnalon,~Mely a szomjúságtól meghajolva, lankad~S érezi,
14484  Lir|                 csekély volt;~Ám a pusztán szomjuzónak~Enyhe édes egy csöpp víz
14485 Elbe|                   arcán csüggedés jelével,~Szomorító hírek holló seregével.~Elbeszélte
14486  Lir|                halni...~                II~Szomorú-vígság földi létünk!~Csak akkor
14487  Lir|                    rózsa, liliom megcsapva~Szomoruan fejét lehajtja;~A nagy,
14488 Elbe|                  arccal Béla ekkép szóla -~Szomorúbb hírekkel nem jöhettél volna.~
14489  Lir|                    sohajától.~Haja, mint a szomorufûz~Lóg alá a somfabotra.~Párzó
14490 Tore|               vesztõhelyen...~Nektek ott a szomorujáték?~Nem ez a teljes éjszinü
14491  Lir|                   észak felül~Az erdõn oly szomorun hegedül,~Hogy a fák borzongnak,
14492 Elbe|                     Álmodik, az igaz, nagy szomoruságról;~No de csak hogy mégsem
14493 Elbe|              Lovagok, vitézek, figyeljetek szómra,~Irányzom beszédem egyedül
14494  Lir|                   lakik nem messze a felsõ szomszédban;~Különben mint a rossz pénzt
14495 Elbe|                 már épen éjjel,~Ne dõlj le szomszédnak ilyen tolvaj széllel.~És
14496  Lir|                    dicsõségtek,~Egybegyûlt szónokaitok?~Míg ellenség hízott hadával~
14497 Elbe|       Legjózanabbul élõ tisztelendõt~Szent szónoklása közben megzavarva,~Szégyenbe
14498  Lir|                    bölcsek, ihlett költõk,~Szónokok, törvénybuvárok:~Ki tud
14499 Elbe|                mulatókkal,~De szépen ír és szónokol.~Az „Orfeumba” is hogy eljár?~
14500 Elbe|                 gondolat!~            58~A szõnyegen, halkan, pár lépést~Beközelíti
14501  Lir|                    a csecsemõ,~Mintha csak szopása szakadt volna félbe.~Kedvesének
14502 Elbe|                  Gyermeknevelés~Hogy a sok szopástól gyermek ostoba lesz,~Könnyelmü
14503  Lir|                szárnyán repül,~Vihar, mely szór villámokat,~Átkot, melytõl
14504  Lir|                soha többet.~Szegény legény szõr gubában~Az ugaron áll magában.~
14505  Lir|              oldalán~Incselgve kopogat,~Ha szórakozván mondanám~A hamisnak: szabad.~(
14506  Lir|                 lelkemet,~Azt elcserélném, szõrért szõrt, veled.”~S hogy még
14507 Elbe|                  Kutya harapását kösd be a szõrével,~Nyernõk vissza kártyán,
14508  Lir|                  kedvezõbb szél és a féreg~Szorgalmas hangyává leendett,~S szeretett
14509 Elbe|              alkalmasb.~Nadrágot a szíjjal szorítni legényes,~De kivált erõsen,
14510  Lir|             mártírja,~Hogy sírotokra átkot szórjon el.~Midõn e nép földingató
14511 Elbe|                            77~Ernõ hadarg, szorong, használva~A sokaságot,
14512 Elbe|                   ott keringett.~Jankó már szorongott, hogy menekül innet?~A másik
14513 Elbe|              lélekzete majd elállt beléje.~Szoronkodva már majd kirántotta kardját,~
14514 Elbe|                    fene vadállat.~Mint egy szõrrel benõtt halálfej a képe,~
14515  Lir|                   Azt elcserélném, szõrért szõrt, veled.”~S hogy még kivenne
14516  Lir|           önfeledten.~Úgy tettem, mint te. Szórtam lángom~Mindenfelé, körös-körültem.~
14517  Lir|                  Kinek épen kedve tartja.”~Szórul szóra minden úgy lett,~Ahogy
14518 Elbe|                   kedve.~„Kegyelemkenyérre szoruljon egy Árpád?~- Kérdé önmagától -
14519  Lir|                    álom, milyen élet!~Hogy szorulnak percbe évek!~Hallga, hóha!
14520  Lir|                  levegõben.~Sárga leveleit szórva~Koszorút tesz homlokomra...~
14521 Elbe|                   fogva~Láthatlan fonálból szõtt bûvös hurokba?~Legjobb volna
14522 Elbe|                Etelke,~Hol vagy?” rettentõ szózata~Háromszoros egymásutánban;~
14523  Lir|                    Mostan egymás egyetértõ szózatára~Kardot rántanak a zsarnok
14524 Elbe|                  pacsirta kezd egy üdvözlõ szózatot.~S dala ilyeténkép hangzik:
