1860

A jávorfa regéje

Egy szép õszi délutánon
Ültem egy sír oldalában.
Félig alva, félig ébren,
Napsugárban, zúgó szélben,
Álmodoztam, ábrándoztam
Nagyon régi, rég idõkrõl;
Elfeledett dicsõségrõl,
Hamuvá lett városokról.
Kihalt népekrõl, hadakról,
Kiknek elszórt hûlt porát rég
Hányja a hab, hordja a szél.
Im azonban haldokolva
Megszólamlott a jávorfa;
És susogva, lélekhangon
Monda nékem szép regét.
Ah, azóta egyre hallom!
Megkisértem, tán elmondom
A nagyjából, velejét:

„Egyszer volt egy szép királylány,
Aki szebb volt a tavasznál;
Szebb volt a tündérregénél,
Mit boldog gyerekkorában
Hall e földön a halandó.
Százszor szebb a képzeletnél,
Mely gyémántból fest a légben
Líljomerdõ közepében
Tündérvárat, édenkertet,
Ahol üdvössége trónol
A szerelmes ifjuságnak.
Hol ecset, toll, mely leírja,
Vakmerõ ajk, mely beszélje,
Hogy csak olyan volt szép arca,
Mint hajnalban harmatgyönggyel
Hímezett szép gyöngyvirágrét,
Melyben a kelõ nap fördik
Ragyogó arany hajával?
Hogy nézése oly vidító,
Mint fiatal iharerdõ
Lombjai közé lövellõ
Júniusi napsugáré?
És a hangja, hát a hangja!
Mint az égi angyalének,
Mit magasból, halk távolból
Hallani vél szent zarándok,
Földi mártir, aki lelkét
Áhitatos ima szárnyán
Fölemelte a mennyégig...
Ah, nagyon szép, szép és jó volt,
Aminõ csak egyszer lett, és
Soha, soha többé nem lesz.
Sokan jöttek messze földrõl
Bujdosó tündérvitézek,
Országvilágot próbáló
Királyfiak, óriások:
Hogy bámulják, hogy csodálják.
Mert benézni szép szemébe
Olyan édes, olyan jó volt,
Oly szédítõ gyönyörûség:
Mint a menyegzõi éjen
Szûz ajakra lehelt elsõ
Csókban elhaló sohajtás,
Melynek mély volkán tüzében,
Mint a láva, olvad a szív.
Ah, nem itt e gyarló földön,
A hetvenhetedik égben
Ott se láttak soha ilyet.
Nem hijába irigyelte
Minden égi-földi isten;
S hogy ne legyen egyiké sem:
A szegénykét megrontották.

Hogy imádták, hogy szerették!
Szentegyház lõn apja háza.
Benne õ egyetlen bálvány.
Epedõ forró sohajtás
Szenvedõ szivek mélyébõl,
Mint a tömjén szállt feléje.
A határos vadon erdõ
Csöndes titkos boltozatja,
Mint megannyi szent kápolna,
Melynek híves zöld füvére
Annyi kétségbeesett vágy,
Olthatatlan indulatnak
Könnye hulla mély titokban.
Könny, sohajtás mind hijába!
Mert - óh, szívet szaggató gyász! -
Mert õ nem tudott szeretni.
Borzad a szó, mely kimondja:
Szíve kõ volt, kõ, kemény kõ!
Tengeren túl, jéghegyen túl,
Alvilági, túlvilági
Minden bölcsek, csodatévõ
Szentek, jósok és próféták
Mind kétségbe voltak esve,
Mert segítni gyöngék voltak,
S mind csak azt hajtotta, hogy hát
A teremtõ minden kincsét,
Amivel bírt égen-földön
Dalimának (igy nevezték)
Szép arcára, termetére,
Éjhajára, éjszemére
Pazarolta, rá feledte;
És szivének nem jutott már
Eleven láng, élõ gyémánt.
És így e szépségcsodának
Érzõ szív helyett hideg, holt
Kõdarabbal kell beérni.

