1844-amott | amulo-baron | barot-borna | borog-csill | csimb-dzsid | ebb-elhat | elhed-emelg | emeli-falev | falka-foldg | foldh-fusze | futas-hadam | hadar-havan | havas-hozz | hozza-itelt | itelv-kated | katon-kialu | kiara-konny | konto-langj | langn-lepte | lepun-megbo | megbu-megva | megve-moson | mossa-nyuga | nyugh-orgaz | orgon-porzi | possa-ronts | rontu-suvol | sug-szemt | szemu-szuny | szur-testi | testo-udvez | udvom-valto | valts-vihar | vihed-zuzza
Rész, Fej.
16078 Lir| uraságnak,~Ez elég lesz majd váltságnak,~Sõt aztán a zálogot~Alkalmasint
16079 Elbe| hogyan? kõ-kemény jégszoborrá válva.~Ruha gyanánt végig betakarva
16080 Lir| Hogy ki legyen elõbb a vályunál,~Amelybe aztán menten beleáll;~
16081 Lir| denevére -~Szívom ajkad, mint a vampir...~És ölellek, és csókollak,~
16082 Lir| hiába ragyog,~Homlokomon vampír: vérivó gondolat.~Majd ismét
16083 Lir| elméjében összegyûlt!~Kegyetlen vámpír a tudás!~Telhetlen szíja
16084 Lir| a sírgödörbe.~„Sötét ûr, van-é hatalmad:~Adni örök nyugodalmat?!”~
16085 Lir| Legyõzött szászt, piktet, vandalt, amennyi volt,~Le a celtát,
16086 Lir| A nyári égbolt arenája~Vándor-szinész felhõivel,~Az üstökös lovar
16087 Lir| legyen a föld~Eltévedett vándorának;~- S a magyar nép még nevét
16088 Lir| mélyen;~Ha végre hosszu vándorlásból,~Éjfél után, sötét borúból,~
16089 Lir| Megindulnak a felhõk, és~A vándorló legények.~Majd ha melegebb
16090 Lir| te sugaradnak.~Céltalan vándorlom én át~A sivatag életet;~
16091 Lir| repülj velem tovább is;~Én vándormadár vagyok,~Nagy a föld, kevés
16092 Elbe| sivár természetlenség!~- Vándormadárnak szárnya van,~Röpködhet a
16093 Lir| fátyla fehér fénye~A síri vándornak kalauz reménye.~Mendegél;
16094 Elbe| volt.~Tarjagos felhõk közt vándorol a tölt hold.~Egymást üzik-hajtják
16095 Lir| Mint virrasztó éji lámpa,~Vándorolt a nagy ezüst hold.~Olyan
16096 Lir| van-e még sok adósságtok,~Vándorpályátok merre mén?~- Mert olyan
16097 Elbe| berek homálya~Álommal a vándort kinálja,~Mely hetedik eget
16098 Elbe| élesedvén szigorú erkölccsel,~Vánkosod a pázsit, elfödnek az árnyak,~
16099 Lir| törekvés:~Bevenni ama titkok várait,~Amelyek kapuin kétségbesés,~
16100 Elbe| S két jó cimborája nagy várakozásban.~Ott vannak bizonnyal, mert
16101 Elbe| veszi a mértéket.~Hát csak várakozik, hisz, remél... azonban~
16102 Lir| Legjobbjaid hiába kértek,~Hogy várakozz még keveset:~„Nincs veszve
16103 Lir| a kapud, ajtód?...~Ég a váralj, föl van gyujtva.~Már a
16104 Lir| nem dobbant szived.~És e varázslat rád is visszahat.~E lélek
16105 Lir| földön~Ember olyan nagy varázsló,~Szegény, dús, király vagy
16106 Lir| föld minden kincse,~Emberek varázsmunkája,~Kuruzslók mesterkedése,~
16107 Lir| Bûbájod csak ingerlõbbé~Varázsolja kacér fátyol.~A csodaszép
16108 Lir| szótlan,~A messze multba varázsoltan;~S én majdan újra elmélyedve~
16109 Lir| kõsziklába~Életet lehellõ tûzzel~Varázzsal csak az dalolhat:~Akinek
16110 Lir| És dárdaerdõt, ágyusort, várbástyát~- Soha világ nem látta ennek
16111 Lir| haza!”~Nem is hallik ki a várból.~Mahomet császár utolsó~
16112 Elbe| Van elég iszákos kefekötõ, varga,~Kinek feje nehéz, teli
16113 Lir| enyészet, örök elmulás...~Várhadd te már - hiába - a tavaszt!~
16114 Elbe| Etelke is még csak gyerek;~Várhatna még akár esztendõt;~Ám csak
16115 Elbe| Mintha egy négytornyos várhegy megindulna,~Reng a határ,
16116 Elbe| ahonnan jött: a héttornyú várhoz.~Biz ott vígan vannak, a
16117 Elbe| veszõdjem, ám de azt se várjad.~Szükség, hogy erõmet holnapra
16118 Elbe| csöndes röptü holló,~Gyülekezõ varjak undok károgása~A csalogányt
16119 Elbe| önmagától - nem, nem - ezt ne várják.~Földi birodalmam már ha
16120 Elbe| szárnyával kattogva?~Mi hiába várjam, ha nem jön helyembe,~Akivel
16121 Elbe| következnének elõttem a sorba,~De õk várjanak, mert vadak és pogányok,~
16122 Lir| nyár!~Gyülemlik a holló, varjú kavarogva.~A cinege fázik
16123 Lir| napot majd avval töltjük el,~Várjuk a szép éjt, hogy jöjjön
16124 Elbe| Majd megtudjuk azt is, várjunk csak sorára.~Mi rég várok
16125 Lir| bírják kimondani.~Mentõ hajót várjunk-e még,~Ha durva szirtbe ütközött?~
16126 Lir| Ragyogó sugárözönnel~Önti el a várkörnyéket:~Hálaima zeng a légben,~
16127 Lir| Ha neve sem lesz a régi vármegyének;~Kerületek-körökrõl szól
16128 Lir| Kétségbeesésem enyhülését várnám?~Mit én épitettem, ékes
16129 Elbe| hanem még erõre -~No, csak várniok kell egypár esztendõre.~
16130 Lir| Virad: föl! föl! Mi haszna várnók~A fejlõdõ nap sugarát;~A
16131 Elbe| meghalni, addig itt kell várnom,~Mig egy olyan erõs ember
16132 Lir| elhagyott utamra,~Csak azt várod, hogy találjak~Nyugalmas,
16133 Lir| a hajnal,~Néha oly hiába várom, -~E mondhatlan szenvedésért~
16134 Lir| összeesik.~Rokon nép van a városban,~A kapunál összerobban...~