14525 Elbe|              halálba taszitott,~Megmenteni szükkeblü volt.~            63~S még
14526 Elbe|              kidöntögetõje!~De bizony csak szüköl, fázik ez mind tõle.~Pedig
14527 Elbe|                   csakis a legeslegnagyobb szükségben.~Hát elindult; ment, ment;
14528 Elbe|                    már találva,~Legnagyobb szükségük tán nekik volt rája.~Elég
14529 Elbe|                Kérdi, hova való? hogy ki a szüléje?~Mintha sejtené, hogy olyan
14530 Elbe|                     Ha másnak is, ki földi szülemény,~Mindenkinek elérhetetlen
14531  Lir|                   jó barátom~A birtok, mit születésem adott,~Az élet közös nyomora;~
14532  Lir|                     Így ölelkezik a földön~Születéssel a halál.~És csak egyszer!
14533  Lir|                 kimért létfordulójaként...~Születnek, halnak csillagok, napok,~
14534  Lir|                örök nyugalomra.~Körülöttem születnének~Földet ingató villámok,~
14535 Elbe|                akartunk gyõzni: hogy minek születtünk.~Hanem azért végre csak
14536  Lir|               rózsa, lehull a levél!~Ezért születünk hát, ez az életi cél?~Csak
14537 Elbe|             alkohol.~Gonoszabb ördögöt nem szülhet a pokol.~A magyar embernél,
14538  Lir|                    Volt - nagyobb hõst nem szülhetek.~Virad: föl! föl! Mi haszna
14539 Elbe|             nyárközépi nap,~Melynek sugára szüli délben~A földövi orkánokat;~
14540  Lir|               Kitett lelenc, apátlan árva.~Szülõd elõled elrejtõzik.~Szégyenli
14541  Lir|                    Rossz szellemek szörnyû szülöttei!~Ne bújjatok az örök gyalázattól!~
14542  Lir|                vígy el engem~Vadonába szép szülõföldemnek!~Hadd lássam azt a sötét
14543 Elbe|               magában.~Beszélt néki a szép szülõföldi tájrul,~Hogy a boldogabb
14544  Lir|                    Hõsök és boldogtalanság~Szülõföldje - Magyarország,~Légy dicsõ,
14545  Lir|                       Otthon~Meglátogattam szülõimet;~Csupa szív volt mind a
14546 Elbe|              sínlõdve nõtt.~            36~Szülõit õ nem is gyanítja.~Erdõs,
14547  Lir|                hölgy, eltévedt anya!~Hõsök szülõje, elkerített~A sok hazudozó
14548  Lir|                    másutt átkos vegytanát!~Szülõk, barátok, szerelmem, jövõm!~
14549  Lir|                    emberek:~Istent, hazát, szülõt.~S bár végetek mi mostoha,~
14550 Elbe|                Szegény fiú! szánhatjuk õt,~Szülõtelen, sínlõdve nõtt.~            
14551  Lir|                   vérét ontja,~Mig a másik szünet nélkül~Megemészti sustorogva.~
14552  Lir|                     Vajjon a halál~Nem oly szünetidõ-e, mint minõt~A vallató biró
14553 Elbe|                     Kalandbul~Kalandba vág szünetlenül.~Nappal vadász, jégszirtre
14554 Elbe|                    se szólt.~Kínos, feszes szünetnek csöndje állt be.~Befagytunk
14555 Elbe|                  ijedve,~Szárnycsattogását szünteti.~Az elõzékeny örvény fodra~
14556 Elbe|                   világ, mint óriási~Hordó szüretkor s szórta sûrüen~Magábul
14557 Elbe|                                49~Redõtlen szürke pongyolája~- Amint feléje
14558 Elbe|                   tûnt föl oly szegénynek,~Szûknek, mint faragatlan közkoporsó,~
14559  Lir|                    a nagy eloltja azt.~Bár szûm sovárgja untalan,~De mert
14560  Lir|                  gyerünk hazafelé.~Anyánk, szûnjél velünk most pörleni,~Mi
14561  Lir|                   Béranger után~Ez árokban szûnjünk meg élni,~Vénûlten, fáradt
14562 Elbe|                magyarázhatlan nesz,~Mint a szunnyadó föld halk lélekzetet vesz.~
14563  Lir|           álmodásba~Beszövõdve ringatván a~Szunnyadozó lég bölcsõjét.~Ég a földdel,
14564  Lir|           Kapadohány, de hát ez köll neki,~Szunyog raját ez messze kergeti.~
14565 Elbe|              bengali tigris vérszomja csak~Szunyogcsipés okozta viszketegség~Az irigység
14566  Lir|                  körûlem oly rút hangokat?~Szunyogzengés vagy krokodilrivás?~Hisz