Tanács

      elkeseredett, világfájdalmas lelkeknek
      Jovanovits János után szerb eredetibõl

Élõ fájdalom e világ;
Kemény próba, test, léleknek.
Nincsen itten békessége
Se városnak, se vidéknek.

Ez a világ örök zsibaj;
Föl sem veszi érzelminket.
Boldog, aki elrejtõzik,
Boldogok a szerzetesek.

Amig ifjú vagy, csak küzdesz;
De midõn erõd elhagyott,
Csodásan, hivogatólag
Szólnak a zárdaharangok.

A világ lök, rád nehezül,
Egyre csak sért, gyötör téged,
Hogy ha neki hátat fordítsz,
Ki venné rossz néven tõled?

Hát bizony csak fordíts hátat,
Hisz õ sem törõdik véled;
Ha lát, megvet, és ha dicsér,
Akkor épen megcsal téged.

Ha a terhek összezúztak,
Lelkedre sötétség borul.
Hát csak eredj kolostorba,
- S igyál buzgón a jó borbul.