16135 Lir| meg nem veheté!...~Mert a városból azt írtam neki,~Hogy koplalok...
16136 Elbe| Hajóstér elmaradnak,~Már-már a városerdõn vannak;~Itt egy kicsiny
16137 Elbe| mily csodás mive!~Vén õr a városháztoronyban~Verd félre a harangot, tûz
16138 Elbe| sanyart szokja meg a teste.~Városi gyereknek hasznos a tornászat,~
16139 Lir| Nincsen itten békessége~Se városnak, se vidéknek.~Ez a világ
16140 Lir| csillogó víz, a havas,~Emlékek, városok, romok,~Kéjpaloták, mind
16141 Lir| szelid arc hogy elkomorul:~„Városokban békót hordanak,~De a puszta
16142 Lir| dicsõségrõl,~Hamuvá lett városokról.~Kihalt népekrõl, hadakról,~
16143 Lir| siránkozásaikkal~Fölverték a tornyos várost,~Mely mögöttem kék távolban~
16144 Lir| Szerénységednél is nagyobb.~Várpalotádon õs cimerben~Arany sas mered
16145 Elbe| makacskodó ész,~E derék várparancsnok, végre õ~Üszköt vet a lõportoronyba
16146 Elbe| libáit pihenteti épen,~Foltot varrogatna a rongyos ruhára~Ottan akad
16147 Elbe| S ezzel a nagy átkot a várról levette,~E miatt van kettõs
16148 Elbe| igen apró tárgytól.~A betû, varrótû, a kovács kohója,~Ha az
16149 Lir| kérd~Hideg szele az idõnek:~Vársz-e még, remélsz-e még?~Az esztendõ
16150 Lir| égnek ajánlottam,~S addig vártam, míg kivártam,~Megértettem,
16151 Elbe| No hisz, felel a lány kis vártatva, ez szép.~Hanem hát ez azért
16152 Elbe| kardod engem el is ejtne,~Vasadat üthetnéd saját kebeledbe.~
16153 Elbe| messze, messze~Itt hagyva e vásári zajt,~Hol víg madár szól
16154 Elbe| áros;~Görögök, cincárok, vásárokra járók,~Dióverõ babkár, nagyhasu
16155 Lir| Öldöklésen vett szelídség:~Káron vásárolt haszon.~Minden úgy van jól,
16156 Elbe| Helybeli s jövevény, sok utas, vásáros;~Mesterember, kalmár, ki
16157 Elbe| Majd egyik vásárról a másik vásárra.~Mielõtt elindult, a tükörbe
16158 Elbe| hajtja a határra.~Majd egyik vásárról a másik vásárra.~Mielõtt
16159 Elbe| ami kis pénzt hozott a vásárrul.~Ezek elõtt ugyan mutathatná
16160 Elbe| elrugaszkodott kor~Üzér szerelmi vásártérein,~Nyilt árverésen, jelenünk
16161 Elbe| náthás gyomor,~Vérszegénynek vasas vizek sokat érnek,~De veszedelmesek
16162 Elbe| Mint a kovácsok szokták a vasat.~Tüzes felhõkre zúgva-búgva,
16163 Elbe| kelté föl, mi több:~Tüzes vasával szépségének~- Kérem - még
16164 Elbe| a szemébe.~Teste mintha vasból volna, zireg-zörög;~Veri
16165 Elbe| jó kedv szakadatlan.~A vasderes négyes fogat~A fót-csomádi
16166 Elbe| másik;~Mindegyikének foga vásik~A kedves kis galamb után,~
16167 Lir| Hallgat a szél, és a várnak~Vaskapuja mégis csattog,~Eszeveszett
16168 Lir| Kopognom a lehetlenség konok~Vaskapuján? Mi haszna verdesem~Fájó,
16169 Elbe| elrepült egy sarokba,~Hogy a vaskemencét beütötte háta,~S ott meg
16170 Elbe| panaszkodva mondja az elõtted,~Vaskos öklöddel hogy jól tarkón
16171 Elbe| hiábavaló minden huzavona,~Vasmarokban immár a nyakravalója.~Torkán
16172 Elbe| magasabbat;~Téli, nyári lehet vastagabb kelmébõl,~Ez óv meg a széltõl,
16173 Elbe| asztagon,~Ökör, bivaly bõg vastagon...~ 35~E házias,
16174 Lir| hazádnak van már mindene!~Vasút, országos és családi - „
16175 Elbe| pedig remegve.~Ki rezgõ vasuton vagy ingó hajóba~Sokat olvas:
16176 Lir| Vasúton~Megindult a föld alattunk,~
16177 Elbe| állott õ már bömbölõ bikával,~Vasvilla szemével, nagy füstös nyakával;~
16178 Elbe| fejére.~Nosza rajta hamar vasvillára, botra,~Emberek, legények
16179 Lir| veszedelmes útak,~Mint a csíkos vászon, szépen kisimulnak.~Rengeteg
16180 Elbe| szakadoznak;~Márvány és vászonangyalkák a légben~Elszéledeznek árván,
16181 Lir| takácsnak adta át.~Megszõtte az vászonnak, õ meg~Forgatva tûjét, ollaját,~
16182 Lir| megfeszítnek...~Új kereszt készül a Vaticánon...~Jer mihozzánk, ez a föld,
16183 Elbe| is szurhattak ki többet Vazuléért...~Ekkor Endre, Béla hazájukba
16184 Elbe| lakták pomerán országot.~Vazulért lakolt az elvetemült Péter,~
16185 Lir| S még önmagadtól is nem véd-e meg~A németül vezényelt
16186 Lir| kárhozat!~Órád ütött, hiába véded~Bitorlott bûnpalástodat.~
16187 Lir| emlékezik, -~És meg fogja védeni.~Háborúkat is viselhet,~
16188 Lir| Ha menyasszonyát kell védni,~E szegény beteg hazának~
16189 Lir| fog - hogy ott fenn~Nagy védõje van - az isten.~Hogy gyõzelmét
16190 Elbe| halál ellen~Soha nem lel védszert az emberi szellem.~Sok esetben
16191 Elbe| legyen,~Ne az a szent, a védtelen!~ 58~És lám a
16192 Lir| Hadában villámokká lettetek,~A védtelenre lerohantatok,~S fölötte
16193 Elbe| se hullott.~Igy a fészket védve, testével takarva,~Már biz
16194 Lir| testünk parányi~Mindenségében végbemenni látunk...~Igen igen! jó
16195 Tore| lehet~A reményt vagy ami végbement~Téged kiformált~Te meghóditottad
16196 Elbe| mellett a háznép, tizen is egy végben;~Kinek fejsze, kapa, pisztoly
16197 Elbe| öröm lõn igen nagy abban.~Vége-hossza nem volt a hálálkodásnak.~
16198 Elbe| testvérek~Nyögésével világ végéig kisértlek.” -~Mintha a futó
