|
Otthon
Meglátogattam szülõimet;
Csupa szív volt mind a két öreg.
Annyit elcsókoltak képemen,
Majd elállt belé lélekzetem.
Láttam a zöld erdõt, mely mögött
Ábrándjaim holdvilága tölt.
Hol hozzám minden bokor alól
Emlékezet madara dalol.
És a kis
kert - egy paradicsom,
Benne tölt el szép gyermekkorom.
Hol mi éretlen s tilos vala,
Lettem annak fõ-fõ tolvaja.
Enyhelyen a
méhes amoda,
Ott készült el a gubapipa.
Haragudtak a méhek reám
(Nagy volt a füst, erõs a dohány).
Gyakran
elzavartak, s a gyepen
Eldobatták a pipát velem.
Mi több? a csíny napvilágra jött,
Kaptam aztán fölöstökömöt.
Ott a rét,
hol forró nap alatt
Estig öldöstem darázsokat.
Egy gombostûfoknyi méze volt
Mindegyiknek, és ezért lakolt.
A sövénynél
sátoros lapu,
Ott volt a legelsõ randevu.
Itt csókolt a kedves Zsuzsika...
S egyikünk se tudta, hogy mi a?
Annyi emlék
- s e kedves helyem
Mi okon most mégis idegen?
Szemem a távolba téved el,
Csalogat valami innen el...
Túl a messze kéklõ hegyeken
Újabb csillag kel föl énnekem.
Szerelmemnek fényes csillaga,
Ott vagyok én már odahaza!...
|