Rész,  Fej.

15567  Lir|                Mondd neki, hogy vegye érte~Üdvöm, szerelmem cserébe...~Hogy
15568 Elbe|               földön. -~És e gazember, aki üdvömet~S egy nõ becsületét rabolta
15569  Lir|                   hiszed,~Nem igaz-e, hogy üdvösségem~Az égen-földön elveszett?!~ ~
15570 Elbe|                   ingerelt a lég.~Szerelme üdvösségérõl beszélt~Minden köröttünk,
15571  Lir|          csináltért sohse add.~Ha örömmel, üdvösséggel~Csordultig telt a szived,~
15572 Elbe|                  majd végre~Az sem elég az üdvösségre.~De haj! sikertelen a harc,~
15573 Elbe|               volna ez,~Lemondanék az örök üdvösségrõl,~Mely énnekem már úgyis
15574  Lir|                  szédületes gondolat.~Mért üdvözíthetnél te mást,~Akárkit, csak nem
15575  Lir|                    már!~S mind azt hitték, üdvözítnek;~- Nekem már e hitem sincs
15576  Lir|               felgyujtotta a világot,~Mást üdvözítvén az „igen”.~Mit lelkem eddig
15577 Elbe|                nemzeti zászlónak~A királyt üdvözlik, s véle csatlakoznak.~Aztán
15578 Elbe|                 dalnok~A pacsirta kezd egy üdvözlõ szózatot.~S dala ilyeténkép
15579 Elbe|                  viadorát,~Ki halni menve, üdvözölje õt...)~De már hiába minden...
15580 Elbe|                   Nagy uratok jön, a nap - üdvözöljétek.~Azután az istenválasztotta
15581 Elbe|               természet maga~A szerelemben üdvözölni látszik.~Maga a nap, mint
15582  Lir|          addig-addig, hogy betér.~A gazdát üdvözölve kér~Egy jó ital hideg vizet;~
15583  Lir|               bûneért lakol!~Higyjem, hogy üdvözül a megholt,~Ha mind hibás,
15584 Elbe|               mondogatta:~Becsület a földi üdvözülés titka,~Bár ki ezt követi,
15585  Lir|                 Láttad isten fényes arcát,~Üdvözültek boldogságát!~Nyiló menyországajtónak~
15586  Lir|                   Megkeresztelkedett világ~Üdvözülten rivalja: éljen~A testvérség,
15587  Lir|            Seregeknek ura lenni,~És azután üdvözülve~A felséges mennyországban~
15588  Lir|              visszatér a bõsz emlékezet~Az üdvre, mely örökre elveszett!!~
15589  Lir|                lenni alakodnak?~Le kell ez üdvrõl mondanom.~Te elfeledhedd -
15590 Elbe|                     Csalódik. Ön~Hitetlen, üdvtelen... Meg fog gyõzõdni,~Tudom,
15591 Elbe|                   beszéle Béla Hadonárhoz,~Ügetés közben -, mit szólsz e tartományhoz?~
15592  Lir|                   veszõdjem kormányzással?~Ügybajos parancsolással?~Hajduságtól
15593 Elbe|                     hogy még kinevetik,~Ez ügyefogyottak, e fajankók... ej mit?!~
15594 Elbe|               tüzzel hordozá acélát,~Vágni ügyekezve mihamarabb Bélát:~Ütéseit
15595 Elbe|              fölvigyázhat.~Ahol száz fiura ügyel csak egy mester,~Biz ott
15596  Lir|                   a zöld mezõ~Virágira nem ügyelek,~A legelõre kimenõ~Tehéncsordának
15597 Elbe|             kisgyermek állni, járni tanul,~Ügyeljetek, hogy a dajka oktalanul~
15598 Elbe|                    ezt mívelve jobban kell ügyelned.~Mind e munka alatt szemét
15599 Elbe|               Mindenekfölött a testre kell ügyelni,~Laza dongák közül elpárolg
15600 Elbe|                Azazhogy csak állna, hogyha ügyes volnál.~Nyereség, rakás
15601 Elbe|                   apropos-ja,~A többi oszt ügyesség dolga...~De ez a perc nem
15602 Elbe|                 csak engedelmet sem kér~Ez ügyetlen rüpõk!” - „Ohó!~Ám lássuk,
15603 Elbe|                   Látja maga magát szörnyü ügyetlennek.~Képzeli, most rajta mások
15604 Elbe|               hazának,~Keresõje igaz szent ügyû csatának.~Vérpalástot öltõ
15605 Elbe|                       Én azt gondolom - ha ügyünket fontoljuk,~Nem sereggel,
15606 Elbe|              hasztalan, Leona képe~Kiséri, üldi mindenütt.~Nincs gyógyszer
15607  Lir|                     A padon, a fasor alján~Üldögél az ifju vándor.~Bólogató
15608  Lir|                   esdõ kisértet~Ébren alva üldött e kép,~És nem engedett pihennem.~
15609  Lir|                 azt mondani,~Azzal ijeszt, üldöz valami:~Boldog lesz majd
15610  Lir|                 hivé, hogy szánandó rab~Az üldözésben iramló vad,~És szánta a
15611  Lir|                  ott is látom,~E kegyetlen üldözésért~Lesz-é megjutalmazásom?~
15612  Lir|                   futó vadjainak~Szivtelen üldözõ vérebei...~Nem könyörgök
15613 Elbe|                 Ifju Béla herceg - balsors üldözöttje,~Kitagadott saját édes hazád
15614 Elbe|                akkor szakadt rája.~Hogy az üldözõi rá ne találnának,~Öltözött
15615 Elbe|             ifjuságunk korszakában)~Együtt ülénk világos reggelig,~Már mindenen
15616  Lir|                pihenhet,~Nem fáradhat, nem ülhet el soha,~Mint léglakó parány...~      
15617  Lir|                 ligetben, forgó gépen~Hogy üli meg a lovat.~Pörg a dob,
15618 Elbe|                Kérte ki a bút, hogy föl ne üljön rája;~Mert akit fölnyergel
15619 Elbe|              sokáig;~Míg végre aztán kezde üllepedni,~S egy-egy kimért központ
15620 Elbe|                unokái Magyarország trónján~Ülnek - örök joggal sorban uralkodván.~
15621 Elbe|                    aratja.~Sí-rí a tojáson ülõ fülemüle,~Ez az erdõk veszélyt
15622  Lir|                  võlegény Balassa,~- El is ülte lakodalmát.~Mint a võlegény
15623 Elbe|                    kezde felhuzódni lassan~Ültébõl és sohajtva, tompa hangon~
15624 Elbe|             alabástrom-várban~Még azon nap ültek boldog lakodalmat,~S tán
15625  Lir|        közszeretetnek Pantheonja,~Mely oda ülteti a dicsõet~S a hitványakat
15626 Elbe|                  nem volna, inkább kellene ültetned.~Mondok én tenéked okosabbat
15627 Elbe|                   áll elébe a legény.~Hogy ültõhelyébõl Ábel fölhuzódik,~Látja már
15628  Lir|                   Szép nyári éj. A parkban ültünk.~A mennybolt ragyogott fölöttünk.~
15629  Lir|                 szivébe temetett:~Most itt ülünk siralomházi lelkek,~És nézzük