16199 Lir| lelkiismeret.~A cég föloszlik; im végeladóban~Árverelik a kerületeket.~
16200 Elbe| valamerre -~Mondd el neki végem. Mondd, hogy arra kérem,~
16201 Elbe| Beborult, sötét van, messze - végesvégig,~Fátra tetejétõl le a tengerszélig;~
16202 Lir| Istent, hazát, szülõt.~S bár végetek mi mostoha,~Ti nem ismeritek~
16203 Lir| változik, marad.~Egy gyûrü ez a végetlenség.~Kerek a sors, a tér, idõ.~
16204 Elbe| mindenütt.~Nincs gyógyszer a végetlenségbe.~Rá csak Leona napja süt;~
16205 Lir| mint a nap,~Tündöklõ a végetlenségben,~Melytõl minden fényt visszakap;~
16206 Lir| azt adhatok.~Szépséged - végetlenségében~Nagylelküen, mint nap ragyog.~
16207 Lir| sok csillagot;~Merengve a végetlenségen,~Elgondolom, döbbenve érzem,~
16208 Lir| nagy pusztaság;~Az úttalan végetlenségnek~Kétségüzötten neki vált.~
16209 Elbe| volna: nesze hát, csináld,~Végezd magad s hozd ide õt, hisz
16210 Elbe| halált választom.”~Alig végezé így szavait, az erdõn~Kürt
16211 Elbe| tudod épen.~Avvagy talán már végezél vele~Bajtárs, magad? Bár
16212 Lir| mint~Közönséges útonálló~Végezém be a bitófán.~Mindazáltal
16213 Elbe| fölöttünk?~S megmásolhatatlan végezése ellen~Sem elég erõnk, de
16214 Lir| tetszik,~Akármit csináltok,~Végezést nem én, majd~Az Isten hoz
16215 Lir| szivembe,~Látom, Isten s végezéstõl~Átkozott annak szerelme!”~
16216 Elbe| közöttük:~„Az erõsebb isten végezett fölöttünk?~S megmásolhatatlan
16217 Lir| valahára!~Ide vagyok én bõsz végezettõl~Tolvajok, csalók közé bezárva.~
16218 Elbe| A király beszédét el sem végezhette;~Lelkesült rivalgás támadott
16219 Elbe| bárhol a hazája!~Mialatt végezték a jó estebédet,~Béla már
16220 Lir| fekélyesek!~Nektek való ez, végezzétek el:~Elárulva majd egy a
16221 Lir| csodálatos,~Megfoghatatlan véghetetlenséggel.~Hurcol, ragad magával egyre,
16222 Lir| örökkévalósága csak~Fiókja a nagy véghetetlenségnek;~Csak felvonásköz ama nagyszerû~
16223 Lir| mondhatom.~Keresem a magányt, a véghetetlent,~Csak ottan önthetem ki
16224 Elbe| De amit ez ember elõtte véghez vitt,~Neki nehezebbnek,
16225 Elbe| kelevézt három öles nyéllel,~Végibe eresztett kék acél hegyével.~
16226 Elbe| gucsmáját;~Szempilláin öklét végighúzogatja,~S nagy sokára jut csak
16227 Elbe| Mely itt a szélén kipirult végiglen,~S hármas szinében lentebb
16228 Elbe| Seladon.~Ha dandy-szemmel végigméred,~Hogy nem veszélyes õ, azt
16229 Elbe| Halomnyi tetemén amint végignéze~Béla vezér - iszonyt még
16230 Lir| egyszer és utószor!~S ha most végignézesz e hazában,~S nézed a szegényt,
16231 Elbe| esztendõre.~Vitézei során újra végignézett~A király - nem adva föl
16232 Lir| könnyedén pöfékelek;~A fapadon végignyujtózkodom,~A világról beszélgetek.~
16233 Elbe| eltéveszthetné még.~Háromszor is végigtörli az ingujjba.~Mi a mennykõ,
16234 Elbe| kínok között szakadozva,~Végimája gyanánt Richsza nevét hozva.~
16235 Lir| sem lelsz te;~Mig a világ végit éred,~A reménység addig
16236 Lir| a falat,~És ott marad a végitéletig.~ ~
16237 Elbe| szilveszteréji bûvös álmom~Véglátományán tépelõdve, épen~Egy még
16238 Lir| Célra, egy alapeszmének~Végleges kivitelére~Játszik... És
16239 Lir| egykor Herkulanum és Pompeji~Végnapján, láva-temetõ alatt,~Volt
16240 Lir| egészé volna hát csupán, a~Végösszegé, amely nem változik.~A részlegek
16241 Elbe| jönne már, hadd jönne már a végperc!~Mint násza éjén boldog
16242 Lir| tükrén már csak ez a kép.~S végpercein, midõn már szinte holt,~
16243 Lir| bûntársát elhóhérlani...~- S e végrehajtó lesz az - öntudat!~ (
16244 Lir| A végrendelet~A fõuri kör diszépületén~
16245 Lir| következik,~Megírom én a végrendeletet.~Megírom, hogy teremtsen
16246 Lir| egyike volt.~Elõveszik a végrendeletét.~Szabályszerü az, rá ütve
16247 Elbe| helyettem;~Mondd neki, mit öccse végsohajja kivánt;~Ne legyen könnyelmü
16248 Lir| halál.~S e nagy mindenség végtelenében~Soha egyenlõ két gyönge
16249 Lir| Csillagvilágok fénylõ táborán át~A végtelenséggel versenyt rohan.~Forogni
16250 Lir| hasonlatnak.~Hiába, szó ide-oda,~Végtére is csak azt kell látnom,~
16251 Elbe| magasra,~S míg vivó társának végütését pajzsa~Fogta föl, - mint
16252 Elbe| elég nagy arra~Péter, hogy végveszélyt hozzon a magyarra.~Hozott
16253 Elbe| isten erõt adott a karodba,~Vegyed annak hasznát érdemes dologba.”~
16254 Lir| S folytatja másutt átkos vegytanát!~Szülõk, barátok, szerelmem,
16255 Lir| sebeibûl~Szép leányok könnye vegyül...~Hangzik a diadalének~
16256 Elbe| Mindazáltal mostan nem vegyült beléje.~Az erdõnyíláson
16257 Elbe| tisztelünk -~A csatának könnyebb végzését kivánja,~Ha valaki véle
16258 Elbe| mást?~Megnyugszik a kemény végzetben,~S folytat heves ábrándozást.~
16259 Lir| Hanem meg volt írva róla~Végzetek titokkönyvében,~Hogyha népe
16260 Lir| Sugár ecset, mely festi végzetem,~Akárhová mégysz a mérhetlen
