Mit kongnak, bongnak a harangok?...

Ahogy egyszer Istajerben
Üldözötten bujdokolván,
Egy kis völgyi érnek partján,
Szûk bujóska gyalogúton
Mendegélek egymagamban,
Képzelegve szép hazámnak
Istenáldott hegyvölgyérõl,
Átokvert sok jó fiáról:
Hát egyszerre kétfelölrõl,
Gondolom, hogy azokból a
Nagy fekete vas hegyekbõl
Megszólalnak láthatatlan,
Föld alatti bús harangok,
Zúgva-búgva szomorúan;
Olyanformán, csakhogy annál
Még százszorta szomorúbban,
Mint az a siralomének,
Mit keserves, töredelmes
Búcsujáró nép zokogva
Énekel, hogy közbe-közbe
A kereszt is hajladoz rá!
A vezeklõ gyászos hangok,
Mint hömpölygõ árhullámok,
Az egész, mély, széles völgyet
Elöntötték bús panasszal;
S mint a délibáb a puszták
Szõke falvait, tanyáit:
Nagy siránkozásaikkal
Fölverték a tornyos várost,
Mely mögöttem kék távolban
A hullámzó hangok árján
Láthatólag ringatózott.
Engem is megállitottak
És levertek lábaimról.
Ismeretlen bútól-gondtól
Megnehezült szivvel-fõvel
Leborultam, hallgatóztam;
Lelkem égnek ajánlottam,
S addig vártam, míg kivártam,
Megértettem, megtanultam:
Mit beszélnek, oly busan mit
Kongnak, bongnak a harangok.

A legöregebbik (szinte
Látom, ahogy csóválgatta
Ágas-bogas koronával
Koronázott õsz fejét) így
Panaszolkodott, kihalló
Mély hatalmas, dörgõ hangján:

„Õs Budában, Istambulban,
Perzsiában, Egyiptomban,
Fekete és holt tengerben,
Hegyen-völgyön, pusztaságon,
Palotákban és kunyhókban,
Merre nap kél, csillag fénylik:
Én mindenható úr voltam.
Embereknek, állatoknak,
Katonáknak és papoknak,
Fûnek-fának parancsoltam;
Szempillantásomra földet
Ingató hadak forogtak,
S rohantak biztos halálnak.
Haragomnak fél világot
Végig érõ ostorától
Rettegett és porba omlott
Nap alatti minden népség.
Hajh! nagyon elbizakodtam.
Urat, istent nem ösmertem,
A halálra nem gondoltam.
Oh, hivalkodó, romolt szív,
Földi gyarló véges elme!
A kerek földet ki bírtam,
Mint nadály a vérét szíttam,
Mikor épen teli töltem,
Úgy lehulltam, úgy leestem.
Átkozott a lelkem, testem.
Vagyok most temetve mélyen,
Naptalan, kétségbeejtõ
Véghetetlen hosszu éjben,
Lesve, várva az arkangyal
Tárogatójának hangját,
Melyre meghasad majd e föld
És kiszór a napvilágra,
Az utolsó itéletre;
Meglehet az örök lángra.
Ah, mi jó lesz benne égni,
Megszenvedni, meglakolni,
A gonosztól megtisztulni.
Hajh, csak jõne, jõne már el
,Az nap, nagy haragnak napja’
Büntetéssel, jutalommal,
Mennyországgal és pokollal,
Csak e lassu porladásnak,
Forgó, fájó zsibbadásnak
Lenne egyszer vége, vége.”

A középsõ férfi-hangon
Közbe-közbe ilyeténkép
Bánkodott gyorsabb beszéddel:
„O juventus, ventus, ventus!
Dicsõség a magasságban
A mindenható istennek!
Én vagyok a nagy világfi
Ki hajamat illatoztam,
Mandolatóban fürödtem,
Orcáimra húst kötöztem,
Tépett rózsapárnán háltam.
,Mi atyánk’-ot elfeledtem.
Ártatlanságot vadászva
Fél világot befutottam.
Millió meg milliókat
Szûz ajakra elcsókoltam.
Ezer éjet áttáncoltam,
Annyi napot átaludtam;
És egyebet sem miveltem,
Csak sziveket repesztettem;
Ezreket koldussá tettem;
Kórodákat, tébolydákat
Gyámolíték, népesíték.
És ugyancsak jól siettem:
Húszéves koromba lettem
Ifju vénné, élõ holttá.
Azután eszemre tértem,
Jót mivelni igyekeztem.
A világnak adtam volna
Szívemet - ha meglett volna.
De kiégett már egészen,
Még a hamva is hideg lett.
Csak az agyvelõm maradt meg,
S benne az emlékezésnek
S öntudatnak irthatatlan
Férge õröl e napiglan,
Örökké, míg vége nem lesz
E világnak... Rázom, rázom,
De hijába! nem hasad meg,
S egyre zúg belõle a kín:
Hogy kihallik mély siromból,
S jajja fönn kisért a földön;
De az emberek nem értik,
Vagy csak épen nem akarják.
Mert ahogy az érkezõktõl
Hallom, ott künn emberek közt
Kárhozatos életemnek
Követõi szaporodnak.
Jaj azoknak, jaj azoknak.”