15630 Elbe|                   csak tekinget, évelõdik, ünget,~Hej no, hogy biz igy már
15631 Elbe|                   csendje,~Erdõk istenének ünnepe lesz benne,~Ki ha a vadászok
15632  Lir|                 Kit imádnak alattvalók.~Te ünnepelt, mindenható, nagy,~S én
15633  Lir|                   Koszorúzott~Bálkirályné!~Ünnepeltek,~Irigyeltek,~Hogy imádtak!~
15634  Lir|                    szemére enyhe álom.~„Mi ünnepély, hivalgó pompa!”~- Gondolja -
15635 Elbe|                magába:~Adj uram még hármas ünnepet utána!~S elmélkedve ilyen
15636 Elbe|                     Az óriási bombaként az ürben~Szétrobbanó földgömb egy-egy
15637  Lir|                 Látom, mint rohantok a lég ürében,~Koporsótokban szökdel testetek,~
15638 Elbe|                  hamvvá lett, s lehullt az üregbe.~Nem fölöttébb mély a nyilás
15639  Lir|               beáll,~És sírrá változand át üreged,~Utódodnak, mely rád következik,~
15640 Elbe|                  mi rútul rászedték.~Ha ez üregen át kirepülne vele,~Még az
15641  Lir|             millióival,~Az egyetem szédítõ üreit~Megannyi miriád évezredet~
15642  Lir|                Gondolatom messze téved~Kék ürén a semmiségnek.~Földi élet,
15643  Lir|                világ~Ezentul még unottabb, üresebb.~Szivében egy legujabb,
15644 Elbe|             kemencét, dagasztja a tésztát,~Üresen ne vigye útra a tarisznyát.~
15645 Elbe|                    bujj elõ már valahára - ürge!~Látom, a halálra nem igen
15646 Elbe|                  szárnyú magas sátor alatt~Ürítget elõre áldomás-poharat.~A
15647  Lir|                   vala.~Vajh annyi kedvvel ürítném ki~Mint õ, az élet poharát,~
15648 Elbe|                Magasán a kéklõ mérhetetlen ürnek.~Magyarország földjét végkép
15649  Lir|                   hasztalan! Nem kap sötét~Ürökbõl egy szikrányi fényt soha.~
15650 Elbe|                     Jó lenne tán egy csepp üröm.~Hajh! meglesz az, nincs
15651  Lir|             Memorandum~Csordultig telve az ürömpohár.~Nyugodni menni - jobb is
15652 Elbe|                   Mintha égne, fogy a sült ürü elõle,~Egész volt, s alig
15653  Lir|                éjben.~Gyönge lelkek vétkes ürügye:~A világ, az ember hibája.~
15654 Elbe|                        55~A párbaj épen jó ürügynek;~Külföldre messze menekül.~
15655 Elbe|              alkalom jó, jobb se kell;~Ily ürügyöt eresszen el?~            
15656 Elbe|                  is egyet saját homlokára.~Ürül az üveg, már ötödik-hatodik.~
15657  Lir|                  menj halni véle,~De elõbb üsd a szivembe,~Látom, Isten
15658  Lir|                egész erõvel, haddal~Rajtuk üssek, nem érdemlik:~Vívniok egész
15659 Elbe|                    fogva~- Hogy lármát nem üssön - ura csititotta.~Tett fejére
15660 Elbe|                 magyarázza ezt meg?~Hát az üstökét ki ragadja meg hátul?~Vagy
15661  Lir|                  Fölöttünk is ragyog a hír üstököse...~De csitt! barátim, ez
15662  Lir|                  cigányokat.~Az apjuk épen üstöt foltoz;~Körülte mennyi a
15663  Lir|                  Tûzhegy, mely maga mögött~Üszkeivel betemette~Mindörökre a mezõt...~
15664  Lir|                   imádtam arcodat,~Haragod üszkével magad fölgyujtottad.~Ég
15665 Elbe|               derék várparancsnok, végre õ~Üszköt vet a lõportoronyba készebb~
15666 Elbe|            viszonyba elegyedve, fattyu-~És üszögivadékkal töltik el~A föld szinét,
15667  Lir|                 fölötte állnak palotáitok.~Üszökbe, lángba borul majd a nap,~
15668 Elbe|                  étterembe!~Durrogjanak az ütegek,~Cliquotba lelkiismeret!~            
15669  Lir|               Szárnyuk verésének hallatszó~Ütemje is: halál, halál...~Olyan
15670 Elbe|                  föltartották.~Nem érte az ütés, csak az egyik karját.~De
15671 Elbe|                lenne,~De ez engedett a sok ütés-verésnek,~Közepette a szûk, kemény
15672 Elbe|                ügyekezve mihamarabb Bélát:~Ütéseit egész erejével mérte,~A
15673 Elbe|            szablyáját,~Melynek fûrész-élén ütések nem fognak~- Halálhoz szegõdve
15674 Elbe|                  buzogányra keltek,~Hangos ütésekkel egymásnak feleltek.~A cseh
15675  Lir|                 agy, de már fagy a vér.~És üthet az óra akár hatot,~Mindegy
15676 Elbe|                     Melyet a bárdommal nem üthetek agyon;~Alattomos, álnok
15677 Elbe|                 engem el is ejtne,~Vasadat üthetnéd saját kebeledbe.~Szerelmed
15678  Lir|                  mindenütt;~Vigyázzunk, ez ütközetnek~Nagy órája mostan üt...~ ~
15679 Elbe|                     órák józan emberekként~Ütköznek össze a részeg valóval.~
15680  Lir|            várjunk-e még,~Ha durva szirtbe ütközött?~Választanánk - ha nincs
15681 Elbe|                 Buzogánnyal méri vissza az ütleget,~Veri ám a singet, mint
15682 Elbe|                  tán neki,~Hogy forradalom ütne ki.~            69~Ernõ
15683  Lir|                  velõdbe~A féltés villámai ütnek.~Maradj józan, mikor ég-föld~
15684 Elbe|                   lett.~Valami gyönge nesz ütõdött füléhez;~Hajnali langy szellõ
15685  Lir|              gyönge nyögést hallat a fához ütõdve;~Az is elenyészik egy félénk
15686 Elbe|                    ha egy idõre koponyámba~Ütötte volna föl vezéri sátrát~
15687 Elbe|                   öklöddel hogy jól tarkón ütötted;~De meg virad is már - lovak
15688  Lir|             szivembõl kirohant,~Mikor belé ütöttem gyilkomat,~Olyan hideg az
15689 Elbe|                    én is „szédelegnék”;~Ha ütve-verve a dobot~Csapnék elõre nagy
15690 Elbe|                    mint kelet buja virágai~Üvegházának nyitott ajtaján~Kitóduló,
15691  Lir|                    nem arra várok,~- Szél, üvöltsön viharod!~Öld el a még ép
15692 Elbe|                 Emlékeinek bõsz falkája;~S üvöltve, mint megannyi vád~Csak
15693  Lir|                világból?~Fekete és gyászos üzenet,~Vége immár, vége mindennek!~
15694  Lir|                   ringatá el,~Hoznátok egy üzenetet.~Ifjú virágok közt kigyózó~