16261 Elbe| elõtt...~- Gúnykoronája végzetének! -~Hol annyi kéjes perce
16262 Elbe| bókot rebeg.~Minõ szerencsés végzetesség!~Bübájos, édes jelenet.~
16263 Lir| sejti jól.~Csillag az, fut végzetétül,~Mely, mint kárhozat, sötét.~
16264 Elbe| föl ezt ne nékem, hanem a végzetnek,~Mely nekünk - kettõnek,
16265 Elbe| igaz isten, aki most így végzett,~Majd az igaz hitre térít
16266 Lir| Melynek Európába nálunk~Végzõdik el sugara.~Mily gyönyörû
16267 Lir| bundát nagyon,~De meg nem veheté!...~Mert a városból azt
16268 Lir| helyett is~Egy egész újat vehetek, -~Úgy van! nincs mit tovább
16269 Lir| nap helyett.~De amit nem vehetett el ember,~Elrablák azt az
16270 Elbe| vádja,~Hogy azt csak így veheti le. -~A másik inti ettõl,
16271 Lir| kezekbõl~Még egyszer nem vehetlek föl!~Én szerelmem, imádottam,~
16272 Elbe| király vagy a had~Neszt vehetne - vívnunk sem leendne szabad.~
16273 Elbe| megengedi a telt zseb.~Például vehetnõk a rég mûvelt olaszt,~Emeletre
16274 Elbe| És fia halálát zokon is vehette,~De az általános öröm közepette,~
16275 Elbe| lengedezve, megpihenve~Lélekzetet vehettem... Dübörögve~Jött ezután
16276 Elbe| kárán,~E sok tanulságot véka alá rejtsem?~Elmondom biz,
16277 Lir| Még kisebb hang, csengõbb, véknyabb~Lélekharang forma hangon~
16278 Lir| nevének!”~Közbe egy még vékonyabb hang,~Oly sirámos, mint
16279 Lir| Közbe-közbe a nagy csöndben,~Mint vékonyka holdsugárszál,~Kis tücsöknek
16280 Lir| magasból, halk távolból~Hallani vél szent zarándok,~Földi mártir,
16281 Elbe| lágy hártya borul az agy velejére.~Hanyatt dõlt az ifju. Bágyadó
16282 Elbe| van, most már maradjon is vélek.~Férfi lesz a háznál, legalább
16283 Elbe| dicsekedhetném vele...”~„Szájhõs!” vélék ezek magokban;~Jó, ha igaz
16284 Elbe| kezdtek~Féltékenykedni, s vélekedtek~Imigy: „hát földön ez lehet?~
16285 Elbe| a kötélhágcsa~Tán csak Velence kiváltsága?~S jó Morfeusz
16286 Elbe| õtet csöndes, édes álom.~- Velencei Péter pedig alig várta,~
16287 Lir| És azt feleli kevélyen:~„Véletek nem harcolok;~Béres hajduim
16288 Elbe| rendelé.~Szándék-e vagy véletlenség-e?~Elérnek a barlang elé.~
16289 Lir| folynak percek,~Eggyé kerül véletlenül~Sok fejedelmi vérü herceg.~
16290 Lir| nincs!~Övé talán a föld, azt véli-e,~És rajta minden, ami drága
16291 Elbe| szeret s bizonnyal~- Úgy vélik - célja nagy, komoly.~Mulatni
16292 Elbe| szerelem és hiúság,~Ez a vér és velõ közötti harc.~A szenvedély,
16293 Lir| láza.”~„Meg se rezzenj, ha velõdbe~A féltés villámai ütnek.~
16294 Lir| apródonkint~Szíja el fájó velõdet.~Isten veled, szép sudárfák~
16295 Lir| mosolytüzében,~Itt ez izzó lávaajkak~Velõforraló hevétõl,~Ezek közt a Karrarának~
16296 Elbe| Lecsattanó villám hatott velõmbe~E gondolat és szintoly hirtelen~
16297 Elbe| gúnykacaj cikáza át~Izzó velõmön. Izidóra hangja!~De hát
16298 Lir| Villámcsapásként járja át velõnket~A gondolat, hogy mégis jobb
16299 Lir| mert a szégyen és gyalázat~Velõszaggató fájdalma~Elméjét megháborítá:~
16300 Elbe| jelenséget,~Egy darabig vélte tündér tüneménynek.~S mert
16301 Elbe| 6~Hja, te e „vénasszony-beszédre”~Csak jót nevetsz s továbbhaladsz.~
16302 Lir| meghalok!~Börtönömnek legelsõ vendége,~Jöjj be hozzánk jószívû
16303 Lir| most más nekik,~- A magyar vendégelést csak~Tudom megemlegetik.~
16304 Elbe| Elutasítva...” Mit gondolhata~Vendégem, nem tudom; nagyot nyikorgott~
16305 Elbe| fura dolgot mível.~Veszi a vendéget párosával sorra,~És ahogy
16306 Lir| Rabbilincsre verve istenek munkája!~Vendégfogadó tölgy lombjait levágják,~
16307 Elbe| nagyságos királyi~Kedves vendégivel gyakoron vadászni.~Alja
16308 Elbe| vármegye házára.~Rakja hosszu vendégoldalas szekérre.~De hogy aztán
16309 Elbe| hordaná el~Magát a dõzsölõ vendégsereg;~Hadd lenne vége már a lakomának,~
16310 Elbe| magát.~Röviden elmondja a vendégseregnek,~Hogyan árulták el, hogy
16311 Elbe| Elfoglalta a trónt Endre mint a vénebb.~- Pomeránok Bélát sokáig
16312 Lir| kéveszám aratta,~S ha magát a vének gyülésén mutatta,~A legzordonabb
16313 Lir| szavával, - mire akar -~Rá ne venne.~Magyar Balázs megsugá ezt~
16314 Lir| Húszéves koromba lettem~Ifju vénné, élõ holttá.~Azután eszemre
16315 Elbe| adagot.~De ha tízszeresen vennél be belõle,~Megnyomorítana,
16316 Tore| Már tõletek búcsut kell vennem~Akik szerettetek...~S mindattól
16317 Lir| változott azóta,~Roskadozott, vénült... a jó isten tudja.~Csak
16318 Lir| árokban szûnjünk meg élni,~Vénûlten, fáradt betegen,~Részegnek
16319 Elbe| Naiv barátom! A keresztény~Vénusz tán házi szende nõ?~Ki nap
16320 Elbe| Akkép a szépség királynõinek~Véráldozat kell és ha nem egyébnek,~
16321 Elbe| vak, önzõ kéjdühönc,~Ki vérbeforgó szemeivel a~Legközelebbi
16322 Lir| kering,~Szabadságért kifolyt vérbõl származik!~Isten hozzád
16323 Elbe| bitófán...~Majd fölkelt vérbozontos fejjel a~Sértett önérzet,
