Rész,  Fej.

14567  Lir|              messze kergeti.~Egy megviselt szûr, cifraságtalan,~No még meg
14568 Elbe|                 két sunyó szeménél,~Nem is szurhattak ki többet Vazuléért...~Ekkor
14569 Elbe|            átmenetnél haladj csöndesebben.~Szurok sötétséget ragyogó fényesség~
14570 Elbe|            torzonborz kalpagot,~A fölé meg szúrva üstökös csillag volt:~Diónyi
14571  Lir|                    Aminõt olykor szerelmes~Szûzek álmaikban látnak...~Ép,
14572  Lir|                  sajnálok.~Szép a leány; a szûznek csókja~Édes lehet kimondhatatlan.~
14573  Lir|                    amint látja alvó apját, Szvénót,~A tehetlen aggot, õrök,
14574 Elbe|                    49~Hajnalt csendítnek a Tabánban.~Oly szomorún hat rá e hang;~
14575  Lir|                   volt hazánkban~A legelsõ táblabiró.~Mérgében szinte zöldül,
14576  Lir|               király seregének,~Kazimérnek táborában,~Oly nehéz, únt lett az
14577  Lir|                farsangod...~Lengyel király táborából~Ilyeténkép üzengetnek,~A
14578  Lir|                 tér.~Csillagvilágok fénylõ táborán át~A végtelenséggel versenyt
14579 Elbe|                árnya~Borul a pomerán hadak táborára,~Barna, mint a sejtés, mely
14580  Lir|                  futja végig~Az ifjú vitéz tábornokot.~Be akar rohanni a halálba,~
14581  Lir|                  soha nem volt,~Uralkodjék táboromban.~Nagy erõvel, hadosztállyal~
14582 Elbe|                     S köztük a szabad tért táborõrök járják.~Követek e választ
14583 Elbe|                  égnek,~Lenn a földön sûrü tábortüzek égnek.~Széllel-játszi tüzek
14584 Elbe|              talpra állogatja.~S bizony mi tagadás? nagy szükség van erre,~
14585  Lir|              Balassa, jaj neked már!~Fuss, tagadd meg a gyönyört, mert~Kész
14586  Lir|                  természetét~Ha akarná sem tagadhatja meg...~Igen, igen, nincs
14587 Elbe|                csúfos beszédet.~Nem szabad tagadnom, ez volt az egyetlen~Perc,
14588  Lir|            káromlója,~Ki minden jót földön tagadsz,~Borulj térdre: hálát adva~
14589 Elbe|                    fölött,~Állott a ház, a tágas balkón,~Hová Leona költözött.~
14590  Lir|                 ládd, a te rekeszednél~Nem tágasabb e mérhetlen világ!~ ~
14591  Lir|            Dörmögve vágja rá a másik:~„Egy tagba nálam több a föld.”~Így
14592  Lir|           követelje.”~De a zord vadász nem tágit:~„Ha szûröd nem, úgy e lyányt
14593 Elbe|                  Az öltözéki fesz korlátit~Tágítni kelle itt-amott,~Ernõ egyet-mást
14594 Elbe|                  megfulok;”~S nyakkendõjét tágítva, duzzadó~Erére mutatott: „
14595  Lir|                  harap Budán a király,~Kör tagjai mondják: „Ah, zseniál!”~ ~
14596  Lir|             Gondolok, és sápadt nyárfaként~Tagjaimon rezg a gondolat,~Félelem
14597 Elbe|      csussza-mássza buja gondolat~Felséges tagjait, - s egyáltalán~Mért él
14598  Lir|              végórája~„Föld alá hát fáradt tagok!~Nem élek, de nem is halok~
14599 Elbe|                   most is reszketek minden tagomban,~Még most is érzem a kéj
14600 Elbe|                   27~Csak egy van, aki nem tágul még.~Talán egy ártatlan
14601 Elbe|                  on lui dit de s’enfermer”~Taine (Voyage en Italie.)~~Elõre
14602 Elbe|                    erre a beszédre~A szíve tájáig majd befagy a vére,~De meg-meg
14603  Lir|                 messze,~Zord, laktalan vad tájakon,~Hol semmi emlék ne jelezze,~
14604  Lir|                rövid lett a vigalom,~Éjfél tájban a cigány is~Elaludt már
14605  Lir|                               Gyermekkorom tájéka~Elmennék én még egyszer
14606  Lir|                  Honnan e bús hangok, mely tájról?~Messze, nagyon messze világból?~
14607 Elbe|             Beszélt néki a szép szülõföldi tájrul,~Hogy a boldogabb mult elõtte
14608  Lir|               Mindent megégetõ harag~Dühös tajtéka sustorog.~Mért szeretlek,
14609  Lir|                 egy kerek~Boldogság-oceán.~Tajtékban fürdenek~Tündérfi, hableány.~
14610  Lir|            gyöngytengerben~A kristályfehér tajtékhab,~Melyet csöndes éjszakákon~
14611 Elbe|                 mérgesen~Az égre csapkodó, tajtékozó~Hulláma és hátára kapva
14612 Elbe|                hozza~A robogó helyi hajót.~Tajtékozón kigyóz utána~S idéz elõ
14613 Elbe|                 elállja~A düh, és vonaglik tajtékozva, szája.~Vadul forgó szeme
14614  Lir|                 finom fonallá fonta,~Úgy a takácsnak adta át.~Megszõtte az vászonnak,
14615  Lir|                  Dicsõ nap a fölséges égen~Takard el akkor fénydús képed!~
14616 Elbe|                 végkép fölzavarva.~- „Légy takarékosabb karod erejével,~- Szólt
14617 Elbe|                   tömeget;~Igy, majd amugy takargatná a~Pirongó illemérzetet...~
14618  Lir|                jókedvét tartva meg.~Gondos takargató volt; lent vett,~S átvirrasztván
14619 Elbe|           psycholog.~            31~Én nem takargatom hibáit;~Bár volna gyöngesége
14620  Lir|                  engem, tudom én.~Jó hûvös takaró a szemfödél.~Ó, jöjj, siess
14621 Elbe|                    Be az istállóba!”~Nosza takarodnak kifelé, kotródva.~Hagyva
14622  Lir|            Koldusok istápolója,~Nyomorúság takarója,~Egyetlen egy jó barátom,~
14623  Lir|                 Egy csöpp piros vér hull a takarójára.~Most megállapodik, sápad
14624  Lir|                    a harmadik csepp~Hull a takaróra; még sohase hátrált,~De
14625 Elbe|                  seregben.”~Elvégezve Béla takaros beszédét~- Mialatt bámult
14626  Lir|                    szelid égen~Iszonyodva,~Takarózik tüzokádó~Füstgomolyba.~Mint
14627 Elbe|                    fészket védve, testével takarva,~Már biz épen kezde fáradni
14628 Elbe|                    Már ez a magyarnak régi taktikája,~Oda szeret ütni, hol a
14629 Elbe|                   lábai keresztbe~A kemény talajba gyökeret eresztve.~Hószakálla