15695 Elbe|                    elmondja odabenn, mi az üzenetje,~Hogy az, ki õt küldi, el
15696  Lir|               hosszu ború.~Sikoltva a szél üzenget a kürtõn;~Akár a kuvikhang,
15697  Lir|                életem,~Én teneked csak azt üzenhetem:~Hogy semmi sem fáj itt
15698 Elbe|                párbajra kiállna.~Azért azt üzeni: ha szereted néped,~Annak
15699  Lir|                 tûz keblire,~S a szellõtõl üzenve mond:~Jer, jer, feküdj ide!~
15700 Elbe|            természettõl elrugaszkodott kor~Üzér szerelmi vásártérein,~Nyilt
15701  Lir|                    Titkon nevetve zsebelik üzérek.~Nem nyers vitézség dönti
15702 Elbe|                tavaszi játszi égen~Egymást üzi fény és homály,~E lélek
15703 Elbe|               mégis elválhatlanok,~Egymást üzik nyomon, mint összeláncolt~
15704 Elbe|              vándorol a tölt hold.~Egymást üzik-hajtják égen a fellegek,~Elnyeli
15705  Lir|                  meg elsimul, mint~Egymást üzõ, egymásba olvadó~Tünékeny
15706  Lir|                leskelõdnek a szörnyetegek;~Üzzétek a gyávát el... hisz ébren~
15707  Lir|             Szegény legény szõr gubában~Az ugaron áll magában.~Jó pipája vígan
15708  Lir|                  Halál” szolgája learatja.~Ugarrá vál a nagy mindenség~E -
15709  Lir|            Zokogják a sovány húrok;~Eb nem ugat, kocsi nem zörg,~Nagy az
15710 Elbe|                   Sebtibe lováról fa mellé ugort át,~És azt jobb kezével
15711 Elbe|                    gondolatod - ágaskodik, ugrál.~Játszadozik szõrén déli
15712 Elbe|              ostobaságot hõsiségnek látva,~Ugranak a bajba, sokan a halálba.~
15713  Lir|                     Mind meztelen, de mind ugrándoz~Fürgén, vidáman, mint a
15714  Lir|                    vén komondort,~Ki nekem ugranék, tudom,~És ott maradna a
15715 Tore|                Mért rémít a bizonytalanság~Ugrani a sötétbe...~Úgy hagyni
15716 Elbe|                    megárt.~Ne feledd, hogy ugrás nincs a természetben.~Minden
15717 Elbe|              perecet.~Fürge, mint a majom, ugrik a nyakába.~Fogja õt marokra
15718  Lir|              vállaljak én is?~Már mint én, ugy-é? - hivatalt?~Szép, gyönyörû
15719  Lir|                    ördögöt~Hiú alakosok.~S ugyanazok, mindannyian~Hogy törik
15720 Elbe|             Szaloni öltözéket illetõleg. -~Ugyanis a fügefalevél helyett~Virághimes
15721  Lir|                 óra,~És kezdi, ahol végzé, ugyanott.~A szél odakünn dúl-fúl
15722 Elbe|             elõvágások rovását~Növelve egy ujabbal. A segédek~Megálljt kiáltva
15723 Elbe|                  talpon áll a két vívó meg újba.~Pomerán vezérnek kebelét
15724  Lir|                kaptam semmit, mégis másnap~Újdonatúj csizmát huzék.~Oh, trupp! -
15725  Lir|                régen; nem esztendõ számra;~Újdonúj világ kelt a régi nyomára.~
15726  Lir|                 sokat tud, de~Keveset mer.~Ujhely alatt Mátyást s hadát~Megtalálja,~
15727  Lir|                     Egy öntudatlan gyermek újja~Érintse meg és hurrah, egyben~
15728  Lir|                   történt?~Mi haszna lenne újjá a világ!~Mit ér nekem a
15729  Lir|                nekem magamnak.~Tán a húrok ujjad alatt~Elváltoznak, elkárhoznak...~
15730  Lir|        harapdáltalak,~És rágicsáltam a kis ujjadat.~És mégis érzem, ez mind
15731 Elbe|               fuldokló felé sodorja...~Még ujjai a víz szinén,~A jegygyürûvel
15732  Lir|                    húroknak!~Ne is érintsd ujjaiddal.~Ha velõmet meggyujtottad,~
15733  Lir|                  néztél énrám -~Hanem csak ujjaidon át.~Mintha csak ma történt
15734 Elbe|               annak olyan virágos a kedve!~Ujjain ezüstös fokosát pörgetve,~
15735 Elbe|            biztosnak látva a jövendõt?~Kik ujjaitok közt fontoló mérleggel~Mást
15736 Elbe|                 elkeverés közbe~Alul a kis ujjal szedegetni össze.~És ha
15737  Lir|                 Leült, csókolgatott,~Amint ujjammal kimértem neki,~Édes ölében
15738 Elbe|            Mondjatok örömdalt a nagy isten ujján.~Egy vész üstökös volt elesett
15739 Elbe|                   tudat.~            14~...Ujjának egy-egy ízén kezdte,~És
15740 Elbe|                pendülõ zenére~Mindegyiknek újjászületett bõ vére.~Soha sincsen oly
15741 Elbe|                    világ!~Ha csak az inged ujját rázod,~Szegény hazádat fölruházod~
15742 Elbe|                      mit ér, ha tested~Egy ujjnyi íze sem tetszik neki?~Dicsérte
15743  Lir|                   Nem húzza ki száz ló egy ujjokat.~Rángatja el Ártor, sehogy
15744  Lir|                mulatságot.~Mondhatom, hogy ujjongatok,~      Kedves egy konfekt
15745  Lir|              örömeikért.~Jólesik, ha látom ujjongni az embert,~Kit a végzet
15746  Lir|                     És örülök, örvendezek,~Ujjongok és sirok.~Embert, világot
15747 Elbe|                 hogy áll a kezekbe!~Mintha ujjuk fagytól volna gémberedve.~
15748 Elbe|            barátokat.~Mert hiába, úgy van, ujjunk sem egyforma.~Emberek között
15749  Lir|               kezdjük, míg ellenség~Minden ujjunkon egy nincs!~Ránk küldé a
15750  Lir|                                         Az újkori dalnok~Fölöttük ittas kedvben
15751  Lir|                  tovább.~Boldog, ki mindig újnak látja,~S nem lát a szárnyfalon
15752  Lir|                               Mi újság?~Mi ujság van a hazában?~Minden által
15753  Lir|                                         Mi újság?~Mi ujság van a hazában?~
15754  Lir|                   mi hír van a hazában,~Az ujságba tekintünk.~S míg jószágaink
15755  Lir|                   Feltámadás van a sírban,~Újulás a természetben;~Csak az
15756  Lir|                Megannyi pillangó lény itt.~Újulásban forgó mulandóság...~ ~
15757  Lir|                hogy hova lépjen.~Szivedben újuló tavasszal~Találkozol egy
15758  Lir|               nyert éden fájdalma van.~Igy ûl a hold ádáz vihar után~Elcsöndesült
15759  Lir|            változtassa át örök~Egyformaság unalma; ki felel,~Ki mondja meg,