16324 Elbe| cimborája,~Ki az áldozatot hozzá verbuválja.~Világszerte ennek a neve:
16325 Elbe| csengetyûje;~Fölsikolt a vércse, összecsörg a szarka,~A
16326 Lir| éjnek.~Fátyol redõjén ezek a vércsöppek~Elkeveredvén, már vérfelhõvé
16327 Elbe| Vén õr a városháztoronyban~Verd félre a harangot, tûz van!~
16328 Lir| konok~Vaskapuján? Mi haszna verdesem~Fájó, törékeny fejem e kemény,~
16329 Lir| ördögfiak,~Szent orgonádat verdesik vadúl,~És benned lakodalmat
16330 Lir| kelek-járok,~Izzó homlokom verdesve,~Örökös sziklára épült~Szentegyházak
16331 Lir| Mogorván, kutatva, mint csapázó véreb~Megint utnak indul; és a
16332 Lir| vadjainak~Szivtelen üldözõ vérebei...~Nem könyörgök már nektek
16333 Elbe| pihent kõszálon, nyugodtan,~Verebet pillantva kiterjeszti szárnyát,~
16334 Lir| Turul, kesely szolgája a verébnek?~Nem járna többé a szabadban,
16335 Lir| a tudás!~Telhetlen szíja véredet,~És annál kétkedõbb Tamás,~
16336 Lir| holmi szedett-vedett néppel~Veregette orrunkat.~De azonban egyet
16337 Lir| A nagy Árpád fölszentelt véréhez:~Egész Magyarország~Jövendõje
16338 Lir| nem életet keressz,~Csak véreid közt sírgödört;~Oh, honfi,
16339 Lir| a tied”~S e fölött hogy verekednek! -~Vagy talán én álmodom?~
16340 Elbe| veszekedõ~Eszeveszett, merész verekedõ,~Pisztolyra kitünõ lövõ,
16341 Lir| merengek.~Mint egy új Napoleon~Verem a világot;~Fejemen véres
16342 Lir| állatnak,~Kit éjnek idején verembe csaltak,~És viszi el, nagy
16343 Lir| Mint a fogoly vad mély veremben,~Hol menthetetlen vége van,~
16344 Lir| fölhizlalja~Legyilkolt hitetlen véren,~Hallod, mily vadul vonítnak~
16345 Lir| megérem,~A nagy Árpád vére...~Vérén vett hazámnak~Bizonyos vesztére.”~
16346 Elbe| körültem, mint betanitott~Vérengzõ vadak a szelíditõ~Mester
16347 Elbe| sokkal nagyobb szükségem~Vérére gyógyszerül... ha él, nevezd
16348 Elbe| volt gondolatja, szivének verése,~Nagyratörõ lelke igaz érezése.~
16349 Lir| hollók raja száll.~Szárnyuk verésének hallatszó~Ütemje is: halál,
16350 Lir| Elszégyeltük vón magunk,~S a kis verésért utóbb nagy~Ajándékot is
16351 Elbe| várva;~Vagy még zuhannyal is veretni a fejet,~Sovány, lázas testben
16352 Lir| S ugyanazon hóhérokkal~Verette le láncait,~Kikkel oly soká
16353 Lir| Föltárva keblemet, mely vérez,~Minden sebét fölszaggatom.~„
16354 Elbe| tõrt, melytõl~Olyan sokáig véreze,~Most rántaná ki szívsebébõl~
16355 Lir| elveszett!~A nép, amelyért vérezél,~Megtagadá önnönmagát.~Nem
16356 Lir| rossz, igaztalan.~Te porba vérezõn tiport szív,~Nyugodj meg
16357 Elbe| benõtt halálfej a képe,~Vérfagyasztó iszony nézni a szemébe.~
16358 Lir| képzelem, tudat...?~Hallgatnak vérfagyasztón.~ És csak egy~Az, ami
16359 Lir| vércsöppek~Elkeveredvén, már vérfelhõvé nõttek.~Megy, megy õ, de
16360 Elbe| Látta egy megaludt sötétlõ vérfoltnak.~Aztán meg mintha a csillagos
16361 Lir| minél nagyobb az?~Azt a vérforraló gyönyört, amely~A holt anyagba
16362 Elbe| S emelkedik vele kinosan vergõdve.~Biz az nehezen ment, és
16363 Elbe| paripádra,~Jó paripa a Lék, vérhabos a háta...~Elvitt a Dunáig,
16364 Elbe| Miként engesztelhesse meg~A vérig sértett illemet?~
16365 Lir| baromnak, parasztnak való.~S a veriték is bûzlik, becstelen;~Tenyér,
16366 Elbe| sebének kínjai lezárták.~Kínok veritéke gyöngyölt homlokára,~Forró
16367 Lir| vállamon~Puska és tarisznya.~Veritékem volt a só~Sótalan marcimba.~
16368 Lir| már az ott.~Ilyen keserves veritékkel~Kereste mindig kenyerét,~
16369 Lir| ragyog,~Homlokomon vampír: vérivó gondolat.~Majd ismét ugy
16370 Lir| engedem, hogy~Aranybilincsbe verjenek.~Jertek ki bátran a szabadba,~
16371 Elbe| mondhatom.~De mégsem olyan vérlázító,~Mind inkább édes az nagyon.~
16372 Elbe| játékot ûz.~Kik, mint a vérmén, úgy tenyésztek,~Nincs bennetek
16373 Lir| egymásnak -~Még a halál után is vermet ásnak.~Mert nem elég ijesztõ
16374 Elbe| hallatszott,~Mintha buzogánnyal vernék a harasztot,~Valaki azonban
16375 Lir| Képzelmem rezgõ szárnyai verõdnek~A halovány tejút határaig.~
16376 Elbe| Palota és templomtetõk verõdtek~S mint a tojáshéj töredeztek
16377 Elbe| mozdulat.~A hajóhoz közel verõdve,~Födélzetén, hah! im elõtte,~-
16378 Lir| nagy õsök,~Kik szerezték vérökön~Azt is, amin õk mulatnak...~
16379 Elbe| 60~Most, mint a déli verõfényben~Tündöklõ délceg nyárberek:~
16380 Lir| Ki festené való szinekben~Verõfényével a napot?~Megosztozik majd
16381 Lir| szemérmesebbje.~A delelõ verõfénytõl~Mély álomba szenderített~
16382 Lir| már Bodri is, ládd!~Hol a verõm - ugorj fattya!’~„Devla -
16383 Elbe| küzd az elsõségen.~Mint vérontás-jósló üstökös az égen,~Rendetlenül
16384 Lir| fegyverkezik,~Vért ont harctéren, vérpadon,~Puskát tölt, kardot köszörül~
16385 Lir| nyomorban követõid,~Kiket tanod vérpadra vitt?~S kik ezek itt e pharizeo-~
16386 Elbe| igaz szent ügyû csatának.~Vérpalástot öltõ piros csatatéren~Lesz
