N. N. emlékkönyvébe

            I

Ledér pillangó a betelt vágy;
Hálátlan és hamar feled.
Sokszor tovább emlékezik rád,
Ki hõn sovárgva egyszer meglát,
S aztán - nem is szólhat veled...

            II

A tisztelet-disz, a babér
A nép kezébõl sokat ér.
Kegyeleted, csodálatod,
Szívedben hogyha nincs egyéb,
Úgy érzem, mint a legnagyobb
Szégyen, gyalázat bélyegét.
Magasban, örök hó alatt
Eper, se rózsa nem fakad.
Adnál fejemre háló-sipkát,
Adj papucsot, nem bánom, inkább;
S ez átkozott nagy tiszteletrõl
Örökre bár, feledkeznél el...
Egy szekér borostyán nem ér föl
Egy kis maroknyi szerelemmel.