E miatt volt nagy a bánat
Apja, anyja bús szivében.
E miatt a vert acél vár
Fátyolozva gyásszal földig,
És a tornyán nagy fekete
Zászló terjengette szárnyát,
Hírül adva messze földre,
Hogyha volna kerek földön
Ember olyan nagy varázsló,
Szegény, dús, király vagy koldús,
Vagy tündér olyan hatalmas,
Aki szerelmet lehelne
Dalimának kõ szivébe,
Azé lesz a vert acél vár,
Az egész tündérországgal,
S benne a legszebb királylány.
Jöttek aztán seregestül
Világhíres nagy vitézek,
Mint a cédrus, karcsu szépek;
Csillagjárást, tenger mélyét
Ismerõ tudósok, bölcsek.
A vitézek elvérzettek,
Tudósok megháborodtak,
És Dalima csak mosolygott:
Mert szemének könnye nem volt,
S nem tudott a szive fájni.

A sok híres jövevény közt
Vala egy dúsgazdag kalmár,
Egész hajórengeteggel
Túl az óperenciáról:
Gazdagabb minden királynál,
Mert csak az nem volt adósa,
Aki már nem bírt hitellel.
Ez napot csinált gyémántból,
Melynek olyan égetõ volt
Ragyogása, hogy minden szív
Olvadozni kezde tõle.
Palotája boltozatján
Ragyogott éjente a nap;
És mulattak, vigadoztak
Kivilágos kivirradtig.
Akkoron leméne a nap,
Õk pedig alásülyedtek.
A labirtus hálókertbe,
Melynek íves mennyezetjén
Milliom meg ezer csillag
Fényle tiszta színaranyból.
Kékes tömjén fellegek közt,
Mint virrasztó éji lámpa,
Vándorolt a nagy ezüst hold.
Olyan titkos túlvilági
Névtelen gyönyörüségrõl,
Amit még nem érze senki,
Melyre nincs szó emberajkon,
Amirõl a rege sem szól,
Csak úgy álmodik, sejt a szív
Egy tünékeny pillanatban:
Ilyen nagy gyönyörüségrõl
Suttogott virág, fû és lomb;
Azután elszenderült mind,
Kéjt lehelve, olykor-olykor
Édeset, hosszút sohajtva
Égbe szálló, vágyingerlõ
Mézzel terhelt dús illatban.
Közbe-közbe a nagy csöndben,
Mint vékonyka holdsugárszál,
Kis tücsöknek andalító
Hangja rezgett a homályban,
A fejthetlen álmodásba
Beszövõdve ringatván a
Szunnyadozó lég bölcsõjét.
Ég a földdel, éj a holddal,
Szellõ a fûvel, virággal,
Ölelkezve, csókolózva
Szerelembe volt merülve,
S a boldogság mámorától,
Csorranó kéjek mézének
Nagy sulyától lenyomatva,
Gyönyörûségekbe fulva,
Hallgatott minden körültök,
Ember, állat, fû, virág, fa.
Csak a csillagok ragyogtak
Öröm mián fényesebben.
És a tó halkan megrengett;
Az ellágyult kõsziklából
Kristálytiszta víz szivárgott.
A szerelmes ég pediglen
Éjpalástban átölelvén
Álmodó mezõket, halmot,
Örömének könnyét, áldó
Harmatot lehelt a földre.

Mind hijába, mind hijába.
A kerek föld minden kincse,
Emberek varázsmunkája,
Kuruzslók mesterkedése,
Szép természet bûje-bája,
Tündérek csodás hatalma:
Hasztalan mind, Dalimának
Kõ szivét nem lágyították.
Csak figyelt, csak ragyogtatta
Szép szemének édes lángját:
De magában mintha mondta
Volna: nem tudom, nem értem.