16387 Elbe| sok jó tanácsot,~Én csak versbe szedtem, hogy megtanuljátok.~
16388 Lir| Elõ-elõ veszem~S olvasom versedet.~Belõle búsulok,~Belõle
16389 Elbe| szó következett.~Dicsérte verseim, mint rendesen.~A költeményt,
16390 Lir| leányaidnak,~Kiket dicsõiték versekben.~E földi édenbõl enyim csak~
16391 Elbe| el-elmaradozva hátul,~Hosszu verseket húz a fösvény kupábul.~Búra
16392 Elbe| szenvedély a költeményben?~De verseményem pókhálója most~Ez egyszer
16393 Lir| örömest, föltétlenül.~Hiába verseng veled a nap,~És pazarol
16394 Elbe| felényi tûz!~Kik jártok a verseny-porondon,~Higyjétek vagy nem, én
16395 Elbe| az anya, itt Leon’ ajkán~Versenygõ rémületsikoly -~S Etelke,
16396 Lir| tisztes tanítómat,~S a madárka versenytársa lettem.~S énekeltünk gyönyörû
16397 Elbe| elõljárónak~Kétszer hat versszak már elég.~Talán sok is...
16398 Elbe| tõle idült náthás gyomor,~Vérszegénynek vasas vizek sokat érnek,~
16399 Elbe| oroszlánok éhe,~A bengali tigris vérszomja csak~Szunyogcsipés okozta
16400 Elbe| De csak miként vakbuzgó vértanu~A máglya lángját, melyrõl
16401 Lir| édes, mégis vonzó,~Mint a vértanu-halálkéj,~Melyben még vergõdik a
16402 Lir| Halálos a tõröd szivemben,~Mit vértanúdként viselek.~Egyetlen zsarnok,
16403 Lir| elv, amelynek hirdetõje~És vértanúja te valál,~Elnyomatott és
16404 Elbe| fölött!~Hol ha be nem omlik vértanuk sirhalma,~Tenger volna,
16405 Lir| van.~Azt tanítják mind a vértanúk:~Halhatatlan az, ki halni
16406 Lir| mentek.~Egymást újra fejbe verték,~És azután - megbékéltek.~ ~
16407 Elbe| csattog kardja pajzson, vérten.~Béla pedig csöndes vérrel -
16408 Elbe| paprikát kanállal.~Árt a forró vérû ifju embereknek,~Olajat
16409 Lir| véletlenül~Sok fejedelmi vérü herceg.~Nagy házak sarja
16410 Elbe| elestek itten,~Hogy szent vérüket még éjen át is lássam,~S
16411 Elbe| nagyobb a tenger!~Haragos vérüktõl felforr az gyakorta,~Föl
16412 Lir| mindjárt le nem dõl.~Egyszerre vérzik bár tizenkét sebbõl,~Jaj
16413 Lir| Miket földi sorsuk sziveikbe vésett,~Azok a nagy s mégis szokott
16414 Elbe| hagysz-e cserbe? - ám úgy vess magadra!”~Iszonyélesztõbb
16415 Lir| csordultig tölt reménnyel~Vessz, hogy kétségbe ne ess!~-
16416 Lir| várnak,~Nem törõdve gyásszal, vésszel?~Milyen fegyver viselõje?~
16417 Lir| emberek, ti többi emberek!~Vesszõfutás volt létem köztetek.~Mi
16418 Elbe| lehetetlen:~E vak merényért vesszõt futok~Az akadémiai kritika~
16419 Lir| elfelejtem.~Vezettél járatlan vész-ösvényen,~Áldozatra tátongó örvényen;~
16420 Lir| vad lángja,~Vakmerõ vágy vészbeomló~Gyors Niagarája...~Titkon
16421 Lir| S csak vér menthet ki a vészbül:~Bezzeg akkor mind eltágul,~
16422 Elbe| Kinokba, az alatta térdeplõket~Veszedelembe ejtve. Majd azonban~Kõszent
16423 Elbe| életednek;~Láthatsz közepette a veszedelemnek;~Akár vihar, akár csata
16424 Lir| eszölje: nem is félté~Senki a veszedelemtõl~A sinlõdve serdült árvát.~
16425 Elbe| Kit-kit ahogy ért az átok veszedelme.~De egyik se moccant, nem
16426 Elbe| vasas vizek sokat érnek,~De veszedelmesek tüzes telivérnek.~Ennek
16427 Elbe| Hiszen van már pénzem, veszek rajta földet.~Jó az isten,
16428 Elbe| IV~A hadnagy rettegett veszekedõ~Eszeveszett, merész verekedõ,~
16429 Lir| dicsõség - érdemeld meg,~A veszéllyel te ne gondolj,~Csak azt
16430 Lir| buzgóság~Tán elég is mára:~Veszélyben a haza,~Vezérelj csatára!”~
16431 Elbe| Mindegyik elmondja kiállt veszélyeit,~Hol bizonnyal elvész, ha -
16432 Lir| Vakmerõ vágy, gyöngybúvárom~A veszélyek örvényében,~Keserédes szenvedésem~
16433 Elbe| ülõ fülemüle,~Ez az erdõk veszélyt hirlõ csengetyûje;~Fölsikolt
16434 Elbe| elindultak~Ki az éjbe titkos, veszélyteli utnak,~A nem félt - lenézett
16435 Lir| térdepelve:~„Mit féljek veszélytõl?~Földi ország, vesszen!~
16436 Elbe| cimernek ez a kép?~A gõzösön, veszendõ sajkán,~Ott az anya, itt
16437 Lir| éjjelében,~Míg eltakarták vészfellegei.~De örök bûnhödésül neveteknek~
16438 Elbe| talán nincs is vére.~Nyer, veszít, az mindegy; pénz elõtte
16439 Lir| Éva! csak e földi édent~Veszíthetném itt el veled...~Az üdv az
16440 Lir| babérja nem elég.~Eszét veszíti elsõrendü csillag:~Egy fénybogár
16441 Lir| nagyok, sárba dobták,~S vészkiáltásaikkal fölkeltettek -~Te egymagad
16442 Lir| Irígylett, boldog átlag-lelkek~Vesznek körül, könnyû nekik!~A vallomást,
16443 Elbe| hosszát a csatának?~Óhatatlan veszni kell a pomeránnak!~Béla
16444 Elbe| indulok én híven,~Mely örökké vészrõl, gyöngeségrõl beszélsz -~
16445 Lir| völgyön át.~A bérci tölgy veszt köntöst, koronát.~Sikolt
16446 Elbe| lesz, dõre.~Isten kisért, vészt ingerel,~Hivén, hogy most
16447 Elbe| halhatatlan.~S hogy az is nem veszt-e, kérdések kérdése,~Jelen
16448 Lir| visszahat.~E lélek a te Veszta-templomod.~Oltára képében látod magad;~
16449 Elbe| tán megõrül,~Vagy újra vesztének rohan,~Eliszonyodva a jövõtül,~