15760  Lir|                 van az, jóságosan.~Hosszú, unalmas halhatlanság,~Minek viselnõk
15761 Elbe|                 mulnak... a nagy csöndben, unalomban.~Nézelõdik, neszel... de
15762  Lir|                    konfekt nekem:~Magjával unatkozásom~      Majd ellövöldözgetem.~
15763  Lir|                 halál, szépítni nem lehet.~Undort, iszonyt kelt borzasztó
15764  Lir|                   a sok koporsó;~Bennem az undortól rezzen át a lélek,~Hallom,
15765 Elbe|              toutes les~règles et produire une oeuvre parfaite~sur un modèle
15766  Lir|                     Mint valami anyatúzok,~Unja a szem hosszan nézni;~Majd
15767  Lir|               tengeren, a hegyeken...”~Bár únja már, gyülöli mind,~Mint
15768 Elbe|                   írva e név: Árpád.~Kinek unokái Magyarország trónján~Ülnek -
15769 Elbe|                érte életre-halálra.~„Árpád unokája halljad - én gyülöllek,~
15770  Lir|             Adogatják át regényed~Unokáról unokákra,~Mialatt a nyári égen~Hallgatózó
15771  Lir|                   Áldd meg énekét a gyönge unokának!~Oszt ha kiváltképen kedvesen
15772  Lir|           éjszakára,~Adogatják át regényed~Unokáról unokákra,~Mialatt a nyári
15773  Lir|                sírbolt,~S e féreglétet rég unom...~Hiú szenvelgés, balgatagság,~
15774  Lir|                  öröm, gyönyör, mit az idõ~Unottá, gyötrelemmé, - s fájdalom,~
15775  Lir|                 szélén a világ~Ezentul még unottabb, üresebb.~Szivében egy legujabb,
15776  Lir|               kelyhedet!~Hallod, e világra unt szél~Mily vadul kacag, nevet...~
15777  Lir|           Kazimérnek táborában,~Oly nehéz, únt lett az élet.~Jóravaló csata
15778 Elbe|                  Sõt, mint kit örök ostrom untat,~Adná is olykor már a rútat.~
15779 Elbe|                 Kérõ a kisasszonyt annyira untatta,~Jöhetett akár egy királyfi
15780  Lir|                 jobbak egyike volt.~A nagy ur után se kicsi, se nagy.~
15781  Lir|                    szemében.~Vén a szinész úra...! tántorg~Hazafelé... „
15782 Elbe|               szétterpeszti lábát,~Egy-egy uracsot meg úgy azon dobál át.~Valamennyit
15783 Elbe|                    én.~Van nekem jószágom, uradalmam elég.~Palotám falával Dunát
15784  Lir|                 sajnálat.~„Eredj vissza az uradhoz”,~Szól nyugodtan,~„Mondd
15785 Elbe|                 Halálomnak hírét megvihedd uradnak.”~Hát a szép kisasszony
15786  Lir|                    Béres hajduim igen - de~Uraim nem voltatok!~Aki rabságomban
15787  Lir|                 Húsz álló éven át, ameddig uralgott,~Hatalmas ijász és felséges
15788  Lir|                     amilyen soha nem volt,~Uralkodjék táboromban.~Nagy erõvel,
15789 Elbe|             Tekintetében oly mély, átható,~Uralkodói megvetés nyilát~Lövelte
15790  Lir|             Dicsõségednek mása nincsen.~Te uralkodol egyedül.~Egy nézésedre hódol
15791  Lir|                 fordítva nálam.~Amelyen én uralkodom,~- Ez a különbség köztünk -
15792 Elbe|             vezérünk ha legyõzne téged,~Õt uralkodónak ösmerje el néped.~Kivüled
15793  Lir|                  nincs a földön.~És azután uralkodtak~Dicsõségben, boldogságban,~
15794 Elbe|                 Ülnek - örök joggal sorban uralkodván.~Hova, hiszem, egykor isten
15795 Elbe|                 hiszem a jobbat,~Nem lehet uralma hosszu a gonosznak.~És azért
15796  Lir|                   a birodalom,~Ahol övé az uralom.~Vajon ki itten e hatalmas
15797  Lir|              hallanom, megérnem!~Kik téged uraltak egykor, mind a népek,~Most
15798 Elbe|                   fölött át és kibú.~Eláll urának szeme-szája,~Majd visszahíja,
15799  Lir|                 világ.~Én vagyok csak nagy uraság.~Nem számolok, nem dolgozom;~
15800 Elbe|                     jelöletlen sírba,~Mint urasági béres a szemét-~Gödörbe
15801  Lir|                   e lyányt itt~Beviszem az uraságnak,~Ez elég lesz majd váltságnak,~
15802 Elbe|                paripák kiválnak,~Mindkettõ uratlan rohan a sikságnak.~Elviszi
15803  Lir|                 ugyan kire hagy?~Bizonnyal urává teszi e hont,~Hiszen õ a
15804  Lir|                    Istenfélõ jámbor ember,~Úrdicsérõ jótét lélek~Félretérítette
15805  Lir|                    Nem rejtenek el ég-föld ûrei!~Halhatlanítva vagytok a
15806 Elbe|            ártatlan ebben,~Kétségtelen, az urfi is.~Mert voltakép s egyáltalában~
15807  Lir|                határon,~Szolgagyerek avagy úrfi~Útnak indult, édes anyja~
15808 Elbe|             fegyvert”;~Így beszélt az öreg úrhoz Béla herceg.~- Sasszeme
15809  Lir|                  És immár nem érzik rajta,~Úri-e vagy parasztfajta?...~Érdekesen
15810 Elbe|                  terembe,~Öltöztetve elõbb úrias ruhába,~Ami elhalt bátyja
15811  Lir|                    azonban egyet gondol~Az uristen odafenn:~„Tud-e már egyetérteni~
15812  Lir|                 szavak.~Szédítõ mélyein az ûrnek~Parányi emberértelmünket~
15813 Elbe|              ismerkedés.~            48~Az úrnõ pamlagát kinálja.~Õ egy
15814  Lir|                 adj nekem!~Kezem s amennyi urodalmam~Mind megvehedd egy éneken.”~
15815 Elbe|                               13~Hja, Ernõ úrral nem megy máskép;~Õ csakhamar
15816 Elbe|           fejedelmünk,~- Kit most egyedüli urunkul tisztelünk -~A csatának
15817  Lir|                    Az égen fényes üstökös; uszálya~Az ég felétõl le a földre
15818 Elbe|                    hajón.~Hamar le a mentõ uszályba!~Matrózok, rajta mind, utána!~
15819 Elbe|                határtalan remény,~Mely bár uszítja, bátorítja is:~Nem engedi
15820 Elbe|                   mint a bokrot szidja õt,~Uszitva poklot, ördögöt.~            
15821  Lir|               látható volt,~Ahogy könnyben úsztak érzõbb~Csillagok sugárpillái.~
15822  Lir|                    kevély sasok,~Ti mostan úsztok a dicsfényben,~Dúsak, nagyok,
15823  Lir|                    délibáb - jólét fényébe uszva;~Kinvallató pandur s futó