14630 Elbe|                 nem is szorul,~Mert hogy e talajnak mi a javalatja,~A hamisítatlan
14631 Elbe|                  Béla - a vezér elébe,~Kit talála párducbõrön hevertébe,~Nyugodt
14632 Elbe|                tünõdött, ûzve-fûzve baljós~Találgatások eszmeszálait,~Mindegyre
14633  Lir|                bánatot.~A fák alatt járok, találgatom,~Miért zokog, mit nyög e
14634 Elbe|               Éspedig oly furcsán... ki se találhatja,~Voltakép most róla mi a
14635 Elbe|      Megvigasztalódik... No bizony kötelet~Találhatnak ott fönn, ahol emez termett.~
14636  Lir|                   lelek,~A messze ég alatt találhatok~Az övénél is nagyobb bánatot.~
14637 Elbe|                  Mi az ördög lelte? Ki nem találhatta.~Soha gyöngeség igy erõt
14638  Lir|               utamra,~Csak azt várod, hogy találjak~Nyugalmas, csöndes tanyára?~
14639  Lir|             megvigasztalódnak,~Gyógyszerét találják az ismert bajoknak; -~Mert
14640  Lir|                   e lélek benned menhelyre találjon?~Dicsõséged, ó nap, azért
14641  Lir|                  vagyunk. Egymásban~Élünk, találjuk örömünk.~Ismerjük egymást;
14642 Elbe|                    beszédesb,~Bocsánatért, találkáért esd.~Omol az élc, a bók,
14643 Elbe|                 reménynek~Gondolatával nem találkozám.~Borzasztó siketítõ csattanással,~
14644 Elbe|                    parti sétaerdõ fái közt~Találkozánk még egyszer és utószor.~
14645 Elbe|              beavatkozás~Véletlen, meglepõ találkozás,~Sürgõs teendõ, botrány,
14646 Elbe|                    Castora.~Szivek, kiknek találkozása,~A kéj titáni fokozása;~
14647 Elbe|                                            Találkozások~1877~Budapesti életkép~
14648 Tore|             örökkévaló idõben~Csak egyszer találkozhatik~Csak földi voltál bárki
14649  Lir|                megölelném mint barátom,~Ki találkoznék ott velem.~A kis kertajtót,
14650 Elbe|                  boszorkányok szoktak.~Nem találkozója szerelmes pároknak.~De azért
14651  Lir|                  Szivedben újuló tavasszal~Találkozol egy gyermekarccal,~Ki rózsaláncot
14652 Elbe|                   óra,~S már szerelmesével találkozott volna.~De kedvese felül
14653  Lir|                  Kizárólagos szabadalmat~E találmányra adsz nekem?~                 
14654  Lir|                    halna,~Hiszitek-e, hogy találna~Sírján kívül szebb hazára!?...~ ~
14655  Lir|                 tûrnének meg ottan,~Ki nem találnám ott se helyemet,~Siratva
14656 Elbe|                rája.~Hogy az üldözõi rá ne találnának,~Öltözött parasztnak, szegõdött
14657 Elbe|                  bármi bájos, szép ez arc,~Találó még se lenne képem,~Aligha
14658  Lir|            Vigasztalan nagy bánatomnak~Nem találok csöndes helyet.~                                    (
14659  Lir|                    utasok máskor menhelyet találtak.~Való, ami való, hogy szépen
14660  Lir|                 elfogadta; harmadízben~Nem találták õt barátjai.~„A hazának
14661 Elbe|               szegény magyar, de jó helyet találtál,~Ott le is feküdtél s ugyan
14662 Elbe|                   nem is oly nehéz;~Mint a találtat elveszíteni.”~Ekként a szóra
14663  Lir|                    Hah végre, szerencse... talántán...~Ugy ám... de elugrik
14664  Lir|                világot.~Mennyi bûbáj, mily talányok!~Mind, amit körültem látok.~
14665  Lir|                   a macedon.~Szalámigyáros talián~Hõs elõdök nyomába lép;~
14666  Lir|                    megint~Paripája lettem:~Taliánország felé~Mentem, mendegéltem.~
14667  Lir|                  még ma,~A zsebemben meg a tallér.~Gyomrocskádra ünnep virrad,~
14668  Lir|                    Elõbb arany, utóbb csak talmi,~S a vége az, hogy meg kell
14669 Elbe|                   választotta,~Az oroszlán talpa alól kirántotta.~Ahogy megpróbálta,
14670  Lir|                    halandó?~Van-e a földön talpalatnyi tér,~Hol sírhalom nem domborult?~
14671  Lir|              fölfelé mint a kutya~Nyalja a talpat lihegve...~Avvagy az akadémia,~„
14672 Elbe|                   a fej, minek kezdje el a talpnál?~Adói, vevõi hizó göbölyöknek,~
14673 Elbe|                   szeszélyes útja,~Szemben talpon áll a két vívó meg újba.~
14674  Lir|           gyalázatod~Nagy szégyenében égsz talpunk alatt,~Isten veled lég,
14675 Elbe|                   való ez neki, üsse meg a tályog!~Megy ki a fészerbe, Aranka
14676 Elbe|              király szavaiba esve -~Legyen támadási bûnötök feledve.~Az az igaz
14677 Elbe|                  jobbra, se balra.~No de õ támadjon alattomba, hátul?~Szinte
14678  Lir|                   sírom éjjelébõl~Boszuért támadna fel!~ ~
14679  Lir|                  Nem holt õ meg, s fel fog támadni még...~Sírjában jól felismert
14680 Elbe|                 igy beszéllett:~„Ha szabad tanáccsal - jó uram királyom~Szólni
14681  Lir|                                            Tanács~      elkeseredett, világfájdalmas
14682 Elbe|                    Azzal egyetemben ime jó tanácsa:~Tegye el azt jól, ne egyék
14683 Elbe|                   élet titka ~(1886)~Arany tanácsok és szabályok a testi-lelki
14684 Elbe|                   meg és kövesd ez egy-két tanácsom.~Ne dohányozz reggel soha
14685 Elbe|                 bizonnyal;~Higyj és fogadd tanácsomat.~Lásd, hogy ha ilyen hasonlattal~(
14686 Elbe|          legyõzhetetlen levegõkirálynak,~S tanácsosnak látja mihamarabb, szépen~
14687  Lir|           megtanulták,~Mi a magyar három a tánc.~Azok aztán Kazimérhoz~Nem
14688  Lir|                keltek.~- Mennyi erõ, tûz a táncban!~Mennyi lehet a csatában!~
14689  Lir|                szemfödél.~Ó, jöjj, siess a tánccal odafenn.~Mi jó az álom,
14690  Lir|            Háladatosság fejében~Fáradatlan tánchõsöknek.~Reggelenkint dagasztották~
14691  Lir|                     S úgy énekelj, hogy mi táncolhassunk.~Hallgatóim rám ekép rivaltak...~
