1864

Memorandum

Csordultig telve az ürömpohár.
Nyugodni menni - jobb is volna már!
De nem mehetek, mert adós vagyok;
S én várok, mert fizetni akarok.

Egy csillagom biztat még, a tudat:
- Nem olthatá ki annyi kárhozat -
Hogy feljön egyszer még az én napom,
Számot vetek majd én is akkoron.

Ellenség, jó barát, ne féljetek,
Nem maradok adós, megfizetek.
Kinek mivel, jó-rosszal, fogadom,
Bár késõn, dús kamattal megadom.

Addig csalékony tenger, sokaság,
Nyelved foroghat! - akár üld vagy áld,
- Ez elégtételt kéri tudatom:
Válaszra egyiket se méltatom.

S ti mai naphõsök, széltrombiták!
Babérotok: csinált hamis virág.
Gúnyolódástok közönyös nekem,
S dicséreteiteket - megvetem.