15824  Lir|                     És utána jött az éjjel~Úszva-csúszva a látkörben~Homálykarjait
15825 Elbe|                   a semleges hideg víz,~Ha utad valamely ásványfürdõre visz,~
15826  Lir|              halandó,~Fordulj vissza, menj utadra!”~Mondja néki a cseléd mind.~„
15827 Elbe|                    még virágokhoz vezetnek~Utai, hát kövessük õt.~Deák-,
15828 Elbe|                  sírom szélin állok,~Neked utaidban minden jót kivánok.”~És
15829  Lir|                   pipiskék, a sármányok~Az utakon egybekelnek.~A padon, a
15830  Lir|                  jobbra, szebbre~Erõszakos útakon?~Öldöklésen vett szelídség:~
15831 Elbe|                    a szegénység legnagyobb utálat.~Úgy vagyok nevelve fényes
15832  Lir|                    árulódat az egész világ~Utálata nem szégyeníti meg,~Én szenvedek
15833  Lir|                   bár a legszörnyûbb eset:~Utálatosabb, rémületesebb,~Amit belõle
15834  Lir|                   A közönynek, amely nékem~Utálatosb, mint minden kín~Lenn a
15835  Lir|                   a pokolban.~Oh, gyülölj, utálj meg engem,~Tiporj édes lábaiddal;~
15836  Lir|                    a szûk~Sötét börtönt én utálom.~Adjatok vadállatoknak,~
15837  Lir|                Nemcsak a világot, magam is utáltam!~Jaj, de hogy megfordult
15838 Elbe|                messze földrül jöttem,~Nagy utam volt, mégis oly kevés elõttem:~
15839 Elbe|                   Annyi ezeren nem állanak utamban.~Nem állanak, ám mert nem
15840  Lir|                    fölfordult világ!~Majom utánoz embert legalább;~Itt egy
15841  Lir|             fönntartja itt lenn~Emlékezés, utánozás.~Mi vagyok én tehozzád képest?~
15842 Elbe|                   Helybeli s jövevény, sok utas, vásáros;~Mesterember, kalmár,
15843  Lir|                    Midõn Oudinot tábornok, utasítása szerint, az olasz köztársaság
15844  Lir|                fukar gazdája,~Ki a szegény utast még egy jó~Pohár borával
15845 Elbe|                 viharban eltört árbocfája,~Útat, irányt vesztve, reménységhagyottan~
15846 Elbe|                    Lengyelek honába lészen utazásunk.~A lengyel királynak háborúja
15847 Elbe|                   esküvõtõl~Külföldre kell utaznia.~S követve e bomfordi bon-tont,~
15848  Lir|                 stajer föld,~Hogy ha rajta utazol.~Erdõ-mezõ ilyen szép zöld~
15849  Lir|                 egyszer, de~Csak keresztül utazott.~Sokan azt mondják felõle,~
15850 Elbe|              elbeszélem,~Béla is mivelhogy útba ejté épen. -~- A mezõ megtetszett
15851 Elbe|              mindezt könnyeden, csak amugy útbaejtve.~Míg én õmiatta el vagyok
15852 Elbe|             alkalmon:~„Két szép lakás, egy utcai.”~Megvan szerencsés apropos-ja,~
15853 Elbe|              póznán leereszkedém~Nyelén az utcakövezetre. Hah!~Hol kezdjem el? Hol
15854  Lir|           átkarolva~A törököt, lerántja az~Utcakõre a zászlóval.~Megpillantja
15855  Lir|                 reád,~Mint kéregetõ özvegy útfelen,~Mert harcban elrongyollott,
15856 Elbe|                szivébe lövele?~Vagy tán az uti fáradalmak,~A hegyi lég,
15857 Elbe|                 megmentett lyányka lett az utitársa.~Ölén a nyeregben fehérlett
15858  Lir|                 Szelid õzek szánakoznak.~S útjain a rengetegnek~A verebek
15859 Elbe|                megöléd e keveset,~Jövõmnek útjait kimérted:~Gúnyban keresni
15860 Elbe|                     Avvagy emberirtó vadat útjaközbe...~Hogy magához tért, szólt
15861  Lir|                   tüskén-bokrain...~S mert útjának határa nincs sehol,~Nem
15862 Elbe|                 egy nagy csomója még akadt útjoknak.~Ahogy beestellett és a
15863  Lir|                   elem.~És letûnnek, ahogy útjuk,~Létük egyszer véget ért;~
15864 Elbe|                    hányszor, magam se tom.~Útközbe rendesen kitört a nyilt~
15865 Elbe|                 még akkor annyi irkafirka,~Útlevelét akkor ki-ki maga irta:~Hathatós
15866  Lir|                Förgeteg gyûl, menkõ, zápor~Útmellékrõl egy koldúst hajt.~Huszast
15867  Lir|                 sírrá változand át üreged,~Utódodnak, mely rád következik,~Megírom
15868  Lir|               éltében kell lakolnia;~Galád utódok bûnei miatt~Sírjában is
15869  Lir|           Elnyomatott és azok által,~Kiket utódokul hagyál...~Hol van tanod
15870  Lir|                                            Utóirat~Bezárom én is már a boltot.~
15871  Lir|                                        Tél utója~Még fehér a világ,~Még fagyva
15872  Lir|              Énekeire új dalt költ:~Jön az utókor jobb fia, népe,~S mint a
15873  Lir|                   boldogságom!~Aztán érjen utól átkom!~Elmegyek a csatatérre~
15874  Lir|                Jólesett így édelegnem;~Bár utólag egyre bánom,~Hogy - ha már
15875 Elbe|               leolvasva szeme hatvanhárom,~Utoléri õtet csöndes, édes álom.~-
15876 Elbe|                    Ahol innen senki nehogy utolérje!~Hát ahogy eluszott utolsó
15877 Elbe|           szélvihar, rettentõ,~Nem egyszer utolérte itt.~Miközben a mennydörgõs
15878 Elbe|                    orvost hivatni, csak ha utolján van,~Ez se jó ám, ahol így
15879  Lir|                    már itélve.~Én maradtam utoljára:~Panaszteli szemmel néztem~
15880 Elbe|                 épen,~Gyászos életemben az utólsó lészen.~Elrablóm akarja...
15881 Elbe|                 Gondolá -, bár lenne népem utolsója!~Hova leszek én majd a fanyelvû
15882 Elbe|                 bizonnyal a nagyobb~Hibást utolsónak hagyod.~            54~Etelke
15883  Lir|                 lész!~„Még egy csókot, egy utolsót,~Hadd legyek egy percig
15884  Lir|            leborulnék a határon,~Megállnék úton-útfelen,~És megölelném mint barátom,~
15885  Lir|                 Tenyerét egyre ingerli?~Az utonálló revolver,~Aki gázol becsületbe -~
15886 Elbe|                      Szólott - és sohajtva utósót pillantott.~Nem boríta senki
15887 Elbe|                    Falusi leányok jõnek az útszélen;~Lovad csillapitod, az meg