14692  Lir|                 borzongnak, a gally remeg,~Táncolnak a légben falevelek;~Mikor
14693 Elbe|                  szörnyü végzet, mostoha -~Táncolni nem szokott soha!~            
14694  Lir|                Elméjét megháborítá:~Hogyan táncolt, kacagott, rítt~Tárt kebellel,
14695 Elbe|              markolatját.~Az ádáz zörejjel táncolva verdeste~Bal combját, a
14696 Elbe|                   soha, ilyen fura csárdás táncot!~Azután kezébõl hogy kiszalasztotta,~
14697  Lir|                  után elértem~A nagy világ táncpalotájába.~De itt midõn énekelni kezdtem,~
14698  Lir|                    mankót vesz mindenik.~A táncterem sántával megtelik.~S van,
14699  Lir|                    szeme elõtt~Legyen örök táncvigalom.~Bort és szép leányt hadamnak,~
14700  Lir|                    és népiskolád, amelyben~Tanitanak három-, négyféle nyelven,~
14701  Lir|              eszmékkel,~      Melyeket nem taníték,~Melyeket a feledésnek~      
14702  Lir|                 kél,~S a magyarok istenére~Tanitja azt, ki nem fél.~Ha valaki
14703  Lir|                búnak egyszer vége van.~Azt tanítják mind a vértanúk:~Halhatatlan
14704  Lir|                    kezétõl annyi seb!~Hogy tanítnátok a hazugság -~Szerencse-hajhász
14705  Lir|         Republicanus övesek?~E gõg, e fény tanítni avagy~Vakítni vágy a népeket?~
14706  Lir|                  nékem!~Odahagytam tisztes tanítómat,~S a madárka versenytársa
14707  Lir|                  nótákat,~Pedig minket nem tanított senki...~Mert szabadok voltunk...
14708  Lir|                  javára tenni~Mért meg nem tanitottatok.~Egy kedvezõbb szél és a
14709  Lir|            napsugártól a folt.~De meg lesz tanitva - ki most~Szabadon megtámadott. -~
14710 Elbe|                  között,~Sanyarra jó korán tanítva,~Pásztorcsalád nevelte õt.~
14711  Lir|                hagyál...~Hol van tanod s a tanítványok,~Jámbor, szegény halászaid?~
14712  Lir|            tanulatlan, szûz az elme,~Ködös tanoktól érintetlen,~Pihent, nyugalmas,
14713  Lir|            szemében.~Vén a szinész úra...! tántorg~Hazafelé... „adjatok bort!”~
14714  Lir|                    se kellene!~Engemet nem tántorít meg~      A világ forgószele.~
14715  Lir|                  eltûnt nagy idõ, amelyben~Tántoríthatlan szív dobogott a mellben,~
14716  Lir|                  Én e lomha, sárban el nem tántorodtam:~Nem hagyjátok cserbe zászlótok
14717  Lir|              siketnéma hallgat.~A tudomány tántorogva, szédelegve~Tapogatózik
14718 Elbe|                  feljön újra a hold,~Egyéb tanu nekik nem kellett, nem is
14719 Elbe|                  hallgatása~Szavainak vala tanubizonysága.~Éltüket nem félték a lengyel
14720 Elbe|             mondják ki,~Legyetek szavamnak tanubizonysági!...”~Amíg így tünõdött,
14721 Elbe|                    látott?~Ebbe látom én a tanubizonyságot.~Hogy pedig mily fösvény,
14722  Lir|                    nyugodt órán hideg ész,~Tanuk elõtt. Csak két sor az egész.~
14723  Lir|               csinál e két hamis.~Vagy nem tanul-e holtig a pap is?~Majd szembe
14724 Elbe|                    is megesik nem egyszer.~Tanulással sem kell gyötörni õt mindjárt,~
14725  Lir|                  nyers: erõ van benne,~Bár tanulatlan, szûz az elme,~Ködös tanoktól
14726  Lir|            csókjainkat~Tõlünk örök hûséget tanulhat...~Virágos zöld erdõ közepében~
14727  Lir|                   Emberész-elállitóbbat,~S tanuljátok meg belõle,~Hogy semmit,
14728  Lir|                  Amerre útján elhalad.~Nem tanulmány, nem látomány,~Nem kéjút,
14729  Lir|                   Kedvére duskál, kéjeleg.~Tanulmányozza voltaképen~- Mi neki úgyis
14730  Lir|                   mi hát itt~Az egészbõl a tanulság.~Végre úgy rémlett nekem,
14731  Lir|               virágot letépi más.~Mért nem tanultál Jupitertõl?~Elég fényes
14732  Lir|                    megmaradjanak!~Bennetek tanultam magamat szeretni,~S nem
14733  Lir|                    Nem fog ki rajta a nagy tanuság,~Hogy aki mint hõs halt
14734 Elbe|                   jó öreg trónörökösének~- Tanusítva mélyen járó bölcseséget -~
14735  Lir|                   a puszták~Szõke falvait, tanyáit:~Nagy siránkozásaikkal~Fölverték
14736  Lir|                  pusztákat,~Hol most rideg tanyák, bitófák állnak,~Mosolygó
14737  Lir|             egyebem égen-földön,~Ez a járó tanyám, házam,~S ami több, menyasszonyágyam!~
14738 Elbe|                    csüng ottfeledve a föld~Tányérja szélén, mint lenyakazott~
14739  Lir|                   asztal-, konyhahulladék,~Tányérnyál mind nem elég ronda még,~
14740  Lir|                    Mely egy nagy õs névhöz tapad.~Miért népek csatáztak,
14741  Lir|                  Kisérteti kézzel Kanut, s tapasztalja,~Hogy oda vér csöppent;
14742 Elbe|                   ám.~A tiszta levegõ az õ tápláléka,~A jó isten adja ugyan ajándékba,~
14743  Lir|               megett,~Ellen kezébõl nyerte táplálékát~A vén földönfutó és könnyezett.~
14744  Lir|                     A keblet, mely tejével táplált,~Fertõzi undok idegen;~S
14745  Lir|                   Te Kinizsi karját erõvel tápláltad,~Áldd meg énekét a gyönge
14746  Lir|                    Épen miként ti magatok.~Táplálva csókkal, tejjel, mézzel,~
14747 Elbe|                   egy szilaj mén,~Fülét ha tapló égeti.”~„Mire való kezedben
14748 Elbe|                   Az úr is bátorságra kap.~Taplóvá rothadt cserfa törzse~Holdfényben
14749  Lir|              minden féreg -~Engemet lábbal tapodtak!”~S oh, csodák csodája! -
14750 Elbe|                   kuruzsló ám.~Ez csak úgy tapogat a teljes sötétben;~Kaparászgat,
14751  Lir|                   Aztán szétterjed lassan; tapogatja~Kisérteti kézzel Kanut,
14752  Lir|            tudomány tántorogva, szédelegve~Tapogatózik ez örök sötétben.~Olthatlan
14753 Elbe|              reszketõ biborsugár,~Ujjaival tapogatózva, lopva mind~Fölebb-fölebb