16450 Elbe| az hal, ahol a kebelben~Vesztenivalóként él még a szerelem.~A fekete
16451 Lir| Vérén vett hazámnak~Bizonyos vesztére.”~Vezérek, nép egy hûséget
16452 Elbe| tartományból, e birodalomból!~El e veszteségben forgolódó,~Féreggel eltölt
16453 Lir| Hadd sirassa a történet~Veszteségét a világnak -~De te örvendj
16454 Elbe| volt,~Már e percben csak a veszteségre gondolt.~Kárhoztatta sok
16455 Lir| jámbort,~Mert ez már nem veszthet semmit.”~Épen tiszta nyári
16456 Elbe| szûzzé lesz a föld,~S mi vesztjük azt el majd megint egy oly~
16457 Tore| Vagy mint gonosztevõ vesztõhelyen...~Nektek ott a szomorujáték?~
16458 Lir| mondja:~Nagy vihar jõ, itt veszünk a tóba...~Szép beszédû kis
16459 Elbe| értek,~Vén Hadonár véget vete a mesének.~Mélyen fölsohajtott,
16460 Lir| a gyászos mostoha!~Azt veted okul talán, hogy~Háládatlan
16461 Lir| imádkoztatok a sorsnak,~Hogy hozna vétekûzõ éjszakát,~És zivatart, melyben
16462 Elbe| kárt.~Kiváltképen nálunk a vetélkedésnek,~Hencegésnek sokan áldozatul
16463 Elbe| ájtatos,~Akár a májusfát vetélkedõ suhancok. -~Vad rémület
16464 Elbe| tetszik.~Annak szívét pedig a vetélydüh lakja,~S még egyszer, utószor
16465 Elbe| csínyt azonnal bünteti.~Vetemedik illetlenségre?~Egy, kettõ -
16466 Lir| vagyok.~Nekem zöldülnek ki a vetések,~Nekem nyílik ki a rózsa
16467 Lir| kioltja.~Az életet, az „Úr” vetését,~„Halál” szolgája learatja.~
16468 Elbe| Hogyan élednek fel ellankadt vetési;~Nehéz illatával fû- fa-
16469 Elbe| talán már megrabolva~A szûz vetésnek selyme, fodra!~S durrogva
16470 Elbe| már szépsége.~Mint a jég a vetést, elverte a ragya,~Jobb,
16471 Elbe| szabály ellen is be sokat vétesz te!~Ha már alacsony is,
16472 Lir| napnyugatkor~Sötét árnyékát vetette,~Mindenütt kihalt az élet.~
16473 Lir| rózsakelyhek~S líliomokból vetették;~Kinek oly korán meg kellett~
16474 Lir| tud megfelelni nékem?~Mit vétettem, mért szenvedtem?~Ah, ti
16475 Lir| mondátok, dolgozz,~Elég csontot vetettetek;~Alván szalmátokon, a vén
16476 Lir| Vezérek közt tudományát~Veti-hányja.~Mondja, hogy a földön ember~
16477 Elbe| vessetek keresztet!~Durr, durr! vetik bizony azok a bukfencet.~
16478 Lir| S halállal büntet e rút vétkedért...~Tekints reánk, kiket
16479 Lir| álmait~Az unokák garázda vétkei?...~Oh! - az igaz magyar
16480 Lir| elvakított! - oh, én nehéz vétkem;~Nálad jobb szeretni a szátyár
16481 Elbe| önütötte seb,~Belátja, õ a vétkesebb...~ 30~És hajh,
16482 Lir| becsületes jót nem hozhatott.~Mit vétkezém én, és nehány derék?~Valóban
16483 Lir| fejükre, véghetetlen!~Kik vétkezének ellened,~És bûnbe dönték
16484 Lir| mult? A mult ha egyszer vétkezett,~Erkölccsel azt százszor
16485 Lir| képmutató lett a világ!~- Mit vétkeztél te az erénynek~Legistenibb
16486 Lir| Mert isten számol a sors vétkivel,~De árulót ember büntetne
16487 Lir| híved, árulód?~Fiaid már vetkõztetnek,~Osztoznak ruháidon.~„Ez
16488 Elbe| ziháló tüdõvel, izzadva~Ne vetkõzz és ne menj mindjárt a folyamba.~
16489 Lir| pénzt ad a léha.~Én valamit vetnék, hogy soha „meg ne - ugass”.~ ~
16490 Lir| II~Tanulj korán számot vetni;~De ha majd egykor szived
16491 Elbe| 70~Már észre is vették. A kislány~Szemeit lesüti
16492 Lir| Ököllel ostromoltál és vettél be...~Mi vagy te most? Im
16493 Lir| látott szemeimben.~Én úgy vettem észre, mintha~Szánakozott
16494 Elbe| Jobb hát, ha rá fátyolt vetünk.~ 65~De végre
16495 Lir| átkoz õ, mert hasznodat vevé,~S folytatja másutt átkos
16496 Elbe| De hát~Én adom úgy, amint vevém magam.~Mert nem velem történt
16497 Elbe| A király fiai számba nem vevõdtek,~Még csak szoktatóba hozta
16498 Elbe| kezdje el a talpnál?~Adói, vevõi hizó göbölyöknek,~Maguk
16499 Elbe| fájna úgy a seb, a vád~Adó s vevõnek egyaránt.~ 45~„
16500 Lir| hallgatag.~De hát hol a fõ, mely vezényel itten?~Pásztortalan nyáj
16501 Elbe| sátrát~A világeseményeket vezényelõ~Parancsnokló tábornok: minden
16502 Lir| nem véd-e meg~A németül vezényelt hadsereg?~Van mindened,
16503 Lir| fellegtrónon,~Teremt, változtat, öl vezényszavad;~Míg lényeid itt hánykolódnak
16504 Lir| Luzitán dal~ Midõn vezéreik a rómaiaknak meghódoltak~
16505 Elbe| Magyarázza meg, hogy itten õ vezérel,~Ez megállt Bélától kopjavetésnyire.~„
16506 Lir| mára:~Veszélyben a haza,~Vezérelj csatára!”~Igy a nyers vitézek
16507 Elbe| is szólal emberhangon:~„Vezéreljen a jó szerencse utadon.~Nemes
16508 Lir| enyhült.~Egyszer egy öreg vezérem~- Hona földjén rongyos koldus -~
16509 Elbe| pomeránok.~Kiknek hogyha szörnyü vezérére gondol,~Nem maradhat menten
16510 Elbe| szomju vágya~Dagadó kebellel vezérlett csatába,~Diadalkapukat épit
16511 Lir| meg is vigasztal az.~Isten vezérli a világot,~Kinek mindenre
16512 Elbe| Nyiltávolra álló pomerán vezérre,~S annak szertelen nagy
16513 Elbe| Nem sereggel, csak egy vezérrel van dolgunk.~Ki míg életben
16514 Elbe| csupán ez egy mén bírta meg a vezért~Az most fegyverkészen kijõ