A dúsgazdag ifjú kalmár
Tengerekbe szórta kincsét,
Homlokára hamut hintett,
S tengerparton, vadon erdõn,
Hová a madár se ér el,
Dalima nevét sohajtva
Bujdokolván bujdosik, ha
Meg nem halt, mai napiglan.

Ezután még feketébb lett
Az elátkozott vár gyásza,
És ameddig napnyugatkor
Sötét árnyékát vetette,
Mindenütt kihalt az élet.
Csontkeménnyé száradt a föld.
A berekben mint a vázak,
Lombtalan meredtek a fák.
Az elõbb kövér mezõség,
Aholott a gulya, ménes
Válogatva legelészett,
S ropogott elõtte a fû,
Mintha lánggal égett volna;
Most olyan lett, mint a szérü,
S még kiégett szálait is
Zordonul süvöltõ szélvész
Messze hordta, mint a pörnyét.
S mint az égett háznak hamvát,
A szomorú gyász helyének
Rossz hirét elvitte messze.
És aztán kerülte minden.
Hogy ha távol, ismeretlen
Vándor indult is feléje;
Istenfélõ jámbor ember,
Úrdicsérõ jótét lélek
Félretérítette onnan,
Elmondván, hogy ott gonosz vár.

Nap után nap mult azonban.
Egyik olyan, mint a másik.
Egyalaku és egyhangu.
Nem is változott a várban
Semmi, senki: a szépséges
Dalimának ifjusága,
Minden bája változatlan
Úgy maradt meg, mint a sírban
Az örökkön égõ lámpa.
Jó, hogy sírni nem tudott, hát
Egész búja - unalom volt.
Csak az ég volt társasága.
(Minthogy onnan származott is)
Ártatlan szép két szemével
Nézegette õ napestig;
Hogyan mennek, mendegélnek,
Kavarodnak, oszladoznak,
S meg-meg újak kerekednek,
De szüntelen váltakoznak,
Soha, soha nem maradnak
A sok különféle felhõk,
Szakadatlan úgy, miként az
Örökkévaló idõnek
Szárnyai hogy meg nem állnak,
Egyik szõke, másik barna,
Ez vidám, az meg mogorva.
Itten egy folt arany gyapju,
Elfut mint a kergetett juh;
Amodább egy lomhán laffog,
Mint valami anyatúzok,
Unja a szem hosszan nézni;
Majd amott éjszak-nyugatnak
Mint fölingerelt oroszlán
Ágaskodva és bömbölve,
Csattogó villámfogakkal
Indul egy a békés tájon
Rémülést, iszonyt gerjesztõ
Szélviharos, jeges felhõ,
Mint valami terhes átok...
Ah hogy még ez is kerülve
Tér ki õelõlük, oh, hogy
Még a vész is retteg tõlük!

De ki hát a vakmerõ lény,
A boldogtalan halandó,
Bölcs, bolond, ördög vagy angyal,
Aki ott jön a fenyéren,
S egyenesen tart a várnak,
Nem törõdve gyásszal, vésszel?
Milyen fegyver viselõje?
Melyik tündér adta néki
Félelem ellen valóját?
Térítették, integették:
Föl se vette, meg se állt rá.
Zörget a kapun merészen.
„Jámbor útas, jó halandó,
Fordulj vissza, menj utadra!”
Mondja néki a cseléd mind.
„Voltak itt már mindenfélék,
Nagyhatalmasok, erõsek;
De segítni õk se tudtak
Se máson, de magokon se,
S mind elvesztek, mind elhaltak.”
Szóbeszéd a jövevénynek.
Mit se hajt rá, csak helyet kér
Ablak alján a lugosban,
Kõ padon az éjszakára.
A különös idegennek
Csodájára a királyt is
Szólongatják, hogy kijönne.
Nézi az tetõtül talpig,
Mélyen bétekint szemébe;
Azután nagyot sohajtván
Szemeit lekapja róla,
S mondja visszafordulóban:
„Adjatok helyet fejének;
Ne féltsétek ezt a jámbort,
Mert ez már nem veszthet semmit.”