14754  Lir|                    hó vállon~Miért meg nem tapogattam;~Hogy mi vagy, való, vagy
14755  Lir|           Hagyogatja lassan-lassan~A rossz tápon testereje -~Csak egy még
14756  Lir|                     A szerény igazt lábbal tapossák.~Itt, hogy örjöngõ hiúság
14757  Lir|                 harsog,~Közbe-közbe hangos tapsok.~Úgy zajongnak, úgy tombolnak!~
14758 Elbe|               gyujt, mint a villám.~Etelke tapsol - „ez dicsõ!”~S a mama? -
14759  Lir|                   után?~Kenyér, fügelevél, tápszer, ruházat?~Hisz neki ebbõl
14760  Lir|               földben,~Kiirthatlan, mint a tarack.~Istenrõl, ördögrõl, eszményben~
14761 Elbe|           sarkantyujával homlokát találta:~Taraja lehatolt rézsisakján át
14762 Elbe|               leszállott,~S ellene sisakja tarajába vágott.~Kemény kék acéllal
14763 Elbe|                  legelsõ~Királyleánya ifju targoncásra,~Zultána a heréltre nem
14764  Lir|                áldozat!~Tán mert irígyed e tárgy-limlom,~A nap legforróbb sugarát,~
14765 Elbe|                  szépség, szerelem,~Költõi tárgyam ott lelem.~            11~
14766  Lir|                   és föld között~Nem lelek tárgyat, hasonlatnak.~Hiába, szó
14767 Elbe|                     Ha elbeszélõ énekem bõ~Tárgyát ez utcán keresem.~Hol egy
14768  Lir|               orromat füstölgetem.~Köznapi tárgyról verset faragok,~- Egetverõ
14769 Elbe|              Romlik a közeltõl s igen apró tárgytól.~A betû, varrótû, a kovács
14770 Elbe|       legkiváltképen~Most, hogy ilyenforma tárgyú a beszédem,~Latra vetem
14771  Lir|                part fölött:~„Az egyetemnek tárházába’~Nincs rém, csak ez a szó:
14772 Elbe|                   velem;~Elõszedé szépsége tárházának~Legbûvösebb, rejtettebb
14773 Elbe|                   Emlegetve, hogy mi van a tarisznyában?~Biz igaz a! õ is gondolja
14774 Elbe|             sügérek.~Szétrobbanó röppentyü tarkabarka~Sziporkarajjaként forgott
14775  Lir|                zöld fûbársonyával~S szende tarkabarkaságban~Nevetõ virágcsoporttal~Hegyet,
14776 Elbe|                   Vaskos öklöddel hogy jól tarkón ütötted;~De meg virad is
14777 Elbe|                ellátogat;~Szépség megannyi tárlatába~Befutja mind a bálokat.~
14778  Lir|             egymást üzi-hajtja.~Bujdosni a tarlón indul a katang.~Elnémul
14779  Lir|                  Lesve, várva az arkangyal~Tárogatójának hangját,~Melyre meghasad
14780 Elbe|                  ölnyi mélység~És ama zúgó Tarpatak fölött,~Mely mint õrült
14781  Lir|                    fák~Mélabúba~Összesúgva~Társaiknak mondogatják:~„Hegyeink méhébõl -
14782 Elbe|                  lépés lenne most megtéve!~Társainak ugyis nagy a szerencséje.~
14783 Elbe|                  emelé magasra,~S míg vivó társának végütését pajzsa~Fogta föl, -
14784  Lir|        elmulandóságnak.~Ott lehetnék én jó társaságban.~Hallgatózva, mit beszél
14785 Elbe|                    Sajnálkozó - szellemdús társaságom~Élvét kikérõ (mélységes
14786  Lir|              alacsony, kicsiny szobában,~A társaságtól félre, dugva~E temetõi néma
14787 Elbe|              szabad fényre kiesengve~Sötét tarsolyából. Míg kezébe fogva~- Hogy
14788  Lir|                 végtelen.~S hozzá az éj is társul érkezik,~Kárpitja lassan
14789  Lir|                    táncolt, kacagott, rítt~Tárt kebellel, bomlott hajjal,~
14790 Elbe|              tenger is mellettünk,~Csak az tarta vissza, hogy tovább nem
14791  Lir|                vadúl,~És benned lakodalmat tartanak,~Alád pedig mély kriptát
14792  Lir|               bemenetel diját.~De minek is tartanánk itt~A föld e szétszórtjait,~
14793 Elbe|                  Bárki légy - mint külsõd, tartásod mutatja,~Királyi vérnek
14794 Elbe|                   váltig:~Az itéletidõ nem tarthat sokáig.~Csakugyan hogy kezde
14795 Elbe|                   Ernõ is belátja,~Hogy ez tarthatlan állapot.~S ha tõle függ,
14796 Elbe|                sokáig,~Minél tovább nem is tarthatott - halálig...~S éltek, éldegéltek
14797  Lir|                     Népek tejútját egyedûl~Tartjuk, mint Atlasz az eget.~Házam
14798 Elbe|                   tündérország,~Pillanatig tartó örökkévalóság!~(Avvagy multat,
14799 Elbe|                   nem isten.~S ezt elégnek tartom. Im te magad mondád,~Hogy
14800 Elbe|                 legerõsebb ló volt,~Mely a tartományban vitéz alatt tombolt.~És
14801 Elbe|                   az istálló-almot... El~E tartományból, e birodalomból!~El e veszteségben
14802 Elbe|              Ügetés közben -, mit szólsz e tartományhoz?~Ugy hiszem vitéznek jók
14803 Elbe|                  Melyeket nagy õse szerze, tartományok,~Ellene fölkelnek. Igy a
14804  Lir|                    fogva önmagától,~Örökké tartónak kell lennie.~Mint semmisíthetné
14805  Lir|                    életben!...~Nem is soká tartottak - mert késõbb~Egy bagolyhoz
14806  Lir|              lophattam volna;~De nem, csak tartottam kezem,~Mi több, leszakitám
14807 Elbe|               fészerbe, Aranka utána.~Ez a tartózkodást már tovább nem állja.~Olyan
14808  Lir|                   puskát tisztitottak.~Nem tartozom leányaidnak,~Kiket dicsõiték
14809 Elbe|                     jó helyütt jársz épen.~Tarts velünk, mi is most harckeresni
14810 Elbe|                   orvosság” kimondtam,~Mit tartsunk felõle, halljuk hát legottan.~
14811  Lir|                    le a szívbe nézett,~Nem tartván az undok csábítót hibásnak,~
14812 Elbe|           elviselhet.~Ha kiváltkép nyárban tárva ajtó, ablak~Oda se nézzünk
14813 Elbe|                   kinját,~Hogy kit halálba taszitott,~Megmenteni szükkeblü volt.~            
14814  Lir|             Mesémben nem lesznek tündérek, tatárok,~Minmagunkon történt meg
14815 Elbe|                 Okolja a várni türhetetlen Tátost,~S mert vele már nem bír,
14816  Lir|             hajnalát.~És napja lesz vérünk tava,~Sugári összes sebeink;~
