1892

Mákszemek

                I

Ez a világ, e földi élet
Mi más az ifjunak s a vénnek!
Elõbb arany, utóbb csak talmi,
S a vége az, hogy meg kell halni...

                II

Szomorú-vígság földi létünk!
Csak akkor lettünk boldogok,
Amidõn épen elvesztettünk
Egy földi paradicsomot.

                III

      (V. Georginának)

Úgy tetszik, mindent elfeledtem.
Mögöttem minden ellapult.
Ha visszanézek, egy kietlen
Szomoru sivatag a mult.

Csak a te képed él még benne
Csodás, ködös távolba, mint
A Szaharában, messze, messze,
A még kilátszó piramid,

Mit el nem ér a fáradt vándor,
De képe lelkén megmarad
Még akkor is, ha teste már por
A föveny szemfödél alatt...