Épen tiszta nyári est volt,
Eperérés idejében.
Mint egy óriás arany sas,
Kit lebegtében nyíl ére,
A nap összekapva fényes
Sugárszárnyait az égrõl.
Lebukott a mély tengerbe.
És utána jött az éjjel
Úszva-csúszva a látkörben
Homálykarjait elõre
És elõbbre nyujtogatva.
Fönn a mérhetetlen égnek
Kékhomályos boltozatján
A sötéttõl bátorítva
A szelíd, szerény csillaghad
Kezde már kipillogatni.
Eleinte a kacérja,
Végül a szemérmesebbje.
A delelõ verõfénytõl
Mély álomba szenderített
Vadon erdõ most fölébred,
A mezõn végig sohajtván.
Elébb a rigó, utána
Csalogány elhallgat, alszik,
Álmával beszélve, halkan
Érthetetlen csicseregve.
Égen-földön néma minden,
Még a szellõ is meredten
Bujik meg a bokrok alján,
Ijedõs, sápadt haraszton.
Mintha valamire várna...
És valóban, nem hijába:
Mert egyszerre szólal oly hang,
Minõt még nem halla senki,
Hogy az ég minden csillagja
Odanéze a lugasba,
Ahol a csodás jelenség
Halovány alakja fénylett.
Mert felõle jött az a hang,
Úgy tetszvén tökéleteskép,
Mintha gyöngén reszketõ, nyilt
Ajakán lebegne a dal.
S ujja végén láthatatlan
Húrok zengenének, olyan
Fényesek, fehérek, mint a
Holdsugárok a sírszobron.
Fájó volt a dal fölöttébb.
Mérhetetlen bánattenger,
Mégis édes, mégis vonzó,
Mint a vértanu-halálkéj,
Melyben még vergõdik a szív,
De a mennybe lát már a szem.
Kínja édes és lövellõ,
Mint boldogtalan szerelmes
Önszivébe mártott gyilka
Az utolsó csók kéjében.
Majd azután elhalóan
Oly szomorú, mint a gyászdal,
Mit sötét rom ablakába
Éji órán sír be a szél
A halálról, elmulásról...
Melyre meghasadnak a fák,
S elhervadnak, elszáradnak;
Kõsziklák megrepedeznek
S mint az õrült hableányok
Mély örvények fenekére
Lerohannak, temetkeznek...
Puszta szemmel látható volt,
Ahogy könnyben úsztak érzõbb
Csillagok sugárpillái.
Legkeményebb fáknak ágit
Földig lankasztotta a bú.
És a hegy vidám patakja
Oly zokogva jajveszékelt,
Úgy rohant el sebbel-lobbal,
Mintha város égne távol
S lángjaiból özvegy, árva
Hívogatná õt segélyre.