Erre, mintha más toronyból
Szólott volna egy szelídebb
Érzelemdús hang imígyen:

„Mit beszéltek, panaszoltok?
Bûnötök volt - megvalljátok -,
Bûnötök: gonosz, de édes;
És azért jó megszenvedni.
Halljatok hajborzasztóbbat,
Emberész-elállitóbbat,
S tanuljátok meg belõle,
Hogy semmit, semmit se tudtok,
S okosabbat nem tehettek,
Mint ha arcotokra esve
Azt mondjátok: Úr, teremtõ
Légyen a te akaratod!

Én vagyok a szerencsétlen
Pszamnit, Égyiptom királya.
Szerettem népem s hazámat,
S népem is becsült, szeretve.
Csak nekik s a jónak éltem.
Ah, de mit használt erényem?
Kámbizesz, a vad hódító
Hadaimat összetörte
A pelúziumi téren.
Népemet rabszíjra fûzte,
Néznem kelle láncaim közt
Kövült szívvel, égõ szemmel
A füstölgõ, vért párolgó
Földig rontott Memphisz térén:
Fiaim hogy hóhérolták,
Lányomat rabszolgamezben
Hogy vezették zsoldos õrök.
S mert a szégyen és gyalázat
Velõszaggató fájdalma
Elméjét megháborítá:
Hogyan táncolt, kacagott, rítt
Tárt kebellel, bomlott hajjal,
Festett arccal és mezítláb
A legaljasb söpredék közt.
S én nem õrültem meg erre.
Tenyerembe rejtém arcom,
És erõmet összeszedve
Ökleimmel összenyomtam
Halántékom kétfelõl, hogy
Koponyámat összezúzzam...
De hisz egyiptomi volt az,
Födetlen megedzve jókor
Elemek csatái közben.
Idõ mult és kínom enyhült.
Egyszer egy öreg vezérem
- Hona földjén rongyos koldus -
Kéregetve áll elõttem.
Koldus a rabtól: nem ismert,
Világtalan volt: a boldog!
Megeredt a könnyem árja.
S mint a sebes essõ, hosszan
Sírva sírtam, könnyebbültem.
Mindenhatóság hitében
Szeszélyes lõn Kámbizesz, s hogy
Híre ment hozzá könyemnek,
Kalitbörtönömhöz jõve,
Kérdezett az agg felõl. Oh,
Annyira fásult valék már,
Hogy válaszra méltatám õt,
Elmondván a szerencsésnek,
Hogy az oly nagy fájdalomnak
Amit elvesztett hazám, jó
Gyermekimnek sora keltett,
Könnye nincsen, mert elég az
Még a szívben izzó kíntól.
Ez öreg csak régi szolgám,
S azt a jót mivelte vélem
Öntudatlan, hogy szivemnek
Megnyitotta könnyforrását
S most kisírván minden búmat,
Ezután nem érhet több kín...
Ekkor érzém újra gyászom
S inségemnek szörnyü voltát:
Megesett a gyõzõ zsarnok
Szíve rajtam! Esküt véve,
Hogy boszút nem állok rajta,
S nem megyek rá gyilkos haddal:
Országomba külde vissza
Koronátlan helytartóul.
De megszegtem esküvésem,
Mert hazámat jobb szerettem,
Mint az ellen becsülését.
Jobb szerettem (megmutattam),
Mint magát a dicsõséget.
De boszum silány, csekély volt;
Ám a pusztán szomjuzónak
Enyhe édes egy csöpp víz is.
Elveszett a csata újra.
Nemzetem bágyadt, beteg lõn,
Fürteim fehérek, ámde
A pelúziumi téren
Ottan is még egyre sûrün
Fehérlettek a szent csontok.
Mint boszút esdõ kisértet
Ébren alva üldött e kép,
És nem engedett pihennem.
Már utóbb csak rabló lettem,
Népemet is megvetettem:
Mert elkorcsult, aljasult az
Éhnyomorban, tömlöclégben.
Míg utóbb elárultatva,
Eladatva általok, mint
Közönséges útonálló
Végezém be a bitófán.
Mindazáltal áldás, béke
Földön a jó embereknek.
Minden úgy van jól, amint van.
Mind az isten akaratja:
Dicsõség az õ nevének!”

