Bartha végórája

„Föld alá hát fáradt tagok!
Nem élek, de nem is halok
Koldusok módjára.
Ahol eddig király voltam,
Hadd legyek hát még az ottan
Egyszer - utójára!”

Lear király vén már a trónra,
De ifju a szinész - újra;
És oly igaz minden.
Haj! a szerep megvalósul,
„Hallja hálátlan fiúktul:
Vén iszák! - le innen!”

Súgnak még a vén királynak,
Haszontalan... a drámának
Vége van már épen...
Szó szereppel a pokolba!
Két nehéz könny mind elmondja
Bágyadó szemében.

Vén a szinész úra...! tántorg
Hazafelé... „adjatok bort!”
Senki, aki adja!
Mostan osztják birodalmát.
Nincs idõ, hogy látogassák, -
Mindegy - nem óhajtja.

Vele van egy gondolatja,
Nincs egyedül - ezt forgatja...
Õ nem olyan árva;
A hálátlan magzatokat
Feledi: e hû gondolat
Szemét majd bezárja.

„Mit nekem már - mutassátok
Szinpadon - komédiások
Lear királyt miattam...
Csak engemet játsszatok ki -
Ti árnyékok - a valódi
Lear király én voltam!”

- Egy kis apród (a szerhordár)
Szobájában föl-alá jár.
„Fiú, a sarokba!
Nagy dolog történik itten,
Jelentsd meg, hogy »Csöndes minden...«”
Lõn, ahogy gondolta.