16515 Elbe| mostan a pomerán sereg,~Vezérükben hitük, reményük elesett.~
16516 Lir| kezecskék~E földön sorsodat vezessék.~Hogy egy parányi, láthatatlan~
16517 Lir| világtalan, a~Vak világot vezeted?~Én ugyan nem láttalak még,~
16518 Lir| csábított világ felett:~És vezeték a babonának~Rémeivel a népeket.~
16519 Lir| vizsgálja,~Melyik út nem vezetné~Szomorú halálra.~Szól a
16520 Lir| Hogy a föld bámulja, nézze.~Vezetõje legyen a föld~Eltévedett
16521 Elbe| tüzét lihegve, fújva~Mint vezetõtlen elszalasztott mozdony,~Mely
16522 Lir| angyalkarban volt,~Karjaimba vezette, és~Hogy szeressen, ráparancsolt.~
16523 Lir| Lányomat rabszolgamezben~Hogy vezették zsoldos õrök.~S mert a szégyen
16524 Lir| eddig adtál, - elfelejtem.~Vezettél járatlan vész-ösvényen,~
16525 Lir| gyönge nemzedéknek!...~Mint a vézna, vad sikárfû~Vizmosott hegy
16526 Elbe| És mint midõn a kitörõ Vezúv~Parázsszerû láváját még
16527 Elbe| ha szerencsés lesz páros viadalja,~Pomeránok földjét jutalomul
16528 Elbe| Beszélt néki véres, szörnyü viadalról,~Hol a kiontott vér teli
16529 Elbe| a hit,~Elhalaszthatnám e viadalt holnapig.~Okul elég volna
16530 Elbe| elõtt,~Mint Caesar a színkör viadorát,~Ki halni menve, üdvözölje
16531 Elbe| nem is élne már a;~Mint a viasz álarc (tán az is?) oly sárga.~
16532 Lir| hortyog az~Ijedt mén és vicsorgat,~És nézi a kisértetet,~Hosszú
16533 Elbe| rémlett volna, hogy reá vicsorgott.~De azért õ mégis csak azt
16534 Lir| Az apagyilkos~ Hugo Victor után~Egyszer éjjel, mikor
16535 Lir| örök fénye...~Ahol egykor a vidámság~Édes epret szedett volna,~
16536 Lir| menedéke,~Szülõföldem szép vidéke -~Szép fiatal sûrü erdõ,~
16537 Lir| békessége~Se városnak, se vidéknek.~Ez a világ örök zsibaj;~
16538 Lir| hajával?~Hogy nézése oly vidító,~Mint fiatal iharerdõ~Lombjai
16539 Elbe| dobogása,~Hallható a kakuk vidor huintása.~(S csak midõn
16540 Elbe| Tova szállsz, és gúnyul vígabban danázol.~Ifju Béla herceg -
16541 Lir| Ne félj szivem, derülj, vigadj,~Szegény bús rabmadár.~Nem
16542 Elbe| mihamarabb!~ 59~A „vigadó”-ban egy vasárnap~(Közönséges
16543 Lir| éjente a nap;~És mulattak, vigadoztak~Kivilágos kivirradtig.~Akkoron
16544 Lir| aki ép.~Akkor aztán majd vigadva~Hazafelé indulunk,~S azon
16545 Lir| ohajtá,~Gyors, rövid lett a vigalom,~Éjfél tájban a cigány is~
16546 Lir| jó még, ha egy - sötét - vigasza van:~Hogy napjai majd egyszer
16547 Lir| földön szenvedék.~S nincs vigaszom, csak e tudatban,~De legyen! -
16548 Lir| Aranybetûkkel írod s hirdeted~Vigasztalásképen: „Föltámadunk!”~Amelyre
16549 Elbe| kebeledbe.~Szerelmed ingatag. Vigasztalásodra~Mondom, hogy mikorra visszaérsz
16550 Lir| egymással,~Megenyhíthetõ egy kis vigasztalással,~Vagy egy-két kapa föld
16551 Lir| ami ottan testvértelenül,~Vigasztalhatlanság bizonyosságával,~Zordon
16552 Lir| nem lesz bor, leány, nóta.~Vigasztaljon addig a csap,~S hogy ne
16553 Lir| királyát.~Odamegy hozzája, vigasztalni kezdi,~Halványpiros képét
16554 Lir| tudva megnyugodni sorsodon.~Vigasztalódjál...! itt e földi létben~Megannyi
16555 Lir| a pokolban,~Nézzetek és vigasztalódjatok:~Ahol csupa kín van, semmi
16556 Lir| Oly igen szerettem,~Ami vigasztalt, most~Az is ellenségem!~
16557 Lir| hõsei!~Nézzetek ránk, s vígasztalva légyetek,~Nem hiába folyt
16558 Lir| bum, bum, bum!~Itt egy vígjáték, ott bohózat;~Választja,
16559 Elbe| házasságból,~A lét e szép vígjátékából,~A nyár fényébe öltözött~
16560 Elbe| Tudod mit? hát egyszer vigy magaddal engem.”~Örömében
16561 Lir| Képzelet sasszárnya, vígy el engem~Vadonába szép szülõföldemnek!~
16562 Elbe| a védje,~És az ezerszemü vigyázat segédje.~És miként a néma
16563 Lir| vad, merev zûrben valaki vigyázna.~Semmi zaj, csak a mély
16564 Elbe| észszerü szabálynak.~Pedig jó vigyázni nagy sötétre, fényre,~Hirtelen
16565 Elbe| megrángatja jelül,~Hogy vigyázzanak, mert õ most arra felül,~
16566 Lir| Tizenkettõt ver az óra,~Vigyázzatok házatokra.~Atya, fiu és
16567 Lir| lesz~Égen-földön mindenütt;~Vigyázzunk, ez ütközetnek~Nagy órája
16568 Elbe| Hogy vissza is szökve vigyen a gyalázat?~Szív, ne hánykolódjál, -
16569 Lir| kétely ördögét,~Mely gúnyosan vigyorg, nevet:~Úgy szánakozol e
16570 Lir| leesett álla...~És látom, hogy vigyorogja a szót,~Mit a halál belé
16571 Elbe| kétségbeesve,~Már csupán a harcok viharát ohajtá,~Mely avvagy szerencsét,
16572 Elbe| kissé elkéstek:~Tombolhat a viharfutár,~Õt Ernõ csak mosolygja
16573 Elbe| hijával,~Viódtak idõvel, viharral, homállyal.~Hét egész nap
16574 Lir| szólna -~Mulandóságról, viharról...~A mély völgybe lebámulva,~
16575 Lir| Országvilág-események~ Viharszülte gombaágya!~Majmokat majmoljak
16576 Lir| vagyok, mint az idõ,~Mely a vihart elõzi meg:~Csendes, sötét,
16577 Elbe| Kaland-vetélytársam beszéli azt el,~Amit viharzó nyári éjjelen~(Jó egy-két
|