15888  Lir|                Elõtte a nagy pusztaság;~Az úttalan végetlenségnek~Kétségüzötten
15889  Lir|                  fûbe,~Mintha velem csúfot ûzne,~A haraszttal körülöttem~
15890  Lir|                    a kéjtõl...~De minek is ûzöm-fûzöm...~Száz szónak is egy a
15891  Lir|                 semmi ingyen.~Az élet adva uzsorára.~A gazdagé a jóbul minden.~
15892 Elbe|                szentirás,~Pénzt adna rá az uzsorás.~            56~Vígan csevegnek,
15893  Lir|                 Szívemet, és csak gyötörj, ûzz -~Ne hagyj itt a földi kínnak,~
15894 Elbe|               sou-val zsebében,~Nagybátran va banque-ot kiált,~S övé a
15895  Lir|                                          A vaáli erdõben~Odabenn a mély vadonban,~
15896  Lir|                 hamar azt a poharat!~Egyre vadabb, egyre szilajabb...~Majd
15897 Elbe|                bajba, sokan a halálba.~Még vadabbat is mond másik hányaveti.~
15898  Lir|                 ölel, csókol,~Fölment ez a vádak alól;~Minek az a léleknagyság,~
15899  Lir|                     Ki bájaidból méltatlan vadakra~Pazaroltál nem értett kincseket;~
15900  Lir|                 börtönt én utálom.~Adjatok vadállatoknak,~Vessetek ki a tengerbe,~
15901  Lir|                 hever, mint jó terméskor~A vadalma, tilos erdõn.~Ott a koronák
15902  Lir|                           Az elsõ~Egyszer, vadász-asztal körül,~Hol tréfa, élc közt
15903 Tore|                                            Vadászdal~Tra la la la la la la tra
15904 Elbe|              választottam e rideg vidéket,~Vadászgatva itten háborítlan élek.~No
15905 Elbe|                    vala belsejében.~Riad a vadászkürt, az erdõk harangja,~Jeladólag
15906  Lir|                  mindebbõl látható, hogy~A vadásznak ha nem is sok,~Egy kis esze
15907 Elbe|                 Kedves vendégivel gyakoron vadászni.~Alja buja zöld fû, mert
15908 Elbe|                  gyerekkoromban.~Sólyommal vadásztam, midõn mint haramja~Egy
15909  Lir|            hazajáró halott~Emelkedik rémes váddal -~Keserû lesz hallanod...~
15910 Elbe|                  csataebek~Néma lihegéssel vaddisznót kergetnek.~S ha beérik,
15911  Lir|                     hallgat,~Nincs nyögése vadgalambnak,~S halk de sûrûn mi dobog?~
15912  Lir|               ráparancsolt.~Az én szép kis vadgalambom~Még akkor is durcás képpel~
15913 Elbe|                szive.~Irtózatos gyilkosság vádja,~Hogy azt csak így veheti
15914  Lir|                   férgei,~A szabadság futó vadjainak~Szivtelen üldözõ vérebei...~
15915 Elbe|                 amit kivántam épen,~(Dühöm vadkanja makkal álmodott) hogy:~Lejárt
15916 Elbe|                     59~S az ifju, aki láta vadkant~Csörtetni zörgõ fák alatt,~
15917  Lir|                  Az a nagy bú, amely téged~Vádol, örök nagy természet;~Mely
15918 Elbe|               szigoru biró,~Istennek ujja, vádoló.~            24~Az aranyos
15919  Lir|                    haldokolva él;~Ki sírva vádolsz ablakomban,~De nem jöhetsz
15920  Lir|                  sasszárnya, vígy el engem~Vadonába szép szülõföldemnek!~Hadd
15921  Lir|                   egy kunyhót kérnék~Erdõk vadonában,~A szabadság leges-~Legszebb
15922 Elbe|               ellent, jó barátot!~Kiérsz a vadonbul, jársz virágos réten,~Falusi
15923 Elbe|                     majd az erdõ alján~Egy vadregényesb részletet.~Im itt egy csöndes
15924 Elbe|                  nap sorra le nem csókolt,~Vadüzõk céljának kedvezõ idõ volt.~
15925  Lir|                   Szent orgonádat verdesik vadúl,~És benned lakodalmat tartanak,~
15926 Elbe|                össze-összerázkodik,~Mint a vadult mén oldalbordabõre,~Ha nyári
15927 Elbe|                    Tele mindennémû vaddal, vadvirággal,~S átalján az erdõ minden
15928 Elbe|                  már e gömb szokott futása~Vágányiból; elhagyta rendes útját...~
15929  Lir|                  itten.~Egy epreért a zöld vágásnak~Nagy istenek álöltözetben,~
15930 Elbe|              Házadra tehát jó nagy ablakot vágass,~Tekintete így lesz kivül-belül
15931 Elbe|                vérrel - óvakodva~A halálos vágást mind elháritotta.~- Fölriad
15932  Lir|                     Eszeveszett öreg ember~Vagdalja belé a kardot.~És hörögve
15933 Elbe|              fájdalmas szisszenésre~Késztõ vagdalkozás és több eféle~Legénykedéssel
15934 Elbe|             szivarral, csíptetõvel~Szemén, vagdalkozik Ernõvel,~Míg „kék” erekbõl
15935  Lir|                    ostoroddal, kieresztve,~Vagdaltad õket képen, s hajszolád,~
15936  Lir|                 rezg a gondolat,~Félelem a vággyal küzködvén.~Néha szemem elsötétedik...~
15937 Elbe|                 kezére dolgozom,~Azonban õ vághat fejemre is.~Kacajjal utasítá
15938 Elbe|            Berezina tüzzel hordozá acélát,~Vágni ügyekezve mihamarabb Bélát:~
15939  Lir|                 vagyunk.~Tehetlen birkák a vágóhidon,~Kik jótevõ kegynek tekinthetik,~
15940 Elbe|             segédek~Megálljt kiáltva közbe vágtak épen.~Midõn kétségbeesve,
15941 Elbe|                éjjelében.~Lobogó sörénnyel vágtatott elõre,~- A cseh vitéz hamar
15942 Elbe|              paripádra,~Arany sarkantyúdat vágva oldalába...~S kielégítetlen
15943  Lir|            segitségre hína,~Hébehóba egyet vágván...~Hanem azt a támadó had~
15944  Lir|              szerelemnek~Érzelemvilága!~Te vagy-é a levegõ-ég,~Melynek nincs
15945  Lir|                    szeretsz, s nincs egyéb vágyad,~Mint Neki e forró imádat~
15946 Elbe|                  elõttünk.~Eszébe jutottak vágyai, reményi,~Nagyratörõ lelke
15947  Lir|                  elmondom, hogy mi sors ér~Vágyaid ha mind beteltek).~„Érjen
15948 Elbe|                vagy ez utált élet,~Melyben vágyaidra kacag gyöngeséged?~Fecske
15949  Lir|                történteket;~S érezem, hogy vágyaimnak~Nincsenek reményei;~Jövõm
15950  Lir|                   fohászaim - oh, botrány!~Vágyaimtól meggyuladnak,~S a pirongó