14817 Elbe|       Fölforditotta a természetet.~Folyók, tavak kicsapnak medreikbõl~Naptárak,
14818  Lir|              egyedül -~Mult ifjuság tündér taván~Hattyúi képed fölmerül.~
14819  Lir|                        Ah, mert ha járok a tavaszban,~És látom, hegy-völgy mint
14820  Lir|              villámlás, átrezeg,~Ifjúi kor tavaszleheltén,~Mit lelkem egykor érezett.~
14821  Lir|               királylány,~Aki szebb volt a tavasznál;~Szebb volt a tündérregénél,~
14822  Lir|              virágot és tipord el,~Hisz új tavaszra kivirul!~Játsszál sohajjal
14823  Lir|              mindenik -~Természet, emberek~Tavaszról álmodik.~Kórház a tél; mit
14824  Lir|              nemzedékek~Szerelme, mint egy távirat.~Régmult, jövõ dalomban
14825  Lir|                 egymástól...~Van reménye a távolnak,~A halálnak van emléke:~
14826  Lir|             donogva~Ijeszti el, nem ismert távolokba.~Hát menni kell, fáradni
14827 Elbe|                 látképdús kék ég~Mérhetlen távolságiban;~De hogyha párját megtalálja,~
14828  Lir|                  túl, messze, mondhatatlan~Távolságok felé röppenve el,~Kérdéseimre,
14829  Lir|                   uralkodik?~Elmélkedénk a távolságról,~Amelyrõl a számtudomány
14830 Elbe|                Hogyan, már nem tudom, csak távozám,~Minden bizonnyal némán,
14831 Elbe|                     Követek e választ véve távozának;~Lengyel had szerencsét
14832  Lir|                   S magunkra hagynak onnan távozó,~Siránkozó szeretteink?
14833 Elbe|               aluszékony fénnyel.~Jobbadán távoztak már mind a vitézek,~Vagy
14834  Lir|                     Rá szent Imre herceg:~„Távozz tõlem, ördög!”~Szép királylány,
14835  Lir|                   kérdjetek, ne bántsatok,~Távozzatok, pusztuljatok...~Nincs már
14836 Elbe|                  föltétel:~Hogy Ernõ ma ne távozzék el~Mellõle, semmi szín alatt,~
14837 Elbe|                 Ellenkezõ irányba vonz, se té~Se tova nem mehettem, s
14838  Lir|                   a napon, rózsán tövis.~- Tebenned én nem látok semmit~...Azaz
14839 Elbe|              józanaknak látszanak~Csupán a tébolydák kiszabadult~S immár a szellemrokonult
14840  Lir|                koldussá tettem;~Kórodákat, tébolydákat~Gyámolíték, népesíték.~És
14841  Lir|                volt,~Esze nélkül jött föl: tébolyodott!~Megy harmadik is, nagy
14842 Elbe|             csókját rálehellve:~„Legyek én teérted földönfutó árva,~Csak te
14843  Lir|                   vallanom;~Szeretlek, bár téged-e, vagy~Érted a kínt? nem
14844  Lir|                    bolond legyek,~Mártírrá tegyem magamat?~Kiéhezem, míg így
14845  Lir|                    kötözködénk, s most mit tegyünk?~Pipára gyujtunk persze,
14846  Lir|                 ügyelek,~A legelõre kimenõ~Tehéncsordának nem hiszek.~Itáliából a
14847 Elbe|                    egyebe, mint egy borjas tehénkéje? -~Ilyen gondolatot forgat
14848 Elbe|             bajvivója,~Most csupán hasának teherhordozója,~S emiatt mindegyre veszti
14849  Lir|              örömimet,~Bánatidat rakd reám tehernek.~De még így is hidd el attól
14850  Lir|               ajkad egy mosolyával~Õrültté tehetd fejem;~De azért nevetni
14851 Elbe|                   A paloták arany fénymáza~Tehetlenségünket álcázza.~A legtökélyesb
14852 Elbe|                    rád;~Ha csak játszatnád tehetséged,~Hogyan csudálna a világ!~
14853  Lir|                  hogy medreikben~Fölváltva tej, méz folydogál?~És ott a
14854  Lir|                   éj,~Utána alszik, mint a téj,~Mint a kidöntött szálfa,
14855  Lir|             hazudozó banya!~A keblet, mely tejével táplált,~Fertõzi undok idegen;~
14856  Lir|                    fenékre~Gömbölyded szép tejhablábát,~És a víz mohón kavargott~
14857  Lir|                 magatok.~Táplálva csókkal, tejjel, mézzel,~Megtöltve csordultig,
14858  Lir|                 csókkal, öleléssel,~Milyen téjjel, édes mézzel~Folydogáló
14859  Lir|               Szülötte az egyuralom.~Népek tejútját egyedûl~Tartjuk, mint Atlasz
14860  Lir|                   Ez villog elõ, mint Mene Tekel -:~„Vörös frakkomban temessetek
14861 Elbe|                    a fele.~„Valami hencegõ tekergõ”,~Gondolta róla maga Ernõ.~
14862 Elbe|        Megkönnyebbülve érezé magát,~Ha rám tekinte és belém fogódzott.~Mint
14863  Lir|                       És ha a te szemeidbe tekintek,~S szép szemed sugáriban
14864 Elbe|                    ez, de hasztalan,~Igy a tekintély oda van.~            58~
14865 Elbe|                Vagy ám ha központnak magam tekintem,~A megmentõé... Nem sejtém
14866  Lir|                    oceáni partokon,~Felénk tekintesz és gyötör~A hazavágyó fájdalom;~
14867  Lir|                     Hódító, mint a diadal;~Tekintetedben angyalfönség,~Mitõl imává
14868 Elbe|                   Egy garasáru szíverõsitõ~Tekintetért. Csak Izidóra nem jött...~
14869  Lir|                esnek el.~Van, aki megmered tekintetétül;~Legokosabb, ki elfut esze
14870 Elbe|                               44~Leona egy tekintetével~- Milyen tekintet, istenem!~
14871 Elbe|         Kimenekülve, búcsuképen~Találkozik tekintetök.~Ah ez a kép feledhetetlen -~
14872 Elbe|                  azt hivé~Mindjárt az elsõ tekintetre:~„Ez jobb, nemesb a többinél.”~
14873 Elbe|               zordon hideg bércen~És mohón tekintett végig a vidéken.~Azután
14874  Lir|                  fõeszméjébe~Nem hat rövid tekintetünk.~Miért vagyunk, mi és e
14875  Lir|               egymást hosszan, szótalan...~Tekintetünkben hajh! nem az elvesztett,~
14876 Elbe|                   mellett~Csötölt, botolt, tekintgete,~Mint egy dióverõ nagy pózna;~
14877  Lir|                 nagy mámortul~Égre, földre tekintgettem,~Azt gondolva, hogy fölfordul -~
14878 Elbe|                    fáj neki -~Vajjon minek tekintheti?~            65~És épen
