Nyári dél

Fejem fölött a nap, körültem
Oly csöndes, néma rengeteg,
Nem rezg a lomb; ha zöld nem volna,
Azt gondolnám: megdermedett.

Az erdõ mintha hallgatózva
Elfojtaná lélekzetét:
Tán várja, vagy hallgatja épen
A teremtõ rendeletét?

Vagy tán az isten átölelte
Ezt a virágos csillagot,
S midõn szerelmét rálehelli:
Csupán szeme, a nap ragyog?...