15951 Elbe|                nagyszerû látványra,~Roskad vágyainak üres fellegvára.~Anyakebelén
15952  Lir|              tapasztalás,~Mely vigasztalja vágyamat!~Te senkit sem szeretsz -
15953  Lir|                    meglelem, kétségbe ejt.~Vágyamnak, melyet érezek,~Nagysága
15954 Elbe|                    el, ha erõt nem adott a vágyhoz!”~Béla hallgatott s majd
15955  Lir|              hosszút sohajtva~Égbe szálló, vágyingerlõ~Mézzel terhelt dús illatban.~
15956 Elbe|             szállna,~A felhõbe tekint, oda vágyna szállni,~Mindha kevesellné
15957 Elbe|                Fejedet lehajtod s átalunni vágynád -~Mi a java volna - álmod
15958 Elbe|                 anélkül;~Hogy táncra kelni vágynék a zenésszel.~A borban és
15959  Lir|              Szerelemvágyat lehellõ~Nyílni vágyó rózsabimbó:~Mondom nektek
15960  Lir|                      Hogy beteljék legfõbb vágyod?~Isten õrizz! - Én tudom,
15961 Elbe|                      S döbbenve kérdem, én vagyok-e az,~Aki vagyok? Való-e,
15962  Lir|                     Nézlek sováron, szólni vágyón,~De mindamellett szótalan.~
15963  Lir|                   vagy leggazdagabb.~Tán a vagyontul függ itt minden,~Hogy amivel
15964  Lir|               alatt,~Mely e hazában minden vagyonunk;~Elkönnyezünk e jó nép bajain,~
15965  Lir|                világot,~Mire lelkem mindig vágyott.~Vezess engem szép leányhoz,~
15966  Lir|                    aztán Kazimérhoz~Nem is vágytak vissza többet;~- Hanem a
15967  Lir|                    én, édesek vagy~Keserûk vagytok-é nékem?~Úgy van, úgy... koldus
15968 Elbe|               ficánkol,~A garmadán baromfi váj.~A macska a padkán dorombol;~
15969  Lir|              raktak minisztert~S választák vajdáikat.~S egyszer a Perczelünk
15970  Lir|                    fárad karja.~Mert ásni, vájni a termõ talajt,~Hogy mindennapra
15971  Lir|               füvére hajtva fejemet.~Hiába vájom körmeimmel a~Penészes hantokat,
15972 Elbe|                    pedig lehullván, gödröt vájt magának~S ki a puha földbõl
15973  Lir|                  Argumentál, szankcionál -~Vakáció, protekció,~Akció, demonstráció,~
15974  Lir|                    most lakom - s csak egy vakajtó~Vezet ki belõle - a koporsó...~                    
15975  Lir|                    kedvelõje,~Szolgalélek, vakandpára...~Legyen bármi a halálban,~
15976  Lir|                 Láthatlan porszemet ki nem vakarhat,~El nem sikkaszthat maga
15977  Lir|           megcsipkedték,~Azt se tudja, hol vakarja.~Harcra hítta sáncaikból,~
15978 Elbe|          valódiságban.~A prózai szegénység vakaródzó~Élcét, nedélyét könyvben
15979 Elbe|                 jött biz e most” - a fejét vakarva,~Ábel így - de azért nem
15980 Elbe|                   Izidórát;~De csak miként vakbuzgó vértanu~A máglya lángját,
15981  Lir|                  azt a kötelet,~Amellyel a vakhit kinálja meg,~És leereszkedik
15982  Lir|                   jónak~Nem gyáva, babonás vakhitbõl,~De mert te igy tetszel
15983  Lir|             felséges alakodnak;~De ami úgy vakítana,~Ragyogó fénye, sugara~Nincs
15984 Elbe|                  Ezek ragyognak messzirõl.~Vakítnak, gyujtanak, égetnek~Száz
15985  Lir|                  gõg, e fény tanítni avagy~Vakítni vágy a népeket?~Ti szemtelen
15986 Elbe|      lehetlenségnek látszata~Tesz konokká, vakká, átalkodottá!~Ha másnak
15987 Elbe|                    kis fiú fölemelé~S megy vakmerõn a rém felé.~            
15988  Lir|                Kivehetõ lett elõtte:~Saját vakmerõségétõl~Elrémûlve, álmélkodva~Leereszti
15989 Elbe|               nemzet átka~Kisérné a bukott vakmerõt sírjába...”~Itt megállapodott
15990  Lir|                    sáros a szine?~Mit ér a vaknak a színpompa,~Süketnek összhang,
15991 Elbe|                   fogunk úgy ott csöppenni~Vaktába tartva násznapot -~Elõbb
15992  Lir|                  szolgája learatja.~Ugarrá vál a nagy mindenség~E - nekünk
15993  Lir|                    magukat,~Hogy egymáshoz valahogyan~Ne hasonlítsanak.~Hol nyiltan
15994  Lir|                világ,~Könyörülj meg rajta!~Valakinek csendül~A lélekharangja.~
15995 Elbe|                     És megállapodnak ebben valamennyen.~Csak Berezinának nincsen
15996 Elbe|                  Úgy hiszem, bujdokol õ is valamerre -~Mondd el neki végem. Mondd,
15997 Elbe|         kisasszonykát?~Már akármiképen, de valamiképen~Le kell ide menni, akár
15998 Elbe|                    egy nap süt ragyogva~(- Valaminthogy kettõ fölösleg is volna -),~
15999  Lir|                     Hogy el még a halál se válasszon.”~Sírmécs odafönn, aludj
16000 Elbe|                    lelte - hanem megelõzve~Válaszát, egyszerre Béla állt elõtte.~-
16001 Elbe|                 kutattam;~Fojtott haraggal válaszolt;~S keserüen, hogy apja vadkan~
16002 Elbe|                       Te ne kérdezz - Béla válaszolva mondá,~Nevemet nem mondom,
16003  Lir|                Ezrivel raktak minisztert~S választák vajdáikat.~S egyszer a Perczelünk
16004  Lir|                    durva szirtbe ütközött?~Választanánk - ha nincs egyéb -~Halál
16005 Elbe|               Nemes szívhöz illõ s bölcs a választásod,~Vitézek közt nem is lesz
16006  Lir|                 kölcsönös fényesség~Legyen választó átok itt,~Mely arcodon s
16007 Elbe|                 Hanem én helyette a halált választom.”~Alig végezé így szavait,
16008 Elbe|                  De azért õ mégis csak azt választotta,~Az oroszlán talpa alól
16009 Tore|                mert az ég helyett~A földet választottad~És mégis mindketten bánjuk
16010 Elbe|                 meg, akármire válik;~Azért választottam e rideg vidéket,~Vadászgatva
16011  Lir|                vagytok írva! - Tudjuk, kik valátok~Rossz szellemek szörnyû
16012 Elbe|                     És csak így használva, válhat az hasznodra.~ ~
16013 Tore|                     mi ketten~De istenekké válhatnánk mi ketten~És egyesülnénk
16014  Lir|                     Nem létezõvé~Immár nem válhatok többé soha.~Történhetik
