A feledhetlenhöz

Vigasztalást a földön, emberekben
Nem lelve, már az éghöz fordulok.
Hiszen ha örökkévaló, végetlen,
Számomra is kell lenni írnak ott.

De hol van az, ki belõled kitörné
Elmult idõ! egy órád, minutád?
Meg nem történtté tenné, ami történt?
Mi haszna lenne újjá a világ!

Mit ér nekem a felséges menyország
Képzelhetetlen örömeivel?
Kétségbeejtõ örökkévalóság
Emlékedet nem törülheti el!

Az angyalok nem tûrnének meg ottan,
Ki nem találnám ott se helyemet,
Siratva amaz örömcsarnokokban
Mi idelenn örökre elveszett!