14879  Lir|              vágóhidon,~Kik jótevõ kegynek tekinthetik,~Hogy nem tudják, mi végre
14880  Lir|                 francia~A népeket koncokul tekintõk,~Szokás szerint marakodnak
14881  Lir|                nagy átkotok,~Még vissza se tekintsetek.~Ne lássatok nagyobbat itt:~
14882  Lir|                  van a hazában,~Az ujságba tekintünk.~S míg jószágaink legelnek,~
14883 Elbe|                    egyszerre sokat tesznek tél-tul,~Kellene segítség a tanult
14884 Elbe|                enyhe légben, mert csikorgó télben~Élemedettnek már árthat
14885  Lir|             Nyelvünket hogy tönkretette -?~Telegrafál, fotografál,~Protezsál,
14886  Lir|                amivel bírsz, mennyit ér?~A telekkönyv itt szíveinkben;~A fõ, hogy
14887  Lir|                büszkén emlegette:~Azon egy telen át hogy megsemmisíte~Három
14888 Elbe|                    ebben tölti a nyarat, a telet,~Idegei épek, többet elviselhet.~
14889 Elbe|                korra.~Könnyedebb mozgásban telhet egy fél óra,~Azután indulhatsz
14890  Lir|                       Szerelemmel~      De telibb~      A szívem,~      Csak
14891  Lir|                          Világgal?~      - Telipiros~      A szûröm~      Virággal:~      
14892 Elbe|                     De veszedelmesek tüzes telivérnek.~Ennek vége nagy baj, gutaütés
14893  Lir|                    napja jött el,~A jóslat teljesedik:~„Bûnben elfolyt ezredév,
14894 Elbe|                mely parancs neki,~Örül, ha teljesítheti.~            41~Ah! ah!...
14895  Lir|               mondja bátran, kérje tõle,~Õ teljesíti egybe... Hasztalan!~Mintegy
14896 Elbe|                    volt, hogy közelg a zûr~Teljességének tizenkettedik,~A tökéletes
14897 Elbe|                  66~A mese a paradicsomrul~Teljesüléssel fenyeget.~Ah, hogyha mindvégig
14898  Lir|                  Égetõbb, mindent igérõ,~S teljesülhetetlen...~Hogy akadok életemben~
14899  Lir|                   nyilt,~A vágy, amely nem teljesült?~ ~
14900 Elbe|              szerint~Vágyam körülbelül már teljesûlt:~Elpusztul e föld, közelít
14901 Elbe|                    kevélysége, kicsi hozzá telke,~Bor mellett a kockán mert
14902 Elbe|              Gyönyöre a szemnek, gyöngye a telkednek,~Ha nem volna, inkább kellene
14903  Lir|                  egén;~De egy virága van a télnek is,~S ez egy virág az örökzöld
14904  Lir|                 éjre nap, a napra éjjel,~A télre megjön a tavasz.~Ki elborít
14905  Lir|                 kéntüzesõje;~Mint Sodomát, temessen el;~S a kiégett hit, szeretet
14906  Lir|                 Tekel -:~„Vörös frakkomban temessetek el.”~És ezzel vége; se több,
14907  Lir|                    Karácsonod halálhörgés,~Temetés lesz a farsangod...~Lengyel
14908  Lir|                 égnek,~Úgy tetszik, mintha temetési~Fáklyákat égetnének,~S a
14909  Lir|                 lombján ezeréves tölgynek.~Temetéskisérõ gyásszal jár fölötte~Árnyas
14910  Lir|                    szélérõl jõ hozzád,~Hol temetkezésén volt már a sor,~De téged
14911 Elbe|                    készebb~És a romok közé temetkezik!~S már magam is kezdtem
14912  Lir|              örvények fenekére~Lerohannak, temetkeznek...~Puszta szemmel látható
14913  Lir|                 hazák~Szent sírja van, nem temetnek oda.~Meggyalázott, meggyilkolt
14914  Lir|                    szeretteid~Emlékkövére, temetõ-kapukra~Aranybetûkkel írod s hirdeted~
14915  Lir|           elmerengve rád:~Mint fáklyaillat temetõbõl,~Egy gondolat mély gyászba
14916  Lir|                szól az ének:~Honnan jõ - a temetõbül,~Vagy a haragos felhõbül?~
14917  Lir|               Megtölte minden kis zugot:~A temetõfüvek tövébe~Boldog fénybogárkát
14918  Lir|                   a tilos erdõ lett~Szabad temetõjük,~Falevélbõl könnyû a~Sírhalom
14919  Lir|                Tündérmesés bölcsõ danája~A temetõnek - fájna az...~Elmult az
14920  Lir|                 rám! s jõjj el~Ahová engem temettek,~S hallgasd ott, mit suttog
14921  Lir|                   ástanak,~Hová a gondolat temettetett...~Emlékezet, szobrod lerontaték~
14922 Elbe|                   És leérve a völgy árnyas templomába,~Belecseveg a fák halk susogásába.~
14923  Lir|                   újra egyszer elkorbácsol~Templomábul titeket.~- És ha meghalsz,
14924 Elbe|                 ront ki és viszi magával~A templomajtót - de mi haszna, ott meg~
14925 Elbe|                   mint õrült menyasszony a templombul,~Réme sikoltozással fut
14926  Lir|               sugár minaretjeivel~Megannyi templommá avatni fel,~Hol messze zúgva
14927  Lir|                 Este lõn, csönd gyászolt a templomon belõl.~Elhagyván a székes
14928 Elbe|               mindazáltal~Kelete van még a templomromok~Egy-egy falának, oszlopának
14929 Elbe|                 embert, állatot.~Palota és templomtetõk verõdtek~S mint a tojáshéj
14930 Elbe|                    úri fajta?~Mintha ilyen tempó látszanék is rajta.~Biz
14931  Lir|                 szerelmem, örök életem,~Én teneked csak azt üzenhetem:~Hogy
14932  Lir|                     Hogy összetörik lõcse, tengelye...~Úgy van; most én is gazdag
14933 Elbe|              felbõszitett~Csordája, jött a tengerár, tajtékzó~Hullámsörényét
14934 Elbe|                    Mely a semmivé-lét nagy tengerébe vész,~S mely fölött húnyt
14935  Lir|                    lesz-e e csepp~Ámitásod tengerébõl?~Csak repülj velem tovább
14936  Lir|                  Szemközt~A mélységes mély tengerek~Örvénye úgy el nem ragad,~
14937  Lir|                    A dúsgazdag ifjú kalmár~Tengerekbe szórta kincsét,~Homlokára
14938  Lir|                 harang.~Mezõkön az árnyék, tengereken hab~Mulik, születik, mint
14939 Elbe|          megzavarva,~Szégyenbe s illetõleg tengeri~Kinokba, az alatta térdeplõket~
14940  Lir|                 Homlokára hamut hintett,~S tengerparton, vadon erdõn,~Hová a madár