16015 Elbe|             használhatsz hazádnak,~Örömére válhatsz még apád s anyádnak.~Ámde
16016 Tore|                 lesz~De istenekké csak így válhatunk~      mi ketten~De istenekké
16017 Elbe|              szálig, mint a kétszer kettõ,~Váljék hasznotokra, adja a teremtõ.~ ~
16018  Lir|                 csábitóbb az ördögöknél.~A vállad oly hideg, fehér,~Mint a
16019 Elbe|                           I~Fehérek voltak vállai,~Mint a Kordillerák hava;~
16020 Elbe|    Rémületgerjesztõ képpel, szikla vállal,~Vállaira omló rengeteg hajával.~S
16021 Elbe|            Rémületgerjesztõ képpel, szikla vállal,~Vállaira omló rengeteg
16022  Lir|                Kell-é hivatal?~És hivatalt vállaljak én is?~Már mint én, ugy-é? -
16023 Elbe|                volna az elbizakodás.~Ám ki vállalkozik, az gondolja jól át,~És
16024  Lir|                mendegéltem.~Oly nehéz volt vállamon~Puska és tarisznya.~Veritékem
16025 Elbe|                   esze: magára nem hagyott vallani,~Sietett õkelmét karóba
16026  Lir|           élethalál-versenyben,~Hogy fehér vállára szálljanak!~Körülötte a
16027 Elbe|                   S ha talán te nem vagy e valláson: állj ki.~Ha magam valóban
16028 Elbe|                 Hej, hogy válnunk kelle új vallástok végett!~Én a magyar isten
16029 Elbe|                hogy a pomeránok~Keresztény vallástól nem iszonyodnának,~Csak
16030  Lir|                panaszold föl,~Szivem, csak valld meg igazán:~Van-e a földnek
16031 Elbe|           láthatott.~Mer a pillantás, mely vallja a szerelmet,~Az amolyan
16032  Lir|                    Szerencsétleneknek hogy vallják magokat~Ezek az egyforma
16033  Lir|                    de van erõm rá,~Hogy ne valljam meg neked.~Ápolod te hiuságod,~
16034  Lir|             Vesznek körül, könnyû nekik!~A vallomást, hogyan szeretnek,~Levelezõ-könyvbõl
16035  Lir|              ajakadban,~Játszi fürtöd a hó vállon~Miért meg nem tapogattam;~
16036 Elbe|                     De mind belehalt, vagy vallott nagy kudarcot.~Béla a meséket
16037  Lir|                    gyermek,~Ki ugyan magát vallotta~Bandinak, de kit mindenki~
16038 Elbe|                    elejbe~Nehéz fegyvereit vállukon - görnyedve,~Lobogós kelevézt
16039 Elbe|                    ivet néked? -~Hej, hogy válnunk kelle új vallástok végett!~
16040 Tore|                  lesz tied a volt~      mi valóbb~      remény vagy ami volt~
16041  Lir|                    bûbájod, mi mindezeknél~Valódibb, édesb, istenibb:~Tünékenyebb,
16042  Lir|                    már elõttem~Maga a zord valódiság.~A nagy természet csak diszítmény,~
16043 Elbe|                  de nem~A holt betûkben; a valódiságban.~A prózai szegénység vakaródzó~
16044  Lir|                   Janinak~Hagyd az álmot a valóért,~Jelenért a multakat;~A
16045 Elbe|                             5~Hanem virága válogatja...~Nem mind egyenlõ a tövis.~
16046 Elbe|                    Férfiakban ugyan hogyne válogatna?~Gyönge az õ szíve, erõs
16047  Lir|                 Háromszor nagyobb a hadja,~Válogatott három lengyel~Esik épen
16048 Elbe|                   Java cseh vitézim, kiket válogattam -~Annyi ezeren nem állanak
16049  Lir|                     Aholott a gulya, ménes~Válogatva legelészett,~S ropogott
16050 Elbe|                 világos láthatár; mi mély,~Valóhû érzés, indulat... valóban,~
16051 Elbe|                 legény, betyár akármennyi!~Valójában pedig dühös önmagára;~Néha
16052  Lir|                    adta néki~Félelem ellen valóját?~Térítették, integették:~
16053 Tore|                képzel~Vázak vagyunk~Kényes valók~      Második változat~Mig
16054  Lir|             szünetlen gondolok rád,~El nem válok soha tõled;~Mégis, mégis...
16055 Elbe|           leolvasott, sõt voltaképen~Még a valónál többet is...~            
16056  Lir|                   óra,~Felébredtem a sötét valóra.~A merev, a néma téli éjben~
16057  Lir|                    el;~Oh, a nappal minden valóságával~Föl nem ér egy csöndes éjre
16058 Elbe|                    öreg mesét mond - az az valóságot,~Csakhogy az mai nap beillik
16059 Elbe|                   szereti semmiféle féreg.~Valószinû hát, hogy mérséklettel élve,~
16060  Lir|            kisfiúból~Többet várok én már a valótól...~Nem ohajtom már a lehetetlent,~
16061  Lir|                   élnek~S egymással csókot váltanak.~Ti fényes szappanbuborékok,~
16062  Lir|                     Enyészet, élet egymást váltja.~Karácsonyesti ólomöntõk~
16063 Elbe|                    Ha kevesebbet lovagolna váltón,~Mint séta-ménen, bárha
16064 Elbe|                   és porfellegek csoportja~Váltotta gyorsan ûzve, hajtva egymást.~
16065  Lir|                végsõ napod beáll,~És sírrá változand át üreged,~Utódodnak, mely
16066  Lir|                 jobban;~E világ törvénye a változandóság.~Jó helyébe roszabb, rosz
16067  Lir|                zöld~A világon nincs sehol.~Változatos a táj képe.~Jó a hintó,
16068 Elbe|             szeszélyesb bálvány,~Ledérebb, változékonyabb,~Mint a felséges égi trónján~
16069  Lir|              embervilágot~Közöttem iszonyú változhatlan átok,~Melyen semmi égi erõ
16070 Elbe|                    bizony s egy pillanatra~Változnak im a szerepek.~Akár a márvány
16071  Lir|                 légi anya-földbe.~Hol vége változó anyagnak,~Kezdõdik, ami
16072 Elbe|                   Mert elõtte mindig jéggé változom át.~Így nekem nem árthat
16073  Lir|                   kínos görcseit~Gyönyörré változtassa át örök~Egyformaság unalma;
16074  Lir|                arany fellegtrónon,~Teremt, változtat, öl vezényszavad;~Míg lényeid
16075  Lir|              elboritván.~Újra s másodízben változtata útján.~Mint ki könyvet olvas,
16076  Lir|                 idõ,~Mely a bûnt erkölccsé változtatá!~S én e borús honnak oly
16077 Elbe|                  elveszett.~Sõt kárhozattá változtatta azt az~Eltörölhetetlen emlékezet,~