Közbe egy még vékonyabb hang,
Oly sirámos, mint az árvák
Jajgatása sírgödörnél,
Csenditett a másikéba:

„Hallgass, hallgass! hát mit szóljak
Én szegény nõ, gyönge lányzó?
Férfinak segít erõ, dac,
A szegény nõnek csak a köny!
Oh szerelmes Jézus Isten,
S te örök dicsfényben, lángban
Ragyogó bölcs Atyaisten!
Dicsõség a neveteknek,
Én vagyok a mindeneknél
Szerencsétlenebb teremtés.
Nevem: Beatrice Cenci!
Ide, bölcsek, ihlett költõk,
Szónokok, törvénybuvárok:
Ki tud megfelelni nékem?
Mit vétettem, mért szenvedtem?
Ah, ti még elmondhatjátok,
Ami gyász ért, fakadhattok
Égbekiáltó panaszra,
Véres töviskoszorútok
Dicsõsége meghaladja
Diadalmas koronákét.
De az én sorsom gyalázat,
Mely a legfehérebb, tisztább
Homlokot szerette meg, hogy
Legrivóbb sötét lehessen.
Ifju voltam, szépnek mondtak,
De epedtem halni, vélvén
Hogy a hóhérbárd letörli
Azt a csókot homlokomról.
Hasztalan, mert ott ég most is,
És kiégeté tüzével
Szemeim látó világát.
Most vakon, kétségbeesve,
Mindig a legvastagabb zûrt,
Néma semmiséget, sûrû
Siket éjt, magányt keresve
Iránytalan jobbra, balra,
Vérzõ szárnyakkal repesve,
Önmagam elõtt szégyenben
Égõ arccal kelek-járok,
Izzó homlokom verdesve,
Örökös sziklára épült
Szentegyházak és a mennyek
Ajtajához... de hiába!
Csak azt hallom egyre: várj! várj!
Jó, igen; várok, remélek;
A világ sem áll örökké.
Majd megrázza sarkait, és
Összedönti, újat épít
Az a kéz, kit én imádok.
Ottan aztán nem lesz senki,
Aki itt volt; meghal a mult,
Az emlékezet kivész, és
Nemletté lesz, ami megvolt.
Ott lesz aztán jó nekem majd.
Ott hives lesz s a hûs szellõ
Homlokomról és arcomról
El nem áll fuvallatával.
Úgy-e, édes isten, úgy lesz?
Hisz te jó vagy, te igaz vagy.”

Még kisebb hang, csengõbb, véknyabb
Lélekharang forma hangon
Így beszéle szaporázva:

„Én is voltam,
Szép, nagyon szép,
Hajadonfõs
Kis királyné:
Koszorúzott
Bálkirályné!
Ünnepeltek,
Irigyeltek,
Hogy imádtak!
Dicsõségem
Lantok, hárfák
Versenyezve
Énekelték.
Csalogattam,
Csábítgattam.
Szemeimet
Ragyogtattam.
Hõ sziveket
Gyujtogattam.
Bölcs fejeket
Lázitottam.
Népeket, nagy
Országokat
Vérbe, lángba
Boritottam.
Végre mégis
Én csalódtam.
Meglakoltam.
Ifjan szûzen
Csókolatlan
Megölötten.
Kit szerettem
S hiu szívvel
Esküszegve,
Én megcsaltam:
Ah az ölt meg!
Itt gyilokja
A szivemben.
Olyan forró,
Mégis jéggé
Fagyott tõle
A szivem. Jaj!
Úgy remegek,
Úgy didergek.
Mégse hull ki.
Mindig ott van.
Oh, vegyétek,
Vegyétek ki
Irgalomból,
Hogy mostanság
S mindörökké
Dicsértessék
A teremtõ!”

Így a gyöngéd hang. Azonban
Elül a szél, a bús hangok
Gyors postája; lengedezve
Szétoszolnak nyári felhõk,
S a dicsõn uralkodó nap
Delelõ trónjára érvén,
Leül ott és koronája
Sugarait szétterjesztvén,
Ünnepélyes mély csöndesség
Álla bé a kerek földön...

Magam is, elszenderülvén,
S álmodván a hallottakról,
A meghûsült esti légben
Bujdosó utamra tértem.
És sokáig gondolkodtam,
A harangok mondájáról
Kiváltképen, hogy mi hát itt
Az egészbõl a tanulság.
Végre úgy rémlett nekem, hogy
Az egész világ valóban
Csak egy óriási színpad,
Ahol a becsületesnek
És a gaznak, szépnek, rútnak
Személyesítõje mind egy
Célra, egy alapeszmének
Végleges kivitelére
Játszik... És az alapeszme...?
Ez a színpadalkotónak
A megfoghatlan, láthatlan
Legnagyobb világköltõnek:
A Mindenhatónak titka.
És halandó elme e nagy
Titok sûrü fátyolát föl
Soha, soha nem lebbenti...