Nagy elmérgült szenvedés, mély,
Gyógyíthatlan üstökös bú,
Sok, sok átkos szerelembõl,
Elveszett ország bajából
Ezer esztendõ fájdalma
Összegyûlve mind egy szívben
És egy átkos pillanatban:
Ilyen szentté avató kín
Szólt a jövevény dalában
Olyan szóval, olyan hanggal,
Mely a földrõl föl egészen
Fölhat a magas egekbe.
De egyszerre némul a dal,
És utána egyet rezzen
Ég és föld a néma légben,
Halk nyögést hallatva, vélvén,
Hogy a dalban szív szakadt meg.
Hát pedig - csodák csodája! -
Nem szakadt meg a fájó sziv,
Csak egy másik született rá:
A legdrágább, legnemesb sziv,
A legszebb tündérleánynak
Dalimának szûz keblében.
És egy könnycsepp, a legelsõ
Szivárvány szinében fénylõ
Hulla a dalnok lantjára,
Szerelemnek jeleképen.
És amilyen szomorú volt
Az idegen dala, olyan
Éltetõ vidám örömhang
Csendül a gyönyörüségtõl
Reszketõ híg tiszta légben
Dalimának csókra nyíló
Rózsabimbó ajakáról.
Melyre megvidul a bús táj,
Elenyészik régi gyásza
És nagy átka a mélységes
Pokol fenekére süllyed.
Gondolatgyors repüléssel
Ott terem a bájos isten,
A tavasz, s behint pazéran
Üde zöld fûbársonyával
S szende tarkabarkaságban
Nevetõ virágcsoporttal
Hegyet, völgyet és mezõket.
Illatos lombfürtözettel
Ékesíti a holt erdõt,
Bokrait megnépesítvén
Beszédes madársereggel:
Hogy mire az ifjú hajnal
Ragyogó sugárözönnel
Önti el a várkörnyéket:
Hálaima zeng a légben,
A mezõben, a ligetben,
És a várnak minden tornyán
Mint az égõ lobogó láng
Rózsaszínü zászló hirdet
Nagy örömöt, boldogságot,
Hegyen-völgyön lakodalmat.
Mert Dalima tud szeretni;
Dalimának szíve éledt,
És a hetedhét országon
Legszebb pár meglelte egymást.
Mert az édes hangu dalnok,
A különös jövevény egy
Nagy királyi vérnek sarja,
Akinek szép birodalmát
Töméntelen tátos csorda
Elfoglalta, elrabolta...
Hanem meg volt írva róla
Végzetek titokkönyvében,
Hogyha népe bûneért õ
A legszörnyübb büntetéssel:
Tudniillik ifju szivvel
Száz esztendõ elfolyásig
Szeretni s nem szerettetni -
Egy maga megszenved akkor,
Bujdosván szünetlen, végre
Megtalálja a kerek föld
Legszebbik tündérleányát,
Kinek kõ szivét csupán õ
Tudja meglágyítni dallal:
Mert legszebben, szomorúbban,
Fûbe, fába, kõsziklába
Életet lehellõ tûzzel
Varázzsal csak az dalolhat:
Akinek nincsen hazája
S másikat nem tud szeretni.

Most letelt a kínos száz év.
Dalimának népe fölkelt:
Férfi, asszony, apró és nagy:
Õ a lányok, asszonyoknak,
Férje a hõs férfiaknak
Lõn vezére és elmentek,
Elverték a tátos csordát,
Visszavették tõlük a hont,
Azt a szépet, azt a drágát,
Melynek párja nincs a földön.
És azután uralkodtak
Dicsõségben, boldogságban,
Szerelemben, békességben
Sokáig, nagyon sokáig.
Örökké, s mai napiglan
Élnek, hogyha meg nem haltak.”

                 *

Eddig így a jávorfácska.
Még tovább is mondta volna
Tõrül-hegyre híven szépen,
Milyen boldog lõn a szép pár,
Hogyan éltek éldegéltek
Örök csókkal, öleléssel,
Milyen téjjel, édes mézzel
Folydogáló gazdag ország
Volt az õ tündér hazájok...
Ah, de én nem hallgathattam...
Mert szivem nagyon megfájdult;
S elbúcsúztam, megköszönvén
Ilyeténkép szép regéjét:

„Kedves, énekes, jó fácska;
Mi dalodban szomorú volt,
Áldjon meg az isten érte,
Rólam is, nekem való is;
Jólesett fájó szivemnek,
Mely csak a búhoz van szokva.
Nagy örömrõl, boldogságról,
Szerelemrõl, nyert hazáról
Énekelj a boldogoknak,
Mert ezekrõl szóló daltól
Az én szívem meghasadna...”

S aztán még egyet inték,
Mert a köny elfojtá szómat...