Dalok

                I

Ki álmomban megjelensz, és
Fölriasztasz nyughelyemrõl,
Hogy rohanva meneküljek
Szépségednek képzetétõl, -
S kiérjek bár a világból,
Képedet én ott is látom,
E kegyetlen üldözésért
Lesz-é megjutalmazásom?

Szemed fénye gonoszabb, mint
A temetõ bolygó fénye,
Legalább hátul kísért ez,
S van menekvés még elõle.
Forduljak bár jobbra, balra,
Szép szemed elõttem látom: -
E szándékos kínozásért
Mi jutalmam lesz, virágom?

Ki nappalom rövidíted,
Mintha idõmet rabolnád;
Végtelen hosszúra nyujtod -
Virrasztásim éjszakáját.
Nálad mulat tán a hajnal,
Néha oly hiába várom, -
E mondhatlan szenvedésért
Lesz-é jutalmam, virágom?...

                II

Szerelemnek olthatatlan
Lobogó vad lángja,
Vakmerõ vágy vészbeomló
Gyors Niagarája...
Titkon égõ indulatnak
Féke, szép szemérem,
Keserédes szenvedésem
Rózsa-tövis koronái,
Hagyjatok el engem!...

Szerelemnek olthatatlan
Lobogó vad lángja,
Aranyat festõ az égnek
Sötét borújára.
Vakmerõ vágy, gyöngybúvárom
A veszélyek örvényében,
Keserédes szenvedésem
Rózsa-tövis koronái,
Ne hagyjatok engem!...

                III

Hova fér e tenger érzés
Egy ember-kebelben?
Tenger! - még ez mi parányi!
Csak egy csöppnek érzem,
Mi vagy hát te szerelemnek
Érzelemvilága!
Te vagy-é a levegõ-ég,
Melynek nincs határa.
Körülvevõ és fenntartó
Az egész világot, -
Melyet még a költõ és bölcs
Ki nem magyarázott?!...