1861

Emlékkönyvbe

      Német Janinak

Hagyd az álmot a valóért,
Jelenért a multakat;
A természetes virágot
A csináltért sohse add.

Ha örömmel, üdvösséggel
Csordultig telt a szived,
Mi szükség, hogy a világnak
Dalban azt elénekeld?

Hisz a legnagyobb boldogság
Szóval úgyse mondható.
Van a földi szívben is menny,
De nincsen rá földi szó.

Nézd az ifju erdõt nyáron,
Hogy elnémul benn a dal;
Fészken ül a csalogány, és
Hangja - gyönyörökbe hal...