1867

Mai dalok

                 I

„Engem bámulj, s jutalmazz meg, nép!
Engem kövess; erényeim nagyok.
Hallgattam, tûrtem, mit se tettem,
Én, ládd, én következetes vagyok.”

És Hájfejü szentigazat szólt.
Csakhogy talán egyéb is kéne már!
Türelmes minden gyáva birka,
És következetes minden - szamár.

                 II

Egész világ fegyverkezik,
Vért ont harctéren, vérpadon,
Puskát tölt, kardot köszörül
A lappon és a macedon.

Szalámigyáros talián
Hõs elõdök nyomába lép;
A hálósipka õshonán
Talpig fegyverben áll a nép.

Maroknyi dán az óriás
Osztrák-német hadakra tör.
Mit bánja õ, hogy elesik,
Ha: „tout est perdu hors l’honneur!”

Koréa, Kréta, Kandia,
Maholnap Szamojédia,
Mind véres harcok színhelye,
Hol minden ember katona.

S a született hõs, a magyar?
Mit tesz eközben, õ, mi jót?
Attila, Árpád sarja most
Ír verset és mond dikciót.