14941 Elbe|           végesvégig,~Fátra tetejétõl le a tengerszélig;~Beborult, sötét van messze
14942  Lir|           láthattad arcod tisztábban, mint~Tengerszemében a Kárpátnak,~Amelybe nyári
14943 Elbe|                    az eget,~Mint a csöndes tengert a rohanó szelek:~Bélát úgy
14944 Elbe|                hullámuszálya~Kicsinyben is tengerzivatart,~Azért is! Ernõ arra tart.~            
14945  Lir|                   anya,~Megtegyem azt, mit tennem kellend,~Mi tisztem és gondom
14946 Elbe|                     Lehet-e férfi s minden ténye~Eszményileg tökéletes?~Hát
14947  Lir|              veriték is bûzlik, becstelen;~Tenyér, ha kérges, szalonképtelen.~
14948 Elbe|                    locsold meg fejed elõbb tenyereddel.~Hideg fürdõ után egy keveset
14949  Lir|                   én nem õrültem meg erre.~Tenyerembe rejtém arcom,~És erõmet
14950  Lir|                     Kinek arca a jobbaknak~Tenyerét egyre ingerli?~Az utonálló
14951  Lir|                Való, ami való, hogy szépen tenyésznek~Tudományos dolgok s minden
14952 Elbe|                    Kik, mint a vérmén, úgy tenyésztek,~Nincs bennetek felényi
14953  Lir|               Sohase lásd meg gyász jövõd.~Tépd a virágot és tipord el,~
14954  Lir|             levágják,~Mintha szabad sasnak tépdelnék ki szárnyát.~Fösvényül lerántják
14955  Lir|                  esni...~De már tovább nem tépelõdik.~Mert már ha így van, mostan
14956  Lir|                látott még a többi~Halandó, tépelõdõ földi.~Ha már nem is érthetlek
14957  Lir|                    úgy az emlékedben...~És tépelõdöl, hogy mi nóta?~De egyre
14958  Lir|               eláll, elhallgat.~Elmerengve tépelõdöm,~Mi az ember itt e földön,~
14959  Lir|                  drága kincs!~Csak magával tépelõdött,~Aki valamit tudott,~Betörött
14960 Elbe|                  bûvös álmom~Véglátományán tépelõdve, épen~Egy még homályos,
14961  Lir|                    Orcáimra húst kötöztem,~Tépett rózsapárnán háltam.~,Mi
14962  Lir|                 szívemet,~A magadét el nem tépheted.~Megmarad az igaz bírónak,~
14963 Elbe|                 Örök istenátka, mit ki nem téphetnek:~Legyen becsületes nyilt
14964  Lir|                Odaadom... de belõle~Ki nem tépi képedet...~Ne tudjak én
14965  Lir|             sohajtás, de kínos jaj;~Szivem tépik, fejem ingatják,~Mint a
14966 Elbe|              bilincsben,~Durván magát hogy tépje ki?~A vad habok közt, evezõtlen~
14967 Elbe|      visszafojtható gyönyörvágy~Rabláncait tépõ tigris-dühe,~S csak isten
14968 Elbe|                    Majd vágyban égõ lelkem tépte ki -~Lebegteté a finom és
14969  Lir|                    majd egykor.~És hajamat tépvén, kacagok;~De e kacajon -
14970 Elbe|                     elemek dühe ki nem fog terajtad;~Víg madár! irígy kéz leráz
14971 Elbe|                  szerte futkosó,~Könyörgve térdeimet kulcsoló nõk~Sikoltozása,
14972  Lir|                  tudom, látsz-e, ahogy itt térdelek;~Nem tudom, hallod-e: itt
14973  Lir|             szeretsz, bár viszonzatlan,~De térdelhetsz hõ áhitatban~Bálványod lábai
14974 Elbe|                   jegyzém meg~Mosolygva, s térdemrõl leverve a port.~Aztán nem
14975 Elbe|                    még a miatyánkot;~Aztán térdepelni sem igen szeretnek,~S csak
14976  Lir|                     Szûz szent Imre herceg térdepelve:~„Mit féljek veszélytõl?~
14977  Lir|                van-e még egy bálvány,~Hová térdepelvén, buzgón imádkozván,~Kétségbeesésem
14978 Elbe|                 tengeri~Kinokba, az alatta térdeplõket~Veszedelembe ejtve. Majd
14979 Elbe|                   megví, - és most magához tére.~Ám de ha nem válik senki
14980 Elbe|                 Biz egy jó dülõ föld annak terebélye.~Alsó ágai majd hogy földig
14981  Lir|                 nem vihette~El a szégyent.~Terebélyes szép tölgy állott~A határon,~
14982 Elbe|                    futással a csatamezõnek~Térein hírével tölt el eget-földet.~
14983  Lir|                félig halva.~Azután eszemre térek,~Az hogy elnyom enyhe álom.~
14984  Lir|                 beszédes szem~Mindenfelé a teremben;~Piros kedv mindenki arcán,~
14985 Elbe|                cseh volt csak,~- No de nem teremhet mindegyik magyarnak.~Hej
14986  Lir|                szivem lángjából támadt!~Ne teremjen tüzes ostort~Ennek a jámbor
14987 Elbe|                   Ahol ily naparcú lovagok teremnek.”~Béla után még a lyánka
14988  Lir|                    ott arany fellegtrónon,~Teremt, változtat, öl vezényszavad;~
14989  Lir|                   nemzetem!~Téged csodának teremte~S ostorának istened:~Akinek
14990  Lir|                    Habár azt halhatatlanná teremté~A hazák és világok istene!~
14991  Lir|                    elmerített, fényalak!~A teremtésnek delelõjén~Itt született
14992 Elbe|                Etikét~(Így hítták a kedves teremtést)~Oh, szédítõ, tündéri kép!~
14993  Lir|                hozzá, féreg!~Hogy mi végre teremtették?~Ne játsszál a gondolattal!~
14994  Lir|           képzelõdést felejtse ki...~Aztán teremthet bátran kínokat!...~ ~
14995  Lir|                 világ,~Azt akkor senki nem teremtheté.~S ha volt öröktõl fogva
14996  Lir|               Éhhalál vár egykoron;~És ami teremti a dalt,~Mit dalod kért,
14997 Elbe|                 megbánta már, ki adta azt, teremtõd.~Csak egy szerencséd van -
14998  Lir|                 tanyát vert egyes-egyedül;~Teremtõjét magát kacagván szünetlen,~
14999  Lir|                     véges minden gondolat.~Teremts magadnak egy istent magad,~
15000  Lir|               végrendeletet.~Megírom, hogy teremtsen életet,~Új emberfajt és
15001  Lir|                    Földig rontott Memphisz térén:~Fiaim hogy hóhérolták,~
15002  Lir|               halhatlanság,~Minek viselnõk terhedet?~Ha ez az egy perc, oh boldogság!~
15003  Lir|                   épen megcsal téged.~Ha a terhek összezúztak,~Lelkedre sötétség
15004 Elbe|                  mint galádul koholt gyanu terhel:~Életemre törnél kibérelt
15005  Lir|                  Oh, könnyíts egyet lelkem terhén:~Felejts el, oh felejts
15006  Lir|                   úton,~Melyen fölért, nem térhet vissza már...~És ekkor aztán
15007  Lir|              Boldogítni milliót?~S ugyanaz terít a földre,~Kinek vágyol tenni
15008 Elbe|                végzett,~Majd az igaz hitre térít benneteket.~És hagyjátok
15009  Lir|                    A jelenben csak tied.~A teritett asztal itt áll,~Rajta a
15010 Elbe|                   tiltott gyümölcs.~A föld terített asztaláról~Mitsem felejt
15011  Lir|                néki~Félelem ellen valóját?~Térítették, integették:~Föl se vette,
15012 Elbe|              Lehetek legfölebb... s piquét teritõm~Fejére vonva, kimerült agárként~
15013  Lir|                Hohó! de melyitek nagyobb?”~Terítve dúsan, ékesen,~Mint ez magától
15014  Lir|                 tornyán nagy fekete~Zászló terjengette szárnyát,~Hírül adva messze
15015  Lir|               árnyak.~A csillagok helyett, terjengõ~Borújában az égnek,~Úgy
15016 Elbe|              olthatlanabb,~Mint mit a szél terjeszt, ragad.~            8~És
15017  Lir|                 kis ibolyák!~S maguk körül terjesztenek~Oly égi illatot,~Hogy azt
15018  Lir|              alakváltozásnak~Nagyobb idõ s térközre mért neme~Annál, melyet
15019 Elbe|                  össze~Annak virággal ékes termeit.~A nap rendetlenül kél s
15020  Lir|            vármegye hazafiak~Nagy szelleme termékeit~Szitkok között megégetik...~ ~
15021 Elbe|                Ernõ karján~A selyembársony termeket.~A kertet, majd az erdõ
15022 Elbe|                     szótalan~Rohant a váró termen át, amelybe~Ép akkor lépe
15023  Lir|         szemfényvesztõn~Úgy hever, mint jó terméskor~A vadalma, tilos erdõn.~
15024  Lir|                                          A természetbõl~Lányszív, ha sok a búja,
15025 Elbe|               rossz végzete? -~Ez már az õ természete.~            22~Õ most szeret,
15026 Elbe|                   ez? Mért épen engem ér~E természetellenség átka? Mért~Hogy isten épen
15027  Lir|                   csonka nem lehet;~Annak, természeteskép, vége nincs,~Sem itt, sem
15028 Elbe|                   kell ölnöm, ezt, remélem~Természetesnek láthatod magad,~És úgy hiszem,
15029  Lir|          tehetetlen.~Hajh! rettentõ nevét, természetét~Ha akarná sem tagadhatja
15030  Lir|                      Otthon~Panaszra mék a természethez.~Hol legsötétebb a vadon,~
15031 Elbe|                               7~Minõ sivár természetlenség!~- Vándormadárnak szárnya
15032  Lir|             szólnod nem szabad!~Érthetlen, természettelen világ!~Ilyet mesében is
15033 Elbe|               meddõ vert aranyt kinálgat~E természettõl elrugaszkodott kor~Üzér
15034  Lir|                    ne tudná?! -,~Hogy mi a természetünk!~Tudja, hogy oda se nézünk~
15035 Elbe|                    S már nem is szép, ha a termet nem szabályos.~Azért öltözeted
15036 Elbe|                  nem is egy ujja, de egész termetbe~Mintha oda volna fagyva,
15037 Elbe|                    Legelõl egy ifjú büszke termetével~Magyarázza meg, hogy itten
15038  Lir|             szemtelenségétõl;~Hát ily szép termettel, szívvel fölruházva,~Hódításra
15039  Lir|                  karja.~Mert ásni, vájni a termõ talajt,~Hogy mindennapra
15040  Lir|                 öregek félnek tõle.~Messze térnek ki elõle,~Mély fohásszal: „
15041 Elbe|                 Merült föl a már medreikbe térõ~Vizekbõl az a föld-oáz,
15042  Lir|                   jól aratnak~Vérben ázott térökön.~Õk alusznak szépen, mélyen;~
15043  Lir|                fejére~És úgy viszik térrõl térre;~Vére közé sebeibûl~Szép
15044 Elbe|                   Legrettenetesebb „enfant terrible”.~Tehát most már való, kétségtelen...~
15045  Lir|               tesznek fejére~És úgy viszik térrõl térre;~Vére közé sebeibûl~
15046 Elbe|                Ekkor Endre, Béla hazájukba tértek,~Elfoglalta a trónt Endre
15047  Lir|                   Szép, gyönyörû valóban a terv,~S nem utolsó a gondolat.~
15048 Elbe|               királyhoz menni volt legelsõ terve,~De már mostan ehhez épen
15049 Elbe|              Borogatta sebét... nyugalomra térve,~Neki gyógyulást és életet
15050 Elbe|                 vidám természetnek~Boszuja tervei feledésbe mennek.~Megtér
15051 Elbe|                   tisztelt közönség.~Hiába tervelném, tudom,~Nálunk nem épül
15052 Elbe|                   Jobb felül kiduzzad, nem térvén alája,~Egykor fejedelme
15053 Elbe|                      a többi magam dolga,”~Tervet szövögetve ezeket gondolta,~
15054 Elbe|                Közli is azonnal vele ezt a tervét.~„Neked ez tán semmi, nekem,
15055 Elbe|                   Ábrándja kedvenc képeit,~Tervezgetés, merengés közben~Egy gondolatja
15056  Lir|                  Már készülõdik búcsuzóra,~Testbõl a lélek válni készül,~Mint
15057 Elbe|                    Nekihuzódozik, könnyebb teste-lelke;~Mintha nehéz, gonosz álomból
15058 Elbe|                    úgy intézd, hogy nyáron~Testeden, ha száraz, a szellõ átjárjon.~
15059 Elbe|               iskolás~Fiúk a labdát; edzve testemet,~Mint a kovácsok szokták
15060  Lir|                lassan-lassan~A rossz tápon testereje -~Csak egy még a régi -
15061 Elbe|                     S annak szertelen nagy testerejét mérte.~S bevallotta szerény
15062 Elbe|                    megfélemlítõ~Merészség; testerõ, elménckedõ~Hidegvér hencegõ
15063  Lir|            láthatatlan lélek?~A foghatlan, testetlen semmi,~Mely volt, van, s
15064 Elbe|              hullott.~Igy a fészket védve, testével takarva,~Már biz épen kezde
15065 Elbe|                    tanácsok és szabályok a testi-lelki erõ és egészség fenntartására~~
15066 Elbe|                 kivett,~Az lesz legerõsebb testileg, lelkileg.~Mikor a kisgyermek